Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 47 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
8
Ember
2
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
3
Vadász
3
Hibrid
6
Lidérc
3
Kitsune
4
Vámpír
2
Warlock
5
Wendigo
2
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Arion "Lucas" Nox

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! EmptyFawn Olossë
Today at 10:06 pm



Elkészültem!

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! EmptyArion Nox
Today at 9:16 pm



Worgen kalandok - Cavalier és Zireael

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! EmptyMimi Schwarz
Today at 7:20 pm



fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent!

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! EmptyFawn Olossë
Today at 7:07 pm



+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! EmptySheilah Blackwood
Today at 6:08 pm



connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! EmptyAneira Llewellyn
Today at 6:07 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Arikan Nox, Arion Nox, Colin Moore, Fawn Olossë, Isabelle Hoover, Reginald Payton, Scott Henderson, Sebastien Morgan, Stella Argent


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Hétf. Nov. 18, 2019 12:30 am

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
Sweet Little Unforgettable Thing ▾ jó lesz ez *-* ▿ 628

Az egész sulit egyetlen hír rázta fel: Mr. Akármiislegyenaneve, a töri tanárunk eltűnt. Nyomtalanul, váratlanul, mindenféle utalásoktól mentesen. Az erről szóló mindenféle pletykák futótűzként terjedtek végig a folyosókon, így amikor kiléptem a biológia teremből, csak ezt hallottam magam körül. Igyekeztem mással foglalkozni; többek közt a kezemben lévő hatalmas adag papírral, amiken a remekül sikeredett házi dolgozatom szerepelt az őzek társadalmi rendszeréről. Elég csehül álltam jegyek terén, így kénytelen voltam kidolgozni egy választható témát, amit a kedves tanárnőtől kaptam afféle mentőövként. Ha valaha sikerült is jó teljesítményt elérnem egy tantárgyból, ez háromszor felülmúlta azt. Legalább hat éjszakát töltöttem vele, ennek a kupac legfelső darabjára írt hatalmas „A” betű volt ékes bizonyítéka.
Egyébként annyira nem érdekelt a biosz. Sokkal jobban tetszettek a pszichológiai témájú órák, meg a divattervezés és a lakberendezés. Utóbbi kettőt itt nem volt lehetőségem tanulni, de erősen hajlottam rá, hogy ebbe az irányba menjek tovább. Mindemellett volt is némi érzékem ezekhez, a pszichológiához egészen érthető okokból, míg a ruhákhoz és a bútorokhoz... Nos, azt hiszem erre mondják, hogy „semmiből jött tehetség.” A szüleim egyikhez se értettek. Apámnak egy multicég volt a háta mögött, ami leginkább elektronikával és pénzzel foglalkozott, míg anyám egy rettentően sikeres ügyvéd volt. Természetesen mindketten ugyanazzal a módszerrel jutottak a csúcsra, amit én mások megleckéztetésére használtam csupán; ezek után vajon nagy csoda lenne, hogy elváltak az útjaink? Még csak közös témánk se volt, így örömmel egyeztek bele, hogy a nagynénémhez költözzek Winterrel együtt. Szegény kis cicám... Mostanában alig foglalkoztam vele a hülye házi doga miatt.
Miközben átbaktattam a folyosón, hogy valahogy a szekrényemhez jussak, néhányan rám köszöntek. Többek között a különböző sportegyesületek fiú tagjai, na meg pár szurkolólány, akik egyenesen odavoltak a csapatban nyújtott teljesítményemért, és azért, mert „szinte ragyogok minden fellépéskor.” Na igen, ez az ára annak, ha valaki lidércnek születik, és még ráadásul lánynak is. Automatikusan felruházódik ezzel a levakarhatatlan bájjal, ami néha rettentően idegesítő tudott lenni. Főleg, amikor az illető egy kis magányra vágyott, és arra, hogy egyszer az életben senki ne vegye észre.
Akkor is ezért kellett volna imádkoznom, amikor a főfolyosóra tévedtem. Igaz, hogy direkt, de... Bár ne tettem volna. Bármit jobban elviseltem volna, mint azt, ami ezek után következett.
Épp a ronda, vörösre festett szekrényajtót nyitottam ki, amikor néhány lány mellettem összesúgott valami olyasmit, hogy „de jóképű!”... „Biztos a töri tanár miatt van itt.”... „Uramisten, szerintem ide fog nézni!”
Utóbbira kénytelen voltam végül megfejteni, kiért lelkesedtek ennyire a diáktársaim, így buta módra a velük ellentétes irányba fordítottam a fejemet, és egy egészen érzéketlen arckifejezéssel kerestem a hirtelen fangörcsölés forrását. Ha nem lett volna elég, hogy múlt héten ugyanezek a lányok még Mr. Nicholsonra csorgatták a nyálukat, hát most épp egy - a hallottakból ítélve - zsarura pályáztak. Hova fajul a világ?
A pillantásom pont összeakadt ezzel a bizonyos pasival. Kimértnek tűnt és fegyelmezettnek, s pont úgy bámult rám, mintha épp kielemezte volna a fél életemet az alapján, ahogy épp fel voltam öltözve. Emiatt hatalmas unszimpátia alakult ki bennem iránta, pedig még a nevét se tudtam. Na nem mintha érdekelt volna...
Egy idő után elengedtem a tekintetét, és egy gyors pakolászás után, már a táskám teljes egészével a vállamon zártam be a szekrényt, hogy elinduljak az ebédlő felé. Mivel az utána következő két órám elmaradt, már csak a befizetett kajáért akartam elmenni, hogy utána hazamehessek és megdögönyözhessem Wintert, mielőtt beálltam volna a kávézóba a szokásos délutáni műszakra.
Legnagyobb szerencsétlenségemre a kijárattól pont elválasztott Mr. Fontosember. Elindultam felé, de még csak rá se néztem, mert jobban lefoglalt a hatalmas kék ajtó látványa, aminek a túloldalán a szabadságom várt. Terveim szerint csak el akartam menni a szakmájához mérten látszólag túl fiatal srác mellett és húzni kifelé, de... Nem, az élet ennél sokkalta bonyolultabb utat talált ki nekem. Egy hosszadalmas, idegesítő kalandot, amiből lehetetlenség lett volna kimásznom, hiába tudtam nagyon szépen pillázgatni.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Hétf. Nov. 18, 2019 8:42 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 385

Láthatóan az érkezésem hatalmas port kavart. Legalább is, erre utalt az a sok rám szegeződő szempár, amikor végighaladtam a folyosón. Kihúztam magamat, magabiztosan vágtam át a folyosón lézengő diákok között, hiszen először az igazgatóval kellett váltanom pár szót.
Már lassan két órája voltam az iskolában, de halálosan untam a jegyzetelést. Először azokat a tanárokat csíptem el, akik éppen nem tartottak órát, miután végeztem az egész tanárikar kifaggatásával, a diákokra terelődött minden figyelmem.
A folyósókon mászkáltam egy notesszal a kezemben, amit szinte már teljesen telefirkáltam, de nem jutottam többre annál, hogy kifejezetten sokan ellenszenveztek az eltűnttel. A tollamat az ujjaim között pörgettem, a noteszt a farzsebembe süllyesztettem, és csatlakoztam néhány sportolónak tűnő sráchoz.
Megvillantottam a jelvényemet, aztán röviden elmagyaráztam nekik, hogy csupán azt szeretném tudni, hogy mi a véleményük a töri tanárról, esetleg tudtak-e mondani valakit, aki kifejezetten utálta őt, de igazából bármilyen használható információval beértem.
Csendesen hallgattam a habogásukat. Láttam, hogy be voltak szarva a jelvényem miatt, de istenem, ha nem mutatom fel, akkor meg nem hitték volna el, hogy zsaru voltam.
Éppen lezártam volna a beszélgetést, amikor a srácok a mellettünk elhaladó lányra böktek. Végre valami hasznossal szolgáltak.
A tekintetemmel követtem a diáklányt, aki a szekrényéhez igyekezett. Ahogy elhaladt mellettem, megcsapott a szaga. Lidérc volt. Bárhonnan megismertem volna ezt a szagot, amely oly’ könnyen fintorgásra késztetett. Utáltam az összeset, hiszen csak bajt hoztak mindenki fejére. Megköszöntem a srácoknak a segítséget, hogy a lány útját állhassam.
 − Ethan Wayne, beacon hills-i sheriff hivatal – csillogtattam meg a neonfényben ma már sokadjára a jelvényemet. Már annyira robotszerűen csináltam ezt az egészet, hogy sütött rólam: irtóra untam az egészet.
 − Bizonyára hallottál már a történelem tanárotok, Emmanuel Carrasquillo eltűnt. Vele kapcsolatban szeretnék feltenni néhány kérdést – tettem hozzá, hogy tisztában legyen vele, nem gyorshajtásért, és még csak nem is helytelen parkolásért tartóztattam fel. Az inkább gyanússá tette, hogy messziről bűzlött, és az előítéleteimnek meg a srácok tippjének köszönhetően első számú gyanúsítottá nőtte ki magát.
 − Ha lennél oly’ kedves – intettem a közeli üres tanterem irányába, jelezve, hogy szerettem volna privátban kikérdezni őt. Igazából, nem nagyon volt sok választási lehetősége: vagy hallgatott rám, és békésen bevonult a terembe, vagy feltartotta a hatóságokat a nyomozásban, ez esetben pedig akár szankciókra is számíthatott a kis lidérc. Most biztosan nem lesz olyan mókás kedvében, mint amikor eltűntette a tanárát.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Nov. 18, 2019 10:35 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
Sweet Little Unforgettable Thing ▾ jó lesz ez *-* ▿ 449

Nagyon reméltem, hogy Mr. Zsarunaklennimenő csak véletlenül szúrt ki magának. Még meg is kíséreltem gyorsan elslisszanni mellette, de nem igazán jött össze, mivel még azelőtt az utamat állta, hogy egyáltalán elindulhattam volna. Szuper, ez a nap is csodás lesz.
A bemutatkozását követően csak csodálkozva végigpillantottam rajta, de nem igazán állt szándékomban válaszolni erre. Egyáltalán nem úgy festett, mint aki tényleg a törvény embere lett volna, hiszen még ahhoz is túl fiatalnak tűnt, hogy egy rendőri végzettség legyen mögötte. Legfeljebb harmadéves egyetemistának mondtam volna, nem egyenruhásnak.
- Hmm? - vontam fel a szemöldökömet, várva, hogy kifejtse a feltartóztatásom okát. Meg is történt, bár ha nem tette volna hozzá, hogy a töri tanárról beszélt, biztos nem mondtam volna meg, ki az az „Emmanuel Quesadilla”... Jalapeño... A fenébe, még így se sikerült megjegyeznem a nevét, hogy épp az előbb hallottam.
Szép nyugodtan, a házi dolgozatomat a mellkasomhoz szorítva hallgattam végig a mondókáját, ami azzal zárult, hogy pont engem szeretett volna kikérdezni. És az ebédemet ki fogja megenni, a Mikulás?
- Nagyon szívesen válaszolnék, de a menzán ma spagettit szolgálnak fel, és már rettentően éhes vagyok... - próbálkoztam, és még igaz is volt, amit mondtam, de... Elég volt a szemébe néznem ennek a tökfejnek, azonnal tudtam, hogy nála nem válik be a szokásos akt. Mást kellett volna bevetnem, de már nem volt lehetőségem semmire, mert ő ellenvetést nem tűrően intett a huszonhármas terem felé, ami épp üresen állt. Röviden, tömören: nem úszhattam meg ezt a beszélgetést, hiába a drága spagetti, a korgó gyomrom, vagy az amúgy is fáradt lelkem. Ha ő kérdezni akar, akkor kérdezni is fog. Mekkora marha...
- Jó, legyen - morogtam magamnak, és el is indultam a kiválasztott hely felé. Ha jött utánam, ügyeltem rá, hogy kezemmel „véletlenül” az orra előtt hajtsam be az ajtót, hátha kicsit meglepem ezzel. Csak tudatni szerettem volna vele, nem voltam kibékülve azzal, hogy miatta odaveszik a drága ebédem. Azért diákmunkával nem lehet ám olyan sokat keresni, hogy csak úgy elpazaroljuk az ételt, amit már kifizettünk.
- Tudja, kedves „Ethan Wayne, a Beacon Hills-i sheriff hivataltól”, errefelé nem a fákon terem a pénz, és az iskolai étkeztetés nem egy olcsó dolog. Remélem jó oka volt pont most félrehívni... Mármint értem én, Mr. Tortilla eltűnése életbevágó ügy, de a fizetésem pazarlása is épp olyan fontos - forgattam a szememet, miközben nekitámaszkodtam az egyik padnak, a táskámat pedig a házi dolgozattal együtt magam mellé tettem. Utóbbit kénytelen voltam mindvégig a kezemben cipelgetni, mivel az egész mappa akkora nagy volt, hogy nem fért bele a hátizsákomba.
- Szóval, mit szeretne tudni? - kérdeztem végül, összefonva a karjaimat magam előtt. Már csak azért is magázódtam vele, mert nem éreztem úgy, hogy illett volna tegeznem, hiába volt fiatal meg ilyesmi.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Nov. 20, 2019 12:34 am

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 474

Kifejezéstelen arccal álltam a tekintetét. Valahogy már megszoktam ezeket a pillantásokat, és nem tudtam eldönteni, hogy a hozzá hasonló kölyköktől, vagy az önmagukat sokra tartó öregektől viseltem nehezebben. Igazából, mindkét korcsoport bekaphatta, amiért ennyire lenéztek, pedig egy igazi zsenivel álltak szemben, ha velem beszéltek.
− Ne nézz ilyen meglepetten! A lehető legtöbb embert kikérdezek Mr Carrasquillo eltűnéséről. – Azt már nem tettem hozzá, hogy alapjáraton nem szívleltem a fajtáját. Nevezhettek rasszistának, vagy fajgyűlölőnek, de pontosan tudtam, hogy miféle teremtmények voltak ezek.
− Biztos vagyok benne, hogy az a spagetti megvár téged. Igazán empatikus személyiségre vall, hogy a saját hasadat előtérbe tudod helyezni egy vélhetően veszélyben lévő emberrel szemben – fontam össze magam előtt a karjaimat. Eszem ágában se volt őt ilyen könnyen elengedni. Főleg azok után, hogy az első megszólalásai után lerítt róla, hogy nem volt több egy önző fruskánál. Semmit nem utáltam jobban egy önző lidércnél.
− Nagyszerű. Örülök, hogy egyáltalán hatnak rád az észérvek, máskülönben be kellett volna vinnem téged, hogy kikérdezhesselek – biccentettem. Persze, nem tettem volna meg, hiszen a kocsimat a minap tisztíttattam ki, és nem akartam, hogy összemocskolja. Szóval nagy örömömre kiegyeztünk abban, hogy bevonszolta magát a 23-as terembe. Váratlanul ért ugyan, de sikerült megállítanom az ajtót, azonban a kisasszony ezzel a húzásával egyre rosszabb színben tűnt fel előttem.,
− Feleslegesen ne jártasd a szádat, mert a végén elkopik, ha pedig azt hiszed, hogy humoros vagy, hidd el, nem vagy vicces. A Wayne nyomozó megteszi – morrantam rá, aztán a szememet forgatva kihúztam a farzsebemből a jegyzetfüzetemet, felültem a tanári asztal tetejére, és hallgattam, amint kis elődást tartott arról, mennyire nehéz volt megfizetni a menzai kosztot. Majd mindjárt elmorzsolok érte néhány könnycseppet.
− Igazán tragikus, hogy ez a legnagyobb gondod az életben, azonban biztos vagyok benne, hogy egy olyan lány, mint amilyen te is vagy, könnyedén szerzett magának pénzt menzai kajára, esetleg készségesen meghívnak téged egy ebédre – tettem hozzá ironikusan, miközben egy üres oldalra lapoztam. – Különben pedig még mindig Emmanuel Carrasquillonak hívják az eltűntet. Nem értem miért esik olyan nagyon nehezedre megjegyezni egy ilyen egyszerű nevet…
Felsóhajtottam. Ez a lány nehezebb eset volt, mint a volt barátnőim összesen, pedig őket is nehezen lehetett kezelni, de ennek a diáknak minden egyes megszólalása szó szerint az idegeimet tépte.
− Először is a nevedet. Aztán szeretném tudni, hogy mi a véleményed az eltűntről, milyen tanár volt, mennyire kedvelted őt… Utána pedig arra is kíváncsi lennék, hogy mikor láttad őt utoljára, vagy egyéb említésre méltó információnak örülnék. – Elővettem a tollamat, és felkészültem a jegyzetgyártásra. Jó memóriával rendelkeztem, de mégis könnyebb volt átlátni a sorok között, ha már egyszer olvastam is őket.
− Szeretném, ha őszinte lennél, hiszen minden egyes hamis, vagy éppen visszatartott információ  következményeket vonhat maga után, és azt hiszem, akkor sokkal több alkalommal fogunk találkozni – tettem hozzá véresen komolyan, bár már így is a fejembe vettem, hogy utánajárok a kisasszony dolgainak, mert borzasztó nagy bajkeverőnek tűnt.



Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Nov. 20, 2019 8:19 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
Sweet Little Unforgettable Thing ▾ jó lesz ez *-* ▿ 687

Határozottan nem bűvöltem el Mr. Fontosembert, ami meglepett. Mások már attól oda meg vissza voltak, ha csak rájuk néztem - és ez valahol nagyon idegesítő volt. De az még annál is jobban frusztrált, hogy bezzeg most, amikor egy zsarut szerettem volna lerázni, egyáltalán nem hatott rá semmi. Legalább is a szép két szemem biztosan nem, meg a csillogó, tökéletesen beállított frizurám, vagy a... Hagyjuk is. Nem voltam sose egy egóbajnok, pedig amennyien már bájologtak nekem valaha, lehetett volna hatalmas önbizalmam. Ahhoz képest teljesen átlagos, egészséges mértékben szerettem önmagam, sőt, talán még egy kicsit kevésbé is, amiért nálam nem létezett „rossz haj nap”, vagy sötét karikák a szemeim alatt, netán kiábrándító izzadtság a testnevelés órákon. Mindig csak a tökéletes, folyton elemében lévő Fawn. A lány, akit még szakadt ruhában is a közelében akart tudni az ember. Hülye lidérc vér... Már nagyon elegem volt belőle.
„Ethan Wayne a Beacon Hills-i sheriff irodától” szavaira már csak forgattam a szemeimet. Nem is igazán azzal volt bajom, hogy ki akart kérdezni, hiszen csak tette a dolgát. Inkább a kisugárzása zavart, de az borzasztóan. Mintha még póker arccal is azt híresztelte volna magáról, hogy ő a legjobb a szakmájában.
- Az emberek önzőek... Nyomozó - sandítottam rá, ezzel le is zárva a beszélgetésünk ezen részét. Tudtam jól, hogy szemétség volt tőlem, amiért az éhségem prioritást élvezett Mr. Hogyishívják eltűnésével szemben, de őszintén! Nem is igazán az érdekelt, hogy mennyire korgott már a gyomrom, nekem csak az szúrta a csőrömet, hogy keményen megdolgoztam azért, hogy a menzán ehessek; és amikor végre normális kaját szolgáltak fel, pont jönnie kellett ennek a ficsúrnak, hogy megakadályozzon egy ehető ebéd elfogyasztásában.
- Azt megnéztem volna... - morogtam az orrom alatt, lehetőleg olyan hangerővel, hogy ne hallja. Ha pedig mégis fülét ütötték volna a szavaim, hát azt se bántam. Amilyen tuskó módon, lenézőn beszélt velem már az első perctől fogva, talán csak azért is, szánt szándékkal megszívattam volna kicsit. Kergessen csak, aztán majd ha elkap, jót röhögök rajta amiért feleslegesen hajszolta magát. Hiszen tőlem semmi hasznos infót nem kaphatott, ez teljesen egyértelmű volt.
Miután beértünk a terembe, még előadtam egy monológot a korábbi panaszom kapcsán. A válasz pont olyan volt, amilyenre számítottam; bunkó. Színtiszta bunkóság. Egy fiatal lánnyal így beszélni... Inkább meg se szólaltam.
Csak mert jelvényed van, nem kell rögtön flegmának lenned, defektes! - gondoltam magamban, s ezzel meg is született számára a tökéletes becenév. Elhatároztam, hogy amikor csak lesz lehetőségem rá, Defekt Nyomozónak fogom hívni. Érezze csak, mennyire kedvelem őt.
- „Egy olyan lány, mint én?” - pillantottam rá szúrósan, ugyanakkor értetlenül is. Minek nézett ő engem? Valami kis plasztiknak, aki a lábai elé kényszeríti az egész iskolát? Igaz, tényleg volt már, hogy fizetni akarták nekem az ebédemet, mert nem volt nálam pénz... De minden alkalommal nemet mondtam. Inkább csak otthon ettem egy keveset, minthogy bármit is elfogadjak másoktól, csak mert a hülye lidérc dolog miatt kedvelnek. - Tökmindegy, térjen a lényegre... - feleltem a töri tanár nevét illetően. Az előző beszólása baseball ütőként csapott fejbe, de ennek semmilyen jelét nem mutattam. Póker arc, mozdulatlan testtartás. Egyedül a szívem kezdett zakatolni, hiszen azért én se voltam acélból; engem is nagyon könnyedén meg lehetett bántani, ezért vettem fel ezt a stílust védelmi mechanizmus gyanánt.
Türelmesen megvártam, amíg felsorolta, mi mindent szeretne kiszedni belőlem, a burkolt - talán annyira mégse titkolt - fenyegetésére pedig felhúztam a szemöldökömet. Micsoda úriember!
- Nincs okom hazudni, Defekt Nyomozó - döntöttem félre a fejemet, egy kisebb mosollyal az arcomon. - A nevem Fawn Olossë, tanulói jogviszonnyal tartózkodom az Államokban az előző tanév második szemesztere óta. Ekkor találkoztam Mr. Quesadillával is, és azóta egyszer nem hiányoztam az óráiról. Ha engem kérdez, drága Nyomozó... A tanár úr szenvedélyesen szerette a történelmet, de sajnos ez nem jó módon ütközött ki a tanítási módszereiben. Nagyon szigorú, hatalmas elvárásai vannak és jellemében se túl szerethető. Mindig unalmasan magyarázott és a „polgárháborúk nagy szakértőjének” nevezte magát. De hiába ilyen, szerintem nem érdemelte meg azt, ami történt vele. Bármi is legyen az. Egyébként múlt hét pénteken láttam őt utoljára, vele volt az utolsó előtti órám - hadartam, majd a végén nagy levegőt vettem, hogy ezzel is jelezzem a mondókám végét.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Nov. 24, 2019 7:26 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 633

Az előttem álló diáklány olyan apró porszemnek számított a világ hatalmas gépezetében, hogy nem igazán tudott magával ragadni. Hiába próbálkozott a lidérces kis trükkjeivel, hiszen engem az ilyesmik teljesen hidegen hagytak. Sőt, a tény, hogy hova tartozott csak ingerelt, mivel utáltam az összes bajkeverő idiótát. Zsigerből nem bíztam meg senkiben, de a lidércek különös helyet béreltek ki maguknak a világomban.
− Még szerencse, hogy én nem vagyok olyan gyarló ember, mint amilyen te vagy – feleltem kapásból. Annak idején önzőnek tartottam volna magam, azonban megtanultam, hogy igenis voltak olyan esetek, amikor saját magamat a háttérbe kellett szorítanom. Tökéletes példája ennek a mai esetem is, hiszen ahelyett, hogy békésen játszanék a kedvenc stratégiai játékommal, vagy vinném el Rookie-t sétálni, már órák óta egy középiskolában lézengek, kérdéseket teszek fel ostoba, idegesítő, vagy egyszerre ostoba és idegesítő embereknek, hiszen egy személy eltűnt, és ez lényegesen fontosabb volt, mint a személyes kényelmem. – De hát nem mindenki istenek leszármazottja, szóval a gyarlóságod érhető – vontam meg a vállamat egykedvűen. Én tényleg úgy nőttem fel, hogy hittem a vérjaguárokról szóló mesékben és legendákban, talán ezért is voltam ennyire lenéző más fajokkal szemben.
− Tudod, még mindig akármikor bevihetlek – pillantottam rá kifejezéstelenül. Az más kérdés volt, hogy nem akartam, hogy összepiszkítsa a kocsimat. Sajnos, nagy bánatára a hallásom is igencsak jó volt, szóval minél többet akart az orra alatt morogni, annál jobban bepillantást nyerhettem a gondolataiba.
− Ezen miért csodálkozol? – ráncoltam össze a homlokomat, majd az orrnyergemet a tollal megvakarva csak ennyit mondtam: − Tudom, mi vagy.
Ez alatt gondolhatta azt, hogy tudom milyen szerepet töltött be az iskolai hierarchiában, amiért mások biztosan a lába előtt hevertek, vagy érhette azt is, hogy az érzékeny orromnak köszönhetően kiszagolhattam a lidércek jólismert bűzét. Rajta állt, hogy mennyire volt okos, és következtette ki, hogy a szavaimnak mögöttes tartalma is volt.
− Nos, továbbra is úgy vélem, hogy Emmanuel Carrasquillo személye, létezése és eltűnése nem lényegtelen dolog, de azért a biztonság kedvéért többször is hangoztatom, hátha egyszer felfogod a dolog jelentőségét – vágtam vissza, bár már kezdett fogyni a türelmem. Nem bírtam a kölyköket, ez a lány pedig irtózatosan bosszantó egy teremtés volt.
− Wayne nyomozó – vágtam a szavába, hogy kijavíthassam. – Értem én, hogy problémáid vannak a nevek megjegyzésével kicsi lány, de továbbra is egy hivatalos személlyel állsz szemben, és igyekszel inzultálni őt.
Szerettem visszaélni a hatalmammal, legalább is, az átlagemberek orra alá dörgölni azt, hogy vigyázzanak a szájukra, ha velem beszéltek. Ráadásul a rám aggatott becenév sem nyerte el a tetszésemet. Azonban efelett kivételesen eltekintettem, és heves jegyzetelésbe kezdtem, amikor végre használható információkkal látott el.
− Miért jöttél az Államokba? – kíváncsiskodtam, bár nem létezett olyan dolog, amiről ne tudtam volna információt szerezni, azonban jelenleg egyszerűbb volt kérdezni, ráértem még kutakodni a magánéletében.
− Nos, igen sajnálatos, hogy a diákok többsége nem tudja kezelni a szigorú tanítási módszereket, és ezért szerencsétlen ember nem örvendett nagy népszerűségnek. Mit gondolsz, van bárki az iskolán belül, aki árthatott neki? Mostanában a tanárúr nem viselkedett furcsán az óráin, vagy azokon kívül? – Újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem, így szüntelenül sercegett a tollam a papíron, miközben félszemmel a lány rezdüléseit figyeltem.
− Múlt hét pénteken hány óra körül volt az órája vele? – Valami nem stimmelt az üggyel kapcsolatban, hiszen bár senkinek nem hoztam a tudtára, de a fickó, késő délutánig idebent volt, aztán a parkolóban lévő kamerák rögzítették, ahogy sebesen elhagyta az iskola épületét. Nem láttam tisztán a képet, de abban biztos voltam, hogy rémület ült ki az arcára.
− Te meddig voltál idebent? Nem volt edzésed, vagy valami délutáni elfoglaltságod, ami miatt délután maradtál volna? Ha esetleg itt voltál, nem tapasztaltál semmi szokatlant? – Félretettem a személyeskedést, hiszen szerettem volna mihamarabb a végére érni ennek, és beülni a kedvenc kajáldámba. Azért már én is órák óta talpon voltam, a reggeli fejfájásom se akart teljesen elmúlt, szóval csak csendre és nyugalomra vágytam.






nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Nov. 26, 2019 7:53 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
Sweet Little Unforgettable Thing ▾ kicsit megszaladt a kezem, bocsi Very Happy ▿ 1131

Egy ilyen egoista, önfejű, flegma, humortalan... Hát Mr. Önimádásbólötös pillanatok alatt elnyerte a személyes kis díjamat, amit annak a különleges személynek tartogattam, aki majd valaha képes lesz az első találkozásunk első percében kiidegelni. Nos, az amúgy nem volt annyira meglepő, hogy ő kapta az „évszázad legidegesítőbb fickója” díjat, hiszen zsaru volt. Na de hogy még a szakmája mellett tényleg ilyen lenéző és bunkó is volt... Ez kész! Erre nincsenek is megfelelő szavak. Egyszerűen nem találtam semmit, ami kívül esett volna a vulgáris kifejezések körén.
- Vagy csak nem veszi észre, mert elvakítja a méretes egója - jegyeztem meg, s állításom be is igazolódott, ahogy már arra is elhintett egy célzást, hogy ő valami istenségnek a leszármazottja. Erre nagyon hangosan felnevettem, de szinte azonnal a számra is tapasztottam a kezemet, és igyekeztem lenyugtatni a gombócot, ami ki akart törni a torkomon. Még hogy istenek leszármazottja... Hát persze, nekem meg a nagynéném valójában a Mikulás gyárában dolgozik, és minden reggel Rudolf hozza haza a hátán!
- Ez volt a legjobb vicc, amit ma hallottam! A végén még megkedvelem magát - kuncogtam. Persze ez utóbbira semmi esély nem volt, már csak azért sem, mert anélkül ítélt el engem, hogy egyáltalán a nevemet tudta volna. De hát „őfelsége” mindenkit egyértelműen egy alacsonyabb rendű élőlénynek tekintett, ha már a hatalmas önimádása miatt kisistennek képzelte magát.
Ez pláne okot adott rá, hogy később megkíséreljem becsapni az orra előtt az ajtót, pláne, mivel már azzal is fenyegetett, hogy attól még jogában áll bevinni a sheriff irodába, ha neki úgy tetszett. Ezen mondjuk egy hangyapuki mértékében meglepődtem, mivel úgy hangzott, mintha válaszolt volna arra, amit emberi fülnek túl halkan jegyeztem meg az orrom alatt. Pláne így, hogy az iskola alapzajának is el kellett volna nyomnia.
- Csak nyugodtan, ha jónak látja - feleltem, közben a hátam mögé söpörve néhány kósza hajtincsemet. Nem volt mitől félnem, mivel semmi közöm nem volt Mr. Hogyishívják eltűnéséhez. Akár egész nap vagy éjjel benntarthatott volna, azzal úgyse került volna előrébb a hülye nyomozásában.
„Tudom, mi vagy” - hangzott el, ami hallatán már végképp elvesztettem a fonalat. Nem azért, mert fogalmam se volt, mire akart célozni; sokkal inkább, mivel ez nagyon kétértelműre sikeredett, és tekintve, hogy magát valami isten ivadékának tartotta, akár tisztában is lehetett az árnyakban meglapuló lények létezésével. Mi több; akár egy is lehetett közülük. Sajna engem nem áldottak meg kiváló érzékekkel, így nem tudtam volna megmondani, mi is az igazság. Kissé védtelennek éreztem magam emiatt, de ezt semmivel se mutattam ki, még a buta szívemet is olyan nyugodt állapotban igyekeztem tartani, amennyire csak tudtam. És inkább a válaszadást is kikerültem azzal, hogy félrefordítottam a fejem, és az ablakon kezdtem kifelé bámészkodni. Nem voltam hajlandó tovább tárgyalni azt, hogy Mr. Okostojás szerint én voltam a gimi legnagyobb libája, csak mert úgy néztem ki, ahogy, és úgy válaszoltam neki, ahogy.
- Persze, hogy fontos! Ne nézzen már ekkora szemétnek, a fenébe is! - fakadtam ki, de pillanatok alatt le is nyugtattam a hirtelen elpattanó idegszálaimat. Mély levegőt vettem, és egyenesen abba a szúrós szempárba fúrtam a tekintetemet. Ezt a nézésemet nem sűrűn vetettem be, mert anélkül is elég nagy galibát okoztam, de... Úgy éreztem, neki muszáj az agyáig hatolnom a pillantásommal, ha el akartam érni, hogy ne nézzen le ennyire. - Nem vagyok jó spanyolból, és nehezen jegyzem meg a nevét, de ettől még tudom kiről van szó és nagyon sajnálom, hogy eltűnt, oké?
Természetesen ettől még nem állt szándékomban Defektessel jófejkedni, csak gondoltam megosztom vele a véleményemet. Az igazit. Mert ez az volt, a nyafogás mögötti valós tartalom.
- Ha az a bizonyos hivatalos személy nem lenne ekkora... - inkább lenyeltem azt az „s” betűs szót, ami ki akart jönni a számon. Nem káromkodunk, Fawn. Mert az már tényleg hatalmas bunkóság, és amúgy se illett volna hozzám.
Ezután végre a lényegre tértünk, és egy hosszabb mondókában le is hadartam mindent, amit első körben tudni akart. Persze ezek után csak újabb kérdéseket tett fel, minden bizonnyal azért, hogy az őrületbe kergessen velük. De legalább kivételesen még csak nem is próbált becsempészni valami gúnyos megjegyzést, vagy beszólást a szavai közé. Talán belé is szorult némi jóindulat? Vagy csak úgy gondolta, nincs ideje engem piszkálgatni?
- Hát, mivel tanulói vízumról beszéltem az előbb, nyilván tanulni - vontam vállat. - Nem jövök ki jól a szüleimmel, úgyhogy ők maradtak Kanadában, én meg idejöttem a nagynénémhez. - tettem hozzá valamivel halkabban. Reméltem, hogy nem fog tovább faggatózni a családomról, mivel nem szívesen beszéltem volna erről. És amúgy se volt ennek semmi köze Mr. Tortillához.
- Az ő szigorúsága már egy kicsit több volt, mint amennyit még elvisel egy épeszű ember. Tudja, nem mindenki akar akadémiai szinten történelmet tanulni - jegyeztem meg, majd a kérdésekre is gyorsan megadtam a legszimplább választ. - Amúgy nem, és... Megint csak nem. Voltak, akik csúnyán szidták őt a háta mögött, de mindenkinek csak nagy a szája. Nem ismerek itt senkit, akinek lennének hajlamai egy tanár bántalmazására. Mr. Car... Szóval a tanár úr pedig pont annyira viselkedett furcsán, mint máskor is. Mert hát... Elég érdekes személyiség, azt meg kell hagyni.
Hát igen. Elég egyedi meglátásai voltak a világ működését illetően, és folyton... A fenébe, ez talán fontos lehet.
- Ó, még valami. Már tavaly is ezt csinálta, de idén a szokásosnál is többször kezdett valami közelgő háborúról beszélni az órákon. Igazság szerint én csak arra tudok gondolni, hogy a két világháború miatt mondta. Mert az öregek a kórházban folyton arról beszélnek, ha felkerül a téma, hogy szerintük nemsokára lesz egy harmadik is.
A végét szinte elhaló hangon jelentem ki. Megmondom őszintén, sose voltam az igazi erőszak híve, így kissé elrettentett egy esetleges háború gondolata. Emiatt mindig próbáltam kikerülni ezt a beszélgetést az idősekkel, amikor az osztállyal néha elmentünk besegíteni a helyi kórházba. Sikerült is felzaklatnom magam ezzel, ha nem lett volna elég Defektes korábbi beszólogatása.
- Ömm... - lássuk csak. Aznap öt órám volt, és egykor végeztem... - Tizenegy és dél között. - vágtam rá végül. Utána még a folyosón láttam elbattyogni a fickót, aztán természetesen nem foglalkoztam vele, mivel ezer meg ezer más dolgom volt. Még előttem volt egy durva matekdolgozat, amit nagyon jóra kellett megírnom, hogy meglegyen a legjobb átlagom.
- Itt voltam háromig, edzésem volt. De nem, semmi furcsát nem vettem észre, legalább is a kinti pályán nem történt semmi különös - magyaráztam. - Edzés után még be kellett mennem a könyvtárba egy könyvért a házi dolgozatomhoz... - emeltem fel a kiválóra pontozott dogát tartalmazó mappát, majd visszafektettem magam mellé az asztalra. - De akkor se érzékeltem semmi szokatlant, ahogy hazafele menet sem.
Alig vártam már, hogy vége legyen ennek a szenvedésnek. Azért láttam ám a nyomozón is, hogy neki se volt sok kedve a suliban időzni, pláne nem velem, így eldöntöttem, hogy minden további kérdésére lényegre törően és gyorsan fogok felelni. Minél előbb végzünk, annál jobb.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Dec. 01, 2019 2:19 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 1082

