Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



hugo & daniel ;; a reminder of the past

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer EmptyDaniel Nicholson
Today at 11:15 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer EmptyAaron Black
Today at 3:01 am



Oscar

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 9:48 pm



Nariel Heighel

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer EmptyNariel Heighel
Yesterday at 4:54 pm



Viharfelhő

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 4:04 pm



Én kis bárányom

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer EmptyRuben Victoriano
Yesterday at 3:51 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Daniel Nicholson, Dorcas Irwin, Hugo Marlowe, Meadow Carrow, Nariel Heighel


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szer. Nov. 27, 2019 9:54 pm

Nicholas Harden
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe
nick & jonathan
i think i've just found myself a new idol
megjegyzés: Jackie, Jackie, Jackie... Very Happy • 856


Minden wendinek vannak rossz napjai. Nekem is az volt, mert pont a kedvenc napszakomban fogyott el a legutóbb beszerzett zsákmányom utolsó morzsája is; délután. És hogy miért a délutánt imádtam a legjobban? Mert olyankor már se a nyavalyás postás, se az a térítő fickó, aki minden nap megpróbált elérni telefonon, se pedig a szomszédban lakó drága kis Emmácska nem zavarta a nyugalmamat. Ez volt az a néhány óra, amit csak a saját kis világomban tölthettem, és a kanapémon szétterülve élvezhettem a semmittevés varázslatos élményét. Tovább szidhattam Dórát a tévében, és még az az idegesítő kis Charmaine se zaklatott olyankor, mert a hatvanadik magyarázatom után végre sikerült a tudtára adnom, hogy ahogy az órán AM-ből PM lesz, engem tilos, de SZIGORÚAN TILOS bármiféle haszontalan dologgal piszkálni. Nem akartam hallani se a lányos panaszairól, se arról a hülye fickóról, akiért úgy odavolt, se pedig a nyomorult családjáról.
Csakhogy... Azon a bizonyos délutánon, amit ismét rajzfilmekkel való veszekedéssel kellett volna töltenem, kénytelen voltam kitalálni, mihez kezdjek. Mert a hűtő üres volt, és ezúttal két wendi gyomrot kellett teli állapotban tartanom, nem csak egyet. És történetesen a lakótársam még nem volt elég gyakorlott ahhoz, hogy sokáig bírja kaja nélkül. Hát igen, ilyen az, ha valaki gondolkodás nélkül befogad valakit az utcáról.
Jó, nem egészen így történt. Megharaptam, mert unatkoztam, aztán a nyakamra állt és addig nyúzott, míg el nem vállaltam, hogy megtanítom neki a fajtánk életmódjának összes kis csínját-bínját. Még a drága Angolhonba is hazavittem magammal, hogy lássa, milyen egy gazdag kannibál család élete. Egy egész évet ott töltöttünk, és mivel azalatt a háromszáz-tudjaisten-mennyi nap alatt folyamatosan élveznem kellett a társaságát... Hagyjuk is, a sztori röviden továbbra is az, hogy befogadtam az utcáról.
Tehát, mint jól nevelt házigazda, sötétedés után nekiindultam a városnak, hogy beszerezzek valami harapnivalót a következő pár napra. Érted... Harapnivalót. Háh!
Akkor még sejtelmem se volt, micsoda szupersztárral fog összehozni a sors, sőt, egyenesen abban a hitben voltam, hogy az egész hét egy unalmas kínszenvedés lesz, és azon kívül semmi érdekes nem fog velem történni, hogy továbbra is egy fehér hajú hisztérikát kellett életben tartanom. Hát, nagyot tévedtem. Hiszen nem minden nap találkozik a wendi egy olyan hatalmas ikonnal, mint... Nem lövöm le a poént. Idézve önmagamat: „ha van rosszabb dolog egy hajléktalan májánál, akkor az bizony a spoilerezés.”
Először csak céltalanul csámborogtam a belváros mocskos utcáin, és próbáltam keresni magamnak valami igazán ínyenc falatot. Akarom mondani „nekünk”, mert annyira azért nem lehettem önző, hogy a magam részére sokkal finomabb vacsit keressek, mint a társam számára. Pedig milyen jó lett volna nevetni rajta, ahogy ő a zokni szagú csövest rágcsálja, míg én valami jómódú ügyvéd porhanyós husiját élvezhettem... Áh, nem. Kivételesen lehettem jó arc vele, hiszen nagyon ügyesen viselkedett a héten.
Egy idő után már az épületeket kezdtem figyelni. Ugyan nem volt szokásom betörni másokhoz, de ha azt akartam, hogy az est jól záródjon, ezt is meg kellett fontolnom. Mivel valamiért sokkal kevesebben merészkedtek ki a szabadba, mint azelőtt. Talán a gyilkosságok miatt? Vagy csak eszükbe jutott, hogy hétköznap nem jó ötlet hajnalig hányásban meg alkoholban fetrengeni?
A harmadik szál cigarettám után kezdtem megunni a banánt, így már inkább csak az elém kerülő kiültetett fákat és bokrokat nézegettem, meg a mókusokat, amik ezeken szaladgáltak. Idegesített, hogy ennyire nehéz lett a dolgom, és azt kívántam, bárcsak elkértem volna jóanyámtól a beszállítójuk elérhetőségét... Még fel is ajánlotta, hogy megadja a telefonszámát, de én idióta nemet mondtam. Mert, khm. „Hagyj már ezzel! Így is elég, hogy apa eltartja a seggemet, nem kell még a pizzafutárotok száma is!” Mindig így hívtam, mert pont olyan egyenruhában jelent meg az ajtónk előtt kiskoromban, mint aki valami nagy pizza üzletláncnál dolgozik.
Csakhogy, amikor már feladtam a reményt, megcsapta az orromat a vér szaga. De olyan erősen, hogy még a cigaretta füstjén is áthatolt, és ezzel át is vette az uralmat a gondolataim fölött. Hirtelen meg se tudtam volna mondani, mennyi volt az idő, vagy melyik utcában jártam éppen. Csak mozdultak a lábaim az illatok forrása felé, de nem ám azért, mert annyira fel akartam zabálni valaki más prédáját... Huszonkét év wendilét után már elég szégyen lenne ennyitől elveszíteni az önuralmamat. Mindössze abból az okból akartam megkeresni, honnan jött az az édes aroma, mert kíváncsi voltam, ki ontotta ki egy ilyen friss egyed kis életét. Reméltem, hogy valami hozzám hasonló szellemű gyilkossal van dolgom, akit nem riaszt el a belső szörnye és még szórakoztató társaság is.
Ahogy befordultam az egyik háztömb mellett, meg is pillantottam a - látszólag - fickó hátát, meg a hullát is, ami árasztotta magából azt a csodás illatot. Az is feltűnt, hogy egy hihetetlenül szép és pontos vágással szabadította meg a kishölgyet a veséjétől; ettől teljesen felpezsdült a vérem. Végre valami érdekes! És hát... Ha neki csak az a kis vese kellett...
- Megkaphatom a többit? - kérdeztem vidám mosollyal, közben nekitámaszkodtam a falnak, és vártam, hogy újdonsült kedvenc ismerősöm felém forduljon. Már alig vártam, hogy a szemembe nézzen. - Egyébként gyönyörű munkát végzett, le a kalappal - tettem hozzá, egyet-kettőt halkan tapsolva is. Igaz, nem az én stílusom volt ez a vagdosós dolog, én jobban szerettem belekkel a nyakam körül ünnepelni az újabb bőséges étket, de hát... Ízlések és pofonok.







