Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 55 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
3
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
6
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
5
Warlock
5
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Apró civakodás/ Danny & Rachel

julia & zara; let's make a deal EmptyDaniel Nicholson
Today at 8:43 am



Tesi bá' akcióba lendül - Danny & Lara

julia & zara; let's make a deal EmptyDaniel Nicholson
Today at 8:17 am



Scott & Daniel; Game of Survival

julia & zara; let's make a deal EmptyScott Henderson
Today at 2:31 am



Meadow Carmilla Carrow

julia & zara; let's make a deal EmptyMeadow Carrow
Today at 1:36 am



Robin & Fawn;; Prank wars

julia & zara; let's make a deal EmptyRobin Atterberry
Today at 12:24 am



Elisha

julia & zara; let's make a deal EmptyElisha Grant
Yesterday at 9:28 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Dorcas Irwin, Ethan Wayne, Hugo Marlowe, Stella Argent, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 julia & zara; let's make a deal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Kedd Okt. 08, 2019 12:48 am

Zara Meth
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
julia & zara
- honestly i don't even play an active role in my life
shit just happens and im like oh is this what we’re doing now? ok -
csend • remélem, kezdésnek megfelel sütiii • 565

Háború. Háború. Háború.
Árész-program. Árész-harcosok. Árész-ellenesek.
Háború.
Az egészből még mindig nem értek szinte semmit, csak hogy kibaszottul gáz a helyzet a városban. Igen, rám nézve is...
Hirtelen minden a feje tetejére állt, és rá kellett jönnöm arra, hogy sosem lehet átlagos életem, és sosem élvezhetem egyszerűen csak a felnőtté válásom mindenféle felelősségvállalás nélkül.
Egyre jobban utáltam itt lenni.
Elvégre rohadtul bénának kell lenni ahhoz, hogy pont egy ilyen helyzet közepébe csöppenjek. Ráadásul egyedül. Még csak apám sincs itt, aki segíthetne, vagy megvédhetne, ha szükséges. Helyette itt van a halandó anyám, akivel bármikor végezhetnek miattam, és még csak segíteni sem tudnék neki.
Mert kurvára egyedül vagyok.
Egészen addig mókás daimonként rohangálni a városban, ameddig nem kell szembe szállnod valami vérszomjas természetfelettivel, vagy egy ostoba vadásszal, vagy épp nem akarják felhasználni a képességeid, hogy aztán mikor már nincs rád szükség kiakasszanak szobadísznek.
Fantasztikus, idilli képek a jövőmet nézve.
Most lehetne bármilyen jelzőt aggatni rám, hogy hisztizek, meg gyáva vagyok, meg képtelen vagyok megállni a helyem apuci nélkül. De a probléma ott kezdődik, hogy nem sokkal állok egy ember fölött boszorkánymester nélkül, ha egy ilyen kaliberű káosz helyzetről van szó. A különbség csak annyi, hogy amíg nekik nincs célkereszt a hátukon, nekem van.
