Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 55 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
3
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
6
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
5
Warlock
5
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Apró civakodás/ Danny & Rachel

So it begins - Zara × Scar EmptyDaniel Nicholson
Today at 8:43 am



Tesi bá' akcióba lendül - Danny & Lara

So it begins - Zara × Scar EmptyDaniel Nicholson
Today at 8:17 am



Scott & Daniel; Game of Survival

So it begins - Zara × Scar EmptyScott Henderson
Today at 2:31 am



Meadow Carmilla Carrow

So it begins - Zara × Scar EmptyMeadow Carrow
Today at 1:36 am



Robin & Fawn;; Prank wars

So it begins - Zara × Scar EmptyRobin Atterberry
Today at 12:24 am



Elisha

So it begins - Zara × Scar EmptyElisha Grant
Yesterday at 9:28 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Julia Hunt-Kozma, Stella Argent, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 So it begins - Zara × Scar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Pént. Okt. 18, 2019 10:07 am

Scarlett Atkins
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt

trust the magic of new beginnings
zara & scarlett
Egy újabb unalmas nap volt az egész, semmi több. Bár mondhatni feleslegesen hisztizek, hálásnak kellene lennem, hogy van egy munkám, és egy házam, amiben nem mellesleg ingyen élek. De mégis, valahogy a sokszor hétfőtől péntekig tartó munkanapok borzalmasan teltek el. Pedig még az esti műszaknak csúfolt időszakban dolgoztam, aminek még örültem is. Sose voltam a reggelek és a korán kelés nagy barátja.
Most is már háromnegyed tíz volt, én meg egy szépen betanult mosoly kíséretében vittem ki a kávékat, mert drága munkatársam, Sophie, épp telefonált a drága, egyetlen szerelmével, és nem ért rá foglalkozni azokkal, akik elvitelre szerettek volna valamit. Gyűlöltem az egész helyzetet, már lassan a kávét is, pedig eddig az éltett minden felkelés után. Most már szinte rá se bírok nézni. De talán jobb is ez így, nem mintha hibridként annyira rá lennék szorulva bármire is. Kevésbé fáradtam el, és igazából energiából is mindig akadt. Furcsa volt így létezni.
- Mit hozhatok? - értem vissza a pult mögé, és mosolyogtam rá a soron következő fickóra. Miközben mondta a magáét, szemem akaratlanul is végig siklott a pár emberen, aki mögötte állt. Egy kb velem egyidős lány közvetlen mögötte, egy idős házaspár, meg egy levertnek tűnt tini csaj. Azt mondaná az ember, se gáz, úgyis hamar letudom őket, de mindig jöttek újak, hiába volt már ilyen késő.
- Azonnal hozom is. - mosolyogtam ismét udvariasan, pedig semmi kedvem nem volt neki lefőzni három kávét, meg még 3 sütit elcsomagolni. De én csak hátra fordultam a kávéfőzőhöz, és elindítottam. Szerencsémre csak meg kellett várnom, míg lefő a három adag, és utána tölthettem a poharakba. Még az volt a szerencséje, hogy feketekávét kért, semmi többet.
Unottan fordultam a  süteményekhez, pedig tudtam, mennyire jól látszik rajtam, hogy nem akarok itt lenni. De gondoltam csak nem bánják a vendégek, hogy a kajákat bámulom ilyen semmittevően.
Csomagolás közben akaratlanul is megakadtam a szemem az egyik asztalnál ülő férfin. A velem egykorú lányt bámulta a sorban, de volt benne a nézésében valami ismerős. Valahol, valamikor már láttam valakit így nézni valakire, és akkor se jelentett jót. Tényleg zűrzavaros ez a város, ha már egy kávéházban se lehet nyugta senkinek.
Egy kisebb sóhaj közepette fordultam vissza a már lefőtt kávéhoz, és kitöltöttem három pohárba. Próbáltam kiverni a fejemből a férni nézését. Nem kellettek nekem már más emberek, vagy az, hogy én segítsek mindenkinek, amikor én csak a rúgásokat kapom vissza. Nem, nem és nem. Aztán leesett, honnan is olyan ismerős ez a rohadt nézés. Ekkora gyűlöletet, nem is... ekkora bántani akarást utoljára az otthoni vadászok szemében láttam. Ez tipikusan az a nézés volt, amikor valaki megtalálta a célpontját, és már a fejében tervezgette, hogyan fogja borzalmassá tenni élete utolsó pillanatai. A francba is, hogy nekem miért kellett észrevennem ezt!
- Köszönöm, további szép estét! - köszöntem el a férfitól, miután magamban rágódva a látottakon lerendeztem vele a rendelését. A lány volt a soron következő, de én csak arra tudtam gondolni mik szoktak történni nálunk, amikor valakit így kinéznek. Megfogadtam magamnak még azon az estén, amikor kirúgtak otthonról, hogy soha többé rám senki nem számíthat. Tartanom kellett magamat hozzá. Sajnálom, de most ez így van.
- Szia, mit kérsz? - néztem fel a szemeibe, egy halvány mosoly kíséretében, ami azonnal eltűnt. Egy átlagos embernek fel se tűnt volna, de a tekintete örvénylően kavargott. Daimon. Nagyszerű, akkor egy hasonszőrűt hagyok cserben. A francba is a sok problémával ebben a városban.



