Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 48 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
8
Ember
3
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
6
Lidérc
3
Kitsune
4
Vámpír
2
Warlock
5
Wendigo
2
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Jezabel & Bastien - A new beginning

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ EmptyIsabelle Hoover
Today at 10:24 am



Marco Laertes Gerardini

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ EmptyMarco Laertes Gerardini
Today at 8:52 am



Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ EmptyAneira Llewellyn
Today at 2:23 am



this could get ugly~~ anthony & quinn

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ EmptyQuinn B. Fraser
Yesterday at 8:26 pm



Worgen kalandok - Cavalier és Zireael

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ EmptyMimi Schwarz
Yesterday at 7:57 pm



Josh & Ronald

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ EmptyVivian R. Delacroix
Yesterday at 7:19 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Avery Sardothien, Ethan Wayne, Isabelle Hoover, Sebastien Morgan, Stella Argent


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Csüt. Nov. 14, 2019 1:26 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



A buszon ücsörögve, ami egyenesen Beacon Hillsbe visz, eleinte csak unottan bámulok kifelé az ablakon, de amint elhaladunk a helységnevet jelző tábla mellett, izgatottság lesz úrrá rajtam. Valahol ebben a városkában él a családom, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy van még valaki, akit rokonomnak nevezhetek.
Tekintve, hogy a nevemet nem tudták, amikor megtaláltak az árvaház előtt valamint azt is csak megsaccolni tudták, hogy mikor születhettem, nem lesz egyszerű dolgom. Az egyetlen dolog, ami nálam volt, az egy karkötő, de mivel pár kövecskén kívül semmi érdekes nincs rajta, nem sokra megyek vele.
Elmélyülten nézegetem az említett ékszert, minek köszönhetően majdnem lecsúszok a leszállásról, de még időben felkapom a zsákomat és előre rohanok, hogy az utolsó pillanatban lehuppanjak a buszról.
Bakancsom hangosan ploccsan az előttem terjeszkedő tócsában én pedig egy fintorral az arcomon veszem tudomásul, hogy az időjárás legalább olyan pocsék, mint ez az egész helyzet. Ha ez egy film lenne, most biztos szólna a háttérben valami szívfacsaró dallam vagy egy borzalmasan depis pop zene, amit sírva énekelne a néző.
Ott azonban, ahol sikeresen leszállok a buszról nem ilyesmi hallatszik az eső kopogásán kívül. Egy közeli bárból egyértelműen rock zene dallamai szűrődne ki, amihez még a szuper hallásom sem szükséges, hogy felismerjem: ACDC. Szuper, legalább ízlése már biztosan van az ittenieknek!
Zsákomat a hátamra csapva, kapucnival a fejemen indulok meg a hang irányába, melynek ajtaja körül már legalább látni rajtam kívül pár lelket, mert már kezdtem attól félni, hogy ebben a koszfészekben nem él senki, hiszen az érkezésem óta eltelt legalább tíz perc és nem futottam össze egy emberrel sem. Mondjuk ebben közre játszhat a szakadó eső is, de sosem értettem, miért félnek az emberek egy kis esőtől? Nincs csodálatosabb, mint amikor dörög, villámlik és ömlik a víz az égből.
Határozottan nyitok be a helyre, lazaságot és amolyan "hozzám ne szólj, mert letépem a karodat" hangulatot sugározva magamból és egyenesen a bárpult felé veszem az irányt. A két üres bárszék közül, ami ott ácsorog az egyiket én foglalom el, a másikat pedig felkínálom a zsákomnak, hogy aztán a tutyimat lehúzva a fejemről két kezemmel megborzoljam kicsit a hajamat. Egy normális embert valószínűleg aggasztana, hogy állhat a frizurája, de ez engem most cseppet sem érdekel. Tekintetem a pultosra szegezem, ujjaimat összefűzöm magam előtt a fatákolmányon és megvárom, míg hajlandó végre félteni a legfontosabb kérdést: Mit óhajt, hölgyem?
-Valami erőset és egy sört, légyszi.- futtatom végig a szemem a kínálaton, de végül úgy döntöm, a fazonra bízom. Talán eltalálja, mi az ízlésemnek megfelelő, én pedig addig is végig nézek a helyen, ami már most egyértelműen tetszik. Csak el ne felejtsem megkérdezni, kell-e nekik munkaerő.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Pént. Nov. 15, 2019 1:10 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
A kinti esős, borongós idő hűen tükrözte a lelki világomat: mogorva, bosszús és elveszett érzések kerekedtek felül rajtam, amin csak a rádióból dübörgő AC/DC segíthetett, no meg az előttem lévő asztalon lévő sörösüvegek.
Nem szoktam túlzásokba esni, pláne nem jártam soha részegek közé, mégis úgy éreztem, szükségem volt arra, hogy egy kicsit elszakadjak a mindennapos rutinomtól. Már csak azért is, mert mostanában folyamatosan két dolog körül járt az eszem: az egyik továbbra is Odessa volt, hogy mit tehetnék érte, viszont azon kaptam magam, hogy ezt a gondolatot egyre gyakrabban váltotta fel egy másik, egy sokkal bosszantóbb személy létezése. Pár napja találkoztam vele, továbbra is egy majomnak tartottam, ettől függetlenül csak azért is kerestem őt a városban járva, mert nem voltam benne biztos, hogy nem egy újabb meseszerű képzelgés volt az egész kalandunk az erdőben.
A sarokban ücsörögtem, így engem nem zargatott semmilyen idióta, én mégis szemmel tudtam tartani a környéket. Az egyik sörösüveget az asztallapon hasra fektettem, és pörgetni kezdtem. Közben fél szemmel még így is a bárban lévőket figyeltem. Nem bíztam bennük. Egyetlen emberi teremtményben sem.
Aztán nyílt az ajtó. Eső illatát hordozta magával a szél, a zenét túlharsogva odakint hatalmasat dörrent az ég, amikor a bárnak új vendége érkezett. Némán figyeltem, ahogy az ismeretlen teljesen átázva a pulthoz indult. A ruhájából csöpögött a víz, egy hatalmas zsákot cipelt, aminek végül az egyik bárszéken talált helyet.
Kíváncsi voltam rá, mégis számtalan alkalommal tapasztaltam már, hogy a kíváncsiság veszélyes tulajdonság volt.
Feltápászkodtam az asztalomtól, felkaptam a két üres üveget, és a biliárdozókat megkerülve én is a pultnál kötöttem ki. Az ismeretlen mellett támaszkodtam meg, és adtam vissza a csaposnak az üvegeket. Kíváncsiság ide, vagy oda, sajnos hajlamos voltam kis mennyiségű alkohol hatására is feloldódni.
Megfordultam, nekivetettem a hátamat a pultnak, és az idegen felé fordultam: − Nem a legjobb napot választottad a városunk meglátogatásához – jegyeztem meg, bár ebben nem volt semmi bántó szándék. Nem ártott nekem semmivel, így a közönyös hangnemem egyáltalán nem számított támadónak.
− Költözés, vagy csak látogatóban? – érdeklődtem, hiszen mostanában egyre több alak fordult meg errefelé, mint az az idegesítő alak is, aki előszeretettel táncolt az idegeimen. Elhessegettem magam elől a pökhendi mosolyát, és kértem még egy sört.
Közben a zene átváltott valamire. Nem ismertem az előadóját, de valami drogos kiscsajnak hangzott az egész, és már a dallamtól is rázott a hideg. Nem csoda, hogy amint megkaptam a harmadik sörömet, egyből ittam belőle.




music ◆ elkészültem Szottyongat  ◆ 396



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Nov. 15, 2019 2:28 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



A rövid italt, amit elém rak a pultos egy húzásra eltüntetem, majd a sörömből is kortyolok párat, miközben a kellemes dallamot hallgatom. Bastien is mindig ezeket a régi rockszámokat hallgatta, így akaratlanul én is megkedveltem őket. Basszus, mennyire hiányzik és milyen rég nem láttam! Minden egyes városban, ahol eddig megfordultam, mindig felkészültem rá lélekben, hogy talán majd összefutok vele, de sosem következett el ez a pillanat. Egyre inkább próbálom elfogadni, hogy talán már nem is él, hiszen az Árész ellen indult, ha jól raktam össze a képet, mert nagyon ellenük volt mindig is. Ha valakin bosszúr akar állni, hát akkor tuti, hogy rajtuk, már pedig ők nem arról híresek, hogy gyengédek lennének bárkivel is.
Elgondolkodva bambulok magam elé és a következő lépésemet tervezgetem, mert addig oké, hogy ide jöttem, de itt mi a fenéhez fogok kezdeni? Kutakodnom kellene elsősorban, de az ráér, mert a legfontosabb most az, hogy találjak magamnak valami szállást meg talán munkát is, ha idővel nem akarok éhen halni vagy Beacon Hills utcáin csövezni. Viszont, akárhogy is tervezgetek, azt már észre vettem, hogy milyen furcsán méregetik errefelé az idegeneket, szóval nem lesz egyszerű dolgom, ha be akarok ide illeszkedni ki tudja mennyi időre.
Miközben töprengek, a karkötőmet piszkálgatom, ami az idők során már egészen hozzám nőtt. Nem, mintha annyira hiányozna egy család vagy ilyesmi, de mégis csak ez köt a gyökereimhez. Egy emlék, ha úgy vesszük vagy ajándék azoktól, akik eldobtak maguktól. Minden esetre az baromira érdekelne, hogy mi okuk volt arra, hogy egy árvaház előtt hagyjanak.
A lányt, aki idő közben mellém keveredik egészen addig nem is veszem észre, amíg meg nem szólít. Jobban mondva észre veszem, csak úgy vagyok vele, hogy valaki a pulthoz ment kérni valamit, tehát nem kifejezetten szentelek neki figyelmet.
-Az attól függ. Imádom az esőt, szóval különösebben nem bánom, ha ilyen pocsék idő van, ráadásul kétlem, hogy sok látványosság lenne errefelé.- válaszolok bújkáló mosollyal az arcomon, hiszen általában a legtöbb ember utálja, ha csurom vizes, de engem ez tényleg nem zavar. Legszívesebben kint táncolnék az út közepén, csak félő, hogy akkor rögtön rám adnának egy kabátot, ami nem feltétlenül az eső ellen védene.
-Is-is. Itt születtem és most úgy döntöttem, hogy visszatérek, bár még fogalmam sincs, hogy mihez kezdek majd ebben a városban.- tárom szét a kezeimet tanácstalanul, majd jobb kezemmel a pultra könyökölök és a lány felé fordulok. Barátságosnak tűnik, nekem pedig épp kapóra jön, ha meg akarok tudni ezt-azt az itteni dolgokról. Ahhoz azonban nem árt még váltanunk pár szót, hiszen mégsem kezdhetek azzal, hogy tudja-e, hol tudok utána járni a születési anyakönyvi kivonatoknak. Nem lesz kis meló kideríteni ezt az egészet, hiszen, csak saccolni tudták a születésem idejét, tehát legalább két hetes időintervallumot kellene végig bogarásznom, nem beszélve annak az esélyéről, hogy talán nem is kórházban születtem. Valószínűleg a szüleim is vérfarkasok voltak -hű de okos megállapítás, mi?-, tehát az is lehet, hogy nem rohantak kórházba, amikor elindultam erre a pocsék világra.
-Isabelle vagyok egyébként.- nyújtom végül a lány felé az enyhén tetovált, bizsukkal teleaggatott kacsómat. -Mesélj, milyen ez a hely?- pillantok rá kíváncsian, miközben a pultosnak intek, hogy még két olyan kis izét hozzon, aminek baromi jó íze volt és kellőképpen szét is marta a nyelőcsövemet és, ha a lány elfogadja, az egyiket elé tolom. Bastien mindig azt mondta, hogy akárhová is kerülsz az életben, legyél nyitott és barátságos, mert sosem tudhatok mikor lesz szükséged valakinek a segítségére. Ennek fényében én most megpróbálok haverkodni még, ha nem is vagyok egy tünemény általában.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Pént. Nov. 15, 2019 4:07 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Mostanság vonzottam az új embereket, bár kétségtelenül ez a lány sokkal szimpatikusabbnak tűnt, mint Mr Erdőlakó. Nem is értettem miért szólítottam meg, elvégre nem kellett volna mások életében vájkálnom, mégis úgy látszott, hogy kialakulóban volt egy újfajta hobbi nálam.
− Valóban nincs túl sok látnivaló errefelé, de azért óvatosan. Nehogy felfázz. – Viszonoztam a mosolyát. Nekem se volt különösebb bajom az esővel, de szerettem elkerülni a folyamatos tüsszögést és orrfújást.
− Tényleg itt születtél? – pillantottam rá érdeklődve. Néha én is azt kívántam, hogy bár ide születtem volna. Legalább is, ez a város kicsit jobban fogadott engem, mint az egykori otthonom lakói. Kicsit aggódva mértem végig. – Várj. Azt mondod, felkerekedtél, hogy ideköltözz, mert ebben a városban születtél, de nincs biztos háttér mögötted? Hol fogsz aludni? Van munkád?
Merésznek találtam. Én nem mertem volna ilyen vakmerő lépést tenni. Walesből is úgy jöttem el, hogy a nagybátyám családja itt lakott, és ők befogadtak. Volt tető a fejem fölött, amikor megérkeztem, és hamar állást is találtam. Az idegen helyében biztosan nem iszogattam volna ilyen békésen a bárban.
Volt egy gondolatom. Szerettem volna segíteni, de úgy voltam vele, nem ártana kicsit közelebbről megismerni, mielőtt meggondolatlan kijelentéseket tennék.
− Aneira. De a normálisabb embereknek engedem, hogy Neirának hívjanak – ráztam kezet vele. A kérdésére körbepillantottam a bárban, és ittam a sörömből. – Számomra nyugalmas, békés hely, de néha olyan érzés van, mintha sokkal több húzódna az árnyékban. Biztosan van olyan oldala a városnak, ami kevésbé szimpatikus, de én még nem találkoztam vele. Néha történnek rejtélyes dolgok, az idegennek pedig eleinte bizalmatlanok. De túl sok mindent nem tudok mesélni. Csupán pár éve élek itt – rándítottam meg a vállamat, de pusztán a mozdulattól eszembe jutott valaki, ami miatt sóhajtozni kezdtem. Hát sose verem már ki a fejemből azt az idiótát?
− Tudok valahogy segíteni amúgy? – A pillantásom a táskájára esett, aztán tovább vándorolt Isabelle arca irányába. Ha minden holmija belefért egy táskába, akkor tényleg csak úgy hirtelen vághatott bele ebbe a kalandba. Egyedül pedig minden ember nehezen állta meg a helyét a világban.
Valamiért napok óta jótékony hangulatban voltam, és gyakorta elfogott a vágy, hogy segítsek másoknak. Ezalatt nem csak azt értettem, hogy kinyitottam az ajtót az idősebbek előtt, vagy átadtam a helyemet, cipekedtem mások előtt, hanem azt, hogy olyan érzés kerített hatalmába, mintha mindenki gondját nekem kellett volna megoldanom.





music ◆  Szottyongat  ◆ 379



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Nov. 15, 2019 4:34 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