Voltak fegyvereim. A közelharc viszonylag jól is ment a kisebb varázslataimmal kombinálva, de úgy gondoltam, hogy nem lesz rájuk szükségem, vagy majd apám elhozza magával őket, ha végre utánunk jön. De mindazzal, aminek a közepébe csöppentem, nem számoltam.
Egy háborúra senki nem készített fel.
Aztán szerencsére kaptam egy jelet az Univerzumtól, mikor tök véletlenül hallottam az Eladóról. Nem tudtam semmi konkrétat, hogy mégis ki ő, hogy néz ki, vagy mennyire kompromisszum képes. Azonban szükségem volt egy boszorkánymesterre ideiglenesen, aki segít, ha szükségem van rá. És szükségem volt egy új athame-ra is. Már csak abban reménykedtem, hogy olyan személyről van szó, akinek még nem sikerült megtalálnia a lélekpárját. Elvégre mit tudtam volna adni neki a kéréseimért cserébe? Nem volt semmim, és apám mellett sosem voltam rászorulva, hogy adnom kelljen azért cserébe, amire szükségem volt. Jelenleg pedig az egyetlen, amivel szolgálni tudtam, maga a fajom adta képességeim.
Mikor megérkeztem az úti célom végéhez, egy pillanatra megtorpantam.
Fogalmam sem volt, mégis mit kellene mondanom, vagy hogy kéne őt megtalálnom itt. Sajnos a telefonbeszélgetésből csak  mondatfoszlányokat sikerült elcsípnem. A tartózkodási helyéről az egyetlen információm pedig ez a panzió volt.
Végül úgy döntöttem, nem bénázok tovább odakint.
A recepciósnak biztosan tudnia kell valamit. Nem?!
Berontottam az ajtón és egyenesen a pult felé vettem az irányt. Mikor oda értem, kicsit kifújtam magam a nagy sietségem után, mielőtt megszólítottam volna a pult túl oldalán papírokat intéző nőt.
Feltételeztem eleve sokat elárul rólam a kétségbeesett tekintetem, ami a friss információ zuhatagnak volt köszönhető, ami múlt éjszaka rám szakadt egy kisebb akció keretein belül. És még csak táska sem volt nálam, hogy azt mondhassam, szobát foglalni jöttem. De nem is akartam annyit variálni, inkább azonnal a közepébe vágtam, mikor a recepciós - vagy tulajdonos, vagy akárhogy is működik ez a panzióknál - felém fordult.
- Nem szeretnék szobát, vagy bármi mást, köszönöm. Csak keresek valakit, akiről biztos forrásokból tudnom, hogy itt tartózkodik, és reméltem, hogy tudna segíteni - hadartam el mindent, amit szerettem volna, ahogy "udvariasan" a szavába vágtam, mikor épp megkérdezte volna, hogy segíthet-e valamiben.
Közben már próbáltam gondolatban összerakni, mit kéne neki mondanom. De hát daimon vagyok, nem aggódtam túl a dolgot. Ha valamiről elmondható, hogy profi vagyok benne, akkor az az üzletelés.
Ez az én asztalom.




