Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Avatarfoglaló

Vivian Ronald Delacroix EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

Vivian Ronald Delacroix EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Elkészültem!

Vivian Ronald Delacroix EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 4:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Vivian Ronald Delacroix EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

Vivian Ronald Delacroix EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm



jasper & zara; stop, you're under arrest!

Vivian Ronald Delacroix EmptyJasper Riggs
Yesterday at 11:41 am
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Delsin Aver, Drew Lamarck, Elisha Grant, Hugo Marlowe, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Vivian Ronald Delacroix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szomb. Nov. 02, 2019 3:30 pm

Vivian R. Delacroix
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt
Vivian Ronald Delacroix
Amikor az ember szíve megszakad, akkor valami olyasmit érezhet, hogy mennyire tökéletesen egyedül van ezen a világon.


Becenév:
Vivi
Születési hely:
San Diego
Kor:
1985. 06. 17. (34)
Nemi beállítottság:
Biszexuális
Faj:
Hibrid(boszorkánymester - diclonius)
Play by:
Ben Wishaw
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Csendes, magának való, nyugodt… Mindig is én voltam a család fekete báránya. A nővérem, Ariana, az öcsém, Conrad, de még az unokatestvérem, Odessa is a cserfesek közé tartoztak. A szüleinkről és a nagynénémékről nem is beszélve. Bár ettől függetlenül szerettek, ahogy én is őket. Az elfogadókészségemet és a türelmemet mellettük kellett, hogy tökéletesítsem, ugyanis a tűz és víz, amik mi voltunk, szükségessé tették. A kreativitásomon viszont egyaránt osztoztam a testvéreimmel. Amíg pedig ők ezt a tulajdonságukat a mágiában és a hétköznapjaikban élték ki, addig én leginkább írásban fejeztem ki magamat. A mágiának köszönhetően valamivel könnyebb is volt, magam elé varázsolhattam azt, amit látni akartam. Senkit nem lepett meg, amikor kijelentettem, hogy író szeretnék lenni. 16 évesen pedig hatalmas önbizalmat adott, hogy kiadhattam az első fantasy könyvemet. Sokat oldott a zárkózottságomon, könnyebben tudtam kapcsolatot teremteni a külvilággal így, hogy végre volt vele kapcsolatom.
You're Still Have All Of Me:
Etienne Heath Delacroix: az apám, szigorú, de gondoskodó. Felnéztem rá, mindig is olyan akartam lenni, mint ő, de túl korán meghalt ahhoz, hogy bármit is tanulhassak tőle…
Desirée Delacroix: az anyám. Egy gyönyörű nő, még gyönyörűbb személyiséggel. Ő volt mindenki anyja, ő gondoskodott mindenkiről, még az utolsó pillanatban is mindenki mást védett, ahelyett, hogy legalább egyszer az életében önmagára gondolt volna először.
Ariana Rose Delacroix: a nővérem. 4 évvel idősebb, örökölte apánk szigorát, és anyánk kedvességét. Egyszerre szerette és utálta az ember. Talán ő hiányzik a leginkább mindegyikük közül. Hiányzik, hogy leszidjon, amiért ismét a szobámba zárkóztam, majd az ajtóm elé tett süteményekkel kérjen bocsánatot, amiért kiabált velem…
Constant Jack Delacroix: az öcsém. Köztünk mindössze 2 év különbség volt, nagyon közel álltunk egymáshoz. Minden bajba együtt keveredtünk vele, te voltál az egyetlen, aki elérte, hogy önszántamból menjek a szabadba. Rettenetesen merész voltál, és mindig vidám.
Odessa Norwood: unokatestvérek voltunk. Mindössze mi ketten éltük túl a robbanást, mind az én, mind a te családod odaveszett, így rettenetesen támogatóak voltunk egymással szemben. Kettőnk között annyi volt a különbség, hogy te mások mellett is álltál, a merészséged meg felért Constantéval.
Colin Moore: Odessa daimon-ja, akit még 2011-ben ismertem meg. Ugyan egyes érzésekkel fogadtam őt, az évek során sikerült elfogadnom teljesen, a tényleges családom részévé vállt. Most pedig, hogy nincs többé az unokatestvérem, már csak ketten maradtunk. Én pedig teljes felelősséget fogok érte vállalni.




When I Was Younger...


