Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 48 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
8
Ember
3
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
6
Lidérc
3
Kitsune
4
Vámpír
2
Warlock
5
Wendigo
2
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Jezabel & Bastien - A new beginning

Robin & Fawn;; Prank wars EmptyIsabelle Hoover
Today at 10:24 am



Marco Laertes Gerardini

Robin & Fawn;; Prank wars EmptyMarco Laertes Gerardini
Today at 8:52 am



Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~

Robin & Fawn;; Prank wars EmptyAneira Llewellyn
Today at 2:23 am



this could get ugly~~ anthony & quinn

Robin & Fawn;; Prank wars EmptyQuinn B. Fraser
Yesterday at 8:26 pm



Worgen kalandok - Cavalier és Zireael

Robin & Fawn;; Prank wars EmptyMimi Schwarz
Yesterday at 7:57 pm



Josh & Ronald

Robin & Fawn;; Prank wars EmptyVivian R. Delacroix
Yesterday at 7:19 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Ethan Wayne, Isabelle Hoover, Marco Laertes Gerardini, Scarlett Atkins, Sebastien Morgan


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Robin & Fawn;; Prank wars

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Vas. Szept. 22, 2019 6:07 am

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ robin & fawn ▿
good girls are just bad girls that never got caught
what the hellEvil or Very Mad ▿ 641

Már napok óta egyetlen név lebegett a lelki szemeim előtt: Tyler Jenkins. Egy elsőre ártatlannak tűnő srác az évfolyamomból, a suli futball csapatának egyik kiváló játékosa, remek tanuló, ráadásul egészen népszerű Instagramon, ami ebben a korban hatalmas teljesítménynek számít. Tudom, most az jár a fejedben: mégis miért haragudna bárki is erre az édes fiúra? Még a szemei is olyanok, akár egy kölyökkutyáé, a légynek se ártana... Hát mégis ártott. Nem is kicsit, ami azt illeti.
Egy ideje foglalkoztatott már Stella Argent és Mr. Nicholson ügye, olyannyira, hogy végül teljesen beleástam magam, és néhány szálat megmozgatva elértem, hogy végre lépjenek is egymás felé. A portlandi kiruccanás volt az egyik legnagyobb siker, amit arattam a Della-akció során, és úgy éreztem, minden simán megy. Zökkenőmentesen és kellemes tempóban. Mivel a győzelmi buli után már nem sok dolgom akadt, elkezdtem kutakodni, hogy mégis ki indította el annak idején a legrosszindulatúbb pletykákat. A nyomozás Tylerhez vezetett, akiről még én is aligha tudtam elképzelni, hogy ekkora disznó lenne a bájos pofija mögött. Pedig az volt. Egy darabig figyelgettem őt, kihasználtam a bájomat, hogy némileg közelebbről kivizsgálhassam a helyzetet, és rá kellett jönnöm, hogy a drága jó futball sztárunk egy hatalmas marha volt. Akkora, amekkorával ritkán találkozik az ember. Pletykálkodásának oka a színtiszta féltékenység volt, mivel jó ideje tetszett neki Stella, de arra se bátorsága, se lehetősége nem volt, hogy tegyen is valamit ezügyben. Inkább elnyomta magában, erre tessék, Nicholson a képbe került, és megjelent Tyler zöld manója, hogy bekavarjon. Azt hinné az ember, hogy a lányok dumásak, pedig nem. Egy zavarodott fiú a Poklot is képes valakire rázúdítani, ha valami nem úgy megy, ahogy azt ő elképzelte.