Szórakozottan elvigyorodtam. Látszott, hogy a lány nem ismert se engem, sem pedig a családomat, különben nem lett volna ennyire érzékeny. Amerika igenis sokat köszönhetett a felmenőim fáradságos munkájának, amely mindig igyekezett megóvni az itt élőket. Megtehettem volna én is, hogy nagyobb vadra megyek, se csatlakozok valamelyik titkosszolgálathoz, én mégis a kisemberek mellett tettem le a voksomat. Időnként – példának okáért most is – elgondolkoztam azon, hogy vajon megérte-e ez az egész.
− Méretes egó? Ugyan, csupán tisztában vagyok azzal honnan jöttem, hova tartozok és mi a feladatom. Vagy talán bűn lenne büszke lenni magamra és a családomra, amikor rengeteg dolgot elértünk már az életben? – pillantottam rá a szemöldökömet felvonva. Nem láttam semmi kivetnivalót abban, hogy igenis okkal volt fellengző a stílusom. De nem terveztem ennek a diáknak kiteregetni az életemet, csupán figyelmeztetni szerettem volna arra, hogy én nem voltam olyan ostoba ember, mint akikkel szórakozni szokott. Több és jobb voltam náluk.
− Az igen sajnálatos lenne, ha megkedvelnél. Attól, hogy a családfám visszavezethető a majákig és aztékokig, nem jelenti azt, hogy céljaim közé tartozik, hogy kedvelj. Sőt, isten ments, hogy szimpatizálj velem, mert borzasztóan idegesítő teremtés vagy – jegyeztem meg higgadtan. Az arcomon nyoma sem volt érzelemnek, amikor kinevetett. Tisztában voltam azzal, hogy a jaguárok titkát őriznem kellett, és ehhez az is hozzátartozott, hogy le kellett nyelnem a kötekedők szavait.
− Ha okot adsz rá, mindenképpen megteszem – szóltam vissza, miközben becsuktam a sikeresen megfékezett ajtót. Mégis ki volt ez a lány, hogy azt hitte viccelődhet velem? Egy éjszaka egy hideg zárkában biztosan megtörte volna, főleg amilyen alakok lettek volna a szomszédai.
Elégedetten konstatáltam, hogy sikerült zavarba hoznom őt a kijelentésemmel. Remek, mert így legalább kicsit visszavesz az egójából, és hajlandó lesz belátni, hogy ezzel a vérjaguárral nem szarakodhat úgy, mint a környezetével.
− Akkor ne viselkedj úgy, és ne szóljon minden szavad arról, hogy mennyire teszel a környezetedre és csak az érdekel téged, hogy veled mi lesz – vágtam vissza szigorúan. Elvégre, nem tudtam komolyan venni őt, hiszen eléggé sajnálatos, hogy képtelen megjegyezni egy embernek a nevét, mi több, egy eltűnt személy biztonságánál előrébb sorolja a gyomra korgását. Én is éhes voltam, fáradt, reggel óta lüktetett a fejem, egy idióta ügyet sóztam rám, órák óta ostoba kölyköket hallgattam meg, és most egy lidérclány táncolt az idegszálaimon. Nekem is minden jogom meglett volna arra, hogy önző legyek, és tegyek az egészre, de nem így tettem, ugyanis egy emberi élet foroghatott kockán. Ez borzasztó nagy különbség voltam köztem és a velem szemben ülő lány között. Látszott, hogy még sose kellett áldozatokat hoznia az életben.
Nem hatott meg a pillantása, hiszen mindvégig arra neveltek, hogy a ráció minden alkalommal az emóció fölé kerekedjen. Egy durcás gyerek csúnya nézése nem keltett bennem érzéseket.
− Attól, hogy nem vagy jó spanyolból nem ment fel az alól, hogy egy emberi élőlény nevét képtelen vagy megjegyezni. Én sem tudok oroszul mégis emlékszem, hogy az egyik kollégámat Stanislavnak hívják. – Képtelen voltam annyiban hagyni a dolgot, hiszen valahol mélyen mégis csak idegesített a lány nemtörődömsége. Bizalmatlan voltam vele szemben, épp ezért nehezen hittem el, amikor azt hangoztatta, hogy sajnálja a fickó eltűnését.
− Nem lenne ekkora…? Micsoda nem lenne? – kérdeztem vissza, kissé előredőlve az asztalon, bár sejtettem, hogy nem túl kellemes szavakkal akart illetni, ha ilyen hamar elharapta a mondat végét. Előfordult, hogy sokaknak nem tetszett a stílusom, én sem szerettem az emberek többségét. Ettől függetlenül a munkámat mindig becsülettel elvégeztem, és nem érdekelt, hogy közben hányan sérültek lelkileg attól, hogy őszinte voltam velük.
− Elsőre is felfogtam, hogy tanulói vízumról volt szó, csupán arra voltam kíváncsi honnan jöttél és milyen szándékkal. Elvégre, akiknek lehetősége adódik tanulni, azok inkább a nagyvárosokba vágynak: Los Angeles, California, New York… Épp ezért csodálkoztam, hogy téged pont ez a kisváros vonzott. A nagynénéd mindig itt élt? Nem akartál vele élni, de máshol? A szüleiddel tartod a kapcsolatot? – Nem mondtam ki ugyan, de mivel gyanúsítottként tartottam számon, ezért szerettem volna tudni, hogy milyen viszonya volt a családjával, és persze az sem volt furcsa, hogy a lidérclány a Nemeton közelébe költözött a nénikéjéhez. Biztosan több állt a dolog hátterében, mint amennyit elárult.
− Szomorú. A történelem ismétli magát. Ha a mai ember tud tanulni az ősei hibáiból, akkor nem történne meg újra és újra ugyanaz. Ellenben, véleményem szerint nem árt egy tanárnál a szigorúság. A mai diákok túlságosan sokat képzelnek magukról meg a jogaikról – csusszantam le az asztal tetejéről. Mi ha az iskolában, vagy otthon valami hülyeséget csináltunk, egyből kaptunk érte egy nyaklevest. Néhány alkalom után megtanultuk mi is az a fegyelem, és hol a helyünk a világban. Ha mindenkit ilyen szellemben neveltek volna fel, akkor nem lenne ennyi suhanc és elkanászodott gyerek a világban.
− Érdekes személyiség? Kicsit bővebben kifejtenéd ezt? – Csak a lényegre koncentráltam, ha nem voltak az iskolán belül ellenségei, akkor odakint kellett volna keresgélnem, vagy ez a lány nagyon ügyesen hazudott. Ettől függetlenül szerettem volna jobban megismerni az eltűntet a környezete perspektívájából, szóval ebbe az irányba tereltem a beszélgetést. Fel-alá járkáltam a tábla előtt, hogy egy kicsit megmozgassam elzsibbadt tagjaimat, de mindvégig a füzetembe jegyzeteltem.
− Közelgő háború? – pillantottam fel értetlenül a jegyzeteimből. Vajon mire célozhatott az öreg? Tudott valami fontosról, vagy szimplán csak őrült volt? A háborúról szóló gondolatai miatt tűnhetett el, vagy egészen más dolognak vált az áldozatává? Eltűnt egyáltalán, elrabolták, vagy csak úgy döntött, hogy új életet kezd valahol máshol? Egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem vele kapcsolatban.
− Kórházban? Mit csinálsz a kórházban? – Szerencsére multifunkcionális voltam, így egyszerre tudtam faggatózni és felvázolni kismillió verziót az üggyel kapcsolatban. Szóval hallgattam tovább, ahogy Fawn elmesélte a napját, amit csak magamban kommentáltam, bár a dolgozata láttán akaratlanul is kicsúszott a számon egy kéretlen megjegyzés. – Remélem, nem azért mutatod, mert dicséretet vársz.
Nekitámaszkodtam az asztalnak, átlapoztam a jegyzeteimet, s mivel úgy találtam, hogy több használható információt úgyse fogok kiszedni belőle, jobbnak láttam elengedni. Felsóhajtva tűztem a tollamat a noteszhez, aztán a jegyzettömböt a farzsebembe csúsztatva ellöktem magam az asztaltól.
− Nem sokkal jutottam előrébb, de említettél egy-két érdekes dolgot. Azt hiszem, végeztünk. Köszönöm a türelmedet – léptem az ajtóhoz, hogy kiengedhessem. Valóban szóba kerültek olyan érdekességek, amelyekről a többiek nem tettek említést, és amiknek utána kellett volna járnom.
Kiléptem a folyosóra. Felkészültem arra, hogy tartsak egy kis szünetet a közeli kávézóban, talán ismerték ők is a történelem tanárt. Indulni készültem, amikor a folyosó zaját egy női hang törte meg.
A sikoly a folyosó végéről hallatszott, és még a szőr is felállt a hátamon tőle. Elképzelésem se volt arról, hogy mégis mi a fene történhetett, ezért a diákok között utat törtem magamnak.






nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 01, 2019 5:45 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
Sweet Little Unforgettable Thing ▾ na ez már tényleg kisregény XD ▿ 1670

Viszketett a tenyerem. De olyannyira, hogy legszívesebben engedtem volna az ösztöneimnek, és szépen megcsapkodtam volna ezt az egófűtötte marhát, hátha akkor észrevette volna magát, és azt, hogy ő is csak egy előítéletes szemét, mint mindenki más. Fogalma se volt róla, ki vagyok én, milyen múlt áll mögöttem, vagy egyáltalán milyen személyiség vagyok, csak folyamatában aggatta rám a lenézőbbnél lenézőbb jelzőket, na meg persze folyamatosan fölém helyezte magát. Mintha pusztán azért magasabb rendű lény lett volna, mert ilyen fiatalon bekerült a szakmájába. Hát dugja le a párszázas IQ-ját a torkán, hátha akkor végre érni is fog valamit az a nagy tudása.
- Legyen is büszke rá, a helyében én is az lennék. De az egóból bátran visszavehet, mert elég kiábrándító a viselkedése - vágtam hozzá, de még mielőtt ehhez bármit is hozzáfűzhetett volna, tovább folytattam. - Attól sokkal jobb arcnak tűnne, ha legalább egy pillanatra leszállna a földre és észrevenné, hogy a családja teljesítménye nem jogosítja fel arra, hogy mindenki mást alacsonyabb szintre emeljen a sajátjánál. Csak mert ez pontosan olyan „gyarló” dolog, mint amilyen gyarlónak engem tart; teszem hozzá oktalanul - magyaráztam, s ezzel lezártnak is tekintettem ezt a témát. Nem vártam rá választ, és ezt a hangsúlyozásommal ügyesen érzékeltettem is Defektessel. Kénytelen voltam, mivel tudtam, hogy amúgy lenne valami frappáns beszólása, amivel megint csak az önimádást folytatta volna. Pedig ő volt az, aki annyira sietni akart ezzel az egész „eltűnt tanár” üggyel.
- Ó, wow. Maják, meg aztékok? Ez elég menőn hangzik, bár még így is elég viccesnek találom, hogy valami kisistenségnek tartja magát. Akkor ezek szerint lehet áldozni is a fenséges Defekt Nyomozó részére? Fiatal szűzlányokat kér, vagy bűnös férfiakat? - vigyorogtam rá, majd gyorsan hozzátettem, hogy: - Egyébként ne aggódjon, szarkasztikus voltam. Amúgy se lennék méltó rá, hogy egyáltalán az igazi nevén szólítsak egy ilyen nagy, és félelmetes istenséget.
Amellett, hogy hatalmas hülyeségnek tartottam ezt a voltaképpen oktalan egóját, azért az tényleg érdekesnek tűnt, hogy Defektes egy ilyen ősi népcsoport leszármazottja. Már ha ez igaz volt persze. A vonásaiban nem ütközött ki a dolog, de ez megmagyarázható volt azzal is, hogy a maják és aztékok létezése óta eltelt jó pár évszázad, ez idő alatt pedig annyi fehér ember keveredhetett velük, hogy mára már el is tűnhettek a tipikus külső jegyek.
- Na látja, azt elhiszem. De valamiért van egy olyan érzésem, hogy még ok nélkül is megtenné, csak hogy ezzel is demonstrálja a hatalmát - csíptem oda neki. - Főleg, mivel egy „borzasztóan idegesítő teremtés vagyok.” - idéztem tőle, azt hozzá nem téve, hogy ezt már egyébként hallottam a szüleim részéről is. Lidérc nem bűvöl el lidércet, ez elég alap dolog, így ők csak azt látták bennem, hogy frusztráló vagyok. Persze szerintük azért vagyok az, mert nem felelek meg az elvárásaiknak. És mert mi két teljesen különböző világ vagyunk. Én például érzékenyebb voltam, ami ki is ütközött a mostani beszélgetésünk során.
- Rendben van, akkor befogom most az egyszer - adtam meg magam végül. Nem tehettem róla, egyszerűen... Ez valami hülye védelmi mechanizmus volt nálam. Nem élvezetből adtam én ezt az erős, öntörvényű képet magamról, másképp nem tudtam túlélni. Ha nem játszottam volna ezt a szerepet, mindenki a tenyerén akart volna hordozni, pusztán csak azért, mert a fajomból kiindulva vonzottam őket. Ha nem születtem volna annak, aminek, valószínűleg le se tojtak volna. Még így is mindenért küzdeni akartam, próbáltam nem kihasználni ezt az előnyömet; csak akkor, ha más megoldás nem volt. Igen, szerettem szívatni pár embert, mint minden lidérc. Jól elszórakoztam rajta, ha Mr. Quesadilla arcába spriccelt a csap, de ettől függetlenül nem kívántam neki semmi rosszat. Ő is ember volt, neki is volt múltja, hobbija, kedvenc dalai és mély érzelmei bizonyos dolgok iránt.
- Vallja csak be, ha nem tűnt volna el, nem viselné ennyire a szívén, hogy nem tudom a nevét. Talán még maga se emlékezne rá, annyira jelentéktelen információnak tartaná - gúnyolódtam kissé. Én tényleg nagyon sajnáltam, hogy a tanár úr eltűnt. Nem azért, mert annyira kedveltem volna, mert tényleg nem voltam oda érte túlzottan... De egy emberi életről volt szó. Akármilyen szemét legyen valaki, nem érdemli meg, hogy ez történjen vele. Még Defektest is sajnálnám, ha bajba kerülne, csak ezt a büdös életbe nem fogom soha elmondani neki.
- Inkább nem mondanám ki, ha nem gond. Káromkodni nem szép dolog. Koncentrálhatnánk az ügyre? Az előbb még elég sürgősnek tűnt - tértem ki a kérdés alól. Nem féltem volna az arcába mondani azt a szót, amit fejben ráaggattam, pusztán azért nem tettem meg, mert sose voltam a vulgáris szavak híve, szerintem egyáltalán nem való nő szájába az ilyesmi.
Annak kimondottan örültem, hogy végül komolyabb vizekre evezett a beszélgetésünk, és nem kellett tovább hallgatnom a gúnyos megjegyzéseit, vagy azt, hogy mennyivel alacsonyabb szinten voltam nála. Egyszerűen nem tudta bevenni a májam az ilyen megszólalásait, és minden egyes ilyen alkalmával csak egyre erősebb késztetést éreztem, hogy jól tarkón csapjam érte. Azért mégiscsak egy lánnyal beszélt, nem egy darab ronggyal.
- Ó, értem. Azt hiszem, egyszerűbbnek találtam egy másik családtaghoz költözni, mint teljesen egyedül nekivágni a nagyvilágnak. De talán majd egyetemre máshova megyek, még nem tudom... És nem is hiszem, hogy ez ide kapcsolódik - forgattam a szemeimet. - Tudtommal igen, mindig itt lakott. És nem, eszembe se jutott, hogy ilyenre kérjem. Jól megvan itt, és nekem is tetszik ez a hely. - Leszámítva azt, hogy az emberek itt is ugyanúgy viselkednek velem, mint máshol. Talán ez az önfejű idióta volt az egyetlen férfinemű egyed, aki képes volt ilyen utálattal reagálni a létezésemre. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt bírtam-e benne, vagy inkább idegesítőnek találtam... - Nem, egyáltalán nem beszélünk. Még azt is elfelejtették közölni a nagynénémmel, hogy hozzá szerettem volna költözni, én pedig sose voltam a szívük csücske, úgyhogy... - nem fejeztem be, mert szerintem elég egyértelmű volt a folytatás. Igazság szerint nem is hiányzott, hogy halljam a hangjukat, vagy lássam azokat a kritikus pillantásokat, amikkel mindig méregettek. Tökéletesen megvoltam nélkülük is, még ha a szívem egy apró részének ez nagyon is fájó pont volt.
- Ezzel nem tudom vitatkozni. Néhány hete volt olyan szülő, aki bejött vitatkozni a matek tanárral, és addig balhézott nála, amíg a gyereke meg nem kapta a jobb jegyet. Elég szánalmas húzás volt, azóta is rá vannak szállva arra a fiúra a matek szakkörösök - jegyeztem meg. Voltak bizonyos dolgok, amiket már én is gáznak találtam, többek között az ilyen eseteket, amikor egy diák a saját rossz teljesítményéért a tanárt hibáztatja. Ha talán tanult volna arra a hülye dolgozatra...
- Az egész világ működését teljesen átlátja. Legalább is a politikai részét, a technika fejlődését, az emberi viselkedésformát... Ő tipikusan az a ritkaféle tanár, aki mindent, de tényleg mindent a fejében tart és a tudása által képes minden mai eseményre megtalálni a megfelelő történelmi magyarázatot. Egyébként én mindig is intelligens embernek tartottam, csak az ehhez tartozó személyisége volt néha elviselhetetlen - vetettem Defektesre egy jelentőségteljes pillantást, mivel róla is hasonló véleményen voltam. - Emellett hatalmas szakértőnek tartotta magát a polgárháborús témában, és erről szeretett a legtöbbet magyarázni meg számon kérni. Mindig ugyanolyan színű zakó volt rajta; homokbarna, kék nyakkendővel. Azt hiszem, ez amolyan kinkje lehetett. Minden tehetséges embernek van, úgy tudom - fejtegettem ki, minden róla szóló emlékemet előásva. - Viszont tudtommal nagyon egészséges életmódot élt, senki nem látta még dohányozni, mű kajákat enni vagy bármi mást inni vízen kívül. Más nem nagyon jut eszembe...
Már az is csoda, hogy mindezt megjegyeztem. Nem az volt a legfontosabb elfoglaltságom, hogy a történelem tanárt figyelgessem szabad időmben, úgyhogy ennél több információval nem nagyon tudtam szolgálni.
Miközben kaptam a további kérdéseket, az egyik hajtincsemet magam elé vettem, és elkezdtem csavargatni a végét. Fogalmam se volt, meddig fog tartani még ez az egész, de már nagyon szerettem volna lelépni.
- Igen, bár ezt sose fejtette ki. Csak annyit mondott róla mindig, hogy ezúttal mindegyiknél durvább lesz, mert most az ellenfelek erőviszonyai sokkal nagyobbak - fűztem bele a mondókámba a választ, majd tovább folytattam. Persze Defektes megint megragadta a lényeget a kórházas résznél. Kezdtem azt hinni, hogy csak azért kérdezett ilyen lényegtelen dolgokat is, hogy bosszantson.
- Önkénteskedek az osztállyal. Az etika tanárunk ötlete volt, de a többiekkel ellentétben én szívesen is csinálom - feleltem egy őszinte mosollyal az arcomon. Tényleg szerettem besegíteni a kórházban, különösen a gyerekek részlegén. Na meg az koraszülötteknél... Édesek azok a kis csöppségek.
A pillanatnyi jókedvemet természetesen a drága nyomozó hamar letaposta, hiszen mindenképpen muszáj volt beszólnia. Erre egy amolyan „most ez tényleg szükséges volt?” fejjel pillantottam rá.
- Ha dicséretre volna szükségem, még akkor se magától kérnék, ha csak mi ketten léteznénk ezen a bolygón - vágtam vissza. - Tudja, nem mindenki kíváncsi ám a véleményére - kacsintottam rá, majd mindkét kezemet leeresztettem, és a combomra fektettem őket. Kezdett elfogyni a türelmem, így nagyon reméltem, hogy végre túlleszünk ezen. Még szerencse, hogy csak az ebédre vártam, és nem kellett utána órára mennem.
Ahogy ő mozdult, úgy én is, s miközben ő lezárta ezt a csodás beszélgetést, a vállamra kaptam a táskámat, a dolgozatot pedig a kezeim közé vettem. A lelkem már ugrált örömében, amiért véget ért ez a néhány percnyi kínzás, és végre szabad voltam.
- Azért remélem, hamar a végére jár ennek az ügynek, Defektes - mosolyogtam rá hálásan. Egy pillanatnyi kedvességet még én is megengedhettem magamnak. Akarom mondani... Félig kedvességet.
Ezután kilibbentem az ajtón, s épp csak balra fordultam, hogy az ebédlő felé vehessem az irányt, csakhogy... Az egész folyosót egyetlen női sikoly szelte át. Olyan hirtelen pördültem meg a tengelyem körül, hogy a saját hajam arcon csapott a lendülettől, de ezzel most nem igazán tudtam törődni. Ahogy minden más diák is, engem is nagyon érdekelt, mi a fene történt, így elindultam a hang irányába, hogy kiderítsem. Még éppen láttam, ahogy a kedvenc nyomozómat elnyeli a folyóként zúgolódó embertömeg, emiatt volt egy olyan sejtésem, hogy valami nagyon rossz dolog vár majd a túloldalt. Mégis... Muszáj volt megnéznem.
Követtem hát Defekt Nyomozót, de csak tisztes távolságból, hiszen nem tudhattam, mire számítsak. Amikor pedig ő végre megállt, csak nagyon lassú, megfontolt léptekkel közelítettem meg. A szívem úgy vert, mint egy nyúlé, még a lábaim is megremegtek kissé...
És amit láttam...