when the party's over


Zara Meth
julia & zara; let's make a deal 4d711d3383a96776210a20853f80d5c7

julia & zara; let's make a deal F1376edde1460da98abbbc8e96e0f5d4c1ed4ddf
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying business and marketing

julia & zara; let's make a deal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Okt. 18, 2019 6:28 pm

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Zara & Julia

◐ Omne initium difficile est. ◑

Kezdtek egyre nyugodtabbak lenni a napok. Bár sok vendéglátó aggódott volna, hogy kevesebb a vendég, és gondolkozniuk kellett, hogy hol húzzanak a kiadásokból, de én még egy pillanatra se kezdtem el pánikba esni. Mindig is okosan bántam a pénzel, nem költöttem felesleges dolgokra. Na meg valljuk be, néha tudtam szép összegeket kérni pár szívességért. Bár az volt az egészben a legszebb, hogy senki nem sejtette, miért is kezelem a dolgokat úgy, mintha semmi kockázat nem lenne.
Pont a múlthavi elszámolással kapcsolatos papírokat nézegettem, csak az ellenőrzés miatt. Amúgy bőven nem érdekelt mi mennyibe került, és mennyit szereztünk ebből vissza a vendégek, bolt és az étterem miatt. Mondjuk a mások által unalmas papírmunkát sosem bántam, igazából még jól is jött. Hiába álltam a pultban, általában az apróbb kérdésekkel és kérésekkel békén hagytak a vendégek, mert láttak, hogy elfoglalt vagyok. Meg így legalább a többiek se zaklattak, hanem megoldották a munkában feljött problémákat. Talán ezt a részét szerettem a legjobban a panzió futtatásában. A pult mögött lenni, meg a papírmunkák igazából tökéletesek voltak számomra. Nem kellett sokat tettetnem mennyire aranyos vagyok, és legalább első kézből fogadhattam az Eladóhoz jött vendégeket. Gyűlöltem, amikor pár természetfeletti nem tudja tartani a száját. Az egyik alkalmazottamnak az egyik már majdnem megmondta konkrétan miért jött. Egyedül az a szerencse, hogy pont a megfelelő pillanatban értem le. Na meg az, hogy ezért nyugodt szívvel számoltam fel neki plusz költséget. Húzta is a száját, de hát így jár az, aki nem tudja befogni. Biztos nem fogom sajnálni.
- Szia Julia, további jó munkát! - távozott el az az napi takarítónő. Belemerülve nézegettem a papírt a pulton, így kb akkora sikerült egyáltalán felfognom, hogy köszönt valaki, mire ő már félig kint volt az ajtón.
- Szia! - mondtam végül, majd kissé félredöntve néztem egy darab számot a lapon. Valami esküszöm nem stimmelt. Az egyik vendég nem fizetett eleget. Legalábbis, az alapján, ahogyan emlékszem az ittlétére múlt hónapban, ez bőven kevés volt. Egy ideges sóhajjal fordultam meg, és kezdtem el nézni a jelenleg itt tartózkodó vendégeket tartalmazó mappát. Megkerestem a megfelelő papírt, és fejben számolni kezdtem a dolgokat. Közben elég hallhatóan valaki berontott az ajtón, és a pulthoz sietett. De én csak számolgattam egy kicsit még, amíg kiderült, hogy valami tényleg nem jó. A papírokat elemezve fordultam az érkező felé, és csak egy pillanatra felpillantva néztem meg a fiatal nőt.
Már épp kérdezni akartam rohadt szépen, miben segíthetek neki a nagy sietségben, de még az első betűt se tudtam kinyögni, már belevágott a szavamba. Nem épp a legjobb indítás, meg kell, hogy mondjam. Szavait hallgatva kissé elgondolkoztam. Úgy éreztem tudtam miért jött, de nem igazán értékeltem az ilyen kezdést, így szív nyugodtan megváratva őt leraktam a helyükre a papírokat, majd végre rendesen felnéztem rá, és egyenesen a szemébe bámultam. Nem is tartott sokáig rájönnöm kivel volt dolgom, sok fajtársával találkoztam már. Így végképp tudtam, mit szeretne, de megzavart a nyugalmamban, ráadásul nem is a legkedvesebben. Egy kicsit húzhattam az idegeit, látszólag úgyis valamit nagyon sürgős ügye akadt.
- Ha szerelmi bájital érdekel, esetleg valami más ilyen kis kevermény, akkor a boltban Kristy is tud segíteni, ő is remek bájitalokat tud keverni. - mosolyogtam mézédesen, mint akinek fogalma sincs semmiről. - Vagy esetleg valami komolyabb dologról lenne szó? - döntöttem félre a fejemet, és vártam mit is fog reagálni. Persze nem akartam túl húzni a dolgot, de nekem is kijárt a szórakozás. Bár az is sürgetett, hogy tudni akartam mit is akar itt egy daimon. Általában megoldják magukban a kis varázslataikat.
Már éreztem, hogy ez a beszélgetés igen érdekesnek fog bizonyulni.

remélem tetszik *-*big god  ◑credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
julia & zara; let's make a deal Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
julia & zara; let's make a deal Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

julia & zara; let's make a deal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Nov. 07, 2019 6:55 pm

Zara Meth
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
julia & zara
- honestly i don't even play an active role in my life
shit just happens and im like oh is this what we’re doing now? ok -
csend • remélem, tetszik sütiii • 647