freedom is a state of mind



Scarlett Atkins
So it begins - Zara × Scar Tumblr_py916zV5sz1tgx6qmo1_400
So it begins - Zara × Scar Tumblr_pzldzhddzZ1vju50fo1_540
Tartózkodási hely :
⌞bh⌝
Foglalkozás :
⌞barista⌝

So it begins - Zara × Scar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Nov. 07, 2019 9:01 pm

Zara Meth
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
scarlett & zara
- you are an example of better things to come -
csend • ígérem, lesz ez még jobb is zacsi • 625

Fáradtan löktem be a kávézó ajtaját, ami fölött egy kis csengő jelezte, hogy újabb vendég érkezett.
Régen éreztem már magamat ennyire szarul. Azt sem tudtam volna megmondani, pontosan mi, mikor történt. Egész héten aludhattam összesen talán nyolc órát, de akkor lehet sokat mondok. Most meg eljött a tisztulás fázisa, ami kibaszottul kellemetlen volt. Már csak azért is, mert legszívesebben átaludtam volna az elkövetkező két napot, de ezt nem tehettem meg a beállt helyzet miatt, amibe csúnyán belekeveredtem. Így viszont annak sem adhattam teret, hogy visszavegyek a pörgésből, ami egy idegesítő körforgást idézett elő. Éreztem, hogy a szervezetem kezd kikészülni, szóval úgy döntöttem, hagyok magamnak egy-két napot, amit valahogy kibírok egy kis szenvedéssel. Meg persze kávéval.
Sok kávéval.
Miközben beálltam a sorba, és vártam, hogy én következzek, végignéztem a kínálaton. Fogalmam sem volt, mit kérjek. Sosem voltam oda a kávéért, csak nagyon ritkán ittam. Akkor is olyat, amiben tej volt, tejszínhab, vagy tejhab és rengeteg cukor, hogy ne érezzem, alapjáraton mennyire keserű. Egyébként meg sosem értettem, miért issza ezt bárki is. Mármint tényleg van olyan ember, akinek ez segít? Mert engem a legkevésbé sem pörget fel, de most kivételesen muszáj volt neki adnom egy esélyt.
Észre sem vettem, de időközben én kerültem sorra. Azt viszont még mindig nem tudtam, hogy mit is akarok pontosan, szóval álltam a pult előtt ostobán, megilletődve, és hogy az amúgy is kellemetlen helyzetemen rontsak még egy picit, egy hang sem akart kijönni a torkomon.
-  Szia - nyögtem ki végül valamit. - Szeretnék egy... - tekintetem ide-oda cikázott a kínálaton, de egyik kávéféleség sem nyerte el a tetszésem. Még a különlegesebbek sem. Egy halk, megadó sóhaj után a lányra pillantottam. -  Csak egy lattét szeretnék elvitelre - böktem ki, aztán ameddig vártam, vetettem egy pillantást a kávézóban lévő emberekre, akik körülöttem voltak.
