Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Daniel & Stella ;; Family reunion

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while EmptyStella Argent
Today at 6:54 pm



Elkészültem!

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while EmptyDrew Lamarck
Today at 1:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég

Daniel Nicholson, Ethan Wayne, Hugo Marlowe, Julia Hunt-Kozma, Stella Argent


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
Hétf. Nov. 18, 2019 9:26 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
Lassan egy órája már, hogy az utolsó vevő elhagyta a boltot, így nekiálltam portalanítani a galériát. Imádtam ezt a helyet, hiszen egyáltalán nem hasonlított a mai, modernc könyvesboltokra. Hatalmas kirakatüvegeit nem tudom hányszor súroltam tisztára az életem során, de ha a pultban ácsorogtam, akkor pontosan láttam mi zajlott a kinti világban. Régi, masszív könyvespolcokra pakoltam fel az árut, amelyek olyan magasak voltak, hogy időnként létrát kellett használnom, ha el szerettem volna érni a tetejét. Meg aztán egyik kedvenc időtöltésem volt a létrával gurulni, mint ahogy Belle tette a mesében, valahogy én is mindig olyan lendülettel száguldoztam odalent.
Az egyik sarokban már-már antiknak nevezhető foteleket állítottunk pár napja, odatettünk egy régi olvasólámpát és egy kávézóasztalkát is, hogy hangulatosabbá varázsoljuk az olvasósarkot. A galérián aztán folytatódott a könyves birodalom, egy félköríves lépcső vezetett fel odáig, amelynek a korlátjába kapaszkodva szívesen mászkáltak fel az idősebbek is. A galériáról könnyedén elértem a kristálycsillárt is, amit a tulaj legalább három államon keresztül hozatott ide, csak azért, hogy a boltba tehesse.
Mondhatott akárki akármit, ennek a helynek lelke volt, és ez tette különbbé az összes többi könyvesbolttal szemben. Szóval nem csoda, hogy odalent a rádióból az egyik kedvenc dalom szólt, én pedig fent felszabadultan énekeltem a dalszöveget.
Még szerencse, hogy vállalhatónak találtam a hangomat, hiszen anyu irodalom-, nyelv- és énektanár volt a faluban, szóval azért tanultam tőle egy s mást. Például azt, hogy miként kerüljem el a hamis éneklést.
A portörlőt mikrofonnak használva táncoltam odafent, hiszen… Úgyse látott senki, igaz? Aztán a korlátra ülve lecsúsztam az emeletről, könnyedén leugrottam a végén, és folytattam a táncikálást. Erősen kételkedtem abban, hogy bárki is benézett volna egy könyvesbolt kirakatán pusztán kedvtelésből, ha pedig úgy volt, akkor még mindig elrejtőzhettem a személyzeti vécében, a raktárban, vagy épp a pihenőszobában. Egyelőre viszont nem volt indokom így cselekedni, szóval a csípőmet ringatva énekeltem tovább: − Mama said, fulfill the prophecy; Be something greater, go make a legacy; Manifest destiny, back in the days;We wanted everything, wanted everything; Mama said, burn your biographies; Rewrite your history, light up your wildest dreams; Museum victories, every day; We wanted everything, wanted everything – Talán ez volt az egyik kedvenc részem a dalszövegből, szóval még az átlagosnál is nagyobb lelkesedéssel énekeltem. Mekkora mázlinak számított, hogy nem kellett az egész utcának ezt hallgatni. Akkor már tényleg zavarba jöttem volna.
Először nem is figyeltem fel a bejárati ajtó fölé akasztott csengő figyelmeztető csilingelésére, sőt mivel háttal álltam mindennek, így kisebb sokként ért, amikor az Erdőlakó ostoba fejét pillantottam meg miután megfordultam. Még a portörlő is kiesett a kezemből, és hangosan csattant a hajópadlón.
− Öhm. Segíthetek valamiben? – köszörültem meg a torkomat, úgy téve, mintha az előbbi incidens nem történt volna meg. Aztán sietve a pult mögé léptem, igyekeztem elpakolni az összes olyan könyvet, amely vagy a boltból, vagy a könyvtárból származott, és egyértelműen japán mitológiáról szólt, na meg a kinyomtatott netes forrásokat is gyorsan elsuvasztottam, sőt még a gépen megnyitott weboldalakat is gyorsan bezártam.
Egy pillanatra sem vertem ki a fejemből, hogy mit mondott még az erdőben, és azóta sem telt volna el nap, hogy ne próbáltam volna a rendelkezésemre álló források alapján kutatni.





music ◆  Szottyongat  ◆ 515



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Nov. 19, 2019 4:22 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
ez jó lesz, érzem Very Happy  ・ 605

Ugyan hatszor végigfutottam az összes otthon tartott könyvemet, rá kellett jönnöm, hogy mindet olvastam már. Volt olyan, amit több alkalommal is, ezeken meg is látszott már a kor a sok használat végett. Kopottak voltak, a lapjaik enyhén meg is sárgultak az idő teltével. Mindegyik ahhoz a borzalmas Jane Austen regényhez hasonlóan öreg volt már, kivéve egyet - azt, amelyik csak nagyon nagy óvatosság, és egy ügyes kis boszorkánymester áldása árán volt képes túlélni az évszázadok gyötrelmeit. Jól megfizettem azt a mágiahasználót, hogy legalább ezt az egy kötetet tartsa nekem biztonságban az idő kereke ellen. A krónikát, ami megadott volna minden választ arra a rejtvényre, amit Aneira számára adtam fel még az erdőben. Ez volt az egyetlen hiteles forrás, és mivel csak egy példány létezett belőle - amit én őriztem ugyebár -, nem nagyon találhatott biztos ismereteket a „Yasei no kitsune” kapcsán. Akarom mondani; velem kapcsolatban.
Ha pedig valahogy mégiscsak rájött volna az igazságra, több mint valószínű, hogy nem hitte volna el. Ahhoz túlságosan erős volt irántam az ellenszenve, hogy csak úgy elfogadja az elé állított, kész tényeket.
Annak okából, hogy végül semmi olvasásra érdemlegeset nem találtam a termetes lakásomban, kénytelen voltam rávenni magam egy kisebb kiruccanásra a belvárosba. Emberek közé. Autók közé. A zaj sűrűjébe. Kipufogó gáz, és gyorséttermek szagába. Még a hideg is kirázott, ahogy ebbe belegondoltam.
Nagyot sóhajtva zártam be magam mögött, és gyalog útnak is indultam, hogy a legalább húsz-harminc perces séta közben felkészüljek a nyüzsgő emberek idegesítő közelségére. Na meg a sok bámészkodóra, akik feltűnően összesúgnak mások háta mögött. Remek lesz ez, érzem a zsigereimben.
A kellemes hangulatú házakat felváltották a nagyobb épületek, a különböző ételszerzési lehetőségek és a bankok sorozata, a néhány babakocsival közlekedő hölgy helyén pedig sürgölődő hangyanépek próbáltak eljutni A-ból B-be, nem is törődve azzal, hogy közben kit löknek fel. Minden szempontból arra emlékeztettek, amikor Fukuharáék elrángattak magukkal Tokióba. A tizenkettedik századi Tokió ugyanis nagyon sok mindenben hasonlított Beacon Hillsre, egyedül az arcok és az építmények stílusa különbözött. Bezzeg most... Talán jobb is, hogy nem tudom, miként fest ma Japán fővárosa.
Ahogy visszaemlékeztem az idegesítő „huszonhat éves nő” szavaira, könnyedén megtaláltam a könyvesboltot, amit ajánlott nekem. Egy ideig csak a sarkon ácsorogva gondolkodtam, hogy bemenjek-e vagy sem; mivel fogalmam se volt, mit is keresek pontosan.
Végezetül csak rászántam magam, hogy az ajtóhoz lépjek, és benyissak. Leginkább azért, mert egy hajléktalan fickó már épp elindult felém, hogy... Ki tudja, mit csináljon velem, így előle kellett bemenekülnöm a boltba. Ami végül is tökéletes rejtekhely volt, mivel valaki úgy énekelgetett odabent, hogy az bizony egyetlen nyugalomra vágyó könyvmolyt se vonzott volna be. Pedig még csak nem is volt olyan vészes, ahogy próbálkozott.
Először meg se szólaltam, s amíg ő tovább viháncolt, én kicsit körülnéztem, hogy felmérjem a terepet. Kellemesen volt berendezve a hely, emlékeztetett a múlt századi élményeimre. Beljebb léptem, s azonnal szemet is szúrt pár ismerős ábra a pulton található könyvekben; ezeket a képeket biztos, hogy az én kultúrámból szedte össze az alkotó.
Arra riadtam fel, hogy valami hangosan csattant a földön. Kissé meg is ugrottam, és meglepetten fordultam a hang forrása felé, aki történetesen... Hát ilyen a világon nincs.
Kérdésére felvontam a szemöldökömet, az arcomon még egy szélesebb mosoly is helyet kapott, ahogy felismertem Aneira különleges vonásait.
- Nahát, Nene - szólaltam meg, nagyon elégedett fejet vágva. - Nem is tudtam, hogy itt dolgozol - tettem hozzá, miközben azt figyeltem, ahogy gyorsan elkezdte összeszedni a japán mitológiás köteteket. Mintha már nem vettem volna észre, hogy tényleg belevágott a kutakodásba... - Hogy áll a keresés? Találtál már valami érdekeset? - kérdeztem tőle úgy, mintha nem tudtam volna, hogy valószínűleg még az igazság felét se lelte fel azokban a béna könyvekben.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Nov. 24, 2019 11:08 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
Még így is hosszú órák voltak hátra zárásig, azonban engem ez nem zavart. Sissi mindig nyavalygott, hogy nem szeretett itt lenni, mondván, hogy kevesen jártak ide, és borzasztóan unatkozott, hogy nem tudott kivel csacsogni, én viszont pont az ellenkezője voltam. Imádtam a könyvesbolt egyedi hangulatát, a békét, amit magával hordozott, és azt a sok-sok varázslatos világot, amiket a polcokon sorakozó könyvek rejtettek. Ezerszer munkát válthattam volna, mégsem tettem, hiszen számomra ez a hely volt a mindenem. Egy biztos pont az életem, valami, amiért foggal-körömmel képes voltam küzdeni.
Épp ezért viseltem nagy gondját a boltnak, és ha kellett, ezerszer mostam le a kirakat ablakait, szedtem le a pókhálókat, töröltem fényesre a polcokat, vagy éppen rendeztem újra és újra sorba a könyveket, amelyet az avatatlan szemű vásárlók mindig szétpakoltak.
Itt szabad lehettem, elvégre vásárlók híján a boltban azt csináltam, amihez éppen kedvem volt. Ezért is álltam neki ma már másodjára a portalanításnak, miközben a kedvenc dalaim szóltak a rádióból. Ilyenkor nem gondolkoztam, csupán engedtem, hogy a pillanat magával ragadjon, és élvezzem a saját mesevilágomat. Talán ezért is ért villámcsapásként Connor felbukkanása, elvégre, akaratlanul ugyan, de betört a szentélyembe, abba a világba, amely csakis hozzám tartozott. Szerencse, hogy a portörlőt a földre ejtettem, és nem hozzávágtam ijedtemben.
Először nem jutottam szóhoz, nagyokat pislogtam rá, aztán amin megjelent az a pökhendi vigyor a képén, felment bennem a pumpa. Durcás képet vágva rendeztem el a holmijaimat, aztán a pultot megkerültem felültem rá. Összefontam a karjaimat a mellkasom előtt.
− Nos, nem tartottam lényegi információnak, bár igazán gondolhattad volna, hogy nagyon jól kell ismernem a boltot, azok alapján, ahogy beszéltem róla. – Jótékonyan figyelmen kívül hagytam a becézést, legfeljebb csak szúrós pillantást vetettem rá. És hogy miért voltam dühös rá? Ó, sok minden miatt. Többek között, hogy nem lehetett a nyomára akadni, ha én szerettem volna vele beszélni. Aztán ott volt még az a tény, hogy megzavart, ráadásul nem is akárhogy, hiszen rajtakapott, ahogy énekelgettem a munkahelyemen, és hosszú idő után végre elengedtem magam. De a legeslegidegesítőbb dolog az volt benne, hogy időről időre megjelent az a beképzelt vigyor a képén, ami miatt erőteljesen viszketett a tenyerem, és szerettem volna bemosni neki, aztán a tekintetem feljebb a vándorolt az arcán, megpillantottam azokat a kék szemeket… És, szívem szerint tényleg agyonvágtam volna amúgy.
− Kis millió mesét rókaszellemekről meg mindenféle japán démonról meg szellemről… Ezeken kívül nem sokat, bár az egész miatt arra gyanakszom, hogy teljesen hibbant vagy, és rókaszellemnek képzeled magad – rándítottam meg a vállamat, elvégre, annak idején Odessa nekem csak a boszorkánymesterekről, a daimonokról, a vérfarkasokról és a vámpírokról mesélt. Nem tudtam, hogy létezett más természetfeletti lény is a világunkon, épp ezért azt sem tudtam mivel állok szemben.
− De nyilván nem azért jöttél ide, hogy arról csevegjünk miként haladok az általad kapott házifeladattal… Szóval, miben segíthetek, Connie? – csaptam a térdeimre, és lecsusszantam a pult tetejéről. A földön hagyott porolóhoz léptem, hogy felvegyem, és betegyem a raktárba. – Csak nem újabb lányregényt szeretnél?
Gúnyolódtam vele, mert nagyon is megérdemelte, de azt nem árultam el neki, hogy tényleg gondját viseltem a rám bízott könyvnek. Erről nem kellett semmit se tudnia ennek a bolondnak, aki önmagát rókaszellemnek képzelte. – Mostanság senkibe nem kötöttél bele az erdőt járva? – kíváncsiskodtam, miközben a legközelebb álló polcon lévő könyvek gerincein végigfutattam az ujjaimat. Egyébként, tényleg érdekelt, hogy mivel töltötte a mindennapjait, ugyanis volt egy fogadásunk, azonban nem tudtam abban nyerni, ha nem találkoztunk, és eddig mindig nagyon jól elkerült.




music ◆  Szottyongat  ◆ 565



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Nov. 30, 2019 9:00 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 551

Érdekes volt Neirat rajtakapni egy ilyen privát pillanaton, ugyanakkor nagyon igyekeztem úgy tenni, mint akit cseppet se hat meg a dolog. Elvégre ez volt a játékunk lényege; hogy olyan legyek számára, mint egy megfejthetetlen rejtvény, vagy Sherlock Holmes legbonyolultabb ügye, esetleg Einstein egyik találós kérdése. Úgy akartam alakítani mindent, hogy az összes apró információmorzsáért meg kelljen küzdenie, és úgy próbálja kifacsarni őket régi könyvekből, az internet zsúfolt világából, vagy épp belőlem, amikor adódott alkalma összefutni velem. Utóbbira nem volt túl sok esélye, mivel szándékosan kerültem a belváros forgatagát. A legutóbbi beszélgetésünk ugyanis egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy ő nagyon is szerette Beacon Hills sűrűbb részeit; ez pedig pont kapóra jött nekem.
Az viszont meglepett, hogy azt a könyvesboltot ajánlotta nekem régi olvasmányok keresésére, amelyikben ő dolgozott, hiszen az első találkozásunkat figyelembe véve több mint valószínű volt, hogy nem én voltam számára a legszimpatikusabb személy a világon. Aztán ki tudja...
- Eszembe se jutott ilyesmi, tekintve, hogy az erdőben nem igazán nyertük el egymás tetszését - magyaráztam, közben hátat fordítottam neki, és néhány lépést téve körbepillantottam. - Nem rossz hely - jegyeztem meg, de ennél többre nem méltattam a bolt berendezését. Tényleg kellemesen lett kialakítva, árasztotta magából a nyugalmat, s emellett valami egészen más hangulatot is... De ennyi.
A kezeimet zsebre vágva hallgattam a válaszát, és mivel háttal álltam neki, megengedtem magamnak egy elégedett mosolyt. Hát tényleg belefúrta magát a témába, és nem is került olyan messze a valódi sztoritól. Gondoltam, adok neki egy újabb kis tippet, hogy tovább szenvedjen a kutakodással. Természetesen tudtam, hogy a nálam őrzött krónika nélkül nem jutott volna el a teljes igazságig; de ha már felfedezte, hogy létezik egy biztos forrás, talán megadtam volna neki a lehetőséget a fellapozására.
- Ezek szerint elakadtál kissé - sóhajtottam fel, majd ismét felé fordultam. - Kapsz egy újabb nyomot: 1273, az első holdhónap tizenötödik napja, pekingi lámpásfesztivál.
Ha erre rákeresett, az Aikoval folytatott utolsó küzdelmem történetére talált rá, az emberek perspektívájából. Tehát két megmagyarázhatatlan természetfeletti erő összecsapására, amely a császári palotát, s a város utcáit romokban hagyta maga után. És egy nő fájdalmas halálsikolyára, amit félelmetes erősségű égzengés követett, és a mai napig nem tudják megmagyarázni ennek az eseménynek a pontos körülményeit. Ugyanakkor a hivatalosan leközölt információk mellett Neira akár rátalálhatott olyan hivatkozásokra is, amelyek ennek a legendává érett, magasabb rendű lényekhez kapcsolódó változatát rejtették. Onnan pedig már könnyedén eljuthatott a név nélkül hagyott krónikához, ami a japán kultúrával foglalkozók szerint „esetlegesen létezhetett.”
- Ó, dehogynem. Minden vágyam egy újabb Jane Austen remekmű - vigyorogtam, a tekintetemmel követve minden mozdulatát, aztán egy kis szünetet hagyva kiböktem a komolyabbik válaszomat is. - Egyébként nincs konkrét ötletem. Arra gondoltam, hogy csak megyek az ösztöneim után, aztán majd elválik, milyen könyvvel megyek haza. - vontam vállat végül, szokásomhoz híven. Valójában tényleg semmi elképzelésem nem volt arról, hogy mihez lett volna kedvem, így titkon abban reménykedtem, hogy Neira majd ajánl valami remekművet.
- Sajnos nem. Senki nem tűnt olyan remek társaságnak, mint te. - remek alatt pedig azt értettem, hogy... Mit is? Nos, azt hiszem valami olyasmit, hogy „remekül lehet vele vitázni, piszkálódni és gúnyolódni, mert ő legalább visszavág.” Igen, ez volt a legmegfelelőbb magyarázat rá. - Egyébként olvasmány hiányában a tónál időztem, nem az erdőben.
De így, hogy ezt elárultam neki, többet oda se mehettem... Hacsak nem akartam volna, hogy megtaláljon.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 01, 2019 3:42 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
Nem számítottam arra, hogy pont Connor fog erre járni egy gyenge pillanatomban, amikor elengedem magam, és énekelgetek, de hát ezen nem tudok változtatni, kénytelen leszek túllendülni rajta.
− Attól még, hogy egy felfuvalkodott hólyag vagy, az nem jelenti azt, hogy ne élvezném a kötekedést. Meg aztán, fogadtunk valamiben, nemde? – Igazából, magam se tudtam eldönteni, hogy miként viszonyuljak hozzá. Voltak pillanatai, amikor képes lettem volna kedvelni őt, aztán villantotta a beképzelt vigyorát, vagy tett egy olyan megjegyzést, amitől felment bennem a pumpa, és… Olyankor elveszítette a varázsát. Közben viszont iszonyatosan élveztem húzni az agyát, gyönyörű szemei voltak, úgy viszonyult a könyvekhez és a rókákhoz, mint senki más, de… Időként szerettem volna behúzni neki.
− Tudom, segítettem berendezni – jegyeztem meg, bár nem azért, mert elismerést vártam tőle, csupán szerettem volna, ha tudja: volt ízlésem. Meg aztán, mégis csak az én kis világomat tükrözte a bolt, nem csoda, hogy olyan lelkiismeretesen rendezkedtem munka közben. – De várjunk csak… Mi az, hogy nem nyertem el a tetszésedet? – tértem vissza a korábbi kérdésére, mert azért ennyire csak nem voltam utálatos.
− Ki mondta, hogy elakadtam? – tettem csípőre a kezeimet morcosan. – Attól, hogy alapos munkát végzek, az nem jelenti azt, hogy elakadtam – vágtam vissza neki, bár tény, a napokban annyira belemélyedtem a japán történetekbe, hogy lassan már zsongott a fejem a sok idegen névtől. Talán nem ártott volna egy kis szünetet tartanom.
− Várj-várj – tartottam fel a mutatóujjamat. – Ne akard nekem megmagyarázni, hogy egy minimum nyolcszáz éves japán rókaszellem vagy, mert menten kiröhöglek. Azt még elfogadom, hogy vannak vámpírok és vérfarkasok. De ha azt mondod, hogy léteznék kitsunék, felsírok. Ennyi erővel Nagyláb, Nessie és a Chupacabra is valós.
Ettől függetlenül a pulthoz perdültem, és fecnire felírtam, amit mondott, csak kezdtem besokallni. Oké, Odessa mesélt egy-két fajról, de lehetséges, hogy kihagyott dolgokat. Lehet pont azt akarta elkerülni, ami most történt: kezdtem összezavarodni, és úgy éreztem, hogy szét fog robbanni az agyam a sok információtól.
− Olyat is adhatok neked. Az emeleten találod a szépirodalmat – böktem vigyorogva a galériára vezető lépcső irányába. Aztán leengedtem a kezemet, és sóhajtva hallgattam őt. – Nos, mivel nem tudom mi érdekel, vagy mit szeretsz, ezért elsőre nem tudom mit ajánlhatnék. De ha beavatsz, hogy miket szoktál olvasni: zsáner, téma, akármi, bármilyen mankó megfelel. – Elvégre, betéve tudtam az egész könyvesbolt készletét, sőt, ha nagyon nem járt erre senki, akkor képes voltam a létra tetején olvasni.
− Valld be, hogy nem is próbálkoztál másokkal kommunikálni. Megint otthon fetrengtél a plafont bámulva? – kérdeztem vigyorogva, hiszen vagy azt néztem ki belőle, vagy azt, hogy az emberiség elől menekülve bujkált a természetben. Bezzeg, körülöttem zajlott az élet.
− Hű, látom, azért legalább nem ugyanazokat a helyeket látogatod. A városban voltál már valahol, vagy csak a fák között bóklászol? – érdeklődtem, miközben a létrához léptem, és elkezdtem felfelé mászni. – Ja, és ne bámuld a fenekem! – szóltam le, miközben az ujjaimat végighúztam a könyvek gerincén.
− A krimit szereted? Egy jó misztikus regényt? Mit szólsz egy horrorsztorihoz? – faggatóztam, miközben átfutottam a köteteket címeit. Halkan felsikkantottam, és elkaptam az egyik könyvet a legfelső polcok egyikéről. – Úristen! Elfelejtettem, hogy ezt a Poe-kötetet még nem fejeztem be.
Kicsit lejjebb másztam, de az utolsó két fokok kihagyva inkább leugrottam. Connor kezébe nyomtam a könyvet, aztán tovább mentem a fantasy részlegre, onnan is leemeltem egy könyvet, belelapoztam, hogy végül az a kötet is Connor kezében kössön ki. – Áltörténelmi regényt is tudok adni politikai intrikákkal… A lehetőségek tárháza végtelen, csak mondd mire vágysz…
Aztán, mint akibe villám csapott, megugrottam, és visszarohantam a fantasy részleghez. Még a létrát is odatoltam, hogy végig tudjam nézni az összes címet, és elégedetlenül ciccentve ereszkedtem le ismét a földre. Végül Connort magára hagyva a raktárt túrtam át, és diadalmasan emeltem a magasba a kedvenc könyvemet. A borítón két egymás farkába harapó kígyó volt látható, ha pedig valaki kinyitotta ezt a mesterművet, akkor láthatta, hogy egyes fejezeteket vörössel, másokat pedig kékkel nyomtattak.
− Tessék, a világ legjobb története! – mutattam fel Connornak is a Végtelen Történetet, amely minden egyes újraolvasáskor tartogatott számomra valami újdonságot. Gyerekkorom óta imádtam azt a mesét, regényt, történetet, hiszen akármilyen életkorszakban jártam, vagy akármilyen szituációkba keveredtem, tényleg más-más jelentést hordozott magával.




