Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Julia & Hugo

Geneva Keer EmptyHugo Marlowe
Today at 2:05 am



Daniel & Stella ;; Family reunion

Geneva Keer EmptyStella Argent
Yesterday at 7:54 pm



Elkészültem!

Geneva Keer EmptyDrew Lamarck
Yesterday at 2:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

Geneva Keer EmptyDrew Lamarck
Yesterday at 10:57 am



Avatarfoglaló

Geneva Keer EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 2:09 am



Hugo

Geneva Keer EmptyJulia Hunt-Kozma
Pént. Ápr. 03, 2020 8:25 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Daniel Nicholson, Elisha Grant, Ethan Wayne


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Geneva Keer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Hétf. Nov. 25, 2019 10:44 pm

Geneva Keer
nemes vámpír: kiben ôsök vére folyik, s az élôkbôl iszik
Geneva Lisbeth Josephine Keer
Only the fittest will survive.


Becenév:
Eva, Lena
Születési hely:
New Amsterdam (ma New York) környéke
Kor:
360 év körül
Nemi beállítottság:
Biszexuális nő
Faj:
Vámpír (nemes)
Play by:
Riley Keough
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Nem is gondolná az ember, hogy régen még milyen szelíd, félénk hölgy voltam. Udvariasan üdvözöltem mindenkit, úgy mosolyogtam, ahogy kérték, és soha, de soha nem mertem volna egy rossz szót szólni. Persze, egy olyan apa mellett, aki egy maroknyi földért örömmel eladta a lányát... Mit is várhatna az ember. Viszont én is ráeszméltem, hogy muszáj megerősödnöm. A házasság, amit erőszakkal sóztak a nyakamba, meglepően gyümölcsöző volt a számomra. Megtanultam, hogy még egy nő szavának is lehet ereje, és a testünk akár hatalom is lehet. Lassacskán megtanultam kihasználni az embereket, az évszázadok pedig segítettek megérteni, egyszer minden elmúlik, legyen az öröm, gyász, bánat, szomorúság... Tehát nem aggódtam ilyen apróságok miatt, bűntudat nélkül öltem, örömmel kínoztam, és elégedetten konstatáltam, hogy ez az új század talán még több izgalmat hordoz magában, mint az eddigiek.

You're Still Have All Of Me:
Heleenje Lotte Ilse Keer, az anyám. Egy szánnivaló nő, aki szerencsétlenül házasodott, de legalább az utolsó pillanatban megjött az esze. Valamint, legalább a nevének némi hasznát vehettem pár évtizedig.
II. Cornelis Bjorn Leendert Keer, az apám. Egocentrikus és hatalommániás, a legrosszabb volt mind közül. Kicsit örültem is, amikor a birtokaink határán lévő 3 településért cserébe eladott...
Euphemia Anne Laetitia Keer, a mostohaanyám. Egy szeretőhöz képest ügyesen feltornászta magát, ezért mindössze csak becsülni tudom. Különben meg nem volt több egy egyszerű prostituáltnál.
III. Cornelis Bjorn Leendert Keer, az öcsém. Bár mindössze féltestvér, és neki köszönhetem, hogy el lettem adva egy angol lordnak területekért, de valamiért mégis kedveltem...
Lord Jonathan Vincent Spencer, a férjem. Volt, mindössze 5 év erejéig. Feltételezem, amint megszöktem Nicholaus-szal, ő beadta a válási keresetet, vagy legalább halottnak könyvelt el.
Nicholaus Eustace Adair, a szeretőm. Sokáig azt hittem, az átváltoztatóm is, aki hősiesen hunyt el az én életemért cserébe. Bár tény, hogy a halálával sok kellemetlenséget hozott az életembe.



When I Was Younger...


