Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Aaron & Julia × fate is inevitable

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete EmptyAaron Black
Today at 3:01 am



hugo & daniel ;; a reminder of the past

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete EmptyHugo Marlowe
Today at 1:56 am



Oscar

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 9:48 pm



Nariel Heighel

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete EmptyNariel Heighel
Yesterday at 4:54 pm



Viharfelhő

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 4:04 pm



Én kis bárányom

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 3:51 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Dorcas Irwin, Hugo Marlowe, Meadow Carrow


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Hétf. Nov. 18, 2019 6:35 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

aaron & blöki
fuck romance! bromance is better.

Szükségem volt egy kis kimenőre. Már megint. Mondjuk ez nem akkora csoda azok után, amit drága Danielemről megtudtam nemrég; hogy bizony olyan smárpartit rendezett az Argent csajjal a portlandi kiruccanáson, hogy annak aztán visszhangja is lett. A rohadt életbe, pedig annyira igyekeztem, hogy ezeket szétválasszam, erre nem közelebb kerültek egymáshoz?
Kellett valami folyadék a szervezetemnek. Jobban mondva a lelkemnek, és csak olyat voltam hajlandó elfogadni, aminek magasabb volt az alkoholtartalma egy ciderénél. Mert a cider lófasz. Pláne így, hogy az idegeim ápolására akartam beszerezni, és nem holmi csajos bulira. Így keveredtem a Sullivan’s-be, ami híréből ítélve épp ideális helynek tűnt az ivászatra - ráadásul így, hogy Dan az utóbbi időben jól megedzette magát ezen a téren, még arra is esélyt kaptam, hogy végre egyszer tisztességesen berúgjak ebben a béna testben, ebben a béna városban, ezekkel a béna emberekkel körülvéve.
Amint találtam magamnak egy ideális helyet, szépen kikéregettem magamnak valami kis lájtosat így első körben; ami azt illeti, vodkával kevert hogyishívjákot. A vodka már szinte rituális része volt minden alkoholizálásunknak, így természetesen nem hagyhattam ki most sem. S miközben ezt ízlelgettem, a csapos bigével beszélgettem arról, hogy milyen szar lakótársakkal együtt élni, és az egyetem dögunalmas. Természetesen azt nem állt szándékomban elárulni, hogy a porhüvelyem kora miatt nem is ihattam volna legálisan, mert hát... Azért pár évet hozzátoldhattam ahhoz a kőkemény „majdnem húszhoz”, hála Danny remek genetikájának. Sokkal érettebb feje volt, mint a többi korabelinek, teszem hozzá még a történtek is kicsit öregítettek a pillantásán. Ergo, lélekben is koravén lett a sok traumától, úgyhogy csórim bárhol beadhatta, hogy már elmúlt huszonöt; vagy mennyi itt a korhatár. Isten áldja Amerikát, meg minden, de a piára vonatkozó törvényeik egyenesen szarok.
Egy darabig sorra pusztítottam a mindenféle löttyöket, közben itt-ott flörtölgetni kezdtem a vörös csibével, aki pont tökéletes arányban öntötte össze a megnevezhetetlen italokat. Csakhogy, mikor már épp váltani akartam volna valami erősebbre, fél füllel meghallottam egy beszélgetést. A hangvételéből ítélve az egyik fickónak valami baja volt a másikkal, és épp fenyegetőzni próbált. A szavait nem értettem a zene miatt, de ahogy megfordultam, egyből ki is szúrtam, hogy a betámadott emberünk egyedül volt, míg a másiknak két társa is ott ácsorgott. Ez marhára nem fair.
Nem foglalkoztam vele túl sokat, inkább kikértem egy adag whiskyt, tisztán. Ezt is lelöttyintettem a torkomon, de alig, hogy a poharam a pulton landolt, csörömpölés ütötte a fülemet. Ismét megfordultam, és ekkor már annak voltam szemtanúja, ahogy az előbbi három nekiesett a magányosabbiknak. Komolyan mondom, ma már nem létezik igazságos verekedés még a kocsmákban sem.
Nagyot sóhajtottam, és egy újabb adagot rendeltem a whiskyből. Amíg vártam rá, figyelgettem a cicaharcot a túloldalt. Ejnye-bejnye, ezeknek se ártott volna egy pár év a katonaságnál... Akkor aztán nem lett volna pofájuk ilyen egyenlőtlen harcot kezdeményezni.
Amint kikaptam, lehúztam az egészet, majd felkeltem a helyemről, és szép nyugodtan elindultam feléjük. Annyira le voltak foglalva a másik ütlegelésével, hogy észre se vették, amikor odaértem hozzájuk; így könnyedén megragadtam az egyiket a pólójánál fogva, és magamhoz méltó módon szépen átdobtam az egyik asztalon. A fickó meglepetten érkezett egyenesen az egyik székre, ami reccsenve össze is tört alatta.
A többi meg is fagyott egy pillanatra, ahogy észrevették, mi történt a társukkal. Mindketten engem lestek, közben az egyikük még félig próbált az ellenfelére is figyelni.
- Hárman egy ellen? Na de fiúk, hát senki nem mondta nektek, hogy ez bunkóság? - kérdeztem nagy vigyorral az arcomon. Majd most megtanulják a leckét...

