Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Avatarfoglaló

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Elkészültem!

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 4:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm



jasper & zara; stop, you're under arrest!

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 EmptyJasper Riggs
Yesterday at 11:41 am
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Delsin Aver, Elisha Grant, Hugo Marlowe, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Jezabel & Bastien - A new beginning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
Pént. Dec. 13, 2019 10:29 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



Röhögni kezdek az előttem megjelenő képen, főleg, amikor még tetézi is az egészet azzal, hogy belemegy a hülyeségbe. Mondjuk az már lényegesen durvább elképzelés, amikor megemlíti, hogy meztelenül ugrál részegen és nem a meztelenséggel van baj ebben az esetben. De azért megnyugszok, hogy még nem volt erre példa.
-De tegyük hozzá, hogy ez már egy nőnek sem állna valami jól.- nevetgélek tovább, de a kezdeti jó hangulat aztán úgy illan el, mint a köd, ahogy a beszélgetés Bastien múltjára terelődik. Az már cseppet sem vicces. Nem is tudom, hogy mit gondoltam, mitől lehetett olyan szótlan és zárkózott, amikor megismertem. Nyilvánvaló volt, hogy valami rossz történhetett vele. Én idióta. Most meg még rá is vettem, hogy idézze fel mindezt, bár állítása szerint megkönnyebbült. Szokták is mondani, hogy segít az ilyen dolgokon, ha megosszuk valakivel, tehát az is lehet, hogy jó, hogy elmondta. Így már nincsenek köztünk titkok és jobban meg is tudom érteni Őt.
-Örülök, hogy elmondtad annak meg még inkább, ha jobban érzed magad. Kicsit úgy érzem most, hogy talán valamivel jobban ismerlek és... mintha átíveltünk volna egy nagy szakadékot. Ez sokat jelent nekem.- mosolygok rá lágyan, hiszen így minden értelmet nyert hirtelen. Sok évnyi borongós gondolat tűnt el, ahogy megtudtam, hogy mi nyomasztja a lelkét. Most már csak arra kezdek kényszert érezni, hogy valahogy enyhítsek a fájdalmán.
-Ne szabadkozz. Bár még most is azt mondom, hogy melletted álltam volna, ha tudok erről. Jól sejtetted. Nem hagytam volna, hogy egyedül menj keresztül ezen.- sóhajtok egy nagyot, de persze azt is tudom, hogy nem engedte volna és azt is megértem, hogy miért. Nem akarta volna, hogy miatta bajom essen és úgy járjak, mint a családja. Egek. Volt egy fia és egy párja, vagy bárminek is nevezzük. Őrület, mennyivel másképp látok így már mindent. Főleg, mikor megemlíti, hogy felhasználhattak volna ellene. Mi árul el többet arról, mennyire fontos vagy a másiknak, ha ez nem? Hiába voltam csak egy idegen számára, mégis fontos voltam neki annyira, hogy inkább elhagyott, mintsem bajba keverjen.-Még szerencse, hogy ennyivel megúsztad.- pillantok az arcára és tényleg, az sem érdekelne, ha a szeme teljesen odaveszett volna. Akkor is hálás lennék, hogy egyáltalán él és akkor is az én Bastienem volna, aki után évekig sóvárogtam. Borzalmasan hiányzott, de most már inkább csak örülök, hogy itt van és túl van mindezen. Csak azt bánom, hogy nem tudtam neki segíteni. Így főleg, hogy tudom milyen veszélyben volt. -Ugyan. Mégis mi olyat tehetnél? - mosolygok rá, majd magamhoz veszem a vodkát és alaposan meghúzom. Nem csak Ő könnyebbült most meg, hanem én is. Sokszor az is eszembe jutott, hogy valami bűnöző és a tettei elől menekül. De nem. Meggyilkolták a családját és Őt is meg akarták ölni. Ki ne menekült volna?Végül szembenézett a múltjával és ehhez ritka nagy bátorság kell.
-Hidd el, ez oda-vissza igaz. Úgy tűnik, ezért botlottunk egymásba, hogy segítsük a másikat a nehéz időkben.- dőlök finoman vállammal a vállának, miközben mélyen magamba szippantom az illatát és lehunyom a szemeimet. Sokkal nyugodtabbnak érzem magam így már én is. Nem járnak hülyeségek a fejemben a múlttal kapcsolatban és tudom, hogy most már tényleg itt lesz nekem. Lezárta, amit le kellett zárnia. Most már csak meg kell tanulnia újra nyugodtan élni és, ha rajtam múlik, így is lesz. -Örülök, hogy ösztönözni tudtalak és, ahogy mondtam is, ez kölcsönös. Nélküled ma már nem is élnék szerintem, mert levadásztak volna ráadásul fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek, mielőtt megjelentél. Meg azután se, hogy elmentél.- magyarázok tovább kezeimet az ölembe ejtve és tördelve, végül sóhajtok egy nagyot és állam a vállára rakom, hogy fel tudjak lesni rá. Durva dolgokon ment keresztül, mégis, még mindig csak jóságot látok rajta, ha ránézek. Valakit, aki a sok rossz dolog ellenére segített egy idegennek, most pedig újra itt van és tudom, hogy az élete árán is megvédene. Mi másra vágyhatnék?
-Nem gondoltam volna, hogy ide jövök felkutatni a szüleimet, erre Téged talállak itt. Így már valahogy nem is érdekelnek.- töprengek el hangosan, miközben finoman elhúzódok tőle, de nem túlságosan. Jó a közelemben érezni. -Szerintem csak annyira elveszett voltam nélküled és annyira tartozni akartam valahova, hogy végül őket is képes lettem volna felkutatni.- sóhajtok fáradtan, felpillantok rá és elmosolyodok újra. Hirtelen minden más lett. Nem érzem azt, hogy nem tartozok sehová, hogy nincs senkim a világon és, hogy magányos lennék.  Őt érzem és azt, hogy itt van mellettem.
A fejemet végül ismét a vállának dőltöm, a felém közelebb eső karjába karolok, megfogom a kezét, ujjainkat pedig finoman összefűzöm.
-Annyira sajnálom, hogy ilyesmiket kellett átélned, Bastien. És mindezek után ennyire erős és összeszedett tudtál lenni mellettem. Hiszen, nem csak magadért, hanem értem is felelősséget vállaltál. Elképesztő pasas vagy, remélem tudod.- simítom másik kezem az alkarjára és lehunyom a szemeimet. A nyugodtság egészen eluralkodik rajtam, bár ez a vodka jótékony hatása is lehet, mint ahogy az is, hogy gyengéden cirógatom közben a karját. Jól esik szorosan mellette ücsörögni és hallgatni a szívverése dallamát. -Azt hiszem becsiccsentettem. -kezdek el halkan röhögni a karjának dőlve, majd nyomok a vállára egy puszit - wtf? - és feltápászkodok a székről, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Nem lesz ennek jó vége.

♫BAD LIAR♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 14, 2019 6:22 am

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...




- Hát… ezzel lehet tudnék vetekedni - gondolkodok el, miközben tovább nevetek. A gondolat pedig, hogy az előbb leírt helyzetben elképzelem Jezt, és még nem is ittam semmit, amitől ennyire megelevenedne a fantáziám nem sok kecsegtető jelet hordoz magával. Muszáj leszek kicsit visszafognom magamat. Eddig miért nem gondoltam így rá? Míg évekig együtt jártuk az utakat és együtt éltünk, valahogy sosem merült fel bennem annak a gondolata, amikre mostanában akarva-akaratlanul gondolok vele kapcsolatban. Tény, akkoriban még lényegében gyerek volt, egy fiatal felnőtt. Talán ott voltak egyszer ezek az érzések, de elnyomtam magamban – mivel akármennyire is kedveltem Jezabelt, a fiatal, indulatos temperamentumát nem tudtam összeegyeztetni az én megfontolt, nyugodt személyiségemmel. Illetve valószínűleg az is közrejátszott, hogy akkoriban a félelmem, miszerint előbb-utóbb utolér a múltam felülmúlta ezeket a vágyaimat. De olyan régen volt már ez, mintha egy másik világról beszélnék.
Bólintok egyetértően szavaira. Igen, hasonlóan érzek én is. Ezzel, hogy beavattam a múltamnak apró részleteibe, a kifestőkönyvemben végre meglelhette a maradék két színt is, amelyek eddig hiányoztak. De inkább a színek legtöbbjét. Az életemnek több, mint 23 évéről nem beszéltem neki abszolút semmit, és mikor megismertem voltam mennyi, 25? Mikor pedig utolért a múltam voltam annyi, mint most ő… kegyetlen belegondolni is, hogy mennyire gyorsan repül az idő. De így már nem csak azt a fiatal, segítségre szoruló lányt látom benne, mint anno, hanem… valami sokkal többet. És ez a gondolat egyben önt el hatalmas örömmel, illetve ijeszt is meg.
- Ó, ha tudnád! Az évek során hiszed vagy sem, ez még majdhogynem csak egy enyhe sérülés. Jól látszó, de nem a legdurvább, amit össze szedtem. Viszont erről is már-már egy mesedélutánt lehetne tartani, hogy milyen harcokban voltam, és miket láttam - nem a legszebb emlékeim, de nem gondolok vissza rájuk undorral. Egy fontos lépcsőfoka volt ez a 9 év az életemnek. A múltamat előbb-utóbb muszáj voltam lezárni, mert akkor valószínűleg az életem végéig figyelnem kellett volna a hátamat – azért is mondom ezt, mert az az Alfa, ha nem esik el a harcmezőn valószínűleg képes lett volna túlélni engem, amekkora az én szerencsém. Meglepően jó fizikuma volt ahhoz képest, hogy körülbelül 65-70 éves volt. Az elméje már rég megbomlott, de az ereje…
- Hát ahhoz valószínűleg le kellene nyelnem a folyton feltörő gondolataimat, hogy erre ésszerűen tudjak válaszolni - gondolom ma… várj, mi van?! Ezt most kimondtam? Tényleg kezd elmenni nekem is az eszem. Az alkohol amennyire jót tett a beszélőkémnek, a gátlásaimat is egyre jobban elkezdte feloldani. Valószínűleg abban reménykedek legbelül, hogy ha olyat is mondok, akkor rá tudom fogni valami incselkedésre, mókázásra, vagy szimplán csak az alkoholra. De hogy miért akarom ennyire elrejteni a gondolataimat, érzéseimet…? Az alapvető józan ész is azt diktálja, hogy ha ilyen gondolataim vannak, akkor ezt megosztani lenne a legjobb dolog. A válaszától függően pedig vagy tovább lépek, vagy… nos, igazából erre a másik eshetőségre még nem különösebben gondoltam. Akkor már biztosan a legfőbb gyengémmé válna – ha már nem az…
- Nos… ahhoz képest jól elboldogultál. De persze, tudom milyen célok és elhatározások nélkül bolyongani a világban… az egyik legrosszabb érzés. De mindennek vége most már, Jez. Itt vagyunk végre egymásnak, csak úgy mint régen - és ennél fontosabb nincs. A harcok alatt mindig megvoltak a célkitűzéseim, de ahogy minden véget ért, fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy akkor hogyan tovább? Azt tettem, amit Jez az elmúlt években – bolyongtam a világban valamilyen célt keresve. Többször is gondoltam rá, hogy megkeresem őt, elújságolva neki mindezt, de akkor még életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a fogadtatásom és hogy ilyen önfeledten tudunk majd egymás mellett viselkedni.
- Ettől függetlenül szerintem meg kellene próbálni keresni őket. Ahogy számomra korábban a falkám, számodra ez egy lezáratlan ügy - ketten mindenképpen nagyobb esélyünk van a fellelésükre, mint ha egyedül próbálna nekilátni ennek a feladatnak. És merem állítani, hogy a mondandója ellenére meg akarja találni a szüleit és kérdőre vonni őket. Mindig van valami oka annak, ha magára hagynak egy gyermeket, legyen az akármilyen banális vagy komplex.
- Örülök, hogy így gondolod. De te sem vagy semmi ám! - mosolygok rá, majd nyomok még egy puszit a fejére. Szavain csak nevetek egy jót, azzal viszont, hogy úgy a vállamba csókol, már nem nagyon tudok mit kezdeni. Vegyem ezt be részegségnek? Felállok, talán kicsit túl hirtelen is, mert meg kell támaszkodnom az asztalban, hogy ne dőljek rá. Pár pillanat kell, míg eltűnnek a csillagok körülöttem, de aztán eltolva magamat az asztaltól indulok meg irányába. Rásimítok hátára, miközben mellé állok. - Jól vagy? Ha hányingered van, vagy bármi, akkor szólj - mosolygok rá, majd én is nyomok egy ugyanolyan csókot a vállára, mint ő az előbb.
- Nézd már, elkezdett esni a hó! - üdülök fel, ahogy kinézek az ablakon, és Jezt is noszogatom, hogy nézzen fel. Mindig is szerettem a havat, valahogy a gondtalan gyermekkoromra emlékeztetett. - Ebben az ütemben még pár óra és nem is kell a dézsa, mert a hóban foglak megfürdetni - nevetem el magam a gondolaton. Régen is előfordult egyszer-kétszer, hogy hypotermia közeli állapotba kerültünk, mert annyi hó került a ruhánkba meg a fedetlen testrészeinkre. Én ettől függetlenül élveztem minden egyes pillanatát, még azoknak a perceknek is, míg egymást melengetve ültünk a kis fűtőtest mellett a lakásunkban.
- Képzeld! Jártam Alaszkában is. Akármilyenek is voltak ezek a harcok, sok helyen megfordultam az évek során, többek közt ott is. Jártál már azóta ott, mióta különváltunk? - fordulok felé mosolyogva, tekintetét keresve. És fogalmam sincsen, időközben hogy került a hozzám közelebbi vállára a kezem, ahogyan azt sem tudom, miért érintem néhány pillanattal később a csupasz nyakát, aztán hogy az arcára miért simítok rá, arról pláne halvány lila gőzöm sincs. Azaz van. Vágyok rá, vágyom arra, hogy közelebb hajoljak hozzá és megcsókoljam, majd el se engedjem. Csak azt nem értem, hogy mitől lettem ennyire diszkréten rámenős. Diszkrét? Jah, persze…



Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 14, 2019 11:16 am

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



Alaposan kiröhögjük magunkat a tütüs elképzeléseken, amelyekről végül azt szűröm le, hogy talán Bastien más véleményen van, ha egy nő teszi mindezt. Pedig, szerintem semmi vonzó nincs abban, ha egy nő tök részegen táncikál tütüben vagy épp pucéran. Na jó, valószínűleg ez attól is függ, hogy a részegség mit hoz ki belőle, mert ha inkább csak esik meg kel, az egyértelműen nem szexi de, ha lágy csípőringatást eredményez az alkohol, az már megint más. Egy pasi esetében is sokkal jobb elképzelés, ha olyasmi táncot lejt, mint a Magis Mikeban. Sose fogom megbánni, hogy megnéztem azt a filmet, de talán jobb, ha most épp nem ezen agyalok. A Magic Mike-ként táncoló Bastien viszont most már belopta magát az agyamba. Megőrülök.
Végül a csípőjét tekergető Bastien teljesen eltűnik, mert a történet, amibe ilyen sok év után végül beavat, teljesen letaglóz. Nem is nagyon tudom, hogy mit mondhatnék neki, így végül arra jutok, hogy az a legjobb, ha csak érzékeltetem vele, hogy Én itt vagyok neki és, hogy egyáltalán nem ítélem el emiatt. Bár a történet elején említette, hogy afféle verőember vagy nem is tudom mi lehetett a falkában, de most őszintén, ha valakit az alfa megbíz valamivel, mondhat nemet? Szerintem nem, bár még sosem voltam egy falka tagja sem, hacsak nem tekintjük annak a mi kis uniónkat.
Így visszagondolva, talán épp emiatt nem merte elmondani ezt soha. Félt, hogy elítélem vagy szimplán nem akarta, hogy sajnáljam? Nem tudom, de örülök, hogy most évekkel később megnyílt nekem. Mintha egy óriási fal dőlt volna le, ami egészen idáig határként húzódott köztünk.
-Majd alkalom adtán kifaggatlak, hogy melyik sebhelyedet, hogyan is szerezted, de nem akarom, hogy most még a többi rosszat is fel kelljen idézned. Egyszerre egy bőven elég.- pillantok rá együttérző mosollyal, hiszen már az is, amit eddig mesélt érezhetően rontott a hangulaton. Úgy értem nincs ezzel baj, csak nem szeretném, ha az összes fájó sebét most nyitogatnánk fel. Nem akarom kínozni azzal, hogy a múltja olyan részeiről faggassam továbbra is, amelyek bizonyára nem a legkellemesebb emlékei.
-Nem hiszem, hogy előttem bármilyen gondolatodat is vissza kellene tartanod. Tudod jól, hogy nem vagyok egy sértődékeny típus.- mosolygok rá jó kedvűen, bár nem igazán értem, hogy mi lehet az, amit nem mer megosztani velem. Ha hallaná néha, hogy nekem mik járnak a fejemben, akkor tudná, hogy az Ő gondolatai az enyémekhez képest semmik. Kezdve a tegnap esti felsőtest-nézegetéssel és folytatva a nem rég elém tárult Magic Mike-os fantáziaképpel. Nem normális, hogy a férfire, aki évekig pesztrálgatott most úgy tekintek, mint egy... férfi? Basszus, soha meg sem fordult régebben a fejemben olyan gondolat, hogy talán Ő és Én, de mióta újra találkoztunk képtelen vagyok kiverni ezeket a fejemből. Mindig is vonzó pasi volt, csak valahogy tisztában voltam vele, hogy nem azért éltünk együtt, mert a párjának választott volna vagy ilyesmi. Segített nekem és kész. Most azonban teljesen megváltozott minden. Az, ahogy fogadott és a pillantások, amiket vet rám néha... attól tartok, hogy túl sokat képzelek az egészbe. Gyanítom, számára én még mindig az a fiatal lány vagyok, akin segítenie kell.
-Igen. Itt vagyunk.- sóhajtom halkan széles mosollyal az arcomon, mert jól esik hallani, hogy hasonlóképpen gondolkodik, mint én. Hiszen, az imént említette, hogy mielőtt rám talált volna, ő sem nagyon tudott magával mit kezdeni, de végül az, hogy engem segített életben maradni és megtanulni mindazt, amit egy vérfarkasnak tudnia kell, életben tartotta. Tudta, hogy szükségem van rá és már ezért érdemes volt élnie. Kellettünk egymásnak és kész és legyen a Sors vagy a Végzet műve ez, nekem teljesen mindegy, örökké hálás leszek neki.
-És mi van, ha olyan emberek, akiket jobb, ha nem találok meg. Mi van, ha vérengző gyilkosok voltak? Talán, már nem is élnek vagy, ha igen, akkor nem kíváncsiak rám? Akárhogy is nézzük, sosem kerestek még fel, pedig ők talán könnyebben meg tudtak volna találni. Legalább ők tudják, hogy pontosan mikor születtem, míg én azt, csak saccolgathatom. Nem tudom. Talán rossz ötlet volt ez az egész.- ötletelgetek a vállamat vonogatva, mert a hosszú évek során mindig ezek a gondolatok tartottak vissza, aztán meg azon kaptam magam pár hete, hogy felültem egy ide tartó buszra és elhatároztam magam, hogy kiderítem ki is vagyok valójában. Mostanra viszont inamba szállt a bátorságom és félek attól, ami kiderülhet. Biztos nem véletlenül dobtak el maguktól, mint ahogy Bastiennek is meg volt erre az oka évekkel ezelőtt. Lehet, hogy Ők is valami ilyesmi miatt hagytak az árvaháznál? Na jó, piásan túlságosan hajlamos vagyok az önsajnálatra. Blöeh.
Meg arra is, hogy bókoljak neki, a vállát csókolgassam meg a karját cirógassam. Most komolyan, mi a fene ütött belém? Na jó, tisztában vagyok vele, hogy mi és ezt vele is közlöm. Nagyon remélem, hogy a becsiccsentésemnek tudja be az iménti vállra adott puszit is, ami minden bizonnyal meglepte. Másképp nem pattant volna úgy fel a székről.
-Miért? Ha hányingerem lenne, mit tudnál tenni ellene?- nevetem el magam, miközben a puszijára a testem túlzottan intenzíven reagál. Libabőrös leszek és úgy cikázik végig rajtam a melegség, mint valami elektromosság. Mondjuk az biztos nem lenne ilyen kellemes, ha a konnektorba nyúlnék két ujjal. Inkább, csak bőszen kortyolgatom a pohár vizet és igyekszem tisztulni. Még jó, hogy vérfarkasként ez valamivel gyorsabb folyamat, mint egy halandónak.
A havazás hallatán meglepetten megfordulok és én is kilesek az ablakon, hogy aztán mosolyogva figyeljem, ahogy a hatalmas hópelyhek potyognak. Mindig is imádtam a hóesést, mert egyrészt gyönyörű, másrészt pedig megnyugtat. Ugyanúgy, mint egy bazi nagy nyári vihar. Furcsa mód én azt is imádom és az is ilyesmi hatással van rám, pedig sokan inkább rettegnek olyankor. Furcsa egy lény vagyok, az már biztos.
Bastien fenyegetését hallva aztán széles vigyor kúszik az arcomra és kihívóan felhúzom az egyik szemöldökömet. Meg fog fürdetni? Egy pillanatra egész más kép jelenik meg előttem, de aztán megrázom a fejem és észhez térek. -Csak vigyázz, nehogy a végén te húzd a rövidebbet!- válaszolok incselkedve, majd ismét az ablak felé pillantok és nagyot sóhajtok.-Gyönyörű.- sóhajtom elmélázva, majd felhörpintem a maradék vizemet és leteszem a poharat  a pultra, de a nehezen elért nyugodtságom hamar szertefoszlik, amikor Bastien érintésekkel kezd bombázni. Bár a vállamra tett keze még annyira nem is lenne durva az érzékeimnek, a nyakamra simított tenyere, majd az arcom cirógatása már mindenképp az. Elakad a lélegzetem, miközben a szívem olyan hevesen kezd verni a mellkasomban, hogy attól félek, talán még látszik is a pólón keresztül. Az ajkaim pillanatok alatt kiszáradnak, ahogy felpillantok rá és úgy elönt a forróság, mintha legalább ötven fok lenne idebent. Mi a fene történik épp?
-Nem. Nem jártam arra.- nyögöm ki reszelős hangon, majd nyelek egy nagyot és ahelyett, hogy elhúzódnék, az ajkait kezdem fixírozni felváltva a szemével. Most ez tényleg megtörténik és jól érzem, hogy Ő is olyasmikre gondolhat, mint én vagy mindez a vodkának köszönhető?
Fogalmam sincs, mikor simítottam két tenyerem a mellkasára, hogy aztán finoman a pólójába markoljak, de ez már teljesen mindegy, mert sokkal jobban leköti a figyelmem az, ahogy közelebb préselem magam hozzá. A vér a fülemben dübörög és az agyam egy rejtett zugában -az enyémre nagyon hasonlító hang- azt kántálja, hogy "csókold már meg!". Tekintetem a kulcscsontjára szegezem, majd szép lassan felpillantok az állára és a szemeibe. Olyan az egész jelenet, mintha lassítva látnám valami nyálas filmben, mint ahogy azt is, ahogy közelebb hajolok hozzá és arcom a nyakába fúrom. Ajkamat finoman végig simítom a vékony bőrön, miközben halántékomat alig érezhetően cirógatja a szakálla. Lehunyt szemmel húzom végig az orrom hegyét vagy épp számat a nyakán, miközben érzem, hogy a vágy kezd teljesen szétáradni bennem. Annyira szeretném megcsókolni, hogy az valami őrület, de küszködök is egyben. Olyan határvonal ez, amit nem feltétlenül lenne jó átlépnem. Nem tudom, hogy mi ütött belém, hiszen ő csak megsimította az arcomat, de mindezt olyan érzékien tette, hogy ez lett az eredménye. Nem akarok holnap magyarázkodni majd, hogy mindez a pia miatt volt, mint ahogy azt sem szeretném, hogy mindent elcsesszek köztünk azzal, hogy bezsongtam a vodkától.
A telefonom pittyegése végül olyan hangosan hasít az elmémbe, mintha valami figyelmeztetés akarna lenni. Úgy rebbenek el tőle, mintha forró parázs égetett volna meg és egész addig sikerül rebbennem, hogy a csípőmmel a pult szélének ütközök. A poharak csilingelése jelzi, hogy elég jól eltrafáltam a pultot, de aztán nyelek egy nagyot és a telefonomért nyúlok, mintha az most olyan kurva fontos lenne.
-Most értesített a Google, hogy havazás várható.- közlöm szárazon, de olyan reszelős a hangom, hogy még én is meglepődök rajta. Miközben megköszörülöm a torkom és igyekszem elkerülni Bastien pillantását, a kabátomért indulok. Borzasztóan melegem van! Ki kell mennem innen, vagy megfulladok vagy elégek, már magam sem tudom melyik. Vagy nem meg, hanem le fogok égni? Az már sikerült szerintem.
-Gyere, sétáljunk egyet!- nem kérés, nem javaslat, hanem közlésként hangzik inkább, de közben nem nézek hátra, hogy követ-e. Csak kinyitom az ajtót, kilépek a hűvös levegőre és lehunyt szemmel nagyot szippantok belőle. Le kell nyugodnom. Muszáj, vagy felrobbanok. Mi a fene történt az imént?