music ◆  Szottyongat  ◆750



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 01, 2019 7:40 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 727

Hólyag volnék? Érdekes, korábban még nem hallottam ezt a jelzőt mástól, pedig elég sok emberi egyeddel találkoztam már, hosszú életem során.
- Ó, tényleg. A fogadás, el is felejtettem - csaptam a homlokomra, pedig valójában nagyon is emlékeztem rá. Reméltem, hogy el fogja felejteni egy idő után, de ezek szerint nagyon is észben tartotta. Még mindig ugyanúgy álltam a dologhoz, mint az erdőben; próbálkozzon csak, legalább addig is elszórakoztat. Érdekes társaságnak találtam, és kimondottan tetszett, hogy még a felszívódásom ellenére is nekikezdett a talányomnak.
- Legalább már tudjuk, hogy jó ízlésed van - mosolyogtam, de ezt ő természetesen nem láthatta, mivel háttal álltam neki. Édes, kedves Nene... Furcsa kishölgy vagy te. Talán csak ezért nem űztelek még el magamtól. - Nos, be kell vallanom őszintén, elég bosszantó kis lény vagy - vontam vállat szokásomhoz híven, majd hozzátette, hogy: - De néha szórakoztató is; szóljon ez az előnyödre.
Szerettem őszinte lenni, hogyha a szavaimmal kicsit szurkálódhattam mások felé. Neirat piszkálni pedig egyenesen élvezet volt, a személyes kis játékom, amit mindig előszeretettel műveltem. Volt a hölgyemény reakcióiban valami vicces, amin nem tudtam túltenni magam.
- Csak tippeltem. Nem úgy festesz, mint akinek annyira jól áll a szénája - állapítottam meg, majd úgy döntöttem, adok neki még egy kevés információt, hátha azzal többre jut majd. Természetesen az erre érkező válasz olyasmi volt, amire számítottam; s ha egy kicsit el tudott volna rugaszkodni a földtől végre, rájött volna, hogy szavaival egyenesen beletrafált az igazságba. Vagyis majdnem, mert az a nyolcszáz év meg se közelítette a valóságot.
- Kedveském, nagyon sok legendás lény létezik a világon - kezdtem bele a magyarázatba. - Nem csak vámpírok, vérfarkasok meg boszorkányok és daimonok; nem az Alkonyatban vagyunk, ezt tartsd észben.
Válaszomból talán sikerült kiszűrnie, hogy ezúttal a humor legapróbb nyoma se csappant fel bennem. Hiába is kedveltem azokat a csípős beszólásait, ez a téma nem olyasmi volt, amivel viccelni lehetett. Szerencsére azért csak elfogadta a felé dobott lehetőséget, és felírta egy papírdarabra, amit mondtam neki.
- Remek, már alig várom, hogy megint lányregényeket olvasgassak - viccelődtem kicsit. - Nem szoktam így behatárolni... Általában csak találomra választok egyet, aztán vagy jó lesz, vagy nem - magyarázkodtam neki, s abban a pillanatban kissé úgy éreztem magam, mint a legjellemtelenebb személy az egész világon. Annyi mindent olvastam már, mégsem alakult ki egy normális ízlésköröm, mindig csak kedvemre válogattam a kötetek közül. Nem néztem meg, hogy háborúról, igaz történetekről, vagy tini románcokról szólnak e... Első benyomásból döntöttem és kész.
- Azért néha lementem a boltba, ha kellett valami - forgattam a szememet. Sajna most kifogott rajtam; tényleg nem csináltam szinte semmit, amióta találkoztunk. Igaz, azelőtt se éltem egy túlzottan aktív életet Beacon Hillsben, de egészen addig teljesen jó volt nekem így. Nyugalomban, csendben. Távol a negatív ingerektől.
- A város nem igazán az én világom, de azt hiszem, ezt mondtam is... - emlékeztem vissza, közben követtem őt a létrájához. - Ömm... Nem is gondoltam ilyesmire - hebegtem, de így, hogy rám szólt, akaratlanul is a hátsó felére pillantottam, majd ahogy ez eljutott a tudatomig, gyorsan elkaptam a tekintetem és a tarkómat kezdtem vakargatni. A huszonegyedik század olyan nyers és mocskos... A nők már kimondottan számítanak arra, hogy a férfiak a sejhajukat nézik, a hímek pedig indiszkrét módon meg is teszik azt. A szexualitás teljesen nyílt lapokkal működik. Már nincs egy film vagy regény, amiben ne szerepelne legalább három ilyen jelenet. Hová lett a titokzatosság és az udvarlás? Odaveszett... Ez a romantika halálkora.
- Elmegy. Unalmas. Túlértékelt. - soroltam a válaszokat, közben a szemmagasságban lévő könyvsorokat kezdtem fürkészni. Amikor Nene felsikkantott, összerezzentem meglepetésemben, és úgy pislogtam fel rá, mint aki nem ért semmit. Aztán csak egy nagy kérdőjellel a tekintetemben figyeltem, ahogy lecsámpáziott, és a kezembe nyomott egy könyvet. - Hát, nem is tu... - befejezni természetesen nem volt időm, Neira ugyanis egy újabb kötet lepasszolása után azonnal elindult egy másik részleg irányába. Teljesen bepörgött, én meg csak zavarodottan követtem.
Aztán eltűnt, s amíg ő kutakodott, gyorsan vetettem egy pillantást a kezemben tartott könyvekre. Bele-belelapozgattam, vizsgáltam őket, vajon mit rejtegethetnek számomra. Fogalmam se volt, mire számítsak.
- Még nem hallottam róla - jegyeztem meg, a kígyós borítót elemezve. Furcsa, pedig már tényleg elég öreg voltam ahhoz, hogy majdnem minden létező regényről tudomásom legyen legalább hallásból, ez valahogy mégis elkerülte a figyelmemet. - De ha azt mondod, érdemes elolvasni, akkor adok neki egy esélyt - pillantottam a nőre végül.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 01, 2019 8:21 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
− Hogy a fenébe tudtál elfelejteni ilyen fontos dolgot? – néztem rá hüledezve. Bár lehet, hogy csak nekem tartozott a fontos kategóriába, elvégre mostanában igen üresek voltak a napjaim, így ha nem töltötte volna ki az időmet a Connor által adott feladat, akkor talán ma is unott lapozgattam volna valamelyik pult alatt rejtőző magazint.
− Rendelkezem némi szépérzékkel, de nem több – vontam vállat, mégis valamiért kis szívemet megmelengette a dicséret. Ettől függetlenül nem szálltam el magamtól, hiszen csak az én érdemem volt a bolt kinézete.
Felnevettem. Pontosan ugyanazt gondolta rólam, amit én róla. Magamban vigyorogtam a válaszán.
− Nos, vigasztaljon, hogy ugyanazon a véleményen vagy rólam, mint amit én érzek veled kapcsolatban. – Őszinte voltam vele. Sose állt érdekemben hazudni másoknak, épp ezért voltam Connorral is ilyen szabadszájú.
− Kicsit elkalandoztam – vontam meg a vállamat, mert valóban annyira beleástam magam a témába, hogy már olyan történeteket is átfutottam, amiknek köze nem volt a kitsunékhez, csupán érdekelt a dolog. Mint az a hóasszony, vagy mi a fene.
A válaszára megfeszült az állkapcsom, dühödten elé trappoltam, hogy egészen az arcába hajolva mondhassam a következőket: − Te pedig tartsd észben azt, hogy nem vagyok egy ostoba tinilány, aki idióta young adult történeteken nőtt fel! Talán nem tudok annyit a világról, mint az, aki beleszületett ebbe a hülyeségbe, de értékelném, ha nem próbálnál meg agyatlan libákhoz hasonlítani! – Utolsó szavaim nyomatékosításaként morrantam egyet, és csak utána mentem feljegyezni azt, amit mondott.
− Nem zárom ki a lehetőségét a tanulásnak, ha azt mondod, hogy valóban egy rókaszellem vagy, akkor bizonyítsd be, különben nem hiszem el. – Tényleg hátrányban voltam azokkal szemben, akik születésük óta tisztában voltak önmagukkal és a környezetükkel.  – Különben is, az Alkonyat túlértékelt. Az eredeti vámpírtörténeteket jobban preferálom – böktem oda utolsó megjegyzést, mielőtt végleg lezártam volna ezt a témát. Még fújtattam egy kicsit, mert borzasztóan frusztrált, hogy hasonlót kinéztek volna belőlem. A felettesemnek is megmondtam, hogy azokat a könyveket száműzze a boltból, vagy elfelejtheti, hogy többet beteszem ide a lábamat. Szerencsére, az Alkonyat-őrület régen lecsengett, ezért nem is tartottunk több kötet még raktáron se.
− Nem sózok rád olyat, ha hajlandó vagy együttműködni – válaszoltam egy cseppet lecsillapodva. Bár ha ránéztem, akkor időnként elkapott az ideg, és szerettem volna tarkón vágni az előbbi megjegyzése miatt. Kitsune ide, vagy oda, egyszer seggbe fogom rúgni.
− Hogy lehetsz könyvmoly, ha mindenhez találomra állsz hozzá? – sandítottam rá kétkedve, elvégre az én könyvválasztási procedúrám valahogy így nézett ki: megláttam egy érdekes címet, vagy borítót, aztán elolvastam a fülszöveget, aztán beleolvastam magába a regénybe, és ha minden szempontból megfelelt az igényeimnek, akkor adtam neki egy esélyt. Sose csináltam úgy, hogy lekaptam valamit a polcról „majd jó lesz” alapon.
− Igazán aktív életet élsz… − jegyeztem meg csipkelődve. – Ezen sürgősen változtatnunk kell – tettem hozzá, és egy terv körvonalazódott az elmémben. Ha már egyszer besétált a boltomba, akkor nem eresztettem olyan könnyedén.
− Mondtad, nekem pedig erre az volt a válaszom, hogy segítek, hogy megváltozzon a látásmódod. És van is ötletem rá – jelent meg egy kaján mosoly az arcomon, amely annak volt az előjele, hogy olyasmivel fogom nyaggatni Connort, amelynek nem fog örülni.
A hebegésén csak kacagni tudtam. A létrára mászva ennyit szóltam vissza: − Lehet, csak cukkolni akartalak. – Nem figyeltem, hogy valóban megnézte-e a fenekemet, annyira nem érdekelt, hiszen hozzászoktam már ahhoz, hogy egy-egy férfi vásárló megbámult. A megjegyzésemet valóban csak szurkálódásnak szántam.
− Á, istenem. Milyen problémás vagy… Az előbb még azt mondtad, hogy neked mindegy… − sóhajtoztam, miközben egyre több könyvet gyűjtöttem össze neki. Bár egyértelműen mind olyan kötet volt, amit én már rongyosra olvastam otthon, vagy éppen csak tetszett az író stílusa. De nem csak azért mutogattam őket, mert szerettem volna rátukmálni az ízlésemet, hanem azért is, mert szerettem volna kitapasztalni az ő érdeklődési körét.
Ettől függetlenül a lelkesedésem cseppet sem csillapodott, sőt, most voltam kifejezetten elememben. Talán egy kicsit élveztem is, hogy Connor ekkora kihívást jelentett. A legtöbb vásárlónk konkrét célzattal jött ide, vagy annyira ismertem már a kedvenceiket, hogy könnyedén találtam nekik új olvasmányt… De Connie, Connie mindentéren egyfajta megmérettetés volt számomra. Ettől függetlenül elhűlve, már-már egeket verő hangszínben felvisítottam: − Hogy a fenébe nem ismered Michael Ende klasszikusát, ha egyszer egy ősöreg rókaszellemnek vallod magad?! Azt a könyvet legalább harminc nyelvre lefordították, idén lett negyvenéves a regény, amelyből filmváltozat is készült – hozzáteszem meg ne nézd, mert borzasztó −, továbbá színdarabot írtak belőle, rádiójáték feldolgozással is rendelkezett, továbbá balett előadása is volt! – Mindezt a sok információt egyetlen lélegzetvétellel hadartam el. Á, kicsit sem volt a történet megszállottja… Bár melyik történetnek nem voltam a megszállottja? (Az Alkonyat-széria erős kivételt képezett ebben.)
− Mindenképpen olvasd el, különben soha többet nem állok szóba veled! – fenyegettem meg, bár úgysem gondoltam komolyan, már csak azért is zaklattam volna, hogy tudjam miként halad az olvasással. Mindenesetre, a tudatlansága sikeresen felzaklatott, bár csak azért, mert a szívemnek kedves – és ténylegesen világhírű – könyvről volt szó.




music ◆  Szottyongat  ◆798



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 02, 2019 10:01 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 1075