áron *-*



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Original
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Ápr. 05, 2020 4:15 pm

Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


You are my hero



Nem akartam én sokat: kikapcsolódni egy kicsit a városban, élvezni még a munkába állásom előtti vakációt; de valahogy a sors nem akart nekem kedvezni. Tényleg csak pár pohár italra vágytam, erre egy idióta belém kötött. Már azt sem tudom, mi volt konkrétan a baja, de az biztos, ha szolgálatban lettem volna és másba köt bele, bilincsben viszem ki a bárból… e helyett most tűrnöm kellett a viselkedését. Egészen addig nem is volt semmi gondom, mígnem az egy személyes ellencsapat három főre nem bővült.
- Nem lehetne megbeszélni egy sör mellett? – Kérdeztem, bár tudtam, hogy esélytelen meggyőznöm őket. Túlságosan ittasak voltak és feldúltak; azt hiszem, csak engem nem bírtak, mint új srácot a környéken. Nem tudom, mit hittek, mit csinálok majd… Mármint, mitől tartottak?
Az egyikük felmordult a kérdésemre, majd lökött rajtam egyet; így estem az asztalnak és sodortam le a poharamat a földre, ami csörömpölve tört össze. Megnyaltam a szám szélét, majd feltápászkodtam. Az volt csoda, hogy az asztal egyben maradt. Már nem is erőltettem a szavakat, hanem megpróbáltam felvenni a kesztyűt és szembeszállni velük. Egyenlőtlen küzdelem ide vagy oda, azért mégis csak rendőr voltam, aki felkészült a legrosszabb eshetőségekre is. Bár az nem segített sokat, hogy minimum 3, vagy talán 4 pohár whisky már lecsúszott a torkomon. Esélyesen a reakcióidőmnek ez nem tett túl jót. És tényleg nem: a következő pillanatban erős ütést éreztem az arcomon, míg a másik tag lefogott. Aztán gyomron vágott, mire felnyögtem fájdalmasan.
A következő, amire feleszméltem, az az volt, hogy több ütés nem érkezett; valaki a segítségemre sietett. Meglepő volt, hogy bárkit érdekel egy ismeretlen sorsa, jelen esetben az enyém. A kocsmai verekedések amúgy is már külön show-nak számítottak, nem? Mégis segített. Nekem, aki a világon nagyjából senkit sem érdekelt. Megköszöntem volna, de nem éreztem úgy, hogy van erre időm. Mindenesetre, mellé álltam, így pillantva el a talpon levők felé.
- Én mondtam, hogy beszéljük meg egy sör mellett, de nem akarták – Közöltem a megmentőmmel, bár nem őt figyeltem, hanem akik nekem estek. A szám fel volt szakadva, a vér folydogált belőle, a gyomrom pedig iszonyatosan fájt az ütésektől. De nem terveztem kihátrálni. Lehet, az egyikük kiesett a háromból; de kettő még ránk várt és a hirtelen jött meglepettség lassan eltűnt az arcukról, hogy aztán nekem és a megmentőmnek eshessenek. De így már fair volt a küzdelem; egy-egy ellen. A falhoz vágtam végül a srácot, majd a karomat a nyakához szorítottam, másik kezemmel pedig lefogtam őt.
- Még mindig folytatni akarod? – A tekintetem megvillant, bár nem voltam sem őrült, sem semmi ilyesmi, de a düh megcsillant a szememben, miközben a srác fuldoklott szinte, ahogy egyre inkább a falhoz szorítottam a nyakánál.

437 words ❖ F*ck u all the time ❖ note: ne egyél meg... kiss   ❖ kredit




I been drinking till I’m sober. Been cutting
old wounds

Aaron Black
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_inline_pb94eeAKoe1u3u0uv_540
Every night is
the dawn of a new day

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_inline_ozxl8cE0Gd1u3u0uv_250
You don't lose if you learn from your mistakes
Age :
28
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police Officer ↯

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Ápr. 05, 2020 7:21 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

aaron & blöki
fuck romance! bromance is better.