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Hétf. Dec. 02, 2019 8:47 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 1061

− Mint említettem: nincs szükségem arra, hogy szeressenek. – Tiszteletet vártam az emberektől, és hálát, amiért minden egyes napomat arra áldoztam, hogy megvédjem a seggüket, ehhez nem volt szükségem se a rajongásukra, sem pedig arra, hogy mézes-mázos szavakkal simogassam az ő egójukat.
−Kicsi lány, jól figyelj arra, amit most mondok – léptem közelebb hozzá egészen komoly tekintettel. – A tudásom és a neveltetésem alapján könnyedén csatlakozhattam volna az FBI-hoz, a CIA-hoz, az amerikai hadsereghez, haditengerészethez, vagy éppen légierőhöz. Mindezt nem tettem meg, ugyanis a családomból van elég emberek ezekben a pozíciókban, viszont az olyan hétköznapi embereket, mint amilyen te vagy, vagy éppen az eltűnt Mr Carrasquillo, nincs ki megvédje, nincs ki igazságot szolgáltasson nekik. Fogalmad sincs milyen fényes karrierről mondtam le azért, hogy másokra vigyázhassak, szóval ne papolj nekem arról, vegyek vissza az egómból.
Zord pillantással mértem végig. Nem volt szokásom a miérteket taglalni, de ez a lidérclány irtózatosan bosszantott. A munkám része volt az ítélkezés, a teóriák felállítása, viszont ez korántsem jelentette azt, hogy ne segítettem volna rajta, ha bajban volt, csupán azért, mert nem zártam a szívembe.
− Mondták már neked, hogy borzasztó a humorérzéked? – ráncoltam össze fintorogva a homlokomat. – Biztosanan nagyon viccesnek tartod magad, ha át se gondolod, miket beszélsz, csak egyből mondod, ami éppen eszedbe jut, és a fejedben jól hangzik.
Ostoba lidércek a hülye humorukkal… Komolyan, egyszer még ők fognak a sírba vinni a hülyeségeikkel, és még én voltam elszállva magamtól, mert egy ősi faj képviselője voltam… Szép volt kicsi lidérclány.
− Veled ellentétben én nem vagyok gyerekes, és a rációt többre tartom az érzéseknél. De hát mit magyarázok én erről egy kislánynak, elvégre a női nem összes tagját az érzelmek vezérelték… − sóhajtottam fel fásultan, bár az állításom egyetlen ellenpéldája a saját nővérem volt, aki a mai napig bárkit képes lett volna gondolkozás nélkül a földbe döngölni, ha azt a parancsot kapja rá. – Idegesítő vagy, ezzel kár vitatkozni – vontam meg a vállamat egykedvűen, hiszen nem csak benne uralkodtak ellenérzések a másik irányába.
− Mindent megjegyzek, amit látok és hallok. Sose tudhatod, hogy mikor válik valami apró információmorzsa hasznossá. El sem hinnéd, hogy mennyi minden rejlik a részletekben – vágtam rá arra, hogy nem emlékeznék a tanára nevére. Dehogynem, még az is megjegyeztem, hogy az egyik srácnak, akivel ma beszéltem valami furcsa oknál fogva a barna a kedvenc színe, és a jobb szemöldöke felett volt egy kis seb, amely vélhetően sportsérülésből fakadt, mégis megmaradt az agyamban.
Terelni akart, pedig nagyon is kíváncsi lettem volna arra, hogy milyen szavakkal fog illetni, de hát annyi bátorság sem szorult belé, hogy fel merje vállalni a véleményét, így hát flegmán vállat vontam, és annyiban hagytam a dolgot.
− Értem – zártam le a témát a családjával kapcsolatban, bár abban biztos lehetett, hogy a nénikéjét még fel fogom keresni az ügyben. Az oktatási rendszer romlottságával kapcsolatban nem foglalkoztam különösebben, hiszen úgy tűnt, mindketten tudtuk mennyire kifordult magából a világ.
Csendben végighallgattam a lány szavait a tanárával kapcsolatban. Épp elcsíptem a pillantását, és megvetően felhorkantottam a célzás kapcsán. Ez az ember nagyon is egy meg nem értett zseninek hangzott, én pedig szimpatizáltam a tanítási módszereivel és az élethez való hozzáállásával. Ha tanárnak mentem volna, vélhetően én is hasonlóképp okítottam volna a diákjaimat.
− Érdekes, roppant érdekes… − dünnyögtem, miközben a tollammal megvakartam az államat. Kezdtem azt érezni, hogy ez nem egy szimpla eltűnés volt, hanem valami sokkal komolyabb dolog állt a háttérben. Viszont egy pillanatra a lánynak sikerült kizökkentenie, és majdnem elmosolyodtam, hiszen olyan büszkén mesélt az önkénteskedésről. Egy lidérc és egy önkéntesség? Csoda, hogy nem jelentettek furcsa elhalálozásokat a kórházból, bármelyik lidércből kinéztem volna, hogy valamelyik öreg fejére egy párnát szorít csak úgy a „móka” kedvéért.
− Fáj az őszinteség? – szúrtam vissza neki, elvégre, én nem tartoztam azon személyek körébe, akik a hazugság álarcát magukra öltve bájologtak mindenkivel. Az olyanoktól hánynom kellett, bár néha nekem is magamra kellett kényszeríteni azt a szerepet, és akkor szerettem volna fejbe lőni magamat. Alapvetően mégis őszinte embernek vallottam magam, legalább is, könnyedén mások szemébe mondtam a véleményemet.
Mindenesetre, úgy éreztem, ettől a lánytól többet nem fogok megtudni, és az idegrendszerem kímélése érdekében szabadjára engedtem őt a tökéletes kis dolgozatát ölelgetve, hogy szívjak egy kis friss levegőt.
− Remélem, nem sokat találkozunk a jövőben, kislány – pillantottam felé. A folyosó nyüzsgő zaján áthatoló sikoly azonban egyértelműen egy jelzés volt számomra: amilyen unalmasnak ígérkezett a mai nap, annyi furcsaság történt körülöttem. Mégis mi a fene volt ezzel az iskolával?!
Átvágtam az emberek között, némelyik srácot durván félrelöktem az útból, mire elértem a hang forrásáig. Egy lány kuporgott a fal tövében, a kezeivel a fejét védve zokogott, felette pedig egy üres tekintetű, rongyokat viselő pasas ácsorgott.
− Kis Gida, őzikém… Fawn… − suttogta, ahogy egyre közelebb lépdelt a lányhoz. A francba, hogy ilyenkor nem volt nálam semmi fegyver! Szerencse, hogy bilincset mindig cipeltem magammal. – Most a te köröd következik drágaságom…
A lány felsírt. Arról magyarázott, hogy nem is Fawnnak hívják, és hagyja békén a pasas. Egyre nőtt körülöttünk a tömeg, éreztem, hogy valamit tennem kell.
− Hé! – kiáltottam rá, és a következő pillanatban már letepertem a pasast a földre. Durván a folyosó kövének csapódtunk, ő a fogait csattogtatva kapálódzni kezdett. Megkarmolta az arcomat, és olyan szintű rángatózásba kezdett, hogy alig bírtam lefogni. A nyál fröcsögött a szájából, miközben mély, állatias hangon üvöltözött valamit, az isten tudja, hogy milyen nyelven, vagy hogy volt-e értelme egyáltalán. Kibillentett az egyensúlyomból, oldalra lökött, hogy fölém kerekedhessen. Reszkető kézzel próbálta megragadni a torkomat, azonban sikerült elkapnom a jobbját, utána pedig olyan erővel fejeltem, hogy eldőlt a bal oldalára.
Hátracsavartam a pasas karját, hogy aztán büszkén csattintsam a csuklóira a bilincsemet. Feltápászkodtam a földről, felrángattam a bolond fickót, majd a diákok felé fordultam.
− Menjetek a dolgotokra! – intettem, hogy tűnjenek el, aztán a tömegben Fawnhoz és a földön kuporgó lányhoz intéztem a szavaimat: − Ti ketten maradjatok.
Ezután a telefonomhoz nyúltam, elsőkörben értesítettem a feletteseimet, hogy küldjenek ki járőröket ezért a bolondért, utána pedig a lidérclány felé fordultam: − Kérlek kísérd be a diáktársadat egy üres terembe, és várjatok ott, amíg elviszik ezt az alakot.
Szerencsére, miután megfejeltem a bolondunk egy cseppet lehiggadt, legalább is annyira kótyagosnak tűnt, hogy nyugodtan be tudtam vonszolni egy másik tanterembe, amíg nem jöttek érte. Hát igen, nem hiába aggatták rám a keményfejű jelzőt… Bár az a rohadék meg alaposan megkarmolt, csak remélni mertem, hogy nem volt veszett, mert nem terveztem semmilyen kórságot elkapni tőle.







nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 02, 2019 11:26 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
everything i wanted*-* ▿ 1133

Valahol elszomorított, amit hallottam. Akármennyire is unszimpatikusnak találtam Defektest, biztos voltam benne, hogy a kemény akt mögött rejtegetett némi emberséget. Hiszen olyan nincs, hogy valakinek szükségtelen, hogy szeressék. Mindenki vágyik a szeretetre, ha a szerelemre nem is. Talán még az arcomra is kiült ez, de igyekeztem rejteni a belső gondolataimat, hiszen ő még azt is biztosan kielemezte volna, ha lehetőséget kap rá.
Nem válaszoltam neki. Kedvem már nem volt ellenkezni ezzel a szövegével, főleg, mert szerintem hatalmas baromság volt. Nem kell neki szeretet? Hát persze, én tényleg egy utálatos tinilány voltam.
A következő magyarázatát csendben végighallgattam. Valóban nagyon nagylelkű volt tőle, hogy az óriási karrierje helyett a civilek biztonságára fektette a hangsúlyt, de... Ez akkor se adott neki engedélyt rá, hogy ekkora arca legyen. És akkor még nagyon szépen fogalmaztam.
- Ez becsülendő, és büszke is lehet magára, amiért meg tudott hozni egy ilyen döntést, de továbbra is tartom magam ahhoz, amit mondtam. Igazán nem áll jól magának ez az egoista hozzáállás, csak elcsúfítja ezt a szép pofit - mutattam az arca felé. Tényleg jóképűnek találtam, de annyira elrontotta az egészet a viselkedésével, hogy inkább hányingert keltett bennem, mint szimpátiát. Na nem mintha változtatni akartam volna ezen, de azért jobb lett volna úgy végigcsinálni ezt a kihallgatást, hogy közben ne akarjam felöklendezni a reggelim maradékát.
- Magának pedig mondták már, hogy be van kissé fásulva? - vágtam vissza, felvont szemöldökökkel. Szörnyű lehetett már ilyen fiatalon kiégni, és csak imádkozni mertem, hogy számomra még van remény ezen a téren. - Szerintem jó poén volt, Mr. Pesszimizmus - mosolyogtam rá, csak azért is egy újabb remek becenevet aggatva rá. Ebben jó voltam, sőt! Egyenesen kiváló. Ezek után állítsa bárki is, hogy nincs jó humorérzékem...
De persze ő azért is tovább sorolgatta a szerinte létező rossz tulajdonságaimat, amiket én természetesen magamra se vettem. Ezek aprócska próbálkozások voltak, és egyáltalán nem éreztem magam annyira megbántva, mint mikor arról beszélt, hogy tuti én vagyok az a tipikus méhkirálynő, akiket a filmekben lát az ember. Hát nem... Sok mindennek lehetett engem nevezni, de cicababának nem. Nem voltam akkora szemét ahhoz, hogy ezt a jelzőt kiérdemeljem.
- Tizennyolc éves vagyok, nem az a dolgom, hogy még egy kicsit gyerekes legyek? - forgattam a szemeimet, a teljes mértékben nőgyűlölő beszólására pedig már ügyet se vetettem. Minden világossá vált; ennek a srácnak baja volt a nők gondolkodásmódjával, és ennek ittam a levét. Csodás...
Úgy döntöttem, a továbbiakban hallgatással fogom büntetni. Már semelyik beszólására nem reagáltam, épp csak egy szűkös pillantást adtam neki válaszul, és ezzel el is intéztem a dolgot. Nem volt már kedvem szurkálódni vele, legalább is egyelőre. Hogy aztán később, ha netán ismét összehozott volna minket a sors, mit tettem volna... Na igen, az a jövő zenéje volt. Sose terveztem az ilyesmit előre, csak ha valaki igazán feldühített; habár ehhez Defektes már elég közel táncolt.
Szóval ezek után elkezdődött a beszélgetésünk komolyabbik része is, amit viszonylag gyorsan le is zavartunk. Én elmondtam mindent, amire vissza tudtam emlékezni, ő pedig megjegyezte ezeket, majd újabb kérdésekkel bombázott. A végére az is kiderült, hogy talált néhány hasznos részletet, ami miatt büszke voltam magamra egy kicsit. Jó érzés volt olyat tenni, ami mások érdekeit szolgálta, de ezt nem ismertem volna be még a legjobb barátnőimnek sem. Már így is elárultam magam azzal, hogy szóba hoztam a kórházi önkéntes munkát, amit a suli szervezett nekünk. Többet nem akartam feltárni magamból, mivel Defektesnek pont annyira volt köze ehhez, mint nekem az ő magánéletéhez: semennyire.
Nagyon hálás voltam, amiért hamar lerendeztük ezt az egészet, és már a nyomozó se kívánt tovább kínozni a remek stílusával. Egy gyors szóváltás után boldogan indultam kifelé, hogy végre betámadjam az ebédlőt, azonban alig, hogy néhány lépést megtettem, az egész folyosó egy kisebb katasztrófa helyszínévé varázsolta magát. Pillanatokon belül átvágtam a tömegen, hogy megtudjam, mi a fene történt, de talán jobb lett volna, ha nyugton maradok. A jelenet ugyanis, aminek a szemtanúja lettem, teljesen lesokkolt.
Döbbenten, kandira kerekedett szemekkel hallgattam, ahogy a rongyos fickó az én nevemen szólongatta az előtte kucorgó lányt. Ha jól láttam, Greta volt az, a szurkolócsapat egyik újabb tagja. De mégis...
Éreztem, ahogy sokak tekintete felém irányult, s hirtelen egészen törpének láttam magam a világ szemében. Minden elhomályosodott körülöttem, és csak a rémisztő férfi, meg szerencsétlen Greta alakja volt éles. Csak őket tudtam figyelni, pedig rettenetesen próbáltam másfelé fordítani a pillantásomat. Lefagytam. A lábaim remegtek. Mit akart jelenteni ez az egész? Hogy értette, hogy az én köröm következik?
Aztán a látószögembe bekerült Defektes is. Szinte lassított felvételként láttam, ahogy leterítette az idegen pasast, s ez annyira váratlanul ért, hogy meg is szédültem. A súlyom hátra akart rántani, így lépnem kellett egyet visszafelé, hogy ne essek el. Ezt érzékelve valaki megtámasztotta a hátamat, de nem volt erőm megfordulni, hogy megköszönjem neki.
Amikor az az őrült megkarmolta a nyomozót, egy kisebb sikkantás is elhagyta a torkomat, miközben össze is rezzentem, akár egy ijedt őzgida. Nem hiába kaptam ezt a becenevet, mindig hajaztam rá külsőleg és belsőleg is...
Végül minden felgyorsult előttem, így azt a pillanatot se fogtam fel, amikor már minden elcsendesedett, és Defektes hozzám, meg Gretahoz szólt. Csak gépiesen bólintottam, s ahogy mindenki más eltűnt körülöttem, hirtelen védtelennek éreztem magam. Egyedül, ebben a hatalmas épületben. Attól féltem, rám szakad a plafon is.
Óvatosan a lebilincselt férfi felé pillantottam, és csak az járt a fejemben, hogy baromi nagy veszélyben vagyok. Hiába állt előttem a nyomozó is, egyszerűen nem tudtam másra figyelni, csak arra az őrültre. Egészen addig ki se zökkentem, míg meg nem hallottam a „kérlek” szót.
Felpillantottam Defektesre, és egy újabb bólintással jeleztem, hogy felfogtam a kérést. Monoton mozdulatokkal ugyan, de sikerült Gretahoz lépnem, és egyenesen az egyik üresen hagyott terem felé húztam.
- Menjünk innen... - szóltam hozzá, de valószínűleg nem nyugtattam meg egy cseppet sem, hiszen amilyen zaklatott voltam én is...
Engem akart. Azt mondta, én leszek a következő. Ha pedig ennek köze volt a töri tanár eltűnéséhez, akkor tényleg nem voltam biztonságban. Se a városban, se a suliban, vagy otthon. Létezett egyáltalán olyan hely, ahol ne fenyegetett volna veszély? Abban a néhány percben erősen kételkedtem benne, s ez meg is látszott az arcomon, miközben még egy utolsó pillantást vetettem a fickóra.
Amint beléptünk a terembe, becsuktam az ajtót mögöttünk, és leültettem a másik lányt az egyik székre. Ő is remegett, akárcsak én, és a kezeit tördelve gubózott össze. A fejét a térdére hajtotta, s hüppögött; ő volt a kivetülése mindannak, amit magamba próbáltam fojtani. Nem akartam sírni, vagy reszketni a félelemtől. Nekem ennél erősebbnek kellett lennem, bátrabbnak és önállóbbnak.
Ennek ékes bizonyítékaként levetettem a blézeremet, és Greta vállára terítettem. Így már valamivel jobban érezte magát, még egy hálás félmosolyt is vetett rám, ám ettől függetlenül továbbra is sokkban volt. Pontosan ezért kellett nekem a lehető legstabilabbnak maradnom.
Mégis, rettentően fáztam. Annyira, hogy a karjaimat dörzsölgettem, és így próbáltam csillapítani a remegést, amit a testem emiatt produkált.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Kedd Dec. 03, 2019 5:46 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 678