Hogy ki vagyok? Honnét jöttem? Talán sokkal érdekesebb lenne, ha arról mesélnék, merre jártam eddig. Az elmúlt évszázadok során volt szerencsém végigjárni nem csak egész Amerikát, de bejártam Nagy-Britannia kies tájait, valamint Európa különböző országait. Hogy őszinte legyek, Kelet sohasem vonzott. Ugyan voltak érdekes, igen csak érdekes embereik, ámbár politikai struktúrájuk, állami szervezeteik már az 1700-as években is magában rejtette azt a veszélyt, ami manapság is körbeöleli. Sokan menekültek már akkoriban onnét, pont, mint az én mesterem is. Sokat mesélt az otthonáról, mindig is óvva intett tőle, talán innen ered ez az iszony. Talán, ha nem találkoztam volna vele az apám New Amsterdam környéki területén, még érdekelt is volna. Az apám és ő jó barátok voltak, akkoriban még nem is sejtettem, hogy ez menti meg majd az életemet... Talán legalább ezért hálás lehetek annak az embernek. Bár soha nem fogom elfelejteni, amint a 14. születésnapom után nem sokkal a mostohaanyámmal együtt úgy döntöttek, hogy utazni fogunk, még hozzá a grófság szélső területeihez. Nem is sejtettem, hogy mire készülhet, Euphemia tökéletesen elterelte a figyelmemet azzal, hogy különböző kereskedőket hívott, ruhákat, ékszereket vásároltunk... Mivel pedig a 6 éves öcsém végig édesapámmal volt, feltételeztem, mindössze korán akarja megkezdeni a gróffá nevelését, mi nők pedig csak útban lettünk volna. 1 hét elteltével viszont minden világossá vált, a reggelit követően, amíg még mind az étkezőben voltunk, apám bejelentette, hogy Lord Spencer látogatást fog tenni a mai nap délutánján. Hirtelen mindent megértettem, összeálltak a darabkák: új ruhák és új ékszerek, a grófság szélsőterületeihez utazás, ami pont a lord területeivel szomszédos, a mostohaanyám megjegyzései, miként kell viselkednem, ha esetleg látogatónk érkezne... Mindent elterveztek, Lord Spencer eljegyezni jött. Utólag megtudtam, hogy már 1 hónappal ezelőtt elküldték neki a portrémat, 2 héttel ezelőtt pedig megtárgyalták, miért cserébe kaphatja meg a kezemet. 3 olyan terület, ami az ő tulajdonát képezte, de előnyös lett volna az apám számára... Az 1650-es évek nem szóltak másról, mint területszerzésről. Én pedig ennek az áldozata lettem.

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak! Az Úr kísérje utatok.
Erővel markolta meg a kezemet, mintha lett volna egyáltalán lehetőségem rá, hogy elmenekülhessek... Jól tudtam, én mindössze a Spencer kúria falai között létezhetek. Valószínűleg ide is eljutott édesanyám híre, akit apám előszeretettel vert, miután a bátyám elhunyt 2 évesen, a két öcsém közül az egyik nem sokkal a születése után elhunyt, a másik pedig halva született. Talált valakit, a mai napig kérdéses, hogy kicsodát, aki kimenekítette a kúria falai közül, amint elterjedt a hír, hogy a gróf által preferált prostituált fiút szült... Akkor, még ha csak 8 éves is voltam, rettenetesen fájt, hogy nem vitt magával. Bár megértem, ha gyermeket is szültem volna, mindenképpen hátrahagytam volna, amikor megszökök. Igazán szerencsésnek mondhatom magamat, amiért az alatt az 5 év alatt nem estem teherbe. Pedig a lord igazán vágyott egy utódra, fiatal is volt, mindössze 4 évvel volt idősebb nálam. A mai napig nem tudom, hogy a sors, vagy egy szolgálók keze lehetett a dologban, akik féltékenyek voltak. Ugyanis szájbeszédeket hallottam a kúria falai között, miszerint az egyik cselédlány, aki reménytelenül szerelmes volt Lord Spencerbe, megmérgezett minden olyan nőt, aki csak a közelébe férkőzött. Mondhatni még szerencsésen megúsztam azzal, hogy mindössze rettenetes ellenszenvvel fordultak felém a cselédek. Mostanra már teljesen átérzem a fájdalmukat, gyengék voltak, alacsony státuszúak, és még csak egy pillanatnyi figyelmet sem szentelt rájuk a lord. Nevetséges volt, először el sem hittem, hiszen az apám... Őt nem érdekelték az olyan dolgok, mint a hűség, vagy a szerelem. Számára a nő eszköz volt, és a lordnak is így kellett volna gondolkoznia. Hiszen pont a naivításának, az elvakult szerelmének köszönheti, hogy Eustace a közelembe férkőzhetett. Ő volt a birtok lovászfiúja, azután kezdte el alkalmazni őt, miután megkértem, hogy hadd lovagolhassak. Lord Spencer nem tudott ellenállni annak, ha szépen kértem. Az ő édes kis Josephine-je voltam.

