Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Daniel & Stella ;; Family reunion

Scar, the triple threat EmptyStella Argent
Today at 7:54 pm



Elkészültem!

Scar, the triple threat EmptyDrew Lamarck
Today at 2:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

Scar, the triple threat EmptyDrew Lamarck
Today at 10:57 am



Avatarfoglaló

Scar, the triple threat EmptyHugo Marlowe
Today at 2:09 am



Hugo

Scar, the triple threat EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 8:25 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Scar, the triple threat EmptyFawn Olossë
Yesterday at 3:32 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Elisha Grant, Hugo Marlowe, Julia Hunt-Kozma, Leora Keen, Stella Argent


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Scar, the triple threat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Kedd Szept. 24, 2019 5:30 pm

Scarlett Atkins
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt
Scarlett Rowan Atkins
I do what I want when I'm wanting to


Becenév:
Scar, Ro (Silas mindig Lettienek hívta)
Születési hely:
New Orleans
Kor:
21
Nemi beállítottság:
biszexuális
Faj:
hibrid (boszorkánymester + vérjaguár)
Play by:
Karol Queiroz
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Végre sikerült mind az 5 állatnak enni adni, hogy legyen időm kicsit békében pakolni. Nagyon szerettem mint az ötöt, de néha túl bolondok voltak az új ház miatt, és csak több teendőm lett miután kiőrjöngtek magukat.
A könyves polc mellé raktam a nehéz, könyvekkel teli dobozt, és feltéptem a tetején. De legnagyobb meglepetésemre nem az egyik könyvem nézett velem szembe, hanem egy pillangókkal teli, rózsaszín füzet, amit jó pár idióta matrica díszített.
A kezembe vettem a régi naplómat, és egy darabig elgondolkoztam rajta, hogy csak kidobjam, vagy belenézzek. De amint éreztem, hogy döntésre fogok jutni, kicsúszott belőle egy papír.
Lehajoltam a földre, és legnagyobb meglepetésemre Ava kézírása nézett velem szembe.
Tudom, nem feltétlenül a legvidámabb a múltad, de gondoltam egyszer csak szeretnél nosztalgiázni.
Egy nagy sóhaj közepette nyitottam így ki a halálra használt füzetet, és az egyik oldalon álltam meg, aminél különösen sok rajz volt található.

Kedves Naplóm!

Silas ma leírt engem edzés után. Ja, igen. Azt elfelejtettem mondani, hogy mivel a boszis dolgokban úgy se vagyok túl jó - legalábbis Margaret szerint -, de muszáj valamiben jónak lennem, megkértem Silast, hogy segítsen nekem vadásznak lenni. Legalábbis csak technikákat tanulni, semmi áron nem szeretnék olyan vadász lenni, mint a felnőttek. Amit ő is teljes mértékben megértett.
Szóval egyik edzés után, amikor véletlenül elsírtam magam - amit nagyon nem akartam, mert elvileg a srácoknak nem tetszik olyan lány, aki sír, na de mindegy - akkor megnyugtatott, hogy igenis ebben jó vagyok, és nem kell anyámra hallgatnom mindenben. Jó volt hallani, amilyennek leírt. Megpróbálom ide lerögzíteni amit mondott, de biztos elfelejtettem már valamit.
Azt mondta okos és bátor vagyok, mert nem félek a késekkel gyakorolni, már az első naptól kezdve, és a lépéseket is nagyon könnyen megtanulom. Meg azt is mondta, hogy kedves és empatikus vagyok, na meg önzetlen. Ezeket nagyon nem magyarázta meg, de éreztem, hogy nagy dicséretként gondolja. Azt is hozzá tette a végén, hogy nagy dolgokra vagyok képes, csak hinnem kell magamban. Borzalmasan kínos volt amikor ezt mondta, mert szerintem olyan vörös lehettem, mint egy paradicsom.