Amíg vártam, azon gondolkoztam, vajon túl késő-e már, hogy fogjam a cuccaimat, és visszaköltözzek Long Beach-re.
Nem akartam belekeveredni semmibe, amihez valójában az ég világon semmi közöm sem volt. Mármint... most komolyan. Tudtam, hogy egyszer el fog jönni az ideje annak, hogy fel kell nőnöm ahhoz, aminek születtem, és félre kell tennem a dolgok játékos és szórakoztató oldalát, hogy aztán a komolyabbakra koncentráljak. Egyelőre azonban úgy éreztem, a legkevésbé sem vagyok felkészülve rá. Főleg nem így. Mintha belelöktek volna a mély vízbe, amiből egyelőre még nem sikerült felúsznom a felszínre. Csak kapálóztam, de hiába.
Azóta a bizonyos este óta egy halk belsőhang kísért minden órában. Folyamatosan ott motoszkál a fejemben a gondolat, mi van, ha már ki is szemeltek maguknak? Nem igazán húztam meg magam ez alatt a kis idő alatt, mióta ebbe a nyomorult városban vagyok. Ráadásul már most sikerült magamnak egy-két "ellenséget" is összeszednem, akik nem fogadták el, hogy vásárlás után nincs reklamáció. Aki hülye, az hülye. Na. Ha valaki könnyen átverhető, minek rontanám a saját üzletem?!
Az egyetlen kiskapum jelenleg az Eladó volt, és már csak egyetlen kis akadály állt az utamba ahhoz, hogy megoldjam a problémáimat. Az akadály pedig a pult túl oldalán álló nő volt, aki azt hitte vicces kedvemben vagyok.
Rohadtul nem voltam vicces kedvembe.
Összeszűkített szemeket meresztettem rá, miközben hallgattam a mondanivalóját. Nem tudtam eldönteni, hogy szórakozik-e velem. Tök egyértelmű volt, hogy gáz van. Mi a fenének kellett itt szórakozni?!
- Szerelmi- mi? - Pislogtam rá zavarodottan, majd csak megráztam a fejem. - Nem, nem. Nem! - Kértem ki szinte már magamnak, majd vettem egy mély levegőt, ameddig összeszedtem a gondolataim. - Nem érdekel semmiféle bájital főleg nem szerelmi - zártam le ezzel ezt az ostobaságot, hogy végre a fontosabb dolgokra térhessünk át. - Ha annyit mondok, hogy Árész-program, az mondd valamit? - Kérdőn felvontam egyik szemöldököm, miközben a pultra támaszkodva közelebb hajoltam hozzá és egyenesen a szemeibe pillantottam, kicsit lejjebb véve a hangerőt, mielőtt még olyan is hallaná, akinek nem kéne. Már csak az hiányzott, hogy ennél is nagyobb port kavarjak ezzel a városban.
- Szóval... tudsz segíteni, vagy sem? Hol találom azt a bizonyos Eladót? - Kérdeztem ismét. - Elég nagy szükségem lenne a segítségére - tettem hozzá most már komolyabban, mint eddig, hátha legalább egy picit meghatja a problémám, és érzékeli ő is, hogy nem valami hülyeségről van szó, aztán félre tehetjük végre ezt a kora esti húzzuk-egymás-agyát-mert-az-vicces programot.
Kezdte egyre jobban megmozgatni a fantáziám, mégis ki ez a híres boszorkánymester. Már csak ezért is szerettem volna túl lenni ezen a kis csevegésen az előttem állóval. Jobb lett volna, ha nem húzzuk feleslegesen egymás idejét, látszólag neki is volt még dolga. Nekem meg megoldandó problémáim. És ezt próbáltam is neki jelezni azzal, hogy a jobb lábam megállás nélkül járt, a mozgolódásom meg elég feltűnő volt. Egyértelmű jelzés arra, hogy baromi türelmetlen vagyok.
- Vagy ez a bizonyos Kristy lenne az, és ez csak a körítés? - kérdeztem, miközben tekintetem a tőlünk nem messze lévő függönyre vándorolt, ami egy másik helységet takart el a betévedő emberek elől. Valamiféle izgatottság fogott el, de mégis ambivalens érzéseim voltak az egész helyzettel kapcsolatban. Hirtelen az izgatottságom idegességbe csapott át, és alsó ajkamra harapva hagytam, hogy a negatív gondolatok vegyék át agyam felett az uralmat.
Ha ez a bizonyos Eladó egy nő, biztos, hogy számíthatok tőle bármi nagy dologra?
Kicsit aggasztott, hogy csak a hírneve nagy, és valójában esélytelen, hogy felérjen hozzá. Az efféle gondolataim pedig kissé nevetségesen hangzottak még saját magamnak is, elvégre mindig is úgy gondoltam, hogy a férfiak semmivel sem különbek tőlünk. Sőt... talán még jóval keményebbek is tudunk lenni, mint ők. De számomra apám volt a követendő példa. Úgy hittem, hozzá nem érhet fel senki. Főleg nem egy nő. Kizártnak tartottam, hogy bárki is a nyomába érhessen boszorkánymesterként. De bármennyire is voltam bizalmatlan más fajbéliekkel szemben, apám nem volt itt, nekem pedig megoldás kellett, de sürgősen.
Bíznom kellett benne, hogy valaki olyan fog elém állni, aki érti a dolgát.
Legyen szó bárkiről.