Két okból döntöttem úgy, hogy besegítek a szerencsétlennek, akit elkaptak a bárban: az egyik az volt, hogy baromira nem tartottam fairnek a „három egy ellen” felállást. A másik pedig, hogy már hiányoltam egy kis izgalmat az életemből, ráadásul tele voltam levezetnivaló feszkóval. Volt utóbbiban mindenféle: szexuális frusztráltság, na meg a tény, hogy nem sikerült szétszednem Dannyt és Stellát... Tehát minden jogom megvolt hozzá, hogy beszálljak az eddig négy fős harcba. Plusz valahol azt is becsültem, hogy a magányos pasas hűségesen talpra állt és védte magát még a rossz arányok ellenére is. Kellett ennél több? Nem. Úgyhogy a második whiskey-m után odamasíroztam, és egy szépen ívelt dobással el is távolítottam a felesleges harmadikat a képből. A belépőm mindenkit meglepett, hiszen azért nem voltam ám egy kétajtós szekrény, hogy nálam látszólag keményebb fickókat csak így elhajigáljak. Azt persze senki nem tudhatta, hogy én jó pár tucat ilyennel felértem erő terén, na meg a drága Dannykém bokszol is; szóval triplán nagy szarban volt mindenki, aki ezek után még be akart szállni ellenünk.
– Nem értenek ezek a szép szóból – sóhajtottam fel, csalódottan csóválva a fejemet. – Nem is baj, a csúnyább verzióhoz jobban értek – vigyorogtam ismét, aztán a nekem támadót az ingjénél fogva elkaptam, a lendületét kihasználva felemeltem, és egyenesen a földhöz vágtam. Jó nagyot csattanva érte a padlót, még köhögni is kezdett. Csak nem beütötte a hátát? Szegényke, mindjárt megsajnálom...
Próbált vergődni a fogásom alatt, de nem engedtem őt ennél jobban mocorogni. Sőt, az egyik kezemmel a mellkasát kezdtem nyomni, ami kívülről nem tűnhetett olyan durvának, én viszont nagyon is jól hallottam, hogy repedezni kezdtek odabent a csontok.
Adok neked kilenc másodpercet, hogy leállítsd magad. Ha nem teszed, ripityára töröm a bordáidat, világos? – kérdeztem halálosan komolyan, olyan halkan, hogy más ne hallja. Erre ő kétségbeesetten kezdett bólogatni, és abba is hagyta a mozgolódást, közben tovább nyöszörgött. – Kilenc, nyolc, hét...
De alig, hogy eddig visszaszámoltam, a harmadik úgy döntött, megint beszáll, és konkrétan a pulóveremnél fogva cibált le a társáról. Meglepetésként ért, úgyhogy hirtelen a másik falnak nyomva találtam magam, háttal a támadómnak. Aztán megfordított, és lendítette az öklét, hogy jókorát behúzzon nekem; csakhogy ennyire nem voltam nyomorék, így egyszerűen elkaptam a kezét, és úgy döntöttem, nem szórakozok tovább. Reccs. Újabb reccs. Az ujjai széttörtek a szorításomtól, a csuklóját pedig a hirtelen rántásom ítélte ugyanerre a sorsra.
– Velem te ne szarozz, kishaver – vetettem oda lazán, miután elengedtem őt. Csak néztem, ahogy a törött végtagját fájlalva fetrengett a földön, majd átléptem fölötte, és visszaballagtam az átmeneti csapattársamhoz. Nem tudom, ő mit művelt ez idő alatt, mindenesetre jobbnak láttam leellenőrizni, hogy élt-e még.
– Megvagy, barátom? – kérdeztem tőle, közben az egyik lábammal még megtapostam kicsit a bordarepedésekkel küzdő fickó mellkasát, aki erre feljajdult. – Csak nem fáj? – pillantottam le rá kíváncsian. – Hidd el, a katonaságnál csak rosszabbul járnál, amiért ekkora faszkalap vagy.