Nem igazán számítottam arra, hogy bárki is hozzám fog szólni, ha bevonulok ide ma este, hiszen általában maximum pár részeg pasi kerülget ilyen esetben és próbál meg fölszedni vagy éppen a pultos kezd el faggatózni, hogy honnan is jöttem. Ez a lány azonban úgy tűnik, hogy elég kíváncsi fajta, mert végül mellém telepszik és érdeklődni kezd. Cseppet sem zavar, mert manapság nagyon ritkán van alkalmam bárkivel is beszélni és amúgy sem vagyok egy csacsogós, haverkodós fajta, kivéve, ha partnerre találok. Szóval, nem ülök a vonaton valaki mellé csupán azért, hogy neki álljak vele beszélgetni, nem kezdeményezek.
-Nem szoktam beteg lenni, de azért igyekszem vigyázni, köszi.- nevetem el magam őszintén, hiszen vérfarkasként nem igazán kell tartanom olyasmiktől, mint influenza vagy megfázás, de ezt persze nem dörgölhetem az orra alá. Apropó. Az is nagyon hiányzik, hogy valakivel őszintén beszélhessek anélkül, hogy attól kellene félnem, hogy véletlenül elszólom magam. Néha összefutok mondjuk pár fajtámbélivel vagy érdekesebb lényekkel, de azokkal meg nem beszélget az ember olyan kedélyesen. Általában igyekszünk kitérni egymást útjából és csókolom. Senki se azért kódorog egyedül a nagyvilágban, mert barátokat akarna szerezni. Aki omegaként él, annak mindig jó oka van rá, hogy azt választotta falka helyett.
-Igen, itt. Legalábbis, hacsak a szüleim nem valamelyik szomszédos városból jöttek el idáig az árvaházhoz, akkor igen.- bólogatok elgondolkodva, mert ez még meg sem fordult a fejemben ezidáig. Mi van, ha nem is itt éltek, csak idáig fuvaroztak el és raktak le épp azért, hogy ne lehessen majd őket később se megtalálni? Akkor aztán cseszhetem Beacon Hillst meg úgy az egész "találd meg a családod" tervet is. Remek.
-Nekem ez már elég megszokott. Már bejártam a fél országot, mert általában nem maradok sehol sem túl sokáig. Itt is keresek majd valami motelt addig, amíg elintézem, amit akarok aztán valószínűleg megyek is tovább.- vonok vállat, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, de hiszen nekem az. Sosem volt kifejezetten otthonom leszámítva azt a cirka nyolc évet, amit a nevelőszüleimnél éltem, mert azon túl mindig is ezt csináltam. Jöttem, láttam, mentem.
-Normálisnak tartom magam, úgyhogy legyen Neira.- kuncogok, bár valószínűleg, ha a lány tudná, hogy miféle szerzettel ücsörög a pultnál, nem feltétlenül hinné el rólam, hogy normális vagyok. Pedig, esküszöm, leszámítva a farkas dolgot nincs semmi defektem. Nem gyűjtök emberi csontokat és nem ölök meg senkit, vagy hasonlók, csak épp vándor életmódot élek. Bár van, aki szerint már ez se normális, pedig amúgy tök izgalmas. Minek ragadna le az ember egy helyen?
Miközben pár szóban mesél a városról, rácuppanok a sörömre, de a szememet nem veszem le a lányról. Furcsa, ahogy mesél a dolgokról és természetesen van sejtésem róla, hogy miféle dolgokra gondol, melyek az árnyékban lapulhat, csak épp nem világosíthatom fel róla. Mert biztos vagyok benne, hogy itt is élnek hozzám hasonló fenevadak, csak szegény lány nem tud rólunk. Talán jobb is így.
-Pár éve? Akkor te sem vagy őslakos.- vigyorodok el, ahogy leteszem az üvegemet és felhajtom a rövid italt, hátha az alkohol jótékony hatása kicsit segít gondolkozni, hiszen még mindig nem ártana kitalálnom, hogy merre tovább. -Honnan jöttél ide? És miért pont ide? Úgy értem, félre ne érts, aranyos hely ez, csak épp egy csomó jó hely van ezen kívül a világon. Miért pont Beacon Hills?- kérdezem mosolyogva, mert mindig is érdekelt, mitől lesz valakinek az uticélja egy kisváros, mikor sokan a Nagy Almába vagy épp az Angyalok városába vágynak inkább. Beacon Hills ezek mellett igencsak egy jelentéktelen porfészeknek tűnik.
-Nos, ha tudsz esetleg a környéken egy motelt vagy szállodát, az mindenképp nagy segítség lenne de, ha nem, akkor sem lesz nagy baj.- vonok vállat, mert aludtam én már parkban padon vagy hasonló helyen, amikor még egyedül kószáltam. Az utóbbi időben azért inkább mentem szállodába, ha tehettem, mert mindig kerestem annyi pénzt, hogy ilyesmikre fussa. Pincérnő, pultos, felszolgáló vagy épp takarítónő mindig kell valahova.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szomb. Nov. 16, 2019 4:24 am

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Milyen igaz volt az az állítás, hogy az alkohol segít ellazulni, és egy kicsit nagyobb hajlandóságot mutatsz nyitni az emberek felé. Nekem eddig nem volt szokásom inni, mégis úgy alakultak a dolgaim, hogy szükségességét éreztem annak, hogy egy kicsit kimozduljak a komfortzónámból, és ne az a szürke kisegér legyek, aki a mindennapokban voltam.
− Hát, te tudod – mosolyodtam el zavartan. Én hajlamos voltam minden bacit összeszedni, ezért is járkáltam mindig esernyővel, ha esőre állt az idő.
− Ó… Sajnálom – értettem arra, hogy árvaházba került. Tulajdonképpen, én is néhány éve szembesültem a ténnyel, hogy azok az emberek, akiket a szüleimnek véltek, nem voltak igaziak. Vagyis, számomra a mai napig ők töltötték be anya és apa szerepét, csak éppen nem voltam biológiailag a gyermekük. Bár ez a tény nem különösebben zavart, örültem neki, hogy ők szerettek, vigyáztak rám, és felneveltem. Akik pedig eldobtak maguktól, reméltem, hogy az élet valahogyan visszaadta nekik ezt az undorító viselkedést. – Kicsi a környék, szerintem hamar a végére jársz.
− És… Nem furcsa ez? Sose vágytál másra? Arra, hogy mindig legyen egy hely, amit az otthonodnak nevezhetsz, és ahová minden nap visszatérhetsz?
– kíváncsiskodtam, elvégre ez a fajta életmód annyira idegennek és kockázatosnak hatott a számomra. Magam is vágytam az utazgatásra, arra, hogy világot lássak, de ennyire bátor nem lettem volna sose.
− Csak nyugodtan – vigyorodtam el, amikor önkényesen eldöntötte, hogy Neirának fog hívni. Nem zavart különösebben. Hosszú idő után ő volt az első lány, akivel értelmesen el tudtam beszélgetni, és nem arról szólt minden gondolata, hogy melyik pénzes csávóra kellene rámászni, vagy éppen arról, hogy hetente milyen új körmöt akart csináltatni magának.
− Hát, nem igazán. A nagybátyám felesége idevalósi, és náluk élek jelenleg. Ők úgy döntöttek, hogy itt alapítanak családot, nekem pedig lehetőséget nyújtottak arra, hogy Amerikában tanulhassak és élhessek. Amúgy egy walesi kis faluban nőttem fel. – Magamon is elcsodálkoztam, hogy mennyire megeredt a nyelvem, hiszen nem szívesen beszéltem magamról, ettől függetlenül békésen iszogattam a harmadik sörömet.
− Amúgy nem tudom. Vagyis, adott volt, hogy idejöjjek a bácsikám miatt, de akármikor tovább állhatnék, és mégis… Van valami kisugárzása ennek a helynek, ami nem enged el. – Elvégre, annyira érzékeny voltam az itt húzódó Ley-vonalakra, olyan könnyedén feltöltődtem mágiával… Talán azért se akartam elmenni innen, mert innen merítettem azt a kevéske erőt is, amellyel rendelkeztem. Annak idején még Odessa tartott itt, viszont ő már nem létezett. Csak a rokonaim és a munkám maradt számomra, ha nem számoltam azzal a dilinyóssal, akivel fogadást kötöttem, meg a lélekpárommal, aki annyira igyekezett lerázni magáról, hogy jelenleg éppen dühös voltam rá, és már lassan egy hete nem kerestem a társaságát.
− Egyébként nem is vonzanak a zajos nagyvárosok. Egyszerűen nem abban a környezetben nőttem fel. Nem is hiszem, hogy sokáig húznám egy olyan városban, mint mondjuk New York – tettem hozzá elgondolkozva. Eleinte Beddgelerthez képest Beacon Hills is hatalmas változás volt, de ehhez sokkal könnyebben alkalmazkodtam.
− Természetesen tudok. De van elég pénzed rá? – pillantottam kétkedve rá. Biztos voltak tartalékai, elvégre csak nem vágott neki az útnak teljesen nincstelenül, azonban volt egy másik megoldás is. Megvakartam a tarkómat, majd sóhajtva letettem a sörömet. A bácsikám lehet eleinte furcsán fogja fogadni, de hát szegény csaj az én szememben elég nagy gondban volt. – Van odahaza egy vendégszobánk. Ha gondolod, néhány napig ellehetsz nálunk is, amíg nem találsz munkát, vagy éppen szállást.
Biztos voltam benne, hogy idővel ők is megértették volna, és a megérzéseim azt súgták, hogy Isabelle megérdemelt egy esélyt. Elvégre, én is új lakosa voltam a városnak, és a bácsikám nélkül nem biztos, hogy hamar elfogadtak volna. Isabelle-nek is szüksége volt valakire, aki egy kicsit is empatikus volt vele szemben.





music ◆  Szottyongat  ◆ 595



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Nov. 16, 2019 11:13 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



A "te tudod" megjegyzésére kacsintok egyet és ennyiben is hagyom a témát, hiszen nem közölhetem vele, hogy vérfarkas vagyok, így nem igazán kell ilyesmi miatt aggódnom. Valószínűleg, sosem voltam még megfázva sem, legalábbis nem emlékszem rá, hogy ilyesmi történt volna velem. Vannak azért előnyei is ennek az egésznek, leszámítva azt, hogy nem igazán ajánlott teliholdas éjszakára randit szerveznem, mert egyből elijeszteném a tagot.
-Ugyan! Remek nevelőszüleim voltak, aztán elindultam a nagy világba és most itt vagyok. Az életem mindennek nevezhető, csak unalmasnak nem.- mosolygok rá átszellemülve, bár azért néha napján rám tör a mélabú és egy olyan életről álmodozok, ahol nem növesztek néha agyarakat és nem is kell félnem attól, hogy levadásznak. De végül mindig rádöbbenek, hogy nem olyan rossz ez így, csak nem fér a mai napig a fejembe, miért dobtak ki az igazi szüleim. Ők is ilyenek voltak, mint én. Nem lettem volna furcsább náluk vagy ilyesmi. Valami más oka kellett legyen.
-Nem is tudom. Mármint, persze, néha eszembe jut, hogy jó lenne valahol végleg leragadni, de végül mégis mindig tovább indulok. Talán, ha itt sikerrel járok megnyugszik a lelkem.- vonok vállat tanácstalanul, mert nem igazán tudom még én sem, hogy mi fog változni, ha sikerül bármit is kiderítenem. Az is lehet, hogy semmivel sem lesz jobb. Az is lehet, hogy inkább rosszabb lesz, mert olyasmire jövök rá, amit nem véletlenül nem akartak, hogy tudjak. Fogalmam sincs. Igazság szerint kicsit ijesztő is most itt lenni.
-Wales? Gyönyörű hely lehet. Na ott még sosem jártam. -mosolyodok el, majd alaposan végig nézek Neirán, mintha ennek a nyomait keresném rajta és kortyolok egyet a sörből. -Azért az tök jó, hogy lehetőséged volt erre, de biztos hiányzik az otthonod is néha, nem? - kíváncsiskodok, ha már ennyire belemélyedtünk a témába, bár magam sem értem, miért beszélgetek ilyen dolgokról egy idegennel a kocsmában. Szimpatikus lány és talán nekem is jót tesz, ha tudok kivel dumálni ilyen dolgokról, még akkor is, ha a teljes igazságot nem tudom elmondani.
-Igazad van, valóban van egy érdekes kisugárzása.- bólogatok egyetértően végig nézve közben a pulton és a körülöttünk lévő arcokon. Valóban van valami csalogató kisugárzása a helynek, bár magam sem értem mi az. Hiszen ugyanolyan, mint bármelyik másik kisváros, mégis csalogató. Izgatott lettem, amint ideértem, bár ez nálam amiatt is lehet, hogy sok választ remélek ettől a helytől.
-Minden megszokás kérdése. Te, aki nem olyan helyen nőttél fel, természetes, hogy nem éreznéd az otthonodnak például New Yorkot. Itt azonban, ha jól érzed magad, akkor talán jó helyre találtál. - nyugtatom meg, hiszen velem ellentétben ő legalább tudja milyen, ha otthon érzed magad valahol. Én meg sosem éreztem ezt, de talán egy nap majd megtörténik ez is. Lehet, hogy egy hely vagy egy személy miatt, de addig is elvagyok a nagyvilágban.
Hamarosan rátérünk a szállásomra, hiszen egyértelmű, hogy a nagy zsákommal meg a könnyfakasztó sztorimmal én nem egy nagybácsihoz érkeztem vagy hasonló rokonhoz. Apropó. Lehet, hogy nekem is van itt valahol nagybácsim?
-Van némi megtakarításom, persze. Általában igyekszem a megszerzett munkáimért kapott pénzzel ügyesen gazdálkodni. - nyugtatom meg a lányt, bár az is igaz, hogy ezek a tartalékok is végesek. Munkát kell majd keresnem és találnom is, hogy továbbra is sínen legyek, mindemellett pedig haladnom kell a célom felé is. Meg kell találnom a szüleimet vagy minimum a sírjukat, vagy valamit, ami elmondja, honnan és kiktől származom.
Nagyot kortyolok a sörömből, de amikor felajánlja az egyik vendégszobájukat, kis híján ki is köpöm. Elképedve pillantok Neirára, majd a fejemet csóválva elnevetem magam.
-Hát te nem vagy semmi! - kuncogok, miközben a választ fontolgatom, hiszen nem biztos, hogy jó ötlet lenne náluk vendégeskedni pár napig, de talán nem is lenne akkora baj. Messze még a telihold, olyankor pedig meg vannak a magam módszerei, hogy visszafogjam a fenevadat. -Lehet, hogy sorozatgyilkos vagyok.- sandítok rá sokatmondóan, majd elnevetem magam. Tényleg képes egy idegennek felajánlani ezt? Igazán kedves tőle, de ez a mai világban veszélyes is lehet. -Köszönöm. Talán, ma este élnék az ajánlattal, mert esőimádat ide vagy oda, attól még pocsék kint éjszakázni ilyenkor. Szóval köszönöm, kedves tőled de, csak akkor megyek, ha biztosan nem zavarok. - fordulok felé komoly arccal megtámaszkodva egyik könyökömön, jó kedvűen méregetve Neirát. Mekkora mázlija van, hogy nem vagyok egy gyilkos típus. -Te mivel foglalkozol? - bukik ki belőlem a kérdés, mert érdekelne, hogy egy ilyen jószívű ámde baromi naiv lány mit dolgozhat. Okosnak tűnik, attól függetlenül, hogy most hívott meg egy idegent magához és mindenképpen tanult lány lehet, hiszen említette az egyetemet. Biztos érdekes munkája lehet.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Nov. 17, 2019 10:37 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Többnyire igyekeztem magam távoltartani mások életétől, mégis mostanában gyakran nem ismertem magamra. Sose voltam az a típus, aki idegenek életében vájkált volna, vagy éppen bármiféle ellenszolgáltatást nem várva segítséget nyújtana, s lám, itt voltam egy bárban, a harmadik sörömet döntöttem magamba, és egy teljesen ismeretlen lánnyal beszélgettem az élet furcsaságairól.
Csendesen hallgattam a beszámolóját. Annyira másnak, annyira vagánynak tűnt az az életvitel, amit folytatott. Én mindig a földön jártam, sose rugaszkodtam el a valóságtól, nem vágtam vad kalandokba, csupán éltem a kis mindennapi életemet, mint bármely másik ember.
− Elhiszem, biztos sok mindent tapasztaltál már – jegyeztem meg egy halvány mosoly kíséretében. Nekem sok minden új volt, mint például egy számomra fontos ember elvesztése, vagy a gyász fogalma, vagy éppen az, hogy képes voltam elveszni azokban a kék szemekben, mert valami oknál fogva magával ragadóak voltak… Hogy rohadna is meg érte! Mindenesetre, mint egy bosszantó legyet, olyan gyorsan hessegettem el Őt a gondolataimból.
− Jó lenne. Ki tudja, ha egyszer olyan viszonyban leszünk, akkor bármikor átugorhatnánk a másikhoz! – Mint annak idején Odessával. Csak átmenni dumálni a másikhoz, vagy vajas popcornt az arcunkba tömve horrormaratont tartani, vagy szimplán csak este elmenni valahová, hogy ne mindig a négy fal között rohadjunk… Mindig is erre vágytam, egy olyan baráti társasággal, akikkel jót lehetett szórakozni. Lehetséges, hogy a jövőben Isabelle-lel szerencsém lenne, vagy el lennék átkozva, és mindenkit, aki a barátommá válik, egy idő után meghal? Nem, ez hülyeség volt.
− A falu, ahol én nőttem fel valóban mesebeli hely volt: kőből épült házikók, fehér ablakokkal és ajtókkal, apró, szűk utcák, amelyek egy idő után zsákutcába torkolltak. A közelben hatalmas, zöld erdőségek, a messzeségben éppen sziklákkal tarkított dombokat láthattál – idéztem fel magam előtt a környéket, majd Izzy kérdésére keserűen elmosolyodtam, és nagyot kortyoltam a sörömből. – Maga a táj és a szüleim hiányoznak, de a többi ember… Ők nem.
Zártam le röviden a témát. Nem akartam sírni amiatt, hogy mennyiszer bántottak és bélyegeztek meg az ottélők. Ez egy teljesen másik történet volt, amelyről nem szívesen beszéltem mások előtt.
− Viszont, ha egyszer eljutsz Walesig, mindenképpen járd be. Gyönyörű hely – tettem hozzá, hiszen az én szememben Walesnek nem volt párja a világon, csak sajnos elüldöztek onnan, és Beacon Hills vált az otthonommá.
− A felszín alatt tele van energiával – jegyeztem meg eltűnődve, hiszen daimonként irtó érzékeny voltam a Ley-vonalakra, sőt, néha úgy éreztem, hogy egy kétlábon járó újratölthető elemként működtem.
− Igazad lehet, csupán néha nekem is megfordult a fejemben, hogy milyen lenne egy teljesen másik helyen nulláról felépíteni mindent. Egyszer-kétszer eszembe jut ez a gondolat, de mindig csak ábránd marad – vontam meg a vállamat. Annak idején sok minden kötött ehhez a helyhez, és a mai napig akadtak dolgok, amik miatt nem hagynám el a várost.
− Biztos jól értesz hozzá, ha tényleg sok ideje vándoréletmódot folytatsz, attól függetlenül nem könnyű egy teljesen új városban kezdeni – válaszoltam neki. Kétségeim se voltak afelől, hogy feltalálta volna magát, csupán a jószándék, és túlnyomó részben az alkohol vezérelt abban a pillanatban.
− Most miért nézel így? – ráncoltam össze a homlokat, hiszen egy egyszerű ajánlat volt az egész. Persze, manapság csak hívtak csak úgy haza ismeretleneket, de a megérzéseim azt súgták, hogy ne hagyjam magára. Legalább is, ne az első éjszakáján a városban. – Amúgy is, egyedül utálok filmet nézni – tettem hozzá, mintegy indok gyanánt, hogy miért is hívtam át magunkhoz.
− Te vagy a második, aki a napokban ezt mondta nekem, és képzeld, egyetlen dologgal tudott volna megölni engem: a mérhetetlen nagy egójával – csatlakoztam hozzá a nevetésben. Nem értettem, hogy manapság miért volt menő a sorozatgyilkosokkal viccelődni, de aki ezzel hozakodik elő, annak fixen csak a szája járt, vagy hülyéskedett.
− Ugyan, az unokatesóim mellett bombát lehetne robbantani, olyan mélyen alszanak, a bácsikám pedig biztosan megérti majd, sőt, őt ismerve úgyis marasztalni szeretne majd! – Tényleg nem zavart volna minket, az a szoba állandóan lakó nélkül állt, hiszen ritkán jöttek hozzánk vendégek. Ettől függetlenül egy tiszta, csendes helyiség volt egy irtó kényelmes ággyal megspékelve.
Felálltak az egyik bárszékről, így kényelmesen el tudtam helyezkedni Isabelle-lel szemben.
− A helyi könyvesboltban dolgozok eladóként. Igazából, megvan a diplomám meg minden, de annyira megszerettem azt az állást, hogy ha milliókat fizetnének, akkor se váltanék. Mondanám, hogy keresnek egy másik eladót, de szerintem túl unalmas munka lenne a számodra. Mindenesetre, ha gondolod, nyitva tartom majd a fülemet. – Jókedvűen meséltem a munkámról, hiszen az a bolt az én mesevilágom volt, egy mentsvár a mindennapok hülyeségei elől, ahol nyugodtan önmagam lehettem.
− Egyébként milyen munkák érdekelnének? – kérdeztem vissza, hiszen azért nem ártott volna tudni, hogy milyen igényei voltak. Elvégre, csak a legkétségbeesettebb ember nem válogatott a munkák között, azért mindenkinél volt egy szint, aminél nem szívesen adott lejjebb.