when the party's over


Zara Meth
julia & zara; let's make a deal 4d711d3383a96776210a20853f80d5c7

julia & zara; let's make a deal F1376edde1460da98abbbc8e96e0f5d4c1ed4ddf
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying business and marketing

julia & zara; let's make a deal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 23, 2019 8:51 pm

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Zara & Julia
◐ OMNE INITIUM DIFFICILE EST ◑

Sosem voltam egy könnyű eset, ez egy tény. Még csak tagadni se lehetne, nem mintha akarnám. Mindig direkt okoztam az embereknek egy kis gondod. Imádtam velük szórakozni, és nem érdekelt, hogy cserébe minek titulálnak, vagy ha rám üvöltenek. Nem tudnak olyan jelzőt mondani rám, amit nem hallottam volna már, meg amúgy se hatott meg semmi bántó szó. Rég elengedtem, hogy bárki más véleménye hasson rám a sajátomon kívül.
Egyébként most az egyszer talán rendes lettem volna eleve, hiszen a papírmunkát szerettem csinálni, eleve is tök nyugodt volt minden több napja. Azért annyira nem voltam gonosz, hogy csak úgy szórakozzak, amikor ekkora volt a békesség a kis panziómban. De aztán jött ez a lány, és berontott köszönés és minden udvariasság nélkül. A legkisebb még bennem lapuló emberiséget se tudta mindezeket után érdekelni, hogy nagy valószínűséggel nagy bajban van, és az Eladót keresi. Teljes nyugalommal, és értetlenséggel játszottam, hogy fogalmam sincs mire gondol.
Belül nagyot szórakozva figyeltem a reakcióit. Tudtam, hogy ez a szerelmi bájital dolog azért kicsit megböködi a türelmetlenségét. Legszívesebben jólesően felnevettem volna, de tartottam magam. Még egy kicsit húztam az agyát. Aztán a végére talán megtanulja, hogy akármilyen nagy a gond, azért egy kis udvariasság, és tisztelet kijár. Bár esküszöm, akármennyi daimonnal találkoztam eddig, mindegyikük elfelejtette hogyan kell viselkedni krízis helyzetekben. Mármint szerintük volt krízis, de nem láttam, hogy valaki rohant volna utánuk egy fegyverrel a kezükben. De hát kinek mit jelent a krízis.
Az Árészes dologra ezért már kissé komolyabban pillantottam rá, de csak vártam, had tegye sorra fel a kérdéseket. Az Árész-program egy rajtam túl nyúló, és engem nem igazán érintő csapat volt. Hagytam őket a francba, ők se zaklattak engem. Nem igazán izgattak. Már majdnem kezdtem neki mondani, hogy menjen inkább el, de aztán kimondta a varázsszót: Eladó. Szóval végre sikerült kiböknünk kedves bunkó kisasszony, hogy mit akarunk?
De még hallgattam egy kicsit, majd a Kristyvel kapcsolatos kérdésével kapcsolatban először az egyik szemöldököm felugrott a magasba, majd nem bírtam tovább, és hangosan felnevettem. Még, hogy Kristy lenne az Eladó. Szegény lány sokszor még a saját árnyékától is fél. Na jó, ezzel annyira megnevettetett, hogy abbahagyom a szórakozást.