Na vajon hogy? Nagyon egyszerűen: sehogy. De ezt nem mondhattam neki, hiszen épp azt szerettem volna elhitetni vele, hogy egyáltalán nem emlékeztem a fogadásunkra.
- Nem is tudom, biztos máshol járt az eszem - emeltem mindkét kezem vállmagasságba, a tenyereimet pedig felfelé fordítottam. Ez azt hiszem olyasmit jelentett, hogy „eh, fogalmam sincs.” Hasonlóan hasznos gesztus volt, mint a vállvonogatás, és legalább annyira könnyen használható. Sőt, reményeim szerint pont annyira idegesítő is, hogy legalább Neira ezért is forgassa rám a két szép szemét.
- Neked is érdemes bókolni, látom - húztam a számat, pedig ezúttal tényleg csak meg akartam dicsérni. De nem is értem, ez a reakció miért volt ez olyan meglepő számomra, amikor nagyon is jól tudtam, hogy Nene egy elég bonyolult lélek.
A nevetésére kíváncsian pislogtam felé, s a válaszát hallva elmosolyodtam. Ezek szerint hasonlóan gondolkodtunk a másikkal kapcsolatban, ami valósággal hab volt a tortán.
- Milyen érdekes, már egy rugóra jár az agyunk - vetettem oda piszkálódás gyanánt. Igaz, én már kislányként ismertem őt, de mint az korábban kiderült, ő egyáltalán nem emlékezett rám úgy, ahogyan én őrá. Valahol frusztrált a dolog, de erre igyekeztem minél kevesebbet gondolni.
- Nos igen, ez a téma elég tág és nehéz, úgyhogy nem lep meg, hogy „elkalandoztál” - jegyeztem meg kurtán. Annyi legendát kitaláltak már a nevem köré, hogy lassan már a szakma nagyjai se tudták volna megmondani, melyik volt hiteles és melyik nem. Sőt, már az igazi keresztnevemet is csak találgatni tudták, épp ezért nem emlegették már ezekben a kamu történetekben. Mindig csak annyit írtak le, hogy „szemei kékek voltak, akár a tengeré, és rejtelmesek, mint a legködösebb erdő.” Tetszett, hogy így hivatkoztak rám, arról már nem is beszélve, hogy ezt elég sokszor emlegették annak értelmében, hogy az íriszeim színe elég egyedinek számított Japánban. Valóságos csodának, ha úgy vesszük.
Azon kaptam magam, hogy kerek szemekkel, egészen elcsodálkozva hallgattam Neira hirtelen kifakadását, amit nem is tudtam hova tenni, hiszen a szavaimban ezúttal semmi ártó szándék nem volt.
- Nyugalom, Nene! - szóltam rá, miután befejezte a hisztériát. - Az Alkonyatban tudtommal csak az a két faj létezik, amiket felsoroltál az előbb: a vámpírok és a vérfarkasok, ezért hoztam fel példának. De mondhattam volna akármelyik másik hasonló szennyet is; a szándékom pedig nem az volt, hogy téged hasonlítgassalak össze bárkivel is, szóval örülnék, ha lehűtenéd azt a szépséges fejedet, mielőtt elszabadulnak az indulatok - szúrtam vissza, mert ez a felesleges háborgás felbosszantott. - A lényeg, hogy sok más faj létezik, csak ezek szerint te még nem fedezted fel őket. Ebben nincsen semmi rossz, csak hogy tudd.
A végére szemeimet forgatva sóhajtottam egyet. Hihetetlen, hogy pillanatok alatt így fel tudott dühíteni, amikor egyáltalán nem akartam neki támadni.
- Mégis mi mással bizonyíthatnám be, ha nem életem történetével? - mosolyogtam rá kíváncsian. - Valóban túl van értékelve, épp ezért nem olvastam el. Csak hallottam róla, de annyi bőven elég is volt - vontam vállat szokás szerint. Igazság szerint még a filmet se mertem megnézni, mert azt hallottam, hogy a főszereplő hölgyet játszó színésznő folyton tátva tartotta a száját az egész szériában, és olyan kifejezéstelen arca volt, hogy az már túl sok lett volna egy olyan személy számára, aki annak idején a világot keresztülszelte azért, hogy megnézhesse a legjobb görög színtársulatokat.
- Természetesen hajlandó vagyok, ha már a saját szórakozásom forog kockán - adtam meg magam, visszatérve a korábbi vicces hangulatomhoz. Kíváncsi voltam, mégis mivel vagy mikkel fogok hazatérni majd erről a kiruccanásról, ha már hagytam, hogy Neira átvegye az irányítást a könyvválasztásban.
- Ki mondta, hogy könyvmoly vagyok? Csak olvasom, amit jónak találok és kész - ráncoltam a homlokomat. - Az én időmben az olvasás az élet ajándéka volt, nem egy külön... „Életmód.” - utóbbit kiemeltem, és egészen idegennek éreztem ezt a szót a számban. De miért? Mi volt nekem olyan furcsa benne?
A következő megjegyzésre csak ismételten a szemeimet forgattam. Miért kellett volna változtatnom azon, ahogy élek? Nekem teljesen megfelelt úgy, ahogy volt. Olvastam, élveztem a csendet és kivontam magam az emberek mindennapjaiból. Amióta visszakerültem ebbe a világba, nem vágytam mára tombolásra és a pusztításra, és épp elég öröm volt számomra egy jó regény. Na meg néha napján az ilyen kisebb-nagyobb kihívások, mint Neira személyiségének megfejtése. Ha végre előrébb haladt volna a kutatásával, már ő is tisztában lett volna vele, hogy jobb, ha engem nem próbál meg senki aktivizálni. A végén még visszatért volna a régi fickó, akkor meg aztán...
- Előre figyelmeztetlek, hogy a terved kudarcot fog vallani - szűkítettem rá a pillantásomat. Nem akartam, hogy próbálkozzon, de ha egyszer fogadtunk, nem volt mit tenni. Bántam, hogy pusztán indulatból belementem ebbe a kis játékba, vissza azonban nem fordulhattam.
A továbbiakban inkább elhallgattam, főleg, miután sikerült egy enyhe zavart keltenie bennem a fenekére való figyelemfelkeltéssel. Magamtól tényleg eszembe se jutott volna akár csak egyetlen pillantást is vetni rá, de így, hogy külön figyelmeztetett, akaratlanul is felpislogtam. Szerencsére olyan rövid ideig tartott ez, hogy nem volt időm véleményt alkotni róla, és ez teljesen rendben is volt így.
- Tényleg mindegy - morogtam az orrom alatt. Nekem nem a regény típusa számított, de ha csak így magában sorolgatta őket, döntésképtelenné váltam. Meg nem mondtam volna, hirtelen mihez lett volna kedvem.
Később mégis két könyvvel a kezemben követtem a szőkeséget, hogy aztán egy harmadikat is kapjak az olvasnivalóim listájára. A tudatlanságomra kapott válasz egyenesen lenyűgöző volt, hiszen ezek szerint Neira olyannyira bele volt bolondulva ebbe a könyvbe, hogy szinte minden létező információt el tudott volna sorolni róla. Legalább is reméltem, hogy csak szinte.
- Tudod, ez az „ősöreg rókaszellem” is figyelmen kívül hagyhat néhány dolgot. Arról is lemaradtam, amikor anno Obamát választották meg elnöknek, pedig az elvileg hatalmas durranás volt - jelentettem ki unottan. Sok lényegi információ mellett elszaladtam már életem során, mert annyira lusta voltam érdeklődni ezek iránt, hogy az már szinte betegesnek számított. És igen, mindezek ellenére nekem is volt szavazati jogom.
- Jól van, jól van - nevettem fel halkan. - Elolvasom, de csak mert nincs jobb dolgom. - tehát nem azért, mert azt akarom, hogy továbbra is szóba állj velem. Ami persze nem igaz, mert azért örültem volna, ha továbbra is elszórakoztat a pukkancs arckifejezésével, meg a frappáns beszólásaival. Végre valaki, akitől nem untam halálra magam.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 02, 2019 11:22 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
A gesztusai, a szavai annyira feldühítettek, hogy szívem szerint jól megcsapkodtam volna egy vaskos enciklopédiával, csak túlságosan is sajnáltam a könyvet.
− Látszik, hogy számodra tényleg nem fontos a jelenben élni, annyira teszel mindenre – morogtam durcásan, elvégre mégis csak sértette a kis lelkemet, hogy ennyire nem foglalkozott azzal, amit beszéltünk. Bár ki tudja, lehet csak megint húzta az agyamat, amiért pedig kétszeres erővel csapkodtam volna meg valami jó nehézzel, de továbbra is sajnáltam a polcokon sorakozó köteteket.
Meglepetten pislogtam rá. Hát, maradjunk annyiban, hogy a szociális készségeim egyenlőek voltak a nullával, ezért csak ennyit tudtam kinyögni: − Miért akarnál bókolni nekem, ha idegesítelek?
Komolyan összezavart. Sokkal jobb összezavart, mint az emberek többsége, mert azért sokakat még az én bolond fejemnek is könnyű volt megfejteni, de Connor… Egyszerűen nem állt össze egy egységes kép vele kapcsolatban.
− Cöh. Ezt te sem gondoltad komolyan… − forgattam meg a szemeimet, de kénytelen voltam hátat fordítani neki, ugyanis ez a megjegyzése és a bárban Izzy megszólalása furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Éreztem, ahogy az arcomat elönti a forróság, és nem akartam, hogy további bosszantó megjegyzéseket tegyen, mert istenemre mondom, akkor a galériáról ledobom a fent álló antik földgömbbel.
− Úristen… Nekem mondod?! Tegnap is késő estig olvastam, vagy talán ma hajnalig… Nem is tudom már, de némelyik történet sokkal izgalmasabb, mint a mai kortárs írók művei. – Azt hiszem, egy kicsit túlságosan is lelkesedtem ebben a témában, holott maga az ázsiai kultúra nem állt annyira messze tőlem, csak eddig nem Japánra, hanem Dél-Koreára szegeztem a tekintetemet. Most viszont teljes figyelmet szenteltem a felkelő nap országának, olyannyira, hogy képtelen volt leállni az olvasással.
Arról viszont nem tehettem, hogy igenis érzékenyen érintett az Alkonyat-felemlegetése, vagy talán éppen az, hogy ez is tökéletesen kidomborította a hátrányaimat. Az alsó ajkamat harapdálva hallgattam a magyarázatát, sikeresen lenyugodtam, épp ezért nem is tudtam állni, hogy ne emeljek ki bosszantás céljából egy aprócska megjegyzést: − Szépséges fejem? Múltkor még azt mondtad, hogy a nem csúnya és a szép két külön dolog.
Csak azért jegyeztem meg, hogy visszavághassak neki valamivel, aztán a gonosz vigyorom lehervadt az arcomról, és idegesen sétálgatni kezdtem. – Neked lehet, hogy nincs ebben semmi rossz, én viszont azt érzem, hogy irtó sok dolog van, amiről senki nem szólt nekem, csak elindítottak egy úton, hogy boldoguljak magam – huppantam le végül a létra egyik alsó fokára. Lehajtottam a fejemet, a hajamba túrtam, és mélyeket lélegeztem. Időnként rossz érzések kerekedtek felül rajtam, főként a származásommal, no meg a tudatlanságommal kapcsolatban. Borzasztóan kellemetlen volt.
− Nem lenne egyszerűbb elmesélned életed történetét? – emeltem fel lassan a fejemet, és hátra söpörtem az arcomba hulló hajtincseimet. Mármint, élveztem én magát a kutakodást is, de ha itt állt személyesen előttem, akkor miért dugjam poros krónikákba az orromat, vagy bámuljak a monitor képernyőjére, amikor maga is elmondhatná? – Ha egyszer arra jutnál, hogy esélyt adsz neki… Ne tedd! – javasoltam, hiszen én sajnos beleolvastam, és időnként eltöprengtem azon, hogy magamat, vagy Bellát kössem-e fel előbb.
− Ugye tudod, hogy a szórakozásnak sokfajta módja van? Nem csak az olvasás létezik a világon – mosolyodtam rá halványan. Most nem volt semmi bántó a hangomban. Csupán tényleg szerettem volna megmutatni neki, hogy voltak lehetőségek az életben.
− Nos, ha valóban igazat beszélsz, akkor az az időszak elmúlt. Ideje lenne kicsit megismerkedni a mai világgal Connie. Nem jó, ha a múltban akarsz élni – ráncoltam össze a homlokomat kicsit aggódóan. Elvégre, felőlem lehetett csillió éves rókaszellem is, az idővel még ő sem dacolhatott, és előbb-utóbb kénytelen volt alkalmazkodni.
− Majd meglátjuk – villantottam rá válasz gyanánt egy édes mosolyt miközben a falon lógó órára sandítottam. Ha hamar találnánk neki olvasmányt, utána még lenne is alkalmam egy kicsit nyugodtabb körülmények között faggatni, elvégre a könyvek jelenléte egyfajta katalizátorként hatott a viselkedésemre. Ezt hűen tükrözte az is, hogy a Végtelen Történetről az összes létező adatot el tudtam sorolni, fejből még a fejezetek címeit is fel tudtam volna sorolni.
− Nekem nem volt szimpatikus, de nem ez számít, hanem az, hogy élj egy kicsit ebben a világban– legyintettem, elvégre a politika nem különösebben hatott meg. – Nagyszerű! És meg is veszed most? – csaptam össze a tenyereimet, és boldogan léptem be a pult mögé.
− Amúúúgy, remélem, nincsenek terveid az elkövetkezendő fél órára, ugyanis ebédszünetem lesz, és azt terveztem, hogy kirángatlak a közeli parkba – tettem odébb néhány papírt, hogy rákönyökölhessek a pultra. Kicsit oldalra döntöttem a fejemet, és vártam az ellenkezését. Mondjuk, egyszerűbb lett volna, ha hamar beadja a derekát, mert úgyis addig rágnám a fülét, amíg nem lenne hajlandó velem tartani.




music ◆  Szottyongat  ◆739



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 03, 2019 11:13 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 1054

Néha csináltam dolgokat, amiknek nem volt értelmük. Vagy legalább is nem tűnt logikusnak az alapvető viselkedésemhez mérten; ilyen volt a bókom is, amit minden hátsó szándéktól mentesen próbáltam Neira felé küldeni - sikertelenül, mivel ezek szerint ő nálam is vaksibb volt ezen a téren. Konkrétan annyira, hogy ha nem vontam volna fel rá a figyelmét, észre se vette volna.
- Miért ne? - kérdeztem vissza szűkös pillantással, úgy téve, mintha magam se tudtam volna a választ erre a buta kérdésre. Pedig elég egyszerű oka volt, hogy megdicsértem őt: először is, tényleg jó ízlése volt berendezés terén, ez kész tény. Másodszor, az én időmben elég alap dolog volt az ilyesmi. Sőt, még a visszatérésem után is sok-sok évtizedig illendő volt valami ehhez hasonló kedvességgel biztatni a hölgyeket. A pontos okát a mai napig nem értem, de azt mindig is tudtam, hogy ez alapkövetelmény volt a férfiak részéről. Ezek szerint ma már nem szokás csak úgy bókolni a nőknek...
Szerencsére a kis megjegyzésem elérte a kellő hatást; nem kellett rá se pillantanom ahhoz, hogy tudjam, sikerült némileg összezavarnom őt a hasonló gondolkodásunk említésével. Az orrom alatt válaszként kuncogtam egyet, majd a fejemet csóválva ismét körbepillantottam a boltban. Bármikor el tudtam volna képzelni magamat, ahogy az egyik sarokban böngészem itt valamelyik régebbi kötetet, vagy csak az ablakon kibámulva figyelem az emberi ostobaság apró jeleit. Például azt, ahogy mindenhova sietnek az itteniek, és időt se szakítanak arra, hogy belessenek a kirakaton. Vagy azt, ahogy a rohanás közepette egymásba botlanak, de még csak nem is törődnek a másikkal, s olyan nagyszabású találkozókról maradnak le az elvakultságuk miatt, amikből ritkán adódik az ő rövid életük során. Mily’ keserű világ ez...
- És ez még semmi, a legjobb történeteket meg se találod az interneten - vigyorogtam rá. Látva a nagy lelkesedését, azt hiszem magam is kissé felpörögtem a régi kor meséinek gondolatára. El is határoztam, hogy fel fogom lapozni azt az öreg krónikát, ha hazaértem. Hiszen mi mással szórakoztathattam volna magam a legjobban, ha nem a régi nagy tetteim felidézésével? Pláne, mivel minden teljesen hiteles volt abban a kötetben - ha már én írtam a java részét. A régi kézírásom az ósdi japán jelrendszerrel... És az új, amit már Connor Reyes százados testében, a ma leginkább használatos angol nyelven jegyeztem fel. Egyszer olyannyira unatkoztam, hogy fogtam magam, és a teljes japánul megfogalmazott életművemet átfordítottam erre a könnyed, bénácska nyelvre.
- Nők... Mindig leragadtok a jelentéktelen részleteknél - húztam a szám, de ennél többre nem is méltattam ezt a dolgot. Igen, azt mondtam, hogy „szépséges fejedet.” Na és? Ez mitől volt olyan fontos, hogy külön ki keljen emelni? Egyáltalán nem is ez volt a vita tárgya. Rá kellett jönnöm, hogy Neira néha napján csak azért szúrta ki az ilyen apró dolgokat, hogy azzal is terelje a témát a lényegről. Vagyis; arról, hogy igazam volt és feleslegesen húzta fel magát.
- Ó, feleslegesen bosszankodsz ilyesmin. Mindenre szép sorjában rá fogsz jönni magadtól, ha meg tényleg annyira érdekel, miféle pokolfajzatok vesznek körül, csak kérdezz bátran. Eleget éltem már ahhoz, hogy tudjak ezekről mindent, amit tudni érdemes. - Próbáltam biztatni, bár ahogy ezt kimondtam, egyből meg is bántam. Volt egy érzésem, hogy Nene vagy iszonyatosan fel fogja kapni a vizet ismételten, vagy megragadja a lehetőséget és lebombáz egy tonnányi kérdéssel. Bármelyik is következett volna be, készen álltam mindkét eshetőségre. A nőneműek alapjáraton elég bonyolult lelkek voltak, de Neira még közülük is kiemelkedő volt a hirtelen felindulásaival és a megfejthetetlen logikájával. Idegesítő hölgyemény, az biztos...
- Abban nincs semmi izgalmas, ha csak úgy elárulom. És egyébként is, valószínűleg a felét nem hinnéd el annak, amit mondok; ezért szeretném, ha hiteles forrásból szednéd össze a sztorit, akkor talán el is fogadod, ki és mi vagyok valójában - érveltem szép sorjában, és reméltem, hogy ezzel le is zárjuk ezt a dolgot. Igazán nem volt sok kedvem még azon is vitatkozni, hogy miért nem akartam egyből beavatni mindenbe magammal kapcsolatban.
- Eszemben sincs, ne aggódj! - fintorogtam, hiszen elég volt már csak hallanom is arról a borzasztó könyvsorozatról, azonnal elkapott a hányinger. Csillogó vámpírok? Komolyan? Ki találta ki ezt a badarságot?
- Tudom én - vontam vállat. - Egyszerűen csak jobbnak látom, ha nem kapok rá az ennél izgalmasabb dolgokra - tettem hozzá némi magyarázatként. Szívesen kipróbáltam volna én sok mindent, de annak nem biztos, hogy jó vége lett volna. Ismerve magamat... Ki van csukva.
A becenevem hallatán csak forgattam a szememet. Egyszerűen nem értettem, honnan jött neki ez, de bíztam benne, hogy hamar le fog szokni róla.
- Majd megérted, miért élek így, kedvesem - sóhajtottam fel. - Ha végre megismered a múltamat, tisztán látni fogod a jelenemet és az esedékes jövőmet is. És azt is, mi okból hozok meg bizonyos döntéseket. - Ezúttal a hangomban nem volt helye se gúnynak, vagy szórakozottságnak. Csak nyugalom, meg valami régi bölcsesség, ami még rám ragadt az Öregektől, ahányszor próbáltak diszkrét módon kioktatni. Persze nekem ilyen szándékom nem volt Neira felé.
- Meglátjuk - ismételtem utána kihívón. Már csak azért is kíváncsi voltam, miféle tervvel állt elő, mert eddig még senki nem próbált meg kilökni a komfort zónámból. Annak idején én magam léptem ki belőle önkéntesen, most viszont csak azért is vasmarokkal kapaszkodtam belé. Jó volt nekem lustálkodni és unatkozni napokig, hetekig, no meg hónapokig, ez adott nekem egyfajta szabadságérzetet. Mert ha akartam volna, akármi egyébbel is lefoglalhattam volna magamat, és ez a döntés csak az enyém volt.
- Nagyon rá vagy kattanva erre az „élj a mának” témára. Idegesítő vagy - morogtam a kis megjegyzését követően. - Természetesen meg, ha már ilyen kedvesen összeszedted nekem - mosolyogtam rá. Bizonyára nagy sikerélmény volt neki, hogy végre rá tudott venni valamire.
Letettem a pultra a kezemben lévő könyvkupacot, s közben hallgattam a mondókáját. Nem is próbáltam elrejteni a meglepetésemet, ahogy a kirángatásom szóba került. Tényleg nagyon próbálkozott, ennek a miértjét viszont sehogy se sikerült megfejtenem.
- Miért akarnál magaddal vinni? - kérdeztem teljes ártatlansággal. Valahogy ez az egész nem illett össze, mintha a kirakós darabjai nem egymáshoz lettek volna készítve. - Nem vagyok túl jó társaság, ha eddig nem tűnt volna fel... - jegyeztem meg, majd a pult felém eső oldalára támaszkodtam az egyik kezemmel, és ujjaimmal türelmetlenül dobolni kezdtem a fán. Semmi, de az égvilágon semmi értelme nem volt ennek. Mégis, egy részem szívesen rávágta volna az igent; csak épp a lelkem azon kis töredékének semmi beleszólása nem volt a dologba.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 04, 2019 12:04 am