music ◆  Szottyongat  ◆ 769



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Nov. 18, 2019 9:04 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



Kissé ingatom a fejem a kijelentése hallatán, mert bár igaz, hogy sok helyen jártam és sok mindent tapasztaltam, azért így is van sok olyan dolog, amiben talán ő van előnyben. Például, fogalmam sincs, hogy milyen lehet a saját rokonaiddal és családoddal együtt ebédelni, mint ahogy azt sem tudom, milyen lehet a barátnőkkel elmenni shoppingolni, ahogy az a filmekben is lenni szokott. Nem igazán szoktam sok ideig egy helyen maradni, így aztán túl sok barátra se tettem szert az idők során.
-Mindenkinek az at érdekes, amiben nincs része. Sokszor szívesebben cserélnék valaki olyannal, mint te például, mert azért a vándor életmódnak is megvannak a maga hátrányai.- vonom le a végső következtetést, mert még a végén azt hiszi majd, hogy milyen jó nekem és milyen menő, hogy így élek. A magány sokszor beférkőzik az elmémbe, akkor pedig rá kell döbbennem, hogy semmim és senkim nincs az ég világon.
-Igen! Bár fogalmam sincs, mennyire fogok megváltozni attól, amit esetleg itt találhatok. Az is lehet, hogy tényleg letelepedek de az is lehet, hogy hanyatt homlok szaladok majd innen.- kuncogok halkan, mert már milliónyiszor gondoltam arra, mi lesz, ha megtudom kik voltak a szüleim vagy épp, ha megtudom... hiszen, még az is lehet, hogy még élnek. Lehet, hogy idegesítőek és utálja őket mindenki. Az is lehet, hogy nekik köszönhetően majd mindenféle kötelezettségeim lesznek, sőt, talán be kell állnom az itteni falkába. Sosem lehet tudni.
Ahogy mesél az otthonáról, szinte magam előtt látom a képet, amit körülír. Imádnivaló hely lehetett. Az a fajta hely, amit mindenki megnyugtatónak és elragadónak tart. Ahova a magunkfajta bolond amcsik elmennek nyaralni, mert olyan, akár egy mesebeli kis világ.
Mosoly virít az arcomon egészen addig, amíg nem folytatja, hogy az ottani emberek viszont nem hiányoznak neki. -Szóval maga a hely nem lenne rossz, csak épp ki kellene irtani mindenkit, mert aljas szemetek?- vigyorgok rá, bár valami azt súgja, hogy más lehet a háttérben. Talán, valamilyen módon szégyent hozott a családjára? Sajnos, a kis falvak és kisvárosok átka éppen az, hogy kicsik. Mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindenről és mindenki kutya kötelességének érzi ítélkezni a másik felett. Bár erről a lányról nehéz elhinni, hogy bármi rosszat tudna csinálni. Saját magamról már előbb el tudnék képzelni olyat, hogy akár ki is toloncolnának egy olyan helyről, mint a faluja.
-Biztosan gyönyörű lehet, hiszen a filmekben is kedvelt színhely a maga kis misztikus, ködös tájaival. Azt hiszem, jól érezném magam ott. - képzelem el egy pillanatra, ahogy az ottani erdőket járom és talán néha poénból még riogatom is a környékbelieket. Na jó, olyat azért nem csinálnék, viszont biztos, hogy ott is van falka, akiktől lehetne tanulni ezt-azt.
Aztán egy pillanatra elkerekednek a szemeim és egészen meghökkenek. Tele van energiával? Furcsa szófordulat. Vagy nagyon spirituális a lelkem, vagy valami másról van szó.
-Hogy érted ezt? Miféle energiával? - csodálkozok el őszintén, meg mondjuk játszom is kicsit a hülyét, mintha nem tudnám, miféle lények mászkálnak még a magamfajtán kívül a sötétben. A boszorkányok például szoktak hasonlókat mondani, hiszen ők a természetből nyerik az erejüket vagy mi. Bastien sokat mesélt más lényekről, de a franc se figyelt oda a hosszú és unalmas szövegekre.
-Tudod, tapasztalatból mondhatom, hogy a világ azt tükrözi vissza, ami benned van. Ha bizalmatlan vagy, akárhova is mész, ott ugyanezt fogod kapni. Tiszta lapot csak akkor kezdhet valaki, ha fejben is rendet rak. Én is hiába kószálok, ha mindig ugyanarra a kérdésre gondolok: vajon kik voltak a szüleim? Letelepedhettem volna már, férjhez mehettem volna vagy fene tudja, de akkor sem érezném jónak, mert ez nem hagyna nyugodni. - magyarázom a tapasztalataimat, de aztán rájövök, hogy kezdek olyan bölcs dumákat lökni, mintha maga a Dalai Láma lennék. El is vigyorodok a gondolatra. -Szóval előbb rá kell jönnöd mi az, ami miatt ezt szoktad érezni. Mi az, ami itt zavar? - teszem fel a legfontosabb kérdést, ami akár költői is maradhat, hiszen nem várom el, hogy épp nekem ecsetelje el ezeket azonban, ha úgy dönt, hogy megossza velem, szívesen meghallgatom.
-Így igaz. Sosem könnyű. Megjelensz egy nagy zsákkal és mindenki furcsán méreget. Ritka, hogy valaki odamerészkedik hozzám, mint ahogy te is most.- sandítok rá hálás mosollyal, mert azért jól tud esni, amikor nem azt érzi az ember, hogy mindenki őt méregeti stikában, vagy épp nem csak azért foglalkoznak vele, hátha megkapható egy éjszakára. Végre valaki beszélgetni is akar és nem gyanakvóan méregetni.
Az azonban, mikor mindezt mérföldekkel átlépi és felajánl egy szobát, őszintén meglep. Nem is rejtem véka alá, de ez meg őt lepi meg.
-Semmi, semmi. Csak nem szoktak ilyen segítőkészek lenni.-vonok vállat, hiszen volt olyan hely, ahol még hirdették is a kiadó szobát, de amikor megláttak azt mondták, hogy foglalt. Hiszen, miféle nő lehet az, aki harminc éves és egyedül mászkál a világban? Bűnöző, gyilkos vagy mindkettő.
Neira viszont teljesen más. Már az is a tervei közt szerepel, hogy filmet is nézhetnénk együtt. Be kell valljam, tetszik az ötlet. Szimpatikus lány és nem hiszem, hogy tartanom kellene tőle. Neki tőlem azonban lehet, hogy nem ártana.
-Pff. Utálom, ha valaki el van szállva magától. Remélem, kiosztottad a tagot rendesen. - mosolygok rá kíváncsisággal tekintetemben, miközben kortyolok párat a sörömből, ami rá kell jöjjek, sokkal jobban esik, ha van társaságom is.
-Unokatesók, nagybácsi... remélem, tényleg nem lesz egyiknek se ellenére. Nem szeretném, ha aztán kapnál a fejedre miattam.- csóválom a fejem, mert oké, hogy ő kedves és barátságos, de talán a többiek nem annyira nézik jó szemmel, ha idegenek vannak az otthonukba. Igaz, hogy én senkinek sem akarok ártani, de lehetnék olyan, aki igen. Ha ez a kezdődő barátság megmarad, fel kell világosítsam Neirát, hogy óvatosabbnak kell lennie.
A családja után aztán a munkája iránt is érdeklődni kezdek, mert kíváncsi vagyok rá, hogy egy magamfajta nyílt és kedves lány, mivel foglalkozhat. Cseppet sem lep meg, amit hallok. Könyvesbolt. Az a hely, ahol nagy olvasónak kell neked is lenned, hogy a vevőknek tudj mit ajánlani. Magam is szeretek olvasni, de le merném fogadni, hogy Neira kenterbe ver.
-Sosem értettem azokat, akik imádják a munkájukat de a pénz miatt váltanak. Többet ér szerintem a lelki béke, bár abban igazad lehet, hogy nekem unalmas lenne. Szeretem, ha pörög az élet és a munkaidő is jobban telik. - nevettem el magam, mert én konkrétan az az ember vagyok, aki még most se tudja mit is csinálná szívesen. Rengeteg dolgot kipróbáltam már, de egy sem fogott meg túlzottan. -Hát dolgoztam már ilyesmi helyen pultban, boltban, benzinkúton, szállodában recepción és autószerelő műhelyben is. Pár évig volt egy... kedves barátom, aki elég sok mindent tanított a kocsikról. - fűzök az utolsóhoz némi magyarázatot is, mert nem egy megszokott dolog, hogy valaki nő létére autókat javít. Pedig, tök jó. -Szóval ilyesmiket el tudnék képzelni, legalább ezekben már van tapasztalatom.- mosolygok tanácstalan ábrázattal, mert nem lehet tudni, hogy mindez segít e abban, hogy itt munkát találjak. Talán, itt sem kedvelik az idegeneket.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Pént. Nov. 29, 2019 2:19 am

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Annyira más életmódok szerint éltünk, hogy a beszélgetésünk egészen izgalmasnak ígérkezett. Elvégre, én kíváncsi voltam az állandó utazás összes előnyére és hátrányára, sőt biztos voltam benne, hogy amíg ő rengeteg olyan kalandot tapasztalt a saját bőrén, amikről én csak a kedvenc könyveim lapjain olvashattam.
− Elhiszem, hiába érdekel, hogy milyen lehet ez a vándorélet, valahogy nem tudnám magam elképzelni. Legfeljebb úgy, hogy valakinek az oldalán bejárom a világot, aztán az út végén visszatérnék az illetővel a közös kuckónkba. – Borzasztóan vágytam egy ilyesfajta partnerre, valakire, akivel megoszthattam volna az életem mindennapjait. Imádtam a bácsikámat és a családját, de mégiscsak más az, ha valaki a saját társával kezd új életet egy különálló otthonban. Márpedig az évek lassan eljártak felettem, közeledtem a harminc felé, és az örök szinglilét nem tartozott az életcéljaim közé.
− Sose tudhatod – jegyeztem meg vigyorogva. – De én tényleg örülnék neki, ha néha átugranál filmezni, vagy valamit csinálni.
Szimpatikus volt. Szerettem volna jobban megismerni őt, hátha tényleg jó barátokká kovácsol majd minket az idő. Úgyis mindig azzal piszkáltak, hogy nem nyitottam az emberek felé, tessék, most Izzy-vel megtettem a kezdőlépést a változás irányába.
− Azért nem élnék ilyen drasztikus módszerekkel. Sokan szemét módon viselkedtek velem, de az azért volt, mert… Hogy is mondják? Dilinyós voltam a szemükben – vontam meg a vállamat egykedvűen. Én passzívan viselkedtem ezekkel az emberekkel szemben, hiszen egy légynek sem tudtam volna ártani, nemhogy egy egész falut irtsak ki, mert az ott felnőtt kölykök görények voltak. – Egyébként tényleg szép kis falu. Jó néhány fényképem van otthon, ha szeretnél valami kézzel foghatót is látni róla.
Szerettem a természetet fotózni. Elcsípni egy-egy mozzanatát annak a végtelen, rejtélyes mesevilágnak, amelyben akkortájt éltem. A zöldellő mezők, a távolban fehérlő sziklák, a bájos házikók, a falut átszelő tisztavízű patak, az erdő fái között beszűrődő napfény… Mind-mind olyan apróság volt, amelyet az emberek nem tudtak értékelni, de az én szemem meglátta őket, és sikeresen lencsevégre is tudtam kapni a különbejáratú álomvilágomat.
Talán az elmélkedésem miatt, talán az alkohol hatására, bár előfordulhatott, hogy mindkettő hatására kicsit szabadabban beszéltem, mint kellett volna.
− Hát… Te nem szoktad érezni, hogy vannak helyek, amelyek pulzálnak az élettől? A közelükben élénkebbnek hatnak a színek, energikusabbnak érzem magam, sőt azt is megmerem kockáztatni, hogy maga a környezet is élettel telibb. – Próbáltam értelmesen megfogalmazni azt, hogy mit éreztem a város közelében lévő erdőket járva, aztán amikor körbepillantottam, és ráeszméltem, hogy pontosan hol is voltam, zavartan felnevettem. – Azt hiszem, kicsit mániákusan természetjáró vagyok, nem biztos, hogy érted miről hadoválok itt össze.
Ó, pontosan tudtam viszont miről beszélt. Elvégre, ahhoz, hogy én itt új életet tudjak kezdeni, szükségem volt arra, hogy lezárjam a múltamat.
− Figyelj, igazából, teljesen érthető, hogy így érzel. Mindenki szeretné tudni, hogy miért alakult úgy a sorsa ahogy. Én is szívesen megkérdezném egyszer a szüleimtől, hogy mégis mit vétettem ellenük, bár én már kicsit úgy vagyok velük, hogy azok az emberek, akik szeretetben felneveltek inkább érdemlik meg a szülő jelzőt, mint azok, akiknek a létezéséről sokáig nem is tudtam. De ha van bármi, amiben segíthetek, hogy te előrébb haladj a keresésben, akkor tényleg itt vagyok.
Őszintén szerettem volna segíteni neki, viszont a beszélgetést kicsit más irányba terelte el. Kicsit… Borongósabb témát hozott fel.
− Néhány hónapja elveszítettem egy nagyon közeli barátnőmet. Eleinte kerestem a helyemet a világban, szinte fel sem fogtam, hogy ő nincs többé. Mostanra viszont eljutottam arra a szintre, hogy semmivel nem tudom visszahozni őt, csupán egy valamit tehetek az emlékéért: megfogadni azokat a tanácsait, amikkel életében nyaggatott. Viszont, amíg nem tettem túl magam a dolgon, addig csak az járt a fejemben, hogy minél messzebbre innen, ugyanis minden szeglete a városnak egy-egy hozzáköthető emlék. De nem szeretnék nagyon depizni. Azt hiszem, sikeresen lezártam azt a korszakot, vagy legalább is közelállok hozzá.
Odessa halála tényleg nagy érvágás volt, de ráébresztett arra, hogy nélküle nem áll meg a világ, és az űr, amelyet a hiánya miatt éreztem, egyszer majd kisebbé válik. Én pedig talán nem fogom magam olyan kívülállónak érezni magam, mint egykor.
− Ó, ne is mondd. Errefelé az emberek elég gyanakvóak lettek mostanság
– legyintettem, de azért viszonoztam a mosolyát. Más esetben talán én is csak végigmértem volna, vagy nem foglalkoztam volna vele, azonban azok az idők elmúltak.
− Nos, én tudod mit látok? Egy fiatal nőt, aki most érkezett ebbe a városba, nem egy milliárdos, munkanélküli és totál egyedül van, mert nem ismer senkit, ráadásul odakint zuhog is. Mindent egybevetve, az én szememben ez egy olyan szituáció, amelyben felajánlom a segítségemet, aztán, ha megvirrad, akkor nyugodtan tudod intézni az ügyeidet, addig is spórolsz egy éjszakát – válaszoltam határozottan, már-már ellentmondást nem tűrve. Eldöntöttem, hogy nálunk aludhat, és kész. Ha nem akar tovább maradni, akkor reggel arra megy, amerre szeretne, de szerintem ő is nyugodtabb körülmények között aludna egy biztonságos helyen.
− Kicsit. Igazából, rájöttem, hogy imádok veszekedni vele, még akkor is, ha egy seggfej – vigyorodtam el magától a gondolattól is, bár közben a tudatom hátsó kis szegletében piszkált az a tény, hogy azóta se láttam őfelségét. A végén tényleg beigazolódik, hogy még engem is felülmúlt antiszocialitásban. – Ugyan már! Senki nem olyan típus. Sőt, a bácsikám szereti az embereket, a felesége meg szereti etetni az embereket, az unokatesóim meg faggatni szeretik az embereket, szóval hidd el, ők nálam ezerszer barátságosabbak és szociálisabbak.
Csak azért invitáltam meg őt, mert együtt éreztem vele, meg persze az ösztöneim valamiért egyfajta bizalmat szavaztak meg neki, ami igencsak ritkaságnak számított manapság.
− Hát, ők nyilván pénzorientáltak. Én megelégszem azzal, hogy egy olyan közegben dolgozok, ahol jól érzem magam – vontam meg a vállamat, aztán gondolatban végigfutottam az összes munkalehetőséget. – Hm. Kocsmákban, bárokban érdemes akkor próbálkoznod. Talán valamelyik boltban keresnek még eladókat, de az tuti, hogy az autószerelő műhelynél embert keresnek, bár nem tudom milyen munkára, van egy pasas, aki bútorokat készít, neki is kellene segítség. Valami biztosan akad. A helyi újságban szoktak lenni hirdetések, a bácsikám is tuti tud valamit, vagy ha szeretnéd, én is keresgélhetek. Időm, mint a tenger.
− Amúgy jó sokfajta munkát végeztél. Biztos nem unatkoztál közben
– jegyeztem meg szórakozottan, miközben az emlékeim között kutakodtam, hogy vajon még milyen betöltetlen pozícióra jelentkezhetne. Sőt, már odáig jutottam, hogy a bácsikám közben járhatna, hogy könnyebben szerezzen munkát, elvégre, ha valaki ajánlja őt, akkor máris szívélyesebben fogadják őt a helyiek.