Tehát sírt, amikor megtudta, hogy felszarvazták. Akkor még szántam, bűntudatom volt, amiért soha nem tudtam viszonozni az érzéseit, sőt. Egy másik férfit szerettem. "Szerettem", ámbár ő vámpír volt, a mesterem szerint csak manipulált, soha nem voltak igazi érzéseim az irányába. Talán ezért is léptem olyan könnyen tovább, amikor megölték. Bár soha nem gondoltam volna, hogy a halálával én is olyan leszek, mint ő. Sokáig átkoztam őt, amiért elvette tőlem az emberi mivoltomat, miután megtaláltak minket a rejtekhelyünkön, két faluval odébb. Nevetségesen gyorsan, és legnagyobb meglepetésemre, az édesapám emberei. A mai napig öteltem sincs, miképppen jutott el hozzá 3 nap leforgása alatt a hír, de még azzal is tisztában volt, hogy Nicholaus vámpír. Pontosan tudta, hogyan kell megöletnie, engem viszont élve rendelt vissza, talán ezért, engem már a legelején leütöttek. A következő emlékem már nem több, mint hogy hullák hevernek körülöttem mindenhol, és egy felbontatlan boríték. Természetesen semmire nem emlékeztem, még arra sem, hogy miképpen váltam vámpírrá. Innét jött hát a következtetés, hogy az utolsó pillanatban Nicholaus hozzá hasonlóvá tett. Azt hittem meg akart menteni, ámbár ez minden volt, de nem menedék. A napfény égetett, a templomok, keresztek, szenteltvíz, mintha csak sót szórtunk volna a nyílt sebre. A boríték sem volt több, mint egy újabb rejtély. Soha nem látott kézírás, és egy cím. Jó tanácsként még annyit szánt nekem az író, hogy hivatkozzak anyám nevére az út során és minden rendben lesz... Először el sem hittem, de az éjszaka világa kegyetlen, amint sarokba szorított pár vámpír a szomszéd városba, kénytelen voltam kinyögni az ő nevét, mint utolsó mentsváram. A legnagyobb meglepetésemre visszavonultak, sőt. Útba igazítottak, amikor elárultam, hogy melyik épületet is keresem. Még az éjszaka vége előtt odaértem, és ugyan volt 3 napom gondolkozni, pontosan mi is várhat itt rám, soha nem gondoltam volna, hogy az édesanyám lesz. Nem volt messze, egyértelműen még a lord területén, a kúriától talán csak 5 napra lovaskocsival. Ő is vámpír volt, klánvezér.
- Üdv itthon, gyermekem!

Már várt rám. Talán tudta is, hogy mikor érkezem, hirtelen azt hittem, ő volt az egész mögött. Az éhség viszont semmiképp nem hagyott rendesen végiggondolni az egészet. Hetek kellettek, hogy mindenhez hozzászokjak, ő volt az, aki próbált segíteni nekem, egy olyan kapocs alakult ki közöttünk, ami ezelőtt sohasem. Kislányként felnéztem rá, amikor pedig elhagyott, csalódtam benne. Azt hittem, hogy sosem leszek képes megbocsájtani neki, most mégis ő volt az, aki mindent megadott a számomra. A tudást, hogy mi vagyok, miképp váltam azzá, amivé, a kapcsolatot, ami egy nemző és a nemzett között lehet, áldozatokat, akiken gyakorolhattam az idézést, akikből kedvemre ihattam. Észre sem vettem, hogy mikor kezdtem el tárgyakként gondolni az emberekre, hogy mikor múlt el a bűntudatom, amit azok után az emberek után éreztem, akiket az ide vezető úton mészároltam le. Legfőképpen pedig, hogy mikor feledkeztem meg róla, hogy ki is voltam valójában. Anyám mellett újjászülettem, végre éltem. Nem voltam többé a Keer család Geneva-ja, vagy a Spencer-ek Josephine-je. Anyám mellett Lisbeth voltam, viszont minden jónak egyszer végeszakad. Az én, szinte fékezhetetlen örömmámoromnak a mesterem vetett véget. Évtizedek teltek el, mire felbukkant, akkor viszont elsőre megértettem. Ezelőtt csak hallottam másoktól, hogy milyen is az, ha a nemződ veled van. Eddig is éreztem, tudtam, hogy létezik, ám soha nem válaszolt, ha hívtam. Lei Zhihao, apám régi barátja. Ő volt az utolsó, akire gondoltam volna. Ahogy azt sem feltételeztem, hogy ennyi idő után bármit is taníthatna. Ámbár sok évtizedes tapasztalata több volt, mint amit anyám tudott nyújtani. Valamint, amíg anyám nem volt több egy egyszerű vámpírnál, addig Lei nemes volt, vele együtt pedig én is. Tőle tudtam meg, hogy sokkal ellenállóbbak vagyunk, mint társaink, és hogy hatalmunk van felettük. Ezen hatalom kihasználását pedig erősen belém nevelte a következő évtizedekben, amíg vele utazgattam. Persze sok minden mást is tanulhattam tőle. Példának okán, hogy nőként miként érvényesüljek önállóan, hogyan vegyem úgy mások vérét, hogy ne öljem meg őket, milyen időközönként kell tovább utaznom, különbön észrevennék, hogy nem öregedem... Emlékszem, egyszer egy egész falut megidéztünk, csak a móka kedvéért. Mellette viszont nem lehetett túl sokat szórakozni. Ő más volt, mint az anyám.

