Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Dylan Hicks

Aaron & Julia × fate is inevitable EmptyDylan Hicks
Today at 12:45 am



Lettie & Silas ▪ Wow, I didn't expect to see you

Aaron & Julia × fate is inevitable EmptyScarlett Atkins
Today at 12:42 am



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Aaron & Julia × fate is inevitable EmptyEthan Wayne
Today at 12:30 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

Aaron & Julia × fate is inevitable EmptyJulia Hunt-Kozma
Today at 12:07 am



Julia & Hugo

Aaron & Julia × fate is inevitable EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 11:28 pm



Meadow Carmilla Carrow

Aaron & Julia × fate is inevitable EmptyDaniel Nicholson
Yesterday at 8:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Aaron & Julia × fate is inevitable

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Hétf. Nov. 18, 2019 11:37 pm

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Aaron & Julia
◐ I just know that something is going on here ◑

Végre volt egy nyugodt napom, amire már nagyon rég vártam. Egész nap senki se zaklatott, még a vendégek se, ráadásul csak egy emberről tudtam, hogy érkezni fog. Elvileg nem is a közelből, így reméltem, hogy egy kis csevegés után elvonul a szobájába, és folytathatom az egyik legjobb napomat. Persze azt se tudtam kicsoda, micsoda érkezik, még érhettek meglepetések. Bár ma inkább azokat is elkerültem volna. Semmi kedvem nem volt senki társaságához. Talán ilyenkor bántam csak, mennyire aranyosra és kedvesre játszottam magam a városiak előtt. Persze igaz, egykor voltam ilyen, valamikor nagyon nagyon rég, de igazán lejjebb tehettem volna a lécet anno. Most már túl késő változtatnom. Sajnos.
Egy mély levegőt véve kinéztem az ablakon. Tipikus őszi időjárás volt. Az ablakon még ott voltak a reggeli eső nyomai, a panzió előtti fa levelei szinte lelassulva estek egyenként a földre. Tekintetem mégse a leveleket követte, hanem a ködben veszett el, ami elnyelte a szembelévő házat. Valami formákat még ki tudtam venni, de semmi konkrétat. Érdekes volt mennyire megváltoztatja a világot egy kis köd. Ugyan tudtam, hogy van ott valami, de az agyam azt akarta elhinni, hogy nincs más, csak a végtelen semmi a szürkeségben.
A pultra könyökölve támasztottam a fejemet, és még mindig a végtelen semmiségbe vesztem, amikor kizökkentett egy kocsi hangja. Az ablakból pont látni lehetett az érkező vendéget. Végig néztem ahogy kipakolja az egyik férfi a csomagokat, majd elköszön a másiktól. Szemmel követtem ahogy a tudtommal Aaron Blacknek hívott fickó az ajtó felé közelít. Egy darabig eltűnt a szemem elől, aztán már csak azt láttam, ahogy közeledik felém.
- Hello! Aaron Black. Már beszéltünk telefonon, ha minden igaz… - mosolygott rám, a pult másik oldaláról. Egy pillanatig csak egy halvány mosollyal viszonoztam az övét, majd felegyenesedve már én is egy szélesebb vigyor kíséretében néztem rá. Szóval végre megérkezett a várva várt vendég, és utána folytatódhat a tökéletes napom.
- Igen. Üdvözlöm a városunkban Mr. Black. - néztem végig rajta, egyáltalán nem elrejtve azt. Bár nem voltam egy nagy felszedek valakit típus, de hát a szépet nem volt nehéz látni. De gyorsan elterelődtek a gondolataim, amikor a szemébe néztem végre. Egy újabb daimon. Nagyszerű, remélem nem megint segítségre van szüksége, Zara is inkább teher volt, mint segítség. Nem hiányzott még egy ember, aki a segítségemért könyörgött úgy, hogy nem fizette meg az árát rendesen. De inkább nem akartam előre a legrosszabbra gondolni, sőt, egyáltalán nem akartam daimonokra gondolni, és magamra hozni a lélektársamat esetleg. Az se hiányzott jelenleg az egyenletbe.
- Ezt a papírt kérlek töltsd ki. Ha esetleg nem tudod mikor fogsz kiköltözni, azt a rublikát hagyd üresen, és elintézzük később. - raktam egy lágy mosoly kíséretében elé a papírt. Kíváncsi voltam miféle ember, és honnan jött. Annyit tudtam már róla, hogy ő mi, és csak reméltem, hogy nem érzékeli már csak a nyakamban logó talizmán varázserejét. A pult mögötti szobáról meg ne is beszéljünk. Kész energia tár.
- Egyébként Julia Hunt-Kozma vagyok, a panzió vezetője, és bármiben nyugodtan fordulj hozzám, ha valami probléma akadna. - tettem hozzá, miután elé raktam a papírt. Vártam, hogy elkezdje kitölteni, és elkezdjek gondolkozni azon melyik szobát kapja. De ha jót akartam magamnak a majd érkezőket nézve, akkor csak egy jó opció volt. A mellettem lévő.