music ◆  elnézést, hogy megvárakoztattalak  zacsi  ◆ 1026



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Nov. 30, 2019 4:09 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



Nem gondoltam volna, hogy rögtön az első estémen olyan személyre bukkanok, akivel nem csak el lehet jól beszélgetni, de érezhetően érdekli is, hogy ki vagyok és miért jöttem ide. Mindez pedig mindenféle előítélet nélkül, hiszen az emberre mindig furcsán néznek, ha idegen valahol. Neira azonban kedves és épp ezért érzem úgy, hogy talán nyugodtan mesélhetek neki az életemről, kihagyva persze azt a részt, hogy vérfarkas vagyok.
A vándor életmódom azonban részben tetszik is neki, de őszintén be is vallja, hogy félne belevágni, de szerintem, ha ő is ezt szokta volna meg az évek során, neki is olyan természetes lenne, mint nekem. Viszont, amikor arról kezd beszélni, hogy mindezt valakinek az oldalán tudná elképzelni, akaratlanul is Bastien jut eszembe, aki évekig társam volt ebben. A fenébe is! Hiányzik az a szemét és komorrá való arcomról szerintem ez tisztán le is olvasható.
-Tudod, én sem voltam mindig egyedül. Pár évig volt mellettem egy férfi, aki segített sok mindenben. Nem úgy, mint a pasim. Ne értsd félre. Csak egy véletlennek köszönhetően összefutottunk és valahogy úgy alakult, hogy együtt maradtunk. Valóban jobb volt úgy járni a világot, de aztán a kötelessége szólította.- kúszik szomorkás mosoly az arcomra, hiszen csak szeretem azt hinni, hogy valamiféle kötelesség miatt hagyott magamra, ami részben igaz is. Ugyanakkor sosem értettem, miért nem kérte, hogy tartsak vele, mert segítettem volna neki. Így viszont attól tartok, hogy soha többé nem látom viszont.
-Rendben. Benne vagyok. Nekem is jól esne néha kikapcsolódni valakivel.- bólintok mosolyogva, mert valahol mindig vágytam arra, hogy legyen mellettem valaki, akit barátnak nevezhetek. Sokszor irigykedve figyeltem a csajokat, ahogy jó kis hámból kirúgós estéket tartanak és mindenféléről csacsognak, szóval jó lenne, ha Neira olyan személy lenne, akivel lehet ilyesmiket csinálni. Talán, kicsit normálisabbnak érezhetném magam és az is lehet, hogy végül itt maradnék, ahol elvileg a szüleim is éltek vagy élnek.
-Jó, persze. Értem én.- nevetem el magam, mert azért én se tartanám jó ötletnek, ha kiirtana valaki egy egész falut, de sosem szerettem, amikor valakit ok nélkül kirekesztettek vagy piszkáltak. -Az embereknek mindenki dilis, aki kicsit másabb, mint az átlag, pedig szerintem csak irigyek, hogy valaki különleges és egyedi ők meg unalmas szürke kisegerek.- vonok vállat, hiszen én mindig így fogtam fel. Mindig mindenhol furcsán néztek rám, de ezt idővel megtanultam kezelni és inkább emelt, mint leszegett fejjel besétálni valahova. -Az a környék híres a csodás vidékeiről, szóval szívesen megnézném róla majd pár képet.- mosolyodok el, mert mindig is megbecsültem, ha valaki beavatott a maga kis életébe manapság, mikor sokan inkább elzárkóznak az idegenektől. Ritka, hogy ilyen nyílt és kedves emberrel találkozzak, bár ez biztosan megváltozna, amint rájönne, hogy miféle fenevad vagyok valójában.
Ahogy részletezni kezdi, hogyan is értette, amit mondott, elgondolkodva bólogatni kezdek.
-Én az erdőben vagy valami természethez közeli helyen szoktam érezni ezt, ahol önmagam lehetek.- jegyzem meg óvatosan, mert azért nem akarom még véletlenül sem elárulni magam. Ebből csupán gondolhatja azt, hogy természetbarát vagyok és ott érzem magam szabadnak, ami részben igaz is. Akár farkasként járom az erdőt, akár emberként, szinte értem az energiát és a boldogságot, ami belém árad. -Nyugi. Tökéletesen értelek. A természet gyönyörű és élettel teli, csak az emberek sokszor nem veszik észre. Elvonja a figyelmüket ez a sok kütyü.- biccentek a mögöttünk lévő asztalnál ülőkre, akik a telefonjukat nyomkodják, miközben egymással szemben ülnek. Sosem értettem, hogy mi értelme beülni valahova és együtt nyomkodni aztán a telefont ahelyett, hogy beszélgetnének. Nem csoda, ha semmit sem vesznek észre a világból.
-Igazából én csak szeretném tudni, hogy kik ők vagy épp kik voltak. Milyen emberek? De leginkább azt szeretném megkérdezni tőlük, hogy miért dobtak el maguktól és ezt mindenféle neheztelés nélkül. Láttam már ezt azt a világban és tudom, hogy van olyan helyzet, ahol muszáj nehéz döntést hozni, de tudni szeretném, hogy mi történt. Ennyi.- pislogok Neirára tanácstalanul, miközben körmömmel a sörösüveg cimkéjét vakarászom, hiszen lehet, hogy ő hülyeségnek gondolja, hogy pusztán emiatt keressem fel az igazi szüleimet de mást tényleg nem akarok tőlük. Eddig is jól megvoltam nélkülük és azok, akik pár évig neveltek sokkal inkább állnak hozzám közel.
Neira pedig úgy tűnik érti milyen az, ha olyasvalakiktől kapsz szeretetet, akik nem vérszerinti rokonaid vagy épp nem a legközelebbiek. A nagybátyjáékkal él, akikkel minden bizonnyal jobban érzi magát, mint otthon a családjával és a barátja, akiről mesél végül, ő is úgy tűnik, hogy sokkal közelebb állt hozzá, mint egy rokon. Néha nem a vértől függ, hogy kik a családunk.
-Részvétem a barátod miatt és megértelek. Fájdalmas dolog emlékezni, de idővel épp ez az, amibe kapaszkodunk. Én sem tudom azóta sem, hogy mi van azzal a férfival és már elfogadtam, hogy talán már nem is él. Egy ideig rossz volt, ha eszembe jutott de most inkább jó rá emlékezni. Idővel jobb lesz, hidd el és minden emlék kapcsán már mosolyogni fogsz, nem könnyezni.- pillantok rá együttérző, apró mosollyal majd kissé elmerengek a saját emlékeimben. Haragszok Bastienre valahol mélyen, de hiányzik is és jó lenne hallani felőle, de már letettem erről. Kilenc év alatt nem bukkantam a nyomára így kétlem, hogy most már valaha fogok, szóval túl kell tennem magam rajta, ahogy Neira is tette, holott érezhető, mennyire fájdalmas veszteség érte. Ezek után végképp meglepő, hogy ilyen kedves és nyitott.
-Biztosan meg van rá az okuk. Már nem esik olyan rosszul, mint eleinte, mikor megérkeztem valahova.- vonok vállat mosolyogva, pedig az a "mostanság" szó elgondolkodtat. Vajon, történt ebben a városban valami, amiért ilyenek az emberek vagy szimplán mindig is ilyenek voltak? Lennie kell itt minimum egy falkának, hiszen innen származok és vérfarkas vagyok, tehát tuti van itt fajtámbeli. Talán, ez is közre játszik?
-Tényleg különös teremtés vagy te de pozitív értelemben. Őszintén hálás vagyok, amiért segítesz nekem, Neira. Ígérem, meg is fogom hálálni, amint lesz rá lehetőségem.- mosolygok rá, mert valóban jól esik mond és ahogy áll hozzám, bár alkalom adtán felhívom majd rá a figyelmét, hogy nem egy megfontolt dolog ilyesmit csinálni. Ebben a világban sok veszély fenyegeti az embereket, óvatosabbnak kellene lennie még, ha nekem épp eszem ágában sincs ártani neki.
-Ó, a jó öreg évődés. És jóképű seggfej vagy a kevésbé jóképű seggfej kategóriába tartozik?- kíváncsiskodok nevetve, majd felhajtom a sörömet és kíváncsian hallgatom, ahogy röviden bemutatja a családját. Aranyos kis bagázsnak tűnnek. -Hát akkor remélem, tényleg nem lesz gond. Igyekszem majd megfelelni nekik.- jegyzem meg végül és tényleg eltökélt szándékom, hogy aranyos leszek majd. Nem szeretném, ha utólag majd Neira kapna a fejére, amiért egy neveletlen valakit magukhoz invitált. Jól nevelt leányzó leszek, hiszen tudok én az is lenni, ha akarok.
-Igen. Sokan a pénz miatt bármire képesek.- értek vele egyet, mikor a munka kerül szóba, hiszen nem egy példát láttam már a nagy világban erre. Sokan megszakadnak azért, hogy pénzt szerezzenek, amit aztán elköltenek az alapvető igényeikre és megy is tovább a mókuskerék.
Végül sorolni kezdi a munkákat, amik eszébe jutnak én pedig figyelmesen hallgatom és fejben jegyzetelek. Bármelyik jól jöhet egy ideig, aztán, ha úgy alakul, hogy maradok majd kitalálom, hogy mihez kezdjek. -Szuper. Utána is járok majd ezeknek. Nem vagyok válogatós és szeretek tanulni új dolgokat.- azt hiszem ennek is köszönhető, hogy ilyen sokfélét próbáltam már ki. Minden új dologra kihívásként tekintek amit vagy teljesítek vagy nem, de általában nem szoktam feladni. Makacs vagyok, ha elszánom magam valamire. -Nem volt unalmas, cseppet sem. Szerintem a munkával a legnagyobb gond, hogy sokan túl sokáig csinálnak egyféle melót, ezért végül beleunnak. Időnként cserélgetni kellene, hogy megmaradjon az izgalom.- töprengek el hangosan, hiszen Neirának ez is furcsa lehet de én mostanra rájöttem, mi ennek a jó oldala. -Te sosem akartál ilyesmiket kipróbálni? Vagy csak úgy valamiben próbára tenni magad?- kíváncsiskodok, hiszen könnyen lehet, hogy ő is belekóstolna valami érdekes melóba, csak épp az emberek furcsán néznének talán rá vagy nem merte megtenni.






"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Dec. 01, 2019 7:31 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Sokáig a szokások és a félelmeim rabja voltam, de úgy éreztem, eljött a változás ideje, de azért is érezhettem magam ennyire bátornak, mert már ittam egy keveset. Ettől függetlenül, mégis örültem, hogy megszólítottam Isabelle-t. Annyira különbözött tőlem, hogy teljes figyelemmel hallgattam a meséit, viszont a figyelmem elsiklott a borús tekintete felett.
− Nyugi, egy percig se gondoltam ezt – vigyorodtam el, amikor magyarázkodni kezdett. Nem feltétlenül asszociáltam ilyesmire, de azért megmosolyogtatott a reakciója. – Akkor amolyan bajtárs volt számodra? Biztos vagyok benne, hogy együtt sok bolondságot csináltatok. – Simán kinéztem belőle, hogy egymást rángatták ki a bajból, vagy éppen az említett férfi óvta meg Izzy-t valami butaságból. Mit meg nem adtam volna egy ilyen emberért az életemben! Jó, nem panaszkodhattam, hiszen csodálatos családom volt.
− Akkor nem is tartod vele a kapcsolatot? Nem tudod merre jár? – biggyesztettem le az ajkaimat, hiszen neki a barátja távozása épp annyira lehetett fájó, mint nekem Dessa elvesztése. Talán ezért is szimpatizáltam vele ennyire, és szavaztam meg neki bizalmat még így, teljesen ismeretlenül is.
− Akár ma este is kezdhetjük, ha velem tartasz! – csaptam össze vidáman a tenyereimet, hiszen holnap szabadnapom volt, és éjjeli bagoly lévén elég sokáig bírtam az éjszakát. – Milyen filmet néznél szívesen?
Ezután az én otthonomra terelődött a szó, amely kapcsán keserédes ízt éreztem a számban, így kénytelen volt a söröm maradékával kiöblíteni azt.
− Szívesen megmutatom azokat is filmezés előtt – mosolyodtam el vidáman, hiszen hiába utáltam a falusiakat, maga a hely álmaimban is kísértett.
− Ó, hidd el, én is a fák között érzem leginkább szabadnak magamat – lelkesedtem, elvégre imádtam rókaalakot öltve szaladni a fák között. Ahogy a tappancsaim alatt zörgött az avar, vagy amikor csatlakoztam a többi rókához, és velük játszva gurultam le a domboldalon… Csupa-csupa olyan emlékem kötött az erdőhöz, amelyben nem emberi formában kapcsolódtam ki.
− Sajnos igazad van – sóhajtottam fel szomorúan, és követtem a tekintetét. Azok a srácok még csak nem is néztek egymásra, annyira elmerültek a virtuális világukban. – Én is szeretem a kütyüket és a technológiát, de könnyen el tudok szakadni tőle. Itt az élő bizonyítéka – céloztam arra, hogy mióta Izzy-vel beszéltem egyszer sem vettem elő a telefonomat, még azért se, hogy megnézzem az időt. Na jó, nekem könnyebb dolgom is volt, mert nem szippantott be a közösségi média, és hónapok óta a telefonomon nem villantak fel állandóan értesítések.
− Tökéletesen értelek. Mint említettem, én se ismerem az igazi szüleimet. Teljesen érthető, hogy választ szeretnél tőlük kapni – bólintottam, hiszen minden elhagyott gyermek titkon vágyott arra, hogy a szülei felbukkanjanak, és érte jöjjenek, aztán idővel ez az érzés elmúlt, és már csak egy kérdés foglalkoztatta őket utána: Miért?
− Köszönöm – mosolyodtam el erőtlenül, de hát nem akartam előtte tagadni, hogy épp egy nehéz időszakon mentem keresztül. Tényleg sajnáltam őt, hiszen ahogy beszélt arról a férfiról, biztosan egy fontos szereplője volt az életének. – Ne add fel olyan könnyen! Lehet, hogy még egymás útjába sodort majd titeket a szél.
Legalább annyit megtehettem érte, hogy bátorítottam. Elvégre, az embere nem halt meg, vagy legalább is, nem biztosan, így minden esélye megvolt egy viszontlátásra.
− Ó, az itteniekkel ne foglalkozz – legyintettem. – Ha megismernek, megnyugszanak.
− Igazán nincs mit, azonban nem tartozol semmivel
– mosolyogtam rá, hiszen tényleg nem azért akartam segíteni, mert bármit is vártam tőle. Pusztán… A felszínre tört az a segítőkész, gyermeki énem, amelyet annyi éven át a magam védelmében elnyomtam magamban. A következő szavai viszont úgy értek, mintha valaki pofon vágott volna. Hosszasan meredtem Izzy-re, miközben próbáltam megfejteni a saját gondolataimat és érzéseimet.
− Hát… Be kell valljam, nem értek a férfiakhoz, de annyit elmondhatok, hogy egy beképzelt majom. – Az ajkaimat rágcsálva bizonytalanul hozzátettem: − Viszont gyönyörű szemei vannak.
Tényleg nem tudtam eldönteni, hogy tetszett-e az illető, hiszen abban biztos voltam, hogy akadt néhány olyan pillanata, amikor szimpatikus volt, viszont amikor meghülyült, olyankor felkaptam volna a kedvenc farönkömet, és hozzávágtam volna. Ezt két dolog miatt nem tettem meg: egyrészt, mert imádtam azon a rönkön üldögélni, már egészen felvette a fenekem formáját, másrészt viszont nem bírtam volna el. Szóval, az egészben csak a rönköt sajnáltam volna.
− Emiatt tényleg felesleges aggódnod – igyekeztem megnyugtatni, hiszen a bácsikámék kicsit másképpen viszonyultak a vendégekhez, mint a többség. Mi nem voltunk gyanakvóak, a bácsikám felesége múltkor egy hajléktalannak ennivalót is vett, amikor az illető ételért kért pénzt.
− Hát igen, eléggé nagy mozgatórúgója az életünknek – sóhajtottam fel. Oké, én is gyűjtöttem a pénzemet, mert egyszer szerettem volna elköltözni, de ezt úgy is el tudtam érni, hogy olyan munkát végeztem, amit szerettem.
− Akkor biztosan találsz valami kedvedre valót. – Hallgattam Izzy gondolkodását a munkával kapcsolatban, válasz gyanánt elsőre vállat vontam. – Nem igazán. Tudod, én mindig nagyon sokat szenvedek azzal, hogy találjak valamit, amit örömmel csinálok, és el is fogadnak azon a helyen. Abban a könyvesbolt pedig a második otthonomat leltem meg, így nem érzem azt sose, hogy szeretnék mást csinálni. Őszintén szólva, azt se tudom mit csinálnék, ha nem létezne az a hely…
Nem, ilyentéren valahogy nem vágytam változásra, pedig volt egy-két dolog, amit lecseréltem volna az életemben, azonban a munkahelyemmel tökéletesen elégedett voltam. Az volt az én menedékem, a mesevilágom, ahol sose érhetett baj.
− Lassan indulok szerintem haza – jegyeztem meg, amikor a hátunk mögött erősödni kezdett a kiabálás. Későre járt, az emberek kezdtek lerészegedni, és nagyon nem volt kedvem kiverekedni magam a bárból.