♫BAD LIAR♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 14, 2019 12:47 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...



Tudom, hogy nem egy sértődékeny típus. Viszont ezeket a gondolatokat még magammal sem szívesen osztom meg, nemhogy vele. Évekig gondolkodtam, hogy ha visszajövök, minden titkomat felfedem előtte, és ezek után csak az igazat mondom neki. Erre beavatom a múltamba, de a jelenre – és talán a jövőre – vonatkozóan azonban nem közlök vele semmit. Pedig, ha tudná mennyi minden kavarog a fejemben, még ő is beleőrülne szerintem! Nekem is nehezemre esik megtartani a józan eszemet jelen pillanatban, hogy érzem a közelségét. Az alkohol segít valamennyire, de nem mondanám azt, hogy minden problémámat megszünteti, sőt!
Akármennyire is vonogatja a vállát Jez, érzem a hangjából és a mondandójából, hogy amennyire próbálja elrejteni, valamilyen szinten fél. Nem ítélem el érte, mert teljesen megérthető a reakciója. Én nekem sosem fordult meg a fejemben, hogy az apám után menjek, akármennyire is meglepő ez vagy sem. Igazából azt se tudom, él-e, vagy halott, mert már annyi mindent hallottam mindenkitől – még korábban a falkában -, hogy magam sem tudom az igazságot. Neki viszont könnyebb dolga van, mert Ő tudja, hogy itt született, és van valami, ami alapján elindulhat. Nekem? Már minden nyom, amin talán anno el is indulhattam volna már mind kihűlt. A falkatagokból már csak elszórtan van életben egy-kettő, közülük is azok kerültek ki, akik a szövetségeseim voltak az évek során. De ebből mind fiatalabb, szóval ha meg is próbálnám ráadni a fejemet az egyik szülőm felkutatására, nyomban vakvágányra érnék. Ellenben Jeznél van lehetőség, hogy rájuk leljen. Nem véletlenül indult a keresésükre, magában akármennyire is érzi ezt spontánnak vagy indokoltnak. Nyugtatásképpen szólalok meg. - Akármik is, ha már egyszer a keresésükre indultál, akkor én azt mondom, fejezzük is be. Csak gondolj bele, hogy ha nem indulsz a felkutatásukra, akkor valószínűleg mi sem futunk egymásba. Azaz… te belém. Ki tudja, hogy ennek a kis kalandnak a végén mi lakozik. Legyen az csalódás vagy kellemes meglepetés, én melletted fogok állni mindenképpen - bár ezt mondanom sem kell szerintem, mert tudja ő maga is.
- Nem tudom, gyorsan kidobnálak a kunyhóból, hogy ott hányd össze magad - nevetem el magam, ahogy kibiccentek a szabadba, mikor is meglátom a hószállingózást. Természetesen nem tenném ki sorsára hagyva őt, de valahogy biztos segítenék neki. Itatnám vele tovább a vizet, megetetném valami jó zsíros kajával – nálam be szokott válni -, vagy ha nagyon oda kerülne a sor, fognám a haját.
- Nekem nincsenek ilyen félelmeim - kacsintok rá, hasonlóan incselkedve vele. Ha az erőviszonyokat nézzük, esélye sincs. Ha azt nézzük, hogy milyen kis sunyin tud viselkedni – most ezt teljesen jó értelemben mondom -, akkor viszont képes lenne rá, hogy csak én legyek hóval borítva, rajta meg szinte semmi meg sem látszana. Mondjuk előbb-utóbb megtorolnám, mint ahogy a múltban is tettem. Belegondolok, hogy milyen rémségeket éltem át, aztán eszembe jut, hogy mindezek ellenére milyen önfeledten, boldogan szórakoztunk egymással Jezabellel alig néhány évvel később. Mindezt úgy, hogy nem tettettem magamat, és meg sem próbáltam. Nem volt rá szükség. Mellette sosem a régi idők felé tekintettem, hanem a másik irányba. Hatalmas lelki erő kellett tehát, mikor jött a hír és el kellett hagynom őt. De továbbra is kiállok amellett, hogy ha maradok, már lehet egyikünk sem élne. Ilyesmit nem kockáztathattam meg. Most viszont jut eszembe… mi lett volna, ha akkor találkozunk, mikor még nagyban dúlnak a harcaim? Ha meglátott volna egy-két csata után, a megkülönböztethető illatomon kívül valószínűleg fel sem ismert volna a sebek miatt. De ha igen, akkor hogyan tovább? Maradt volna és segített volna a harcaimban? Vagy az ő érdekében olyat tettem volna, amibe a szívem is belehasadt volna és eltaszítom magamtól, hogy megóvjam. A reakcióit hallva és látva a történetemre most már teljesen biztos vagyok benne, hogy ha elmondtam volna neki mindent egy ilyen helyzetben, akkor nagyon nehéz dolgom lett volna elküldeni őt magamtól – és jogosan. Ha fordítva lenne a helyzet, valószínűleg én is ilyen makacs lennék.
Mintha egy képszakadás történt volna ez után. Mondtam valamit, azzal tisztában vagyok, de a többivel nem. Pillanatok múlva már csak azt veszem észre, hogy Jez egyre közelebb simul hozzám és ajkával a nyakamat kezdi el szántani. Egy mély, jóleső, egyre inkább vágytól ittas sóhaj szalad ki a számon, ahogy átadom magam az érzéseknek. Teljesen kikapcsolok, de az agyam egyes bugyraiban most legszívesebben feltenném ide erre a kis asztalra és…
Ehelyett hirtelen véget ér minden. Elhúzódik, de úgy, mintha valaki éppen elrántaná onnan. Most veszem csak észre, hogy mennyire hevesen lélegzek – de ő sincs vele másképpen. Jelenleg még kicsit sokkos állapotban vagyok. Nem tudom, hogy mitől – attól, hogy ez történt, vagy hogy ilyen hirtelen ilyen erővel ugrott el tőlem. Csak figyelem, ahogy a kabátjáért megy és kiindul a már szakadó hóesésbe. Én mit sem törődve a kabáttal megyek utána úgy, ahogy vagyok, mielőtt még esetleg elszaladna előlem. Kiérve az ajtón baktatok közelebb hozzá és simítok rá a hátára, majd ahogy elé állok halad a kezem a válla, majd az arca irányába. Egy hajszál választ csak el attól, hogy megcsókoljam, de ehelyett lágy hangon kérdezem meg tőle. - Ez mi volt az előbb? - teszek fel egy elég nyers és rosszul hangzó kérdést. De gyorsan javítom magam. - Ne érts félre, nem számonkérés gyanánt, mert nagyon tetszett és nem sok választott el attól, hogy elveszítsem az eszem… - és darabokra tépjem minden létező ruhaneműdet, ami rajtad van… De ezt egyelőre még nem teszem hozzá. Így is valószínűleg jóval többet közlök vele, mint korábban.
- Na gyere, menjünk vissza, mert lefagy mindenem - sürgetem kicsit, mert már kezdem érezni, hogy lassan kifagy a lelkem is. Ha engedi, akkor visszakísérem a kunyhóba és mikor beérünk, már nem tudom megállni… Amennyiben nem húzódik el, úgy az után, hogy becsuktam az ajtót, tarkójára simul a kezem és finoman megsimítom ajkaimmal az övét, remélvén, hogy ezzel nem rontottam el mindent.



Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 14, 2019 2:45 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



Felhozom a szüleimmel kapcsolatos félelmeimet, kételyeimet, amelyekről mindeddig nem nagyon beszéltem senkinek. Mondjuk, kinek is említhettem volna? Bastienen kívül nem sok bizalmasom van. Talán, még Neirát vehetném ebbe a rövidke sorba, akivel szintén beszélgettünk már erről, csak neki nem tudtam ilyen nyíltan elmondani, hogy félek attól, hogy a szüleim talán vérengző fenevadak. Bastien azonban, mint mindig, most is igyekszik megnyugtatni, ami sikerül is neki. Igaza van. Nem találtam volna rá, ha nem indulok el ide és ki tudja, talán az is jól sülhet még el, ha megtalálom a szüleimet. Felesleges ezen rágódnom.
-Köszönöm, hogy támogatsz.- mosolyodok el végül immár jóval nyugodtabban és sokkal inkább azon kezd járni az agyam, amit említett, hogy ki tudja mi lakozhat a kaland végén. Ez lesz a legjobb, ha úgy tekintek erre, mint egy kalandra. Ráadásul még ő is mellettem lesz. Ennél jobb nem is lehetne. Így már tudom, hogy akármi is fog kiderülni végül, ő ott lesz mellettem és, ha örömhír lesz, akkor velem örül, ha pedig valami borzalom, akkor majd a támaszomként áll mellettem.
-Csak, hogy tudd, nem szoktam hányni. Az pazarlás. Ha már egyszer megittam, akkor maradjon is a helyén.- kuncogok tovább, de azért kedves tőle, hogy a biztonság kedvéért kivágna az ajtón, mint hogy összehányjam a kunyhót. Mondjuk gáz is lenne, ha holnap azzal indíthatnék, hogy takarítok magam után. Neem. Ilyen tuti nem lesz.
A biztonság kedvéért azért úgy döntök, hogy most már talán jobb lenne átállnom a vízre, de attól meg úgy tűnik, hogy csak még hülyébb leszek, mert ahogy Bastien ott ácsorog mellettem és kezét az arcomra teszi, valami hülye késztetés miatt neki állok simulni hozzá meg ingerelni. Hogy lehetek ennyire aljas? De most komolyan. Nyilvánvaló, hogy szerencsétlen az utóbbi időkben nem épp nőkkel foglalkozott -legalábbis úgy sejtem, hogy nem-, erre én amint kedves próbál velem lenni, úgy viselkedek, mint egy kiéhezett nőszemély. Na jó, én se hapsikkal futkostam az utóbbi időkben, de ez most nem erről szól. A vodka és a közelsége megrészegít, csak nem tudom, hogy melyik az amelyik jobban. Képtelen vagyok ellenállni annak, hogy finoman a nyakát ízlelgessem, de végül hála az égnek a telefonom kizökkent, mielőtt még totál hülyét csinálnék magamból. Bár nem kerüli el a figyelmemet a sóhajtása és a heves szívverése, miközben ostromlom a nyakát, de melyik férfi ne indulna be, ha egy nő ezt csinálná?
Baromira ég a pofám, amikor a kabátomért indulok, de ki kell szabadulnom a friss levegőre. Úgy érzem megfulladok, ha nem jutok ki a kunyhóból, ahol tuti, hogy Bastien értetlenül ácsorog és nem tudja hova tenni mindazt, ami történt. Én meg csak arra tudok gondolni, hogy milyen kellemes volt és, hogy mi minden lehetett volna még belőle.
Utánam jön, de nem úgy néz ki, mint aki a sétálás miatt követne, mert még mindig csak abban a pólóban van, ráadásul az első dolga, hogy elém áll és felteszi a nagybetűs kérdést: Ez mi volt az előbb? Höhh. Azt én is szeretném tudni, de fogalmam sincs.
-Ne haragudj, sajnálom, én... - dadogok össze-vissza kínos ábrázattal, de mikor azzal folytatja, hogy tetszett neki és majdnem elveszítette a fejét, nyelek egy nagyot. Hát ez az. Majdnem felhúztam annyira, hogy nyilvánvalóan hülyeséget csináljon, amit holnap majd megbánna. Bizonyára reggel a falba verné a fejét és át kellene esnünk egy kínos beszélgetésen, amiben elmagyarázná, hogy sok volt a vodka és amúgy is nyomultam rá. Nem, ezt nem akarom. -Azt hiszem, a fejembe szállt az ital.- motyogom végül, majd amikor észre veszem, hogy majd' megfagy, csak bólintok egyet arra, hogy menjünk be és elindulok befelé előtte baktatva. Baromira megalázó ez az egész. Szégyellem magam és nem tudom, hogy mi ütött belém. Jó, valójában tudom, hiszen tegnap óta más se jár az eszemben, mint Ő, de nyilvánvalóan ez nem kölcsönös.
Mondjuk ez a gondolatmenetem félbe szakad és eltűnik, amikor az ajtó becsukódik, ő pedig odahúz magához, hogy aztán lágyan az enyémhez simítsa ajkait. A nehezen elért nyugalmi állapotom szertefoszlik, helyét pedig újra a forróság és a heves szívdobogás veszi át, miközben válaszul finoman megízlelem ajkait. Lassan, gyengéden, mintha csak megkóstolnám, majd pár pillanatot várok, hátha most majd Ő fog elsietni tőlem, ha rájön, hogy ezt nagyon nem kellene. A kezeim azonban nem értenek ezzel egyet, mert már megint a mellkasára simulnak, mely alatt érzem a megfeszülő izmokat és a heves szívverését, ami nyilvánvalóan annak a jele, hogy ő is legalább olyan állapotban van, mint én.
Szinte remegve veszem a levegőt, miközben a reakciójára várok és felpillantok rá, hátha majd az arcáról leolvashatok valamit, végül egyik karom a nyaka köré fonom, másikat pedig felsimítom a mellkasáról az arcáig, majd lehunyom szemeimet és tovább ízlelem ajkait lassan, lágyan. Jó párszor elképzeltem már, milyen érzés lehet ez, de meg se közelíti egyik sem a valóságot. Mámorító és most már tuti biztos, hogy akarok még belőle. Mint ahogy az is biztos, hogy ez hiba. A franc üsse meg a tiltott gyümölcsöket!


♫BAD LIAR♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 14, 2019 7:25 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...



Ha eddig nem lettek volna a fejemben a gondolatok ezerfélék, akkor mostanra elérkezett ez a pont is. Elsőre nem igazán tudok mit tenni vagy szólni a Jez-fajta közeledésre, mire viszont eljutnak épeszű gondolatok az agyamig, már lényegében magára kapta a kabátját és kiszaladt a levegőre. Fogalmam sincs, hogy ha ezt nem ő, hanem valami másik nő csinálta volna, vajon ugyanígy reagáltam volna, de merem azt állítani, hogy nem. Jezhez nem csak a testiség fűz, mint sok korábbi futó kapcsolatomhoz, akiknél hangozzék akárhogy is, csak egy gyors menetre volt szükségem. Ez alól egyedül Joseline volt valamilyen szinten kivétel, de se előtte, se utána nem volt már rá példa, hogy valakivel ne csak dugjunk gyorsan egyet, aztán én balra, ő jobbra…
Ahogy látom a reakcióit a szavaimra, egyből rájövök, hogy nem a legjobban fogalmaztam. Bastien, miért vagy ennyire fogyatékos, hogy még mindezek után sem vagy képes kimondani azt, amit érzel? Mikor nyilvánvaló, hogy hasonló érzéseket táplál feléd a másik fél. Ha valakire barátként tekintünk, akkor arra csak barátként tekintünk, és se józanon, se részegen nem lépünk át egy határt. És korábban nem volt olyan kapcsolatunk, ami megindokolta volna, hogy a hiányom miatt egyből ilyen mértékben kezdjen el csókolgatni, egyfajta nosztalgiázás vagy hasonlók miatt. Semmi. Arra sem akarom fogni, hogy ő már régóta volt együtt bárkivel és mivel engem úgy is ismer, ráadásul az átlagosnál jobban nézek ki, ezért megteszem én is. Mit ne mondjak, az minden tekintetben sértő lenne rám nézve…
„Fejébe szállt az ital…” – na persze. De nem itt akarom ezt most megvitatni, mert félő, hogy egy-két perc múlva már beszélni sem leszek képes, úgy fogok dadogni. Jól bírom a hideget, de már alkonyodik is, szakad a hó és elég erősen fúj a szél. Ez annak a medveirhából készült kabátomnak való idő. Na az a vadászat is egy igazi élmény volt. Majd egyszer Jezt is elviszem vadászni, hogy felmérjem kicsit a képességeit, aztán ha úgy alakul, mehetünk mi is valami ilyesmi vadra. Nem veszélytelen egy medvére rámenni még emberként sem nagykaliberű puskával, nemhogy farkasként – bár őszintén én az emberi formában történő vadászást is szeretem. Úgy érzem, egy kicsit elkanyarodtam.
Visszatérve a témához viszont úgy érzem, muszáj tennem valamit. A szavak látszólag nem fognak működni ebben az esetben, ezért szeretném kideríteni, hogy ez csak a vágyakról szól, vagy valami másról. Legalábbis remélem, hogy ebből a csókból kiderül valami. Szinte egy szemrebbenésnyi pillanat sem kell az után, hogy rátapasztom ajkaimat az övére, és visszacsókol. De még hogy… szavakba sem tudnám önteni azt az érzést, amit most élek át, ahogy őt tarthatom karjaimban és csókolhatom, mintha valami finom édességet ízlelgetnék. És mintha a gyerektől most vették volna el a kedvenc játékszerét ér véget hirtelen. Ne, nehogy most ezt csináld velem, Jez! Ne ringass hamis képzetekbe, hogy itt nem csak én érzek többet az eddig megfogalmazottaknál! Miközben feltekint rám, mindezeket valószínűleg le tudja az arcomról is olvasni, hogy nem akarom, ez itt és így érjen véget. Nagyon vágyom rá, de jelenleg csak az ajkaira. Még egy csók, aztán történjen, aminek történnie kell. Nem kínoz tovább és lassan, de biztosan behozza azt a néhány centi különbséget, ami köztünk van és újra megízlelhetem mézédes ajkait.
Kezem már a derekán pihen, és alsó ajkát harapom be kicsit játékosan, mielőtt kicsit elhúzódnék tőle. Sóhajtok egy nagyot, aztán szólalok csak meg. – Tudtam, hogy vágyok erre, de hogy ennyire, az meg sem fordult volna a fejemben – mosolyodok el, mielőtt egy újabb gyors, velős csókot adnék neki. - Nagyon bolondok vagyunk, hogy nem vettük észre a jeleket eddig. Gondolom mindketten azt hittük, hogy a másik csak szórakozik velünk, és nem is gondolja komolyan, amiket mond, mi? - nevetek halkan, továbbra is a karjaim közt tartva őt. - Már ezelőtt is éreztem, hogy nem vagy számomra közömbös, hogy nem csak barátként tekintek rád, de egészen eddig a… de még milyen csókig nem jutott el a tudatomig, hogy mennyire is másként tekintek rád. És ezt nem azért mondom, Jezabel, mert régen voltam már bárkivel is. Ezt azért mondom, mert rólad van szó



Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 14, 2019 10:10 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém, amikor a nyakát kezdtem az ajkaimmal simogatni, de abban holt biztos vagyok, hogy soha senki nem volt még rám olyan hatással, mint Ő. És erre még tegnap sem jöttem rá, amikor hosszú idők után újra megölelhettem és az érzékeim azonnal megbolondultak. Az illata, a teste melege, a hangja... elég egy pillantása is és én azonnal olyasmikre gondolok, amik eddig Vele kapcsolatban meg sem fordultak a fejemben. Ez a hatás, amit rám gyakorol és a vodka, úgy tűnik veszélyes párosítás. Ezért menekülök ki, mert nem akarok hülyét csinálni magamból, hogy a kis Jez, akit ő évekkel korábban magához vett és segített, ne essen pofára amikor Bastien majd közli, hogy "bocs kislány, de olyan vagy, mintha a húgom vagy a lányom lennél". Tessék. Már mesélőként gondolok magunkra, annyira cikinek érzem, amit műveltem.
Utánam jön, de nem azért, hogy sétáljunk, mint ahogy ajánlottam, hanem azért, hogy megkérdezze miért csináltam azt, amit. Mégis mit mondhatnék neki? Hogy azért, mert képtelen vagyok kiverni Őt a fejemből? Hogy mióta tegnap hozzám simult éjjel és átkarolt rádöbbentem, hogy mostantól mindig így szeretnék ébredni? Hogy totálisan nem úgy gondolok rá, mint eddig? Ugyan. Inkább csak bocsánatot kérek, amiért hülyeséget csináltam, de beérve az ajtón őszintén meglepődök, amikor ő tapasztja ajkait az enyémekre. Azonnal forróság önt el és bár egy hosszú pillanatig elhúzódok tőle, végül ugy döntök, hogy folytatom. Akarom ezt a csókot, mert régóta áhítozok rá. Már akkor megfordult a fejemben, amikor rám talált, csak akkor még el tudtam mindezt fojtani olyannyira, hogy teljesen el is tűnt. Most viszont felszínre tört minden. Az állam azonban akkor koppan csak igazán a padlón, amikor megszólal. Nem hiszek a fülemnek. Vágyott erre? Ő is akarta?
-Mióta rám találtál olyan vagy számomra, mint a hős királyfi, de beletörődtem idővel, hogy inkább csak egy jó barát vagy. Hiszen, akkor még szinte kislány voltam. Egészen tegnapig fel sem fogtam, hogy azért hiányoztál annyira, mert olyan volt, mintha egy részem hagyott volna el Veled együtt.- suttogom halkan, még ha ez szó szerint nem is igaz. Nem kislány voltam, inkább a csitri lenne a helyes kifejezés. Most azonban már felnőtt nő vagyok és képtelen vagyok uralkodni magamon de azt hittem, hogy a múltunk akadályozza mindezt. Nem lehet helytelen, ha ennyire csodás érzés, ahogy egy újabb csókot lop tőlem,mielőtt folytatja. -Miért? Hogyan tekintesz rám? Bár, az tény, hogy nem a húgod ként vagy a lányodként, pedig eddig ebben a hitben voltam.- motyogom elhaló hangon, miközben hüvelykujjammal az arcát cirógatom és hol a pillantását, hol az ajkait figyelem. Csodás ajkai vannak és a csókja olyan, akár egy jó drog. Megrészegít -a vodka ehhez képest semmi! - és csak többet akarok belőle. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez történik. -De mi lesz, ha ezzel mindent tönkre teszünk, Bas? Mi van, ha ez nem helyes? Hiszen, ez mindent megváltoztathat.- suttogom, majd lehunyom szemeimet és homlokomat az állának támasztom. Hogy lehetne betartania az ígéretét, hogy mellettem marad, ha mindez valami mássá válik? Lehet, hogy az agyára megyek idővel vagy rájön, hogy hiba volt átlépnünk ezt a határt. Ennek ellenére annyira természetesnek érzem, hogy a karjai között vagyok, mintha mindig is ez lett volna a normális. Az erős, óvó és biztonságot nyújtó karjai, melyek között képes vagyok elhinni, hogy a világ szép és jó. Ki is használom az alkalmat, hogy átöleljem a derekánál, szorosan hozzábújjak és fejem a mellkasán pihentessem, hogy aztán mosolyogva élvezzem a közelségét. -Örökké így tudnék maradni.- sóhajtom a mellkasába, majd felpislogok rá. Most én érzek megkönnyebbülést. Óriási megkönnyebbülést.

♫BAD LIAR♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 15, 2019 3:45 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...



Ha más valaki mesélné el ezt a történetet, ami most játszódott le, mióta egymásra találtunk, valószínűleg nem hinnék neki, hogy körülbelül egy napba képes ennyi minden bele férni. Nincs még szerintem 24 órája, hogy megjelent a kis kunyhómnál, mert én tegnap éppen alkony előtt indultam el vadászni, ami eleve tartott néhány óráig, ha beleszámolom a nyúzást és a húsok feldolgozását. Akármennyire is vágytam már arra, hogy újra találkozzak Jezzel, nem számítottam rá. Arra főleg nem, hogy ilyen fogadtatásban lesz részem. A fejemben sok forgatókönyv lejátszódott, de a legtöbbször arra jutottam, hogy ha újra látjuk egymást, akkor ugyan örülni fog nekem, de elő fognak törni belőle az elfojtott érzések. Végső soron nem tévedtem ez ügyben sem, viszont legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy néhány órával később már ölelkezve fogunk együtt aludni, aztán egy szűk napra rá pedig egymás ajkait ízlelgetjük. Vágytam rá, de ezt a lehetőséget élből elvetettem, nagyon sok mindenre hivatkozva. Szerencsére már meg tudom különböztetni, mikor álmodok és mikor nem – de ha nem lennék rá képes, valószínűleg most azt gondolnám, hogy mindezeket csak képzelem. De nem. Itt vagyok, ő is itt van és ez olyan valóságos, mint bármi más, amit eddig átéltem.
Szavai rendesen megmelengetik a szívemet. Fogalmam sem volt, hogy így tekintett rám már korábban is, bár igaz, eleinte valószínűleg csak plátóian. Annyira esnek csak jól a szavai, hogy nem bírom ki, újra odahajolok hozzá egy csókért, amit Ő készségesen viszonoz. – Keresem a helyes szót… hm… társként. Ez a szó talán az, ami mindent magába foglalva igaz – mosolygok le rá. Szerencsére nem törik ki a nyakam ebben a helyzetben, mert ugyan van köztünk magasságbeli különbség, de ez szerintem maximum, ha csak egy tíz centi, ami szerintem viszonylag átlagosnak mondható. – Ez a társ jelző már régen is jelen volt, csak nem ilyen gyengéd, bár néha elég heves érzésekkel és gondolatokkal vegyítve – viszont azt bizton állíthatom, hogy sosem tekintettem rá úgy, mint valami rokonra. Betudtam egy egyszerű, lényegre törő szóval, hogy barát. De tudtam, hogy több van köztünk, mert érezhetően kialakult egy erős kapocs azalatt a pár év alatt. Csak azt nem tudtam milyen. Legalábbis eddig.
Amit mond, nem ér olyan nagy meglepetésként. Az egész napom itt volt a gondolkodásra, és ez is megfordult a fejemben. Tény és való, hogy sok minden meg fog így változni, de ez olyan nagy baj lenne? Mármint eddig is teljesen jól kijöttünk egymással. Megvoltak a magunk vitái, kisebb összetűzései, de aztán vagy mindig kibékültünk egymással, vagy tudván hogy mindketten hülyék voltunk inkább elfelejtettük. Jelenleg mi lehet még ezen kívül? Az érzékiség ezt aligha hiszem, hogy rontani fogja. Féltékenységre pedig remélhetőleg nem kerül sor. Sok farkas, ha igazi társat választ magának, akkor általában amellett a végletekig kitart és hűséges marad hozzá – és itt nem csak a testiségekre gondolok. De mindez nem csak ránk jellemző, hanem az emberekre is. Viszont általános észrevétel, hogy a farkasok többsége jóval érzelmesebb, de inkább máshogy fogalmazok, jóval szenvedélyesebb, mint bármelyik másik fajból való, már ha a tiszta érzelmekről beszélünk. Csak az újabb szavai mozdítanak ki a rövidre fogott filozofálásomból.
- Elhiheted… én is - erősítem meg, mielőtt nyomnék egy puszit a feje búbjára. Aztán nyugtatásképpen válaszolok is a korábbi kérdésére, ekkor már kicsit eltávolodva tőle, kibújva az ölelésből. Kezemmel arcára simítok ennek ellenére és lágyan, biztatóan mosolyogva szólalok meg. - Amiatt pedig ne aggódj. A változás jó dolog. Akármi is fog történni, én tettem egy ígéretet, és azokat sosem szegem meg önszántamból! Na meg egyébként is... néha már úgy viselkedtünk, mint egy harminc éves öreg házaspár. Az pedig, hogy már nyíltan is kimondhatom azt, hogy mennyire kívánlak, nem hiszem hogy éppen negatív tényezője a dolognak. Főleg lelki szinten - nem kell valószínűleg bemutatnom neki, hogy a mélyen elfojtott érzésekbe könnyen bele lehet betegedni előbb-utóbb. A szavaim megerősítése gyanánt újra közelebb hajolok hozzá, hogy lassan, de szenvedélyesen megcsókolhassam őt.
- Ó, ha tudnád, tegnap is milyen lelkierő kellett, mikor ott fürödtél, én meg melletted ültem. Bár nem kétlem, hogy lejött a kisebb zavarom, tekintve hogy hamar elfogyott az a vodka - nevetek fel jóízűen, majd végül odasétálok a hozott lasagnékhoz. - Kicsit megéheztem. Már csak az a kérdés, hogy sütő és mikró nélkül ezt mégis hogyan fogjuk felmelegíteni. Általában olyan kajákat csináltam itt, amiket gyorsan fel tudok dobni erre a kis tűzhelyre és újra felfőzöm. De egy olasz rakott tésztával már ez aligha oldható meg. Ötletek? - mosolygok vissza rá. Más mosoly ez, mint amelyekkel korábban találkozott az elmúlt nap folyamán. Boldog, és teljességgel gondtalan. Felszabadult - ez a jó szó. Mármint nyilván leszámítva azt a gondot, hogy ezt nem ártana újra melegíteni valahogyan, ha nem akarjuk hidegen megenni. Míg várom az ötleteket, kibontom kis lazításképpen az egyik sört, amit hozott és miközben belekortyolok, a másikat felé nyújtom.


Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 16, 2019 10:24 am

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



Széles mosoly jelenik meg az arcomon a szavai hallatán, miszerint társként tekint rám, mert nagyon reméltem, hogy valami ilyesmit fog mondani. Bár a csókja után már egyértelmű volt, hogy nem valami családtagjaként tekint rám, mert az irtó perverz lenne. Ezért is gondoltam egészen idáig, hogy helytelen mindaz, ahogyan tegnap óta reagáltam a megjelenésére. Azt hittem megzakkantam, de vagy mindkettőnkre igaz ez, vagy teljesen normális az egész.
-Heves érzésekkel és gondolatokkal vegyítve?- kuncogok a szavai hallatán, mert ez elég enyhe kifejezés a vitáinkra, amelyek általában hülyeségek miatt voltak, de már akkoriban is nyilvánvaló volt, hogy fontosabbak vagyunk egymásnak, mint hogy egy baromságon összevesszünk. Vagy bocsánatot kért valamelyikőnk, vagy csak áthidaltuk a vitás kérdést és kész. Nem morogtunk egymásra napokig vagy játszottuk a sértettet és szerintem ez a normális, ha két ember törődik egymással. Semmi hétköznapi dolog nem lehet annyira fontos, hogy amiatt dühösen feküdjön le az ember. Mondjuk egy párkapcsolatban már megint más a helyzet, főleg, ha valaki félrelép de ez most nem ide tartozik. Mindig annak a híve voltam, hogy jobb a békesség, bármi is történjen.
Jól esik hozzábújni és csak ölelni és az a legjobb, hogy semmi furcsa nincs ebben. Olyan, mintha mindig is ez lett volna a normális, hogy csak ácsorgunk, beszégetünk és közben öleljük egymást. A félelmeimnek viszont hangot adok, mert nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mi lesz ezután? Vajon, tényleg jó lépés más szintre emelni a kapcsolatunkat? Végül Bastien, mint mindig, most is megnyugtat a szavaival és az érvelésével, bár a "kívánlak" szó hallatán nem épp a nyugodtság a fő reakcióm. Elképesztő ezt az Ő szájából hallani és sosem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogja nekem mondani. Talán, emiatt van az, hogy ezen szó hallatán máris felpörög a pulzusom, nem beszélve a csókról, amit ezek után kapok. Ha tudtam volna, hogy ilyen csodás érzés ez, talán már megléptem volna korábban. De nem. Igazság szerint ennek most van itt az ideje. Kellett ez a jó pár év különlét, hogy mindketten rájöjjünk, mit is akarunk igazán. Ha akkor régen megtörténik mindez, talán nem tudott volna elengedni és mindketten meghalunk. Kellett, hogy lezárja a múltját és Ő is nyugodtabb legyen, ne pedig azon aggódjon minden áldott nap, hogy mikor törnek ránk az ellenségei.
-Nekem sem volt egyszerű azt lesni, ahogy félmeztelenül járkálsz fel-alá. Ha hallottad volna a gondolataimat, még jobban zavarba jöttél volna.- harapom be finoman alsó ajkamat, majd egy huncut mosolyt villantok rá. Kellemes visszagondolni a tegnapra így, hogy már tudom, igencsak hasonló gondolatok voltak az ő fejében is.
Kezdem érezni, hogy valamicskét kitisztult a fejem, amihez szerintem hozzájárult a hidegben ácsorgásom és a sokkoló információk is, de ettől függetlenül én is kezdek éhes lenni. Követem, ahogy a kajához sétál és eltöprengek kicsit a felvetésén, hogy hogyan is kellene felmelegíteni a lasagna-t. Erre nem gondoltam, amikor hoztam.
-Van egy ötletem.- morfondírozok, majd végig nézem a szekrényeket agyagedény után kutatva, amit hamarosan találok is. A legjobban az vezeti a hőt, hiszen sütőben szokták használni, mert egységesen melegíti és főzi az ételt. -Talán, ha ebbe beletesszük és a kandallóra rakjuk, átmelegszik, nem? Vagy van más ötleted?- nézek rá tanácstalanul, de nem bírom megállni, hogy egy gyors puszit ne nyomjak az ajkaira. Baromi jó érzés, hogy ezt már most szabadon megtehetem és valószínű, hogy jó darabig meg is fogom minden adódó alkalommal.
-Köszi.- veszem el a sört, ahogy felém nyújtja és már bontom is kifelé, végül, ha úgy dönt, hogy az ötletem alkalmazható és talán még sikeres is lehet, óvatosan átpakolom a két kocka lasagna-t az edénybe, ráteszem a tetejét és a kandalló párkányára helyezem. Vagy bejön vagy nem de, ha nem is sikerül, engem az sem érdekel. Megeszem hidegen.
-Lassan vizet is melegíthetnénk, nem? Vagy még nem akarsz fürdeni?- pillantok rá kíváncsian és már most izgatottság kerít hatalmába a gondolatra, hogy a ma este talán valamivel másképp zajlik majd. Bár nem akarok semmit se elsietni a pajzán gondolataim ellenére, azaz nem feltétlenül kell együtt fürdenünk, mint ahogy az agyam előadja a dolgot. Basszus, úgy érzem magam, mint egy első bálozó. -Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a valóság. Tegnap óta azt várom, vajon mikor ébredek fel.- mosolygok rá, miközben lányos zavaromban a sörösdoboz oldalát vakargatom, mintha lenne rajta cimke, amit leszedhetnék. Őrület mindaz, ami most lezajlott. Tényleg olyan, mint egy álom de, ha az is, akkor nagyon remélem, hogy soha a büdös életbe nem ébredek fel. Talán, kómában fekszem valahol de komolyan mondom, még azt se bánnám. Túl jó most itt lenni Vele ebben a kunyhóban.

♫BAD LIAR♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 16, 2019 4:01 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...



- Lehet, hogy már korábban is igaz volt, de én a jelenlegi és a majd valószínűleg ezek után következő dolgokra gondolok - mert míg korábban is társam volt, nem gondoltam azt, hogy így és még hasonló módokon fogom szeretgetni, illetve olyan gondolatok sem fordultak meg a fejemben, amelyek ennek a kunyhónak a közös, ruha nélküli feltérképezését foglalták magukba. Nem szívesen sietek el semmit, mert hallottam már kapcsolatokat ebbe belebukni – még ha kurvára nem is érdekelt mások magánélete. De ezek esetében azt sikerült leszűrnöm, hogy ott nem csak új kapcsolatról, hanem új ismertségről is volt szó, tehát nem voltak tisztában a másik szokásaival, személyiségével, bizonyos dolgokra való reakcióival. Mi ezt Jezzel már nagyon régen áthidaltuk. Most viszont annak kell kiderülnie, hogy párkapcsolatban is működik-e ez az egész közöttünk. Hiszem azt, hogy igen, mert nem látok olyan hátráltató tényezőt, ami az ellenkezőjét bizonyítaná. El tudom így képzelni magunkat, annak minden nyálas és nem-nyálas velejárójával együtt. 9 év alatt nem telt el nap, hogy ne fordult volna meg a fejemben Jezabel, néha – legalábbis akkor – még egészen abszurd helyzetekben is, mint hogy mi lenne – vagy lett volna -, ha… És egy hasonló lehetőségre is volt már példa. Szépnek gondoltam, de betudtam egy hamis, valószínűleg soha el nem érkező jövőképnek. Erre most, mintha minden akkori gondolat felelevenedne. És nem is lehetnék ennél boldogabb, akármennyire sem gondoltam rá, hogy pont erre fogok ennyire vágyni.
Kihívóan húzom fel a szemöldököm, mikor azt mondja, neki is átfutott egy-két gondolat a fején a tegnapi magánműsoraink során. Megszokássá vált már számomra, hogy félmeztelenül – vagy még ennyiben sem – alszok, és valószínűleg az alkohol is rájátszott arra, hogy nem vettem észre az ő zavarát. Túlzás ezt mondani mondjuk, inkább csak nem fordítottam rá különösebb figyelmet. – Igen? Na és mesélj, milyen gondolatok voltak ezek? - teszem fel a kérdést kíváncsian, közben azért kicsit mosolyogva is. Kísértem a sorsom, főleg ha – reményeim szerint – be is avat ezekbe a gondolatokba, mert nem biztos, hogy el fogunk jutni addig, hogy ezeket a lasagnékat megegyük. Bár ahhoz először nem ártana felmelegíteni őket, aminek megoldását jelenleg ráhagyom inkább Jezre. Értek a főzéshez, de van jópár konyhai praktika, amiről halvány fogalmam sincs. Mikor felmerül egy gondolata, akkor csak meglepett tekintettel figyelek rá. – Nekem ez se jutott volna eszembe, szóval lássuk meg, hogy működik-e - nem hangzik teljesen elvetemült ötletnek, így hát átadom neki a lehetőséget, hadd találja fel magát. De igazság szerint engem az se zavarna, ha így kihűlve kellene megenni, de nem mondanám a preferenciámnak. Viszont mivel frissen vette és ugyan kihűlt, mégsem olyan, mintha a hűtőből vettük volna ki egynaposan.
Kérdésén elmosolyodom és szerintem ugyanolyan gondolatok járnak mind a kettőnk fejében jelenleg. – De, igazad van. Úgy is már be van sötétedve – bólintok rá. Elgondolkozom, hogy a kinti hóesés ellenére mennyi fára lesz vajon szükség, hogy tudjak gyújtani egy normális tüzet. Bent nem igazán van erre lehetőség, mert nem férnének be azok a harminc-negyven literes edények, a tűzhelyen meg egy élethossz lenne, mire átmelegednek. Így marad a tűzrakás kint és egy fél óra múlva mind megfelelő hőmérsékletre meglesz valószínűleg. Van vagy három olyan nagy bödön… valószínűleg mindet felteszem forralni. – Ha fel is ébredsz, biztos lehetsz benne, hogy ott leszek melletted! – mondom ezt, miközben közelebb lépek hozzá és egy gyors csókot nyomok az ajkaira. – Na de gyorsan kimegyek, rakok egy kis tüzet, meg vizet is felteszek forrni, addig te… hát, igazából csinálj amit akarsz. Ki is pakolhatsz addig, ha gondolod, hm? – pillantok le rá lágy mosollyal, miközben a vállát simogatom. Ha megfelel neki, akkor még forrón rátapadok az ajkaira, mielőtt a kabátomért nyúlnék és elindulnék a tűzifákért.
Miután megcsináltam a tüzet úgy, hogy a szél se fújja el és legyen elég lángja, felteszem a vizeket forrni, és egy ideig még kint maradok, hogy figyeljem mennyire melegedik. Kelleni fog neki egy kis idő, mire kész lesz, de a tüzet legalább nem fújja el a szél és meg tudunk vacsorázni nyugodtan. Nem tudom mennyi idő után megyek vissza, de látom, hogy újra az előszobában/nappaliban van Jez és míg leveszem a kabátomat megszólalok. – Hogy alakul a lasagne? Már kezdek éhezni. Nekem már az is jó, ha langyos, csak együnk - egy tizenöt percig legalább kint voltam, de lehet volt az húsz-huszonöt is. Remélhetőleg annyi idő alatt már el tud készülni, még ezzel az ötlettel is amivel előállt.
- Sikerült kipakolni? - van bent egy szekrény a hálóban, nekem pedig nincs különösebben sok ruhám, és látva a táskáját, szerintem még így sem leszünk tele. Bár azt már megtanultam, hogy a nők a kis táskáikba legtöbbször jobban be tudnak pakolni, mint a férfiak egy normális méretű hátizsákba. Hogy miként, arról fogalmam sincs, de valahogy mindig ezt veszem észre, hogy míg én alig férek, addig más percekig tudna kifelé pakolni az ő fele akkora hordozójából. - Melegedik már a víz, de szerintem kelleni fog neki még egy kis idő. Mondjuk annyi, míg megvacsorázunk, utána már szerintem kellően meleg lesz, ha nem is tűzforró - bár remélhetőleg nem is várja el. Ha huzamosabb ideig itt akarunk lakni, akkor azonban lehet szükség lesz egypár újításra, hogy az ilyen és hasonló dolgokat megkönnyítsük. De úgy voltam eddig vele, hogy magamnak megfelel ez a minimalista stílus. De már ketten vagyunk, és nem ártana egy-két változtatás. - Hogy gondoltad egyébként? Együtt, vagy mint tegnap, külön? - kétségtelenül van elég nagy, hogy elférjünk benne mindketten, de még ugyanennyi embernek sem okozna túlzottan gondot. Habár való igaz, ott már össze kellene húzni magunkat.



Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 17, 2019 10:02 am

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



Ez az új felállás mindenképpen izgalmas és kicsit félelmetes is, de Bastien szavait hallva mégis pozitívan gondolok a jövőre. Igaza van. Eddig is jól kijöttünk egymással és lényegében, csak annyiból változik a dolog, hogy kicsit más szemmel pillantunk egymásra. Szabadon ölelhetem és csókolhatom, hozzábújhatok és... atya ég. Ha csak belegondolok, mi minden történhet köztünk, libabőrös leszek. Nehéz elhinni, hogy az eddig plátóinak tűnő elképzeléseket már nem akadályozza semmi. Viszonozza az érzéseimet. Nem is értem, hogy nem vettem eddig észre. Talán, túlságosan lekorlátozott az agyam és megmaradt abban a tudatban, hogy nem lehet és kész.
Mosolyogva kérdezi meg, miféle gondolatok is jártak az agyamban tegnap, de azt hiszem, nem tudnám úgy elmondani, hogy ne lenne olyan vörös a fejem, mint egy paradicsom. Finoman az ajkamba harapok, úgy pillantok rá, majd elnevetem magam. -Később elmondom. Addig bírsz a kíváncsiságoddal? - sandítok rá kacéran, de szerintem nagyon jól tudja, mire is gondolhattam, ahogy félmeztelenül mászkált előttem vagy épp még előtte, amikor rányitottam és eljutott a picinyke agyamig, hogy meztelenül ücsörög tőlem pár méterre a dézsában.
A lasagna azonban kellőképpen eltereli a figyelmemet arról, hogy megint belemélyedjek ezekbe a gondolatokba,mert félő, hogy talán mesélni is kezdenék róluk és abból akkor nem lenne vacsora.
-Remélem, jó lesz.- vonok vállat, mert fogalmam sincs, hogy működik e majd a tervem, de hamarosan kiderül, nem? Addig is felvetem a fürdés ötletét, amit Bastien is jónak talál és furcsa mód, minél inkább közeledünk a lefekvés ideje felé, annál izgatottabb vagyok. Tegnap már egyértelmű volt, hogy az együtt alvás kellemes, ugyanakkor rengeteg energiát igényelt mindkettőnk részéről, hogy tényleg csak alvás legyen. Ma este azonban ez már más lesz. A tudat, hogy Ő is vonzódik hozzám, teljesen megváltoztatja az egészet.
-Ajánlom is!- viszonzom mosolyogva a csókját és ábrándos pillantással figyelem, ahogy elindul kifelé. Csodálatos férfi és még sosem csalódtam benne -leszámítva azt, amikor lelépett-, mindig betartotta a szavát. Ráadásul most már mesélt a múltjáról is, így attól sem kell félnem, hogy olyasmi derül ki róla, ami változtatna a véleményemen. Borzalmas dolgokat élt át, mégis megmaradt jószívűnek.
-Rendben, addig kipakolok.- nyomok egy puszit az arcára, majd el is indulok a hálóba és azt a pár holmit, amim van, bepakolom a szekrénybe. Furcsa érzés ez. Nem igazán szoktam sehol se kipakolni és kinevezni magamnak egy szekrényt, hiszen általában pár napot töltök csak egy helyen. Legutóbb is csak akkor volt ilyen, amikor Bastiennel egy-egy lakásban hosszabb ideig voltunk.
Miután végzek ezzel a hatalmas feladattal, a konyhába megyek és ellenőrzöm a kaját, ami hála az égnek, kezd szépen átmelegedni. Meg is terítek az asztalon, hogy amikor bejön, csak annyi dolgunk legyen, hogy leüljünk enni, aztán lehet is fürdeni. Mikor belép a kunyhóba elmosolyodok. Szegény biztosan átfagyott, mert cseppet sincs odakint jó idő, de majd a vacsi, a fürdés és pluszba még én is átmelegítjük.
-Átmelegedett úgyhogy ehetünk is.- biccentek az asztal felé, majd egy konyharuha segítségével leveszem a kandallóról az agyag tálat és leteszem az asztalra, hogy aztán egy kockát Bas elé tegyek. Amint az én tányéromra is kerül, leülök vele szemben. -Jó étvágyat.- mosolyodok el, a kérdése hallatán pedig kuncogok egy jót. A kipakolás szó kicsit túlzás. Kidobálni pár ruhát egy nagy táskából, meg azt a pár holmit, amim van nem épp kipakolás. -Igen. Nehéz feladat volt de megbirkóztam vele. - vigyorgok rá, majd bekapok egy falatot és bólogatni kezdek, ahogy a vizet említi. Tökéletes időzítés lesz. Kényelmesen megvacsorázunk, aztán Ő már fürödhet is, de amikor felveti az ötletet, miszerint együtt is fürödhetnénk, majdnem félre nyelek egy falatot. Nem vészes, de azért pár köhintésre szükségem van, mielőtt meg tudnék szólalni. Nem igazán jutott eszembe ilyesmi de most, hogy mondta, eljátszok a gondolattal.
-Szerinted fürödjünk együtt?- kérdezem kíváncsian, majd egy vállvonás után tovább falatozgatok. -Bár lényegében egyszerűbb lenne, akkor nem kellene kétszer is vizet melegíteni... spórolnánk is a vízzel... öhm, igen. Azt hiszem, akár fürödhetünk együtt is.-mosolyodok el, de az agyamban már millió és egy kép jelenik meg, amelyek témája nem feltétlenül a fürdés. Össze kell szednem magam, szóval inkább ahogy végzek, kimegyek merni egy kicsit a feltett vízből, elmosom gyorsan a tányéromat és az agyagedényt is, ha pedig Bas végzett közben, az övét is.
Ha neki lát kimenni a vízért, én is vele megyek és segítek feltölteni a dézsát, majd a hálóba indulok.-Mindjárt jövök, addig ülj be nyugodtan.- sandítok rá a vállam fölött, odabent pedig neki látok vetkőzni és magamhoz veszem azt a köntöst, amit előző este említett. Basszus, a szívem már most ezerrel kalapál és az izgatottság teljesen átveszi elmém felett a hatalmat. Együtt fogunk fürdeni. Álmodni se mertem volna erről.

♫BAD LIAR♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 17, 2019 1:50 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...