*-* black magic  ◑ credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

Aaron & Julia × fate is inevitable Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Nov. 19, 2019 11:03 am

Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


I was broken from a young age




Úgy tűnt, megzavartam valamiben – mármint, igen, azt hiszem, a hölgy éppenséggel lazított, de én idepofátlankodtam. Viszont nem tehettem erről; s nem is halogathattam sokáig a becsekkolást. Zavart mosollyal figyeltem, hogyan egyenesedik fel és az arcán megjelenő mosoly kicsit megnyugtatott. Jó, remek. Akkor talán nem kíván a pokolra. A mosolyom kiszélesedett a szavakra.
- Köszönöm – Válaszoltam röviden. Nem sokat láttam még a városból, csak annyit, amennyit hirtelen szükséges volt. Viszont a rendőrségen még nem kezdhettem meg a munkát, volt néhány hét szabadidőm. Bár sosem értettem, miért tart ennyi ideig egyik helyről a másikra áttelepülni. Sóhajtottam egy nagyot, majd figyelmesen hallgattam tovább a lányt.
Egyébként nehéz volt nem észrevenni, milyen kedves. Főképp a mosolya tetszett és a szemei; magával ragadó volt, de nem terveztem kikezdeni vele. Szükségem volt még a szállásomra, nem akartam máris új után nézni, ha netalántán rosszul sülne el a nyomulásom. Másrészt amúgy sem volt szükségem újabb elutasításra. Izé. A papír, ugye? Mit kell vele csinálnom? Ahogy lepillantottam a papírra, hamar összeraktam, miről van szó. Aztán figyelmeztettem magamat, hogy máskor ne kalandozzak el túlzottan.
- Máris kitöltöm, köszönöm – Szereztem egy tollat valahonnan. Minden adatot beírtam, olyanokat is, amiket telefonban nem mondtam. Bár ha jobban belegondolok, telefonon keresztül a nevemen és azon kívül, hogy mikor érkeznék, semmi mást nem mondtam. Érdekes. Sietve folytattam a kitöltögetést, beírtam a mai napot a beköltözéshez, a kiköltözést pedig üresen hagytam. Fogalmam sem volt róla, mikor találok lakást.
- Julia? Gyönyörű név – Felpillantottam a papírosról, egyenesen rá. Mosolyogtam. Fürkésztem pár pillanatig, mielőtt újra belemerültem volna az írásba. Végül, amint végeztem, visszacsúsztattam elé.
- Ha nem tudod elolvasni a macska kaparásomat, szólj ám… elég rondán írok – Jegyeztem meg halkan felnevetve, miközben vetettem egy kósza pillantást a nyakában lógó talizmánra. Elgondolkodtam egy fél pillanatra, de végtére is… semmi meglepő nem lett volna abban, ha ő is valamilyen különleges lény.
- A kijárás hogy működik? Van megadott időpont, amíg vissza kell érni a panzióba? – Az estére gondoltam. Találkoztam már olyan szállodákkal, ahol este 10 vagy 11 körül bezárták az ajtókat; gondolom addig dolgozott a személyzet és nem akarták őrizetlenül hagyni az épület bejáratát vagy ilyesmi. Sosem kérdeztem meg, mi ez a rendszer. – Illetve… van bármiféle szabály, amit be kell tartani? – Elvigyorodtam. – Felvihetek-e valakit a szobámba, vagy sem, tarthatok-e bulit… - Igazából nem terveztem egyiket sem, csak érdeklődtem, beszélgettem, csacsogtam. Nem volt kedvem még becuccolni a szobámba, hogy ismét egyedül legyek.