music ◆  megérkeztem  Very Happy   ◆ 867



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 02, 2019 5:39 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



Szóba kerül Bastien, bár általában jobb szeretek nem beszélni róla vagy épp gondolni se rá, most mégis jól esik valakinek mesélni az egészről. Persze, még mielőtt Neira azt szűrné le az egészből, hogy a pasim volt, gyorsan meg is jegyzem, hogy nem volt az. Sosem történt köztünk semmi, bár volt időszak, amikor zavarta a kis egomat, hogy ezek szerint nem nőként tekint rám.
-Hát igen, lényegében olyan volt, mint egy bajtárs vagy legjobb barát. Elég sokat baromkodtunk együtt, néha jó visszagondolni rá, de elég fájdalmas is egyben. Fogalmam sincs, hogy mi lehet vele azóta.- lesek Neirára tanácstalanul és van egy olyan tippem, hogy nem is nagyon fogom ezt megtudni. Elment, eltűnt és ennyi. Immár kilenc éve, hogy lelépett. Nem hiszem, hogy valaha is újra látom.
-Nem tudom. Sosem beszélt róla, hogy honnan jött, úgyhogy még azt sem tudnám megcsinálni, hogy megkeresném a szülővárosában. Egy fejezet volt, ami véget ért. Ennyi.- vonok vállat miközben mosolyt erőltetek magamra, mintha valóban egyáltalán nem érdekelne az egész, de igazság szerint még nem tettem magam túl ezen teljesen. Sokszor eszembe jut és hiányzik. Nem igazán tudom mit kezdjek magammal, de majd idővel ez elmúlik. Nem?
-Ma este? Végtére is, én ráérek.- egyezek bele hirtelen, mert min is kellene gondolkoznom? Nincs is hol aludnom, tehát haza se vár senki, ráadásul Neira lesz az, aki szállást ad. Miért ne nézhetnénk előtte filmet?
-Ó, én bármit szívesen megnézek, csak művészfilm ne legyen, mert azoktól a falra mászok. Vígjáték vagy ilyesmi jöhet például.- ötletelek, de azért nem akarom túlságosan behatárolni, mert nem tudom, hogy neki ki jutott eszébe eddig.
-Rendben. Akkor előtte megnézem a képeidet, viszont mindenképpen vinnünk kell valami nasit is. - fordulok a pult felé, hogy megnézzem mi is a kínálat, mert valami chips vagy ilyesmi jó lenne és persze, ha már szállást ad meg még szórakoztatni is akar a filmnézéssel, naná, hogy én viszem a nasit hozzá. Ez a minimum, úgyhogy ki is választok pár nassolni valót és szólok a pultosnak, hogy vágja hozzám legyen oly' kedves.
-Tényleg túl rendes vagy hozzám. Igyekszem majd meghálálni.- mosolygok rá, miközben elpakolok mindent, mert hát hely úgyis van bőven a táskámban. Nem sok cuccom van és az évek során meg is szoktam, hogy ne ragaszkodjak felesleges dolgokhoz. Meg úgy általában semmihez. Így sokkal könnyebb mindig odébb állni.
-Úgy tűnik elég sok közös van bennünk.- mosolygok rá barátságosan, bár még nem igazán sikerült rájönnöm, hogy kivel avagy mivel is lehet dolgom. Nagyon édeskés illata van, de a pia miatt, amit eddig már megittam nehéz rájönnöm, hogy a parfümjét érzem esetleg, vagy az ő illatát. Érdekes minden esetre és ijesztő is. Nem jó, ha valaki nem sok más fajjal találkozott eddigi élete során, mint én is, viszont semmi okom tartani tőle, mert kedves és aranyos velem.
-Pontosan. Én is jó dolognak tartom, de ez már beteges. Legszívesebben rájuk borítanék egy korsó sört, hátha akkor felébrednek.- kuncogok még mindig a srácokat lesve, és bár tényleg szívesen így is tennék, azért nem úgy szeretném az itteni pályafutásomat kezdeni, hogy rögtön kitiltsanak. Bastiennel jártunk úgy nem egy helyen, poén is volt, csak ott nem számított, mert aztán tovább álltunk. Itt azért még lenne dolgom.
Végül a szüleimre terelődik a szó és az önként vállalt küldetésemre. Vicces, hogy épp egy olyan lánnyal futottam össze, aki pontosan érti, milyen is az, ha nem ismered a szüleidet. Úgy érzem sikerült egy rokonlélekre lelnem.
-Sajnálom, hogy te is így vagy ezzel. Nem kívánnám pedig senkinek. Az ember azt hinné, hogy simán elsiklik valaki efölött, gyökerek nélkül is lehet élni, de mégis ott motoszkál az ember fejében a "vajon?" kezdetű kérdés.- a legtöbb gyerek aki nevelőintézetben nő fel, elég pocsék lelkiállapotú is szokott lenni emiatt. Hiába, hogy van másik család, vannak nevelőszülők, akkor is érdekli őket az igazság. Szerintem érthető is, hogy miért.
-Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Mint mondtam, talán, már nem is él, bár az én helyzetem valamivel jobb, mint a tiéd. Tényleg sajnálom, ami a barátoddal történt. Nekem legalább ott van még a remény, bár az meg egy álnok, aljas dolog.- legyintek is egyet szomorúan és inkább a maradék sörömért nyúlok. Nem is akarom tovább vesézni a témát, mert Neirának se lehet kellemes, hogy erről beszélünk szóval jobb is, ha inkább hagyjuk. Ma este jól kell érezzük magunkat, ha már így összefutottunk. Neirára is ráfér, különben nem épp itt találkoztunk volna, nem?
-Majd idővel megismernek aztán rájönnek, hogy nem kell tőlem félniük, mert nem harapok.- vigyorgok a lányra, de ha tudná, hogy ez esetemben milyen komoly ígéret -mivel, ha akarnék tudnék harapni-, valószínűleg máris elrohanna. De tényleg.
-Meg fogom úgyis hálálni valahogy. Nem tudod megakadályozni.- kacsintok rá mosolyogva, hiszen sosem lehet tudni, mikor lehet szüksége majd a segítségemre. Az is lehet, hogy már az segítség lesz mindkettőnknek, ha ebből az estéből egy jó barátság lesz.
-Megsúgok valamit. Mind seggfej.- legyintek egyet nevetve, majd figyelmesen tovább hallgatom. Gyönyörű szemei vannak? Le sem tagadhatná, hogy igencsak tetszik neki az a bizonyos seggfej, így az arcomon azonnal megjelenik egy kaján vigyor és a szemöldökömet kezdem vonogatni.
-Akkor deritsd ki, vajon tényleg seggfej-e, vagy csak egy ijedt kisfiú, aki így akarja álcázni az ijedtségét.- röhögök, mert ilyet bizony láttam már, hogy valakinél védelmi mechanizmusként funkcionált a seggfejség, aztán meg kiderült, hogy egy tök aranyos srác. Nem, mintha sok pasival lett volna dolgom...
-Ha te mondod.- vonok vállat végül, hiszen ő ismeri a nagybátyját. Ha azt mondja nem okozna nekik gondot, ha ott alszok ma este, akkor elhiszem. A munka ügy azonban már kicsit nehézkesebb, főleg idegenként egy ilyen városban.-Muszáj lesz, de annyira válogatós se vagyok igazából. A szükség meg nagy úr, szóval majd meglátjuk, mi lesz az, amit szerezni tudok.- oké, nekem is van olyasmi, amit kevésbé szívesen csinálok -például a takarító női állás szerintem nagyon nem passzol hozzám-, de amikor nem tudok épp válogatni akkor megcsinálom. Van, amikor az embernek nincs más választása.
-Ez esetben akkor megtaláltad valószínűleg a számodra tökéletes helyet. Még az is lehet, hogy egy nap majd a tiéd lesz vagy ilyesmi de, ha valóban ennyire szeretsz ott lenni, akkor mindenképp maradnod kell. Nincs kőbe vésve, hogy csak az számít munkahelynek , ahol az ember rühell lenni. - oldom meg könnyedén a dolgot, hiszen nem lehetünk egyformák. Nekem izgalmas, ha gyorsan változik körülöttem minden, valaki meg azt szereti, ha inkább állandósulnak a dolgok. Ha pedig valahol jól érzi magát valaki, akkor kár is lenne megbolygatni az állóvizet.
Végül, mikor mögöttünk kezd némi kakasviadal kerekedni, Neira jelzi, hogy indulna nekem pedig eszem ágában sincs feltartani. Nehogy már rám kelljen várnia, szóval a számlámat, ha még van rendezem és már nyúlok is a zsákomért. -Részemről rendben. Jobb program lesz filmezni, ott legalább nincsenek ilyen idióták.- legalábbis gondolom, hogy nem tartogat otthon egy csapat részeg barmot, mert az elég érdekes lenne.
Amennyiben elindulunk, követem Neirát kifelé felkészülve arra, hogy ha szükséges orrba verjek valakit, de hála az égnek nyugisan kiérünk a bár elé. Ott aztán rábízom a továbbiakat, hiszen ő tudja hogy merre az arra.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Dec. 04, 2019 9:12 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Nem lehetett könnyű Izzynek egy ilyen barát elvesztése. Bevallom, néha én is vágytam ilyen srác haverra, de Dessa daimonja mellett nem tudtam ellazulni, a saját boszorkánymesterem eddig magasról tett rám, szóval az egyetlen férfi egyed, aki az életem része volt, és nem tartozott a családtagjaim közé, az bizony egy bolond róka volt. Ő viszont annyira más világban élt, hogy esélyem se volt arra, hogy eltrollkodjak vele.
− Sajnálom, azért tényleg szívből remélem, hogy egyszer mégis sikerül összefutnotok – mosolyodtam el gyengéden, hiszen a remény halt meg utoljára. Én sose hittem abban, hogy valaha találkozni fogok a lélekpárommal, Odessa mégis előkerítette a föld alól – amiért nem tudtam, hogy áldjam, vagy átkozzam, mert jelenleg nem igazán tudtam hova tenni Josht.
− Nagyszerű. Igazából konkrét ötletem nincs, szeretem a vígjátékokat és a horrort is, de majd Netflixen csak találunk valamit – feleltem lelkesen, és próbáltam elterelni a témát egy kicsit kellemesebb vizekre. Nem akartam engedni neki, hogy ő fizesse a nasit, de valahogy úgy éreztem, hogy ha közbeszólok, akkor úgyis leintett volna. Szóval, csendesen néztem, ahogy a pultossal nyélbe ütötte az üzletet és elpakolt.
− Tényleg nincs mit meghálálnod – nevettem fel zavartan, hiszen szívesen cselekedtem jót másokkal. – Könnyen lehet – viszonoztam a mosolyát, hiszen bőven akadtak pontok mindkettőnk életében melyek hasonlóak voltak.
− Sajnos attól se fognak, max letörlik a telójukat és nyomják tovább – sóhajtottam fel, de titkon örültem, hogy a könyvmolyságom erőteljesebb volt, mint a kütyümániám. Pedig én is képes voltam hosszú órákon keresztül gépekkel dolgozni, de ez már tényleg túlzás volt.
− Nekem jó ez így. Jó emberek közé kerültem – feleltem szelíden, hiszen tényleg nagyon sok mindent köszönhettem a szüleimnek és a bácsikámnak. Talán tőlük tanultam meg jónak lenni annak ellenére, hogy a világ mennyi rosszat tett ellenem.
Nem akartam belemenni szomorú témákba, főként mert bennem is kellemetlen érzéseket ébresztettek, és nem azért gyűltünk össze ma este, hogy depisek legyünk.
− Valahogy úgy – vigyorogtam vissza. Oké, akadt néhány nagyszájú a városban, de azok csak ugatni tudtak. Izzyből pedig simán kinéztem, hogy helyreteszi az ilyen alakokat.
Megadóan felemeltem a kezeimet. Úgy tűnt, kénytelen voltam beletörődni, és elfogadni, hogy Izzy hálás volt nekem. Halkan felnevettem. Igen, kezdtem sejteni, hogy minden pasi seggfej volt, és majdnem rávágtam neki, hogy egy több ezer éves kitsunéról beszéltünk, de… Nem kellett volna elszólnom magam.
− Elég antiszociális és nehéz a nyomára bukkanni. Ha nem akar találkozni, lehetetlen megtalálni – vontam meg a vállamat egykedvűen, hiszen már jó ideje nem láttam a hülye fejét.
Hittem Izzyben, és tényleg, ha szükség volt rá, tudtunk egy-két jó szót szólni az érdekében. Úgy mégis csak könnyebb volt elhelyezkedni.
− Menni fog az! Elvégre, ide is idetaláltál, és ma estére szállást is szereztél. Egy meló már sima ügy lesz – biztattam, vagy legalább is igyekeztem a lehető legpozitívabb arcomat mutatni neki.
− Szép álom lenne – sóhajtottam fel álmodozva, de nem voltam benne biztos, hogy egyszer valóra válna. – Viszont egyelőre saját lakásra gyűjtök.
Hiszen hiába szerettem a bácsikámékkal élni, egyszer nekem is el kellett indulnom a saját utamon.
− Ez így van – vigyorodtam el, miközben feltűnésmentesen elhaladtam néhány furcsa alak mellett. Az ajtónál megálltam az ernyőmért, elvégre odakint még mindig esett az eső.
Megpróbáltam kettőnk fölött tartani, miközben a szabad kezemmel össze-visszamutogattam.
Az ott a városháza, mellette a leltár, ott a kedvenc kávézóm… − Ismertettem vele a fontosabb épületeket, miközben végighaladtunk az utcán. Negyedóra, vagy talán húsz perc elteltével megérkeztünk egy emeletes házról. Az a tipikus amerikai ház volt a fehér falaival, a verandával, amelynek a korlátján tök jól el lehetett üldögélni.
− Otthon, édes otthon – mosolyogtam a házra, amelynek teljesen sötétek voltak az ablakai. Mindenki aludt rá, épp ezért a lehető leghalkabban próbáltam meg kinyitni az ajtót.
Az előszobába érve megcsapott az a kellemes illat, amely az otthonunkat belengte. Bezárkóztam, ha Izzy is belépett, aztán összehúztam az ernyőmet, ledobtam a sarkomba, kibújtam a cipőmből, levettem a kabátomat, és lábujjhegyen megindultam a folyosó végén lévő lépcső felé.
− Erre – intettem neki, miközben felosontam az emeletre. Először a vendégszobát mutattam meg neki. A lépcsőtől balra az első ajtó volt. Odabent szép rend uralkodott. Volt egy hatalmas szekrény, egy franciaágy pihepuha párnákkal, éjjeli szekrények, asztalka mellé székkel, továbbá egy fürdő is nyílt belőle. Nem voltak benne díszek, egy egyszerű kis letisztult szoba volt, hiszen nagyon ritkán vették használatba, Izzy mégis kényelmesen meghúzhatta itt magát ma estére.
Le is huppantam az ágyra, felhúztam a lábaimat, és hátul kitámasztottam magam a kezeimmel.
− Remélem, megfelel – tettem hozzá kicsit bátortalanul, bár biztos valamivel jobb volt, mint valami lepukkant motelben éjszakázni.




