Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 48 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
8
Ember
3
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
6
Lidérc
3
Kitsune
4
Vámpír
2
Warlock
5
Wendigo
2
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Jezabel & Bastien - A new beginning

Aaron Black EmptyIsabelle Hoover
Today at 10:24 am



Marco Laertes Gerardini

Aaron Black EmptyMarco Laertes Gerardini
Today at 8:52 am



Alcohol is the best way to get new friends ~Neira&Izzy~

Aaron Black EmptyAneira Llewellyn
Today at 2:23 am



this could get ugly~~ anthony & quinn

Aaron Black EmptyQuinn B. Fraser
Yesterday at 8:26 pm



Worgen kalandok - Cavalier és Zireael

Aaron Black EmptyMimi Schwarz
Yesterday at 7:57 pm



Josh & Ronald

Aaron Black EmptyVivian R. Delacroix
Yesterday at 7:19 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Avery Sardothien, Ethan Wayne, Isabelle Hoover, Sebastien Morgan, Stella Argent


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Aaron Black

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Csüt. Nov. 14, 2019 11:05 pm

Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
Aaron Black
Look at you, you're just as fucked up as me


Becenév:
-
Születési hely:
Magyarország, Budapest
Kor:
28 év (1991. november 13.)
Nemi identitás:
Biszexuális
Faj:
Daimon
Play by:
Chris Wood
Karakter típus:
Keresett

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Oh, ez most komoly? Jellemrajz? Hát nem vagyok egy pszichológus, hogy ilyesmiket le tudjak írni. De komolyan. Mégis hogyan tudná az ember meghatározni önmagát? Minden helyzetfüggő. Vagy épp örökölt jellemvonás. De szavakba önteni ezt baromi nehéz. Annyi biztos, hogy felelősségteljesnek tartom magamat, kedvesnek, s némileg zárkózottnak. Ezt úgy értem, hogy képes vagyok bárkivel elnevetgélni, beszélgetni, de a mélyebb témákat kerülöm. Józanul mindenképp. S lám, most biztos felmerül benned, hogy: „de akkor részegen?” A helyzet az, kérlek, hogy részegen igazi érzékeny kis idióta vagyok, aki imád filozofálgatni és a múltjáról, vagy önmagáról beszélni. Esküszöm, ne akarj részegen látni, mert nem fog tetszeni… vagyis nekem biztos nem. Sebezhető vagyok, túlságosan is. De ja, ha bántani akarsz, a legjobb módszer, ha kiszeded a titkaimat belőlem és ellenem fordítod azokat. Ugye, te nem vagy ilyen?

You're Still Have All Of Me:
Az ember nem maga választja a családját. Ha így lenne, mindenkinek tökéletes családja lenne, s hozzá tökéletes élete. Nem lennének megtört gyermekek, vagy épp depressziós felnőttek. De a világban sajnos semmi sem egyszerű. A családomnak nem igazán kellettem, s ezt a születésemtől fogva éreztették velem. Apám legalábbis. Később, az öcsém születése után már anyám sem törődött velem.
Hogy miért? Mert daimonnak születtem, nem boszorkánymesternek. Mintha tehetnék róla egyébként...



When I Was Younger...

Az ember nem választhatja meg, hogy kinek vagy épp minek születik. Semmi sem biztos és semmi sem úgy alakul, ahogyan azt eltervezzük: a szüleim boszorkánymester gyermeket vártak, mégis engem kaptak. Már az első pillanattól fogva tudták, hogy más vagyok. Nem az, akinek szerettek volna; az örvénylő tekintetem ugyanis elárulta a számukra, hogy daimon vagyok. Apám dühös volt. Örököst akart, aki tovább viheti a családi hírnevét és mindazt, amit ő elért. Ám sosem hagyta volna egy daimonra; rám. Sosem. Az első pillanattól fogva gyűlölte a létezésemet, de anyám előtt valahogy ezt jól palástolta. Anyám egyébként szeretett, s tudom, hogy most is szeret. Ő törődött velem a legtöbbet, s nem érdekelte, hogy mi vagyok; illetve nyilván érdekelte, de apámmal ellentétben ő elfogadta. Vagyis engem fogadott el. Nos, legalább az egyik szülőmtől szeretet kaptam, ha a másiktól nem is. Egy ideig legalábbis így volt…