Hatalmas szakadék tátongott köztem és a diáklány között. Ezt mi sem igazolta jobban annál, hogy nem bírta felfogni: nem volt szükségem senkire. A kapcsolatok, a kötődés csak gyengébbé tett volna, eltérített volna eredeti céljaimtól, és sebezhetővé váltam volna. Engem nem erre neveltek. Az elvárások alapján egy intelligens, határozott harcosnak kellett lennem. Nem engedhettem meg magamnak olyan luxust, mint az érzelmek.
− Szerencsére én viszont megelégszem azzal, hogy elégedetten tekintek minden nap a tükörbe. – Enyhén megrándult a szemöldököm a szavai kapcsán, de már megszoktam, hogy a hozzá hasonló tinilányok megbámultak, hiszen a folyosón is épp ezt csinálták.
− A kötelességtudat nem egyenlő a fásultsággal, kicsi lány – feleltem higgadtan. Meg aztán, ha mindenkivel viccelődtem volna, és állandó vigyorogtam volna, mint egy idióta, akkor ki volt volna komolyan? Így is sokan alábecsültek a korom miatt. Lehet, hogy a lány elégedett volt az oktalan bakfis szereppel, én viszont nem terveztem ostoba kölyökként viselkedni. – Legalább egy valaki a világon értékeli a poénjaidat, még akkor is, ha az te magad vagy – fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat.
− Tizennyolc éves vagy, a felnőttlét kapujában állsz. Ideje felébredni az álomvilágból Csipkerózsika, és megalapozni a jövődet, mert rajtad kívül senki nem teszi meg! Szerinted, én huszonnégy évesen nyomozó lennék, ha hülyeségekkel töltöttem volna a fiatalkoromat? – dorgáltam meg, hiszen végtelenül bosszantott a korunkbeliek hozzáállása. Azt hitték, az élet előttük állt, és majd a seggük alá tesznek majd mindent, holott a valóság kurvára kiábrándító volt. Ha nem hullattál verítéket, vért és könnyeket az álmaidért, akkor esélyed sem volt elérni azokat. Mert egy mocskosul kegyetlen világban éltünk, de ezt a lányhoz hasonló emberek nem látták be.
Mindenesetre, a témát visszatereltem az eltűnt tanár esetére, és végül is, nem zártam teljes kudarccal ezt a beszélgetést. Felkészültem a távozásra, viszont a terveimet ismét keresztülhúzták.
Nem foglalkoztam a diákokkal, amíg a fickót nem sikerült letepernem. Kénytelen voltam őt hatástalanítani, mert ki tudja mit művelt volna szerencsétlen lánnyal. Arról nem is beszélve, hogy a szurkolóegyenruhát viselő, rémült diáklány közelében álló srácok meg nem mozdultak volna, hogy a segítségére siessenek. Puhány nyomorék volt az összes. Nem ártott volna nekik sem némi kiképzés…
Fawn felé fordultam. Utasítottam, hogy a sokkban lévő diáktársát vigye magával, majd elküldtem mindenkit. A tömeg lassan oszlani kezdett, én pedig az emberünket betaszítottam egy másik terembe. Miközben vártam a kollégáim megérkezését, felhívtam a mentőket is, és amint elvitték a pasast, elcsíptem egy srácot, aki a folyosón ácsorgott, és elszalasztottam az iskola pszichológusáért is.
Csak ezután nyitottam be abba a terembe, ahová a lidérclány vitte be szerencsétlen pomponlányt. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, és még halkabban csuktam be magam mögött. Elsőre két dolog tűnt fel: Fawn blézere a Gretának nevezett lányon volt, Fawn pedig reszketett. Halk sóhajjal bújtam ki a saját bőrkabátomból, és finoman a lidérc vállára terítettem. Röhejesen nézett ki szerencsétlen, tekintve, hogy a vállaim kétszer olyan szélesek voltak, mint az övéi. Szinte elveszett a dzsekimben.
Először Gretahoz léptem, az ujjaimat összekulcsolva guggoltam le vele szemben.
− Ne aggódj! Minden rendben. A kollégáim bevitték az őrsre, és kiderítik miként szabadult be ide az az alak… Többet nem fog zaklatni téged. Értesítettem az iskola pszichológust és a mentőket, ha esetleg nagyon rosszul éreznéd magad, akkor a rendelkezésedre fognak állni. Nem akarlak részletekkel zaklatni. Elsőkörben az a legfontosabb, hogy megnyugodj. Utána szeretnék feltenni neked néhány kérdést az esettel kapcsolatban, rendben? – Hangomban ezúttal nyoma sem volt fennhéjázásnak, vagy éppen gúnynak. Némi emberi érzelem belém is szorult, épp ezért fordultam ezután Fawn irányába. Kicsit odébb húztam a lánytól, és suttogva ezt kérdeztem: − Te jól vagy?
Szidhatott amennyire szeretett volna, mindig okkal viselkedtem úgy, ahogy. Épp ezért vettem elő most az emberi énemet, mert neki sem lehetett egyszerű hallani, ahogy konkrétan megfenyegették.
− Beszélnünk kellene erről-arról – tettem hozzá fojtott hangon, majd Gretára sandítottam. Érezhetően nem akartam a másik lány előtt ilyenekről beszélni, meg aztán egy nyugodtabb környezetben még a legkellemetlenebb témák is elviselhetőbbek voltak.  – Amint érte jönnek, szeretném, ha velem tartanál. Lógok neked egy ebéddel – vigyorodtam el pimaszul, mert szerettem volna oldani a hangulatot, vagy legalább is, azt vártam, hogy abbahagyja a remegést, és valami csípőset visszaszóljon.







nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 04, 2019 12:05 am

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
everything i wantedSad ▿ 1034

Bosszantott, hogy elkezdett apáskodni fölöttem. Mégis ki volt ő, hogy csak úgy beleszóljon ebbe?! Ha kíváncsi lettem volna arra, ő mit gondol a hozzáállásomhoz bizonyos dolgokkal kapcsolatban, megkérdeztem volna... De nem tettem, tehát egyértelműen nem érdekelt, hogy Mr. Tökély mit tanácsolna nekem a fényes jövőmmel kapcsolatban. Nem meglepő hát, hogy képtelen voltam szó nélkül hagyni a próbálkozását.
- Azt hiszem vagyok elég érett ahhoz, hogy képes legyek egyedül dönteni erről, úgyhogy nem bánnám, drága nyomozó, ha nem szólna bele ebbe! - sziszegtem, meg se próbálva elrejteni a hirtelen támadó dühömet. - Ha pótapára vágynék, arról már úgyis tudna a maga remek eszével, úgyhogy ha lehet, ne próbáljon meg úgy tenni, mint akit érdekel a jövőm - tettem hozzá. Egyáltalán nem értettem, miért kellett így reagálnia, amikor egyáltalán nem volt ehhez semmi köze. És amúgy is... Attól még, hogy egy kicsit gyerekes voltam néha napján, tudtam felnőttes döntéseket meghozni, szinte minden nap dolgozni jártam suli és edzés után, hogy legyen pénzem ebédre - és egy nap albérletre is, hogy végre leszállhassak a nagynénémről -, ráadásul ide is teljesen önállóan intéztem el a költözködést. Igaz, a papírmunkában kértem némi segítséget az otthoniaktól, anya pedig ügyesen megbizonyosodott róla, hogy ne legyen se átverés, se szívás a vége... De ettől függetlenül egyedül oldottam meg mindent. És továbbra is így terveztem, mert tudtam, hogy egy lidércnek nem érdemes megbíznia másokban. Mindenki, aki közel került hozzá, csak azért tette, mert automatikusan vonzódni kezdett a puszta lényéhez.
Szerencsére az interjúnk további része gyorsan eltelt, több piszkálódásnak nem hagytunk helyet és emiatt hamar be is fejeztük a beszélgetést. Azt hittem, végre simább vizekre evezik ez a napom is; már láttam magamat a szobám rejtekében, Winter társaságában. A jól megérdemelt pihenőmet, és a puha, hófehér cicám hangos dorombolásának hangját. Utóbbi miatt mindig „kismotornak” becéztem őt.
Csakhogy mindez teljes mértékben szertefoszlott a fejemben, amikor meghallottam a sikolyt, amely átszelte az egész főfolyosót. A tömegen áttörve pedig meg is pillantottam Greta riadt alakját, ahogy próbálta minél kisebbre húzni magát a támadójával szemben. A férfi egyenesen rémisztő volt, s hirtelen a szédülés is elkapott, amikor kiejtette a nevemet a száján. Undorodni kezdtem ettől az egésztől, attól, ahogy becézett, és attól, hogy így összekevert engem valaki mással. Na meg a színtiszta ártó szándék és ez a fenyegetőzés... Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy rettegtem tőle. Ilyenkor nem számított, mekkora erő lakozott bennem, vagy milyen makacsnak és önfejűnek mutattam magam mások előtt. Lebénultam, és ez egyáltalán nem vált előnyömre; ennek visszhangját pedig még akkor is éreztem, mikor Defektesnek hála elmúlt a veszély. Azaz... A pillanatnyi veszély. Én ugyanis még mindig bajban voltam, mert valaki engem akart.
Greta társaságában meghúztam magam az egyik terem homályában, s amíg arra vártunk, hogy történjen valami, igyekeztem lenyugtatni a szurkolótársamat. Még a blézeremet is odaadtam neki, hiszen úgy reszketett, mint egy nyárfalevél; ezt meg is hálálta egy apró mosollyal, de ennél többre neki se tellett a sokk miatt. Ahogy a tanári asztalnak támaszkodtam, borzasztóan fázni kezdtem, s én magam is remegtem, akárcsak a másik lány. A fejemben sorra tértek vissza az előző öt perc eseményei, és annak a borzalmas férfinak az arca. Ahogy csámcsogott, miközben a nyomozóval küzdött. Az az ijesztő őrület a tekintetében, ami még akkor is jelen volt, mikor már bilincset kapott a csuklóira... A kidülledt szemei, a beesett arca és az üveges tekintete... A hideg is kirázott, és legszívesebben elsírtam volna magam. Egyedül Greta miatt próbáltam nem kiborulni.
Amikor kinyílt az ajtó, összerezzentem. Hiába volt Defektes óvatos, egyszerűen a legapróbb zaj vagy moccanás is olyan hirtelen ért, hogy nem tudtam volna másképp reagálni rá. Az viszont valamiért adott némi megnyugvást, hogy ő jött be, és nem valamelyik tanár vagy diák.
Amikor rám terítette a dzsekijét, értetlenül pislogtam fel az arcára. Nem számítottam arra, hogy valaha is mutatni fog felém némi kedvességet, de ez a gesztus a részéről nagyon jól esett, főleg a történtek után. Még éreztem a testének hőjét a bőrkabátba bújva, orromat pedig azonnal megcsapta az anyag és Defektes illatának keveréke. Összébb húztam magamon a dzsekit, és egy halovány, de annál hálásabb mosolyt csillogtattam meg neki, már amennyire ezt a sokkos állapotom engedte.
- Köszönöm - motyogtam, majd figyelni kezdtem, ahogy Greta elé guggolt, és magyarázni kezdett neki. Valahogy megnyugtatott, hogy kész tényeket állított elé, és lényegre törő volt. Legalább szegény lánynak nem kellett azon gondolkodnia, mi is lesz pontosan ezek után. Válaszul még bólogatott is, valamint elmormogott egy „rendben” szerűséget, ami biztos jele volt annak, hogy képes lesz feldolgozni a történteket. Legalább is bíztam benne, mivel nagyon kedveltem őt. Olyan volt nekünk a csapattal, mint egy új hugica, akire nagyon kellett vigyáznunk. Elsősként olyan szép teljesítménnyel került be a válogatáson, hogy azonnal megengedtük neki, hogy az első sorban vegyen részt a portlandi meccsre összeállított koreográfiánkban. Gyönyörűen végigcsinálta, és egyetlen hibát se vétett.
Arra kaptam észbe, hogy valaki karon ragad, és egy kissé messzebb húz Greta-tól. Először riadtan pislogtam fel Defektesre, de szinte azonnal leesett, hogy csak ő az és nem az őrült fickó, így próbáltam lenyugtatni az összevissza kalapáló szívemet. Hogy jól voltam-e? Épp az előbb fenyegettek meg... Szóval nem, határozottan nem.
Bólintottam. Igaz, neki nem kellett volna hazudnom, de mégis ezt tettem, mert nem akartam, hogy gyengének lásson. Pedig még a szemembe is könnyek gyűltek, amint találkozott a pillantásom az övével. Fenébe, lánynak lenni szívás. Ha fiú lettem volna, ez az egész valószínűleg elment volna a fülem mellett; vagy legalább is nem ejtettem volna érte egyetlen könnyet sem.
- Igen, azt hiszem... - értettem egyet. Valaki el akart kapni. Feltehetőleg az, aki nyom nélkül eltűntette a történelem tanárt is. Vagyis minden hatalma megvolt hozzá, hogy engem is ugyanígy a semmivel tegyen egyenlővé. Vajon hiányoztam volna valakinek, ha erre sor került volna?
Már megint csak bólogatással tudtam felelni, s azonnal Greta felé fordítottam a tekintetemet. Attól féltem, ha ismét megszólalok, kirobban belőlem a sírógörcs, és itt helyben nekilátok pityogni, mint egy kislány. Túlzás lett volna így reagálnom minderre?
Szipogva, lebiggyesztett ajkakkal fordultam ismét Defektes felé. Azt hiszem, annak idején erre az arckifejezésemre mondták az otthoniak, hogy egy őzgida ártatlan pillantására hasonlított. Innen kaptam a becenevemet is, s ezután már minden mozzanatomról ez a kedves élőlény jutott eszükbe. Ahogy... Mindenki másnak is. Csak épp itt a nagynénémen kívül senki nem hívott Gidának. De akkor honnan tudta az a fickó..?