music ◆  megérkeztem  Very Happy   ◆ 738



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 09, 2019 12:02 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



Csak egy halk "én is" a válaszom, hiszen minden nap reménykedek abban, hogy találkozunk valahol Sebastiennel, de minél több idő telik el, annál kevésbé tudok már hinni ebben. Talán, az a pár év csak egy röpke fejezet volt az életemben és ideje lenne elengedni, nem pedig az emlékekbe kapaszkodni.
Már csak abban reménykedek, hogy ma este sikerült magamnak egy jó barátot szerezni, akivel épp most arra készülünk, hogy filmezzünk. Nem sokszor volt még részem ilyesmiben, ha filmet néztem valaha bárkivel, az bizony Bastien volt. Azóta nem igazán töltöttem több időt senkivel sem.
-Majd keresünk valami jót.- bar halvány lila gőzöm nincs, hogy mi az a Netflix, mivel nem éppen szoktam filmnézéssel foglalatoskodni. Ha nézek is valamit, azt a tévében nézem de gondolom, hogy ez vagy valami adó neve lehet, vagy egy internetes izé, mint a YouTube vagy hasonlók. Annyira azért nem vagyok ősember, hogy ezekről ne tudjak. Remélem legalábbis.
-Hidd el, elég ritkán történik velem ilyesmi, szóval hagyd, hogy csendben hálás legyek és kész.- nevetem el magam, mert ha tudná, hogy az emberek milyen gonoszak manapság akkor tudná, hogy nagyon is nagy dolog, amit ő most tesz. Mondjuk sokan inkább félnek manapság, nem úgy van, mint a nagyon régi időkben, amikor a vándornak simán adtak szállást meg kaját. Senki sem szereti ma már az idegeneket, meg akkor sem, ha nő az illető.
-Szánalmasak, nem? - pillantok a "telefonbetyárokra" és igazából azt hiszem  igaza lehet Neirának. Nem nagyon érdekelné őket, ha nyakon lennének borítva sörrel. Beszippantotta őket a telefon és az internet.
-Örülök, hogy sikerült jó helyre kerülnöd.- mosolygok rá őszintén, hiszen nem lehet egyszer különcnek lenni a saját faluban, majd elutazni több ezer kilométert, hogy aztán végre valahol otthon érezhesd magad. Mondom ezt én, akinek ilyene még sose volt, bár ez így nem teljesen igaz. Ott voltak a nevelőszüleim. Náluk nagyon jó volt de le kellett lépnem, utána pedig az otthonom mindig ott volt, ahol Bastien volt. Nem igazán vágytam akkoriban fix házra, elég volt, hogy tudtam, nem vagyok egyedül.
Nem tudnám megmondani, mikor volt utoljára, hogy ilyen jót beszélgettem és nevetgéltem volna valakivel. Általában magányosan töltöm az ilyen bárokba beülős estéimet is max pár hülyét kell elküldenem, de ennyi. Neirával viszont tök jól érzem magam, amiért megint csak hálás tudok lenni.
-Akkor hagyd, hogy majd ő keressen meg. Ha látni akar téged, erőltesse meg magát. Ennyi.- vonok vállat huncut mosollyal az arcomon, mert van egy olyan érzésem, hogy annak ellenére, hogy Neira szerint a srác egy seggfej, valójában nagyon is tetszik neki. Akkor pedig tényleg az a jó taktika, ha hagyja, hogy a pasi keresse, ha akarja, ha meg nem, akkor így járt. Neira remek csajszi. Nem tudja, mit veszíthet, ha nem foglalkozik vele.
-Majd bedobom magam. Pultosnak már csak meg fogok felelni.- húzom ki magam büszkén vigyorogva, hiszen tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen melónál nem árt csinosnak és jó fejnek lenni, nekem pedig ezekkel szerintem nincs gondom. Menni fog az és kész. Igaza van Neirának. Ha mindezeket sikerült véghez vinnem, ez már semmiség lesz.
-Igen, egyszer nekem is jó lenne egy saját kis kuckó, ahol nyugodtan el lehetek. Talán, majd most végre letelepedek és itt maradok.- ötletelek, hiszen van valami ebben a helyben, ami alapból vonzó benne, ha pedig sikerülne melót találnom és még Neira is itt lenne, akivel úgy tűnik jó barátság köttethet... Miért mennék el? A múltam kutatása miatt úgyis itt kell lennem egy darabig aztán meg ki tudja mi minden derül ki. Lehet megkedvelem végleg Beacon Hillst és ott maradok, ahol eredetileg is lennem kellett volna, ha nem passzolnak le a szüleim.
Végül kiverekedjük magunkat a helyről felszerelkezve nasival és esernyővel, hogy aztán kellemes sétára induljunk. Ahogy Neira olykor-olykor megmutat valami fontosabb helyet a városban, alaposan megnézem azt magamnak és próbálom a fejembe vésni az útvonalat is. Szeretem ha gyorsan ki tudom ismerni magam valahol, ráadásul még ki tudja melyik helyeken lesz később dolgom, ahogy nyomozgatok majd.
-Aranyos ez a hely. Tetszik.- jegyzem meg közben végül, amikor megállunk egy olyan igazi, filmbéli amerikai ház előtt, még az állam is leesik.
-Gyönyörű ez a ház! Szinte csalogatja az embert. Nem csodálom, hogy szeretsz itt élni.- pillantok rá mosolyogva, hiszen nagy általánosságban, szinte mindenki ilyen házra vágyik. Ilyen helyen akar letelepedni, gyereket szülni és leélni az életét, már ha egyszerű halandóról van szó. Az én esetemben ez kicsit másképp megy általában.
Kíváncsian nézelődve követem Neirát és igyekszem a lehető legkevésebb zajt csapni, miközben lekapom gyorsan a vizes cipőmet és követem az emeletre. Menet közben szemügyre veszem a falon lógó képeket, a díszeket és beszippantom az illatokat. Ilyesmi illatú lehet egy otthon, ahol a frissen mosott ruhákból áradó öblítő illat mellett érezni lehet a korábban elfogyasztott vacsorát is. A parfümöket, az itt élő emberek illatait és minden, ami jelzi, hogy itt egy család ér. Emberek, akik összetartoznak. Akaratlanul is a nevelőszüleim jutnak eszembe. Legutóbb ott éreztem hasonlót.
Végül elérünk a vendégszobához, amibe belépve ismét csak az államra kell odafigyelnem, hogy nehogy a padlón koppanjon. Nem tudnám megmondani, mikor éjszakáztam utoljára ilyen szép helyen, mert a legtöbb motel undorító, nem beszélve a szagokról. Inkább el sem mondom Neirának, hogy egy olyan helyen miféléket érez az ember... vagyis a vérfarkas. Ez a szoba viszont gyönyörű és kellemes illatú, mint a ház többi része is. Gondosan rendben tartják és szinte csalogatja a vendéget.
-Viccelsz? Csodálatos ez a szoba. Tuti, hogy hosszú idők óta baromi jót fogok itt aludni.- teszem le a táskámat a földre, arra pedig a kabátomat, hogy ne vizezzek nagyon össze semmit, majd én is ledobom magam az ágy szélére.
-Olyan, mint valami lakásokról szóló magazin egyik oldala. Nagyon tetszik és köszönöm még egyszer.- lesem Neirára mosolyogva, majd felpattanok és tiszta ruha után kezdek kotorászni.-Ha nem bánod, gyorsan letusolok és átöltözök, hogy ne a vizes cuccomban mászkáljak, aztán filmezhetünk, ha még van kedved.- érdeklődök finoman, hiszen az is lehet, hogy mostanra már szívesebben pihenne inkább, mert későre jár. Ha pedig úgy dönt, hogy egyeztetjük óráinkat és x idő múlva indulhat a filmezés, akkor gyorsan bevetem magam a fürdőbe és letusolok, hogy aztán egy leggingsben és egy topban jelenjek meg, ami afféle pizsama szerűség nálam.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Hétf. Dec. 09, 2019 9:51 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
− Rendben – vigyorodtam el szélesen, és a lelki szemeim előtt már láttam, hogy az ágyam előtt lévő puha szőnyegen elterülök, miközben a pillantásomat a szekrényen lévő tévére szegeztem. Azt hiszem, tényleg szükségem volt arra, hogy legyen az életemben egy hasonló lány. Nem is azért, hogy betöltse a bennem lévő űrt, hanem azért, hogy megtanuljak szórakozni, és élvezni a pillanatot.
− Oké-oké. Ha szeretnél kibontakozni, akkor nem állok az utadba – emeltem fel megadóan a kezeimet. Felszabadító volt nevetni. Hosszú hónapok óta csak keserűséget éreztem, de az elmúlt napokban csupa olyan embert ismertem meg, akik mosolyt csaltak az arcomra. Hálás voltam, amiért belecsöppentek az életembe, és reméltem, hogy Izzy tényleg állandó tényezője is marad.
− Borzasztóan. Szerencse, hogy engem nem szippant bele az a világ – ingattam a fejemet, bár én sem voltam jobb, hiszen engem a könyvlapok közé rejtett világok ejtettek rabul órákra, napokra, akár hónapokra. Mégis, azt valamivel egészségesebbnek éreztem, mint azt, hogy ezek az emberek teljesen elzárják magukat a közvetlen környezetüktől.
− Én pedig biztos vagyok benne, hogy hamarosan te is megtalálod a helyedet – böktem oldalba játékosan. Tényleg hinni szerettem volna abban, hogy marad, hiszen annyi de annyi csajos programot lehetett volna csinálni, amelyre régen zsigerből nemet mondtam!
Aztán a téma valahogy arra a hólyagra terelődött, és durcásan felhúztam az orromat. Ez nem volt ilyen egyszerű dolog. – Nem hinném, hogy keresni fog. Kész csoda, ha a lakásából elvonszolja magát a boltig. – Csoda, hogy nem halt még éhen amúgy. Azért aranyos volt Isabelle feltételezése, de az illető még nálam is furcsább gondolkodással bírt, és még az én makacsságomon is túltett az övé. Veszett fejsze nyele volt…
− Hát, ha van gyakorlatod, akkor biztosan. Ráadásul elég magabiztosnak tűnsz ahhoz, hogy tudd kezelni a nehezebb eseteket – billentettem oldalra a fejemet, jelezve, hogy tőlünk nem messze a sarokban egy igencsak kétes társaság ült. Abban viszont biztos voltam, hogy Izzy simán helyre rakná őket. Szerencsére, én nem küzdöttem ilyen problémákkal. Oké, akadtak tinilányok, akiknek nem jött be a hely stílusa, voltak nénikék, akiknek fel kellett olvasni a könyvek címét, és ott volt Josh… Uh, még mindig meg tudnám ölni, amiért rendszerint felforgatja a munkahelyemet. Mindig megfogadom magamnak, hogy kiteszem a szűrét, aztán rám néz azokkal az ostoba kiskutya szemeivel, és megesik a szívem rajta. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy miként lehetett a lélekpárom.
− Szerintem mindenki hasonlóra vágyik, de remélem, tényleg itt maradsz. Beacon Hillsben időnként bolondok az emberek, de egy kellemes város tud lenni, ha a lakók is úgy akarják. – Én szerettem itt élni, annak ellenére, hogy még sok dolgot nem tudtam a természetfelettiről, imádtam ezt a várost. A maga buta kis bájával, a föld alatt rejtőző csodával…
Az esőben sétálva felszabadultnak éreztem magam, és nekifogtam Izzy-t beavatni Beacon Hills titkaiba. Elvégre, nem ártott, ha az ember egy kicsit barátkozott a környezetével.
− Örülök neki. Mi is nagyon szeretjük – mosolyodtam el, miközben megérintettem a kézzel készített ajtódíszt. Azt még az egyik unokatestvérem alkotta meg, és a bácsikám annyira büszke volt rá, hogy szépen kiaggatta a bejárati ajtóra. – Sok-sok munkával, idővel és belefektetett szeretettel építették fel.
Én már akkor költöztem ide, amikor a bácsikámék már javában itt éltek, de tisztában voltam vele, hogy mennyi időt vett igénybe, hogy ez a ház elkészülhessen. Nem is tétováztam tovább, elvégre kint ítéletidő tombolt, én pedig nem vágytam másra, mint egy jó meleg takaróra.
Számomra annyira természetesek voltak ezek az illatok, a képek, az emlékek sokasága, hogy észre sem vettem Izzy miként mérte fel a terepet. Nesztelen léptekkel osontam fel az emeletre, hiszen tényleg mindenki az igazak álmát aludta már, és nem akartam senkit se felverni.
A szobába érve kicsit aggódtam, hogy nem lesz megfelelő, elvégre nem volt tele díszekkel, képekkel vagy növényekkel, csupán a legfontosabbakat vittük be, amelyekre egy vendégnek szükség lehetett.
− Örülök, ha tetszik. Az ágy tényleg kényelmes! – vigyorodtam el, hiszen egyszer-kétszer megesett, hogy itt aludtam, és a matrac valami álompuha volt.
− Igazán nincs mit. Mondtam, addig maradsz, amíg szeretnél – legyintettem, hiszen tényleg semmiség volt az egész, aztán a kijelentésére, hogy szeretné összeszedni magát aprót bólintottam.
− Persze, csak nyugodtan. A szemközti szoba az enyém – tette hozzá, miközben megindultam az ajtó felé. Hagytam, hogy elkészüljön, addig én is átöltöztem valami kényelmesebbe, majd a távirányítót megragadva lehuppantam a szőnyegre, és vártam Izzy érkezését.
− Azt hittem, a nasit elfelejtetted – mosolyogtam rá, mikor végre felbukkant. Már rég az alkalmazásban böngésztem, de még mindig nem tudtam, hogy milyen filmhez lett volna kedvem.
− Szóóval, valami vicces, vagy ijesztő legyen? – érdeklődtem, miközben törökülésbe helyeztem a szőnyegemen. Az én szobám kicsit másabb volt, mint a ház többi része. Még anyu segített ki festeni, és azóta nem festettük újra. Ahol nem fedte semmi a falat, ott zöldellő fű, állatok alakjai, égbe nyúló fák voltak láthatók, s ahogy egyre feljebb haladtál úgy jelentek meg az égen a madarak is. Anyu tudta, hogy imádtam a természetet, ahogy azt is, hogy mindig is ilyen szobát szerettem volna. A bútorok is sötétbarnák, vagy zöldszínűek voltak. A polcaim tele voltak könyvekkel, és az asztalom felett volt egy parafatábla, amelyre néhány Odessával és Colinnal közös képet tűztem, továbbá néhány jegyzetet magamnak, amit nem volt szabad elfelejtenem. Mindenhol rend és tisztaság uralkodott. Ez voltam én, az én itthoni kis világom: könyvek, természet és varázslat.




music ◆  ne aggódj, tudom tartani a lépést  <3   ◆ 857



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 11, 2019 12:28 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