Halkan kuncogva néztem végig a maradék bejegyzésen. Mennyire odavoltam akkor Silasért, te jó isten. Na meg mennyire megváltoztam...
Igaz, tudom, hogy okos vagyok. Hiszen mindig is könnyen, és jól tanultam mindent. Bátorságból is futja, hiszen már harcoltam is természetfelettiek ellen. Egyszer pont drága barátomat kellett megvédenem, hiszen ő a betegsége miatt nem igazán tudott mit kezdeni a támadással. Ráadásul abban is igaza volt, hogy nagy dolgokra vagyok képes. Nem csak egy jó boszit képeztem magamból, hanem emellett kiképzett harcos is voltam, aki verekedni is tudott, és a fegyverek se voltak idegenek számára.
Meg most már itt volt ez a harmadik dolog is...
Bár nem tudom, hogy a nagy önzetlenségemet, és kedvességemet hol hagytam. Most már túl sokat vert ahhoz az élet, hogy csak úgy bárkinek bármikor segítsek. Túl sokan szúrtak már hátba ahhoz, hogy bízzak az emberekben. Túl nagy volt a fájdalom bennem ahhoz, hogy egyáltalán emberekre legyen szükségem nagyobb szinteken. Ezért se válaszoltam még Silasnak se vissza az smseire. Pedig megérdemelte volna.
Kedvesnek meg mondjuk, hogy kedves vagyok. De a szarkazmus és az irónia könnyebben megy, mint egy őszinte, egyszerű emberi kedvesség. Bár ez csak most változott meg igazán...
Nehéz volt megmondanom ki is vagyok most igazán...

You're Still Have All Of Me:
Kedves Naplóm!
Anya - vagyis ahogy a vadászok előtt most már kénytelen vagyok hívni, Margaret - már megint semminek nézett. Annyira élvezi, hogy ő lehet a figyelem központjában, és, hogy rábírta venni a helyi fő vadászbandát, hogy a boszikat - vagyis bocsánat Margaret, a boszorkánymestereket - emberszámba vegyék. Mások szinte megvertek, amikor ezt egyszer kimondtam mondani, de esküszöm nem szeret. Talán még utál is. Egyszer nem emlékszem, hogy valami jó szava lett volna hozzám. Csakis a bátyámat szereti. Én számára csak a véletlenül becsúszott gyerek vagyok... És ezt nem csak beképzelem, tudom. Pont ma volt egy éve, hogy ezt a fejemhez vágta. Nagyon kellemes volt.
Főleg, amikor apa is ott állt mellettünk, de ő csak úgy főzte tovább a vacsorát, mintha csak a rádió szólna. Mondjuk nem mintha eddig bármikor is ellent mert volna mondani anyának. Azt hiszem az ilyen férfiakat hívjuk papucsnak - bár esküszöm, ő valami extrém papucs lehetett így is. Ráadásul anyám nem is titkolta ezt a helyzetet. A hülye barátnőinek nagyon szerette mutogatni a már bejáratott Isaac márkájú papucsát. Kész röhej az egész család.
Lioról meg nem is szeretnék beszélni. Bátty-nak se igazán nevezném, az se jó, mint drága Margaretünk. Az is a gyűlésen ott ült anyám mellett, mint valami kis herceg. Rám jött a hányinger, ahogy néztem őket.
Az egyetlen ember, aki egy kicsit is szeret talán, az a nagynéném - persze apa tesójáról van szó, anya felől mindenki zizis - Ava. Ő megérti, hogy mennyire rossz nekem, és megígérte, hogy amint betöltöm a 18-at, elszed anyáméktól, és elköltözünk egy városba, ahol egyetemre szeretnék menni. Kár, hogy ez mind olyan messzi dolog van még. Bár azt bánom igazán, hogy Avat mennyit küldözgetik küldetésekre. Nem csak távol van, hanem egyre több sérülést is szerez. Nem szeretem azt látni, hogy csupa véresen jön mindig haza. Ha bárki, hát ő megérdemli, hogy ne legyen ennyi baja.
De most már tényleg hagyjuk a családod, beszéljünk inkább a suliról...