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
− Mert hátsó szándék nélkül nem szoktak dicsérni – vágtam rá egykedvűen. Attól még, hogy minimálisan nyitottam a világ felé, még mindig nem bíztam könnyedén az emberekben. Túl sok sebet ejtettek az érzékeny lelkemen, ezért az ilyesmi megjegyzéseket mindig fenntartással kezeltem. Egyszer hagytam egy srácnak, hogy a közelembe kerüljön, és hatalmas pofára esés lett belőle. Rajtam röhögött az egész iskola. Akkor határoztam el, hogy többet senki nem űzhet belőlem gúnyt.
Ezért is bosszantott fel néha Connor, de szerencséjére csak gondolatban püföltem szét a szemét fejét, a valóságban egy légynek sem ártottam volna.
− Tudom. De nem tudok japánul, és az eredeti könyvekért nem is tudok odautazni – sóhajtottam fel szomorúan, aztán ördögi mosolyra húzódtak az ajkaim. Hát hogy nem gondoltam erre korábban? – De te taníthatnál – tettem hozzá, elvégre, nem voltam ostoba, különös érzékem volt a nyelvtanuláshoz, és egy-két dolgot tudtam koreaiul. Ha azt tudtam tanulgatni, akkor a japán se lehetett annyira vészes. Ráadásul, még egy lehetőségem adódott volt Connort kirángatni a komfortzónájából.
− Csak szeretek beléd kötni – mosolyogtam rá ártatlanul. Hiszen én is imádtam őt piszkálni, ha nem így lett volna, páros lábbal rúgtam volna ki a boltomból.
− Szóóóval, azt mondod, hogy nyaggathatlak kérdésekkel? – pillantottam rá, és gondolatban már kilométeres hosszúságú listát állítottam össze neki. Bár a kérdéseim elsősorban vele kapcsolatosak voltak, de hajlandó voltam nyitni ebbe az irányba. Tekintve, hogy az eddigi tanárom nem volt köztünk, szükségem volt valakire, akitől kérdezhettem. Bármennyire is volt bosszantó ez a „róka”, mégis úgy éreztem, hogy szükségem volt rá.
− Jóóóó, jóóóóó. Keresgélek tovább – nyújtottam el a szavakat, miközben hátrabillentettem a fejemet. – Olyan uncsi vagy.
− Ettől függetlenül ne hidd azt, hogy megúszod a kérdéseimet. Csak nem éppen itt van annak a helye és ideje – tettem hozzá, hiszen már fejben összeállt a tökéletes tervem, és annyira Connie se panaszkodhatott emiatt.
− Remek, de a Végtelen Történet filmadaptációját is felejtsd el. Nem létezik olyan – tettem hozzá, hiszen hiába volt ősrégi a film, attól még borzasztó nagy érvágás volt nekem, hogy így elrontották.
− Connie – pillantottam rá halálosan komolyan. – De te konkrétan semmit nem csinálsz! El szoktál menni moziba? Koncerten voltál már? Színházban, buliban, étteremben... Egyikben se? Rengeteg program szokott lenni, sportesemények, kulturális programok. Az élet nem csak extrém dolgokból áll – sóhajtottam fel lemondóan. Határozottan meg kellett reformálni az életét, mert az ilyen szintű semmittevés kóros volt. El akartam indítani egy úton, hogy legalább ne legyen ennyire zárkózott és mogorva a világgal szemben.
− Drágám, a múltunkból tanulunk, a jelenünkben élünk és a jövőnket építjük. Fogalmam sincs miket csináltál a múltadban, tény, de ez nem jelenti azt, hogy minden jó dologtól el kell zárkóznod. – Szögezzük le, hogy azért hívtam gúnyosan drágámnak, mert ő kedvesemnek hívott. Nem volt emögött semmi más. Elképzelésem se volt arról, hogy mi a fenétől tartott ennyire, de egy egyszerű mozizástól, vagy egy parkbéli sétától gondolom egyetlen kőkori rókaszellem se kattant még be.
− Készülj a kudarcra! – válaszoltam magabiztosan, már csak azért is, mert rövid ismeretségünk óta rájöttem, hogy ez kifejezetten idegesíthette.
− Csak szeretném, ha egyszer nem azt hallom a hírekben, hogy holtan találtak egy fickót a lakásán, és a halál oka az unalom volt – vontam meg a vállamat. Meg aztán, élveztem a társaságát, a szócsatáinkat, a kihívást… Akármennyire is irritált, szerettem volna jobban megismerni őt.
− Remek! Kíváncsi vagyok a véleményedre, szóval, ha elolvastad, akkor egyszer eltolhatnád ide megint a fenekedet, hogy meghallgathassalak – viszonoztam a mosolyát, miközben az ujjaim a pénztárgép gombjain táncoltak. Gyakorlott mozdulattal nyitottam ki a kasszát, miközben az árat mondtam: − Harmincegy dollár lesz.
És amíg Connor előkészítette a pénzét, addig én a pult alól előhúztam egy papírtasakot, hogy elpakolhassak. Hét éve itt lét mégis csak meglátszott rajtam, ráadásul mindig örömmel töltött el, ha egy jó regény új gazdára talált. Szelíd mosollyal toltam Connor elé a szatyrot, hogy közben intézhessem a pénzügyeket. Határozott mozdulattal löktem be a kasszát, hogy aztán a pulton könyökölve előadhassam az ötletemet.
− Miért ne akarnálak? – feleltem kérdéssel a kérdésre. Aztán nevetve hozzátettem: − Mert rád fér, ráadásul éhes vagyok, és ha már erre jártál, gondoltam, ehetnénk együtt. Odakint őszhöz képest egészen tavaszias idő van, arról nem is beszélve, hogy mivel ritkán hagyod el a rókaváradat, ezért biztosan nem jártál még a szemben lévő parkban – mutattam ki a kirakaton az úttest túloldalán lévő park irányába.
− Szerintem hagyd rám, hogy ezt megítélhessem. – Válaszadás közben kicsit kiegyenesedtem, de még így is egészen közel volt hozzám. Á, azok az átkozott kék szemek… A jó ég tudja mit láttam azokban a szemekben… Egy pillanatra talán el is vesztem bennük, aztán a korgó gyomrom sikeresen kibillentett abból a különös állapotból.
− Szóval, ne próbálj meg elszökni! – mutattam rá, mielőtt eltűntem volna az egyik hátsó szobában. Ott ettünk, ott tartottuk a holmijainkat, igazából, ha nem akartunk elmenni ebédelni, akkor abban a kis szobában volt lehetőségünk lepihenni. A minihűtőből elő is halásztam azt a sütisdobozt, amelyet az unokatesóimnak szántam, de hát akármikor vehettem nekik másikat… Aztán a táskámat átvettettem a vállamon, ellenőriztem, hogy a szendvicseim mellé elfér-e a doboz. Ügyesen betuszkoltam mindent a tatyómba, eltulajdonítottam Sissi méretes, bézsszínű plédjét, amelybe télen szokta burkolni magát – neki most úgyse kellett, és amúgy is kimosom−, felkaptam a kulcsaimat, aztán visszatértem Connorhoz. Legalább is, nagyon bíztam benne, hogy tényleg nem szívódott fel, mert akkor, ha egyszer rókaként összefutok vele, tuti bokán harapom…
− Indulhatunk? – fordultam felé, vagy legalább is abba az irányba, ahol utoljára hagytam. Én készenálltam végre megebédelni, és nagyon bíztam benne, hogy egy kis piknikezés miatt Connornak sem fog összetörni az a hihetetlenül kiismerhetetlen világa.





music ◆  Szottyongat  ◆ 903



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 04, 2019 1:37 am

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 1151

E válasz hallatán kissé felhúztam a szemöldökömet. Ma már csak akkor mondanak szépet egy hölgynek, ha valamit akarnak is tőle? Miféle ocsmány évszázad ez?
- Ez igazán sajnálatos, nekem azonban semmi rossz szándékom nincs. Csupán őszinte voltam, úgyhogy mosolyogj és fogadd el, hogy kaptál egy bókot - parancsoltam rá, némi játékossággal a hangomban. Érdekes volt nekem ez az egész, hiszen anno a nők mindig nagy örömmel és bizalommal fogadták a nekik szánt kedves szavakat. Sőt akadt olyan is, aki viszonozta ezt egy újabb bókkal, vagy pusztán azzal, hogy olyan csábos kifejezéssel mondott köszönetet, aminek nehezen lehetett ellenállni. Tudták ők nagyon jól, mivel lehetett minket, egyszerű férfiakat levenni a lábunkról. Akarom mondani... Őket, egyszerű férfiakat. Én elég bonyolult példánya voltam a csapatnak, na meg egyike a kevésbé becsaphatóaknak. Hiszen egy ravasz rókát kicselezni nagy kihívás volt mindenki számára. Hát még egy olyat, ami meg is volt vadulva a fénykorában...
- Nem kell odautazni értük - vetettem oda egy kicsit nemtörődöm módon. - Elég, ha jó helyen keresi az ember - fűztem hozzá, de ennél többet már tényleg nem akartam elárulni, különben azonnal rájött volna, hogy nálam meglelheti a legbiztosabb forrást. Ráadásul nem csak japánul, de angolul is hozzáférhetett volna. - Tanítani? Téged? - ráncoltam a homlokomat. - Ez olyan, mintha én téged arra kérnélek, hogy segíts megérteni a nők észjárását; lehetetlen, és esélytelen.
Vagy csak nem akartam, hogy még emiatt is rám lógjon. Igaz, szórakoztató társaságnak találtam őt, de azért nem kívántam vele olyan sok időt tölteni. Elég volt nekem az az egy-kettő rövid kis találkozó, amiket beiktattunk a szürke hétköznapokba.
- Ez nem újdonság. - Enyhén félredöntöttem a fejem, s a karjaimat összefontam magam előtt. Így pontosan úgy festettem, mint aki ezt frusztrálónak tartotta, ami nagyon közel állt az igazsághoz. Egyedül azért nem elleneztem a kötekedését, mert én is ugyanezt csináltam vele, amikor csak alkalmam nyílt rá.
- Jobb lett volna, ha inkább csendben maradok - sóhajtottam, közben két ujjam közé csippentettem az orrnyergemet. Nagyon nem kellett volna elhintenem neki, hogy akár engem is faggathat a természetfelettiekkel kapcsolatban, de már nem volt visszaút, úgyhogy kénytelen voltam elfogadni a sorsomat. - De igen, ha valamit nem értesz, csak kérdezd meg. Tényleg bármire tudok válaszolni... Azt hiszem. - Utóbbin erősen el kellett gondolkodnom. Biztos mindent ismertem már, ami ezen a világon létezett? Ki tudja..? Valami talán elkerülhette a figyelmemet a hosszú évszázadok során, hiszen sose voltam túlzottan kíváncsi a körülöttem lévő dolgokra. Csak az érdekelt, aminek közvetlen köze volt hozzám; a többi kitsune, a falukon élősködő lények, és a Fukuharák ellenfelei. Aztán meg... Tényleg semmi.
Nem. Még ezek ellenére is bőven eleget tapasztaltam a harcok során, sőt, még békeidőben is. Ugyan magamtól sose érdeklődtem a többi lény iránt, a mestereim és az idő kereke megtanított nekem ezt-azt. Pont eleget ahhoz, hogy kevés dolog létezzen, ami még váratlanul érhet.
- „Olyan uncsi vagy...” - utánoztam őt, közben a szemeimet forgattam. Nem voltam én mindig ilyen unalmas ám...
- De jó nekem! Már alig várom, hogy idegbajt kapjak a kíváncsiságodtól! - kiáltottam fel, erős szarkazmussal fűszerezve a szavaim mögötti valós tartalmat. Már nagyon, de nagyon bántam, hogy betévedtem abba az átkozott boltba. Legszívesebben el is húztam volna onnan, de valami mégis marasztalt. Na meg elég volt csak elképzelnem Neira szomorkás arcát, ahogy eltűnök, és azonnal el is lágyult az a bolond szívem. Pedig tényleg frusztrált ez a női egyed, nem hiába kerültem el őt ilyen sokáig... Ez a kettősség borzasztó volt, és teljesen biztos, hogy csak azért létezett, mert még előttem volt a gyerek változata azzal a göndörke hajával meg a hatalmas szemeivel.
- Milyen filmadaptáció? - vontam fel a szemöldökömet, ezzel a kérdéssel jelezve is, hogy „elfelejtettem még a létezését is.”
Már megint az a becenév... Kár, hogy Aiko óta nem voltam hajlandó bántani egyetlen nőt se... Mert akkor most hátsón billenthettem volna Neirat a frissen fényesített bakancsommal. Hülye emberek, meg a még hülyébb illemszabályaik...
- A mozi túl van értékelve, a koncertek túl hangosak, a színház a görögök fénykora óta pocsék lett, bulizni a nyavalyás tinik szoktak, az étte... Hmm, az étterem még szóba jöhet. Majd megfontolom - daráltam le neki gyorsan. - Ami pedig a sportot illeti; a mai napig nem értem, mit szerettek ti abban, ahogy egy csapat bolond futkározik valami labda után.
Az utolsó mondatot pedig figyelmen kívül is hagytam. Számomra a harc jelentette a legnagyobb izgalmat annak idején, a tombolás és a pusztítás, arról már nem is beszélve, ahogy az emberek pillantottak rám. Volt, aki nekem intézte könyörgő szavait a szentélyeknél, s akadt olyan is, aki nem merte felvenni velem a szemkontaktust, annyival hatalmasabbnak tartott magánál. Még akkor is így ment, mikor rám bízták a Fukuhara családot. Az egyetlen, aki fel se fogta, miféle fajzat voltam, az a kis Yo volt... Mi lehetett vele Aiko megjelenése után? Vajon túlélte azt a borzalmat és becsületes férfivé vált? Vagy talán...
Túl sokáig agyaltam ezen. Még az is elúszott a fülem mellett, amit Neira épp magyarázott nekem. Csak a képek pörögtek, a hangok tompán visszhangoztak a fejemben és az ismerős illatok és szagok keveréke elárasztotta a tudatalattimat. Láttam a tüzet, hallottam a mennydörgést és a szélcsengők csilingelését, s éreztem az égett fa és hús egyvelegét, amely elnyomta a virágzó cseresznyefák édes illatát. S egy pillanatra felidéztem a dühöt, ami akkor az egész testemet megtöltötte energiával, és rávett, hogy megbosszuljam a család pusztulását.
- Nem érdemlem meg a jót - suttogtam magam elé, abban reménykedve, hogy ezt Neira nem fogja meghallani. Az megint csak kíváncsibbá tette volna, aztán úgy tapadt volna rám, mint valami kis pióca.
- TE készülj inkább! - vágtam még vissza, közben próbáltam leplezni, hogy mennyire felbosszantott a magabiztossága. Csak azért se akartam elveszíteni ezt a kis játékot.
- Nagyon vicces. Ha ilyen könnyen meghalnék, már az erdőben kinyúvadtam volna az idegesítő makacsságodtól. - Ehhez már csak egy nyelvnyújtás hiányzott volna; szerencsére ennél azért már érettebb voltam valamennyivel. Persze nem tagadom, még mindig nem sikerült teljesen megkomolyodnom az évszázadok alatt, ennek ékes bizonyítéka volt, hogy képes voltam egy ilyen egyszerű kis halandóval veszekedni egy könyvesbolt kellős közepén.
- Talán benézek. De ahhoz fel kell készülnöm rád lelkileg, szóval ne várj vissza olyan hamar... - szúrtam oda neki, majd az ár hallatán elővettem a pénztárcámat, és átnyújtottam neki a kért összeget. Kész szerencse, hogy bőven volt miből megélnem...
A szatyrot magamhoz húzva hallgattam tovább Neira érvelését, amit voltaképpen tényleg elkezdtem fontolgatni. Nem találtam elég indokot ahhoz, hogy nemet mondjak, pedig annyira szívesen leráztam volna őt valahogy... De már megint az illemtan. Ha egy hölgy meghív valahova vagy valamire, fogadd el készségesen, mert az számodra lesz megtiszteltetés.
- Jó, rendben - morgolódtam kissé, mikor már elindult hátrafelé. A többire inkább nem is feleltem, mert értelmetlen lett volna tovább ellenkezni.
De azért még megpróbáltam ráijeszteni kissé, így amikor ő felszívódott, sunyiban kiszöktem a boltból, hogy a bejárat mellett, a falnak támaszkodva várjam meg. Reméltem, hogy ezzel is beleköthettem kissé, ha már képes volt rávenni, hogy vele töltsem a következő harminc percet.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 04, 2019 8:30 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
Játékos mosollyal az ajkaimon bólintottam a „parancsra”, aztán odaléptem Connorhoz, és ha nem hajolt el elég fürgén, akkor egy apró csókot nyomtam az arcára köszönetképp. Ritkán csináltam ilyet, leginkább a bácsikámnál tudtam alkalmazni ezt a húzást, amikor le akartam nyugtatni, mert az unokatestvéreim nem pakolták ki a mosogatógépet.
A következő szavakra összeráncoltam a homlokomat. Sejtettem, hogy a feladvány megfejtése Connornál volt található, és ez a gyanúm egyre jobban beigazolódni látszott, viszont nem akartam ezzel nyaggatni. Így is rengeteg kérdést akartam nekiszegezni.
− Olyan vagy! – biggyesztettem le az ajkaimat. Tényleg elszomorított, hogy ennyire le akart rázni, és még esélyt sem adott nekem. Szívesen megismertem volna a kultúráját, talán ő is komfortosabban érezte volna magát a bőrében, ha a saját nyelvén beszélgethetett volna valakivel, hiszen én is szerettem anyuékkal az anyanyelvünkön csacsogni. – Ennyire ne nézz butának.
− Ugyan, pont olyan rossz természeted van, mint nekem. Valld be, hogy te is élvezed! – erőltettem mosolyt az arcomra, bár egy picit elvette a kedvemet azzal, hogy lekoptatott.
− Akkor erre majd visszatértünk. – Úgy is szerettem volna összeszedni a bátorságomat, hogy rákérdezzek a múltkori célzásokra. Legalább is, szerettem volna tudni, hogy mit keresett a szülőfalumban.
Duzzogva nyelvet öltöttem rá, elvégre, én nem voltam billió éves hólyag rókaszellem, szóval megengedhettem magamnak némi gyerekességet. – Szerintem, ha idegbajt kapnál tőlem, akkor már rég nem lennél itt – tettem csípőre a kezeimet. Hiszen, ha annyira utált volna, akkor nem töltött volna időt, nemde?
− Jó fiú. – Szívem szerint még meg is paskoltam volna a fejét, de azt hiszem, azt végképp nem értékelte volna. Viszont a vigyorom azonnal lehervadt, amikor mindent megvétózott az éttermen kívül. – Ugye tudod, hogy étterembe nemigen járnak magányosan az emberek? Családdal, barátokkal, üzleti partnerekkel, vagy a párjukkal szoktak odajárni. Ha egyedül beülnél egy puccos étterembe, akkor megbámulnának…
De én a seggfejsége ellenére szívesen vele tartottam volna. A bácsikámékkal szoktunk étterembe járni, és már hiányzott az egész hangulat. Arról viszont álmodni se mertem, hogy Connor önként és dalolva elhív majd magával.
Pechjére túl jó volt a hallásom, legalább is, a boltban uralkodó csend és az akusztika elősegítette azt, hogy a motyogását meghalljam. Halkan felsóhajtottam, közelebb léptem hozzá, és az arcát megérintve kényszeríteni akartam, hogy rám emelje a tekintetét. – Ne beszélj csacskaságokat! Mindenki megérdemli.
Nem tudom miért ostorozta ennyire magát, de tipikus önsanyargató pasinak tűnt, aki csak azért se akart boldog lenni, mert egyszer-kétszer hibát követett el. Én viszont hinni akartam benne, vagy talán csak szerettem volna boldognak látni. Hogy miért? Az ostoba naiv szívem miatt, ami miatt mindig megsajnáltam a környezetemben lévőket.
− Ugyan, Connie, én jobban viselem a hülyeségeidet, mint te engem – mosolyogtam rá szelíden. Nem tudtam megállni, hogy ne kacagjak fel. De olyan szinten robbant ki belőlem a nevetés, hogy magamat is megléptem, és hirtelen a számra tapasztottam a kezeimet.
− Vigasztaljon, hogy… Hogy is mondtad? Egy rugóra jár az agyunk, ugyanolyan szinten vagyunk bosszantóak, így tökéletesen kiegészítjük egymást – szúrtam oda neki csak azért is alapon. Persze, nem gondoltam komolyan, meg sem fordult a fejemben, hogy bármit is akarjak ettől a bolondtól a cukkolásán kívül.
− Undok vagy. Remélem, sokszor a fejedhez vágták már – szusszantam fel morcosan, elvégre, a lelkemet kitettem érte, és ez volt a hála… Vajon mennyire is volt nehéz a földgömb?
A vásárlást hamar elintéztük, így békésen összeszedhettem a cuccaimat, bár az ajtóban kénytelen voltam visszafordulni, hogy kivegyem a hűtőből a narancslevet, tovább műanyag poharakat és villákat is tegyek el, hiszen a sütihez azokra is szükség volt.
Bosszúsan konstatáltam, hogy felszívódott, de az utcára kilépve megpillantottam az a csökönyös, hülye önelégült fejét. Átfordítottam a „Nyitva” feliratot, kitettem, hogy ebédelni mentem, és bezártam a boltot. Bosszúsan Connor kezébe nyomtam a plédet, és a járda szélére sétáltam. Bár nem volt itt járda, de itt volt a legegyszerűbb átvágni a parkhoz.
− Azt hittem, megléptél – jegyeztem meg továbbra is duzzogva, hiszen mint már említettem: a lelkemet is kitettem azért, hogy megnyerjem azt a fogadást, és elismerje az igazamat.




music ◆  Szottyongat  ◆641



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 08, 2019 4:52 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 805