Néhány évvel később megszületett az öcsém. Én akkoriban rengeteget betegeskedtem, így nem jártam sehova, hanem lényegében száműzve éltem az életemet a szobámban, míg a szüleim az öcsémet rajongták körbe. Ő az lett, akinek akarták. Apám megkapta a kis örökös boszorkánymesterét; rólam pedig már tudomást sem vett.
- Apu, rosszul vagyok… hoznál nekem…? – Az ajtófélfába kapaszkodva álltam, de ő rám sem hederített, hanem csak elhaladt mellettem, sőt, kicsit még meg is lökött, szinte elsodorva az ajtótól.
- Szívem, szükséged van valamire? Vagy a kicsinek? – Azzal pedig anyámhoz és az öcsémhez lépett. Csókot lehelt anyám homlokára, megsimította az öcsém arcát. Mosolygott.
Én meg ott álltam, teljesen egyedül, mintha nem is ehhez a családhoz tartoznék. Talán igazam volt. Nem tartoztam hozzájuk.
Már anyám sem foglalkozott velem úgy, mint addig a pontig. Az öcsém születése után már… neki sem számítottam.
Egy idő után megszoktam. Már meg sem próbáltam figyelemért kuncsorogni; nem érte meg. Az öcsémmel viszont sokat törődtem, mikor volt lehetőségem rá. Imádtam őt. Nem okoltam semmiért.
- Szerencsés vagy, ugye tudod? – Mosolyogtam rá, s megsimítottam a kis pofiját. Épp aludt. Nem akartam felkelteni, így hamar eltávolodtam tőle és visszamentem a szobámba. Tanultam. Az idegen nyelvre feküdtem rá a leginkább; angol. Amerikai angol. Már kicsiként eldöntöttem, hogy amint lehetőségem nyílik rá, egyszerűen lelépek. Magyarország amúgy sem az a hely, ahol az ember vígan le tudná élni az életét. S engem semmi sem kötött ide. Soha sem volt maradásom.

Ahogy egyre idősebb lettem, úgy vállaltam el egyre több diákmunkát. Pénzre volt szükségem ahhoz, hogy mozdulni tudjak valamerre; volt, hogy éjt-nappallá téve dolgoztam, másnap pedig hulla fáradtan ültem be az iskolapadba. De nem számított. Csakis az a cél lebegett a szemem előtt, hogy léphessek. Volt egy jövőképem és el akartam érni.
Már túl voltam a húszon, mikor egy nap összecsomagoltam és megálltam a nappali ajtajában. Egyetlen egy táska volt nálam, abban minden holmim, amire szükségem lehetett. A szüleim a tévét bámulták, az öcsém pedig… nos, ő nem volt aznap este itthon. Vettem egy mély levegőt, majd megkocogtattam az ajtófélfát. Erre figyeltek fel végül. Apám rám emelte kérdőn a tekintetét, de biztos voltam benne, hogy alig bírja visszafogni a csípős megjegyzéseit.
- Elmegyek. – A hangom megremegett, a táskám pántját pedig szorosabban fogtam a vállamnál.
- Rendben, de ne gyere túl későn. – Jegyezte meg anyám, s nem is értettem először. Sóhajtottam.
- Azt mondtam, elmegyek. – Kihangsúlyoztam a szót, majd folytattam. – Nem jövök többé vissza. Csak el akartam mondani, hogy… bármilyen is volt veletek az életem, sosem tudtalak utálni titeket érte. Én voltam elcseszett, hiszen… mindegy. – Idegesen szívtam magamba a levegőt. Anyám tekintete érdeklődővé vált, majd felállt és felém lépett, de apám megragadta a kezét. Visszahúzta.
- Jól is teszed, hogy elmész. Végre megjött az eszed, Áron. – Szinte köpte a szavakat. Talán hazudtam, mikor azt mondtam, sosem utáltam őket érte. Apámat igen. De nem voltam képes a szemébe mondani úgy, ahogyan ő tette minduntalan velem. Azt hiszem, jobb voltam nála. A tekintetem visszatévedt anyámra. Újabb mély levegőt vettem.
- Ég veletek. – Azzal sarkon fordultam és sietős léptekkel elhagytam a lakást. Még az előszobában a földre dobtam a lakáskulcsot, hisz nem volt rá többé szükségem.
Az ajtó végül becsapódott utánam. Hallottam, hogy még veszekedni kezdenek odabent, de többé már nem érdekelt.