words ❖ señorita ❖ note: remélem, tetszik  puppyeyes  ❖ kredit




I been drinking till I’m sober. Been cutting
old wounds

Aaron Black
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_pb94eeAKoe1u3u0uv_540
Every night is
the dawn of a new day

Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_ozxl8cE0Gd1u3u0uv_250
You don't lose if you learn from your mistakes
Age :
28
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police Officer ↯

Aaron & Julia × fate is inevitable Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 02, 2019 1:20 am

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Aaron & Julia
◐ I just know that something is going on here ◑

Már alig vártam, hogy vége legyen az új vendég fogadásának, és végre azt csináljak, amit csak akarjak. De tudtam, hogy ebből kívülről nem látszik semmi. Olyan szépen, és kedvesen mosolyogtam rá, hogy azt se gondolta volna rólam valószínűleg, hogy bármi rosszra tudok gondolni. Szerencsémre nem fecsérelte a szót feleslegesen, így könnyen a lényegre tértünk, és a szerepemet se volt nehéz játszani. Így elsőre még azt mondtam volna: egy könnyű vendég lesz, akivel nem lesz sok gondom, és csak szép csendben el lesz.
Miközben töltötte a papírt, figyeltem, hogy mit, és hova ír. Bár a tekintetem hamar megakadt a születési időn, és dátumon. 1991. november 13, Budapest. Egy pillanatra a mosoly is lefagyott az arcomról. Nem felejtettem el még, hogy micsoda, és ez túlságosan nagy véletlen lett volna. Bár a sors szeret szórakozni, mindig is azt mondták. Csak reménykedni tudtam, hogy nem szakad a nyakamba ilyen váratlanul a lélektársam. De miért is gondolkodok ilyeneken? Nem akarom még véletlenül se ezért felizgatni magam már most. Majd úgyis minden kiderül szép lassan.
Amikor bemutatkoztam neki, már erőt vettem magamon, és ismét a tökéletes mosollyal néztem rá. A nevem dicséretére kissé szélesebben mosolyogtam, mert így szokták általában az emberek. Bár igaz, a nevemet szerettem, és jól esett, hogy valaki gyönyörűnek hívja. Mondjuk az már más kérdés, hogy azért szeretem igazán a nevemet, ahogy magyarul hangzik, de ezt igazán nem akartam most felhozni. Ki tudja ki állt velem szemben.
- Köszönöm. - válaszoltam halkan, ahogy tovább figyeltem, ahogyan ír. Apám régebben mindig azt hajtogatta a bátyámnak, az ember írása sok mindent elárul róla. Kíváncsi lettem volna mit mondott volna Aaron Blackről az öreg.