A világ körülöttem hirtelen megfagyott. A lábaim földbe gyökereztek, az arcom lángolni kezdett, a tüdőmben megakadt a levegő. Nők, meg a hülye bájuk! Elmenekülni nem illik előle, de még megkísérelni is lehetetlen, mert észreveszik... Hagyd, hogy meghálálják a kedvességedet a maguk kis módszerével. Ez a legjobb taktika. De mégis, annyira... Mi is a megfelelő szó rá? Zavarba ejtő? „Ciki?” Vagy zavarba ejtően ciki?
Szóval teljesen leblokkolva álltam ott, a könyvesbolt otthonos légkörében. Az aprócska csók nyomát megérintettem az ujjaimmal, és igyekeztem ezt a váratlan valamit a lehető leggyorsabban feldolgozni.
- Na, erre nem számítottam... - motyogtam magam elé. Elszoktam már az efféle közeledéstől... Félreértés ne essék, voltak ám szép kalandjaim anno; fénykoromban nem volt olyan hét, amikor ne akadtam volna össze egy szépséges hölggyel, sőt, akadt olyan eset is, amikor majdnem minden nap valaki mellett kötöttem ki. Természetesen megválogattam, kivel szűrtem össze a levet, és általában három-négy embernél többel nem töltöttem időt egyszerre... Szó szerint egyszerre. De azon a néhány személyen kívül mással egy időszak alatt nem, hiszen nemi betegségek annak idején is léteztek, az ilyenekkel vigyázni kellett. Mármint nekik, nekem aztán ilyenek miatt nem igazán kellett aggódnom. Az eredeti testemben legalább is nem, de amióta ebbe az emberi egyedbe száműztek, tudtam jól, hogy vége az élet vidámabbik részének. Meg ugye a semmiben töltött évszázadok alatt le is csillapodott bennem a vadállat, és ez nem csak a harciasságomra vonatkozott.
- Na milyen? - vágtam vissza szórakozottan. Ez a lány néha nagyon emlékeztetett egy óvodásra, főleg, amikor ilyen megszólalásai voltak. - Nem az eszeddel van bajom, kicsi csillag - sóhajtottam fel. - A nem létező türelmem, az itt a gond - vallottam be. Ugyan nagyon sok dolog kapcsán remekül ki tudtam várni a sorom, sőt, még azt is kimondottan élveztem, hogy Neira ilyen lassan haladt a kutatással. De az, hogy leüljek vele tanulni... Hát nem, amint valami akadályba ütköztünk volna, feladtam volna azzal a címszóval, hogy „hagyjuk ezt, van jobb dolgom is.” Ami - mint azt nagyon jól tudjuk - nem igaz.
- Természetesen élvezem, ezért nem küldtelek még el melegebb éghajlatra - forgattam a szemeimet, szüntelen mosollyal az arcomon. Mi másért álltam volna szóba vele? Egyedül azért tartottam ki a társasága mellett, mert szórakoztatott. Ha nem így lett volna, azonnal kifordultam volna az ajtón, amint megláttam őt.
Már lelkileg készíteni kezdtem magam a mindenféle kérdésekre, amikkel le akart bombázni. Szerencsére ő úgy döntött, inkább később nyaggat velük; csak egy bólintással jeleztem, hogy hálás vagyok ezért. Nem biztos, hogy sok kedvem lett volna azonnal megválaszolni a mindenféle bugyuta kérdőjeleket, amiket hozzám vágott volna.
- Még bármikor leléphetek - szúrtam oda, de a hanglejtésemből érezhető volt, hogy csak vicceltem. Igen, tényleg az idegeimen táncolt néha, de ettől eltekintve jól elvoltam vele.
Jó fiú? Mi vagyok én, valami házi kedvenc?
Csak csóváltam a fejemet, de nem tettem erre megjegyzést. Jobbnak láttam, ha inkább csendben viselem.
- És az miért baj, ha megbámulnak? Már hozzászoktam - vontam vállat. - Nem a többi ember miatt mennék oda, hanem az ételekért. A hely kultúrájáért és azért, hogy nyugodt környezetben töltsek néhány kellemes órát. Vagy talán nem erre valók az éttermek? - tanakodtam. Persze akár megtehettem volna, hogy valakit magammal viszek... De kit? Hmm... Az egyetlen, akit ismertem ebben a városban, az ez az idegesítő nőszemély volt. - De ha téged ez ennyire zavar, akkor gyere el velem - vetettem oda félvállról. Számomra nem volt ennek a meghívásnak valami „hú de mély” jelentése, mindössze ki akartam mozdulni, ha már ennyire unszolt rá.
Természetesen a „nem érdemlem meg a jót” gondolatomat nem tudtam a fejemben tartani, az erre érkező válaszra azonban nem reagáltam. Épp csak a pillantásomat fordítottam felé, azt az üres tekintetet, ami mögött a rengeteg emlék kavargott. Aztán néhány pislogás után kitisztult a fejem, és visszatértem a jelenbe. De válaszra továbbra se méltattam a szavait.
- Milyen hülyeségeimet? - szűkítettem rá a pillantásomat. Én eddig mindvégig őszinte voltam vele és a magam módján egészen nyitott, így fogalmam se volt, miféle badarságot hordhattam össze, amit neki el kellett volna viselnie. Érdekes, érdekes...
- Ó, naná! Hát persze... - vágtam rá egy csúnya nézéssel. Még hogy kiegészítjük egymást? Inkább kioltjuk, aztán a földbe döngöljük a másikat és még táncolunk is a legyőzött kupac tetején.
- Rengetegszer, és mindig ugyanaz a válaszom rá: így jártál, aranyom! - vigyorogtam rá, majd a kis üzletünket követően megvártam, amíg Neira elvonult hátra, aztán gyorsan kiosontam az üzletből. Természetesen nem hagytam itt, ha már megígértem neki, hogy elmegyek vele a parkba, csak meg akartam ijeszteni kicsit. Amikor pedig végre megjelent, már vártam azt a dühös kifejezést, ami annyira jellemző volt rá. Felnevettem, ahogy a kezembe nyomta a plédet, és ellöktem magam a faltól.
- Szörnyű alaknak nézhetsz, ha azt hiszed, hogy csak így megszegem a szavamat. - Mellé léptem, és vetettem rá egy kedves mosolyt. Kedves... Hát, az azért túlzás, maradjunk annyiban, hogy barátságosabb volt, mint a többi.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 08, 2019 6:07 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
Az a bamba tekintet… Az a sokkos állapot, amelybe került egyetlen apró csóktól, amelyet az arcára nyomtam… Akaratlanul is felkuncogtam, elvégre a fene se gondolta volna, hogy ilyen könnyen bele tudtam fojtani a szót. Ha tisztában lettem volna ezzel a lehetőséggel, akkor talán az elmúlt találkozóink alkalmával többször alkalmaztam volna ezt a módszert. Nesze neked „de én egy többezeréves rókaszellem vagyok, akitől mindenki fél és retteg” uraság! Én nem féltem tőle, hiába hivatkozott magára vadként, biztos voltam benne, hogy meg tudnám szelídíteni, vagy legalább is hatalmas és szórakoztató kihívás lett volna.
Bájosan mosolyogva rebegtettem a szempilláimat, de azért rendes voltam vele, mert hagytam neki egy kis időt, hogy összeszedhesse magát.
− Undok, makacs, beképzelt, seggfej, önfejű… − Az ujjaimon számoltam, miközben sorra vettem néhány negatív tulajdonságát. Természetesen, nem bántásként szántam ezeket, csupán ő kérdezte, hogy milyen is valójában, én pedig csakis az igazat mondtam. – Soroljam még? – kérdeztem vissza mosolyogva, elvégre irtózatosan hosszú listát tudtam volna felvezetni arról, hogy mennyire idegesítően csökönyös szamár is volt. Vajon léteztek az ő világában szamárszellemek is? Mert, akkor lehet, hogy igencsak pályát tévesztett szerencsétlen.
− Pedig az ember azt hinné, hogy annyi, de annyi év alatt az ember megtanul türelmet gyakorolni – vontam meg a vállamat. Ettől függetlenül még mindig morcos voltam rá, amiért nem merte bevállalni. – Akkor majd keresek egy másik többezer éves kitsunét, aki hajlandó tanítani.
Érzelmi zsarolás lett volna? Ugyan, kérlek… Az Odessa kedvenc eszköze volt: a lelkedre hatott, bűntudatot ébresztett benned, hogy megsajnáld, és megpróbálj a kedvére tenni. Eddig nem voltam híve a módszerének, de úgy tűnt, Connie-nál kénytelen voltam drasztikus eszközökhöz folyamodni.
− Tudod, az a hatalmas szerencséd, hogy én is élvezem, különben már rég elhajtottalak volna – feleltem csípőre tett kezekkel, de ettől függetlenül az ajkaim folyamatosan mosolyra húzódtak. Hiába csipkelődtünk, martuk a másikat, mégis volt ebben az egészben valami… Más. Másmilyen volt, mint a többi ember, akivel valaha találkoztam, de hát biztosan azért éreztem így, mert egy őskövülettel beszélgettem. Mondjuk, egyáltalán nem tűnt annak, és nem tudtam úgy tekinteni rá. Furcsa dolog lehetett ez az öröklét.
De amúgy nem akartam túlságosan leterhelni őt a kérdéseimmel, elvégre arra már hamar rájöttem, hogy a szociális energiái egy idő után elfogynak, és olyankor jobb nem nyaggatni hülyeségekkel.
− Azt próbáld meg! Akkor egész Beacon Hillst, sőt ha kell, akkor az egész világot felforgatom, hogy megtaláljalak! – Bíztam benne, hogy szórakozott, viszont az én tekintetemben nyoma sem a viccelődésnek. Ténylegesen képes lettem volna őt felkutatni, akár a föld mélyéről is előástam volna, ha szükséges volt. Szóval… Igen, Connie, ezt vehetted komoly fenyegetésnek.
− Sose gondoltál arra, hogy beilleszkedj a környezetedbe? Hogy ne érezd azt esetleg, hogy kilógsz? Hogy egy pillanatra is ugyan, de „normálisnak”, vagy éppen átlagosnak érezd magad? – érdeklődtem, hiszen nekem ez örök problémám volt. Gyakran olyan érzésem támadt, hogy az egész világ ellen hadakoztam azért, mert daimon vagyok, mert másképp láttam a világot, vagy épp más értékrenddel rendelkeztem. Kíváncsi voltam, hogy az előttem álló róka vajon érezte-e magát hasonlóképp.
− Értem én, hogy az ételekért mennél oda, de étterembe járni, akkor is általánosságban véve társas esemény – válaszoltam neki türelmesen, elvégre ritkán láttam egyedül ücsörgő alakokat az éttermekben. Mindenki a partnerével, a családjával, vagy ügyfelével ment oda. Senkinek nem fordult meg a fejében, hogy az utcán járva megéhezett, és csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve beült volna egy elegáns étterembe.
Nem is gondoltam volna, hogy elhív magával, vagy hogy egyáltalán egy kicsit is fognak rá hatni a szavaim. Gyengéden elmosolyodtam, hiszen nem mindennap hívtak el magukkal az emberek. Sőt, Dessa óta igazán senki nem zaklatott, hogy találkozni szeretne velem.
− Szívesen elkísérlek. Mikor és hová szeretnél menni? – kérdezősködtem, de nehezen tudtam leleplezni a felcsillanó örömet a tekintetemben. Egyébként, attól még, hogy „kedves” ismerősként elkísértem, attól még szerettem volna rendesen felkészülni rá. Ráadásul, talán, ha kulturált keretek között voltunk, akkor talán többet is megtudhattam volna róla.
Ezek után elmélyedtem a saját kis gondolataimban, amelyek a random piknik és a vacsora kapcsán merültek fel bennem, és arra jutottam, hogy… El kell hívnom az unokatestvéreimet vásárolni, mert szerettem volna egy új ruhával kibővíteni a táramat. Csak… Nem mondhattam el nekik, hogy egy férfival megyek vacsorázni, mert akkor kitalálták volna, hogy ez egy randi… Amikor nem is randi volt. Én leginkább így neveztem volna az eseményt: „A rókaszellem bevezetése a huszonegyedik századba és a szociális élet rejtelmeibe”. Úgy hogy ez minden volt, csak nem randi.
− Neked is vannak hülye szokásaid, gondolataid, megszólalásaid, mint mindenki másnak. Például őrületben tudnál kergetni a makacsságoddal, vagy éppen azzal, hogy úgy vonogatod a válladat időnként, hogy komolyan attól tartok, idegei problémáid lehetnek – adtam választ a kérdésére. Igazából, ő is nyugodtan a fejemhez vághattam volna a negatív tulajdonságaimat, nem sértődtem volna meg rajta. Sőt, én is tisztában voltam vele, hogy rengeteg rossz jellemvonásom akadt.
− Csak téged idéztelek, zsenikém – kuncogtam a markomba, bár… Nem, nem tudtam elképzelni, hogy mégis miben egészítettük volna ki egymást, igaz, borzasztóan ellentétes személyiségek voltunk.
− Nekem tudod mi lenne a válaszom? – vigyorodtam el ördögien. – Megcsapkodnálak az első kezem ügyébe kerülő újsággal. – Vagy földgömbbel… De a földgömböt nem mertem megemlíteni. Meg aztán, már amúgy is belelovalltam magamat a piknik gondolatába. Ha betörtem volna a koponyáját, akkor mégis hogyan viszem ki a parkba enni?
Mondjuk, azok után, hogy szépen felszívódott, megfordult a fejemben a gondolat, hogy tényleg lecsapom valamivel, vagy követem őt hazafelé, és egész éjszaka kóborkutya képében tutulok majd az ablaka alatt… Megérdemelte volna. Helyette bosszúsan a kezébe nyomtam a plédet, hogy be tudjam zárni a boltot.
− Azok alapján, amit a fajtádról olvastam, arra jutottam, hogy szerettek szórakozni az emberekkel – sandítottam rá, elvégre még a netes írások és feljegyzések alapján is azt találtam, hogy a kitsunék irtó nagy szemétládák tudtak lenni.
Megvártam, hogy balról az autó elhaladjon mellettünk, majd átszaladtam úton. Automatikusan megindultam a parki sétány irányába. A fák közé érve mélyen magamba szívtam a levegőt. Hiába volt ősz, mégis egész kellemes, már-már tavaszias idő volt. Ezért is gondoltam, hogy ha egy plédre ülünk, akkor nem nagyon fázhatunk fel. Amúgy… A kitsunék tudnak egyáltalán betegek lenni?
Kezdtem azt érezni, hogy egyre elvetemültebb kérdések ötlöttek eszembe, szóval inkább csak kerestem egy viszonylag félreeső helyet, és mutattam Connornak, hogy igazán lehetne férfi, és leteríthetné oda Sissy takaróját.
Amint a pléd a földbe került, szépen lecsücsültem az egyik felére, a táskámat magam mellé helyeztem, és mosolyogva pillantottam körbe. A fák ágain még néhány színes levél kapaszkodott, de a többség mégis hatalmas kupacokba összegereblyézve gyülekeztek odalent. Az őszi nap lágyan simogatta az arcomat, a szellő pedig kellemesen lágyan fújt. Három helyen éreztem magamnak magabiztosnak: otthon, a könyvesboltban és a szabad ég alatt.
A táskámhoz nyúltam, kiemeltem belőle a süteményes dobozt, a műanyag poharakat, az üdítőt és az alaposan becsomagolt szendvicseket. És hogy mi volt a szendvicsekben? Fogalmam se volt róla, elvégre nem én csináltam őket, de a nénikém sikeresen túlzásba esett, szóval még szerencse, hogy ezt a bolond rókát magammal tudtam rángatni.
Kipakoltam mindent magunk elé, aztán törökülésbe helyezkedve tanulmányozni kezdtem Connor arcát. egy darabig vívódtam magamban, aztán csak kinyögtem azt, ami az első találkozásunk óta a szívemet nyomta: − Connie… Miért viselkedtél úgy múltkor, mintha ismernél? Olyan furcsa vagy… Felismerted a walesi akcentusomat, felhoztad Beddgelertet, pedig az egy igazán kicsi falu a világvégén… És olyan utalásokat tettél, amikre tudnom kellene a választ… Összekevertél valakivel? – A gyerekkoromat illetően homályosak voltak az emlékeim, viszont a tény, hogy Beddgelert említésre került, nem hagyott nyugodni. Nehezen akart összeállni a kép vele kapcsolatban, de akárhányszor visszagondoltam a múltkori beszélgetésünkre valamiféle hiányérzet támadt bennem, amelyet magamnak se tudtam megválaszolni.





music ◆  Szottyongat  ◆1231



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 10, 2019 2:54 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 1294