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Dec. 04, 2019 1:21 am

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 616

− Nem gondolod, hogy kissé tele vagy ellentmondásokkal? – vontam fel a szemöldökömet, hiszen az előbb még arról magyarázott, hogy milyen fiatal és bohó, továbbá a korabelieknek ilyennek kell lennie, most pedig határozottan arról akart meggyőzni, milyen felnőttes is volt.
− Hidd el, ha a pótapád lennék, hamar feladnád – jegyeztem meg, elvégre egy pillanatra felvillant előttem, hogy a saját öregem három napra kitett minket a szabadba a nővéremmel csak azért, hogy elsajátíthassuk a túlélés alapjait, továbbá megtanuljunk együtt dolgozni. Hatalmas táskákkal a hátunkon, kilométereket gyalogoltunk az öreg által kijelölt útvonalon. Kaptunk egy térképet, felszerelést, de mindent magunknak kellett megoldanunk. Ha lett volna gyerekem, én sem csináltam volna másképp vele. Meg kellett tanulnia, hogy csak az erősek maradhattak életben, és az előttem álló diáklány láthatóan nem bírta volna a kiképzést. Szerencse, hogy nem voltam se az apja, se úgy igazán senkije.
Lány létére borzasztóan érzékeny természet volt. Arról nem is beszélve, hogy könnyen felkapta a vizet, holott csak őszinte voltam vele. A kis lidérc nyilván nem szokott ehhez hozzá. Vajon hányszor hazudhattak egy nap az arcába?
Mindenesetre, sokkal fontosabbnak találtam az eltűntről faggatni, minthogy megpróbáljam megnevelni, így viszonylag hamar szabadultam nyomasztó társaságától, hogy aztán még kellemetlenebb szituációba gyalogoljak bele.
Elég szomorú volt, hogy én voltam az egyetlen cselekvőképes ember, de hát nem mindenki volt hozzászokva a veszélyes helyzetekhez. Ezért talán nem okolhattam egyik gyereket se, csupán azokat, akik ilyen nyámnyiláknak nevelték őket.
Egy utolsó pillantást vetettem az őrültre, aki immár a kollégáim kezeit között vergődött és üvöltözött. Jobbnak láttam hát ránézni a két lányra, elvégre, rajtam kívül úgyse foglalkozott volna velük túlságosan.
− Nincs mit – erőltettem az arcomra egy apró mosolyt, aztán a másik diák felé fordultam. Finoman megszorítottam Greta vállait.
− Tényleg minden rendben lesz. – Biztattam, hogy emiatt az eset miatt ne törjön össze teljesen. Csak rosszkor volt rossz helyen. Viszont Fawn rosszabb állapotban lehetett, elvégre őt érte a félresikerült fenyegetés, ezért is szerettem volna kettesben beszélgetni vele.
Kétkedő pillantást vettem rá, de nem kommentáltam. Ezúttal elmaradtak a gúnyos csipkelődések. Ellenben a kabátom zsebére böktem. Talán kicsit sajnáltam őt, viszont ennek nem kifejezetten mutattam jelét. Sok-sok év alatt belém rögzült, hogy ne mutassam ki az érzéseimet, épp ezért csak ennyit mondtam neki: – Ott találsz zsebkendőt.
− Nézd, értem, hogy zaklatott vagy, de az a dolgom, hogy ennek a városnak a lakóit megvédjem, épp ezért nem eshet bajod, amíg itt vagyok. Érthető voltam?
– dugtam zsebre a kezeimet, de mielőtt mást is mondhattam volna, kopogtak. Kiszóltam, az iskola pszichológus bukkant fel, és hívta magához Gretát. Fawn felé fordult, de intettem, hogy menjenek.
− Vele még beszélnem kell. Vigyázok rá, ígérem. Greta, téged pedig valamikor megkereslek– tettem hozzá, miközben a pszichológus kiterelte Gretát a teremből. Sóhajtva leeresztettem a vállaimat, majd Fawnra emeltem a pillantásomat.
− Még mindig spagettit akarsz enni? – érdeklődtem, s közben arra céloztam, hogy igazán követhetne. Finoman megfogtam a kabátom ujját, és húzni kezdtem magammal. Kitereltem a folyosóra, egészen a kijáratig, és ha hagyta, akkor egészen a parkolóban álló Porschémhoz tereltem.
− Pattanj be hátra! – böktem az autó felé, én pedig be is ültem a volán mögé. Az anyósülésen Rookie csaholni kezdett, és vígan megnyalta az arcomat, amikor beültem mellé. Rendőrkutya ide, vagy oda, imádtuk egymást azzal a döggel. – Szóval, hová vigyelek enni?
Vártam, hogy mondjon egy úticélt, ha nem akart enni, akár haza is vihettem, igazából, tényleg csak szólnia kellett, hogy mire volt szüksége. Megigazítottam a visszapillantó tükröt, hogy láthassam benne. Nem volt szokásom másokkal furikázni, nemhogy ebédelni elvinni, viszont nem hagyhattam így magára, viszont ezek után a helyében én sem éreztem volna magam biztonságban az iskolában.
A kocsimba épített rendőrségi rádió recsegni kezdett, de meg sem vártam, hogy beszélni kezdjenek, egyből kinyomtam. Jelenleg sokkal fontosabb dolgom volt annál, hogy a többiek gyorshajtókat hajkurásznak.






nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 04, 2019 2:52 am

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
everything i wantedSad ▿ 1179

Kiborulhattam volna. Ez lett volna a helyes reakció, hiszen a biztonságom forgott kockán. Látni és hallani a fenyegetőm vergődését pedig egyenesen a Pokol bugyraira emlékeztetett... Mégis, csendben tűrtem, hogy izmaim reszkessenek és a torkomat méretes gombóc feszegesse. Már csak Greta érdekében is igyekeztem nyugodt maradni, hiszen az ő szemében én követendő példának számítottam sok szempontból. Idősebb is voltam nála, így tényleg nem engedhettem meg magamnak a sírás luxusát. Meg aztán ott volt Defektes is... Wayne nyomozó... Az a marha, aki megmentette őt, engem pedig pont előtte próbált az őrületbe kergetni a lenéző viselkedésével. Bezzeg most; a kabátja biztonságába vont, nem tett gúnyos megjegyzéseket és még talán meg is próbált mosolyogni. Sajnált. Nem kellett kimondania, de tudtam róla. És fogalmam se volt, miként álljak ehhez hozzá. Az előbb még virágnyelven egy beképzelt libának is elkönyvelt, ahhoz képest ezúttal igazi úriember volt. Legalább is határozottan nem az az egófűtötte zsaru, aki számára már a puszta jelenlétem is fájdalmas pont lehetett.
Amíg ő váltott néhány szót Gretaval, én próbáltam felidézni a lány vidám pillanatait. Az edzéseinket, a kecses táncmozdulatait és a lelkesedését. Azt, ahogy elsős létére lekörözte még Madisont is. És ahogy lepacsizott velem, mikor én is lealáztam a csapatvezetőt az egyik nehéz mutatványban. Kedveltük őt, félreértés ne essék... De néha túlságosan is tisztában volt vele, hogy ügyes szurkoló és jó vezető.
Végül Defektes rángatott vissza a valóságba, szinte szó szerint; kissé meg is ijedtem, amikor váratlanul odébb húzott, de ezt igyekeztem a lehető legjobban leplezni. Gyengének lenni egy ilyen önimádó alak előtt nagyon nagy vétek lett volna.
De talán csak sikerült mutatnom valamit a kétségbeesésemből, ugyanis egy elég nyers kijelentéssel felhívta a figyelmemet a kabátja zsebében lapuló zsebkendő csomagra, amit meg is találtam, ahogy az egyik kezemmel benyúltam érte.
- Köszönöm - szipogtam ismét, közben előhalásztam egy zsepit, hogy kifújjam az orrom... Vagy valami. De alig, hogy elkezdtem trombitálni, megeredtek a könnyeim, hiába is próbáltam visszanyelni őket. Hát ez nem lehet igaz...
Az se segített, hogy Defektes közben egy rövid monológgal megpróbálta a tudtomra adni, hogy... Mit is? Meg fog védeni? Lényegtelen; ettől csak tovább potyogtak a könnyeim, és hüppögni is kezdtem, miközben bólogatva próbáltam elfogadni a szavait. Pont, mint egy kislány. Egy kicsi lányka, akit magára hagytak a szülei. Szinte így is volt, hiszen ha a történtek miatt bárki felhívta volna őket, a válasz csak annyi lett volna, hogy „Oldják meg, Fawn már nagy lány. Tud magára vigyázni.”
- Elnézést, csak... - hüpp - Nem tudom, mi ütött belém... - hebegtem összevissza, a zsebkendő tisztábbik részét pedig arra kezdtem használni, hogy felitassam az arcomon lefolyó könnyeket. Kész szerencse, hogy még szempillaspirált se tettem fel reggel.
Ezután megérkezett a pszichológus Gretaért. Nem fordultam felé, csak a földet lesve vártam, hogy végre eldőljön az én sorsom is; közben elővettem egy újabb zsebkendőt, amit már csak az arcom szárítgatására használtam. Még mindig reszkettem, pedig kellemesen melegített a bőrdzseki is, aminek az ujjaiba végül bele is bújtattam a kezeimet. Azt hiszem, ez természetes volt, talán nem kellett szégyellnem, hogy kissé kiakadtam. Mondjuk... Nem szoktam olyan sokszor sírni. Ez viszont újdonság volt.
A kérdésre felpillantottam Defektesre... Vagyis Wayne nyomozóra, és csak ekkor tűnt fel, hogy ismét kettesben voltunk. Gyengének éreztem magam, így örültem, hogy legalább ő ott maradt velem. Még ha továbbra is egy tuskónak gondoltam - leszámítva az előző fél percnyi kedvességét.
Igazság szerint nem volt étvágyam. De volt egy sejtésem, hogy ha ezt mondom neki, arra kaptam volna megint valami atyáskodó pillantást, sőt, talán még egy kommentet is arról, hogy „reggel óta nem ettél semmit, úgyhogy mindenképpen ebédelned kell.” Vagy az is lehet, hogy letojta volna magasról, és csak eldobott volna hazáig. A fene se értette a logikáját...
- Talán...? - feleltem monoton hangon, de a végére becsúszott egy kérdőjel is, ahogy ő a kabát ujjánál fogva elkezdett kifelé húzni. Már egyáltalán nem értettem semmit. Az meg végül tényleg mindennek a teteje volt, hogy a kijárat felé haladva pár diák egyből felénk lesett, és olyan nagy döbbenettel bámultak, hogy legszívesebben elbújtam volna előlük. Még össze is súgtak páran, de sajnos nem rendelkeztem szuperhallással, így semmit nem szűrtem ki belőle. Bár az arcukat látva... Bizonyára nem volt abban a pletykában semmi jóindulat.
Keserűen lehajtottam a fejemet, és hagytam, hogy a hajam az arcom elé omoljon. Közben igyekeztem tartani a tempót Def... A nyomozóval, többé-kevésbé sikeresen. A magasság különbségek miatt ő valamivel gyorsabb volt nálam, így azon kaptam magam, hogy néha már tipegnem kellett, ha nem akartam, hogy nagyon húzgálnia kelljen.
- Mióta járnak a zsaruk ilyen kocsival...? - jegyeztem meg magamnak, amikor megpillantottam a Porschét. Gyönyörű autó volt, ami még ebben a válságos helyzetben se kerülte el a figyelmemet.
Az utasítását követve be is ültem a hátsó ülésre. Orromat megcsapta az illatosító aromája, amihez meglepő módon egy számomra nem túl kellemes valami is keveredett. Először nem értettem, miért éreztem kutyaszagot, de aztán a helyemet elfoglalva megpillantottam a nyálgombócot az anyós oldalon... Te jó ég.
- Ó, helló kutyuli... - pislogtam az állatra némileg meglepetten. Ez egy kicsit segített a felébredésben, habár nem sokat tudtam hozzáfűzni a dologhoz. Sose voltam kutyás, és ez nem is fog változni. De azért azt meg kell hagyni, hogy egész aranyos volt az a vidám fogadtatás, amiben a szőrcsomó a gazdáját részesítette. Kicsit emlékeztetett Winterre, bár ő sose nyalogatta az arcomat azzal a kis érdes nyelvével. Apropó Winter... Most mindennél jobban örültem volna a társaságának. Meg a hangos dorombolásának és a puha, meleg bundájának a kezem alatt.
A kérdés hallatán egyetlen hely jutott eszembe, ahova szívesen mentem volna enni: Billy étterme... A legbarátságosabb burgerező, ahol valaha megfordultam, ráadásul isteni házi készítésű ételeket lehetett ott kapni. Talán még spagetti is volt... De a sült krumpli most valamiért jobban hangzott a fejemben.
- Van egy hely innen nem is olyan messze. Félúton a belváros felé. Bill’s a neve, lehet, hogy hallott már róla. - Erre láttam némi esélyt, mivel elég népszerű étterem volt. Még Nicholson edző is oda vitte Stellát a bál után, ráadásul legutóbb nagyon finom csirkés burgert ettem ott... Reménykedtem benne, hogy a házi kaja látványa majd visszahozza az étvágyamat.
Miközben becsatoltam a biztonsági övemet, lesütött szempilláimon át lopva felnéztem a visszapillantóra. Olyan komor volt a tükörből visszaköszönő arc... És annyira merev. Mint aki minden erejével azon volt, hogy keménynek mutassa magát a világ felé. Valahol magamra ismertem abban a tekintetben.
A rádió recsegése ismét felriasztott a pillanatnyi merengésemből. Ugyanúgy összerezzentem, mint amikor Wayne nyomozó belépett a terembe; ezúttal viszont gondolkodás nélkül lekapcsolta a zaj forrását, ami számomra egészen érthetetlen volt, hiszen eddig úgy tűnt, a munkája számára a legfontosabb. Talán mégis szorult belé némi együttérzés?
Nagyot fújva támaszkodtam az egyik karommal az ajtónak, és kifelé kezdtem bámészkodni. Már alig vártam, hogy messzire kerüljek a sulitól... Addig nem voltak róla rémálmaim, de a történtek után egészen biztos voltam benne, hogy egy darabig csak a Beacon Hills Gimnázium folyosóit fogom látni, ha lehunyom a szememet. És Gretat, ahogy összegubózik a szekrények mellett. Meg azt a férfit, aki az én nevemen szólította őt. Még ott, a kocsiban is csak az ő szavait hallottam visszhangozni a fejemben.
„Kis Gida, őzikém... Fawn... Most a te köröd következik, drágaságom...”
Az én köröm. Az én köröm...





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Dec. 04, 2019 3:58 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 768

A belém nevelt érzéketlenségnek köszönhetően, ha engem fenyegettek volna meg, legfeljebb arcon röhögtem volna az illetőt, hogy tessék csak, itt vagyok, próbálkozzon nyugodtan. Csupán sejtéseim voltak arról, hogy a két lány miként élhette meg ezt az egészet, és ez alapján próbáltam meg hozzájuk viszonyulni. Anyám mindig azt tanította, hogy ilyenkor nem érdemes erőszakosan faggatózni, hiszen az empátia kimutatása nagyobb bizalmat ébresztett az áldozatban, és könnyebben megnyugodott, mintha kérdésekkel bombáztam volna. Pedig rengeteg kérdésem lett volna Gretahoz, de úgy véltem, azoknak a többségére az iskolai kamerák felvételei úgyis választ nyújtanak majd, ezért se terveztem túlságosan felzaklatni őt. Meg aztán, a valódi célpont nem is ő volt, hanem az a bolond lidérclány, akit percekkel ezelőtt egy másik teremben faggattam. Ha korábban nem csíptem volna el, akkor a pasas megtalálta volna?
Aprót biccentettem, bár nem volt szükség a köszönetre. Nem tettem érte semmit, legalább is, úgy éreztem, hogy nem tettem érte semmit.
− Sokk hatása alatt vagy. Megijedtél. Ennyi az egész. Teljesen természetes, normális érzés – fontam magam előtt össze a karjaimat, miközben próbáltam elemezni a benne kavargó érzéseket. Közben viszont kicsit másabb tájakra eveztek a gondolataim. Olyan emlékkép bontakozott ki előttem, amit kifejezetten gyűlöltem: egyszer, nagyon régen apám bezárt a pincébe, hogy megtanuljam le küzdeni a félelmemet a sötétséggel szemben. Gyerek voltam még. A drasztikus módszerei ugyan hatásosak voltak, de örök nyomot hagytak a viselkedésemen. Hamar visszarángattam magam a valóságba, és próbáltam Fawnt megnyugtatni.
Ha lett volna szívem, biztosan megsajnáltam volna, azonban csak csendben néztem, ahogy letörölte a könnyeit, és elkönyveltem magamban, hogy pontosan ezért nem nyitottam senki felé, és nyomtam el az érzelmeimet. Gyenge lettem volna tőlük.
Az elmélkedéseimből ezúttal a pszichológus zökkentett ki, és hagytam, hogy elvezesse a másik szurkolólányt. Rá jelenleg nem volt szükségem. Tőle csak annyit szerettem volna tudni, hogy látta-e miként jutott be a fickó. Az sokkal jobban érdekelt, amit az őrült Fawnról mondott.
− Nos, akár tetszik, akár nem, akkor is elviszlek innen valahova – jegyeztem meg ellentmondást nem tűrő hangon. El akartam tűnni a kíváncsi tekintetek elől, és végre meg akartam szabadulni a középiskola mocskos, pletykákkal teli világától.
Magabiztosan, felszegett állal vágtam át a diákok között. Előfordult, hogy némelyiket lesújtó pillantással illettem, miközben magam után húztam a lidérclányt. Szívem szerint kivillantottam volna a fogam fehérét, hogy elhallgassanak, mert különösen irritált a tömegen végigfutó susmus.
A parkolóba érve fellélegeztem. Olyan érzés volt kijutni a szabad ég alá, mintha évek óta a föld alá zárva tengettem volna a mindennapjaimat, és végre lehetőségem akadt meglátni a napfényt. Valahogy így érezhettem magam, amikor megszabadultam attól a fojtogató környezettől.
A lány megjegyzését hallva akaratlanul is elvigyorodtam. – Amióta a zsaruk megkapták az első fizetésüket, és kijelentették, hogy nem ülnek koszos csotrogányokba. Ez a saját autóm. – És egyben büszkeségem, hiszen rengeteget gyűjtögettem, hogy megvehessem, és azóta is hűségesen viseltem a gondját. Vele egészült ki csodálatos triónk, amelyet jómagam, Rookie és az autóm alkotott.
− Ne aggódj, mást nem fogsz látni ebben a városban ilyen autóval furikázni. Legalább is, zsarut biztosan nem – tettem hozzá játékosan, elvégre, nekem most több pénzem volt, mint az őrsön lévő fánkzabálóknak összesen.
Az autómban ülve megszűnt létezni a külvilág. Legalább is, sikeresen kizártam az elmémből minden olyan zavaró emlékképet, mint például az egyik srác pattanásos álla, vagy az őrült fogatlan vicsora. Néha utáltam magam, amiért ilyen apró szarságok is megragadtak az elmémben.
Rookie vidáman vakkantott egyet a lány üdvözlésére, de jó kutya lévén nem kezdett el fészkelődni, és nem is tervezett hátramászni a két ülés között. Akkor a falnak mentem volna tőle.
− Ismerem. Szoktam arra járni, bár még sosem voltam odabent. – Ellenben két utcával odébb fogtam már egy tolvajt, ha ez jó pontnak számított. Mindenesetre még indulás előtt letépkedtem a karomra ragasztott nikotintapaszokat, aztán elfordítottam a kulcsot. Édes morajlással éledt fel a motor, én pedig kinavigáltam magunkat a parkolóból.
Az utat néztem, de időnként a visszapillantón keresztül láttam a lány arcára kiülő aggodalmat. Tele lehetett rossz érzésekkel és gondolatokkal, amikért nem hibáztathattam.
Nem sokkal később leparkoltam az említett kajálda előtt. Még egyszer hátrapillantottam a tükörben, aztán kikászálódtam az autóból. Először az anyósüléshez léptem, hogy Rookie-t kiengedhessem, aztán kinyitottam a lánynak is az ajtót.
− Remélem, nem bánják, ha a kutyát is viszem magammal – jegyeztem meg az épület felé fordulva, bár nem sokat tehettek egy rendőrségi mellénnyel ellátott kutyával szemben. Ráadásul, szerencsétlen épp olyan éhes és szomjas voltam, mint ő.
− Csak utánad – intettem a kezemmel, hogy előre engedhessem a lányt. Zsebre dugott kézzel léptem be Fawn és Rookie után, akit még megkötni sem voltam hajlandó, mert olyan békésen sétált mellettem. Hangosan üdvözöltem a bentlévőket, majd a diáklány felé fordultam segítségért. Elvégre, ő javasolta ezt a burgerezőt, biztosan volt megszokott helye, ahová ülni szeretett volna.






nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 04, 2019 6:35 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
everything i wantedSad ▿ 1081

Nem számítottam rá, hogy Defektest érdekelni fogja, hogy még nem ettem semmit és a spagettiről is lemaradtam. Furcsa volt látni, hogy így megjegyezte a legapróbb részleteket is, pedig igazából teljesen jelentéktelen dolog volt az a húsgombócos finomság; legalább is Mr. Quesadilla eltűnéséhez képest.
Meglepetésemben csupán egy elég bizonytalanra sikeredő választ tudtam odanyögni a nyomozónak, aki mindezek ellenére olyan határozott szigorral, és ellenállást nem tűrve döntött úgy, hogy márpedig el fog innen vinni valahova, hogy eszemben se volt esetleg nemet mondani neki. Más körülmények között már csak azért is ellenkeztem volna vele, hogy felbosszantsam, és lássam, ahogy a homlokán lévő ráncok kiszélesednek dühében.
Azonban se a hely, se az idő nem volt adott az effélékhez, így némán követtem őt végig a folyosón. Sokan bámészkodásba kezdtek, és hála annak az akaratom ellenére szerzett hírnevemnek - átkoztam is érte az összes létező lidércet -, voltak pletykások is köztük, akik voltaképpen a szemem láttára kezdtek sutyorogni valamit. Kettős érzéseim voltak ezzel kapcsolatban; egyrészt nagyon szerettem volna tudni, mit találtak ki már megint, ugyanakkor nagyon is örültem, hogy engem nem áldottak meg természetfeletti érzékekkel, így boldog tudatlanságban maradhattam. Ki tudja, mi jutott eszükbe... A Della ügyet is teljesen kicsavarták, mire végigért a hír az iskola teljes egészén.
Kiérve a parkolóba, kissé elcsodálkoztam Defektes autóján. Nem számítottam egy ilyen drága kocsira, a helyére csak a szokásos „SHERIFF” feliratot hirdető, homokbarna csotrogányt képzeltem, tetején a villogó fényekkel.
- Nagyon szép kocsi! - ámuldoztam, majd a nyomozó további megjegyzésére csak felsóhajtottam, és a szemeimet forgatva be is ültem inkább. Felvágós.
Odabent egy újabb meglepetés fogadott, ám ez nem volt elsőre olyan kellemes, mint a korábbi. Nem voltam túl nagy barátságban a kutyákkal, ám ez a példány egészen aranyosnak tűnt, ráadásul nagyon okos is volt - bár az nagyon sokat elárult róla is, és a gazdájáról is, hogy ő ült az anyós ülésen, és minden bizonnyal sok másban is prioritást élvezett. Ez volt a másik nagy sztereotípia a zsaruk körében; a fánkos mellett, ami sajnos nagyon sokukra igaz volt.
- Nem fog csalódni benne, ezt garantálom - mosolyodtam el haloványan, de ez szinte azonnal le is fagyott az arcomról. Igyekeztem összeszedni magam, de ez hihetetlenül nehéz feladatnak bizonyult így, hogy szinte lehetetlenség volt kivernem a fejemből a történteket. Az a férfi halálra rémített...
Amíg tartott az út, csak kifelé leskelődtem. Figyeltem, ahogy elsuhantak mellettünk az épületek és a fák, a bokrok és a járda teljes hossza. Néhány ember, babakocsis nők és járókeretes idősek. Pár kutya a gazdáikkal, kerítések tetején gubbasztó macskák és madarak. Ismerős környék volt ez, hiszen néha napján képes voltam gyalog megtenni ezt az utat a suli és Billy étterme között. Onnan aztán fogtam egy buszt, és a belvárosba mentem, hogy dolgozzak néhány órát. Volt, hogy estig is bent maradtam, és a szünetekben készültem a másnapi dolgozatokra. Nehéz volt összehozni a munkát a tanulással, de sajnos kénytelen voltam erre folyamodni, ha minél előbb le akartam szakadni a nagynénémtől. Nem szerettem volna sokáig a terhére lenni, hiszen neki is szüksége volt magánéletre.
Volt egy pillanat útközben, amikor akaratlanul is a visszapillantó felé fordultam. Pont akkor, amikor Defektes is oda nézett, így a tekintetünk néhány másodperc erejéig találkozott. Szinte lehűlt körülöttem a levegő, ahányszor azokba a szigorú szemekbe néztem, így kénytelen voltam inkább az ablakon kívüli látványra koncentrálni. Az valamivel barátságosabbnak tűnt.
Mikor megérkeztünk, nagyot fújva szedtem össze magam testileg és lelkileg is. Ez idő alatt a nyomozó kiengedte a kutyáját - mint mondtam, prioritást élvezett... -, majd nekem is kinyitotta az ajtót. Felvont szemöldökkel pislogtam fel rá, de szinte azonnal ki is szálltam, nehogy ezért is morogni kezdjen. Egy hálás mosollyal le is tudtam ezt a gesztusát, de magamban azért megjegyeztem, hogy „bezzeg a kutyádnak előbb nyitottál ajtót...”
- Nem valószínű. A rendőrkutyák tudtommal fegyelmezettek, és azt hiszem jogában is áll bevinni őt bárhova... - elmélkedtem a kutya felé biccentve, közben jobban összehúztam magamon a bőrdzsekit, ami azóta is árasztotta magából a nyomozó illatát. Valamiért a macskamentára emlékeztetett. Szinte nem is akartam megszabadulni tőle, annyira kellemesnek találtam. Ez valami hülye varázslat lett volna? - És Billy egyébként is állatbarát, legfeljebb megkéri majd, hogy nagyon figyeljen oda rá és ne engedje közel a többi asztalhoz - tettem hozzá, majd elindultam a bejárat felé.
Amint odaértünk, Defekt Nyomozó ismét megvillantotta a benne rejtőző embert, és előre engedett. Ismét elmosolyodtam, és ezúttal még egy megjegyzést is tettem rá, ami a lassan oldódó hangulatomat jelezte.
- Ha nem tudnám, hogy megsajnált, azt hinném, egy igazi úriember veszett el magában - csíptem oda, aztán szó nélkül belibbentem Billy éttermébe. Az időzítéshez képest egészen szép számmal voltak vendégek odabent, a szőke pincérlányka - tudtommal Sophia, Mr. Nicholson legnagyobb átka - csak úgy sürgött-forgott a vörös-fehér egyenruhájában. A nyomozó példáját követve én is odavetettem valami halkabb köszönést, és egyenesen a túloldalt lévő pult felé pislogtam. Billy épp ott tevékenykedett, olyan sebességgel gyártva a burgereket és mindenféle nyalánkságokat, hogy az a korához képest már-már emberfeletti teljesítménynek számított. Amikor kiszúrt minket, intett nekem egyet, én pedig ezt viszonozva el is kanyarodtam jobbra, hogy megtaláljam a kedvenc helyemet. Ugyan voltak székes lehetőségek is, nekem mégis muszáj volt a saroktól nem messze lévő bódéba fészkelődnöm, ugyanis az étterem ezen részén nem tűntem fel a vendégek közül senkinek. Csak itt lehetett nyugalmam a kíváncsi tekintetek elől.
Amint odaértem, behuppantam a piros, ívelt ülés belső felére, és teljesen belesüppedtem a puha borításába. A lábaim ellazultak, így ki is nyújtottam őket, miközben hátradőltem, és úgy próbáltam elérni az asztalra kitett étlapot. Amennyiben Defektes is megérkezett a kis kedvencével, kettőnk közé toltam a listát, ami több oldalas volt és sok-sok étvágygerjesztő fotóval ellátták. Talán egy-két falat már le tudott volna menni a torkomon, de még nem voltam teljesen elkényelmesedve ahhoz, hogy képes legyen befalni egy egész burgert.
Nem tudom, mennyi ideig válogattam a kínálatból, de mire sikerült eldöntenem, mit tudnék magamba kényszeríteni, a látószögembe került egy combközépig érő, kissé fodrozott szoknya, amihez hosszú, szőke copf, széles mosoly és ragyogó kék szemek társultak. A kellemes mennyiségű sminkről nem is beszélve. Oké, oké, beismerem... Sophia egészen szép lány volt, ha eltekintettem attól, hogy nagyon próbált Delláék közé férkőzni.
Az persze meg se lepett, hogy rám épp csak egy fél pillanatig pislogott, mielőtt tekintete megállapodott volna Defektesen. Úgy nézett rá, mint aki menten elájul a látványától.
- Sikerült választanotok? - csillogtatta meg a hófehér fogacskáit a nyomozónak. Határozottan tetszett neki, ami engem hidegen is hagyott volna, ha nem az én jelenlétemben mutatta volna ezt ki. Bele se gondolt, hogy még akárkije lehettem volna annak a marhának - na nem mintha ez a veszély fenyegette volna bármelyikünket is.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Csüt. Dec. 05, 2019 12:44 am

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 608

Elégedett mosollyal simítottam végig a fényesre polírozott motorháztetőn.
− Bizony, a maga kategóriájában is gyönyörű. – Ráadásul olyan könnyedén siklott az aszfalton, mint ahogy a luxushajók haladtak végig a végtelen óceánon. Arról nem is beszélve, hogy nyáron elég volt leengednem a tetőt, és nem sültem meg a tikkasztó hőségben.
Szó, mi szó: az az autó a büszkeségem volt. Nemes példája annak, hogy kellő kitartással és spórolással bármit elérhetett az ember, elvégre a szüleim egy petákot se adtak bele. Ez a Porsche az én munkám gyümölcse volt, ahogy idővel a Beacon Hills-i lakásom is.
Két dologról tudtam szeretettel beszélni, az egyik ez a gyönyörűség volt, a másik pedig a Porsche belsejében várakozott türelmesen. A kocsiba beülve megvakartam Rookie fejét, hiszen jófiú volt, nem szedte szét a kárpitot, pedig jó ideje várt rám.
− Majd meglátjuk – jegyeztem meg talán kissé pökhendire sikeredett mosollyal, elvégre mindenben elég magasra tettem a lécet, nem volt olyan egyszerű megfelelni az elvárásaimnak. Sajnos, családi vonás volt a tökéletességre való törekvés, épp ezért tartották ennyire elviselhetetlennek a viselkedésemet.
Igyekeztem szemmel tartani a lányt, már csak azért is, hogy ha rosszul lenne, akkor egyből félre tudjak húzódni. Nem az ő érdekében, pusztán nem akartam, hogy hányásszag lengje be az autómat. Viszont nem értettem, hogy miért kapta el ilyen hirtelen a pillantását, elvégre, eddig gyakran a szemembe nézett, akkor mégis mi változott az elmúlt pár percben velem kapcsolatban?
Annyira nem rágódtam rajta, inkább csendben leparkoltam, majd kiengedtem Rookie-t és a lányt. Nem mosolyogtam rá, az arcom épp olyan kifejezéstelen volt, mint eddig egészen addig, amíg a kutyámra terelődött a szó.
− Én neveltem kölyökkora óta. Mindent, amit tud, tőlem tanulta – jegyeztem meg csendesen, majd füttyentettem egyet, mire Rookie egyből hozzám szaladt. Mindig a jobbomon haladt, pontosan mellettem, se előttem, se utánam nem járt. Egyenrangú partnerem volt mindenben.
− Úgyse menne máshová, amíg nem engedem meg neki – vontam meg a vállamat, miközben megpaskoltam a német juhászom fejét. Ismét előre engedtem a lányt, a megjegyzésére viszont akaratlanul is felhorkantottam. – Úriember vagyok, ha nem hoznak ki a sodromból és nem szórakoznak velem– szóltam vissza, jelezve, hogy ezt a különleges bánásmódot ő maga érdemelte ki, bár azt nem tettem hozzá miért. Felelőtlen lidérc maradt a szememben.
Végigmértem a helyet: kellemes retro stílusa bevonzotta az embereket, a pincérnők mások szemében biztosan szemrevalóak voltak, továbbá elég kellemes illat terjengett odabent. Összefutott a nyál a számban. Farkaséhes voltam.
Zsebre dugott kézzel követtem Fawnt, majd elhelyezkedtem vele szemben. Rookie a boksz mellett leült, és kíváncsian szagolt a levegőbe. Ő is enni akart már.
Éhségem ellenére nem pillantottam rá az étlapra, úgy voltam vele, hogy ez alkalommal rábízom magam a kis lidércre. Már éppen szóvá akartam tenni, hogy rábíznám a rendelést, amikor egy szőke pincérlány állt meg mellettünk. Ismertem azt a nézést. Még a hideg is kirázott tőle, mert sejtettem, hogy milyen gondolatok fordulhattak meg a fejében, azonban, ahogy végigmértem, rá kellett ébrednem, hogy igen butácska teremtés lehetett.
− Épp meg akartam kérni Fawnt, hogy rendeljen nekünk valamit. Nos, mit javasolsz? – fordultam a lány irányába kedves mosollyal, miközben igyekeztem minél távolságtartóbban viselkedni a pincérrel. Még Rookie is morogni kezdett rá, ami pedig elég nagy szó volt. Lehet nem ártott volna lenyomoznom a kisasszonyt, lehet volt valami rejtegetnivalója.
− Amíg mi megbeszéljük, hogy mit szeretnénk, addig légy oly’ kedves, és hozz valamit enni és inni a kutyámnak. Hosszú napunk volt – fordultam egy pillanatra a pincérke irányába, hogy éreztessem vele is: még Rookie-t is többre tartottam nála.
− Szóval, Fawn, mint említettem, az ebédünket illetően rád bízom magam, amelyet én állok, ellenben lenne néhány kérdésem, ha a kisasszony hajlandó lenne a dolgára menni – sandítottam a pincérnőre, aki a kérésem ellenére továbbra is az asztalunk mellett ácsorgott.







nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Dec. 06, 2019 11:47 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.
everything i wantedSmile ▿ 1093

Jó ötlet volt, hogy Billy éttermét választottam. Tudtam, hogy jelenleg az az egyetlen hely a világon, ahol biztonságban éreztem volna magam; ráadásul az is segített valamennyit, hogy nem kellett egyedül elkutyagolnom oda, és nem egymagam pityeregtem az egyik bódéba süppedve. Igaz, Defekt Nyomozót se neveztem volna a legjobb társaságnak, de egy ilyen helyzetben talán nála jobbat nem kívánhattam volna magam mellé. Ugyanis ha valakinek a városban volt engedélye jól orrba vágni akárkit, aki kötekedni kezdett volna, az ő volt. Vele az oldalamon elég kényelmesnek éreztem még azt is, hogy mások között mutatkozzak a könnyektől feldagadt szemeimmel és a kipirult arcommal is. Meg azzal a batár nagy bőrdzsekivel, amit attól a marhától kaptam kölcsön.
Így az se csoda, hogy amint elértük a kiszemelt éttermet, valamivel megkönnyebbülten szálltam ki a szépséges autóból. Éhes ugyan nem voltam, de Billy kellemes hangulatú kajáldája már önmagában felért egy nagy adag mannával, úgyhogy nem volt okom panaszkodni. Egyedül a kutya zavart, de az is csak azért, mert nem szerettem azt a jellegzetes szagot, ami körbeölelte ezt a barátságos kis teremtést. „Kis?” Átfogalmazom. Ezt a nagy dögöt.
- Ezt fura hallani, hiszen ő sokkal barátságosabbnak tűnik. - Próbáltam hozni a formámat. Ez is a védekező mechanizmusom volt, mert hát pár perccel azelőtt még ott bőgtem előtte, mint valami kislány. Kénytelen voltam megkeményíteni a vonásaimat és visszatérni a valóságba, ha nem akartam továbbra is gyengének és gyámoltalannak tűnni előtte. Nem volt szükségem másokra, se a sajnálatukra, se a szeretetükre. Ebben hasonlítottunk egymásra... Ő és én. Én és ő. Defektes, és a nagyszájú Gida. Ennek a keserű komédiának két ellenpólusa, a főszereplők, akik a korábbi unszimpatikus viselkedésük ellenére együtt készültek enni a lány kedvenc helyén. Érdekes, mi mindenre ráveszi az embert egy olyan szörnyű esemény, mint aminek korábban szemtanúja voltam.
- Na persze - mosolyogtam az orrom alatt, de ezt ő nem láthatta, hiszen háttal voltam neki. Csupán a hangomból hallhatta ki a szám szélén megjelenő görbét, amely egy fokkal szélesebbé vált, ahogy megpillantottam odabent Billyt. Tipikus apafigura volt, meglehetősen sármos kiszerelésben. Korához képest szinte biztos voltam benne, hogy még mindig úgy vonzotta magához a harmincas-negyvenes nők társaságát, mint én... Ömm... Mint én mindenki másét. Kivéve Defektesét. Ő inkább kényszerítette magát, hogy velem maradjon, és valószínűleg nem azért tette, mert ez volt a legnagyobb vágya az egész világon. Még mindig nehezen tettem magam túl azon, hogy rá sehogy se hatott a természetes - természetfeletti? - vonzerőm, ugyanakkor valahol örültem is ennek. Végre valaki, akinek meg tudtam volna ismerni az igazi énjét... Ha érdekelt volna. Mert egyáltalán nem érdekelt.
Na jó, talán egy kicsit. Hangyányit. Molekulányit.
Amint megtaláltam a kedvenc helyemet, be is helyezkedtem a lehető legkényelmesebben. Mivel a nyomozó úgy döntött, velem szemben csüccsen le, sokkal több helyem volt a nagy, görbített ülésen, így nem zavartattam magam és azonnal szét is terültem rajta, épp csak nem folytam le róla az étlap elemzése közben. Azon viszont elcsodálkoztam, hogy Defektesnek eszében se volt megnézni az ennivalók listáját, már kezdtem azt hinni, hogy csak miattam ültünk be ide.
Végül megérkezett a barátnőim körében eléggé hírhedt pincérlány, Sophia. Természetesen azonnal a velem szemben ülőre vetette tengerkék pillantását, és szinte már várta, mikor cserélnek számot végre. Még a mosolya és a hangja is csak ezért könyörgött, ám úgy tűnt, Defektest hidegen hagyja a gyenge próbálkozása. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy konkrétan rám hagyta a választási lehetőséget és még kedvesen el is mosolyodott, mikor rám nézett. Most meg mi történik?
- Hát... Ömm... Még nem vagyok biztos benne - hebegtem kissé zavartan, mivel a rengeteg végkimenetel közül pont erre nem számítottam. Egészen váratlanul ért.
Aztán, Wayne nyomozó következő szavaira Sophia csak dermedten ácsorgott, a mosoly lefagyott az arcáról és próbálta kielemezni a tekintetével, mi az istennek lett ő a szemtanúja. Szívesen megkérdeztem volna tőle, mit gondolt ideiglenes társam viselkedéséről, de mivel az illető ott ült továbbra is... Inkább meghagytam magamnak a fura kérdéseimet.
Ahogy összeakadt a pillantásom Sophiáéval, csak húztam a szám, és próbáltam jelezni felé, hogy szerintem jobb, ha egyelőre hagy minket. Nem esett le neki, pedig még a vállamat is megvontam, sőt, egy jelentőségteljes nézéssel el is próbáltam terelni őt a másik asztalhoz, ám nem nagyon esett le neki. Végül kénytelen voltam elengedni a dolgot, mivel Defektes ismét hozzám szólt. Ekkor felé fordultam, és csak hallgattam, ahogy kicsit sem diszkréten elzavarta a pincérlányt. Szerencsétlen végül csak-csak megértette, mit akartunk elérni nála, úgyhogy gyorsan bólintott egyet.
- Máris kerítek valamit a kutyának... - motyogta, és már el is suhant. Az összes bent tartott levegőmet kifújtam ekkor, és csak így tűnt fel, hogy végig feszülten tartottam a vállaimat. Harcra készen, mert már attól tartottam, hogy a szemem láttára fogja rávetni magát a nyomozóra.
- Biztos, hogy rám szeretné bízni magát? - sandítottam Defektesre. - Csak nehogy megbánja...
Elmosolyodtam. Ez valamivel szelídebbre sikeredett, pont olyasmire, ami valójában tükrözött engem. Ez most nem az a cserfes, magabiztos arckifejezés volt, amivel szerettem szórakoztatni a népet. A maszkom most félre volt dobva, egyszerűen csak mosolyogtam, mert kezdtem jobban érezni magam. És mert kimondottan élveztem, hogy cukkolhatom a drága Defekt Nyomozót, ezt a goromba hőst, aki rávetette magát egy őrültre fegyver nélkül, csak hogy megmentse Gretat. Na meg engem is, ha úgy vesszük... Bár tudtam volna a gondolataiban olvasni, akkor legalább lett volna róla némi fogalmam, mi is rejlett e morcona álarc mögött.
- Általában szívesebben felezem a számlát, de a mai zsebpénzem már elment a menzai ebédre, úgyhogy... - szólaltam meg ismét, hiszen nem akartam, hogy azt higgye, kihasználom ezt a helyzetet. Akár abba is belementem volna, hogy utólag megadom neki a pénzt, legyen ő akármilyen gazdag is. - De visszaadom, ha megjött a fizetésem - fűztem hozzá, ha már így eszembe jutott.
Tekintetem ezután megállapodott az étlapon. Igazság szerint én már rég tudtam, mit fogok kérni, úgyhogy leginkább Defektes miatt akartam végignézni a kínálatot. Szinte biztos voltam benne, hogy a jó kondi miatt nem eszik annyi egészségtelen cuccot, bár azok után, hogy az autóban láttam őt nikotin tapaszokkal bénázni... Talán pont magasról letojta, mit visz be a szervezetébe táplálék gyanánt.
- A fehér, vagy a vörös húsokat szereti jobban? - tanakodtam, félig-meddig neki tűzve a kérdést. Közben az egyik ujjammal elkezdtem az ajkaimat piszkálni, hátha ez a mozdulatsor segít megtalálni a legjobb fogást erre a csodás napra. - Sült krumpli... Héjában főtt krumpli... Párolt zöldség, saláta, tört krumpli, édes burgonya... Mit ennék, ha Defekt Nyomozó lennék? - motyogtam magamnak, pillantásommal legalább hatszor végigfutva a köreteken és a burger választékokon. Mialatt próbáltam meghozni a legjobb döntést, előre dőltem, és letámaszkodtam az asztalra, egy pillanatig se figyelve a másik oldalt ülőre, aki már minden bizonnyal alig várta, hogy abbahagyjam a magammal való társalgást.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Yesterday at 12:29 am