Egy sóhajjal tettem le kicsit a naplómat, és inkább elkezdtem kipakolni a könyveimet a polcra.
Közben persze ott pörögtek a fejemben az elmúlt hetek, sőt, évek történései. 14 éves voltam, amikor ezeket a szavakat leírtam. Az már 7 éve volt.
Nem változott semmi.
Anyám nem csak, hogy nem tud elviselni, konkrétan gyűlöl. Hiszen kitagadott a családból egy olyan dolog miatt, ami nem is az én hibám. Ráadásul még köszönjem meg neki, hogy nem tol fel a vadászoknak, csak annyit mond, hogy elköltöztem. Kösz Margaret, hogy nem öletsz meg!
Apám most már agy mosott extrém papucs. régebben még láttad rajta, hogy valami nem tetszik neki igazából, most már annyi se látszik rajta. Inkább a robot címet kapná meg.
A kis hercegből pedig kis király lett. Lio jelleme romlott csak a legjobban. Bár igazából az egész New Orleans-i bandától undorodtam.
Ava pedig... Ő még mindig az egyetlen kapcsolatom. Miatta nem vagyok otthon nélkül három kutyával és két macskával együtt. Örökké szeretni fogom azt a nőt.
Kissé felnevettem, amikor végre kizökkentem a gondolataimból, és megláttam éppen milyen könyvet rakok fel a polcra.
- Ne bántsátok a feketerigót! - suttogtam a szavakat magam elé, és elgondolkoztam mennyire igaz rám is, és az egész családra is a könyv. A gyűlölet mások ellen, csak azért, mert valamiben mások. Kész vicc.



When I Was Younger...


2019.07.12. - A nap, amikor minden megváltozott
Vagy ahogy a család hívná, a nap, amikor megszabadultak a feleslegtől


Az a nap is úgy indult, mint bármelyik. Kötelező családi reggelivel kezdtük, ahol apám csak sürgött forgott, miközben Margaret és Lio arról beszéltek mennyire nagy terveik vannak a vadászokkal együtt. Valami új klubról beszéltek, amit megfognak rohamozni, mert oda csak a kis "mocsadékok" jártak.
Én mindeközben csak szép csendben ettem a szirupban tocsogó palacsintát, ittam a kávémat és fejben lejegyeztem melyik helyről beszélnek. Úgy döntöttem kicsit bosszantani fogom őket és elmegyek, megnézem milyen. Mostanában úgyis tökéletesen űztem a nem létezést. Most ideje volt szórakoznom kicsit.
Este elgondolkodtam mivel is menjek. Taxi vagy motor? Végül a kocsikázás mellett voksoltam. Jól tudtam magamról, hogy nem fogom megvetni az alkoholt a buliban. A motorról pedig nem lenne a legjobb lezakózni és odahalni. Ekkora örömöt nem szeretnék a családnak hozni. Had kínozza csak a őket az a tudat, hogy még mindig létezem, és már nem tudnak lehozni az életről a hülyeségeikkel.