- Ugyan, egy orvosénál nem lehet rosszabb. - néztem rá biztatóan, majd azért gyorsan végigfutottam a lapot, hogy tényleg minden rendben van-e. Minden információt megadott, és eltudtam olvasni, így oldalra raktam a papírt. Kutatni kezdtem a megfelelő dolgok után, amiket oda kellett volna még adnom neki, de megszakítottam egy rövidebb időre a tevékenykedést, amikor kérdéseket tett fel. Szinte olyan volt, mintha tudta volna, hogy ez jön. Általában a szobakulcsozás után, vagy közben szoktam elmondani ezeket az információkat.
- Igazából csak egy csendesülés van 10-kor, ami után szobán kívül nincs hangosodás. Kijárni szabadon lehet. Ugyan zárjuk éjszakára a bejárati és a hátsó ajtót, de mindegyikhez kapsz kulcsot. - néztem egyenesen a szemeibe. - Az egyetlen plusz szabályunk egyedül a gyógynövény kertre vonatkozik. El van ugyan különítve a hátsókertben így is, de így is páran megtépázzák, amit nem szeretek. - vettem komolyabbra a hangsúlyt, nyomatékosítva mondandómat. Majd akaratlanul is elmosolyodtam a következő kérdése miatt. Szóval bulik, meg felhozni embereket. Szóval egy ilyen emberrel van dolgom, aki ráadásul a mellettem lévő szobában fog lakni. Nagyszerű.
- Bulik az elmondott 10-es dolog, és a szoba egyben maradása mellett nincsenek korlátozva. Felhozni embereket pedig egy éjszakára ingyen lehet, ha több éjszakát marad, az 10 dollár éjjelenként. - fürkésztem kicsit az arcát azon tanakodva, vajon tényleg felakar hozni embereket magához, vagy sem. Vettem egy mély levegőt, és inkább a gondolkodás helyett visszatértem a tevékenykedésemhez. Előhúztam egy kis lapot, amin az étkezések időpontja volt látható, jelölhette, ha valamire érzékeny, valamit mindennek a nyitva tartása is megtalálható volt. Majd ezt, és a szobakulcsot a két bejárati ajtó kulcsával együtt elé helyeztem a pulton.
- Az étkezések a maga mögötti ajtó túloldalán fognak történni egyébként, éééés... - tűnődtem el egy kicsit - És, ha más kérdésed nincs, akkor esetleg meg is mutatnám a szobádat. - mosolyodtam el, és belül türelmetlenül vártam a válaszát. Nagyon reméltem, hogy ha még vannak kérdései útközben lerendezi az emelet végéig, majd szépen elbúcsúzhatunk egymástól, és nem kell attól félnem, hogy a sors végre közbelépett az életembe.