- Még, hogy Kristy... - kuncogtam még egy kicsit, miközben felvettem a pulton lévő telefont, és a fülemhez tartottam. Megnyomtam a négyes gombot, majd vártam, hogy felhangozzon a csörgés a nem is olyan messze lévő boltunkból. Közben egyenesen a lány szemeibe néztem, most már teljes komolysággal.
- Kérlek gyere át a pulthoz, ügyfelem van. Vagy átküldheted Jamest is, ahogy gondolod. - szóltam bele a telefonba, mikor felvették, majd miután kaptam megfelelő reakciót, le is raktam. - Gyere! - szóltam a lánynak, majd a függöny felé indultam meg. Nem néztem hátra, tudtam, hogy jönni fog a kis vendégem. Átléptem a függöny mögé, szokásosan áthúztam az ujjaimat az ajtón lévő feliraton, majd beütöttem a kódot. Az ajtót kinyitottam, és minden szó nélkül engedtem utat a lánynak, utána pedig becsuktam az ajtót. Beljebb mentem, és egy szekrénynek támaszkodva szemléltem a vendégemet, és szívtam be szépen a tárgyakból áradó mágikus energiát.
- Szóval kezdjük az elején. Julia Hunt-Kozma lennék, vagyis az Eladó. Legközelebb legalább egy jó napot, vagy igazából bármilyen köszönést elfogadnék, mert örökké eltudok szórakozni ilyen bájitalos hülyeségekkel. - mosolyogtam rá nem épp kedvesen. De hát tudnia kell, hogy mennek itt a dolgok, és ezt már nem tudom kis édesben eljátszani neki. - De ezt félre téve. Mi a neved, és miben segíthetek pontosan neked? - néztem egyenesen a szemeibe. Tekintetem parancsoló volt, nem akartam engedni neki, hogy hisztibe kezdjen, hogy attól még rohadt bunkó voltam vele. Bőven nem érdekelt. Az én házam, az én szabályaim.
- Ja, és mi ez az Árészos dolog? Mármint mennyire keveredtél gondba velük, mert engem bőven békén hagynak és nem sok mindenért érné meg szembe menni velük? - érdeklődtem még. Nem igazán szerettem félrebeszélni, tudni akartam, hogy mi az üzlet tárgya, és miért. Még a legjobb napjaimon se volt kedvem beszélni a nagy semmiről, amikor egy fontosabb téma is ott lógott a fejem fölött.

remélem tetszik *-* big god  ◑ credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
julia & zara; let's make a deal Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
julia & zara; let's make a deal Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

julia & zara; let's make a deal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 10, 2020 9:47 pm

Zara Meth
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
julia & zara
- honestly i don't even play an active role in my life
shit just happens and im like oh is this what we’re doing now? ok -
csend • RENGETEGET KÉSTEM, SAJNÁLOM :c • 517

