Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Elkészültem!

Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt EmptyDrew Lamarck
Today at 2:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt EmptyDrew Lamarck
Today at 10:57 am



Avatarfoglaló

Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt EmptyHugo Marlowe
Today at 2:09 am



Hugo

Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 8:25 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt EmptyFawn Olossë
Yesterday at 3:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt EmptyVale Pedersen
Yesterday at 1:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Elisha Grant, Hugo Marlowe, Joshua Brighton, Julia Hunt-Kozma, Stella Argent, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szomb. Nov. 16, 2019 3:52 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


Nincs a világon olyan probléma, amit ne oldana meg egy csésze kávé!
Neira & Mike
Amerika nyüzsgése teljesen újkeletű volt számomra. Eleinte kissé nyomasztó volt Wales békéjéhez képest, mostanra viszont egész jól viseltem, ha emberek közé kellett mennem.
Tökéletes módszert találtam erre: folyamatosan a fejemen volt egy fejhallgató utazás közben, így nem zavart az állandó zaj.
Most is a buszon ültem, a fülemben szólt a zene, én pedig békésen mozgattam a lábfejemet a ritmusra. Így nem éreztem azt a fojtogató aurát, amely akkor vett körbe, ha nem hallgattam zenét. Sőt, így volt energiám időt szentelni a kedvenc időtöltésemnek: figyelni a többi utast.
Előttem nem sokkal egy csapat srác hangosan nevetett valamin, mindegyik sporttáskát cipelt magával, szóval biztosan valami edzésre mentek. Velem átellenben egy néni üldögélt a táskáját szorongatva, és laposakat pislogott. Minél jobban figyeltem őt, annál álmosabb lettem én is. Aztán ott volt egy pasas aktatáskával, aki folyamatosan az óráját bámulta… Minél tovább haladtunk, annál inkább cserélődtek az emberek a buszon. Ma valahogy mindenkiből áradt a feszültség, pedig napra ébredtünk. Sütött a nap, kellemes, lágy szél fújdogált, ha nem kellett volna bejárnom órára, akkor biztosan valami parkban süttettem volna a hasamat.
Közeledtünk az egyetem felé, így feltápászkodtam a helyemről. Beálltam az aktatáskás pasas mellé az ajtóban, és megnyomtam a leszállást jelző gombot. Amint lefékezett a busz, a táskámat megigazítva leugrottam a járdára.
Előhúztam a telefonomat a zsebemből, még bőven volt időm beérni, szóval a közeli kávézó felé vettem az irányt. Mindig oda szoktam beugrani, amikor egy kicsit relaxálni akartam órák előtt.
Kicsi, mégis hangulatos kis hely volt, ahová szerencsére nem jártak túl sokan, így a kedvenc asztalom most is szabad volt. Lelöktem a fejemről a fejhallgatót, lecsúszott a nyakamba, én pedig a pulthoz lépve leadtam a szokásos rendelésemet: egy kókuszos macchiotót kértem, és ha már ott voltam, akkor a megrendelésemhez hozzácsaptam egy csoki triónak nevezett csodát. A szokások rabja voltam, nem ültem be egy kávézóba süti nélkül, és szinte mindig ugyanazt rendeltem. Nem szerettem kísérletezni.
Leültem a helyemre, a zene halkan szólt a fejhallgatómból. Letettem a táskámat az egyik székre a három közül, és vártam, hogy kihozzák a rendelésemet. Az ujjaimmal az asztallapon doboltam, amikor észrevettem az egyik fickót a buszról. Sokszor láttam már erre, sőt annyiszor utaztunk már erre, hogy lassan már hiányoltam volna a jelenlétét.
− Szép napunk van, nem igaz? – jegyeztem meg mosolyogva. Talán az időjárás volt hatással a hangulatomra, hogy beszélgetést kezdeményeztem, vagy szimplán csak jobb lábbal keltem fel. Ki tudja… Jobban belegondolva, talán csak tesztelni akartam az embereket, hogy mennyivel voltak barátságosabbak, vagy elfogadóbbak, mint Walesben voltak. Néhány hónapja költöztem ide, mégis valamelyest fenntartással kezeltem az embereket, pedig nagyon szerettem volna bizalmat szavazni nekik.






music ◆ remélem, használható lesz  *-*   ◆ 424



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Mike & Neira ~ Hét évvel ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Specials :: Múlt-
^
ˇ