Beacon Hills. Odessa egészen idáig menekült a felelősség alól, ami a vállát nyomta. Sose hittem volna, hogy megérem, én leszek a családom legpozitívabb tagja. Bár az ő halálával már az egyetlen is. Még ha néhanapján dühös is voltam rá, miért Constanttal 12 évvel ezelőtt mindent tönkretettek, soha nem vágytam rá, hogy így végezze. Szerettem őt, egy család voltunk. Igazán nem is az ő hibájuk volt, Constant éppen csak 20, míg Odessa éppen csak 15 éves volt… Egy olyan hatalmas erejű mágikus tárgyat a mai napig nem tudnék kezelni, talán ketten is kevesek lennénk hozzá. Anya és apa gondatlanok voltak, amik nem zárták el egy erősebb akadály mögé, vagy legalább ne meséltek volna az öcsémnek és Odessának róla. Még ha büszkék is voltak, amiért végre megszerezhették… Tudhatták volna, hogy mennyire kíváncsi természetek, hogy soha ki nem hagynának egy adandó lehetőséget, hogy a képességeik határait feszegessék. A mai napig nem tudni, hogy melyikük ötlete volt, esetleg ketten találták ki... Odessa nem szeret erről a napról beszélni, ami teljességgel megértek. Aznap mindketten elveszítettünk mindent, ami fontos volt számunkra.

Pedig aznap minden olyan békés volt. Húsvét volt, mindenki tette a maga dolgát. Édesanyám és a nagynéném a konyhában sürgölődtek, hogy elvégezzék az utolsó simításokat. Ariana és én az ebédlőben terítettük meg az asztalt, amíg édesapám és a nagynéném férje éppen az ajándékokat rendezgették a hátsó szobában, mintha nem tudná már mindenki, hogy tőlük van... Senkinek nem tűnt fel, hogy a legkisebbek eltűntek. Ahogy semmi előjele nem is volt a robbanásnak. Sem egy energialöket, sem pedig bármilyen hang. Lehetetlenség volt felkészülni rá. Az utolsó emlékem a kórház előttről, amint az ebédlő ablakán keresztül kirepülök az udvarra és a testem minden egyes porcikája a fájdalomtól lüktetett. Utána is csak homályosak az emlékeim, Odessa majdnem több mindent tudott a hogylétemről, mint én magam. Bár neki is csak annyit mondtak el, hogy rettenetes állapotban voltam, több belsőszervem összezúzódott, és a donorok megtalálása sokáig tartott. Akkor még nem is sejtettük, hogy mégis milyen donorokról beszélt...

A hibriddé válásom a San Diego-i kórház egyik privát szobájában történt meg. Állítólag több szervet is átültettek belém, valamint az orvosomat James Martinez-nek hívták, aki mögött egy saját nővéri gárda állt. Ezen felül még a donorok neveit tudtuk kideríteni, de semmi mást. Az űgy után pedig eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Így, hogy nem mehettünk a rendőrségre és semmilyen kézzelfogható nyomot nem találtunk, meg voltunk lőve. Én még zárkozóttabb lettem, mint ezelőtt, Odessa pedig még elszántabb, hogy kijavítsa a hibáit. Az elkövetkezendő egy év volt az, ami a legrosszabb volt a számunkra. Elveszítettünk mindenkit, miközben én is egy teljesen más lénnyé változtam... Túl gyenge voltam elfogadni az új lényemet, és úgy gondolom, hogy ez okozta azt a katasztrófát, ami Odessa halálához vezetett. Többé már nem támaszkodott rám, alkalmatlan voltam rá. Bezárkóztam, író lettem, csak szükséghelyzetben mozdultam ki a házból. Képtelen voltam könnyíteni az unokatestvérem szívét nyomó terheken. A legfontosabb időkben nem álltam mellette, és még ha ő soha nem is hibáztatott érte, nagyon is jól tudtam, mennyire alkalmatlan is voltam a gyám szerepére...