Ne haragudj a váratásért zacsi black magic  ◑ credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

Aaron & Julia × fate is inevitable Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Feb. 07, 2020 11:21 am

Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


I was broken from a young age




Felnevettem röviden az orvosos megjegyzésére; igaza volt, az orvosoknál nem ír senki sem olvashatatlanabbul. Bár ők inkább rövidítenek valójában, mert naponta száz meg száz gyógyszer nevét kell lekörmölniük. Még jó, hogy a patikusok tudják, melyik macskakaparás mit jelent, nem igaz? Figyeltem, hogyan futja át az adataimat, majd oldalra biccentettem a fejemet. Nem volt túl sok kedvem még a szobám mélyére száműzni magamat és talán pont ezért kezdtem el kérdésekkel bombázni a csinos hölgyet.
Ahogy beszélni kezdett, bólintottam, elraktározva magamban az információt. Tehát 10 után csend van, kijárás szabad, kulcs van… szuper.
- Gyógynövények? – Felvontam a szemöldökömet. Eddig nem fordult meg a fejemben, hogy boszorkány lehet, de most ez volt a legkézenfekvőbb. – Oké, persze. Rajtam ne múljon, nem nyúlok hozzájuk – Emeltem fel védekezőn a kezeimet, miközben őt fürkésztem. Valahogy furcsa érzésem támadt, de nem tudtam megmondani, valójában miért. Lassan leengedtem a kezeimet.
- Jaj, ne értsd félre! Nem áll szándékomban senkit sem felhozni, tényleg. Nem az a fajta pasi vagyok, aki összeszed egy estére… bárkit – Nagyot nyeltem, majd zavartan megvontam a vállamat. Azt sem tudtam, miért beszélek ennyit, mikor biztos, hogy nem volt erre az infóra kíváncsi.
Az újabb papírra és a kulcsra pillantottam, majd gyorsan bejelöltem, amiket be kellett. Allergiás ugyan, tudtommal, nem voltam semmire, de azt odafirkantottam, hogy a kókuszos dolgokkal kíméljenek, ha egy mód van rá.
Elpillantottam az ajtó felé, amiről beszélt, aztán vissza is fordultam felé.
- Jól van, menjünk – A kulcsokat felmarkoltam, majd ha a nő jött, akkor a cuccaimat is megfogtam és azokkal indultam a nő után. Közben végig a panziót figyeltem, legfőképp azt, mennyire igényesen és stílusosan volt berendezve. Jó hangulatú kis hely volt, így nem is bántam, hogy végül ide tudtam szállást foglalni.
- Egyébként… a véletlennek köszönhetem, hogy végül ebbe a panzióba jöttem – Kezdtem bele a sztorizásba, magam sem tudtam, miért. – Neten foglaltam le egy másik panzióban a szobát, de valahogy a rendszerbe nem vitték be rendesen az adatokat, így sztorno lett az egész. Aztán botlottam bele a te panziód hirdetésébe… - Néztem rá egy mosollyal. Olyan volt, mintha a sors intézte volna, miszerint pontosan ide kerüljek.