Felszálltam a gépre, amire megvettem a jegyet és egyszerűen… útban voltam az új életem felé. Kaliforniába, azon belül pedig Los Angelesbe.
Fogalmam sincs, miért azt a várost választottam akkor, de mindennek már 6 teljes éve. Azóta elvégeztem egy-két sulit, tovább dolgoztam, teljesen beilleszkedtem az amerikai társadalomba. A nevemet Fekete Áronról megváltoztattam Aaron Black-re, hogy mégis csak hű maradjak a családomhoz, de ezen túl nem jelentettek nekem semmit. Apropó… a rendőrségnél kezdtem dolgozni és élveztem. Végre úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyemet.
- Nos, üdv Beacon Hillsben, Aaron! – Azzal az utolsó csomagomat is lerakta a panzió elé Jack, aki segített a költözködésben.
- Köszönöm a segítséget, Jack! Mivel tartozom? – Nyúltam a pénztárcámért, de rásimított a kezemre.
- Hagyd ezt. Semmivel. – Mosolyt villantott rám. Túlságosan vonzó volt, de inkább kivertem a fejemből a fura gondolataimat. Kizárt volt, hogy ő vonzódna a neméhez. Túl sokszor láttam már nővel ahhoz, hogy ezt tudjam. – Minden jót, Aaron! Még összefutunk. – Biccentettünk egymásnak, majd figyeltem, ahogy visszaül az autóba és elhajt.
Aztán a csomagjaimra néztem, de egyelőre nem nyúltam hozzájuk. Telefonon már lerendeztem a szállást, viszont személyesen még nem volt rá időm. A panzió ajtaját kinyitva léptem át a küszöböt és egyenesen a pulthoz lépkedtem.
- Hello! Aaron Black. Már beszéltünk telefonon, ha minden igaz… - Kezdtem bele a csacsogásba, egy mosoly kíséretében. (…)
Miért pont Beacon Hills? Egyrészt áthelyeztek a rendőrségen. Itt volt rám szükség. Ugyanakkor úgy éreztem, mintha a sors akarta volna, hogy ebbe a városba keveredjek. Magam sem tudtam, miért érzem ezt, de utána akartam járni.






I been drinking till I’m sober. Been cutting
old wounds

Aaron Black
Aaron Black Tumblr_inline_pb94eeAKoe1u3u0uv_540
Every night is
the dawn of a new day

Aaron Black Tumblr_inline_ozxl8cE0Gd1u3u0uv_250
You don't lose if you learn from your mistakes
Age :
28
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police ↯

Aaron Black Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Nov. 15, 2019 3:22 pm

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Aaron Black

Aaron <3

Te úristen de örülök, hogy itt vagy, ráadásul ilyen hamar el is készültél úúú
Mit ne mondjak, neked se volt egy könnyű életed, főleg nem család kapcsán, de te is kimenekültél belőle a magad módján. A sors szép lassan vezetett egyre közelebb minket egymás felé, bár igen furcsa, hogy annyit voltam Budapesten, és egyszer nem futottunk még sose össze. De most úgyis látni fogjuk egymást, nem igaz? Rolling Eyes
Igazából szinte nem is álmodhattam volna arról, hogy így kiveszed az ötleted a fejemből, és százszor jobban megírod a lélekpáromat *-* A jelleme egyszerűen csodálatos, mármint igaz, vannak sérelmei, de majd szép lassan összerakjuk egymást Rolling Eyes
Nem is tudnám jelenleg húzni tovább a szavakat, mert már játszani is akarok, meg nem is fogom, így utadra engedlek <3 Foglalózz egyet és keres magadnak még rajtam kívül játékos társakat. Na meg üdv itt *-*



I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
Aaron Black Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
Aaron Black Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

Aaron Black Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Aaron Black

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Daimon-
^
ˇ