Azonban a tekintetem hamar megakadt valami furcsa alakon, aki úgy tűnt, eléggé rám összpontosít. Legalább végre kiderült az is, miért éreztem egész idő alatt magamon valakinek a tekintetét. Mielőtt alaposabban szemügyre vehettem volna, a pultos lány hangja, meg a műanyag pohár koppanása a pulton kizökkentett a gondolataimból.
-  Köszönöm - mondtam egy halványabb mosoly kíséretében, amit valahogy még sikerült magamra erőltetnem, miközben ismét ránéztem. Előhalásztam a kávém árát a pénztárcámból, amit aztán egy kis borravaló kíséretében le is tettem a poharam mellé, mielőtt azt a kezembe vettem volna, hogy aztán elinduljak végre hazafelé egy újabb hosszú nap után.
Már semmi másra nem vágytam, csak az ágyamra, de megszokhattam volna, hogy többnyire mindig sikerül valakinek valamilyen módon keresztbe húznia a terveimet.
Ezúttal egy szorítás volt az a karomon, ami nem túl finoman vissza is rántott, mielőtt túl messzire juthattam volna a kávézótól.
Lepetten pillantottam az idegen felé, miközben sikeresen kiejtettem a poharat a kezemből, az italom pedig azonnal ki is borult egy kisebb tócsát alkotva a lábaim előtt.
A sötét ellenére is azonnal megismertem az illetőt.
A fura fickó volt az bentről, aki egész idő alatt engem bámult.
De csak ennyi. Fogalmam sem volt, hogy ki, vagy mi ő, egyáltalán mit akar pont tőlem. Viszont akaratlanul is elmémbe férkőzött annak gondolata, hogy máris megtaláltak. Ennek hatására pedig szépen leblokkoltam. Még nem voltam kész. Túl gyorsan történt minden. Még azt is elfelejtettem, amit egyébként tudtam.
Gratulálok Zara, szépen lebőgtél - veregettem magam hátba képzeletben. De hát mégis mihez kellett volna kezdenem? Az elmúlt időszak kész káosszá nőtte ki magát az életemben, amit nem tudtam kezelni. Végig annyira nagyra voltam magammal, éles helyzetben meg képtelen voltam még arra is, hogy menekülőre fogjam.
Úgy éreztem, mintha kívülről látnám magam, és bárhogy próbálnám irányítani a testem, az nem reagál semmire. Mintha csak arra vártam volna, hogy valaki a segítségemre siessen.
Olyan furcsa volt az egész.
Nem voltam ura önmagamnak. Már rég cselekedtem volna alap esetben. Most meg a sorsomra bíztam mindent, mert egy ismeretlen érzés azt súgta, hogy ezt kell tennem.
Csak várni.




when the party's over


Zara Meth
So it begins - Zara × Scar 4d711d3383a96776210a20853f80d5c7

So it begins - Zara × Scar F1376edde1460da98abbbc8e96e0f5d4c1ed4ddf
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying business and marketing

So it begins - Zara × Scar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Nov. 21, 2019 7:35 pm