Egy idő után elszabadultak a kedvenc futball játékosunk indulatai, és csúnyábbnál csúnyább dolgokat kezdett terjeszteni Delláékról, csak hogy valahogy ismét megutáltassa őket egymással. Szerencsére mindketten voltak olyan okosak, hogy magasról letojják a róluk szóló kamuhíreket. Vagy legalább is nem reagáltak rájuk.
Ugyan ők nem foglalkoztak ezekkel túlságosan, nekem nagyon is piszkálta a csőrömet a dolog, így elhatároztam, hogy kissé móresre tanítom Tylert. Csak diszkréten, Fawn-módra. Ebben a sors is segítségemre volt, ugyanis az etika tanárunk önkéntes napot szervezett az óráin résztvevők számára, így én és Tyler is ott sürgölődtünk a helyi kórház folyosóin. Volt, akinek az idősebbeket kellett szórakoztatnia, akadt, aki a mindenféle holmik cipelésében segített. Utóbbiak közt volt a futball sztárunk is, míg én az öregeknek hurcolásztam a narancslevet, vagy amit épp kértek. Annyi tökéletes alkalmam nyílt így a bosszúmra, hogy már-már válogatni kezdtem, hogy mégis mikor csapjak le a gyanútlan Tylerre.
Épp lenyúlt egy nehéznek tűnő dobozért, amit a recepciónál hagytak. Miközben sorra tettem le az idős nénik és bácsik elé a teát és a kekszeket, oldalra pillantottam, egyenesen a célpontomra. A keze közé vette a kartondobozt, de az nem mozdult, hiába próbálta felemelni. Egyre jobban erőlködött, s már majdnem nyöszörögni kezdett, annyira igyekezett.
Lassan elindultam felé, hogy aztán őt kikerülve átmasírozzak a gyermekosztályon tevékenykedőkhöz, de ahogy odaértem hozzá, "valami csoda folytán" megadta magát az a rettentően nehéznek tűnő doboz, ő pedig majdnem hátra bukott vele. Szerencséjére pont ott voltam, hogy megtámasszam a hátánál fogva.
- Vigyázz! - mosolyogtam rá, ártatlanul pillogva. Hátra pillantott, a szája szélén őszintének tűnő görbület jelent meg, mint aki örül annak, hogy lát.
- Köszi... - szusszant, majd kihúzta magát, és határozott léptekkel elindult a csomaggal, én pedig néhány másodpercnyi leskelődés után szintén mentem a dolgomra. Viszont alig, hogy Tyler megtett egy-két métert, hatalmas csattanással tanyált el, pár holmit kiszórva a földre. A zajt hallva megpördültem, és egy röpke pillanat alatt felmértem, hogy az egymásba csomózott cipőfűzői voltak a bűnösek. Nahát... Balszerencsés napja lehetett.
Kuncogva fordultam meg ismét, hogy bevessem magam a munkába. Annak a nagyszájúnak fogalma se volt, hogy élete megkeserítője épp az előbb mosolygott rá kedvesen. Egyikük se sejti, soha, de soha. Hiszen ki gondolná, hogy egy magamfajta jóra való, bájos lányka valójában két ördöggel a vállán tervezgeti az újabb szívatásait?