Mindig is türelmetlen voltam. Már kislánykorom óta. De rohadtul. És nem tetszett, hogy a velem szemben álló még jól is szórakozik ezen az egészen. Ráadásul vészhelyzet volt. Mi a francért nem tűnik fel neki, hogy sietnék?!
Összeszűkítettem a számat, miközben ráncolni kezdtem a homlokom, ahogy felnevetett. Valószínűleg úgy festhettem, mint egy gömbhal, de nem tetszett, hogy az idegeimen játszik, és még saját magát is szórakoztatja a tudatlanságomon. Mármint... honnan kellett volna egyáltalán tudnom bármit is?!
Kezdtem egyre inkább elveszteni a türelmem, miközben figyeltem, ahogy magában kacarászva felemeli a telefonját.
Remek - gondoltam - még folytass is le egy pár perces telefon beszélgetést...
Oké, itt álljunk meg egy picit.
Külső szemmel biztos, úgy tűnhet, mintha totál elvesztettem volna a fejem, és olyasmin lovagolnék, ami nincs is. Mert hát nagyobb esély volt arra, hogy szart sem tudnak rólam, mint arra, hogy pont rám vadásznak. DE! Időben fel akartam készülni mindenre. Nem szeretem a meglepetéseket. A haláliakat meg még annyira sem.
Szóval, igen. Talán picikét túl reagáltam a sztorit.
Talán.
Ahogy végre elkomolyodott a pult túl oldalán lévő, úgy én is összeszedtem magam végre, és csak vártam.
Nem sokkal később végre cél egyenesben is voltunk.
Követni kezdtem a nőt, majd gondolkodás nélkül beléptem a helyiségbe, amit a függöny rejtett, és ahogy beljebb kerültem, alaposan szemügyre vettem mindent, ami odabent volt.
- Hű... - csupán csak ennyit volt képes elhagyni a szám. Egy lenyűgözött "hű" szócskát. Nem túlzok, ha azt mondom, ez egy daimonnak maga volt a mennyország. Arról nem is beszélve, hogy láttam magam előtt a dollár jeleket is.
Miután sikerült visszatérnem a földre, a nő felé fordultam.
- Te vagy az Eladó? - Kérdeztem vissza kicsit halkabbra véve a hangerőt, miközben éreztem, hogy pír szökik az arcomra szégyenemben.
Istenem, annyira ciki volt... Ha ezt tudom, nyilván értelmesebben kezdek bele a szövegelésbe. Attól féltem, ez az indítás elég sokat rontott az esélyeimen azzal kapcsolatban, hogy nem küld el, ha kiderül, hogy nincs túl sok minden, amit ajánlhatnék a segítségéért cserébe.
Ha egyáltalán még segít ezek után.
- Zara vagyok. Vagyis Zalira Metford, de igazából lényegtelen - zártam le hirtelen a bemutatkozós részt. - Oké, figyelj. A lényeg, hogy nem régóta vagyok Beacon Hills-ben, de nem igazán húzódtam meg. Ki kellett alakítanom a kapcsolati körömet a kis természetfeletti piacon. Plusz sikerült szert tennem pár "ellenségre" is. Tök mindegy - ráztam meg picit a fejem. - A napokban hallottam először erről az egész Árész dologról, bár még mindig nem tudok mindent. De aggaszt, hogy a nem túl visszafogott életmódom már feltűnhetett. Ráadásul nem rég egy olyan személy társaságában láttak, aki mint kiderült egy hatalmas, de tényleg HATALMAS céltáblával rendelkezik a hátán - vázoltam fel neki nagy vonalakban a háttér sztoriját a kialakult helyzetemnek.
- A lényeg, hogy szükségem lenne pár dologra, amivel megvédhetem magam. Plusz egy boszorkánymester sem lenne rossz az oldalamra, mivel még nem találtam meg a lélekpárom... - a végét már szinte csak motyogtam, miközben tekintetem a földre vándorolt, aztán vissza rá, és azonnal mentegetőzni kezdtem. - Természetesen nem akarlak belekeverni semmibe. Elég lenne, ha a háttérből tudnál támogatni - aztán amint ezt kimondtam, rájöttem, hogy veszett ügy. Kinek lenne ideje arra, hogy egy elveszett daimont segítgessen?! - ...néha -  tettem hozzá, hátha még menthetem a menthetőt.
Szívás.




when the party's over


Zara Meth
julia & zara; let's make a deal 4d711d3383a96776210a20853f80d5c7

julia & zara; let's make a deal F1376edde1460da98abbbc8e96e0f5d4c1ed4ddf
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying business and marketing

julia & zara; let's make a deal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Márc. 29, 2020 2:52 am