―the handsome
―the talented
―the narcissistic
――one of my personal
― ―  favorites,
mr. nicholas harden


Nicholas Harden
Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer Tumblr_po7sbzJ49q1stp5sko1_500
Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer Tumblr_pzhihi2uNk1stp5sko1_400
Tartózkodási hely :
szalonnaváros

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 04, 2019 5:48 pm

Jonathan Cross
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete

Nick & Jack
A good student's criterion is the love for the science he's studying.
musicMr. Harden Rolling Eyes651credit

„A parfőmös hazán, hol enyhe nap bizserget,
s a hajló lombivek tüze bíborparázs,
s a szemre lusta kéjt a pálmák búja perget,
kreol nőt láttam én, ki csupa új varázs.

Arca sápadt s meleg és kábulatba kerget
barna nyakán a lágy, kényes, finom vonás;
mint karcsú nagy vadász, barangolja a berket,
mosolya nyugalom és szeme hallgatás.”


Túl szép volt, hogy igaz legyen. Szegény kislány... Láttam, hogy pusztítja el e test valódi lakóját és furakszik be a helyére. Mindig szép, kreol lányokat keres. Állítólag ő oly' fehér volt, mint a Hold, szemében a csillagok ragyogtak, amíg el nem jött az a végzetes éjszaka. Egész Louisiana a hírétől zengett, minden természetfeletti tudott róla: a bájos Mademoiselle Archambeau lett a vérszívó klánvezér új kis kedvence. Mindenféle bálokra, eseményekre vitte, éjszakánként szinte semmit nem aludt. Olyan volt fényes nappal, mint egy élőhalott. Nem is értette a családja, miféle helyeken lobbanthatja meg a lágy, esti szél aranyszőke fürtjeit éjszakánként. A lány azonban hallgatott, nem árulta el titkát, még legkedvesebb szolgálólányának sem, akire szinte barátnőjeként tekintett. Nem csak ő, mások is kedvelték, hiszen hibátlanul beszélt franciául, ízletes croissant-okat sütött és énekelni is szépen tudott – nem csak a francia, de saját népének vad dallamait is ismerte.