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
Robin & Fawn;; Prank wars Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Robin & Fawn;; Prank wars B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Robin & Fawn;; Prank wars Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Okt. 04, 2019 5:02 pm

Robin Atterberry
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz


to fawn
●●●●●●●●●●●●●●●●●
let me teach you something
about messing with people

Teljes szívemből gyűlöltem a munkámat. A pénz viszont kellett. Bár lassan azon gondolkoztam feladom a csokornyakkendős, inges, szépfiú pincér szerepet, mert csak a gond jött a sok pénz mellé. Igen, tényleg jó pénzt kaptam érte, mert mindig nagy borravalót kaptam, és szerencsére a főnök azt nem nyelte be. Bár inkább vitte el volna azt, és rúgta volna ki szépen  a balhés alakokat. Jobban ragaszkodott a bevitelhez, mint ahhoz, hogy jó híre legyen a helynek, vagy, hogy kirúgja a már túl részeg alakokat. Így jött az is össze, hogy most is a kórházban kötöttem ki. Egy vérző száj, holnap egy látható monoklim is biztos lesz, a kezemen jó pár vágás a tányérok és poharak miatt. Egyszerűen csodálatos volt az este. Ilyenkor bántam talán egy kicsit, hogy lidércként nem gyógyultunk gyorsabban. De tényleg csak egy kicsit, mert legalább nem kellene a hülye dokikkal bajlódni, viszont elég fura lenne megmagyaráznia főnöknek másnap, hogy hogyan is tűnt el hirtelen egy nap alatt minden rólam. Igazából jó is volt így az egész, ahogy volt.
- Akkor meg is lennénk szerintem. Fájdalom csillapítót biztos ne írjak fel? - nézett rám az orvos, ahogy átadta a nővérnek a papírokat.
- Nem, köszönöm. Bőven meg leszek, ha meg nem, otthon van vény nélkül kiadható, teljesen jó lesz az. -  álltam fel az ágyról végre. -Köszönök mindent, doki. További szép estét! -  biccentettem feléjük, és minden további nélkül ki is léptem a szobából. Most voltam először a kórházban itt, bár kissé fura volt. Hisz eddig nem igazán jöhettem volna, hiszen hiába voltak sérüléseim, az Árészosok vadászata közben szereztem, és azok után nem igazán jöhettem be dokikhoz. Most is még voltak rajtam pár kavarodásomból megmaradt sebeim, de szerencsémre mindent eltakart a ruha, és az orvos nem akart jobban megnézni. Kicsit szinte gyanús is volt, hogy milyen hamar megtudtam győzni arról, csak a kezemen, és az arcomon van probléma. Lehet csak unta már a munkáját, és nem volt kedve rendesen megnézni, de ki tudja. Bármennyire is szereti néhány természetfeletti lény lenézni az embereket, ők is olyan bonyolultak, akárcsak mi.
Unottan álltam meg a folyosó közepén, és néztem körbe. Semmi kedvem nem volt még hazamenni az üres lakásomba, ahol semmi nem várt a szükséges dolgokon, fegyvereken, és az Árészosokról gyűjtött információkon kívül. Hiába foglalkoztattak ők a legjobban, néha kellet egy kis pihenő. Azon gondolkoztam, hogy talán valami bárba be kellene mennem, talán halálra inni magamat, de akkor a szemem sarkából megpillantottam egy kék szerű fényt. Azonnal oldalra kaptam a szememet. Sehol semmi, pedig megtudtam volna esküdni, hogy egy lidérc auráját láttam. Úgy tűnt az alkoholizmusom várhat még egy kicsit, legalább kiderítem mit is láttam, már, ha tényleg láttam valamit.
Csak egy rövidke folyóson kellett végig mennem, és máris megtaláltam a másik fajtám bélit. Egy fiatal, szőke lány volt. Szinte még gyerek. Figyelni kezdtem, hogy mit csinál, csak, úgy kíváncsiságból. Valakit nagyon szuggerált, így a tekintetét követve néztem kit is figyel ennyire. Egy srác foglalkoztatta nagyon, ahogy néztem. Mekkora jó... Inkább megyek, nem érdekelnek tinirománcok.
Már mentem is volna tényleg el, de akkor láttam meg, hogy a kiszemeltje mekkorákat küzd. Visszapillantottam a lányra, és láttam a szemeiben, hogy itt nem az játszódik le, mint amire először gondoltam. Csak csendben, egy növény mögé rejtőzve néztem végig a kis jelenetüket. Nem volt rossz, amit csinált, de ha nem csak játszadozni akart a csaj, akkor még bőven volt mit tanulnia. Ezért is indultam meg felé, vagyis pontosabban mellé. Kikerültem a srácot, aki épp a földről szedegette a dolgokat, majd megálltam a lidérc mellett.
- Nem tudom, hogy csak unatkozol, vagy felbosszantott a srác, de ha gondolod megmutatom hogyan is kell igazán megtanítani neki, miért nem érdemes velünk szórakozni. - pillantottam oldalra, miközben a nyakkendőt levettem, és a hátsó zsebembe dugtam. Nem volt szokásom kisegíteni másokat ilyen helyzetekben, főleg az elmúlt két évben, de ma rám fért volna egy kis szórakozás.