Amikor végre kiszálltam a taxiból, már hallottam a bentről jövő zenét. Nem tűnt teljesen éjszakai klubnak, így még szimpatikus volt. A full sötét helyeket, ahol csak a fülsüketítés megy nem szerettem. Szerencsére ez nem annak tűnt. Már két dolog miatt is szerettem a bárt.
Nagy lendülettel indultam befelé, de a kidobó kirakta elém a kezét. Szóval tényleg elit hely, most az egyszer nem túloztak anyámék.
- Sajnálom, ez a klub privát. Csak bizonyos emberek jöhetnek be. - nézett rám szigorú tekintettel. Egy sóhaj szaladt ki a számon, ahogy visszanéztem rá.
- Szerintem engem beengedhet. Bizonyos embernek érzem magam. - tettem a bizonyos szóra elég hangsúlyt. A csávó összeszűkítette a szemeit, és láttam, hogy valamire. Elvigyorodva néztem le a nadrágjára. Az öve egy szempillantás alatt csatolódott ki, a gatyája pedig a bokája köré esett. Ott állt egy szál boxerben, én meg csak nevettem egy jót.
- Menjen! - szólt rám idegesen a csávó, ahogy próbálta visszahúzni magára a nadrágot, de persze zavarában nem sikerült neki olyan könnyen. Bent megálltam egy pillanatra. Volt táncparkett, de rengeteg asztal is volt, na meg egy bárpult, aminek nagyon örültem.
- Mit hozhatok? - mosolygott rám a srác azonnal.
- Lepj meg! - válaszoltam bent a pultosnak egy széles mosoly kíséretében. Nem ismertem milyen italok vannak, és nem szerettem a pultosokat itallap sorolásra kényszeríteni. Itt talán még a fejemet is letépte volna érte a srác, ki tudja milyen fajú lehet.
- Téged még nem láttalak. - jelent meg szinte a semmiből a mellettem lévő széken egy férfi. Kissé megugorva néztem jobbra, és mértem végig a társaságomat. Sápadt volt, elég charme-os, a fekete falu poharában pedig egy fura állagú dolog lapult meg, valószínűleg vér. Szóval egy vámpírral volt dolgom.
- Nemrég hallottam a helyről, gondoltam benézek. - mosolyodtam el félig, majd halkan megköszöntem az italomat. Beleszagoltam az átlátszó folyadékot tartalmazó pohárba. Vodka, és citrus. Szóval ilyen kis tipik picsának nézett a pultos, aki oda meg vissza van a vodkáért. Hát pont nem. Meginni megittam, de nem volt a kedvencem.
- Hát akkor üdvözöllek a Szukkubuszban! - mutatott kezével a táncolók felé. Italomat a pulton hagyva fordultam meg és csak néztem a tömeget. Volt, aki nem is takarta el, hogy micsoda. Szokatlan volt nézni, ahogy ennyire kijönnek egymással a különböző természetfelettiek, és, hogy milyen bátran felvállalhatják kik is igazán. Kissé elszomorított a gondolat, hogy ezt akarják eltüntetni a vadászok.
- Mi ez a szomorú fej? - nézett egyenesen rám a vámpír. Kezét a hátam mögé rakta, és pár pillanat múlva nyugtatóan megpaskolt kicsit.
- Csak sajnálom, hogy ez nem mehet így a mindennapokban is... - sóhajtottam, és egy hálás mosollyal néztem felé.
- Tudod mit? Beviszlek a titkos szobába. Ott még jobbakat láthatsz, ott tényleg éljük az életet... - mosolyodott el szélesen. Kissé gyanakvóan néztem rá, de tudtam, hogy a rúnákkal telerajzolt késem ott lapult a combomon a ruha alatt.
- Nyugi, semmiben nem mesterkedek! Esküszöm! - nevetett fel, és kezeit maga elé emelve mutatta, hogy ő teljesen ártatlan. Halkan felnevettem.
- Na jó! - mosolyodtam el, bár valami még mindig nem volt szimpi a csávóban.
- Az italt viszont idd meg, ott külön pult van. - adta a kezembe az italomat, én meg gondolkodás nélkül lehúztam, mint egy idióta.

Utána már nem is emlékeztem semmire.
Csak a fájdalomra, fura fényekre, pár elmosódott képre, majd ha mi se történt volna, egy sikátorban ébredtem fel.