áron *-*



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Original
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Ápr. 05, 2020 9:31 pm

Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


You are my hero



Csak bólintottam a hősjelöltnek, aztán a magam dolgával törődtem, jobban mondva az egyik sráccal, akit a falhoz szorítottam végül. Eltörhettem volna akár a csontját is, vagy addig szoríthattam volna, mígnem megfullad, de nem ez voltam én; a munkám miatt amúgy sem tehettem ilyet ok nélkül, pláne nem civilben. Észnél kellett maradnom, így még fenyegetőzésbe sem kezdtem. Akkor engedtem el, mikor már láttam rajta, hogy kezd rosszul lenni és magamban reméltem, hogy tanul belőle. Ahogy elfordultam tőle, hogy ránézzek a hősömre, még pont elcsíptem a jelenetet, miközben eltörte a tag csontját. Még a hideg is kirázott tőle. Azonban nem állítottam meg, magam sem tudom, miért. Talán abban reménykedtem, hogy ez a három idióta belátja, miszerint rossz ötlet volt ma balhéba keveredniük és ezentúl messzire elkerülnek. Bár használhattam volna az erőmet is… egy-egy támadást talán még ki tudtam volna védeni. De túl keveset használtam ahhoz, hogy tudjam pontosan, miként használjam. Így jár az ember, ha a boszorkánymester szülők tesznek rá magasról a daimon gyermekükre és semmit sem tanítanak neki. Persze, kevesebb volt mindig is a mágiám, mint nekik; de néhány alapvető dolgot megtaníthattak volna.
Figyeltem, a férfi hogyan lép még pluszban rá a földön fekvő tagra, majd felvontam a szemöldökömet és így néztem rá, de a kérdése miatt nem néztem túl sokáig annyira kérdőn őt.
- Megvagyok, neked köszönhetően – Egyébként még ebben a felfordulásban sem volt nehéz észrevennem, hogy jól néz ki. De magamban elkönyveltem, hogy tuti van valakije. – Hagyd, szerintem megtanulták a leckét – Finoman megfogtam a megmentőm karját és elhúztam a három gráciától; nem érdekelt, hogy mi lesz velük ezek után.
- Hálából meghívlak egy whiskyre – Pillantottam a srácra egy mosollyal, miután a pulthoz érve elengedtem őt. Még elnéztem maguk mögé, de nem úgy tűnt, hogy jelenleg túl sok kedvük lenne újra verekedést kezdeményezni. Megtöröltem a véres számat, majd a srác felé fordultam. – Aaron Black; örülök a találkozásnak – A nem véres kezemet nyújtottam felé, miközben a szemeit kezdtem fürkészni.

318 words ❖ F*ck u all the time ❖ note: rövidke... ❖ kredit




I been drinking till I’m sober. Been cutting
old wounds

Aaron Black
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_inline_pb94eeAKoe1u3u0uv_540
Every night is
the dawn of a new day

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_inline_ozxl8cE0Gd1u3u0uv_250
You don't lose if you learn from your mistakes
Age :
28
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police Officer ↯

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Ápr. 05, 2020 10:23 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

aaron & blöki
fuck romance! bromance is better.

Sose voltam az a hősködős típus. Egyetlen egyszer akartam az igazság bajnokát játszani – annak is az lett a vége, hogy kaptam egy aranyos kis háborús traumát, amit a mai napig nem tudtam rendesen kiheverni. Még néha eszembe jutottak szebbnél szebb pillanatok, amiket szívesen felejtettem volna el, ha lett volna rá mód. De nem, köztudott, hogy az agy jobban megőrzi a szar élményeket, mint a jókat. Csodás.
Legalább a katonaságnál szerzett agressziómat le tudtam vezetni azon a két barmon, akik azt hitték, van esélyük ellenem. S amíg én azon voltam, hogy lealázzam őket a faszba, a haverom elintézte a harmadikat. Jó kis csapat voltunk, még ha egy pillanatra se beszéltünk össze valamiféle taktikáról, vagy ilyesmiről. A nevét se tudtam igazából, de éreztem, hogy mi ketten iszonyat jókat tudtunk volna verekedni másokkal. Kár, hogy ez csak egyszeri eset volt.
Mindenesetre sikerült kiszórakoznom magam, így ezt az estét elkönyvelhettük hasznosnak. A három kismalac kinyúlt, a közönség megkapta a napi adag izgalmát, a srác megúszta a péppé válást, én meg nyertem magamnak egy kellemes kis harcot. Már azt se mondhattam, hogy nem volt értelme felkelnem reggel.
Azért még zárásképpen közöltem a bordasérülésekkel küzdő nyomorulttal, hogy beza a hadseregben rosszabbul járt volna; mert azért azt valljuk be, ott nem egy ember ugrott volna neki, amiért seggfej volt.
Végül felpillantottam a védencemre, aki közben szólt, hogy éldegél. Csak azután válaszoltam neki, hogy kicsit megtapostam a kettes számút.
– Akkor jó, legalább nem feleslegesen rúgtam szét ennek a kettőnek a seggét – biccentettem magam mögé, ahol a hármas számú nyöszörgött. – Meg-e? – vontam fel a szemöldökömet, de nem volt időm erről megbizonyosodni, ugyanis a srác valósággal elhúzott onnan. Eleinte volt bennem valami ellenérzés, de aztán kimondta a „whisky” szót, és már el is szállt minden negativitásom.
– Hülye lennék erre nemet mondani – vetettem be a tipikus „szarrágó” vigyoromat, amitől nők-férfiak egyaránt lehidaltak, ha nem voltak szenilisek. – Al. Vezetéknév hiányában – ráztam vele kezet határozottan, kivételesen nem Danny nevét használva, megtéveszően brit akcentussal. Valahogy nem volt kedvem kamuzni neki. Mondjuk így se a rendes nevemen hivatkoztam magamra, de hát azt csak nem mondhattam neki, hogy Alastornak lettem „keresztelve”, mert a Krisztus előtti időkben ez még menőnek hangzott. Az Al olyan egyszerű volt, na meg modernebb is, könnyen megjegyezhető...
Közben kiszúrtam ám, hogy vérzett a szája, úgyhogy a bemutatkozást követően átnyúltam előtte a pulton, és a tőle nem messze lévő fém tartóból kikaptam egy szalvétát, amit aztán átnyújtottam neki.
– Jól megkapott az a balfasz – morogtam kissé ingerülten. Nem tetszett, hogy egyszerre hárman akartak nekiugrani. Valamiért... Csesztette az igazságérzetemet.