345 words ❖ señorita ❖ note: ne haragudj... zacsi   ❖ kredit




I been drinking till I’m sober. Been cutting
old wounds

Aaron Black
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_pb94eeAKoe1u3u0uv_540
Every night is
the dawn of a new day

Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_ozxl8cE0Gd1u3u0uv_250
You don't lose if you learn from your mistakes
Age :
28
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police Officer ↯

Aaron & Julia × fate is inevitable Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Márc. 29, 2020 1:22 am

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Aaron & Julia
◐ I just know that something is going on here ◑

Bár nem hagyott nyugodni annak a gondolata, hogy vajon tényleg most akar-e kiszúrni velem a sors a daimonommal, de hagytam had csengjen távoli zajként a fejemben. Próbáltam inkább arra koncentrálni, hogy gyorsan lerendezzük a dolgokat, és visszatérhessek a munkámhoz. Ha megáldott az élet tényleg vele, az majd előbb vagy utóbb ki fog derülni.
- A kisboltban árulunk gyógynövény teákat, ahhoz kell. Na meg... - akartam folytatni, de a fejemben repkedő gondolatok egy pillanatra megakasztottak. Végül egy kicsit közelebb hajoltam felé egy cinkos mosollyal. Ha már a sors játszadozik velem, had élvezzem kicsit. - Bájitalokat is keverünk a reménytelen szerelmeseknek, a szerencsét kívánóknak. - csináltam úgy, mintha valami hihetetlen nagy titokba avatnám be, majd visszahúzódva halkan felnevettem. - Persze mind csak ártalmatlan gyógynövény-keverékek, de a placebohatás is sokat segít. - tettem le a papírját az új vendégek kupacra. Persze jól tudtam, hogy kicsit esetleg lebuktatom magam ezzel a kamu bájitalos dologgal, és nem hiszi el, hogy csak játék az egész. Én már tudom kicsoda, lássuk ő rájön-e én mi is vagyok.
Következő szavain majdnem felnevettem. Szinte már aranyos volt, ahogy kissé zavartan mentegetőzött. Azért egy kisebb mosolyt annak ellenére se tudtam visszafogni, hogy beleharaptam az alsó ajkamba.
- Én nem értek semmit, sehogy, ne fél! Amúgy se az én helyem, hogy tudjak a vendégek magánéletéről... - mosolyodtam el szélesen, de csak magam elé nézve. Ilyen beszélgetésem se volt még vendég fogadásakor, az biztos. De remélem ezt ennyivel el is temettük. Szegényem a végén még teljesen elkerül. Általában ennek mondjuk örülnék, viszont ha Aaron nem az, akinek nagyon nem szeretném, azért egy ilyen helyes arcot szeretnék néha látni.
Legalább végre addig is eljutottunk, hogy elvezessem a szobáig. A pult mögül kiindulva elvettem a pótkulcsot a szobához, meggyőződtem arról, hogy felvette a cuccait, majd elindultam a lépcsőn felfele egy viszonylag közepes tempóval. Persze útközben figyeltem arra, hogy ha esetleg lemaradna, vagy gyorsabban szeretne menni, akkor alkalmazkodjak hozzá. A lépcső tetején jobbra fordulva indultam el a folyosón, amikor megszólalt. Gondoltam leszek a kis aranyos, udvarias Julia, és mellette kezdek menni.
- Én úgy tartom, véletlenek nincsenek. - mondtam vicceskedve, viszonozva a mosolyát. Belül viszont teljesen komolyan gondoltam. Tapasztaltam már, hogy minden okkal történik, a sorsnak mindig van terve. Ez a helyzet kezdett egyre gyanúsabb lenni. Vagy én egyre paranoiásabb? - Mindenesetre Aaron, igazán örülök, hogy végül nálam lyukadtál ki. - mondtam kis aranyosan, majd szerencsére el is érkeztünk a folyosó utolsó előtti szobájához.
- Egyébként mi hozott a mi kis városunkba? - néztem rá egy pillanatra, majd a szobájához fordultam, és kinyitottam azt. Az ajtót teljesen kitárva léptem beljebb a helységbe, gyorsan körbepillantva, hogy minden rendben van-e a szobával.  Majd csak miután választ kaptam a kérdésemre kezdtem bele a maradék kis formális szövegembe.
- Konyha ajtótól jobbra, a hálószoba a fürdővel arra... - biccentettem fejemmel a megfelelő irányba - Nappali, per étkező nyilván ez itt. - álltam is meg a szoba közepén, majd egy mosollyal fordultam felé. - Ha bármivel lenne probléma, tudod hol találsz. - kacsintottam rá - És azt hiszem ez ismét a kérdések ideje, ha esetleg akadna valami. - kíváncsi voltam lesz-e valamilyen kérdése, és tovább feltart, vagy mehetek vissza a munkámhoz. Arra meg végképp kíváncsi voltam mit is tervezett a sors ezzel a találkozással.

Ne haragudj a váratásért zacsi black magic  ◑ credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

Aaron & Julia × fate is inevitable Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Ápr. 07, 2020 3:01 am

Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje


I was broken from a young age



A befejezetlen mondatra kérdővé vált a tekintetem, de aztán folytatta. Egy pillanatra azt hittem, hogy tényleg valami varázslatról van szó, de helyesbített. Ártalmatlan gyógynövény-keverékek, hát persze. Miért is fordult meg a fejemben, hogy egy boszorkány? Meglepő vagy sem, ritkán futottam össze természetfelettiekkel, vagy csak túl jól titkolták mivoltukat.
- Bájital, huh? Talán jól jött volna a múltban egyszer… nekem, hogy ne csesszem el a dolgokat – Talán akkor erősebben ragaszkodtam volna a saját boldogságomhoz és nem dobom el, mert úgy érzem, hogy nem vagyok képes teljesíteni azt, amit egy kapcsolatban kéne. De akkoriban túl sok volt a munkám, sőt, most is és szinte semmire sincs időm mellette. Az, hogy most van egy kis időm, amíg felveszem újra a staféta botot – az egy dolog. Szóval, öhm, figyelni kéne, nem igaz?
Próbáltam adni a laza figurát és azt hiszem, sikerült is. Na jó, talán az, hogy némileg zavartan mentegetőztem, minden volt, csak épp nem laza. Sebaj.
- Bocsáss meg, szokásom túlmagyarázni dolgokat, vagy valami ilyesmi – Mosolyogtam rá és elidőzött a tekintetem a lány szemein, majd megköszörültem a torkomat. Tagadhatatlanul szép volt, nem csak a szemei; hanem ő maga, de nem tervezgettem semmit vele kapcsolatban. Régóta úgy véltem, hogy nem való nekem kapcsolat, bármennyire is voltam magányos… jobb volt így. A munkámba temetkeztem, az volt az életem.
Követtem és közben elmeséltem neki, hogy mégis hogyan kerültem épp ebbe a panzióba. Amikor azt mondta, szerinte nincsenek véletlenek, mosolyogva néztem rá.
- Talán így van – Ennyit tudtam csak kipréselni magamból, majd a továbbiakra még szélesebbé vált a mosolyom. – Ritka az ilyen kedves fogadtatás – Én magam is örültem, hogy itt kötöttem ki.
Megálltunk a szobámnál, de nem terveztem azonnal elhúzni a csíkot és úgy tűnt, ő is akar még beszélgetni.
- A munka. Los Angelesben éltem eddig, ott dolgoztam a rendőrségnél és… áthelyeztek. Itt van rám szükség jelenleg, bár valamiért úgy érzem, nem pár hónapról van szó, hanem hosszabb távra kell berendezkednem – Vállat vontam. – Ezért is van folyamatban a lakás keresés… bár ha szerencsém van, kapok majd szolgálati lakást – Újabb vállvonás következett a részemről. Azért megvolt az előnye a rendőrlétnek is, különböző juttatások és a lakás, aminek a költségét többnyire a cég állta. Persze, nem a teljes összeget. – Addig viszont el kell viselned a képemet a panziódban – Tettem hozzá humorosan, majd félrepillantottam. A kulccsal babráltam a kezemben, majd beléptem utána szobába. Körülnéztem és meglepődve tapasztaltam, hogy…
- Wáó, szebb, mint a fotókon – Bukott ki belőlem az őszinte elismerés, majd a lányra néztem, miközben a csomagomat leraktam a földre. Egyet a sok közül. Tényleg, azokért még vissza kellett mennem… - Nincs kérdésem, szerintem boldogulok… legalábbis egyelőre – Bólintottam egyet, majd újra körbenéztem az ideiglenes „lakásomon”. – Oh, várjunk. Egy kérdésem azért lenne – Visszafordultam felé. – Miféle szórakozóhelyek vannak a városban? Vagy valami bár, ahova be lehet ülni egy sörre, vagy ilyesmi – Mosolyogtam halványan, majd zavartan oldalra billentettem a fejem.

468 words ❖ jel ❖ note:  kiss   ❖ kredit




I been drinking till I’m sober. Been cutting
old wounds

Aaron Black
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_pb94eeAKoe1u3u0uv_540
Every night is
the dawn of a new day

Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_ozxl8cE0Gd1u3u0uv_250
You don't lose if you learn from your mistakes
Age :
28
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police Officer ↯

Aaron & Julia × fate is inevitable Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Today at 12:07 am

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Aaron & Julia
◐ I just know that something is going on here ◑