A fejem borzalmasan fájt, a ruháimat vér fedte. Kétségbeesetten tapogatóztam, de semmi se fájt.
- Mi a fasz? - suttogtam magam elé, ahogy szép lassan felálltam, és kikászálódtam az utcára. Pontosan tudtam merre vagyok, a szomszédos utcában laktunk.
Éjszaka volt, és szerencsémre kihalt utcák fogadták a rövid sétámat. Már előre vártam, hogy mit fog szólni anyám a kinézetemhez. Főleg, hogy meg se tudtam neki magyarázni. Én se értettem, hogy mi történt. Az agyam ködös volt, mintha kitörölték volna az estét.
Fáradtan nyomtam le a bejárati ajtó kilincsét, de az szinte meg se mozdult. Halkan fejeltem bele az ajtóba, és megnyomtam a csengőt. Remek. Szóval esélyem sincs csendben beosonni és talán kimaradni a fejmosásból.
- Ki a jó életem zaklat minket ilyenkor... - hallottam az ajtó túloldaláról a csodálatos hangját. Felemeltem a fejemet, és egy nagyot sóhajtottam. Mennyire szar lesz ez még...
- Miben se... - kerekedtek el a szemei, ahogy meglátott. - Te mégis merre jártál?? - visított fel a lehető leg fülbaszóbban, ahogy beengedtem magamat mellette.
- 21 éves vagyok. Nem mehetek el úgy egy estére, hogy ne ezzel fogadj? - morogtam magam elé.
- 5 napot voltál el. - azonnal megtorpantam szavai hallatán.
- Hogy mi? - néztem vissza rá értetlenül. Azért ennyire csak nem lehetett szar a helyzet. Aztán szó nélkül megragadott, és a nappali közepéig megállt. Apám épp rendezgetett valami papírokat, Lio meg úgy csinált, mintha annyira értené azt a 600 oldalas könyvet, amit a kezében tartott.
- Na, megjött a fekete bárányunk? - fel se pillantott olvasmányából kedves testvérem. Én is úgy szeretlek... eh...
- Scar... - állt fel könnyekkel teli szemekkel apám. Ó, szóval a papucsban még maradtak érzelmek. Jó tudni.
- Hol voltál? - nézett rám a kanapéról anyám. Úgy nézett ki, mint egy felfújódott varangy.
- Nem mindegy? - néztem rá fáradtan. Úgy se érdekelte hol és merre jártam, miért vagyok tiszta alvadt vér. Eddig se érdekelte mi van velem, most se fogja.
- Ne flegmázz! Hol voltál? - kérdezte ismét, most már idegesebben.
- Nem tudom...
- Rowan, ne kezd ezt! Hol voltál? - üvöltött.
- Nem tudom. - válaszoltam még nyugodtan.
- Hol voltál? - üvöltött egyre hangosabban.
- Nem tudom.
- Hol voltál? - viharzott elém, és úgy leüvöltött, hogy egy pillanatra megrezzentem. Ráadásul kizökkentett a rosszul létből, és rám zuhant a tudat, hogy tényleg nem tudtam semmit...
- Nem tudom jó?! - borultam ki, még egy könny is kiszökött a szememből. - Szeretném tudni, kurvára, de nem tudom. Gondoltam elmegyek arra a hülye helyre, ahol razziázni akartok már, és kb 5 perc ottlétre emlékszem, aztán fekete minden. - álltam előtte szinte megadva magamat. Szedjen szét, most az egyszer megérdemlem.
- Csak te lehetsz ilyen hülye picsa... - sziszegte az arcomba, bennem meg feszülni kezdtek az idegek. - Komolyan mondom, legalább azt hittem felnőtt korra megtanulod hogyan kell normálisan viselkedni. Már senkire nem hallgatsz, észérvekre se. Mit kezdjek veled komolyan? Lassan elmehetnél inkább az utcára kurvának, annak talán még jó lennél! - nézett rám teljes undorral, majd az arca hirtelen változni kellett. Bár nem értettem miért, hiszen igaz, rohadt csúnyán néztem rá, de még sose ijedt tőlem meg. Pedig most minden sértése feljött, és szinte megakartam fojtani.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy morgást hallok. Ami belém jött.
Lenéztem a kezeimre, ami lila volt, állat mintás foltokkal, karmokkal díszítve.
- Mi lett belőled? - kérdezte remegő hangon, ahogy elkezdett távolodni tőlem.
- Mi történik velem? - alig tudtam kiejteni a szavakat, és remegő kezeimet néztem. Mit meg nem adtam volna, ha kiderült volna, hogy az egész egy őrült álmom.
- Az történ veled, hogy olyan lettél, mint ők. Egy undorító dög. - vágta hozzám, mikor végre összeszedte magát. Valami értelem reményében apám felé néztem, de ő is olyan elveszettnek tűnt, mint amilyennek éreztem magam.
- Végre... Valami ok, amiért kidobhatlak. - nevetett fel Margaret.
- Mi? - néztem felé értetlenül.
- Jól hallottad. Ki vagy dobva. Sőt, ennek a családnak te már a tagja se vagy!
- Mi a faszomról beszélsz? - léptem közelebb hozzá, amire ő azért kicsit hátrahőkölt.
- Nem ismétlem magamat meg! Egy napod van összepakolni a cuccaidat. Meg vidd a korcsaidat is, mind az ötöt. Este már nem akarlak itt látni! - viharzott ki ezzel a végszóval.