áron *-*



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Original
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Vas. Ápr. 05, 2020 11:02 pm

Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


You are my hero



Én magam is visszapillantottam a szemem sarkából rájuk, majd meg is szólaltam.
- Ha mégsem, akkor néhány hét és az őrsön kötnek ki – Vállat vontam egy félmosollyal, nem fűzve hozzá többet. Persze, ha rákérdezett, akkor örömmel meséltem neki arról, hogy mi a munkám és hogyan tudom rendezni ezt a három jómadarat. Néhány hét a hűvösön, netán év… elvégre közveszélyesek, nem igaz?
Mindenesetre a pulthoz húztam. Örültem, hogy nem akar nemet mondani egy ilyen ajánlatra, mintsem a whisky.
- Ne is mondj, mert kétszer nem ajánlom fel – Közöltem humoros éllel a hangomban, majd kezet fogtam vele. – Al? Oké – Bár furcsálltam, hogy nincs vezetékneve, vagy csak nem akarja elárulni; de nem faggattam. Egyelőre nem is kellett többet tudnom róla. Épp le akartam inteni a pultost, mikor áthajolt a pult felett. Egy pillanatig azt hittem, hogy poharat vagy piát akar szerezni, de aztán meglepődve tapasztaltam, hogy egy szalvétát vett magához. Némileg azt hiszem, zavarba hozott a figyelmességével. Megköszörültem a torkomat és csak ezután vettem át tőle a felém nyújtott szalvétát.
- Ez mindenhol előfordul. Nekem pont az a munkám, hogy az ilyesféléket kordában tartsam, csak hát… nem vagyok szolgálatban még – Alig láthatóan megvontam a vállamat, majd elkezdtem letörölgetni a számról a vért, de még mindig vérzett. – Az ilyenek a legrosszabbak, akik minden ok nélkül az embernek esnek. De sajnos sok ilyen van. Abban lelik örömüket, hogy a szerintük gyengébbeken levezethetik a bennük felgyülemlett feszültséget. Vagy pusztán remek szórakozásnak tartják, hogy bánthatják a másikat – Sóhajtottam egyet, majd picit erősebben nyomtam a szám széléhez a szalvétát, így felszisszentem. Aztán a zsebembe gyűrtem a véres szalvétát, persze, miután összehajtogattam. Eszembe jutottak a panziós kisasszony szavai a gyógynövényekről. Elvileg van egy kisbolt a panzióban… talán ott majd tudok szerezni valamit erre a karcolásra.
Miután ezt realizáltam magamban, végül kikértem magunknak a whiskyt.
- Akkor arra, hogy megmentettél néhány komolyabb sérüléstől – Nevettem fel röviden, miközben a poharamat megemeltem koccintás gyanánt felé. Aztán egyből lehúztam az italt, remélve, hogy az alkohol némileg elfeledteti velem a fájdalmakat; főképp, amit még a gyomromra mért ütések okán éreztem.
- Szóval, minden napra jut egy hőstett, vagy ez egyedi alkalom volt? – Kérdeztem egy nagyobb mosollyal, bár látszott rajtam, hogy némileg megviselt vagyok. Szerencsére a fáradtság inkább az utóbbi hetek lenyomata volt rajtam, avagy a költözéses mizéria.