●●●●●●●●●●●●●●●●●
Gida hmmteeth ●  made by



●●●●●●●●
ANGER IS JUST A BIG BLUR. ALL
YOU CAN SEE IS
●●●●●●●●
UNCLEAR

Robin Atterberry
Robin & Fawn;; Prank wars 975096216b2b0c5539c8c3f58d667ccb07c727cb
⇨ Pissing me off was the biggest mistake you could have ever made
Age :
47
Tartózkodási hely :
⇨ Beacon f*cking Hills
Foglalkozás :
⇨ (killing) waiter

Robin & Fawn;; Prank wars Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Okt. 15, 2019 9:25 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ robin & fawn ▿
good girls are just bad girls that never got caught
what the hell ▾ vörösbegy angel ▿ 623

Néha engem is ki lehetett hozni a sodromból. Igaz, az én dühöm nem volt olyan feltűnő és látványos, mint másoké; én jobban szerettem sunyiban elintézni a dolgot, anélkül, hogy bárkinek is leesne, valójában az én művem a kiszemelt emberünk balszerencséje. Hiszen ha senki nem tudja, ki a tettes, úgy csak az kerül bajba, aki meg is érdemli. Mint Tyler, aki épp egy kórházi önkéntes napon próbálta játszani a jófiút, miközben a sok-sok gonosz pletyka Delláék ellen épp az ő szájából indult ki. A hely és az időzítés pedig tökéletes volt ahhoz, hogy megbosszuljam, amit a kedvenc párosommal szemben tett. És... Amúgy se volt jobb dolgom, mint egy ilyen nyápic fiú szívatása.
Eleinte azt próbáltam felmérni, hogyan lehetne elszórakozni vele. Sorra hagytam, hogy jobbnál jobb lehetőségek ússzanak el mellettünk, mert a legeslegjobbra vártam. Arra, ami azonnal eléri a hatását, és nem csak aprócska bakinak lesz elkönyvelve. Nagy durranásokra vágytam, azokat kerestem minden alkalommal. Egy idő után meg is találtam, amikor a drága futballosunk úgy döntött, megpróbálkozik egy látszólag elég könnyű doboz elcipelésével. Csakhogy valami oknál fogva az a doboz hirtelen olyan nehéz lett, hogy még a teljes testsúlyát bevetve se tudta megmozdítani. Még nyöszörgött is, annyira igyekezett, majd mielőtt feladhatta volna, a csomag megadta magát. Tyler pedig ezzel a kezében majdnem sikeresen hátra borult, csakhogy én merő véletlenségből pont akkor tévedtem arra, így segítettem neki visszaszerezni az egyensúlyát. Szegényke... Már majdnem megúszta.
Végül elengedtem egy biztató mosollyal, mire ő néhány lépés megtétele után eltanyált. Méghozzá nem is kicsit. Ugyan baja nem esett, elég sokan látták, és páran az osztályból még ki is nevették. A többi ráérős meg köré gyűlt, hogy segítsen neki, és kifejezze mérhetetlen sajnálatát iránta.