Szóval ez volt az a bizonyos nap, amikor végre hazavánszorogtam a vámpír dokitól, aki, mint akkor kiderült hibriddé varázsolt. Nem tudom még mindig pontosan, hogy hogyan és miért történtek a dolgok, csak elmenekültem onnan. Amit tudok, azt is Avatól tudom.
Meg neki köszönhettem, hogy volt hova mennem. Hoztam a kis kevéske dolgaimat, meg az öt állatot Beacon Hillbe, és most új életet kezdek. Bár az se tudom igazán ki vagyok, mi vagyok, így kissé nehéz. De legalább a családtól megszabadultam.







freedom is a state of mind



Scarlett Atkins
Scar, the triple threat Tumblr_py916zV5sz1tgx6qmo1_400
Scar, the triple threat Tumblr_pzldzhddzZ1vju50fo1_540
Tartózkodási hely :
⌞bh⌝
Foglalkozás :
⌞barista⌝

Scar, the triple threat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Okt. 15, 2019 4:08 pm

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Scaaar!  úúú

Végre eljutottam ide is, hogy megírjam ezt a kis elfogadó szöveget, nagyon röstellem, hogy ennyi ideig tartott, remélem nem átkoztál el még miatta.  zacsi  
Most, hogy itt vagyok, szeretném megdicsérni saját magamat is (Rolling Eyes), amiért nem ütöttelek agyon a karakter megalkotása miatt, így most megszülethetett ez a leányzó és a kis városunk gazdagabb lehet egy újabb különleges lakóval.  Very Happy
Valamint neked is nagy dicséret jár a kreatív, naplós felvezetésért, amiből remekül megismerhettük nem csak a jellemedet, hanem a múltad és a családi helyzetedet is. *-* Mit ne mondjak, ez utóbbival rendesen megszívtad, szegénykém.  Sad De szerencsére ott van neked a nagynénéd, nála biztosan jó kezekben leszel, a többek - főleg a drága édes anyád - meg pukkadjanak meg, amiért olyanok voltak, amilyenek és még ki is raktak otthonról valamiért, amiről még csak nem is tehettél. Mérges vagyok rájuk!  angryasf Végül is, nézzük a jó oldalát; kinek kellenek ők, amikor ott van neked Ava? És remélhetőleg hamarosan rábukkansz a városunkban majd még valakire, aki számára pont olyan fontos leszel, mint amennyire megérdemelnéd, hogy fontosnak érezd magad.  loves
Szóval most már aztán vesd bele magad a játékba, hogy minél hamarabb megtaláld ezt a bizonyos személyt! Szottyongat 



now i'm stained by you





Stella Argent
Scar, the triple threat Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Scar, the triple threat Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Scar, the triple threat Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 

Scar, the triple threat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Hibrid-
^
ˇ