373 words ❖ F*ck u all the time ❖ note: :3 ❖ kredit




I been drinking till I’m sober. Been cutting
old wounds

Aaron Black
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_inline_pb94eeAKoe1u3u0uv_540
Every night is
the dawn of a new day

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_inline_ozxl8cE0Gd1u3u0uv_250
You don't lose if you learn from your mistakes
Age :
28
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police Officer ↯

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Ápr. 05, 2020 11:42 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

aaron & blöki
fuck romance! bromance is better.

Az őrsön? Netán az újdonsült haverom titokban egy zsaru volt? Hmm... Még akár hasznos barát is lehetett volna, ha már én magam a bajkeverők sorát bővítettem. Jól jött volna egy kapcsolat a törvény embereivel, úgyhogy már csak azért is szívesen összebarátkoztam volna vele, hogy ne legyen ennek hiányában. Ma már nem lehet tudni, mikor lesz az embernek szüksége egy rendőr ismerősre.
– Csak nem egy zsaruhoz van szerencsém? – kérdeztem rá jókedvűen. Persze már sejtettem a választ, de azért jobbnak láttam biztosra menni, mint aztán pofára esni, ha világra kerül a fájdalmas igazság.
Annak ellenére, hogy elvileg ő kék ruhás volt, nagyon gyengéden állított le a kettes számú fickó taposásában; sőt, szerintem nem is igazán akart megfékezni, mindössze nem volt kedve tovább nézni a nyomorult szenvedését. Én meg túl jó társaságnak bizonyulhattam ahhoz, hogy otthagyjon velük.
– Eszembe se jutna ilyesmi – viccelődtem, habár tényleg nem állt szándékomban elutasítani az ingyen pia lehetőségét. – Ja, csak Al. Ahonnan én jövök, nem divat a vezetéknév osztogatás – tettem hozzá sejtelmesen. Ha tudta volna, hol van az az „ahonnan”... Pontosabban mikor... Baromi öregnek éreztem magam, pedig egy húszéves kis pöcs testébe voltam zárva. Jó, inkább nem használom a „kis” és a „pöcs” szót egy mondatban, mert azzal nem csak Danny legértékesebb testrészét, de egyben a sajátomat is megaláznám.
Azért azt be kell látnia mindenkinek, hogy szorult belém egy kis kedvesség. Még Aaront is megszántam egy szalvétával, mert még mindig folydogált a vér a száján lévő sebből. Szívesen előszedtem volna az elsősegély tudásomat is, de valamiért nem volt kedvem orvososdit játszani. Inkább csak azt néztem, ahogy a sérülésével szerencsétlenkedik, közben hallgattam, amit magyarázott.
– Rá se ránts, megkapták a magukét – forgattam a szemeimet, ismét is úgy vigyorogva, ahogy azt kell. Ebből sportot űzhettem volna; nyertes vigyor volt. Megállta volna a helyét még az olimpián is. – Micsoda szemetek – sóhajtottam fel, pedig az a helyzet, hogy velem is gyakran előfordult ez az ok nélküli verekedős téma. Csak annyi volt a különbség, hogy én egyedül estem neki másoknak, nem két ölebbel a hátam mögött. Vagy megvártam, amíg már kikezdett velem. Mindenesetre belém szorult némi férfias tisztesség, még ha amúgy egymagam is sokkal erősebb voltam másoknál.
Közben lassacskán megérkezett a beígért whisky is, amit megemelve koccintottam Aaronnel.
– Arra hát – bólintottam egyetértően, szórakozottan felnevetve egy rövid pillanat erejéig. Aztán lehúztam a poharam tartalmát, ami kellemesen végigmarta a nyelőcsövemet.
A kérdésre el kellett gondolkodnom. Mostanában voltak hőstetteim, azt hiszem. Megmentettem Stella seggét is, amikor utánam jött az árészbanda bázisára, ennek hála Dan kiöntötte neki a lelkét, közelebb kerültek egymáshoz, méghozzá annyira, hogy a buliban össze is cuppantak... Picsába, az egész az én hibám. Erre innom kell.
Mielőtt válaszoltam volna, intettem a pultosnak, hogy még kettő ilyet tessék idelötykölni nekünk, majd Aaron felé fordultam.
– Fogjuk rá, hogy ritka csoda volt – vontam vállat. – Nem vagyok akkora hős. Most is csak azért szálltam be, mert nem volt fair és az ilyet egyenesen rühellem – fűztem hozzá. Csak az jutott eszembe erről a verekedésről, hogy anno a seregben hány szerencsétlen szívta meg a korábbi barmokhoz hasonló szemétládák miatt, akik folyton az erejüket akarták mutogatni a gyengébbnek. Aztán jöttem én, hogy rendet tegyek, és néhány hét-hónap alatt egy elég magas pozícióba emeltek.
– Te viszont nem tűnsz olyan verekedős típusnak. Gondolom nem sokszor gyepáltak még el egy kocsmában..? – vontam fel a szemöldökömet, meghagyva a kérdőjelet a mondat végén.