"Nedves az ajkam, és érett a tudományra,
az antik Tudatot fojtani céda ágyba.
Győzelmes keblemen fölszárad mind a könny:
vén arcra gyermekek kacaját bűvölöm.
Aki fátyoltalan lát engem s meztelennek,
nem kér holdat, napot, se csillagot, se mennyet.
Oly kitanult vagyok én, tudós Doktorom,
ha férfit fojtogat félelmetes karom,
vagy törzsem átadom fogadnak, hogy bemarhass;
oly félénk és merész, törékeny és hatalmas,
hogy értem ágyamon, mely kéjben imbolyog,
elkárhoznának a testtelen angyalok."


Nem is tudom, mikor szólított meg, mikor kerültünk e narancsfényű, élénk bordély pultjához. A lány bájos, kedves vonásai eltűntek e szörnyeteg nőszemély erotikus, hízelgő vigyora mögött. Nem is emlékszem, miket hordott össze, de félig franciául beszélt. Te szerencsétlen áldozata a féltékenységnek... Bizony, ez volt az ő végzete. A szolgálólány, bár nem akarata, de elrabolta a mecénás halott szívét. A szőke fürtök majd' kihullottak a dühtől és az irigységtől. Nem tudom, miképpen, de mérgében elpusztította a lány lelkét és a sajátját helyeztette át testébe. Azóta is így bolyong a világban, kreol lányokra vadászva, mikor már megjelennek az első ráncok az aktuális jelmezén.
És most itt fekszik, holtan a karjaim közt. A lélek elszállt, többé nem térhet vissza halandó testbe – a Pokol tüzén ég és szenved. Ostoba ribanc... Nem bírta el, hogy egy olyan különleges és nagy hatalmú úr, mint egy klánvezér, gondolkodás nélkül váltja le egy másik nőre. És ezért, a vámpír hűtlensége miatt képes volt feláldozni saját magát ahelyett, hogy egy pofon után tovább élte volna életét és tisztességes férjet keresett volna magának. Ó, nem... Inkább azt a sorsot választotta, mely végül hozzám vezette. Felső testét vér borítja, mely egy pontosan kimetszett vese helyéből szivárog. Arca szétszabdalva, szemei kivájva. Felismerhetetlenségig roncsoltam szét őt.
Bárcsak okosabb lett volna. Bárcsak hagyta volna e tiszta lélek békéjét. Egyetemre járt, virágüzletben dolgozott. Imádta a növényeket. Miért pont őt kellett kiválasztanod, miért?! Miért ennek az ártatlan testnek bájai vonzottak téged?! Remélem, elrohad a lelked, remélem, maga a Sátán erőszakol meg trónusán, elpusztítva maradék lényed minden szikráját! Gyűlöllek! Gyűlöllek!
- … Tessék? - lassan hátrafordulok, a sikátor kijárata felé. Egy fiatal férfi ácsorog izgatottan, áldozatom húsára éhezve. Egy wendigo. Más nem lehet. A szeme csillanása is erről árulkodik. Vajon az én íriszeim mélyén mit láthat? Látja azt a gyűlöletet és szenvedést, amit épp érzek? Nem szabadna így látnia pedig... Megzavart. Végeznem kell vele.
- Ó... Köszönöm - vonásaimról szinte eltűnnek a korábbi érzések. Pillantásom eszelőssé válik, ahogy felállok a hulla mellől és az athamém pengéje másodpercek alatt a fiú torkához simulnak, mint az imént, a szajha az én mellkasomhoz.
- És Te mégis ki vagy, hogy így megzavarsz engem? Válaszolj rögtön, vagy megöllek! - így is, úgyis végzek vele. Az athame pengéje fagyöngyből készült oldatba mártottam. Azonnal végez vele, elég egy kisebb karcolás. Idióta kölyök! Kellett neked beleütni az orrod az én dolgomba.