Nagy nehezen sikerül végül Neirát meggyőznöm, hogy ebben az esetben hálásnak lenni a legnormálisabb dolog, úgyhogy ne várja el tőlem, hogy ne legyek az. Nem elég, hogy kellemes beszélgetőtársam volt, mióta betettem a lábam a helyre, de még szállást is kapok tőle. Egyszerűen hihetetlen.
-Engem se túlzottan.-jegyzem meg egy félmosollyal, hiszen van okostelefonom, de nem túlzottan vagyok belemélyedve. Általában a térképet lesem rajta vagy szállást keresek, esetleg menetrendeket nézek, de mást nem nagyon csinálok vele.
-Én is remélem.- mosolygok lágyan, hiszen mást se szeretnék, mint találni végre egy helyet, amit az otthonomnak nevezhetek. Egyedül vagy egy társsal, az teljesen mindegy.
-Ennyire antiszociális a pasi? Jézusom. Akkor így tényleg nem lesz könnyű dolgod.- hüledezek őszintén, mert valóban nehéz ügy lesz ez így. Azt sem értem, hogy futhattak így össze, de majd talán később rákérdezek még, hátha jól esne neki beszélni róla. Nem úgy tűnik, mintha nagyon titkolózni akarna róla.
-Vágtam már ki az ajtón embereket, úgyhogy ezzel tényleg nincs probléma.-nevetem el magam hangosan, hiszen vérfarkasság ide vagy oda, szerintem ezt sima emberként is megtette volna más is, ha azt látja, hogy valaki nem tud viselkedni és csak elmarja a vendégeket. Minden jogom meg van arra, ha egy vendéglátós helyen dolgozok, hogy kivágjak onnan valakit, aki nem tud viselkedni. Ennyi.
-Nos, ez majd még kiderül. Ha találok munkát és egy jó lakást, valamint sikerül kitalálnom, hogy ki vagyok, valószínűleg maradok.- bólintok mosolyogva, de mondjuk, ha az derülne ki, hogy a szüleim sorozatgyilkosok voltak, olyan gyorsan húznék el innen, mint a gyalogkakukk. Nem hiszem, hogy közkedvelt személy tudnék itt lenni.
Végül egy rövid séta keretében megérkezünk Neira otthonához, amitől az állam a járdán koppan. Ki ne imádna egy ilyen házban élni?
-Ez érződik is rajta. Igazi otthon illata van.-jegyzem meg nagyot szippantva a levegőbe és, csak utólag gondolok bele, hogy ezzel a megnyilvánulással vajon egytől tízes skálán mennyire vagyok gyanús. De szerintem ilyet az emberek is szoktak mondani, főleg, ha érezhető légfrissítő, öblítő és az esti vacsora illata. Ez tesz egy helyet szerintem otthonná.
A szoba pedig, ahova végül bevezet és minden bizonnyal a ma esti szállásom lesz, több, mint megfelelő. Nem is tudom mikor aludhattam utoljára ilyen ágyban.
-Csak ránézek és jobban érzem magam. Olyan lesz, mintha a fellegekben aludnék.- vigyorgok rá, miközben lehunyom a szemem és el is képzelem, hogy egy felhőpamacson alszok, amin olyan ágyhuzat van, mint ezen.
Bólintok, mikor tudatja velem hol is van a szobája, majd a gyors zuhany után magamhoz veszem a nasikat és már vonulok is át hozzá. Kezdem úgy érezni magam, mintha valami egyetemi csajos kéróban lennék.
-Na jó, lehet valami ijesztő, ha már ketten vagyunk. Talán, így nem fogok annyira félni.- kuncogok, miközben letelepedek mellé a szőnyegre, majd a derekam mögött megtámaszkodva két karomon alaposan körbe nézek. Nagyon tetszik Neira szobája, mert érezni mindenből, hogy az övé. Pont ilyesmit képzeltem el azok alapján, amikről eddig beszélgettünk, mert semmiképp sem egy pink fidres-fodros szoba jelent meg előttem. Nem. Ez teljesen Neira. A bútorok, a színek, a rengeteg könyv és minden egyéb.
-Nagyon szép szobád van. Tényleg meg tudlak érteni, hogy jól érzed magad itt, bár egy saját lakás is kecsegtető. - vigyorgok rá, majd a kép felé mutatok kíváncsian. -Ők az unokatestvéreid? - kérdezem érdeklődve, hiszen velük valószínűleg találkozni sem fogok, mert nem akarok sokáig zavarni. Reggel amint felkelek, már szedem is a cuccomat és lelépek.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Csüt. Dec. 12, 2019 2:56 am

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Nem hittem volna, hogy valaha is kiöntöm a lelkemet valakinek egy pasiról, aki amúgy abszolút nem érdekelt, hiszen tele volt csupa bosszantó tulajdonságokkal. Ezért is az alkoholt okolt, különben csendben elduzzogtam volna azon, hogy milyen nagyképű, magának való, goromba kis seggdugasz volt.
− Hogy is mondjam… Kicsit nem evilági személy – jegyeztem meg az ajkamat rágcsálva, elvégre nem mondhattam Izzynek azt, hogy: „Figyelj már, ő amúgy egy több ezer éves antiszoc kitsune.” A végén bolondnak nézett volna. Mégis, amikor azt mondta, hogy nem lesz könnyű dolgom vele, elkerekedett szemekkel hördültem fel. – Hé! Azt egy szóval se mondtam, hogy akarok tőle bármit is, csak… Szeretem húzni az agyát, mert egy görény. – Micsoda feltételezés! Még hogy én meg Connor… Teljesen nonszensz. Szóval csak örülni tudtam, amikor a téma Izzy pultos tapasztalataira terelődött.
− Képzelem mekkorát repülhettek – vigyorodtam el szélesen, mert Izzy tényleg annak a vagány csajnak tűnt, aki helyre teszi a legrészegebb pasasokat is. – Néha nekem se ártana ilyen határozottnak lennem… Van egy ismerősöm, aki örömmel forgatja fel a munkahelyemet, és pakolja szét a könyveket a boltban. Elhiheted mennyire szétfeszít olyankor az ideg, de hát amúgy olyan szerencsétlen kiskutya fejet vág mindig, hogy nincs szívem kidobni…
Meg aztán, a lélekpárom volt. Ha akartam, ha nem, Odessa elintézte, hogy Josh Beacon Hillsbe keveredjen, szóval most már összekötődött a sorsunk. De azért néha szívesen megcsapkodtam volna a srácot, hogy legalább ne a boltban randalírozzon, ha ennyire unatkozott.
− Biztosan vannak olcsóbb lakások is a környéken, bár bevallom, mivel még nem aktuális nekem a költözés, ezért nem is nézegettem őket. – Pedig egy-két kisebb méretű ház, vagy lakás, amit könnyen fenn lehetett tartani bizonyára akadt a környéken. Szívesen költöztem volna én is, de hát nem volt kivel. Dessa annak idején szerencsés volt, hogy összeköltözhetett a saját lélekpárjával, én viszont nem biztos, hogy bírtam volna idegekkel azt a rumlit, amit Josh okozott volna maga után. Szóval, inkább maradtam a bácsikámnál még egy darabig, hogy megkíméljem az idegszálaimat.
A házunkra tett megjegyzésen csak mosolyogni tudtam. Biztos a saját nevelőszülei otthonára emlékeztették az illatok. Igazából, semmi rosszat nem feltételeztem róla.
Halkan felnevettem. Annyira hihetetlen, hogy az emberek mennyire tudták értékelni az élet adta apróságokat, mint például egy kényelmes matracot, egy puha takarót, vagy, hogy volt hol álomra hajtani a fejüket. Mások még ennyit se tudtak értékelni.
− Tuti hosszú volt az út. Megérdemled, hogy kipihenten, újult erővel fogj bele az életed újraépítésébe – mosolyodtam el szelíden, hiszen egy-egy interjúnál is sokat számított az, ha az ember nem sötét karikákkal a szeme alatt, hullafáradtan bukkant fel, hanem magabiztosan, határozottan és professzionálisnak feltűnve. Ezért is hagytam neki időt, hogy összeszedje magát, addig a szobámban előkészültem a közös filmezésre.
− Ijedős vagy? – vontam fel a szemöldökömet, hiszen belőle pont nem néztem volna ki, de máris a horrorfilmek között kezdtem böngészni az applikációmban. Én nem rezeltem be könnyen a horrorfilmektől, sőt rendelkeztem olyan elborult elmével, hogy egy őskövület rókaszellemet piszkáltam. Talán néha nem ártott volna jól felmérnem a helyzetet, de Connor esetében úgy voltam, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. A horrorfilmek esetében pedig… Nos, azok számomra kiszámíthatóak voltak.
− Köszönöm. Anyukámmal együtt festettük ki, mielőtt idejöttem – pillantottam fel a falakra nosztalgikusan. Olyankor mindketten abban a vendégszobában, ahol ma este Izzy éjszakázott. – Nem lenne rossz az sem, de egyedül tényleg nem akarok.
A képek említésére a tekintetem a táblámra siklott, és fájdalmas mosollyal ráztam meg a fejemet.
− Nem, ő a barátnőm volt, Odessa és a daimon… Akarom mondani legjobb barátja, Colin – nevettem fel zavartan, és reméltem, hogy Izzy nem vette észre, hogy elszóltam magam. Ledobtam a távirányítót a szőnyegre, feltápászkodtam, és az egyik polcról egy pillangókkal díszített fotóalbumot vettem elő.
Felcsaptam a fedelét, és az első oldalon látható voltam a bácsikám családja körében: bácskám közepén állt a karácsonyfa előtt, jobbján a nénikém mosolygott vidáman, a balján én vigyorogtam, előttünk pedig egy tizenéves fiú mutatott békejelet, és egy nála pár évvel fiatalabb öltötte ki a nyelvét nevetve. Én kicsit kilógtam a sorból a szőkés hajammal, hiszen ők mind barnák voltak, de így is tökéletes összhang volt köztünk. Az egy igen jó karácsonyra sikeredett.
− Ha szeretnéd, nyugodtan pörgesd végig, benne vannak a walesi képeim is – nyújtottam felé az albumot, elvégre nem volt benne semmi titokzatos, csupán az életem meghatározó személyei és pillanatai. A bácsikámék, a nevelőszüleim, Odesséák… Továbbá rengeteg természetkép Beddgelert és Beacon Hills környékéről egyaránt. Születésnapok, ünnepek, a diplomaosztóm, a szalagavató bál, és még sok-sok dolog, ami egy átlagos lány átlagos életéhez tartozott.
− Amúgy, szereted Tim Burtont? Neki kicsit elborult filmjei vannak, de annyira nem ijesztőek – kérdeztem, miközben újra megragadtam a távirányítót.



music ◆  egy kis hajnali meglepi Very Happy   ◆ 749



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Dec. 13, 2019 10:33 am

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



A "kicsit nem evilági személy" hallatán felvonom a szemöldököm és próbálok nem többet hallani a szavaiba, mint amit jelentenek. Vagy épp, hogy többet jelentenek? Neirának sem sima halandó illata van, de nem is vámpír ahogy nem is boszorkány. Ilyenekkel már találkoztam, de ő valahogy egyik sem ráadásul cseppet sem kellemetlen, csak baromi édes. Vagy a parfümjét érzem és ő csak egy egyszerű halandó, vagy valami más és talán a faluja is ezért rekesztette ki anno? Ennél fogva pedig nem lenne meglepő, ha a "kicsit nem evilági személy" is azt jelentené, hogy a srác, aki megtetszett neki és állítása szerint baromi bunkó, szintén nem közönséges halandó. Mindegy, ezt ráérek később kideríteni.
-Ez esetben tényleg nincs könnyű dolgod de, ha gondolod, segíthetek majd megkeresni, hogy aztán elhívjon egy randira, mert a bunkósága tuti azt jelentette, hogy tetszel neki.- kúszik huncut mosoly az arcomra, miközben a szemöldökömet vonogatom. Az is lehet persze, hogy tévedek, de általában jók a megérzéseim, ha ilyesmiről van szó.
-Hát persze, Neira. Ez így szokott kezdődni.-kuncogok a szabadkozását hallva, de a nyakamat tenném rá, hogy nem csupán azért megy az incselkedés, mert a másik állítólag "görény".
A téma aztán a pultos múltamra terelődik, melynek kapcsán elmesélem neki, hogy bizony valóban talpraesettnek kell lenni hozzá, mert van, hogy már nem lehet bírni a vendégekkel. Nem kívánom azonban senkinek. Fárasztó tud lenni mosolyogni a részegekre és hallgatni a béna dumáikat. -Határozott anélkül is lehetsz, hogy kivágnál valakit az ajtón. A testi erőszak nem mindig jó eszköz. Szavakkal többre megy néha az ember.- mosolygok rá lágyan, mert azért én is a kidobások előtt mindig próbáltam az illetők lelkére beszélni. Részegen azonban már a tesztoszteron jobban működik, mint kellene, így a vége ritkán volt az, hogy hallgattak volna rám.
-Én majd azért szétnézek úgyis bérlés miatt és, ha látok valami jót, szólok neked.-kacsintok rá, hiszen nekem speciel lakást venni nem lenne pénzem, de bérelni tudnék, ha találok munkát. Álmomban sem mernék olyasmit tervezgetni, hogy egyszer házat vegyek. Hacsak nem egy bank segítségével, de ahhoz meg nem fűlik a fogam.
Olyat meg, amilyen Neira nagybátyjának a háza tuti, hogy a büdös életbe nem tudnék összehozni. Ahhoz minimum bankot kellene rabolnom, nem beszélve arról, hogy egyedül mégis mi az Istent csinálnék egy ekkora házban? Nekik azonban megfelelő, hiszen egy szép nagy család lakja és ez érződik is rajta. Imádom. Nem beszélve a szobáról, amit kapok ma estére. Nem tudom, hogy fogom ezt megköszönni ennek a különös lánynak, de az biztos, hogy nem sok ember ajánlotta volna ezt fel nekem.
-Köszönöm Neira. De tényleg.- mosolygok rá meghatódva, hiszen a szavait hallva eszembe jut, mennyire féltem ettől az utazástól. Fogalmam sem volt, hogy viszem véghez az egészet de így, hogy már az elején segítségem akadt, valamivel pozitívabb vagyok.
Miután letusoltam és átöltöztem, felfrissülve átsétálok Neira szobájába, ahol aztán kíváncsian körbe pislogok. Csak egy pár évig volt saját szobám, de azt se éreztem sose igazán az enyémnek, így nem is nagyon formálgattam a saját ízlésem szerint. Ez a szoba azonban sokat elmond a tulajdonosáról.
-Nem ijedős vagyok. Engem idegesítenek a horror filmek, mert mindig mindenki tök sügér bennük. Olyan valószerűtlen, hogy simán besétálnak olyan helyekre, ahova ép eszű ember be nem tenné a lábát. Általában végig vitatkozom a filmet a főszereplővel.- kuncogok, hiszen félni nem nagyon van okom. Na jó, a szellemes filmeket utálom, mert magamfajta lényt már láttam egy párat, de szellemeket és démonokat nem. Nem is akarok, ha tényleg léteznek is.
Elmosolyodok, ahogy ellágyul az arca az anyukája említésére. Nem lehet könnyű távol lenni a családjától, hiszen lényegesen másabb az ő helyzete, mint az enyém. Én nem is ismerem őket. Egy általam elképzelt és áhított szülőre vágyom, míg ő ismeri és szereti őket és tudja, higy mi az ami hiányzik neki pontosan. Nem csak egy elképzelt valakiről van szó az esetében.
Mikor a barátairól kérdezek eleinte vigyorgok, de a daimon szó hallatán lelohad a mosolyom. Tényleg azt mondta, hogy daimon? Hallottam már ilyen lényekről, de nem találkoztam még tudtommal eggyel sem.
-Aranyosak.-jegyzek meg végül csak ennyit, mert most nem érzem alkalmasnak, hogy erről faggassam. Talán csak félre hallottam valamit vagy nyelvbotlás volt. Minden esetre klappolna a furcsaságokhoz, ha ilyen barátai lennének vagy netán ő is ilyen lény lenne.
Inkább a fotóalbumra összpontosítok, amit aztán alaposan végig nézek. Elképesztő a hely, ahol élt ezelőtt. Mintha valami filmbéli táj lenne, esetleg a Gyűrűk urából vagy hasonló kosztümös filmből.
- Gyönyörű képek! -mosolygok fel rá, majd tovább nézegetem egészen a végéig. -Olyan, mint valami meseország.- vigyorodok el, miközben próbálom összetenni a puzzlet. Neira azt mondta, hogy mindig különcnek nézték ott, ráadásul az illata is furcsa és az imént egy daimónt említett. Felettébb gyanús az egész.
-Tudom, hogy az csak egy mese, de a Halott menyasszonyt imádtam, szóval igen. Jöhet.- röhögök elvörösödve, mert gáz vagy sem, szívesen nézek én mesét is, ha alkalmam van tévézni. Aranyosak és kicsit olyanok, mint az élet. Bármi megtörténhet.
-Mivel foglalkoznak a szüleid odahaza?- puhatolózok kicsit, hátha ki tudom deríteni, mi a fenéről lehet szó. Nem, mintha attól változna bármi is de, ha Neira is természetfeletti lény, akkor valamivel szabadabban beszélhetnék a közelében és az jó lenne. Nem kellene mindig arra ügyelnem, hogy mit mondok és mit nem.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szomb. Dec. 14, 2019 1:02 am