Scarlett Atkins
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt

trust the magic of new beginnings
zara & scarlett
Gyűlöltem, hogy ennyire jó volt a megfigyelő képességem, na meg a megérzéseim. Normál esetben sosem néztem senkire munka közben, csak a sorban állókra, de most valamiért pont megtaláltam azt az egy embert, aki szuggerálta a lányt. Bár igazából ez csak mutatta mekkora jó volt a szerencsém. Megfogadtam magamnak hatszázszor, ha nem sokkal többször, hogy mindenki megbaszhatja magát, nem segítek nekik, rajtam se segít soha senki, de mégis mindig ugyan ott kötöttem ki. Konfliktusban az elhatározásom és a lelkem között. Borzalmasan küzdöttem magammal, és egyre jobban ott lyukadtam ki, hogy valamit tennem kellene, vagy legalább szólnom neki, hogy vigyázzon a csávóval. De csak próbáltam szépen mosolyogni rá, ahogy elmondta mit kér. Szótlanul fordítottam neki hátat, és kezdtem bele a latté készítésébe. Felpillantottam az előttem lévő kávégépre, és a kicsi, elmosódott tükörképemet néztem. Istenem, miért vagy én ennyire megáldva az élettel?
Miután elkészült a kávé, egy sóhaj közepette fordultam vissza, és raktam a lány elé a kávét. Először megint megakartam próbálkozni egy mosollyal, de már az se ment. Segíteni fogok, nem igaz?
- 3 dollár lesz, ha nem kész mást. - néztem a szemeibe. Egyre jobban szorított bennem a tenni akarás, ahogy az örvénylő tekintete visszanézett rám. Kifizette az italt, amit gyorsan el is raktam a kasszába, és a borravalós dobozba, majd mire visszafordultam, már se ő, se a férfi nem volt sehol. A francba is!
- Egy pillanat türelmet kérnék. - mosolyogtam a soron következőkre, majd berohantam az öltözőbe. Kitéptem a telefont Sophie kezéből, letettem helyette, és egyenesen a szemébe néztem.
- Most át kell venned a stafétát, borzalmasan rosszul vagyok, bocsi! - magyarázkodtam a szekrényemhez indulva. Hallottam, ahogy káromkodik, és üvöltözik velem, de nem nagyon érdekelt a dolog. Őszintén a legkisebb problémám volt, hogy szegény nem tudott most telefonálni a hapsijával munkaidőben. Meg ne szakadjon a szívem. Kiszedtem a pillangókésem a táskámból, bevágtam a kis rongyot, amit a derekunk köré kellett kötni, és nyargaltam is kifele. Még időben kaptam el őket, és csak fogta a lány kezét. Legalábbis úgy tűnt még azon kívül, hogy a kávéja kiömlött nem történt semmi.