Én már épp készültem tovább indulni, egy halk kacaj kíséretében, amikor valaki megszólalt mellettem. Először nem is értettem, miért bennem kereste a bajkeverőt, csakhogy aztán a szemem sarkából rápillantva megláttam azt az ismerős kék fényt... Azt, ami számomra némileg az otthont jelentette.
Igyekeztem úgy tenni, mint aki nem épp Tyler megszívatását készült ecsetelgetni egy vadidegennel, így lazán nekidöntöttem a hátamat a falnak, mint aki meg akar pihenni kissé, tekintetemet pedig először a földre szegeztem, majd a kiszemelt fiúra, aki épp ekkor tápászkodott fel, ráncolt arccal. Talán beüthette a térdét, vagy ilyesmi...
Hagytam magamnak némi gondolkodási időt, hiszen nem tudhattam, mégis mennyire bízhatok meg a fajtársamban. Igaz, a szavai nagyon csábítóak voltak, de egy belső kis hang azt súgta, ne akarjak könnyedén belemenni a dologba. Hiszen ki tudja, ez az illető mégis mennyire ment volna messzire, nekem pedig egyáltalán nem állt szándékomban súlyosan bántani az Insta-sztárt. Épp csak meg akartam leckéztetni kicsit, hogy érezze, nem érdemes a sorssal szórakoznia, velem meg pláne nem. Szerettem volna, ha leszáll erről a Della témáról egyszer, s mindenkorra.
De talán a férfi pontosan tudta, mivel lehet elérni ezt. Lehet, hogy ő se akart csúnya sérüléseket, netán valami annál is rosszabbat, épp csak annyit, amennyi nekem kellett a bosszúhoz. Kettős érzéseim támadtak, így a válaszom mindössze kíváncsiságból lett az, ami.
- Hallgatlak - feleltem végül, enyhén felhúzva az orromat, cinkos mosollyal a szám sarkában. Egy kis szünetet tartottam a hatás kedvéért, de még mielőtt mondhatott volna bármit is, ismét megszólaltam, ezúttal halálosan komoly arckifejezéssel. - De nem akarom, hogy itt kössön ki a végén. - biccentettem az intenzív osztályt hirdető tábla felé, majd pillantásomat az idegen arcára vezettem. Ezúttal nem direkt pillogtam rá úgy, mint egy ártatlan őzike, egyszerűen csak ez jött. Mert tényleg nem szerettem volna Tylert is az itteni betegek közé küldeni, akármennyire hangzott jól egy igazi, lidérc-módi bosszú.
De azért azt be kell vallanom, hogy iszonyúan tetszett az elképzelés miszerint mi ketten, mint két szuperhős, igazságot szolgáltatunk a rosszindulatú pletykák okozójával szemben. De akár lehettünk volna két rosszfiú is, akik kivételesen a jó ügy érdekében használják a képességeiket, közös erővel.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
Robin & Fawn;; Prank wars Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Robin & Fawn;; Prank wars B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Robin & Fawn;; Prank wars Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Okt. 22, 2019 5:08 pm