Kezdtem bánni, hogy még mindig tartottam magam a régi hagyományokhoz. Mármint... A múlt század eleji hagyományokhoz, mert még azelőtt az én időmben a nőknek abszolúte nem volt túl sok beleszólásuk a dolgokba, és még csak meg se mertek volna próbálkozni olyasmivel, mint amit Neira csinált. Igaz, nem volt ez akkora dolog, csak egy béna pusziról volt szó. De mégis, a férfiasságom és a méltóságom veszett oda miatta, egyetlen pillanat alatt.
Szerencsére nem kellett sok idő, hogy magamhoz térjek a kábultból, és ismét felvegyem a szokásos stílusomat. Persze azt is megkaptam, hogy makacs vagyok, beképzelt, seggfej, önfejű, meg... Undok. Hogy mi?
- Undok? Nem vagyok undok! - vágtam vissza a kérdése után. - Inkább te vagy az, amiért ilyeneket mondasz rám - tettem hozzá, összefont karokkal. Úgy éreztem magam, mintha óvodában lettem volna, és egy kis törpe emberrel veszekedtem volna. Végül is volt benne valami, hiszen Neira a szememben továbbra is az a bongyorka kislány volt, akivel Beddgelertben találkoztam. Még egy ilyen hülye nevű falut, te jó ég...
- Vannak kivételes esetek - húztam a számat. Nem ártott volna, ha annak idején nekem is oszt valaki egy kis türelmet, de hát ez van. - Pff, sok sikert hozzá - vigyorogtam. - Szerintem hamarabb megtanulsz japánul, ha elkezdesz animéket nézni, mert mire találsz egy másik korombeli kitsunét... - Gonoszan kuncogtam egyet, közben elképzeltem, ahogy Nene a világból kikerget egy másik rókaszellemet az idegesítő szövegeivel. Zseniális. Egyszerűen zseniális.
Egyébként továbbra se volt kedvem japánul cseverészni vele, vagy legalább az alapokat elmagyarázni neki, deeee... Az is igaz, hogy nem szívesen láttam volna, ahogy más kitsunékkal lóg. Már csak azért sem, mert egyikük se lett volna olyan érdekes, mint én. Ráadásul Neirát én találtam, szóval nekem szabadott szórakozni vele, a többieknek nem. Jesszus, ez a hozzáállás... Már értem, mire célzott annak idején Hayato. Már akkor is egy nagyra nőtt gyerek voltam, akit épp csak az örege legjobb barátja tudott elviselni.
- Ugyan már. Tuti hiányoznék neked - kacsintottam rá csábosan; hiszen pontosan tudtam, hogy azért bírta elviselni a társaságomat, mert unatkozott. Mi lett volna, ha többet nem fordultam volna meg nála? Folytatta volna az életét nélkülem, de talán sokkal ritkábban mosolygott volna. Érdekes, ahhoz képest, hogy idegesítőnek tartott engem, folyton megjelent az arcán az a kis görbe.
- Kíváncsi lennék, mikor adnád fel. Tudod, engem elég nehéz megtalálni - viccelődtem. - Most is csak azért találkoztunk, mert elfogyott az olvasni valóm, de ha nem akarom, hogy rám találj, nem valószínű, hogy sikerülni fog - fűztem hozzá, és ez voltaképpen tényleg így is volt. Nagyon értettem mások elkerüléséhez, ráadásul néhány fuvallattal bármikor el tudtam akárki figyelmét terelni, amíg megléptem előle. Ugyanezt megtehettem volna Neirával is, ha lett volna hozzá kedvem. Az az egy szerencséje van, hogy nem voltam menekülős hangulatomban.
- Egy lepke elhagyná a szárnyai színét, hogy hasonlítson a többi rovarra? - tettem fel a költői kérdést válaszképp. - Az átlagos emberek unalmasak, és szürkék; úgyhogy örülj annak, hogy egyedi vagy és ne is rágódj tovább ezen, mert felesleges.
Ha adhattam volna neki egyetlen jó tanácsot, az ez volt. Akármennyire is találtam irritálónak, hogy próbált kirángatni a komfort zónámból, erre az egyre mindenképpen fel akartam hívni a figyelmét. Inkább legyen más, mint a többiek, bámulják csak, tartsák őt furcsának, de a csőcselék kedvéért ne próbáljon megváltozni.
- Emberek, meg a fura szokásaik... - sóhajtottam fel. Már enni se mehettem egyedül, mert az furcsa az emberek szemében. Értem én. A világ kifordult önmagából.
Talán ezért is döntöttem úgy, hogy inkább akkor meghívom magammal a legidegesítőbb nőszemélyt a világon, hátha akkor megnyugszik a lelke és nem fog azon kattogni, hogy egymagam is képes lennék bemenni valami puccos helyre.
- Nem tudom, döntsd el te. Én bármikor ráérek, mint azt tapasztaltad, a várost meg annyira nem ismerem, hogy tudjak választani helyet - vontam vállat már megint. - De ha ázsiai étterembe akarsz menni, akkor ne számíts rám! - vágtam még rá gyorsan, mutatóujjamat magam mellé emelve. Azt hiszem, ez a fenyegetés jele, de a jókedvű hanghordozásom mellett nem biztos, hogy elérte a megfelelő hatást.
A félreértések elkerülése végett: nem volt semmi bajon az ázsiai ételekkel. Sőt! Mint azt tudjuk, japán kajákon éltem évszázadokig, az összes hagyományos receptet kívülről fújtam. A bajom azzal volt, amit ezek a nyomorult fehér népek műveltek. Se a megfelelő hozzávalók, se a jó módszerek nem voltak meg itt ahhoz, hogy tökéletesen készítsék el azokat a nagyszerű finomságokat. Ha már mindenképpen ilyesmit akartam enni, előbb ültem volna végig érte egy tizenhat órás repülőutat, minthogy arra vetemedjek, hogy az itteni verziót a számba vegyem.
- Ch! Te meg... Pfhú! - puffogtam, és inkább nem is soroltam fel, mi minden bajom volt vele. Pusztán azért nem tettem, mert megint közbeszólt a hülye illedelmességem, és úgy döntött, vastagon beragasztózza a számat.
- Máris fenyegetve érzem magam - nevettem fel. Egy újság? Komolyan? Szerintem Stephen King egyik regényét előbb megéreztem volna, mint valamelyik béna magazint.
Szerencsére erre csak nem került sor, pedig Neirából kinéztem volna, hogy tényleg hozza azt az újságot, és jól tarkón vág vele. Annak ellenére, hogy nemigen ismertük egymást, elég közvetlen volt velem, amit már önmagában igencsak szórakoztatónak találtam. Néha azt az érzetet adta ezzel, mintha már évszázadok óta így táncoltunk volna egymás idegein.
- Ebben van valami. Mármint nyilván nem ez az életcélunk, de azért vicces nézni, ahogy mások miattunk szerencsétlenkednek - fordultam felé szórakozott fejjel. Igazság szerint nekem annak idején túl nagy volt az egóm ahhoz, hogy bármennyi időt is pazaroljak az emberek szívatására, de néha még így is előfordult velem, hogy amikor egy számomra nem túl szimpatikus illető tévedt a szentélyhez, azzal eljátszadoztam kissé. Meg is fogadta a fickó, hogy többet nem lesz hűtlen az asszonyához.
Míg Neira átszaladt az úton, én csak nyugodt tempóban követtem őt. Igaz, volt valaki, aki rám dudált, amiért nem siettem el a dolgot, de csak egy nagy vigyorral integettem neki, aztán az utolsó intésemmel egy rakás falevelet beintéztem az ablakán, hátha valamelyik jól arcon csapja. Meg is történt, amire kénytelen voltam felnevetni, és úgy követni a lányt a parkba. Emberek... És még én tituláltam magam türelmetlennek.
Nene intésére egy kisebb sóhajjal leterítettem a plédet, majd egyik kezemet zsebre téve, a szatyromat szorongatva kísértem figyelemmel, ahogy leült, és elkezdett kipakolni mindenféle cuccokat. Honnan volt neki ennyi ennivalója?
- Tudni akarom, honnan szerezted ezeket? - kérdeztem gyanús mosollyal, majd lerúgtam a cipőmet és elhelyezkedtem vele szemben. Sajnos volt egy olyan hülye szokásom, hogy ha a földre, vagy bármi ahhoz közeli szinten lévő dologra ültem, a hagyományos japán ülőhelyzetbe pozícionáltam magam: térdre, egyenes háttal, a combomra helyezve a kezeimet. Nők és férfiak egyaránt így ücsörögtek otthon, sőt, tudtommal a mai napig így csinálják. Már nem is emlékszem, honnan jött ez, vagy mi okból.
Eleinte csak a környező fákat figyeltem. Volt valami megnyugtató ezekben a hatalmas növényekben, ami egyszerűen vonzotta a tekintetemet, és folyton a régi időkre emlékeztetett. Már megint elkapott a nosztalgia. Épp csak azért nem süllyedtem bele, mert Neira gyorsan kirángatott onnan. A borzasztó becenevemet hallva felé fordítottam a fejem, és vártam, hogy a mondandója végére érjen.
- Jártam Beddgelertben. Con... Khm. Szóval néhány rokon miatt egy ideig Walesben tartózkodtam, aztán valahogy a szülőfaludba tévedtem. Sokszor jártam az erdőket, mint most is, és... - egy pillanatra meg kellett állnom, hátha eszembe jut valami kevésbé drasztikus magyarázat, de nem. Csak a nyers igazság jöhetett szóba. - Volt ott egy szőke, kócos kislány, aki rettentően idegesítő volt természetesen. - Itt elmosolyodtam. Az a kölyök az idegeimre ment, ahogy a nő is, akivé vált. - De elég sok időt töltöttem vele, ő persze azt hitte, hogy csak valami képzeletbeli barátja voltam. Mr. Rókucinak hívott, és folyton arra kért, hogy mutassam meg neki azt a trükköt a levelekkel - emlékeztem vissza. A kis Nene imádta, ahogy körülötte pörgettem a lehullott faleveleket, pedig annyira nem volt nagy dolog. Csak egy örvényt kellett kavarnom, ami gyerekjáték volt egy magamfajtának.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 10, 2019 11:29 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
− De igenis ilyen képet festesz le magadról, Connie! Én csak azt mondom, amit tapasztalok – szóltam vissza, elvégre csak őszinte voltam vele, semmi több. Ő is számtalanszor a fejemhez vágta, hogy mennyire bosszantottam őt azzal, hogy meg akartam reformálni az életét. Tisztában voltam ezzel a hibámmal, de az ő érdekében nem törődtem vele.
− Vettem észre… − sóhajtottam fel. Oké, én is hirtelenharagú voltam, de mégis több kedvesség szorult belém, mint Mr Rókaszellembe. Először nyelvet öltöttem, aztán titokzatosan elmosolyodtam: − Miből gondolod, hogy nem találtam egy másikat?
Húzni akartam az agyát, szerettem volna, ha egy kicsit is azt érzi: pótolható volt. Érzelmileg akartam hatni rá, hogy legalább az anyanyelvén megtanítson. Sejtelmesen mosolyogtam rá egészen addig a pontig, amíg megjegyezte, hogy hiányozna nekem.
− Tudod, Connie… − Próbáltam ellenállni a pillantásának, és még azt se engedtem meg magamnak, hogy azzal a kacsintással kizökkentsen a szerepemből. Félig megkerültem őt, hogy az egyik kezemet a vállára téve a füléhez hajolhassak.
− Mindenki pótolható, még az ezeréves rókaszellemek is… − duruzsoltam édes hangon, miközben a szavaim felértek egy darázscsípéssel. Nem vallottam be neki, hogy tényleg hiányzott volna az az ostoba feje, mert a végén még büszke lett volna magára. Azt pedig nem akartam, hogy még jobban elrugaszkodjon a földtől.
Ismét megálltam vele szemben, és próbáltam kiverni a fejemből azt az iménti pillantást, amelytől elszorult a torkom. A fenébe is… Utáltam ilyenkor.
− Hidd el, Connie, én pedig borzasztóan makacs és kitartó személyiség vagyok – billentettem oldalra a fejemet somolyogva, hiszen ha egyszer tényleg rászántam magam valamire, akkor addig nem csillapodtam, amíg a végére nem értem. – Ez azt jelenti, hogy többet nem fogod ide betenni a lábadat, mert megtudtad, hogy itt dolgozom, és az idők végezetéig, vagy legalább is a halálom napjáig menekülni tervezel? – vontam fel a szemöldökömet, de nagyon reméltem, hogy nem vett semmi ilyesmit a fejébe, mert nem voltam kedvem felforgatni az egész világot egy rókáért, amikor az erdőben élő társai ezerszer aranyosabbak voltak nála.
Eltűnődve hallgattam a szavait. Érdekes perspektívából állt hozzá ehhez a dologhoz, amellyel hiába szerettem volna, nem tudtam egyetérteni. Mégsem szóltam semmit, mert csak ellenkezést váltott volna ki belőle. Ezek szerint ő viszont élvezte, hogy kilógott a sorból, és éjt nappallá téve otthon fetrengett elkerülve minden élőlényt.
− Ne mondd, hogy nektek nincsenek ilyen szokásaitok – forgattam meg a szavaimat, hiszen biztos az ő fajtársainak is megvoltak az ostoba szokásaik, amiken pedig én botránkoznék meg. Persze, ő ezekről se mesélt volna, ha kérdezem, mert… Mert antiszociális volt, és már az is kész csodával ért fel, hogy nem fordult sarkon az első perc után.
Mindenesetre magam sem tudom miért mondtam örömmel igent a meghívásra. Azt hiszem, csak kiszerettem volna mozdulni, vagy talán őt akartam egy kicsit jobban megismerni. A fene se tudja, de Connor nyaggatása egyik új és egyben kedvenc hobbimmá nőtte ki magát, mert szerettem volna látni, hogy a következőket mondja: „Igazad volt Neira. Jobb irányba változott az életem, köszönöm neked.”
− Nem is vinnélek ázsiai étterembe! – morogtam az orrom alatt, majd számításba véve a lehetőségeimet végül csak döntöttem. – Holnap este? Tudok egy jó olasz éttermet.
Azt még nem mertem felhozni neki, hogy az illem úgy kívánta, hogy a férfi a nőért jöjjön, ha vacsorázni mennek, de szerencsétlennek így is sok mindent kellett feldolgoznia. Majd… Majd a piknik végén, addig talán túlteszi magát azon, hogy nem igazán kellene egyedül étterembe mennie.
− Én meg…? – pillantottam rá ártatlanul. A szám mosolyra görbült, de ma már annyira vigyorogtam, hogy szabályosan fájdalmat okozott nekem, mégsem tudtam abbahagyni. – Elvitte a róka a nyelvedet?
Cukkoltam, hogy a fenébe ne piszkáltam volna! Aranyos volt, amikor elharapta a mondatait csak azért, hogy ne mondjon semmi rosszat… Te jó ég! Aranyosnak neveztem az imént? Nem volt az. Abszolút nem, csak szórakoztató.
− Csaptak már tarkón újsággal? – érdeklődtem, hiszen ha a megfelelő lendülettel és erővel találtad el a legcsupaszabb felületet az ember nyakán, akkor az borzasztóan tudott csípni. De a kisebb csapkodások is elég kellemetlenek tudtak lenni.
Arra, hogy a rókaszellemek időnkénti hobbija mások őrületbe kergetése, csupán a szemeimet forgattam. Hihetetlen alak volt. – És Connie, ha ugyanazt kapnád valakitől, amit te adsz másoknak, az neked hogyan tetszene? – Szerettem volna, ha egy pillanatra belegondolt volna, hogy mások hogyan élhették meg az ő kis vicceiket. De láthatóan nem értem túl nagy hatást nála, mert akkortájt fordultam vissza, amikor szerencsétlen sofőrrel szórakozott. Felvágós…
Szerencsére a gyomrom korgásának csillapítása jobban foglalkoztatott, mint Connor megnevelése, ezért a tökéletes hely megtalálása után egyből nekiláttam kipakolni.
− Mondtam már, hogy elfelejtettem kaját csinálni, a nénikém meg enyhe túlzásba esett, amikor kisegített – nevettem fel, miközben kicsomagoltam az egyiket. Fogalmam se volt arról, hogy mik voltak benne, szóval óvatosan felemeltem a felső kenyeret: a városban kapható legfinomabb sonkát, sajtot, egy kis paradicsomot pakolt a vajazott félre. Ezt még mondjuk szerettem is, de a többi szendvics tényleg igazi zsákbamacska volt. – A süteményt pedig az unokatestvéreimnek vettem, de úgy gondoltam, hogy túlélik, szóval, remélem, szereted az édeset.
A lerúgott cipőkre sandítottam, de nem szóltam egy szót sem. Biztos valami japán hagyomány volt. Amíg nem éreztem orrfacsaró szagokat a levegőben evés közben, addig semmi gondom nem volt vele. – Mindig ilyen feszült a testtartásod? – kérdeztem miután lenyeltem az első falatot, elvégre teliszájjal nem beszéltem.
Javában falatoztam miközben mesélt. Mire a meséje végére ért, addigra teljesen összezavarodtam.
− Ugye tudod, hogy az egyetlen szőke, kócos kislány, aki kimerte tenni a lábát az erdőbe egyedül, az én voltam? – pillantottam rá gyanakodva. Az első találkozásunk alkalmával emlékeztetett valamire az illata, és a faleveles trükkel kapcsolatban is eszembe jutott egy gyerekkori rajzom, de Ő… Rá nem emlékeztem egy cseppet sem. Sem rá, sem a képzeletbeli barátra, akinek a kislány hitte. – Biztos valaki más volt – próbáltam elhitetni legalább magammal a dolgot, de a lelkem mélyen tudtam, tényleg csak én jártam ki abba az erdőbe. Az a hely az én menedékem volt az emberek elől, az én játszóterem és az erdő lakói az én pajtásaim voltak. Az én mesevilágom volt. De Connor rókaszellem létére mégis hogyan keveredhetett volna bele az álomvilágba? Nem, képtelenség volt az egész.



music ◆  Szottyongat  ◆986



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Dec. 12, 2019 10:14 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 1096

Akkor nagyon rosszul tapasztalhatott, mert nem voltam undok. Egyáltalán. Sőt! Kimondottan kedves voltam vele, még magamhoz képest is! De legyen, akkor higgye csak azt, hogy nem vagyok több egy goromba vén rókánál. Pff...
- Gondolj, amit akarsz! - vágtam vissza mindössze ennyit, azzal fel is adtam a további vitatkozás lehetőségét. Egyszerűen nem volt kedvem tovább foglalkozni vele, mert úgyis csak azt hajtogatta volna, hogy „de igen, undok vagy és gonosz és beképzeld!”
- Minek húznád az időt velem, ha már találtál egy másik fajtám bélit? - vontam fel a jobb szemöldökömet, egy önelégült mosollyal az arcomon. Egyáltalán nem tudott felidegesíteni ezzel a próbálkozásával, hiába is lett volna ez a célja velem. Vagy féltékennyé akart tenni? Vagy mi?
A következő szavaira csak hümmögtem egyet. Pótolható lettem volna? Nem. Ha még éltek volna a régi ismerőseim, mindegyikük azt mondta volna erre, hogy nincs még egy Ren ezen a világon. Sőt, még ki is nevették volna Neirát ezért a feltételezéséért, így... Hát na, én is kinevettem.
- Jó vicc, Nene, nagyon jó vicc - kuncogtam. - Megnézem, kivel pótolnál, ha egyszer csak nyomom veszne - tettem hozzá nagy vigyorral, mert pontosan tudtam, hogy valójában nem gondolta komolyan. Elég volt a szívének ritmusát, a légzését és a testének többi apró jelét figyelnem, amiket ő nem tudott már kontroll alatt tartani. Ezek bőven eleget beszéltek helyette, és a legsötétebb kis titkaiba is képesek lettek volna beavatni, ha többször figyeltem volna oda rájuk.
Éppen ezért nem vettem magamra egyetlen szavát sem. Hiányoztam volna neki, tisztában voltam vele. És bevallom, talán egy apró részem viszonozta ezt az érzést, de csak azért, mert még egy ilyen makacs, cserfes és idegesítően szélsőséges nőszemély nem létezett.
- Na látod, ezzel nem tudok ellenkezni - sóhajtottam, közben a fejemet csóváltam. Mint azt mondtam is; tényleg egy irtózatosan makacs és kitartó kis élőlény volt ő, amit egyszerre kedveltem és utáltam benne. - Még azt is jelentheti. Majd átgondolom egy tea mellett - vontam vállat incselkedő mosollyal. Persze már magam is tudtam, hogy nem lennék képes csak úgy békén hagyni őt, amikor olyan jól elszórakoztunk egymással... Kár lett volna ezt a lehetőséget eldobni.
- Nem tudok semmi ilyesmiről - ráztam a fejem. - Persze a fiatalabb kitsunék közt biztos van egy-két hozzátok hasonló agyament, de az öregebbek nem találnak ki ostobaságokat - fűztem hozzá, ezzel is kifejezve, hogy a baj ezzel az újabb generációval van, nem a fajták közti különbségekkel. Régen senkit nem néztek hülyének, ha egyedül töltötte az idejét, sőt..! Legtöbbjükről azt is gondolták, hogy talán valami bölcsességen töri a fejét, vagy mágiát őriz és azért nem foglalkozik a köznéppel.
Kijelentésére egy újabb sóhajt hallattam. Nem voltam oda túlzottan a gondolatért, hogy ázsiai étterem közelébe menjek; szerencsére Neira fejében valami egészen más ötlet volt. Olaszok? Hmm... Úgy tudtam, ők jól főznek a világ akármelyik pontján.
- Nekem teljesen megfelel - bólintottam. - Gondolom ki kéne öltöznöm, meg minden... - forgattam a szemeimet. Az én szempontomból ez nem számított randinak, enni akármikor lehet és akárhol, de ha ő ragaszkodott volna hozzá, hogy legalább egy hülye inget kapjak fel, akkor előkapartam volna valami elegánsabbat a szekrényemből.
- Nagyon vicces - puffogtam, és összefontam a karjaimat magam előtt. Tudtam, hogy nagyon jól szórakoztatta őt az illemtan miatti korlátozottságom, mégse tettem semmit ellene. Meg se próbáltam legalább félig kimondani, amit a fejembe vettem, csak hagytam, hogy elszálljon az egész a semmibe. Bezzeg pár száz éve még olyan simán a képébe vágtam volna, hogy... ÁHH, már gondolatban se tudom kimondani!!!
- Nem, de kardlappal már igen - gondolkodtam, két ujjammal összecsípve az államat. Igen, határozottan a tarkómat érte az ütés, és baromira fájt. Még meg is vágott egy helyen, pedig nem az élével ütött oda a mesterem. Akkor ismerkedtem a fegyveres harcművészetekkel, és egy pikáns beszólásomért cserébe ezt kaptam büntetésül. Plusz amúgy se figyeltem oda eléggé, így védekezni se volt lehetőségem. Egy nagyon fontos leckét tanultam meg aznap: „legyél te magad a kard”, más szóval harc közben a pofád legyen lapos, a szemed pedig élesek.
Kiérve persze az igazság bajnoka, az empátia hőse, közismertebb nevén Neira úgy döntött, próbál bűntudatot kelteni bennem. Nem jött össze neki, mert válaszul pont akkor döntöttem úgy, hogy a rám dudáló pasast kicsit megzúdítom egy rakás falevéllel. Nem örült neki, még édesanyámat is hangosan emlegette egy manapság virágzó szakmával egy kalap alá véve.
- A kurva anyádat, te! - kiabálta összességében, ezért cserébe pedig összetettem a két tenyeremet, és visszakiabáltam, hogy:
- Doumo arigatou gozaimasu!
Aztán követtem Neirát a parkba, mint aki jól végezte a dolgát. Sőt, nem csak „mint.” Tényleg jól csináltam, és büszke voltam magamra ezért.
Persze nem mondom, hogy oda voltam a piknikes dologért, legszívesebben hagytam volna a fenébe, de ha egyszer megígértem... Úgy voltam vele, egyszer még nem halhatok bele egy közös ücsörgésbe Nene kisasszonnyal.
- Elég nagylelkű tőle... - húztam a számat valami mosoly szerűségre, amikor szóba került a tömérdek mennyiségű ennivaló. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy lehetett egyetlen ember számára ennyi mindent csomagolni... Ráadásul nem is valami kemény fizikai munkát végzett, hogy folyamatosan ennie kelljen miatta. - Elvagyok vele - füllentettem az édességeket illetően. Valójában hihetetlenül édesszájú voltam, de ezt nem akartam, hogy tudja, különben még kihasználta volna ezt a tudását valahogyan. Akárhogyan... Belőle kinéztem volna.
Kérdésére felvontam a szemöldökömet. Ezek szerint nem ismerte a japán hagyományokat, különben tudta volna, hogy mi mindig így ültünk. Már évszázadok óta.
- Feszültnek tűnnék? - pillantottam rá kíváncsian. - Ez egy nagyon kényelmes testtartás, egyszer kipróbálhatnád. Jót tesz a gerincnek és az izmoknak, és egészségesebb is, mintha görbítenék - magyaráztam jókedvűen. - Ha a földön kell ülnöm, mindig így szoktam.
Ezután felmerült az első találkozásunk története. Hiába meséltem el viszonylag részletesen, Neira nem igazán akarta elhinni, hogy ismertük egymást. Nem hibáztathattam, valószínűleg az egészet betudta egyetlen béna álomnak. Szerencsére nem akartam ilyen könnyen feladni.
- Én tisztában vagyok az igazsággal, Neira. Beddgelertben találkoztunk először, amikor kicsi voltál, akár hiszed, akár nem. De ha kételyeid lennének... - mosolyom kiszélesedett, majd gyorsan körbepillantottam, hogy figyel-e valaki. Szerencsére az utca viszonylag csendes volt, mivel ekkortájt mindenki dolgozott. Meg aztán... Az se érdekelt, ha észrevesznek.
Ismét Nene felé fordultam. Tekintetemet az övébe fúrva hagytam, hogy átjárja minden porcikámat a bennem keringő erő; az őseim ereje. Ez a szemem színének narancssárgára változásában tükröződött vissza, s amint megtörtént, a közelünkben lévő levélkupacok egyike a szél szárnyán megmozdult, s a levelek sebesen keringeni kezdtek körülöttünk. Alig néhány másodpercig tartott ez, de ahogy véget ért és minden lehullott a földre, a szemeim ismét a szokásos kékre váltottak. A nyakamat meg kellett tekergetnem kissé, mert már rég vettem elő a képességeimet, de bíztam benne, hogy ennél nagyobb bizonyítékot nem kell majd benyújtanom Neira számára.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Dec. 12, 2019 11:15 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
− Ha annyira zavar, hogy ilyen képet alakítottál ki magadról az elmémben, akkor rád áll, hogy megváltoztasd azt, Connie – tettem csípőre a kezeimet. Jó, előszeretettel vágtam a fejéhez, hogy mennyire goromba és antiszociális volt, de biztosan akadtak jó tulajdonságai is… Valahol jó mélyen eltemetve több évezrednyi életuntság alatt. Mondjuk, azt még mindig nehezen tudtam elképzelni róla, hogy tudna cuki vagy elragadó lenni, de az lehetséges volt, hogy képes lett volna egy szimpatikusabb oldalát is megmutatni. Na, nem mintha zavart volna ez a zsémbes vénróka viselkedése, mert ezen is jókat tudtam mosolyogni.
− Ó, Connie, édes Connie… Ha már egyszer betévedtél a munkahelyemre, akkor nem gondolod, hogy ne húznám az agyadat egy kicsit? – mosolyogtam rá édesen, továbbra is úgy téve, mintha lett volna másik zsémbes rókaszellem az életemben. – Fordított esetben te kihagynád ezt a vissza nem térő alkalmat? – ajkaimon továbbra is huncut mosoly táncolt.
Nem hazudtam neki. Nem szerettem hazudni, de játszadozni igenis szerettem.
− Igazából, ha szeretnéd, találkozhatsz is vele, elvégre záráskor értem jön – vigyorodtam el gonoszan, hiszen tényleg jöttek értem. Az más kérdés volt, hogy az illető egy egyszerű emberlány volt. Az unokatestvérem jött el elém, de ez egy olyan jelentéktelen kis részlet volt, mint az, hogy ebben a boltban dolgoztam.
− Szerintem ne szívódj fel, mert akkor még a jelenleginél is unalmasabb életed lenne – billentettem oldalra a fejemet, aztán kuncogva hozzátettem: − Ráadásul a fogadás még mindig áll. Nem menekülhetsz előle.
Az ígéret szép szó, és ha nem tartod be, akkor szétrúgom a kis seggedet. Lehetséges, hogy nem rendelkeztem különösebb szupererővel, de rókaként igen nagyot tudtam harapni, ráadásul nem azért jártam évekig önvédelmi leckéket venni, hogy ne tudjak jól megrugdosni valakit. Az már más kérdés volt, hogy a legtöbb esetben nem volt szívem bántani másokat.
− Kikérem magamnak! Nem vagyok agyament – forgattam meg a szemeimet, de nagyon is jól tudtam, hogy bizony én sem tartoztam a legnormálisabb emberek körébe. Ettől függetlenül mégiscsak sértett, hogy azt hitte, attól még hogy öreg volt, nem volt bölcsebb, vagy éppen tökéletesebb. Te sem voltál tökéletes Connie. Koránt sem voltál az.
− Nagyszerű – csillantak fel boldogan a szemeim, mert ez azt jelentette, hogy minél hamarabb láthatom őt. Mi…? Nem, ez azt jelentette, hogy minél hamarabb megkóstolhattam azt a finom olasz kaját, amit a közelben lehetett kapni. – Hát, nem ártana, ha kicsit összeszednéd magadat – simítottam el néhány ráncot a pulóverén. Te jó ég… Vasalt ő egyáltalán, vagy csak felrántotta az első dolgot, ami a keze ügyébe került? Szinte sütött róla, hogy tipikus agglegény volt, és nem volt nő a háznál. De az is lehet, hogy csak most sikerült valahogy összegyűrnie a felsőjét. Ki tudja, hogy ezek az ezeréves rókaszellemek mire voltak képesek...
− Így van Connie, nagyon cuki vagy, amikor nem akarod kimondani, amit gondolsz – mosolyogtam rá, miközben megpróbáltam szétfejteni az összefont karjait. Én szerencsére már eljutottam arra a szintre, hogy nem aggódtam azon mit fognak szólni a véleményemhez, és ha el szerettem volna mondani valamit, akkor nem érdekelt az illem. Bőven kifordult magából a világ ahhoz képest, amelyben Connor élhetett, de én nem kívántam több évszázaddal ezelőtti illemek szerint élni. Ha meg szerettem volna érinteni valakit, megtettem, ha járt valami az eszemben, akkor megosztottam a gondolatomat a másik féllel is.
Arra a kérdésemre, hogy csapkodták-e meg újsággal, egészen megdöbbentő választ kaptam. Először csak pislogtam rá, aztán kirobbantam belőlem a nevetés, amely az egész kis boltot bezengte.
− Komolyan mondod? – nyögtem ki, miközben még mindig pukkadoztam a nevetéstől. Csak pusztán megpróbáltam elképzelni szerencsétlen döbbent arcát, és máris kacagásban törtem ki. Annyira jót nevettem rajta, hogy a végén már a szemeimet törölgettem.
Ezután persze Connie nem bírta megállni, hogy ne idegesítsen fel másokat, és az út túloldaláról csak a fejemet csóválva figyeltem őt. Mint egy óriási gyerek, pontosan olyan volt. De nem különösebben érdekelt a randalírozása, mert nagyon is vágytam a friss levegőre és a nénikém által csomagolt szendvicsekre.
− A családtagok mindig figyelnek a másikra, Connie – mosolyodtam el szelíden, hiszen bár nem voltak a vérszerinti családom, mégis befogadtak maguk közé, és gondoskodtak rólam. Én is ugyanezt megtettem volna bármelyikükért.
Felvont szemöldökkel pillantottam Connorra, majd a kezemet a süteményes dobozra téve közelebb húztam magamhoz. – Szóval, azt mondod, hogy annyira nem rajongsz érte. Sebaj, akkor több marad nekem – húztam az agyát, mert kíváncsi voltam rá, hogy tényleg csak „elvolt” az édességgel.
− Úgy festesz, mint akit éppen karóba húztak – nevettem fel halkan. Nekem, külső szemlélő számára igenis feszültnek tűnt ez az egyenes testtartás, mégis miközben magyarázott, megpróbáltam leutánozni őt. – Valahogy így? – érdeklődtem, bár fogalmam se volt arról, hogy mennyire húztam ki magamat, vagy hogy jól tartottam-e a lábaimat.
Ezután enni kezdtem. Közben hallgattam, ahogyan mesélt, elvégre nagyon emlékeztetett valamire, mégsem voltam biztos abban, hogy az a dolog valós volt-e egyáltalán. Ledermedve figyeltem őt, majdnem felsikkantottam, amikor megváltozott a szeme színe, de sikeresen elharaptam a nyelvemet, így egy hang se jött ki a torkomon. Ijedten kaptam fel a fejemet, amikor a falevelek körözni kezdtek körülöttünk. Ez igenis ismerős volt.
Elképedve figyeltem, ahogy elmúlt az egész varázslat, viszont régi emlékeket ébresztett bennem. Most már emlékeztem arra, hogy az erdőben járva kit kerestem folyton, emlékeztem azokra a mesékre, amiket az anyukámnak mondtam minden egyes kaland után, és eszembe jutott az a gyerekkori rajz, amit a napokban találtam meg a szobámban lévő egy doboz legmélyén.
Talán nem emlékeztem Connor arcára, de most már hittem neki. Épp ezért letettem a megkezdett szendvicsemet, hogy előredőlve elkaphassam a grabancát, és átölelhessem.
− Hiányoztál Rókuci – fúrtam az arcomat a vállába, és olyan szorosan öleltem magamhoz, mint aki soha többé nem akarná elereszteni.