áron *-*



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Original
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Yesterday at 1:51 am

Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


You are my hero



A kérdésre megejtettem egy mosolyt és úgy véltem, ennyi talán elég válasznak. Azért reménykedtem benne, hogy nem „ijesztem meg” ezzel. Vele nem volt semmi gond, segített, habár alapesetben az, amit tett, tényleg nem volt túl… jó. Szerencsétlen tagnak tuti eltört pár bordája. De az alkoholtól tompa agyam már nem volt képes ezt annyira realizálni, mint kellett volna. Tehát nem törődtem vele, csak a férfival. Al. Furcsa név volt, rövid és olyan átlagosan… érdekes.
- Honnan jöttél? – Vontam fel a szemöldökömet kérdőn és fürkésztem néhány pillanatig.
Aztán később már csak a sérülésemmel törődtem, próbáltam helyrepofozni magam, kisebb-nagyobb sikerrel. Annyira mondjuk nem volt fontos, hogy tökéletes képet adjak magamról. Annak már… mindegy volt.
- Ha szolgálatban lettem volna, bilincsben mennek innen el – Mosolyogtam, majd fel is nevettem röviden, aztán megvontam a vállamat. Oké, nem kellett volna az erőmet fitogtatni ilyen szempontból, de most határozottan jólesett a lelkemnek.
Összekoccintottam a poharamat az övével és megittam a whiskyt; éreztem, hogy a folyadék végigcsúszik a torkomon, forróságot, némi kesernyés ízt hagyva maga után. Szerettem a whiskyt, talán az egyik kedvencemnek is mondhattam volna.
Meglepve tapasztaltam, hogy ezúttal ő rendel még egy kört, de nem bántam. Hallgatni kezdtem őt és halványan elmosolyodtam.
- Ezek szerint különleges eset vagyok? – Kérdeztem mosolyogva, majd megköszörültem a torkomat. – Mármint miattuk. A három barom miatt – Az egyenlőtlen küzdelem kapcsán. Még véletlenül sem miattam. Jó ég, Aaron! Túl sokat ittál. Vagy csak túlságosan vágysz valaki figyelmére, ja... mint mindig. Feleslegesen. Gyengén megráztam a fejemet, majd a poharat kissé közelebb húztam magamhoz. Ekkor érkezett a kérdés, így a szemem sarkából ránéztem.
- A puszta kezes harc sosem volt az erősségem, előbb… - Lehalkítottam a hangomat. - …rántok fegyvert, ha szükséges – Nagyot nyeltem, majd a poharamra néztem. – Nem lehet mindenki mindenben jó – Azzal megfogtam a poharat és lehúztam az italt, elég gyorsan; és éreztem, hogy szinte egyből a fejembe száll.
- Neked… mi a foglalkozásod? – Ő már tudta, hogy én rendőr vagyok, de róla semmit sem tudtam és érdekelt. Méregetni kezdtem, azon tanakodva, milyen szakmát tudnék hozzá társítani arc alapján, de valahogy nem jutott eszembe semmi. Maximum a verekedés kapcsán valami önvédelem oktató, vagy ilyesmi… de aztán ki tudja?

355 words ❖ F*ck u all the time ❖ note: :3 ❖ kredit




I been drinking till I’m sober. Been cutting
old wounds

Aaron Black
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_inline_pb94eeAKoe1u3u0uv_540
Every night is
the dawn of a new day

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_inline_ozxl8cE0Gd1u3u0uv_250
You don't lose if you learn from your mistakes
Age :
28
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police Officer ↯

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yesterday at 10:59 am

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre

aaron & blöki
fuck romance! bromance is better.