Robin Atterberry
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz


to fawn
●●●●●●●●●●●●●●●●●
let me teach you something
about messing with people

Néha talán túl gyorsan ítélkeztem egy napról. Igaz, már mióta nem néztem pozitívan a világra, és a munkám is folyamatosan csak gondot okozott nekem, de igazán megtanulhattam volna már, hogy a nap végén velem mindig történik valami, ami megváltoztat mindent. Lehet jobb a nap, vagy akár még százszor is rosszabb. Ráadásul ebben a drága városban, ahol a drága Árészos barátaim élték mindennapjaikat, mindig számíthattam valami nap végi meglepetésre. A város nem csak a mocskos vadászoktól hemzsegett, hanem a természetfelettiektől is. Így nem is csoda, hogy most is sikerült belebotlanom egybe a kórház kellős közepén. Persze kicsit meglepő lehetne, hiszen a legtöbb próbálja elkerülni a helyet, hiszen hogyan magyarázna meg, hogy a sérülései már sehol sincsenek pár másodperc alatt. Az talán kissé meglepő, hogy ez az első lidérc, akivel találkoztam az elmúlt egy évben. Mielőtt minden megtörtént volna, azelőtt folyamatosan körülvett a fajtám, az volt a megszokott. De most, most pont a fordítottja volt igaz. Valami viszont emlékezett még arra bennem, milyen jó volt egy hozzám hasonlóval lenni, így talán ez is vonzhatott a lány felé, amikor megláttam a kis trükkjeit.
Ahogy odaálltam a lány mellé, és hozzászóltam, egy pillanatra elgondolkoztam ez mekkora őrültség, neki meg milyen ijesztő is lehetne, ha nem tudnánk egymásról egy pillantás alatt mi is a másik. Bár a kívülállóknak míg így is fura lehetett, hogy egy kissé összevert, néhány helyen véres felnőtt férfi megközelít egy tinédzser lányt. Csodálom, hogy nem ugrottak rám még hatvanan, hogy azonnal vigyen el a rendőrség. Manapság már véletlenül se lehet nézni a rossz irányba, rögtön csak a baj van. De szerencsére legalább a lány nem ijedt meg tőlem, csak a lazán a falnak dőlt. Ugyan nem engem nézett, először a földet, majd a kiszemelt áldozatát, én viszont egyenesen ránéztem, várva valamilyen válaszra. Nem sürgettem sehogy, csak türelmesen néztem. Láttam, hogy erősen gondolkozik a dolgon. Mondjuk megértem, manapság már én se bíznék megy csak úgy senkiben, bárki szinte semmiért elárulhat. Mindenkinek van valami szándéka, még nekem is most. Mondjuk csak annyi volt ez a szándék, hogy elszórakozzak egy kicsit, nem kellett aggódnia. De azt is megértettem volna, ha elküld a francba, akkor találtam volna magamnak egy tömött kocsmát, és kialakítottam volna valami műsort magamnak. Hmm... Ez annyira jól hangzik igazából, hogy a végén még oda is eljutok, ha még itt is kiszórakozom magam.
Amikor végre válaszolt, egy elégedett mosoly jelent meg az arcomon. Következő szavaira reagálva a mutatott irányba néztem. Szóval ne legyen dilinyós a gyerekből, vagy ne sérüljön meg súlyosan. Világos, mondjuk annyira azért nem akarnék eleve se egy tinédzsernek akkora traumát okozni. Bár ki tudja mit tett már az életében, és mit érdemelne igazából. De nem az én helyem volt, hogy ítélkezzek felette. Elég volt az Árészosok sorsáról döntenem.
- Teljesen világos.  - néztem a tábláról vissza a lányra, aki ártatlan őzikeként nézett rám. Egy rövid, halkabb kuncogás hagyta el a számat akaratlanul. Kissé vicces volt látni magammal szemben egy ilyen ártatlan lányt. Teljes ellentétei voltunk egymásnak.
- Mond csak, esetleg tudsz valamit a srácról, amit fölhasználhatnánk? Félelmek, valami, ami szorongást okoz neki?  - jelent meg arcomon megint egy cinkos mosoly, és az áldozatunk irányába pillantottam. Válaszára várva kissé elgondolkoztam azon, hogy legalább be kellene mutatkoznom. Azért most úgy se árthat ez nekem, semmi köze nem lehet egy ilyen fiatal lánynak az ellenségeimhez.
- Egyébként Robin vagyok, drága bajtársam.  - fordultam vissza felé. Kíváncsian vártam a nevét, na meg azt is, hogy mit tud mondani a fiúról. Beakartam vetni egy kis illúziót majd nála, csak egy kicsit ráijesztve. Eskü nem akartam semmi durvát csinálni, bár aztán ki tudja már mit fogok tenni. Magam se tudom igazán ki is vagyok már.

●●●●●●●●●●●●●●●●●
Gida hmmteeth ●  made by



●●●●●●●●
ANGER IS JUST A BIG BLUR. ALL
YOU CAN SEE IS
●●●●●●●●
UNCLEAR

Robin Atterberry
Robin & Fawn;; Prank wars 975096216b2b0c5539c8c3f58d667ccb07c727cb
⇨ Pissing me off was the biggest mistake you could have ever made
Age :
47
Tartózkodási hely :
⇨ Beacon f*cking Hills
Foglalkozás :
⇨ (killing) waiter

Robin & Fawn;; Prank wars Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Nov. 03, 2019 8:22 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ robin & fawn ▿
good girls are just bad girls that never got caught
what the hell ▾ vörösbegy angel ▿ 595