- Azonnal ereszd el! - szóltam rá keményen, és a pillangó késemet a hátam mögött elrejtve készenlétben tartottam, ha esetleg úgy döntene nekem jön. De egyenlőre még csak nevetni kezdett el, ahogy szépen elengedte a kezét. Készenléti állapotban vártam a következő lépést, szinte mindenre számítva. Szép lassan fordult felém, aztán hirtelen megindult. Először megvártam, hogy megfelelő távolságba érjen, aztán belerúgtam a lába közé, majd térddel a hasfalát céloztam meg. Úgy tűnt ez elég is volt ahhoz, hogy térdre essen. Ekkor hátat fordítva a lánynak, mert már éreztem, hogy kezd belőlem előtörni a jaguár az adrenalin miatt, nyomtam neki a késem pengéjét a torkának.
- Hajlandó vagy csak úgy elhúzni innen a segged, vagy használnom is kell a késem? - morogtam a fickó fülébe, aki ijedt tekintettel nézett rám. Sokan ilyenek, azt hiszik nagymenők, és a legjobb gyilkosok, amíg szembe nem kerülnek valami kisebb küzdelemmel. A fickó is eléggé félt, bár hamar megértettem miért. Szeméből visszatükröződött a zölden izzó tekintetem. Még annyira se sikerült megtartanom magam, hogy ez ne bújjon elő. Remek.
- Hagyj békén te szörnyeteg! - üvöltött egyenesen az arcomba, majd kiszedte magát a fogásomból, és elfutott a francba. Bár technikailag ez könnyebben és gyorsabban ment, mint hittem, de közben lesújtottan álltam ott. Szörnyeteg, ez az egyetlen jelző, amivel nem tudtam még szembe nézni.
De inkább mély levegőket vettem, majd mire elraktam a farzsebembe a pillangó kést már az átlagos Scar voltam. Csakis ezért mertem a lány felé fordulni, és megnézni, hogy egyáltalán még ott van, és ha igen, hogy jól van-e. Közben szinte akaratlanul vettem elő egy szál cigit és gyújtottam rá. Igazából már nagyon régóta szükségem volt egy szálra, végre okom és időm is volt rágyújtani.
- Meg vagy? - léptem hozzá közelebb, és fújtam ki a levegőt.
- Ha gondolod meghívlak egy kávéra. - tettem hozzá egy halvány mosoly kíséretében. Bár igaz, ő is természetfeletti volt, de inkább már most tereltem a témát, nehogy rákérdezzen miért nevezett szörnynek a támadója. Igazából legszívesebben végre befeküdtem volna az ágyamba és aludtam volna egy jó nagyot. Borzalmasan rám ült a fáradtság.