Így hát úgy döntöttem, el kell válnunk. A nemzői kapcsolat már az első évtized után meg lett szakítva, így egy röpke búcsú után szétváltak útjaink. Ő Amerikában maradt, míg én úgy döntöttem, hogy meghódítom az 1900-as évek Európáját. Igen csak szórakoztató volt, főleg a szigorú mesterem után. Ő nem szerette a kínzást, a mészárlást. Teljes mértékben ellene volt, én viszont anyám lánya vagyok, az első évtizedeket mellette töltöttem emberként és vámpírként egyaránt, és megszerettem a vér színét. Zene volt füleimnek, amint fájdalmukban felsikoltottak, annál szebb pedig nem is volt, amikor vérvörösen csillogtak a holdfényben, az arcuk pedig, amint kiszáll belőlük a lélek... Ez az a pillanat, amit én soha nem érhetek meg, emberként legalább is már nem. Irigykedve figyeltem őket, dühömben öltem, szórakozásképpen kínoztam másokat. Több országot bejártam, kultúrákat ismertem meg, több történetet is hallottam a fajtámról, míg a tagjaival is ismerkedtem. Nemesek, egyszerű vámpírok, hiearachiák... A 90-es években tértem vissza Amerikába, ugyan sok mindent hallottam, mik történtek, de szembesülni azzal, hogy az eredeti családom birtokai semmivé lettek a nevükkel együtt, míg a férjem neve nem lett több, sőt. Kevesebb, egy hétköznapi családnév. A múltam, amit ugyan rég magam mögött hagytam, most mégis kísérteni kezdett. Hosszú évszázadok óta először éreztem magányt, és olyan furcsa volt ismét szembesülni ezzel az érzéssel, hogy minél előbb szabadulni akartam ettől az űrtől a mellkasomban. Hosszú idő után először kezdtem el ismét egy klánhoz tartozni, viszont az átváltozásomat követően már nem voltam az a típus, aki behódolt. Nem, a mesterem büszkévé nevelt, hataloméhesnek. Kivártam, amíg a klánvezér hatalma meggyengült, és egy puccsal átvettem a helyét. Azóta teljesen megfeledkeztem arról, hogy milyen nosztalgia öntött el az érkezésemkor, hogy mennyire fájt, amint realizáltam, hogy már köddé vált minden, amihez egykoron kötődtem. Új célt találtam, a klán megerősítése, megvédése, a tagok megzabolázása pedig kellően lekötnek. Főleg manapság. Ezekben a békésnek még távolról sem nevezhető időkben kétszer is meg kell néznünk, hogy kit engedünk be magunk közé, vagy egyáltalán magunk között kik lapulnak...






Geneva Keer
Geneva Keer 3221165481_1_3_YMknxVWc
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Klánvezér

Geneva Keer Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 09, 2019 2:28 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Eva! úúú

Kicsit ég az arcom, hogy csak ilyen megkésve jutottam el odáig, hogy megírjam neked ezt az elfogadót, de nagyon remélem, hogy a szavaim kárpótolni fognak a várakozásért.  :3:
Izgatottan vártam, hogy megismerjem Beacon Hills vámpírjainak klánvezérét, így kicsit sem túlzok, amikor azt mondtam, hogy valósággal rárepültem a lapodra, amikor elkészültél. Azok után, amit üzenetben beszéltünk, élt egy elképzelés a fejemben róla, hogy milyen leszel, mondhatni azt is; lett egy bizonyos szintű elvárásom veled szemben... Legnagyobb örömmel tudatom veled, hogy megkaptam, amit szerettem volna! *-*
Szépen építetted fel a teljes lapot, kimondottan örülök neki, hogy ennyire részletes belátást kaphattam az életedbe, annak meg pláne, hogy több csavarral is sikerült megfognod vele. Most komolyan, édesanyád vámpír lett és mindjárt klánvezér is?!  ? <- pont ilyen fejet vágtam, amikor ehhez a részhez értem. Aztán megismételtem ezt az arcot akkor is, amikor a Nemződ kilétére is fény derült.  Very Happy
Mit ne mondjak, az évek és a tanítóid kemény vámpírt faragtak belőled, valamint egy igen erős női vezetőt. A vámpírjaid helyében én kis angyalként viselkednék a te irányításod alatt... Rolling Eyes De ha nem is tesznek így, tudom, hogy te aztán rendesen megfegyelmezed őket, különösen most, hogy tényleg a túlélés a cél. Szóval készülj és készítsd fel a tiéidet a legrosszabbra!
Ezennel hivatalosan is el vagy fogadva! Jó szórakozást!  Szottyongat



now i'm stained by you





Stella Argent
Geneva Keer Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Geneva Keer Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Geneva Keer Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Geneva Keer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Vámpír-
^
ˇ