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Gida & her Detective
Acta est fabula.
music •  Nyelvnyújtogatós  • 765

Attól, hogy nem forogtam túlságosan sokat társaságban, még nem jelentette azt, hogy ne tudtam volna mi járt az emberek fejében. Elég volt beleképzelnem magam a lány helyébe, és máris megvolt a következő lépésem. Elvégre, ki ne akarna egy biztonságot nyújtó helyre menekülni egy rémes tett helyszínéről? Vagyis, én mindenképpen így cselekedtem volna, bár számomra nem egy étterem, hanem a saját lakásom, vagy egy lőpálya okozott volna megnyugvást. Mondjuk, néha jól esett volna szétlyuggatni azokat a bábukat, már csak azért is, mert a bennem lakozó jaguárt a hétköznapokban szerettem elnyomni.
− Hah! – horkantam fel, majd a kutyára pillantottam. – Rookie, támadó pozíció!
A kutya egyből ugrásra kész volt, kivillantotta a fogsorát, vicsorogni kezdett, és olyan szinten morgott, hogy a mellettünk elhaladó kisgyermekes nő meglepődve mért minket végig. Rookie hátracsapta a füleit, a tappancsaival pedig úgy helyezkedett, mint aki bármelyik pillanatban elrugaszkodhat, és rávetheti magát arra a személyre, akit megnevezek neki. A kis demonstráció után szóltam neki, hogy lazíthat, és máris visszatért az a békés, ártatlan pofája, amellyel a lány is megismerte.
− Soha ne ítélj a borítóról – jegyeztem meg csendesen utalva egyszerre a kutyára és jómagamra. Elvégre, fogalma sem volt arról, én milyen voltam valójában, bár nem is terveztem neki kiönteni a lelkemet. Elég volt, ha magam birkóztam meg a saját démonaimmal és az ostoba múltbéli tetteim következményeivel.
Akaratlanul is elvigyorodtam, ahogy zsebre tett kézzel ott álltam mögötte, és hallottam a hangján, hogy mosolygott. Pedig ha tudta volna, hogy milyen karizmatikus tudtam lenni, ha a helyzet éppen úgy kívánta! De hát vele kapcsolatban nem volt semmi ilyesmi indíttatásom, különben is nehezteltem az összes lidércfajzatra, szóval a fajtájának a természetéből kiindulva egy fikarcnyi bizalmat se szavaztam meg neki. A sors furcsa fintora volt csupán, hogy egy ilyen mértékű fenyegetés után mégis kötelességem volt a gondját viselni.
Ahogy elhelyezkedtem vele szemben enyhén felvontam a szemöldökömet, elvégre, én a lánnyal ellentétben egyenes háttal ülve, a lehető legkisebb helyet foglaltam el. Azonban kivételesen nem tettem megjegyzést a borzasztó szokásaira, csupán a tekintetemből volt kivehető egyfajta enyhe neheztelés.
A nyugalmamat persze egy újabb felettébb bosszantó csitri felbukkanása zavarta meg, amelyet jobbnak láttam úgy hárítani, ha Fawnnal kedves voltam.
− Csak nyugodtan. Időnk, mint a tenger – feleltem bűbájos mosollyal az arcomon. Szívem szerint hánytam volna magamtól, azonban valahogy kénytelen voltam hárítani az érdeklődő nőszemélyt, aki a pillantását tekintve nem igazán szokta venni a lapot.
− Nagyszerű – fordultam ártatlan fejet vágva a pincérlány felé, de a hangomból enyhe fenyegetés volt kivehető: − A felettesed nem örülne, ha elégedetlenek lennének a vendégei. Pláne nem örülne, ha egy rendőr panaszt tenne a borzasztó kiszolgálásra. Milyen szerencse, hogy úgy tűnik, érted a dolgodat.
Szavaim egyszerre voltak szelídek, mégis úgy hatoltak volna más lelki világába, hogy egy életre sérültek volna tőle. Megvártam, amíg a kisasszony végre eltűnt, majd Fawn felé fordultam. A kérdésére egyszerűen megrándítottam a vállamat.
− Miért ne? Ha nem ízlik, akkor a kutyának adom, úgy válassz – mondtam, bár leginkább azért hangsúlyoztam ki, hogy Rookie kapja a maradékot, hogy legalább őt ne akarja megmérgezni. Egyébként nem különösebben érdekelt a rendelése, vagyis, vehette ezt egy tesztnek is, hogy mennyire volt jó megfigyelő, vagy milyen érzékekkel rendelkezett. Kíváncsi voltam végül mit talál ki.
Hátradőltem az ülésen, csendesen szemléltem az arcát, miközben azon töprengtem, hogy vajon most az igazi arcát mutatta-e. Az emberek olyan szinten szerettek álarcok mögé rejtőzni, hogy rengeteg időmbe került lefejteni mindről.
− Ne foglalkozz vele. Mondtam, én állom – vágtam rá nemes egyszerűséggel, elvégre az illem így kívánta, másrészt nekem nem hiányzott az a pár dollár, ami neki kisebb érvágás lehetett. Fogadja el az ingyen ebédet, amit a körülmények miatt iktattunk be, és legyen boldog vele. – Tényleg nincs szükség rá – nyomatékosítottam a szavaimat, hogy ne is próbálkozzon tovább erősködni.
− Vörös – feleltem kurtán. A kezeimet az asztallapra fektettem, és türelmesen vártam, amíg magában motyorászva végigböngészte az étlapot. Közben körbepillantottam, hogy vajon meglátom-e a korábbi pincérlányt pityeregni valahol, vagy egyáltalán sikerült-e szereznie valamit Rookie-nak. Ráadásul, a bent uralkodó tömegért se rajongtam túlzottan, ezért visszafordultam Fawn irányába.
− Sikerült választani? – vakartam meg az államat érdeklődés közben. Kissé éhes voltam már, és szerettem volna evés közben kifaggatni őt. Elhallgattam, a tekintetemet ezúttal az ablak irányába fordítottam. Milyen különös is volt az élet, hogy néhány utcányira innen egy borzalmas dolog történt, de a többség úgy éli a mindennapjait, mintha mi sem történt volna. Ellenben a velem szemben gubbasztó lidérccel, akit minden bizonnyal felkavartak az események.
− Egyébként miért magázol? – ráncoltam össze a homlokomat. Mármint, értettem én, hogy rendőrként egyfajta távolságot tartott, mégis nem sokkal lehettem idősebb nála. Bár az, hogy korban nem volt túl nagy különbség, az nem jelentette azt, hogy az intelligenciaszintünk és az érettségünk is hasonlította volna egymásra.






nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! VastGranularCorydorascatfish-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Today at 7:07 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

▾ ethan & fawn ▿
sorry; sarcasm falls out of my mouth. like stupidity falls out of yours.

Mr. Goromba uraság természetesen megint megcsillogtatta a remek szociális képességeit. Viccesen megjegyeztem, hogy a kutyája sokkal barátságosabb, mint ő, erre neki azonnal harci üzemmódba kellett utasítania azt a nagy dögöt, hogy egy kisebb szívrohamot kapjak tőle. De nem is ez volt az igazán ciki az egész szituációban... Hanem az, hogy amint ez a bizonyos „Rookie” vicsorogva megtette a gazdája kérését, én automatikusan Defektes háta mögé slisszoltam, és a karjait szorongatva lestem ki onnan. Oké, oké... Nem voltam oda a kutyákért. A nagyobbaktól kissé féltem is, ezek után pedig már az se lett volna csoda, ha nem merek a közelükben maradni.
A bemutató végén nagyot sóhajtva engedtem el a nyomozót, és még egy kisebbet a vállába is boxoltam.
- Ezt többet ne csinálja, ha lehet - vetettem rá egy csúnya pillantást, majd úgy téve, mint aki nem az előbb rémült halálra egy kutyától, kihúztam magam, az orromat kissé felszegtem, és úgy indultam el az étterem felé. Pff... Mekkora tuskó.
Amikor beértünk, és megtaláltam a kedvenc helyemet, kényelembe helyeztem magam és elkezdtem böngészni az étlapot. Természetesen Defektesnek valami megint nem tetszett, de ügyet se vetettem rá. Először... Aztán ránéztem arra a ráncos homlokra, és kénytelen voltam belátni, hogy az addig nem fog kisimulni, míg elő nem veszem a bennem lapuló úrinőt. Így hát egy sóhaj kíséretében rendesen felültem, kihúztam magam, keresztbe tettem a lábaimat, és egy finom mozdulattal a vállam mögé söpörtem a hajamat. Így már megfelel, te marha?
Sophia érkezése törte meg a csendet. Ez még annyira nem volt meglepő, mivel sejtettem, hogy ő lesz bent ma is... Az viszont már annál inkább elcsodálkoztatott, hogy Defektes hirtelen kedves üzemmódba váltott, és olyan illedelmes volt, mint még soha azelőtt. Már majdnem megkérdeztem, hogy tudathasadásban szenved-e, de végül csak megtartottam magamnak ezt a gondolatot.
Mosolyogva nyugtáztam, hogy még van időm dönteni, majd amíg azok ketten elbénáztak Rookie-t illetően, én tovább olvasgattam az étlapot. Fogalmam se volt, mi tetszene Wayne nyomozónak, így egyelőre kissé bajban voltam.
- E-elnézést kérek... - nyögte Sophia, majd el is húzott, hogy szerezzen a kutyának valami ehetőt. Még hallottam, ahogy Billy-nek magyarázott valamit a pult mögé érve, de arra már nem igazán tudtam odafigyelni.
- Milyen kedves - jegyeztem meg halkan, húzva a számat. Nem szívesen néztem volna végig, ahogy az általam választott menüt a kutyájának adja, még ha ez lett volna a legjobb megoldás is. Valamiért úgy éreztem, bántotta volna a lelkemet, ha nem eszi meg, amit rendeltem neki. Hiszen rám bízta magát... Idióta.
- Jól van, jól van! - adtam fel végül. Pedig tényleg megadtam volna neki azt a pénzt, már csak illendőségből is. De ha ennyire meg akart hívni, hát legyen. Nem úgy tűnt, mint akivel lehetett erről vitázni bármennyit is.
Szerencsére legalább annyi segítséget adott, hogy a vörös húsokat jobban szereti, így ki tudtam zárni a választék felét. A szempilláim mögül felpillantottam rá, és egy apró mosollyal megköszöntem a tippet, aztán visszatértem a motyogáshoz.
Abban a pillanatban, hogy Defektes ismét megszólalt, felkapcsolódott a fejem fölött a láthatatlan villanykörte. Tudtam, mit fogok neki kérni, így összecsuktam az étlapot, és letettem az asztalra.
- Igen - bólintottam. - Garantált siker lesz, előre szólok - tettem hozzá csillogó szemekkel. Már előre láttam azt a pillanatra átvillanó élvezetet ennek a hülyének az arcán... Biztos voltam benne, hogy akkor se mondta volna, hogy finom, ha tényleg ízlett volna neki, így már előre felkészültem, hogy minden apró rezdülését figyeljem, amikor megkóstolja azt a gyönyörű emeletes burgert, amit kinéztem neki.
Már láttam a szemem sarkából, hogy Sophia nagyon sürgölődik, így volt egy sejtésem, hogy sikerült megoldást találnia Rookie ebédjének kérdésére. Még kissé oldalra is fordítottam a fejemet, hátha meglátom Billy vigyori képét kibukkanni a konyhát eltakaró fél falrész mögül.
- Nincs különösebb oka - vontam vállat. - A kora ellenére maga hivatalos személy, rangban felettem áll, ami miatt a minimális tiszteletet meg kell adnom. És amúgy sem engedte meg, hogy tegezzem - magyarázkodtam, tekintetemmel az övét keresve. Nem gondoltam volna, hogy ez a kérdés fel fog merülni, hiszen számomra elég alap dolog volt, hogy magázzam őt. Kor ide vagy oda.
- Elnézést kérek a várakoztatásért - bökte ki Sophia, aki a semmiből jelent meg a Rookie számára előkészített ennivalóval. Billy külön kotyvasztott neki valami ínycsiklandozót, ahogy láttam... És még neki való tálakat is szerzett, ami miatt csak arra tudtam gondolni, hogy már fel volt készülve az esetlegesen betévedő kutyákra. - Felvehetem a rendeléseteket? - kérdezte végül, miután kihúzta magát és lesöpörte a ráncokat a szoknyájáról.
- Iiiigen - feleltem vigyorogva, majd felcsaptam az étlapot ott, ahol Defektes számára kinéztem a menüt. - Egy emeletes barbecue burgert kérnék baconnel és cheddar sajttal, a hús legyen közepesen átsütve és... Mondd meg Billynek, hogy hagyja ki belőle a majonézt. Ehhez jöhet a szokásos sült krumpli, valamint egy három decis kóla kevés jéggel, nekem narancslé a szokásos menüvel... És most ne felejtsd el a brownie-t se! - soroltam végig a rendelést, s ahogy egyre több mindent mondtam neki, Sophia szemei kerekedni kezdtek, a kezében meg már majdhogynem füstölt a toll.
- Hú, rendben... Csak egy brownie lesz? - sandított rám, majd Defektesre. Na, ez jó kérdés volt. A nyomozó nem úgy nézett ki, mintha annyira nagy nasis lett volna, de azért megkockáztattam válaszolni helyette, mivel egyrészt rám bízta magát, másrészt Billy süteményénél nincs finomabb a világon.
- Nem, legyen kettő - mosolyogtam rá biztatóan. Ezután ő egy bólintással távozott, én pedig Mr. Morci felé fordultam. - Ha nem kell a süti, majd megeszem én.
Sokszor megkaptam már, hogy mázlista vagyok, amiért nem hízok meg ennyi kajától... De a fenébe is, túl jó étvágyam volt, az anyagcserém viszont halandóéhoz képest kiválóan működött. Én voltam az a tipikus lány, aki annyit ehetett, amennyit akart, mégse szedett fel felesleges kilókat. Pláne, mert még ott volt a szurkolócsapat is, akikkel hetente minimum négyszer edzettünk.





as long as i'm here
no one can hurt you




Fawn Olossë
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent! Empty
Vissza az elejére Go down
 

fawn & ethan - but mr. detective, i'm innocent!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Beacon Hills High School-
^
ˇ