Az első alkalom, amikor ezt realizáltam, 2011-ben volt, amikor is Odessa hirtelen furcsán sokat kezdett el távol lenni otthonról, de mégis, sokkal kiegyensúlyozottabbá vált. Amikor rákérdeztem, kiderül, hogy megtalálta a daimon-ját. Szóhoz sem jutottam. Annyira elmélyültem abban, hogy teljesen más lénnyé váltam, el is feledkeztem róla, hogy Odessa egy egészséges boszorkánymester, akinek minden esélye megvolt rá, hogy megtalálja a lélekpárját. Egyszerre voltam irigy, féltő, és megkönnyebbült, emiatt pedig még inkább undorodni kezdtem magamtól. Erőltettem a mosolyt, zokszó nélkül beleegyeztem, hogy a fiú is velünk élhet. Egyre kevesebb időt töltöttem Odessával, a munkámba temetkeztem, és csak a szemem sarkából ügyeltem rá, hogy biztonságban legyen. Nem akartam, hogy bármit is elveszítsen miattam, nem akartam, hogy ismét bármi veszteséget is kelljen megtapasztalnia, akkor nem fogtam fel, hogy pont ezzel okozhattam neki a legnagyobb veszteséget. Hiszen lehet, hogy megtalálta a lélekpárját, de egyértelműen érezhette, amint eltávolodtam tőle. Én, az utolsó vérrokona... Mindössze akkor jöttem rá, mit is tettem, amikor Odessa arra kért, hogy Colin-nal hadd élhessenek csak ők ketten.

6 évvel ezelőtt pedig, amikor Odessa többé már nem tartozott a gyámságom alá, elindultak. Utaztak, időközönként kaptam tőlük képeslapokat, Colinnal telefonon is tartottam a kapcsolatot, hogy biztosra menjek, minden rendben van. Viszont a magány, a keserűség, ami bennem lakozott, csak még inkább elhatalmasodott rajtam. Ahogy ténylegesen is egyedül maradtam, megértettem, hogy soha nem szabadott volna elengednem a kezét. Mellette kellett volna lennem, együtt kellett volna túljutnunk a gyászunkon... 4 évvel ezelőtt elintéztem mindent. Kiadót váltottam, házat vettem Beacon Hillsben, és elhatároztam, hogy rendbehozok mindent. Ők ketten szívesen fogadtak. Jó volt látni is, hogy minden rendben van velük, sokkal nyugodtabb lettem így, hogy végre mellettük lehetek. Ámbár voltak nyugtalanító tényezők, a Nemeton itt léte, a rengeteg természetfeletti, amit magához vonzott... Felvetettem az ötletet Odessának, hogy költözzünk vissza, ám ő erősködött, hogy itt tökéletes neki, itt megtalálta önmagát. Én pedig képtelen lettem volna megtagadni a boldogságát, hiszen láttam, hogy barátokat gyűjtött maga köré, még engem is belevont... Ugyan meglepett, amikor megkért, hogy szállásoljam el Joshua-t, de lassacskán megértettem, hogy szeretné, ha végre ismét kinyilnék. Ha nem csak a szobámban élnék a könyveimnek, hanem megismernék másokat. Ha mással nem is, a halálával elérte, hogy végre teljesen kimozduljak a konfortzónámból, és ne rejtőzködjek többé a külvilág elől...




Vivian R. Delacroix
Vivian Ronald Delacroix Original
Age :
34
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Író

Vivian Ronald Delacroix Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Nov. 10, 2019 4:52 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Vivi *-*

Nyuuuj! úúú Rég írtam már elfogadót, így kérlek nézd el nekem, ha bénácska lesz...
A visszatérésem óta nem sok karakterlapot olvastam, így kellemes meglepetés volt a tiéddel újrakezdeni az admini pályafutásomat. Very Happy
A jellemrészt és a család összefoglalóját szépen összeszedted, tömör volt, ugyanakkor kellően részletes, így nem éreztem hiányt semmiben sem. Az különösen tetszik, hogy Vivian nyugodt, kifinomult személyisége az írásmódodban is érződik, és nem csak néhány sorban van megemlítve.
Azt rettentően sajnálom, hogy ennyi tragikus esemény érte nem csak őt, de az egész családját, és szívből kívánom, hogy később forduljanak jobb irányba az dolgok. Sad Először a robbanás, aztán ez az új, hibrid élet, végül Odessa halála... A belső szörnyünkkel, na meg a gyásszal vívódni elég nehéz dolog, hidd el, ebben szakértő vagyok. Arra különösen kíváncsi lennék, Vivi életének ezen részét pontosan hogy élte meg, de talán egy nap erre is fényt deríthetek. *-*
Mindenesetre, nem húzom tovább az időt, el vagy fogadva, fuss foglalózni, aztán nyiss a világ felé, mi mindenképpen tárt karokkal várunk téged! 55



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
Vivian Ronald Delacroix Original
Vivian Ronald Delacroix Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Vivian Ronald Delacroix Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Vivian Ronald Delacroix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Hibrid-
^
ˇ