freedom is a state of mind



Scarlett Atkins
So it begins - Zara × Scar Tumblr_py916zV5sz1tgx6qmo1_400
So it begins - Zara × Scar Tumblr_pzldzhddzZ1vju50fo1_540
Tartózkodási hely :
⌞bh⌝
Foglalkozás :
⌞barista⌝

So it begins - Zara × Scar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 10, 2020 7:35 pm

Zara Meth
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
scarlett & zara
- you are an example of better things to come -
csend • RENGETEGET KÉSTEM, SAJNÁLOM! :c • 511

Szarul kellett volna éreznem magam attól, hogy képtelen voltam megvédeni magam.
De még szarabbul kellett volna érezem magam attól, hogy más segítségére vártam.
Mennyire szánalmas lehettem külső szemmel. Egy daimon, aki képtelen megvédeni magát egy - hát valószínűleg - emberrel szemben.
De az igazság az, hogy magasról tettem rá, ki mit gondolt volna rólam, ha ezt látja. Ahogy arra is, hogy a megmentőm hogy vélekedett a dologról, ha egyáltalán mond neki valamit az örvénylő tekintetem. Azért azt meg kell hagyni, hogy lány létére szépen leszerelte a fickót - amíg én csak álltam ott, mint valami idióta -, ha természetfeletti, ha nem.
Basszus, mennyire gáz, hogy képtelen vagyok úgy eltöprengeni valamin, hogy megkérdőjelezném, hogy a velem szemben álló illető melyik fajba tartozik. Eddig is fenn állt ennek a lehetősége. De mióta Beacon Hills-ben élek, és főleg, amióta megtudtam jó pár dolgot a városban zajló eseményekről, már önmagamat is gyakran megkérdőjelezem. Mintha már magamban sem bízhatnék.
Igazából azt sem tudhattam, hogy ez a lány melyik oldalt képviseli.
Lehet, oka volt annak, hogy segített.
Úristen, Zara! Szedd már össze magad - mordultam rá magamra gondolatban.
Ahogy sikerült nagy nehezen összeszednem a szétesett gondolataimat, egy apró sóhajt eleresztve pillantottam a kávémra, amibe mégcsak belekóstolni sem tudtam.
Ámen.
Végül tekintetem a pultos lányra vándorolt és magamra erőltettem egy halvány, ám hálás mosolyt, ahogy elkezdtem simogatni a karom, ahol nem rég szorongatták.
Kérdésére csak széttártam picit a karjaim, ahogy végigpillantottam magamon, bármiféle sérülés után kutakodva, de leszámítva a szépen kirajzolódó véraláfutást a karomon, egy karcolás sem volt rajtam.
- Kutya bajom - legyintettem. - Leszámítva az önbecsülésemet, persze. Az sérült. Csúnyán - próbáltam viccesre venni a figurát, miközben kissé rá is játszottam a mondandómra. Bár így utólag belegondolva nem magam miatt, hanem miatta... Úgy tűnt, kettőnk közül őt jobban megviselte ez az egész szituáció, mint engem.
- Na, és te? Minden oké? - Kérdeztem végül akkorra már sokkal komolyabb hangvétellel, utalva a "szörnyeteg" jelzőre, amit nem rég a fejéhez vágtak. Azonban meg sem fordult a fejemben, hogy ezt az egészet túl ragozzam. Látszott rajta, hogy egy elég meredek területre keveredtünk ezzel, én meg nem akartam rátenni egy lapáttal a kérdezősködésemmel. Volt egy sejtésem afelől, hogy nem egy emberrel állok szemben, és nekem ez épp elég volt. A természetfelettiek élettörténete, múltja többnyire nem vidám. Friss sebeket meg főleg nem akartam felszaggatni.
Lehet, hogy szét vagyok csúszva, de nem vagyok hülye - zártam le ezzel magamban a dolgot.
- Ah, nem szükséges, tényleg - tiltakoztam azonnal. - Nem mintha érne bármit is - pillantottam a lattém maradványaira. - Nem is szeretem a kávét - tettem hozzá egy kínos nevetés kíséretében, ahogy vissza tekintettem rá. - Egy szál cigit viszont elfogadnék. Az enyém sajnos elfogyott, és épp a dohánybolt felé indultam, de ezek után jól esne egy szál - magyaráztam.
- Bár igazából én tartozom neked. Mármint... tök hülye vagyok, hogy még meg sem köszöntem a segítséget. Szóval.. köszi! - Nyögtem ki végül, bár éreztem, hogy össze-vissza kezdek zagyválni.
Istenem, tényleg rám fér már egy kiadós alvás...
- Egyébként Zara vagyok, és jövök neked egyel - mutatkoztam be egy - a helyzetet tekintve talán még éppen beleférő illem szegéssel, amiért nem rögtön ezzel kezdtem. De lássuk be, elég érdekesen vette volna ki magát a dolog.



when the party's over


Zara Meth
So it begins - Zara × Scar 4d711d3383a96776210a20853f80d5c7

So it begins - Zara × Scar F1376edde1460da98abbbc8e96e0f5d4c1ed4ddf
Tartózkodási hely :
beacon fuckin' hills
Foglalkozás :
studying business and marketing

So it begins - Zara × Scar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Márc. 30, 2020 6:56 pm