Jonathan Cross
Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer QdasTc1
Age :
166
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Sebész

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 04, 2019 7:15 pm

Nicholas Harden
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe
nick & jonathan
i think i've just found myself a new idol
megjegyzés: lesz ez hosszabb is -.- • 592


Friss hús, friss vér... Mindezt egy zseniális elme pengéje ontotta, engem pedig teljesen kikészített a kíváncsiság, hogy mégis ki végezte ezt a remek munkát így éjnek évadján? Ki az az elvetemült, aki hozzám hasonlóan mit sem törődve a lebukás veszélyével, nekilát öldökölni az utcán? Csak egy hozzám hasonló elmezavaros lehetett képes ilyesmire.
A választ meg is kaptam, amint megtaláltam a csodás illatok forrását. Szavaimra pedig a várt reakció érkezett, s most úgy pillant rám az idegen fickó, mintha valami rosszat mondtam volna. Vagy inkább... Mint aki el van kenődve valami okból. Hihetném azt, hogy nem ő követte el azt a gyilkosságot, de a kezében lévő fegyverből ítélve nem erről van szó. Csak ne legyen ő is egy olyan önsajnáló, túlzottan empatikus lény, mint azok a szerencsétlenek, akik átokként élik meg a wendilétet... Vagy bármilyen létet. Ha olyan szerencsétlen ő is, mint Charmaine, esküszöm a családom teljes vagyonára, hogy itt helyben lerágom a saját kezemet.
- Persze csak akkor, ha nincs szüksége rá. Ha kell még valamire a kishölgy, akkor már itt se vagyok - vonok vállat, majd továbbra is nagyokat mosolyogva megdicsérem a precíz munkáját. Elvégre nem minden nap lát a wendi ilyen szépen bemetszett vágást egy holttesten... Mi általában csak tépünk, csócsálunk és törünk.
Mire észbe kapok, már a torkomnak szegeződik a fegyver, ami korábban még a hölgyike bőrét sértette fel. Árasztja magából a vér és a hús illatát, ugyanakkor érzek rajta valami egészen mást is, amitől csavarodik egyet a gyomrom maga körül. Megijedni még így se tudok tőle, pedig van egy sejtésem, miféle penge ez.
- Ó, máris tegeződünk? Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtaláljuk az összhangot - vigyorgok a férfira, aki látszólag talán még nálam is kattantabb fazon lehet. - Nicholas Harden, drága barátom - mutatkozom be végül, egyáltalán nem zavartatva magam, amiért egy ilyen értékes kis játékszer szorul a nyakamhoz. Ha megöl, hát megöl, engem ugyan nem érdekel. Legalább a túlvilágon nem kell tovább hallgatnom Charmie hisztériáját. - És benned kit tisztelhetek, Mr...? - a végét elnyújtom, és egy apró kérdőjelet csippentek a végére, várva, hogy a nevével befejezze helyettem a mondatot. Habár, aki rögtön így reagál egy új ismerős láttán... Nem vagyok biztos benne, hogy el fogja árulni, ki is ő valójában. - Egyébként igazán leereszthetnéd a kis késedet, nem áll szándékomban belerondítani a csodaszép munkádba, vagy tönkretenni azt az érzelmi válságot, amibe kerültél - teszem hozzá, hátha nyugodtabb körülmények között folytathatjuk ezt a beszélgetést. Kimondottan élvezem, hogy egy ilyen személy társaságába keveredtem, hiszen amióta az az elviselhetetlen lány az életem részévé vált, nem találkoztam senkivel, aki legalább annyira élvezte volna a hullagyártást, mint én.
Ebből a közelségből már azt is sikerül megállapítanom, hogy a szokásos férfiparfüm szerű illat mellett valami egészen más is körbelengi az idegent. Rögtön az a béna ünnep jut eszembe róla, hogy is hívják..? Karácsony? Ilyen aromát nem akárki hordoz, ez azt hiszem a boszikra jellemző. Nem ettem még egyet se, így nem tudnám megmondani pontosan.
- Karácsony illatod van - jegyzem meg halkan, inkább csak magamnak bebiztosítva, hogy tényleg azt érzem. De talán nem jó ötlet ezt kimondanom előtte, a végén még ezért fogja elvágni a torkomat. A vérben fulladozás pedig bizonyára nem túl kellemes érzés, és olyankor elég csúnyán is fest az ember - meg feltételezhetően a wendi is. - Bocs, csak hangosan gondolkodtam - próbálom menteni a helyzetet, de továbbra se produkálok ijedtséget, vagy bármi ilyesmit. Egész jó arcnak tűnik ez az akcentusos fószer, ráadásul feltételezéseim szerint brit származású, ami csak újabb plusz pont a javára. A sok cincogó amerikai után jót tesz a fülemnek ez a hazai hangzás.







―the handsome
―the talented
―the narcissistic
――one of my personal
― ―  favorites,
mr. nicholas harden


Nicholas Harden
Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer Tumblr_po7sbzJ49q1stp5sko1_500
Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer Tumblr_pzhihi2uNk1stp5sko1_400
Tartózkodási hely :
szalonnaváros

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer Empty
Vissza az elejére Go down
 

Jonathan & Nick;; Mr. Ripper meets a killer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Belváros-
^
ˇ