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Kirobbant belőlem a röhögés, és olyan hevesen ráztam a fejemet, mint még soha. A könnyeim közt fuldokolva próbáltam összeszedni magamat, azonban hosszú percekig így sem bírtam abbahagyni a nevetést.
− Isten ments, hogy randira hívjon! A végén egész randi alatt az idegeimen táncolna – csóváltam a fejemet vigyorogva. Hogy tetszenék-e Connornak? Vicces volt. – Szerintem félreérted az embereket. Attól, hogy valaki bunkó, nem jelenti azt, hogy tetszik neki a másik. Ennyi erővel, gyerekkoromban mindenkinek tetszettem, mert mindenki tapló volt velem – továbbra is csak nevetni tudtam. Nem értettem a férfiakhoz, meg úgy az emberekhez, de azt már hamar megtapasztaltam, hogy Connie sem tartozott az átlag közé.
− Mondtam már, hogy egy felfuvalkodott hólyag, aki megérdemli, hogy letörjék a szarvait! Semmi több – forgattam meg a szemeimet bosszúsan. Bár tény, azok a kék szemek… Rohadék! Én is szerettem volna olyan szemeket.
Szóval nem is bántam, hogy hamar elterelődött a téma az ősöreg rókaszellemről meg a csodálatos stílusáról és az utálnivaló kék szemeiről. Ismételten csak ennyit tudtam mondani rá: rohadék, amiért ilyen tekintete volt.
− Én is tudok határozott lenni, ha akarok. Csak… Nehéz annak lenni, ha valami annyira szerencsétlennek tűnik, hogy megesik rajta a szíved – sóhajtva könyököltem a pultra. Fogalmam se volt arról, hogy a lélekpáromnak honnan sikerült mindig előrántani valami bánatos kiskutya arcot a kalapból, de sose sikerült még kipenderítenem, de még megnevelnem se.
− Rendben, köszönöm – mosolyogtam rá, bár amíg nem találtam senkit, akivel össze szerettem volna bútorozni, vagy amíg a bácsikám nem penderített ki, addig nem terveztem elköltözni.
− Ugyan – vigyorogtam rá, hiszen tényleg nem került semmibe az, hogy nálunk töltse az éjszakát. Aztán majd reggel bemutatom a családnak, megkóstolja a nénikém hírhedt juharszirupos palacsintáját, utána pedig… Gondolom, majd elmegy munkát keresni. De addig maradhatott, amíg szeretett volna, senki nem zavarta volna az utcára.
A szőnyegen heverészve keresgéltem, amíg ő elkészült. Lelkesen böngésztem, amíg ő letelepedett mellém.
− Reméltem is, hogy nem vagy félős. Egy világ omlott volna össze bennem – jegyeztem meg somolyogva, de tökéletesen egyet kellett értenem vele. – Hát, engem az idegesít fel, hogy mindig ráérzek mikor jön az ijesztő rész, így ritkán hozzák rám a frászt. Azt viszont szívesen meghallgatom hogyan vitatkozol velük. Az egyik unokatestvérem is előszeretettel beszélt a karakterek helyett, bár ő az Alkonyat-szériát szokta kifigurázni, mert tudta, hogy az a testvére gyenge pontja – kuncogtam, hiszen a nappaliban olyan vérre menő csatákat szoktak vívni, hogy Cody fogja be végre, hogy a bácsikám gyakran attól tartott, nem csak egymásban, de a berendezésben is kárt fognak tenni. Én olyankor csak csendesen odébb ültem a popcornos tállal a kezemben, és felváltva drukkoltam nekik.
Ezután kicsit bővebben beavattam az életembe. Egyrészt azért, mert a falak kapcsán felmerült anyukám, másrészt észrevette a képeket, amik a parafatáblámon díszelegtek.
− Igen, azok voltak – sóhajtottam fel szomorúan. Odessát nem is olyan rég temettük el, és hogy Colinnal mi történt azóta… Nem tudtam róla semmit. Nem volt már meg köztünk a kapocs, amely összetartott volna bennünket. Keserű mosollyal ráztam meg a fejemet. Elvégre, nem ezért hívtam át Izzy-t, hanem azért, hogy szórakozzunk egy kicsit.
− Köszönöm – mosolyodtam el őszintén a képek kapcsán, elvégre tényleg szerettem fotózni, és örömmel osztottam meg azokkal, akikről úgy gondoltam, hogy megérdemlik. – Sok-sok évig az én mesevilágom volt. Én voltam az egyetlen gyerek, aki ki mert járni az erdőbe játszani – kuncogtam, hiszen a többiek mindig féltek nehogy valami megtámadja őket. Én nem voltam ijedős: játszottam rókákkal, kergetőztem mókusokkal, etettem vadkacsákat és előszeretettel játszottam az őszi falevelekkel.
− A Halott menyasszonyt én is szerettem! – csillantak fel a szemeim a boldogságtól, elvégre Tim Burton régi munkáiért oda-visszavoltam. Úgyhogy be is készítettem Az Álmosvölgy legendáját, de még nem indítottam el, mert Izzy a szüleimről kérdezett. Felhúztam a jobb lábamat, és az államat a térdemre helyeztem.
− Anyu a helyi iskolában tanárnő. Éneket, irodalmat meg walesi nyelvet oktat. Apu most épp munkahelyet készül váltani, de irodán dolgozik. Teljesen átlagos emberek, akik befogadtak egy olyan csodabogarat, mint én vagyok – vontam meg a vállamat egy halk kacaj kíséretében. Igaz, nekik fogalmuk sem volt a természetfelettiről, még a bácsikámnak se árultam el, amikor Dessa elmondta, hogy mi is vagyok pontosan. A családomban erről nem kellett tudnia senkinek, bár nem hiszem, hogy bármit is nagyon változtatott volna. Szimplán nem akartam magyarázkodni.
− Indíthatom közben? – pillantottam rá Izzyre mosolyogva. Nem igazán volt mit tagadnom, ha kérdezett, de hát mégis csak filmezni jöttünk át, és már korgott a gyomrom az éhségtől.



music ◆  újabb hajnali meglepi Very Happy   ◆ 718



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 14, 2019 10:14 am

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Neira & Izzy
Alcohol is the best way to get new Friends



Nevetni kezdek, ahogy az esetleges randiról beszél Neira, de mégis azt érzem, hogy nagyon is tetszett neki az, ahogy az agyára ment a srác. Van különbség a "baromira fáraszt, mert undorító" vagy a "baromira piszkálja a csőrömet, mert bunkó de szexi" között. Szerintem legalábbis.
-Nem hiszem, hogy Ő ugyanúgy lett volna bunkó veled, mint azok az emberek. Akkor nem mosolyognál, amikor mesélsz róla, ráadásul, ha valóban olyan nehezen megtalálható, mint mondod, gondolom abban is ügyes, hogy lerázzon valakit, akire nem kíváncsi. Ergo, ha nem lettél volna neki szimpatikus, akkor nem áll le veled beszélgetni, csak szimplán tovább ment volna egy bunkó megjegyzés után. De Ő ezek szerint kedvét lelte abban, hogy szemtelenkedjen veled, szóval ja... szerintem szimpi voltál neki és Ő is neked.- hadarom le a gyors eszmefuttatásomat, amin kb még én is meglepődök, de akkor is így látom. Egyrészt, attól függetlenül, hogy kapcsolatom nem nagyon volt az elmúlt években, azért pasikkal nekem is volt dolgom és tudom jól, hogy a bunkó megjegyzések nagy része szimpátiát takar, ráadásul pultos mivoltom alatt rengetegszer láttam, hogy a menő srácok így csípik fel a csajokat. Felkeltik a bunkózással az érdeklődésüket, akkor meg már bele is másztál a pók hálójába és vége. Nincs menekvés.
-Aha, persze. És csakis ezért érdekel annyira, hogy ma beültél ide iszogatni. Hidd el kislány, felismerem azt, ha valakinek pasival kapcsolatos bánata van. Évekig csináltam én is és a pult másik oldaláról is láttam.- bólogatok nagy egyetértően, de egyáltalán nem hiszem el egyetlen szavát sem. Nagyon is tetszik neki a srác, az meg azzal, hogy bunkó volt vele, kellőképpen felkeltette Neira érdeklődését. Leginkább nem érti, hogy miért volt vele az. Persze, az is lehet, hogy hülyeségeket gondolok és tökre tévedek, de általában igazam szokott lenni.
-A határozottságnak is meg van a maga ideje. Ha valakin megesik például a szíved, na az nehéz ügy. Határozottnak akkor kell lenni, amikor egy bunkó, sörszagú állat rád nyomul, mert azt hiszi, hogy minden nő álma a hamutálszagú szája. Na ilyenkor kell határozottnak lenni.- röhögök, ahogy ismertetem vele az alap szabályokat, mert nekem volt ilyen helyzetben is részem. Egy undorító, dagadt, sör és hamutál szagú pasas csapta nekem a szelet, mintha maga Adonisz ácsorgott volna előttem. Nem hiába mondják, hogy az ital oldja a gátlásokat. Na hát én meg figyelmeztettem, hogy vagy lekopik, vagy úgy tökön rúgom, hogy a golyói a szemén jönnek ki. Megértette. -Na meg persze olyankor, ha valaki rongálja a cuccaidat, kivéve, ha az egy kisgyerek. Azoknál még be szabad dőlni a "puppy eyes"-nak, de más esetben nem. Soha ne hagyd, hogy a kiskutya szemekkel levegyenek a lábadról. - intem mosolyogva, mert tény, néhány ember már olyan tökéletesre fejlesztette a kiskutya szemeit, hogy az ember képtelen ellenállni neki. Aljas húzás és legszívesebben kinyomnám olyankor az illetők lélektükreit. Szemetek!
Végül eljutunk a ma esti szállásomra, ami be kell valljam, annyira tetszik, hogy ha valaki közölné, hogy "Gratulálunk! Megnyerte ezt a házat magának!", már birtokomba is venném, hogy aztán itt éljem le az életemet. Nagyon tetszik.
Legalább annyira, mint egy horrorfilm gondolata, mert ne értsen félre senki, szeretem én a horrorfilmeket, csak általában rohadtul nincs közük a valósághoz. Ki az a hülye, aki késő sötét éjszaka besétál egy elhagyatott házba, ahonnan furcsa zajok szűrődnek ki? Vagy ki az a vadbarom, aki szóba áll egy olyan ocsmány bohóccal? Nevetséges. Hanyatthomlok rohanna el mindenki.
-Jesszusom, ne is mondd. Én is ki szoktam figurázni az olyan filmeket. Szerintem tök jó narrátor lehetnék.- nevetem el magam és, ahogy elképzelem Neira leírása alapján az unokatestvérét, máris kedvelem, bár gyanítom, nem lenne célszerű leülnöm vele filmet nézni, mert a vége az lenne, hogy mi ketten szinkronizálnánk a filmet. Mondjuk az is lehet, hogy kifejezetten jó buli lenne.
A barátai kapcsán végül kicsit sikerül lehúznom a hangulatot, mert szemmel láthatóan nem a legkellemesebb Neira számára felidézni őket. Mi történhetett?
-Voltak? Sajnálom. Akkor valamelyikőjük az a barát, akit elveszítettél?- mert emlékszem, hogy beszéltünk erről, most pedig a kép láttán eszembe se jutott, hogy róluk vagy róla -nem tudom konkrétan egyről van-e szó vagy mindkettőről-, beszélt. Mi a fene történhetett?
Valahogy az otthona emléke se dobja fel igazán, bár meg is tudom érteni, hiszen pocsék lehet, ha egy ilyen csodás helyen él valaki, mint amit a képeken látok, de mégis el kell hagynia, mert az ott élők rohadékok vele. Mondom én, hogy inkább el kellett volna tenni láb alól mindenkit!
-Igen, tényleg olyan. Bár nem értem sokszor, hogy miért félnek az emberek a vadontól. Jó, vannak veszélyes lények... vagyis állatok odakint. Medve meg ilyesmi, de azért nem kell emiatt elkerülni. Maximum óvatosnak kell lenni!- na jó, ez az apró nyelvbotlás még akár gyanúba is keverhet, de nagyon remélem, hogy Neira nem figyelt fel rá. Végtére is, a lények is teljesen megfelelő kifejezés, ha a vadon állatairól beszélünk, nem? Amúgy meg én mindig úgy indultam útnak az erdőbe, hogy nálam veszélyesebb, mégis mi a fene lehet?
Egy széles vigyorral veszem tudomásul, hogy a Halott menyasszony mindkettőnknek bejött, ezek után pedig boldogan bízom Neirára, hogy filmet válasszon. Ha már ebben egyetértünk, azt hiszem nem lehet nagyon eltérő az ízlésünk.
-Befogadtak? Nem ők voltak az igazi szüleid?- tágul akkorára a szemem, mint két nagyobb tányér és teljesen megrökönyödök. Ezek szerint a walesben élő emberek nem az igazi szülei? Mi a fene? Mondjuk a foglalkozásuk alapján akármilyen lények is lehetnének, ma már sokan megtanultak beilleszkedni. Nem értem az egészet.
-Persze, nézhetjük! Mi is lesz ez?- kérdezem vidáman, miközben hátrébb csúszok a földön, hogy a hátamat az ágynak tudjam támasztani és törökülésbe helyezkedek, tekintetemmel meg a nasikat kezdem keresni, mikor pedig rájuk találok, lecsapok az egyikre, kibontom és Neirát is megkínálom vele. Ebben a pillanatban most teljesen átlagos nőnek érzem magam és ez nagyon jó érzés.
-Remélem, a következő filmet már az én bérlakásomban fogjuk nézni!- jegyzem meg vigyorogva, majd tekintetem a képernyőre tapasztom és kíváncsian lesem a film kezdetét. A zene jó. Sokszor arról ítélem meg az első pár percet, mert nagyon sokat számítanak a hangok, melyek egy film alatt hallhatóak.





"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Today at 2:23 am

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Az erőt a szövetségesek adják.
Neira & Izzy
Összeráncolt homlokkal, morcos képpel pillantottam Izzyre, amikor kinevetett. Ez egyáltalán nem volt vicces!
− Attól még, hogy szeretjük egymást szekálni, nem jelenti azt, hogy tetszünk egymásnak – legyintettem egykedvűen. Elvégre, gondoljunk csak bele egy pillanatra: Connor hány éves is volt? Ki tudja hány generációs őseim létezésénél ő már élt, arról nem is beszélve, hogy amikor megvillantotta azt a tipikus pökhendi mosolyát, akkor szerettem volna hozzávágni a könyvesboltban lévő antikgömböt. Szóval, Izzy nagyon tévedett velem és Connie-val kapcsolatban.
− Nem csak miatta ültem be – jegyeztem meg duzzogva, hiszen nem kifejezetten Connor járt az eszembe, amikor beültem ide. Legfőképpen az, hogy egy hónappal Odessa halála után vajon jogom volt-e boldogságot éreznem. Nem tudtam, hogy mások miként élték meg ezt a helyzetet, én még soha nem szembesültem a halállal, így aztán fogalmam se volt arról, hogy meddig volt szokás gyászolni. Csupán szerettem volna kiereszteni a gőzt, és boldognak lenni.
− Uh, undorító – húztam el a számat fintorogva, mert biztosan lerúgtam volna az olyan alakokat, mint amilyeneket ő leírt. Még szerencse, hogy a lefestetthez hasonló fickókat messzire elkerültem. Josh kiskutya fejének pedig egyszer megtanulok nemet mondani… Addig pedig nem volt más választásom, mint elviselni, hogy felforgatja az életemet és a munkahelyemet.
Úgyhogy jobban is éreztem magam, amikor hazaértünk, mert a bárban tényleg kezdtek gyűlni a kétes alakok, én pedig szerettem volna a ma estét a takaróm biztonságában tölteni. Azonban előtte nem hagyhattam ki egy jó filmet sem.
− Hát, most itt az alkalmad rá – nevettem fel vidáman, hiszen hozzászoktam már Cody trollkodásaihoz is, szóval meghallgattam volna Izzyt, ő mennyire tudott kreatív lenni. Ezután viszont lelohadt a mosolyom, mert a falomon lévő képekről kérdezett.
− Igen, a képen lévő lány volt a legjobb barátnőm. A srác meg olyan volt neki, mint egy lelki társ – húztam fel a térdeimet, és karoltam át őket a kezeimmel. De tényleg nem ez volt a legjobb alkalom a kesergésre, szóval mosolyt erőltettem az arcomra, és megmutattam neki a többi képemet.
− Ebben a városban is vannak furcsa események vadállatokkal… Szóval, teljesen megértem, ha mások félnek tőle. Én viszont mindig ott éreztem otthon magam. Mondjuk, engem különösen szeret a természet, így pedig nem nehéz biztonságban maradni – jelent meg ismét az a jellegzetes mosoly az ajkaimon. Daimonként olyan könnyedén kapcsolatot teremtettem a környezetemmel, hogy még magam is elcsodálkoztam rajta mennyire érzékeny voltam ezekre. Mint például a múltkori eseményre a sérült rókakölyökre, akit ha nem mentünk meg Connie-val, akkor talán többé nem is láttam volna.
Ezek után viszont halkan felnevettem. Izzy nagyon döbbentnek tűnt, amikor a szüleim szóba kerültek.
− De azt hiszem említettem már a bárban is, hogy engem is örökbe fogadtak – kuncogtam szórakozottan. Kicsit kinyújtóztattam a lábaimat, az ölembe vettem a távirányítót, és Izzyre sandítottam. – Sose ismertem a vérszerinti szüleimet. Születésem után nem sokkal fogadott örökbe a Llewellyn házaspár, ugyanis nekik nem lehetett gyerekük, épp ezért a sajátjukként neveltek fel. Nem is tudom, hogy kik azok, de nem is érdekel különösebben. Az életem nélkülük is teljes – vontam meg a vállamat. Egykor nagyon nehezen értettem meg ezt a dolgot, és akkoriban szerettem volna választ kapni tőlük, hogy miért dobtak el maguktól, aztán rájöttem, hogy ez így volt rendjén.
− Egy nyomozót egy kisvárosba küldenek, hogy derítse ki a rejtélyes haláleseteket. Aztán kiderül, hogy ennek az egésznek köze van a Fejnélküli lovas legendájához. Egyelőre ennyit mondok, aztán majd meglátod magadtól – foglaltam össze röviden, hogy mit is láthatunk majd éppen Johnny Depp főszereplésében.
Én is fészkelődni kezdtem, és lehúztam az ágyamról a takarót, hogy az ölembe teríthessem. Amikor Izzy felkínálta a nassolnivalót, vidáman markoltam bele, miközben a másik kezemmel megnyomtam egy gombot, és elindult a film. Boldog ropogtattam, míg felcsendültek az első akkordok, és megjelent a főcím.
− Úgy legyen – vigyorogtam rá a lányra, és ha lett volna nálam valami pohár, akkor koccintottam volna erre. Ezek után a tekintetemet a képernyőre szegeztem, és elmélyültem Tim Burton csodásan kifordított világában.



music ◆  újabb hajnali meglepi Very Happy   ◆ lustavagyokmegnézni



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
26
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~ Empty
Vissza az elejére Go down
 

Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
^
ˇ