Találkozni egy fajtársammal, aki még csak nem is tartozott a családi körömbe, olyan kellemes érzéssel töltött el, amit szavakba aligha tudtam volna önteni. Még az se zavart, hogy nem ismertük egymást. És az se, hogy ez a férfi távolról sem úgy festett, mint aki szívesen kerülné a bajt. Talán épp ez volt az, ami miatt úgy éreztem, be kéne vonnom a kis játékaimba. Mert nem ő lesz majd az, aki észérvekkel próbál majd jobb útra téríteni, vagy leállítani. Mi több, talán nekem kell majd megragadnom a pórázt, ha túlzásokba esünk a későbbiekben. Volt ebben valami igazán izgalmas, ami miatt a kíváncsiságom hamar eluralkodott rajtam, így végül beadtam a derekamat.
Más már rég elrettent volna, ha leszólítja egy idegen, verekedés nyomait viselő férfi, de én nem az a fajta lány voltam. Engem nem rémített meg az ilyesmi, akár egy átlagos emberkéről volt szó, akár egy hozzám hasonló lidércről. Mindennek története van; ennek is lehetett egy, amire szintén nagyon kíváncsi lettem volna. Egyből el is kezdtem magamban kitervelni, hogy mégis mivel szedjem ki belőle a sérülései mögött rejlő mesét. Ha minden jól sült el, a nap végére fényt is deríthettem a titokra.
Egyelőre azonban arra kellett koncentrálnom, hogy újdonsült bűntársam segítségével móresre tanítsam Tylert. Annyi ugyanis egyáltalán nem volt elég, amennyit addig tettem, ez teljesen világos volt. Kellett még valami, amivel az egész napját Pokollá tehettem, hogy aztán új útra terelődjön, és befejezze a rosszindulatú viselkedést. Szegény Delláék... Mennyi pletykát el kell még viselniük... De ha rajtam múlott, hát nem sokáig szenvedtek már az ilyen szájhősöktől.
Ahogy megszabtam az egyetlen feltételemet, tekintetemet az idegen férfi arcára vezettem. A száján seb éktelenkedett, ami valószínűleg elég rendesen fájhatott is. Sajnáltam, hogy így elbántak vele, de nagyon reméltem, hogy a másik fél is legalább ilyen szépen festett. Ösztönösen a fajtársam pártját fogtam ebben a számomra ismeretlen szituációban, pedig lehet, hogy pont nem kellett volna.
A válaszára mosolyogva bólintottam egyet. Örültem annak, hogy ebből nem lett nagy vita vagy alkudozás, és könnyedén megegyezhettünk abban, hogy Tyler szívatása nem fog szó szerint kórházi üggyé válni.
Mielőtt még felelhettem volna a kérdéseire, ő gyorsan bemutatkozott. A neve hallatán egyből az jutott eszembe, hogy talán a lidércek közt szokás mindenféle állatokról elnevezni a gyerekeiket.
- Vörösbegy - fordítottam azonnal, épp csak magamnak elmormogva ezt a kis apróságot. - Szép neved van - jegyeztem meg szélesebb mosollyal, majd csak-csak sikerült nekem is tisztességesen bemutatkoznom.- A nevem Fawn. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Robin.
Ha úgy vesszük, mondhattam volna azt is, hogy Batmannek hívnak. Jó poén lett volna, tekintve a szituációnkat.
- Szóval Tyler... Insta-sztár, a lányok kedvence, a futball csapat gyöngyszeme. Egyébként nemrég tudtam meg, hogy valójában egy hatalmas marha, azelőtt fogalmam se volt róla, hogy egy rosszindulatú kis... - lenyeltem a mondat végét, mivel nem igazán voltam káromkodós. - Mindegy. A hírnevét nagyon félti, mivel ezen is múlhat, hogy felveszik-e majd valamelyik puccos egyetemre. Plusz, nagyon tetszik neki egy lány már elég régóta, de ő történetesen foglalt, úgyhogy esélye sincs. Ezen kívül nem sokat sikerült kiderítenem róla, de talán...
Gyorsan kikaptam a zsebemből a mobilomat, és megkerestem az Instagram oldalát. Csupa sport témájú képek, plusz önmagáról is elég sokat tett ki mindenféle pózokban és szettekben, de sose ugyanazon a helyen. Volt egy-két kép a kutyájáról, Bax-ről is, meg néhány selfie is akadt a haverjaival. Lányokkal nem igazán találtam semmit, de ez még nem volt elég ahhoz, hogy bármit is feltételezhessek róla. Hiába néztem át a posztok többségét, semmit nem találtam, ami felhasználható lett volna ellene.
- Feladom. Ebből semmi nem derül ki... - húztam a számat végül, nagyot sóhajtva. - Ez nehezebb lesz, mint gondoltam.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
Robin & Fawn;; Prank wars Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Robin & Fawn;; Prank wars B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Robin & Fawn;; Prank wars Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Robin & Fawn;; Prank wars Empty
Vissza az elejére Go down
 

Robin & Fawn;; Prank wars

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros :: Kórház-
^
ˇ