Szóval jól sejtettem, zsaru. El is vigyorodtam, mert hát ki ne örült volna jobban egy rendőr havernak, ha nem én? Ennyiből talán le is vághatta, hogy nekem a szakmájával az égvilágon semmi bajom nem volt, sőt!
Na de hogy honnan jöttem? Ejj ejj, ha te azt tudnád... Pár száz méterrel a föld alól, ha ez megfelelő válasznak bizonyul. Neeem, inkább rávágtam az elsőt, ami még nem hangzott annyira gázul.
– Maradjunk annyiban, hogy... Nagyon messziről – rándítottam a vállamat, mert hát mit számított az, hogy a Pokol melyik szegletéből ástak elő?
Bevallom őszintén, nekem a bilincses verziónál jobban tetszett ez az alternatíva, ebből talán többet is tanultak azok az idióták. Mondjuk az is igaz, hogy egy rendőrtiszt megtámadásáért jól megrángatták volna őket a bíróságon...
– Én nem bánom, hogy így alakult. Az ilyeneknek szét kell rúgni a seggét, másból nem tanulják meg a leckét – mosolyogtam vissza, teljes meggyőződéssel arról, hogy nagyon is jól csináltuk ezt. Persze azt nem tudom, ő mivel fektette ki az ellenfelét, magamra mindenesetre büszke voltam. Főleg, mert a hármas számú még sunyi módon meg is lepett hátulról. Az, hogy egy karcolás nélkül megúsztam, különdíjas teljesítmény volt a részemről.
Az első közös körünk lehúzása után kénytelen voltam belátni, hogy a hősködés nem volt az én asztalom. Azt viszont hozzátenném, hogy nem mindig volt így, csak az utóbbi hetven-nyolcvan évben kezdtem Leszarom Jancsit játszani. Azelőtt többször előfordult velem, hogy segítettem másoknak itt-ott, kivéve, ha valaki nagyon felkúrt, mert akkor aztán menekülhetett mindenki a francba...
Rendeltem még egy kört, majd a levegőben ragadt kérdésre is megadtam a választ Aaron barátomnak.
– Különleges? Azt még majd eldöntöm... De mindenképpen kivételes eset vagy, igen – feleltem, egyetlen szemöldök ráncolással elintézve azt az alig észrevehető zavart a srác arcán. Kezdett a fejébe szállni az ital, ha jól sejtettem. Nekem még kellett pár kör, hogy eredményesen kiüssem magam, mert már ebben a témában is elég veterán voltam, Danny meg szintúgy.
Aztán rajtam volt a sor, hogy kérdezősködjek, így az is kiderült, hogy Aaron se nagy rajongója az ökölharcnak – ellenben azzal a kis bokszbajnokkal a fejemben –, ami voltaképpen tök jó közös pont volt, mivel magam is jobban csíptem a lőfegyvereket. Mondjuk az se igaz, hogy nem lehet mindenki mindenben jó, legalább is a pár ezer évem alatt nekem sikerült összehoznom egy csillagos ötöst a legtöbb harctechnikából. Vagy csak elhittem magamról, hogy kibaszott jól csapatom az összeset?
– Minden csak hozzáállás kérdése – osztottam meg vele a bölcsességemet, amit nem győztem hajtogatni Danielnek sem. Ha rinyagépet játszol, ne várd, hogy bármi is sikerüljön; én ebben hiszek.
Aaronnel együtt én is lehajtottam a következő adag whiskyt. Na ez már el is indított bennem valamit, nem csak csikizgetett itt-ott.
– A foglalkozásom? – kérdeztem vissza meglepetten, mert minden kérdésre számítottam már, csak erre nem. – Ex-tengerészgyalogos. Utána szolgáltam a Ranger ezredben pár évet, most meg hobbiból mások életét keserítem meg – meséltem kissé komoran, az üres poharam belsejét vizsgálgatva a kezeim közt. Sorra árasztották el a fejemet a háborús emlékek; a franciák elleni küzdelem Észak-Afrikában, a tengeri bevetések... Egy pillanatra ki is estem, mint akinek lekapcsolták a lámpát az agyában. Aztán hirtelen magamhoz tértem, és kicsit meg is ráztam a fejem, hogy biztosan visszatérjek a jelenbe. – Tudom, előbb néznél ki belőlem egy pincérfiút ezzel a képpel... – mutattam az arcomra vigyorogva. – De ne tévesszen meg a látszat, keményebb fából faragtak, mint gondolnád.

áron *-*



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Original
aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete Empty
Vissza az elejére Go down
 

aaron & blöki;; egy csodás bromance kezdete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Sullivan's Pub-
^
ˇ