Szegény annyira őszintén beszélt mindenről, szinte már sajnálni kezdtem. Érdekes, hogy az emberek milyen könnyen megnyíltak pár szép mosoly ellenében. Ha végül még felkeres az Eladóként, összetörik benne egy világ. Pont egy ilyen embernek, mint nekem nyílik meg ezekről. igaz, nem teljes történetek, de az ilyen apróságokkal is óvatosan kellene bánni. Ki tudja a végén még valami rossz ember kezébe kerül az információ, és felhasználja ellene. Szerencséje, hogy nem ilyenekkel kereskedtem.
- Hát, utólag már tényleg nem lehet ezen segíteni, de nem érdemes olyanokért verni magad, amin nem tudsz változtatni. - villantottam egy eszméletlenül kedves mosolyt. Hogy én mennyi pénzt kereshetnék színésznőként!
- Sose kérj bocsánatot azért, amilyen vagy! - jelentettem ki saját magamat is meglepve teljesen őszintén. Persze a rendes hangsúlyomat továbbra is kerültem, és extra aranyos pislogtam rá. Mondjuk reméltem tényleg ennyi volt ez a felhoz-e valakit téma, mert ha nem hozzám jöttek a vendégek, hogy üzletelni tudjanak velem, nagyon nem izgatott ki jár erre pluszban.
Lassan már a találkozásunk végére értünk, hiszen már a szobájába kísértem fel. Természetesen le akartam zárni, szóval amíg nem tűntem bunkónak nem reagáltam tovább. Bár volt egy részem, ami nagyon gyanakodott arra, hogy lehet a sors megoldott egy lélekpárral, így kicsit talán jobban húztam ki belőle a szavakat a mézes-mázasságommal. Csak ajánlottam mindennek, hogy ne pont most áldjanak meg azzal is, amikor így is a nyakamba szakadt egy szinte még gyerek daimon. Őt meg lassan követni fogja az egész Árész banda is. Csodálatos dolgokat kaptam mostanában, annyi biztos.
- Mindig is igyekeztem  meleg fogadtatásban részesíteni a vendégeinket. Úgy éreztem egy panzióban jobb tartani ezt a barátias légkört. - vontam meg finoman a vállamat. Amúgy ez igaz is volt, de az se volt mellékes, hogy ha az ember szépen mosolyog, akkor hajlamosabbak tovább maradni a vendégek, na meg többet adni borravalóként.
Érdeklődve hallgattam mit mesél arról, hogy miért van itt. Szóval rendőr? Akkor előtte kicsit vigyáznom kellett az üzleteléssel, meg az irodámba járkálással. A végén még el kezd kutakodni, és azt nem szerettem volna.
- A hosszabb táv szerintem is elég esélyes. - fürkésztem egy kicsit a szobát még, majd visszapillantottam rá. - Kicsi város, sok baj. - néztem rá sejtelmesen. Szegény még szerintem nem is sejti, hogy egy természetfelettiekkel hemzsegő helyre helyezték át. Ha hagyja, hogy benyelje a város, nem is fog szabadulni. - Majd igyekszem elviselni a képedet addig is. - jelent meg arcomon akaratlanul is kacér mosoly, amit inkább hamar el is tüntettem róla.
Meglepődésére csak egy büszke tekintettel néztem a szobát én is. Tény, hogy a képeinket nem frissítettük már régóta, talán kellett is volna végre. Talán még többen jönnének hozzánk, ha már eleve azt látnák, ami elvarázsolja őket.
Aztán kimondta a varázsszavakat. Már majdnem indultam is volna kifelé, amikor visszafordult hozzám. Először azt hittem nem tudom visszafojtani a szemforgatást, amiért nem enged még utamra, de amikor kiderült, hogy ivó helyet keres, egy széles mosoly jelent meg az arcomon.
- Hát, igazából a városban sok kávézó este fele bár féleségé alakul át. De sokan emlegetik a Sullivan's Pub-ot, valamint ha nagyon szórakozó helyet szeretnél látogatni, akkor a két legnépszerűbb a Jungle és Sinema. - mondtam szép lassan, közben gondolkozva esetleg több opciókon. Az volt a gond, hogy legtöbbször én otthon ittam, mert nem hiányzott az, hogy esetleg valaki rám dobja magát hat sör után. - De ha nagyon jól akarod érezni magad, a városban van egy igen népszerű sztriptíz bár is. - pislogtam rá ártatlanul, mint aki nem tudja, hogy mit mondott. Akaratlanul is kijött belőlem a köcsög Julia, de kíváncsi voltam mit reagál rá. Ha nagyon kiég a végén még lehet megsajnálom és én fizetem neki az elsőt, bárhova is menjen inni.

55  black magic  ◑ credit


I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
Aaron & Julia × fate is inevitable Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

Aaron & Julia × fate is inevitable Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Aaron & Julia × fate is inevitable Empty
Vissza az elejére Go down
 

Aaron & Julia × fate is inevitable

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
^
ˇ