Scarlett Atkins
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt

trust the magic of new beginnings
zara & scarlett
Általában mindig az történik az emberrel, amit nagyon nem szeretne. Na, hát mostanában én se szeretném, hogy emberekhez legyen közöm, és nem szeretnék senkin se segíteni már, mert mindig csak én adok, vissza meg csak a rosszat kapom. De mégis oda jutok el, hogy játszom a megmentőt. Úgy tűnik, vannak dolgok, amiken ha akarnék, se tudnék változtatni. Bár most kissé veszélyes ez számomra, hiszen egy rossz pillanat, és a megmentésből átesek a ló túloldalára, és egy gyilkoló jaguár leszek. Már vártam, hogy mikor fog eljönni ez a pillanat. Szerencsére nem most történt meg.
Kissé aggódva fürkésztem a lány arcát, amikor megkérdeztem, hogy minden oké-e vele. Nagyon úgy tűnt, mint aki szinte lefagyott a helyzetben. Abban se voltam biztos, hogy engem nem akar-e lerázni a kis mutatványom után, amíg meg nem szólalt.
- Ennek örülök. - mosolyogtam rá biztatóan, pedig tudtam, hogy csak le kellene zárnom, és visszamennem dolgozni. De végre szabad voltam, nem kellet a hülye vendégekkel foglalkoznom, és elszívhattam teljes nyugalomban egy szálat.
- Mármint csak annak, hogy kutya bajod. - szélesedd a mosolyom. Azért még figyeltem, hogy tényleg minden rendben van-e vele. A karján láttam a kialakuló véraláfutást, de nem mondtam semmit. Mégis csak egy idegen voltam, nem másztam bele a dolgába, csak amennyire kellett.
Kissé meglepődve pislogtam rá egy sort, amikor megkérdezte én megvagyok-e. Egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy ki kellene fújni a füstöt. Kissé köhögve, bólogattam neki. Nyilván nem a kedvenc pillanatom volt, amikor a pofámba kaptam a szörnyeteg jelzőt, de ezt ő nem sejthette, hiszen szerencsémre nem látta amikor kicsit kijött belőlem a jaguár. Vagyis inkább sejtem, hogy nem látta, mert nagyon nem szólt miatta semmit. Bár lehet daimonként nem izgatta nagyon mi is vagyok, csak az, hogy kimentem egy szar helyzetből.
- Minden tökéletes. - mosolyodtam el halványan. - Legalább végre egy kis szünetem is van. - vontam meg a vállamat. Bár őszintén kicsit jól esett, hogy azért megkérdezte velem minden oké-e.
- Hivatalosan is te vagy a legfurább vendégem! Nem szereti a kávét, azt mondja nem is ér semmit, de mégis kért egyet! - nevettem fel halkan. Majd kérésére elővettem a doboz cigimet, és felnyitva a tetejét felé nyújtottam. Amint kivette a szálat visszaraktam a zsebembe. Majd csak mosolyogva néztem rá, ahogy ismét megszólalt. Kissé még aranyos is volt, ahogy így hirtelen ez most jutott eszébe. Őszintén én nem is gondoltam arra, hogy köszönetet várjak. sokkal többet mondott mindennél, hogy megkérdezte velem minden oké-e.
- Ugyan, azt csináltam, amit kellett. - szívtam egy mélyet a cigimbe. Na igen, kész visszatérés ahhoz, hogy mennyire nem tudom megvoltoztatni azt, hogy milyen vagyok, bármennyire is szeretnék ember gyűlölő lenni jelenleg.
- Scarlett. De hívj csak Scarnak. - vettetem felé egy mosolyt. Kb az első ember volt ebben a nyamvadt városban, akinek bemutatkoztam. Eddig mindig csak összefutottam valakivel, aztán többé nem is láttam. - Egy szál cigivel mindenképp! - kacsintottam rá cinkosan egy széles mosoly kíséretében. Nyilván nem vártam vissza ezt az egy darabot.
- Egyébként Zara... - néztem egyenesen a szemeibe. - Neked miért is kellet az a semmit érő kávé? - kíváncsiskodtam kicsit. Tényleg különös eset volt ez, hogy így kér valaki kávét. Érdekelt is mit válaszol, meg legalább elterelem talán kicsit a gondolatait a támadásról. Igaz, még nagyon időben léptem közbe, de ki tudja mit indíthat el egy ilyen valakiben. Na meg azért egy kicsit biztos akartam lenni, hogy a hülye faszi nem jön vissza.
- Persze nem ítélkezni akarok, de hát na! A legfurább vendégemet már csak ismernem kell egy kicsit. - szívtam bele még egyet a cigimbe.



freedom is a state of mind



Scarlett Atkins
So it begins - Zara × Scar Tumblr_py916zV5sz1tgx6qmo1_400
So it begins - Zara × Scar Tumblr_pzldzhddzZ1vju50fo1_540
Tartózkodási hely :
⌞bh⌝
Foglalkozás :
⌞barista⌝

So it begins - Zara × Scar Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


So it begins - Zara × Scar Empty
Vissza az elejére Go down
 

So it begins - Zara × Scar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
^
ˇ