music ◆  Szottyongat  ◆908



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 14, 2019 10:21 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 1009

Erre már inkább nem is válaszoltam. Pontosan azért mondtam neki, hogy gondolhat rólam, amit akar, mert nem zavartak az ilyen megnyilvánulásai. Ha szerinte undok voltam, hát higgyen csak annak, kit érdekel? A kedvességemet - azt a nagyjából 0,00001 százaléknyit - ki kellett érdemelni, és egyelőre Neira nem állt még azon a ponton nálam, hogy csupa szív édibédi róka legyek vele. Az amúgy se volt az én stílusom, meg hát... Hát na. Nem és kész.
A piszkálódására felvontam a szemöldökömet. Vajon hatni próbált rám ezzel a szöveggel? Csak mert nem nagyon sikerült neki... Megéreztem volna, ha lenne egy másik nagy erejű kitsune a közelben. És Neira sem így viselkedett volna, ha tényleg talált volna valakit... Talán inkább beszervezett volna egy közös találkozót, hogy „barátkozzak” a másik taggal és egész nap erről igyekezett volna meggyőzni.
- Nekem nem áll érdekemben ilyen átlátszó hazugságokkal húzni mások agyát - forgattam a szemeimet, majd a találkozást illetően elmosolyodtam. - Ha tényleg találtál volna egy másik rókaszellemet, és ez az egész nem csak egy nagyon béna kamu lenne, akkor se akarnék találkozni egy másik fajtám bélivel - jelentettem ki teljes magabiztossággal. Nem voltam oda az ötletért, hogy közösködjek más rókákkal, főleg nem azokkal, akik hozzám hasonló korúak. Mert akik ismerték a történetemet, azok boldogan kerültek el nagy ívben, az öregebbek meg - ha éltek volna még - inkább csak odaköszöntek volna, aztán mentek volna a dolgukra, csak ne kelljen velem sokat időzniük. Mindenki tudta, hogy én baromira rossz társaság vagyok.
- De jó nekem - sóhajtottam fel. - Kíváncsi vagyok, mikor fogod végre feladni - jegyeztem meg fancsali arccal. Amilyen kitartó volt, tudtam, hogy erre esély sincs, mégis reménykedtem benne. Hátha neki is van egy tűréshatára, amit átlépve úgy döntött volna, hogy inkább felhagy az életem felforgatásának megkísérlésével. Ha legalább lett volna bennem annyi, hogy megmondjam az okát az ellenkezésemnek..! De nem, úgy voltam vele, hogy majd magától rájön, ha kideríti a teljes sztorit. Mondjuk ahhoz oda kellett volna adnom neki a krónikát, amit írtam még anno... Neeeem. Az túl egyszerű lett volna.
- Nem-e? - vigyorodtam el kajánul. Pont ő ne lett volna agyament? Az erdő kellős közepén leállt vitatkozni egy vadidegennel, akit képzeletben azóta is valószínűleg folyamatosan üt-vág. Agresszíven. Szinte le lehetett olvasni az arcáról.
Ennek ellenére könnyedén belementem abba, hogy akkor kettesben menjünk el valahova enni. Igaz, nem a legeslegjobb társaságot fogtam ki magamnak, de egy részem nagyon élvezte, hogy valaki ilyen szinten érdeklődött irántam. Elég picike darabja volt a lelkemnek, így nem is vettem figyelembe.
- Remek, majd előkeresek valami rongyot akkor - rándítottam a vállamat, de azért a szám széle megremegett az újabb előtörni készülő mosolyomtól. Természetesen gondoltam rá, hogy előszedem a szekrény sarkából a szebbik ingemet, sőt, talán még egy fényes cipőt is kerestem volna. Hadd örüljön, hogy hajlandó voltam kicsit szebben felöltözni egy buta vacsora miatt.
- Nem vagyok cuki, felejtsd is el - puffogtam tovább. Fogalmam se volt, honnan szedte ezt. - Inkább maradjunk annál továbbra is, hogy undok vagyok, rendben? - fűztem hozzá. Igaz, tényleg fel tudtam volna robbanni, amikor valaki untig állította, hogy „tök aranyos vagyok”, de úgy döntöttem, nem fogok olyan látványosan idegeskedni rajta.
Az viszont váratlanul ért, hogy a kardlappal csapkodós válaszomra Neira felnevetett. Mi volt ebben olyan vicces?
- Most meg min nevetsz? Tudod, hogy fáj az? - ráncoltam a homlokomat, közben még a számat is húztam kissé. - Képzeld már el, ahogy egy batár nagy kard lapjával nyakon csapnak! - kiáltottam fel, közben a két kezemet úgy állítottam be, mintha fogtam volna valami nagy pengét, vagy ilyesmit, és a képzeletbeli fegyveremmel „suhintottam” a levegőben. - Konkrétan így! És még meg is vágott vele az a vén szemétláda! Nyugodjék békében - utóbbit épp csak halkan tettem hozzá, mert már a mesterem - hála az égnek - a túlvilágon nyugodott, és akármennyire is haragudtam az öregre, azért nem akartam tiszteletlenkedni vele. A végén még feltámadt volna, csak hogy jól ellássa a bajomat ezért.
Család... Nekem aztán mondhatta, hogy a családtagok figyelmesek egymással, erről nekem nem volt túlzottan nagy tudásom. Ugyan néha szemtanúja voltam annak, ahogy a körülöttem élők bántak egymással, de átélni egyszer se volt alkalmam ezt a fajta törődést. Sose hiányoltam, nem is kértem senkitől, így erre csak egy hümmögéssel tudtam felelni.
- Na, na, na! - A sütis dobozért nyúltam, és visszahúztam középre. - Hagyd csak ott szépen! - szóltam rá, de azért egy kis mosolyt is hozzávágtam, mert éreztem, hogy már megint csak szórakozni próbált velem.
Persze abba muszáj volt belekötnie, ahogy ültem vele szemben. Értettem én, hogy errefelé nem szokás az ilyesmi, de attól még nekem így teljesen kényelmes volt...
- Pedig egyáltalán nem rossz ez - sóhajtottam, majd a jobb szemöldökömet felvonva figyeltem, ahogy Nene is megpróbálkozott ennek a póznak a felvételével. Vicces volt, ahogy igyekezte leutánozni a tartásomat, és egész ügyes is volt, de még volt hova fejlődnie. - A hátadat tartsd egyenesebben. És a lábaid nem lóghatnak ki alólad - biccentettem az említett testrésze felé. - Aki nem ebben nő fel, annak több idő megtanulnia, de ha tényleg érdekel, akkor gyakorold sokat és menni fog - jegyeztem meg, majd még annyit hozzátettem, hogy: - Érdemes a padlón próbálkozni vele, de a cipődet mindenképpen vedd le, ha nem akarod összekoszolni a nadrágodat.
Azért most egészen rendes voltam vele. Elkísértem piknikezni, beszélgettem vele, nem szóltam be neki és még a gyerekkorából ismerős trükkömet is megmutattam neki. Ez utóbbi bizonyára nagy hatással lehetett rá, a tekintete legalább is erről árulkodott. Aztán az is, ahogy a semmiből váratlanul hozzám bújt, mint valami gyámoltalan kiscica, és azt mondta, hiányoztam neki. Meghökkentem, még a levegőt is hirtelen szívtam be. A lendülete pedig olyan könnyedén átragadt rám, hogy voltaképpen elborultam a pokrócon, mint valami dominó, és merő véletlenségből magammal rántottam őt is.
- Na de ennyire? - kérdeztem döbbenten, ahogy felpillantottam rá. Nem tudtam, mihez kezdjek a kezeimmel, vagy ezzel a hülye helyzettel, úgyhogy a tenyereimet óvatosan a hátára fektettem, és az egyikkel párszor gyengéden megpaskoltam a lapockája környékét. - Ömm... Meddig tart egy ilyen ölelés? - nyögtem fel zavartan. Nem voltam hozzászokva az efféle kedvességhez, úgyhogy nekem ez egészen új tapasztalat volt.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 15, 2019 2:36 am

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
Imádtam Connie agyát húzni. Volt valami a reakcióiban, ami mosolygásra késztetett. Még szerencse, hogy Izzy nem látott minket, mert akkor tuti össze akart volna boronálni engem ezzel a makacs vénrókával.
− Csak szórakozok Connie – húzódtak mosolyra az ajkaim, mert azért egy csipetnyi féltékenységet mégis szeretettem volna kelteni benne. Hogy miért? Mert imádtam, amikor bosszankodott. – Ennyire borzasztó természete van az összes magadfajtának, vagy te haragítottad őket magadra? – kérdeztem angyalian. Elvégre, kíváncsi voltam, hogy mégis miért kerülte az összes fajtársát, és mi keltette benne azt az érzést, hogy a négy fal között magányosan majd boldogan ellétezik magában.
− Hát, néhány éve Odessa felvilágosított arról, hogy ha nem történik semmi váratlan esemény akkor egy daimon képes több száz évig is elélni, szóval könnyen elképzelhető, az egész életemet arra áldozom fel, hogy megnyerjem a fogadást – válaszoltam neki vidáman, elvégre, ha esélyem volt arra, hogy nyerjek, és Connie elismerje, hogy jobbá tettem az életét, akkor bármeddig képes lettem volna elmenni.
− Nem olyan szinten, mint mások – javítottam ki magamat vigyorogva. Tudtam én, hogy nem tartoztam a normális emberek közé, megvoltak a magam furcsaságai, de azért még nem ment el teljesen az eszem. Bár ki tudja… Egy vénrókával vitatkoztam sokszor az élet értelméről, szóval…
− Nagyszerű. A végén még szelfizni is fogok veled! – Lassan már fájt, hogy folyamatosan mosolyogtam, mégis a bolond fejének a jelenléte örömmel töltött el. Ez viszont még mindig nem jelentette azt, hogy tetszett, csupán szívesen húztam az agyát.
− Ó, nem, Connie, ha azzal jobban kiborítalak, hogy cukinak tartalak, akkor mostantól csak így foglak hívni – somolyogtam szórakozottan, aztán a jókedvem olyan magasra hágott, hogy a nevetésem betöltötte az egész boltot.
A könnyeimet törölgetve próbáltam levegőhöz jutni. – Sajnálom, biztos az volt… Csak ha látom magam előtt a döbbent arcodat… − Továbbra is fuldokoltam a röhögéstől, pedig tényleg nagyon igyekeztem empatikus lenni, de valahogy úgy éreztem, hogy Connie a viselkedése miatt érdemelte ki, hogy rásózzanak egyet azzal a kardlappal. Ráadásul, még jobban kellett nevetnem, ahogy ezt az egészet eljátszotta, szóval kénytelen voltam a pulton lévő zsebkendők egyikét megmaradva letörölve a könnyeimet.
Szerencsére a park érve sikerült valamelyest lecsillapodnom, de azt így sem tudtam megállni, hogy ne incselkedjek egy kicsit Connorral, és próbáljam megfosztani a süteményektől.
− Nocsak, a végén kiderül, hogy egy haspók vagy! – viszonoztam a mosolyát, de engedtem neki, hogy visszahúzza középre a dobozt. Úgysem nyugodtan volna addig, amíg meg nem kóstolta, de még mindig jól esett egy kicsit szekálni. Viszont, hogy lássa, nekem sem volt kőből a szívem, próbáltam megérteni a kultúráját, és még a tanácsait hümmögve megfogadtam. Próbáltam úgy tenni, ahogy javasolta: még jobban kiegyenesedtem, és igyekeztem behúzni a lábaimat.
− Rendben-rendben, majd igyekszem – kuncogtam, és biztos lehetett abban, hogy otthon csak ezt a pózt gyakorolva fogok a tévé előtt Netflixezni, amíg tökélyre nem csiszoltam ezt a testtartást.
Ezután megcsillogtatta a kitsune-féle bűvésztrükkjeit. Talán mondanom se kellett miféle régen eltemetett emlékeket ébresztett bennem az egész szituáció. Szóval előrevetődtem, hogy átölelhessem őt, Connie-t pedig annyira váratlanul érhette ez az egész, ahogy sikeresen eldőltünk. Engem ez nem különösebben nem zavart, ugyanúgy átkaroltam, ahogy eredetileg terveztem.
− Sss. Hallgass! Azok után, hogy szó nélkül felszívódtál, ennyit megérdemlek! – Hiszen, most már emlékeztem azokra a napokra, hetekre, amikor vártam őt, de sose jött el többé… Utána pedig egy darabig álomképként élt az emlékeimben tovább. Kíváncsi voltam, hogy vajon az összes többi zavaros gyerekkori emlékemnek volt-e valami hasonló valóságalapja, bár az már régebben bebizonyosodott, hogy az alakváltást nem álmodtam.
Éreztem, hogy nem tudott mit kezdeni a szituációval, de nekem jól esett, ahogy finoman hozzáért a hátamhoz. A kérdése pedig ismét mosolyt csalt az ajkaimra.
− Néhány száz évig, Connie. Csak várd ki, amíg meghalok – jegyeztem meg, de egy kicsit engedtem az ölelésen, hogy kicsit fel tudjak emelkedni. Hosszú pillanatokig bámultam azokat a kék szemeket, szinte sem elhittem, hogy igaz volt az egész, aztán játékosan előrebillentettem a fejemet, és a hajammal a nyakát és az arcát kezdtem csiklandozni. Hogy elengedtem-e? Szó se lehetett róla. Most éppen olyan hangulatomban voltam, hogy tele voltam szeretettel, és ő volt az egyetlen a közelben, akire rásózhattam a szeretetemet.




music ◆  Szottyongat  ◆666



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Jan. 06, 2020 8:42 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy  ・ 787