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Zara & Julia
◐ OMNE INITIUM DIFFICILE EST ◑

Tagadhatatlanul élveztem ezeket a kis kínzásos helyzeteket. Meglepően nem csak azért, mert tényleg engedtem a bennem lapuló gonoszságnak, hogy kiélvezze mások szenvedését, hanem ez sokat elárult a kis vendégeimről. Na jó, azért nagyon részben ez szórakozás volt, de tényleg jó ismertetőket adtak le ilyenkor magukról az emberek. Mennyire türelmetlen, mennyire és milyen módon van kétségbeesve, esetleg ideges lesz, vagy nyugodt maradt. Ez abban is segített, hogy tudjam, mennyit tudok kihúzni az illetőből azért cserébe, ami kér. Gonosz lenne, hogy ezt csinálom? Igen. És?
De nem húztam sokáig most a kis játékomat, perceken belül az Eladó irodájában álltunk mind a ketten.  Egy elégedett mosollyal néztem, ahogy ámul és bámul a sok varázstárgyon. Azon meg végképp elégedetten vigyorogtam, hogy megkérdezte én vagyok e az eladó.
- Ennyire hihetetlenül hangzik? - kérdeztem kissé sértett hangnemmel. Persze csak játék volt az egész. Azért szenvedjen még egy kicsit, ha már így adja hozzá a lehetőségeket. Persze nem akartam végtelenségbe húzni a gonoszkodást, kíváncsi voltam mit is akar pontosan. Oké, hogy Árész meg ilyenek, de én mit is nyerhetnék ezzel pontosan?
Minden szavára pontosan odafigyeltem, közben elkezdtem gondolkozni a helyzeten, hogy mennyire érné meg nekem ebbe belefolyni, na meg mennyiért, vagy miért. Gondolkozás közben igazából azt is hagytam, hogy végigmondjon mindent. Még a néha után is csak merengve néztem rá, még ha mondott valamit, akkor is. Nagyon nehéz kérdés volt, hogy szembemenjek egy tini daimonért egy olyan nagy hatalommal, mint az Árész bagázs. Nehéz kérdések voltak, de tudtam, csak egy dolog fogja eldönteni, hogy segítek-e neki vagy sem.
- Mit tudsz adni azért cserébe, hogy belekavarodjak ebbe az egészbe? - szegeztem is neki a kérdést, nem vesztegetve az időmet. - Mint mondtam, az Árészosokkal nem igen éri meg ujjat húzni. Főleg nem nekem, akinek rengeteg minden veszne kárba, ha nekem jönnének. - fürkésztem a szobában lévő tárgyakat, meg gondoltam a panzióra. Igaz, gyűlöltem jó pofizni az emberekkel, de szerettem ezt a házat. Meg szerettem az Eladó lenne, ekkora hatalommal rendelkezni úgy, hogy senki nem tudott, vagy mert az életemre törni. Bár bevallom, kissé kimerítő a meló, de mindig megoldottam. Régen is, most is.
- Itt tényleg azon van a hangsúly, hogy ez nagyon rizikós. - ismételtem magamat igazából. Közben tűnődve fürkésztem a tárgyaimat továbbra is. - És mivel pénzt te biztos nem tudsz annyit adni, amennyit kérnék mindenért cserébe, így nagyon kreatív választ kell adnod, hogy meggyőzz! - pillantottam vissza Zarára teljesen érzelemmentesen. Na gyerünk kislány, mutasd meg mennyire vagy kétségbeesett helyzetben.

remélem tetszikvárattalak is, rövid is zacsi big god  ◑ credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
julia & zara; let's make a deal Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
julia & zara; let's make a deal Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

julia & zara; let's make a deal Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


julia & zara; let's make a deal Empty
Vissza az elejére Go down
 

julia & zara; let's make a deal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
^
ˇ