Csak szórakozik, eh? Nem tudtam, mi lehetne erre a legjobb válasz. Elvégre engem messziről nem érdekelt volna az sem, ha tényleg talál egy másik öreg rókát, és átpártol hozzá. Meg kellett volna ennek hatnia? Kötve hiszem. Hiszen alig ismertük egymást. Csak húztuk a másik agyát. Felőlem Neira azt csinált, amit akart, és ezt egy vállrándítással nyugtáztam is.
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy... „Nem szívleljük egymás társaságát” - feleltem a kérdésére, utóbbit némi gúnnyal a hangomban. Ezúttal nem felé irányult a dolog, sokkal inkább a kitsunéknak szólt. Mert mindannyian, egytől egyig idegesítő népség voltak. Az egyik mindenáron jó útra akart terelni, a másik a tanításait akarta rám erőszakolni, a harmadik meg figyelmeztetés nélkül képes volt az egész kialakított életemet széttrancsírozni, csak mert neki az úgy nem tetszett. Olyannyira meglepő lenne hát, hogy a csatatéren kívül sehol nem akartam velük összefutni?
- A-ha, hát ez igazán jól hangzik! Már alig várom, hogy évszázadokon át meneküljek előled - forgattam a szemeimet, egy kisebb mosollyal a szám szélén. A régi verzióm minden bizonnyal ezt a pillanatot választotta volna arra, hogy megkeresse a boszorkánymesterét és kinyiffantsa, aztán pedig őt is utána küldje. De mint azt mondtam is; a régi énem tette volna ezt. A mostani életunt, lusta dög Connor viszont inkább csak nevetett a dolgon, és még a legapróbb szinten se húzta fel magát rajta.
- Ez már mindjárt jobban hangzik - szúrtam oda egy bólintással, elvégre ha az agyamentség valakire kimondottan jellemző volt, az bizony ez a nő volt. Ezt persze a világért se árultam volna el neki, különben a végén még hozzám vágta volna valamelyik könyvét.
- Hogy mit csinálni? - pislogtam rá értetlenül, de aztán valahogy beugrott az a borzalmas dal, amiben folyamatosan erről énekelnek, így gyorsan kijavítottam magam. - Felejtsd el. Sőt, még csak el se hozd a telefonodat, különben valakinek a levesében fogja végezni - fenyegetőztem, ezúttal halálosan komolyan gondolva, amit mondtam. Nekem is volt mobilom, hiszen haladni kell a korral meg minden, de soha nem jutott eszembe, hogy fotózgassak vele. Arra ott vannak a menő fényképező gépek, meg a drágábbnál drágább kamerák.
- Idegesítő vagy - húztam a számat. Ezt már valószínűleg nem egyszer hozzávágtam, de hát az igazságon nem lehet változtatni. Viszont hogy mit talált ő aranyosnak rajtam, azt bizisten meg nem tudtam volna mondani.
Azt meg pláne, hogy mit talált olyan viccesnek azon, amikor egy karddal ütlegeltek még anno. Marhára fájdalmas tud lenni az, főleg, ha egy gyönyörűen megkovácsolt darabbal csinálták.
- Továbbra sem értem, miért nevetsz ezen, de tudod mit? Egyszer majd kipróbáljuk rajtad, aztán akkor vihoghatsz! - mordultam rá, és bíztam benne, hogy ezzel le is zártuk a témát. Már kezdtem úgy érezni, hogy akármelyik pillanatban kikergethet a világból ez a nő.
Egyelőre viszont csak a parkig tudott „kergetni” - vagyis kényszeríteni, hogy ugyan menjek már el vele -, ahol természetesen tovább folytatta a piszkálódást.
- Csak élvezem az élet apró örömeit, Neira - húztam fel az orromat, hivatkozva a korábbi beszélgetéseinkre. Ezután szóba került az is, hogy én nem a szokványos „görbe hát, összekuszált lábak” pozícióban ültem le. Neira úgy elemezgette minden számára furcsa szokásomat, mintha valami földönkívüli lettem volna; ebben volt valami egészen bájos, de nem akartam vele foglalkozni.
- Jól van - bólogattam egy mosollyal. Szinte biztos voltam benne, hogy innentől csak ezzel fog szórakozni, amikor lesz rá ideje. Sőt, még azt is el tudtam képzelni róla, hogy alaposan utána fog járni ennek is, mint - feltételezéseim szerint - mindennek, ami érdekelte őt.
Nem tudom pontosan, miért buktattam le magam előtte ilyen hirtelen, arra viszont végképp nem számítottam, hogy így fog reagálni rá. A szó szoros értelmében rám borult, én pedig a lendülettől a földre terültem, amitől nagyobb zavar ült ki az arcomra, mint a szokásos.
- Ó, rendben - hebegtem, aztán csak hagytam, hogy ölelgessen, ha annyira akar. Nem igazán tudtam, mihez kezdjek ezzel a helyzettel; hozzám nem bújnak csak úgy az emberek, még a gyerekek sem. Sose voltam egy barátságos alkat, így nekem ez az egész teljesen idegen volt.
Legalább annyival próbáltam hozzájárulni ehhez, hogy enyhén megpaskoltam a hátát, de már nagyon szerettem volna, ha leválasztja magát rólam, így megkíséreltem erre célozgatni valahogy. Hát, nem jött össze.
- De jó - sóhajtottam fel, majd ahogy ő feljebb kászálódott rajtam, nagy nehezen megtámaszkodtam a könyökömön, hogy azért csak ne legyek kilapulva a koszos földön. Ezután felpillantottam rá, de alig, hogy ez sikerült, máris az arcomba kaptam a hajzuhatagját. Próbáltam kitérni előle, de nem igazán hagyta. - Na, elég! Elég már...! - nyögtem fel, majd inkább hátradőltem, hogy a kezeim szabaddá váljanak, és ujjaimmal gyorsan elemeltem az arcomtól a szőke tincseket. - Szerintem... Ehem... A torkomon akadt egy hajszálad... - köhintettem egyet-kettőt, mintha tényleg félrenyeltem volna, aztán csak nevettem. Hogy miért? Nem tudom. Őszintén mondom, hogy fogalmam sincs.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Jan. 09, 2020 11:44 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
Imádtam húzni ennek a vénrókának az agyát. Kétségtelenül színt hozott az életembe a morcos képével, igaz, ez nem jelentette azt, hogy időnként ne akartam volna megverni. Ettől függetlenül szerettem őt piszkálni, mert furcsa mód felszabadultnak éreztem magam a közelében, és nem kerülgetett az a depressziós hangulat, ami Dessa halála óta gyakran elfogott.
− Ó! Szóval azt akarod mondani, hogy mindenkit kiidegeltél évezredekkel ezelőtt a csodás modoroddal, és ezért nem vagytok túl jóban? – kérdeztem ártatlanul pislogva, hiszen Connie-ból ténylegesen kinéztem, hogy kiidegelte a rókatársait. Nem tudtam, hogy akkoriban milyen szokások uralkodtak, vagy éppen mennyire viselték el őt, de ha már akkoriban is ilyen tündéri természettel áldotta meg az ég, akkor hát semmin nem csodálkoztam.
− Akkor készülj fel egy évszázadokon át tartó macska-egér játékra – vigyorodtam el, mert ha nagyon rákattantam volna a társaságára, vagy éppen annyira a fejembe vettem volna, hogy na én most már életképest személyt faragok Connie-ból, akkor valóban képes lettem volna zaklatni őt. Szerencséjére még nem voltam ezen a szinten, így csak a friss levegőre akartam kirángatni.
− De ne aggódj. Te sem vagy piskóta – tettem hozzá szórakozottan, mert ilyen kiismerhetetlenül idegesítő alakkal nem találkoztam még a röpke huszonhat évem alatt. Futottam már össze kiismerhetetlen személyekkel, és bizony az életem tele volt idegesítő alakokkal (itt most a könyvátrendezési akciódra gondoltam éppen drága lélekpárom), de még olyan kombinációhoz, mint amilyen Connor volt nem akadt szerencsém.
Ördögien felnevettem, amikor végre eljutott a tudatáig, hogy szelfizni akartam vele, azonban a fejemet rázva máris ellenkezni kezdtem. – Azt felejtsd el. A telefonom mindig nálam van, mert ki tudja mi történik odahaza, vagy éppen velem. Egyetlen képbe pedig te sem halnál bele.
Mégis mi lett volna a legrosszabb eshetőség? Nem jó profilból fotózom? Vagy túlságosan morcos fejet vágna a képen? Édes istenem, hogy mennyi problémája akadt, amikor igazán lazíthatott volna egy kicsit.
− Te is – öltöttem ki rá a nyelvemet, hiszen továbbra is nehezteltem rá azért, mert nem akart képet készíteni. Már csak bosszúból is követni fogom hazáig, és veszett rókaként fogok vinnyogni a háza előtt, hogy véletlenül se tudjon aludni. Eddig Joshnál mindig bevált.
− Csak nyugodtan – feleltem nevetve, és képtelen volt kifejteni neki, hogy elképzeltem a döbbent arckifejezését, amikor nyakon csapták. Sebaj, ha nyakon csapott tervezett vágni engem egy karddal, akkor tényleg rádobtam volna a galérián lévő antik földgömböt.
Még szerencse, hogy azóta már kiértünk a parkba, így a gömb biztos távolságban volt tőlem meg Connie nagy fejétől.
− És az élet apró örömei számodra csak a süteményeket takarják? – mosolyogtam rá, de ezúttal tényleg aranyos voltam vele. Semmi rosszindulat vagy gonoszkodás nem volt bennem, csupán nehezemre esett elképzelni Connort, ahogy édességgel tömte magát.
Ahogy azt is nehéz lehetett feldolgozni miként próbáltam leutánozni Connie tartását. Hát, látszott, hogy a felmenőim között, de merem kockáztatni, hogy még az előző életeim során se volt közöm a japánokhoz. Ettől függetlenül igyekeztem lenyűgözni őt az odaadó próbálkozásaimmal. Mármint… Csak azt akartam, hogy ismerje el, annyira nem voltam borzasztó, mint amilyennek lefestett.
Sőt, egészen aranyos üzemmódra váltottam, miután felidézte néhány emlékemet, és a nyakába vetettem magam. Azzal viszont egyáltalán nem számoltam, hogy mindketten elvágódunk majd, de abban a pillanatban nem is érdekelt semmi más, minthogy megölelgessem.
Az sem tűnt fel, hogy zavarba hoztam. Bár, ha abban a pillanatban tudatában lettem volna annak, hogy mit műveltem, akkor alaposan fejbe csapkodtam volna magamat, hiszen utoljára gyerekként üdvözöltem valakit ekkora lelkesedéssel.
El is húzódtam tőle egy picit, de épp csak annyira, hogy megcsiklandozhassam a hajammal. Természetesen, mint sok más dolog, ez sem nyerte el a tetszését, de én jót nevettem rajta. Mindketten kacagásban törtünk ki, én pedig oldalra dőlve a hasamat fogtam a röhögéstől.
− Figyelj, ilyen finomat még biztosan nem ettél – nyögtem ki pukkadozva. Bizonyára ízlett neki a hajszálam, de legalább végre hallhattam rendesen is nevetni. A hasamra fordulva felkönyököltem, mélyen magamba szívtam a levegőt, és Connorra mosolyogtam. A fene se tudja miért, de életemben először normálisnak éreztem ezt az egész helyzetet. – Bolond vagy.
Felkászálódtam a pokrócról, aztán levettem a cipőimet, és a korábbi pozíciót próbáltam felvenni úgy, ahogy Connie javasolta. – Na, hol is vannak a sütemények? – pillantottam körbe, mert elment az étvágyam a szendvicsektől, és valami édesre vágytam.




music ◆  Szottyongat  ◆továbbra is lusta vagyok megnézni



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Jan. 11, 2020 7:05 pm

Connor Reyes
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet

neira & connor
meeting you was my favorite accident... or was it?
Very Happy

Nem találtam értelmet abban, hogy őt ennyire szórakoztatta a piszkálásom. Az volt az egyetlen szerencséje, hogy a test nélkül töltött évszázadok alatt megtanultam türelmesnek lenni és nyugodtan kezelni a lehető legtöbb helyzetet. Máskülönben már ezért olyat tettem volna vele, ami visszavonhatatlan.
- Nem tudom, mondták-e már neked, de... Rettentően előítéletes vagy. Nem ismersz, de folyamatában beszólogatsz, mintha direkt ki akarnád húzni nálam a gyufát - tértem ki a válaszadás elől. Igazából nem „idegeltem ki” senkit a többi kitsune közül. Mindössze nem voltunk egy hullámhosszon. Teszem hozzá elég veszedelmes voltam, így nem sokan szerettek volna a közelembe férkőzni, mert általában azt se fogadtam jó szívvel, ha valaki megkörnyékezett akárcsak egy rövid társalgásra is. Aztán, Aiko halálával szépen el is értem, hogy a többiek se akarjanak bepróbálkozni. Az a nő ugyanis fényévekkel erősebb volt nálam, mégis oly’ könnyedén szúrtam át a szívét, mintha tűvel akartam volna kiszúrni egy lufit. Épp csak nem durrant szét a mellkasa az athame körül.
- Ilyenkor bánom, hogy ennyire visszafogott vagyok veled - ismertem be, mert ha csak egy kicsit is visszatért volna a régi önmagam... Nem is folytatom, szerintem elég egyértelmű, mivel végződött volna ez a beszélgetés.
- Legalább én elismerem - vágtam vissza egy kisebb mosollyal. Sose tagadtam, hogy nincs ki mind a négy kerekem, így ezt egy pillanatra se találtam sértőnek.
Azt viszont már annál inkább, hogy Neira még holmi szelfikre is rá akart venni. Mert azért na. Van egy határ. Még csak nem is a saját arcomat viseltem, így mi a fenéért akartam volna, fotót csinálni vele? Semmi értelme ennek az egésznek.
A nyelvnyújtására csak forgattam a szemeimet. Mintha az elmúlt évek alatt semmit nem változott volna, és még mindig ugyanaz a gyerek lenne, aki volt. Őszintén mondom, hogy ez a tulajdonsága az utolsó megmaradt idegszálaimat is úgy cibálja, mint óvodás gyerekek a kislányok haját.
- Látszik, hogy még életedben nem voltál igazi kard közelében - sóhajtottam fel. - Így nem is tudlak komolyan venni, sajnálom - fűztem hozzá felszegett állal. Kezdtem azt hinni, hogy ez a huzavona köztünk csak teher a vállamon, amitől minél előbb meg kellett szabadulnom. Lehetett vele egyáltalán komolyan beszélni bármiről is?
Nem is értem, miért mentem ki vele a parkba. Tényleg ott kellett volna hagynom, amíg volt rá lehetőségem...
- Nem, ezt egy szóval se mondtam - morogtam rá. - Egyáltalán honnan jutott ez eszedbe? - kérdeztem felvont szemöldökkel, kissé számon kérőn. Előítélet. Már megint. Ezt nagyon gyorsan abba kellett volna hagynia, mert nem igazán mutatott jól a csinos kis pofija mellett.
Az már jobban passzolt hozzá, amikor kedves volt. Vagy amikor úgy megörült nekem, hogy rám borult. Ezek sokkalta bájosabb megmozdulásai voltak, mint a gúnyolódás, vagy az állandó kioktatásom. Persze azt nem mondom, hogy oda voltam azért, hogy rajtam tehénkedett, aztán meg a haját is a képembe dörgölte, de abban a helyzetben nem sokat tehettem ellene. Inkább csak nevettem, aztán úgy tettem, mint aki menten megfullad.
- Hát, szerintem sok dolog van, aminek jobb íze van a samponnál, amit használsz - feleltem egy kisebb kuncogást követően. Aztán hagytam, hogy az izmaim kissé ellazuljanak, és az eget kezdtem fürkészni a tekintetemmel. - Ez sem újdonság.
Halványan elmosolyodtam, majd néhány másodperccel Neira után én is felkeltem. A kérdését hallva automatikusan a süteményes dobozért nyúltam, és egyenesen a kezébe adtam. Közben nem tudtam nem észrevenni, hogy nagyon igyekezett leutánozni az ülő pozíciómat, de nem szóltam semmit. Gondoltam, a továbbiakban békén hagyom, hátha akkor ő se szurkálódik feleslegesen.



you can't hide from
who you are


Connor Reyes
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Unnamed
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Jan. 11, 2020 9:54 pm

Aneira Llewellyn
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


A könyvekkel való érintkezés előkészület az emberekkel való érintkezéshez.
Neira & Connor
− Tény, szeretlek piszkálni, mert frappáns válaszaid vannak, amik szórakoztatnak. Ahogy abban is igazad van, hogy gyakran alkotok képet magamban egy emberről az első benyomás alapján. Arról viszont te is tehetsz, hogy így látlak téged, és ha egy icipicit nyitottabb lennél, hidd el, már azzal sokat tudnál változtatni – billentettem oldalra a fejemet. Sajnos, igencsak fején találta a szöget azzal kapcsolatban, hogy esetenként hamar ítélkeztem, de hát istenem, ő meg olyan zárkózott volt, hogy az alapján ítélhettem meg, amit mutatott magából nekem.
Ahogy ő is egy forrófejű, nagyszájú és felettébb idegesítő nőszemélynek találhatott engem, pedig lehetett velem beszélgetni normális témákról, sőt még nevetni is tudtam másokkal. Minden csak a két beszélgetőfél hozzáállásán múlott, és valljuk be, Connie-val mindketten fenntartásokkal kezeltük a másikat.
− Miért? Szeretnél kicsinálni, vagy megverni, esetleg eltüntetni a föld színéről? Connie, az erőszak sose volt megoldás semmire – ingattam a fejemet, bár azzal, hogy a nyakába varrtam magam, egy kicsit talán én is erőszakos voltam, viszont nem bántottam őt fizikailag.
− Nos, én sem tudom tagadni – vontam meg a vállamat vigyorogva. Már gyerekként kiütközött rajtam, hogy bőven más világban éltem, mint a többség, és ezeknek a bántásoknak köszönhetően voltam az, aki. Nélkülük nem jutottam volna el idáig, ahogy nem találtam volna álmaim munkáját sem. Connie pedig azt mondta, amit Dessa is ezerszer próbált a fejembe verni: ne sajnáljam, hogy más vagyok, mint az átlag.
Bár különcségben Connor magasan vert még engem is, hiszen már egy ártatlan fénykép ötletétől is úgy irtózott, mintha nem is tudom, fegyvert szegeztem volna a fejéhez. Mindenesetre, ráhagytam a dolgot, de azt elfelejthette, hogy otthon hagyom a mobilomat.
− Igazság szerint, múzeumokban láttam jó párat. Tény, nem forgattam egyet sem a kezemben, de hát nem is élünk olyan világot, hogy szükségem lett volna rá – jegyeztem meg, meg aztán a tévében volt egy kovácsokkal foglalkozó csatorna, ami irtó menő volt, és szívesen telepedtem be elé. Szóval mégis csak tudtam egy s mást, de nem fogtam még egyet sem.
− Mert nem mondasz semmit magadról, csupán annyit, hogy időd javarészét otthon töltöd a négy fal között, nem sok mindent csinálsz, és már-már fizikai fájdalmat okoz neked az, hogy lemenj a boltig – adtam választ a kérdésére, ismét megjegyezve azt, hogy nem sok mindent árult el magáról, pedig akkor én sem találtam volna ki olyan dolgokat, amelyek nem voltak igazak.
Az engem körülvevő falakból viszont hajlandó voltam lejjebb engedni, amikor ráismertem, és egyből a nyakába vetettem magam. Arról nem én tehettem, hogy feldőltünk, de azért én voltam a felelős, hogy a hajammal megcsiklandoztam őt.
Egyből megragadtam egy hajtincsemet, és megszaglásztam. – Mi? Mi baj van vele? Sima citrus illata van. – Ennyire büdös lett volna a hajam? És a családom miért nem szólt, hogy cseréljek sampont?!
Halványan rámosolyogtam. A mosolyom pedig kiszélesedett, amikor felém nyújtotta a süteményes dobozt. Leemeltem a dobozt tetejét, majd a sütikkel teli részt Connor felé nyújtottam.
− Tessék. Kóstold meg valamelyiket! – Volt köztük házikészítésű Oreo, tipikus csokis keksz, kókuszos macaron, brownie és még ezernyi más finomság rejtőzött a doboz mélyén. Igazából, még így is annyit vettem, hogy az unokatestvéreimnek is bőven jutott majd.
− Szóval, akkor áll még a vacsora? – érdeklődtem, miközben letettem a dobozt kettőnk közé a plédre, és vettem magamnak egy csokis kekszet. Egyébként, tényleg szerettem volna kimozdulni egy kicsit, és örültem volna, ha ő is egy kicsit jobban nyitott volna felém.




music ◆  Szottyongat  ◆továbbra is lusta vagyok megnézni



Sometimes you will never know the value of a moment, until it becomes a memory.


Aneira Llewellyn
connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while 8dd5cbc07118c6ac46a6995a06fc3336
Age :
27
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
shop assistant in a bookstore

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while Empty
Vissza az elejére Go down
 

connor & neira ~ hey, wassup? it's been a while

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
^
ˇ