- Nehezen. De valahogy csak kibírom - mosolygok vissza rá. Van róla egy elég erős sejtésem, vajon mik is járhattak tegnap a fejében, mert nekem is hasonló gondolatok fordultak meg, legalábbis ami az alapjait illeti. De hogy azon kívül… Én például legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy kér-e valami segítséget, hogy megmossam a hátát vagy valami, de… inkább eltemettem ezeket a képeket, mert nem tudom, mégis miként tudtam volna ezt felhozni úgy, hogy ne értődjön félre. Tegnap pedig még közel sem álltunk így egymáshoz, mint most. Illetve, ha ki tudtam volna hozni nem félreérthetően, akkor félő lett volna, hogy elkalandoznak a kezeim. Jobb lenne már kiverni ezeket a képeket a fejemből, mert… na de miért is? Végül is, ha konkrétan ki nem is mondtuk, de együtt vagyunk. Előbb-utóbb – őszintén remélem, hogy inkább előbb – úgy is el fog jönni az idő. És már alig bírom kivárni.
Mind a ketten elfoglaljuk magunkat erre a kis időre, míg különválunk. Míg a tüzet megcsinálom és felrakom a vizet főni, addig azokra koncentrálok, de aztán míg figyelem a melegedését, nagyon sok gondolat átfut a fejemen. És ebből sajnos-nem sajnos egyik sem éppen illendő. Már ekkor eldöntöm, hogy ha ő is benne van, akkor fürödjünk közösen. Bár hogy abból mennyi fürdés lesz, az még kiderül… meg még azt sem tudom, ő hogyan vélekedik erről. Nem akarja egyikünk sem elsietni, de szerintem így is jócskán lassan haladtunk, tekintve hogy legelőször 14 éve találkoztunk. Az érzések pedig, mint kiderült már régen is ott voltak, csak míg ő a plátóiság gondolata miatt, addig én az ő védelme érdekében nem engedtem neki utat. De most, miután a múltamat is tudja, és még ennek ellenére is kellek neki, nem is lehetnék boldogabb.
- Ilyen rövid idő alatt? A végén még jobban megéri, mint a mikró… ha időben nem is, de valószínűleg így frissebb érzete lesz, mint amúgy - ezért sem szereztem be egy mikrohullámú sütőt ide a házba, miközben egyébként ez a kis generátor is vígan megbirkózna vele. A tegnapi pörköltöt is kiveszem a hűtőből, felrakom egy edénybe és újrafőzöm, és úgy olyan lesz, mintha frissen készült volna. - Neked is - mondom ezt már azután, hogy lenyeltem az első, meg a második falatot is. Lassíts, Bastien, itt van még az egész este. - Nem tudom, honnan hoztad ezt a lasagnét, de igencsak jó! Bár egy kis oregánó még fért volna a raguba, de tudod, hogy én amúgy is imádok a fűszerekkel játszani - mikor még különböző lakások, albérletek között mozogtunk, ott is egy valami volt, ami szinte sosem változott és vittem mindig magammal: a kis fűszeres dobozom. Nem gondolom, hogy túl szoktam ízesíteni az ételeimet, inkább csak annyira, hogy egyedi és házi íze legyen.
Mikor felhozom a közös fürdés lehetőségét, ő kerül abba a helyzetbe, mint én tegnap. - Azért meg ne fulladj! - mosolygok rá, mikor látom, hogy nem kezdett el kékülni és a levegővétele is rendeződik. Bólintok, mikor visszakérdez, miközben már az utolsó falatokat tüntetem el a tányérról. Igen, persze, azért akarok vele együtt fürdeni, semmi más oka nincs. Nem mond hülyeséget, elsősorban ezek is megfordultak a fejemben, tekintve hogy kint a hószakadás még mindig nem hagyott alább, és még ugyanennyi (vagy fele ennyi) adagot melegíteni nem épp egy leányálom.
- Köszönöm, hogy hoztál valami vacsorának valót. Jól esett - köszönetképpen adok is egy apró csókot az orrára, majd az ajkaira. Annyira természetesnek érzem ezeket a kisebb-nagyobb puszikat, mintha már hónapok óta együtt lennénk. Míg én behordom az egyik – már kicsit fortyogó – vizet, addig ő gyorsan elmossa a tányérokat. Beleöntöm a dézsába, majd kisétálok az újabb adagért. Ekkor már ő is segít, miután pedig végeztünk vele, csak bólintok arra, amit mond. Kihordom az üres bográcsféleségeket a ház elé a szokásos helyükre, majd visszasétálok a kunyhóba, jól becsukva magam mögött az ajtót.
Kicsit izgatott vagyok azért, bár fogalmam sincs miért. Láttam már női testet – de ez mégis teljesen más. Az övé olyasmi lesz, amire tudat alatt már hosszú-hosszú évek óta vágyok. És vajon ő mit fog szólni hozzám. Mármint úgy minden terén. Nem vagyok önbizalomhiányos, csak kíváncsi. Napközben kicsit rendbe tettem az ollóval a szakállamat, a hajamat nem kellett. Emellett még kicsit magamon is igazítottam, hogy ha már lúd, legyen kövér. A hónaljamat is megmetszettem kis bozótvágó késsel, mellkasszőrt nem igazán kellett, mert szerencse vagy nem szerencse, minden máshol nő, csak ott nem. Még lentebb is rendbe tettem magam, már amennyire ez ollóval lehetséges volt. Nem számítottam rá, hogy ide fogunk kilyukadni estére, de így már nem bánom, hogy rendbe szedtem az egész küllememet.
Az egyik széket közelebb hozom a dézsához, amire ráterítem a törölközőmet. Aztán szép lassan elkezdek kimászni minden ruhadarabomból, melyeket beledobok egy kisebb kosárba, amibe általában a szennyes dolgokat gyűjtöm. Mindezeket követően nyugodtan foglalok helyet a dézsában, hátamat falának támasztva, tekintetemmel pedig a háló felé fordulva. És csak várok. Várok, hogy megjelenjen. Most nincs az jelenleg, mint tegnap, hogy voltak habok, amelyek eltakartak pár kényes helyet – legalábbis még. Nagy igyekezetemben ki is ment a fejemből, hogy a szobában maradt a tusfürdő. Kicsit hangosan meg is szólalok. ¬- A komód tetején ott van még a tusfürdő, Jez! Ha gondolod, hozd azt is - bár, hogy azt miért mondtam, hogy „ha gondolja”…



Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 18, 2019 3:44 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



Valahogy kibírja? Hát még akkor, ha elmondanám mi minden fordult meg a fejemben tegnap, hogy bírná ki? Nem, azt hiszem képtelen lennék ismertetni vele a fantáziálgatásaimat. Ráadásul, ha nem tévedek, hamarosan akár meg is valósulhatnak, hiszen már tegnap is nehezen fogtuk vissza magunkat. Érezhető volt valami a levegőben, csak akkor még nem tudatosult bennem, hogy az a vágy volt. Ahogy rám nézett és ahogy én néztem rá... nem, ma már képtelen lennék úgy lefeküdni mellé, hogy ne simulnék oda hozzá teljesen, hogy érezzem, hogy ott van. Főleg azok után, ami ma kiderült. A csókjai után.
-Szuperek ezek az edények. Legalábbis, a tanfolyamon az oktató mindig nagyon dícsérte, hogy milyen remekül eloszlik benne a hő, úgyhogy biztos, hogy jobb, mint a mikró és egészségesebb is.- nem, mintha nagy egészségtudatos ember lennék, de azért az elég rémisztő, amikor az ember olvas arról, hogy milyen ártalmas hatásai vannak a mikrohullámoknak. Akkor már inkább ez a megoldás legyen, ha melegítésről van szó. Szerintem a kaja is sokkal jobb így, mert olyan íze van, mintha épp most lett volna kész.
-Az biztos, hogy te sokkal jobban megcsinálnád, mert nem spórolsz a fűszerekkel, de azért ez sem olyan rossz. Majd egyszer megmutathatod, hogy te milyet csinálsz.- vigyorgok rá és erre emlékeztetni is fogom, az biztos, mert tényleg gyanús nekem, hogy az övé még jobb lenne. Nem, mintha ez nem lenne mennyei. Megjegyzem magamnak azt az olasz éttermet, ahonnan vettem, hátha lesz majd még szükség arra, hogy vacsit hozzak a városból.
Na nem, mintha most ez lenne a legnagyobb problémám, hiszen még mindig sokkal jobban izgat az, amikor a fürdés szóba kerül és az, hogy talán együtt is fürödhetnénk. Sikerül majdnem megfulladnom, ahogy Bastien ezt megemlíti, de aztán rendeződnek a dolgaim anélkül, hogy leesnék a székről és elkékülnék. Megfordul a fejemben mondjuk, hogy valószínűleg úgyse nézné végig, ahogy megfulladok, de atom gáz lenne utána a helyzet. "Egy ilyen apró megjegyzés okán majdem meghaltam." Szinte hallom, hogy utána hetekig ezzel cukkolna és ez még így sincs teljesen kizárva.
-Csak egy kicsit meglepett az ötlet.- köhintek még párat fülig pirulva, de aztán a vacsorára koncentrálok és lélekben már a fürdésnél járok, ami az én elképzelésem szerint minden lenne, csak nem fürdés. Némi szégyenlősség is társul mondjuk az izgalmam mellé, de nem azért, mert ne tartanám magam jó testűnek vagy ne lennék biztos benne, hogy Bastiennek tetszeni fogok. Csupán annyi az oka az izgalomnak, hogy ez egy új helyzet lesz. Sosem látott még meztelenül ahogy én se Őt, a gondolatra pedig, hogy ez most megtörténik, kapásból beindulok. Nem hiszem el, hogy ilyen hatással van az érzékeimre. Ja, de.
-Örülök, hogy ízlett. Egészségedre.- mosolygok rá, mikor megköszöni a vacsit és boldogan viszonzom a pusziját, ami még mindig nagyon fura és csodás érzés. Soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire természetes lesz köztünk egy napon de most, hogy megtörtént félek, hogy képtelen leszek betelni vele. Még az is lehet, hogy egész éjjel puszilgatni fogom, miközben Ő már javában alszik majd. Ez valami perverzió vagy normális dolog lenne?
Vacsora után aztán neki látunk előkészíteni a fürdőt, én pedig végül eltűnök a hálóban és próbálok úrrá lenni az idegeskedésemen. Szinte remegve vetkőzök le, hogy aztán egy tiszta törölközőt magam köré tekerjek, de még ezek után se vonulok ki, mert már azon kattogok, hogy csináljam ezt úgy, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy első bálozó, hanem inkább szexis legyek. Mert az akarok lenni.
-Rendben!- szólok ki, amikor megemlíti a tusfürdőt, majd azzal a kezemben nagyot sóhajtok és elindulok kifelé. Mosoly kúszik az arcomra, ahogy meglátom, hogy a dézsában ücsörög már és pillanatok alatt elszáll a kezdeti aggodalmam. Csodásan néz ki és most még azt is láthatom a testéből, amit tegnap a habok eltakartak. Leteszem a dézsa melletti székre a tusfürdőket -hoztam magammal a sajátomat is-, majd Bastienre mosolygok és lehajolok hozzá egy csókra, hogy aztán felegyenesedjek és egy röpke mozdulattal leejtsem magamról a törölközőt. Mostanra már eljutottam oda, hogy egyáltalán nem aggódok azon, tetszeni fog-e neki, amit lát. Akárhol is járok, arra mindig sort kerítek, hogy odalent rendbe szedessem magam, mint ahogy arra is, hogy a lábujjamon a körmök ki legyenek festve. Ez biztos ilyen csajos dolog, de valahogy odavagyok a lábkörmök szépségéért. Most éppen pink színűek, de gyanítom, Ő nem igazán ezt fogja nézni. Mint ahogy azt sem, hogy a hajam laza kontyba felfogom, hogy ne legyen vizes, na meg így nem is nagyon tud eltakarni semmit sem.
Ajkamba harapva figyelem az arcát, miközben belépek én is a vízbe, majd lassan leülök én is térdeimet felhúzva, hogy kényelmesen elférhessünk, de pillanatokkal később inkább átfordulok és háttal a mellkasának dőlve a lábai közé csúszok.
-Egész jól el lehet férni ebben a dézsában.- suttogom mosolyogva, mert bár elterülni nem nagyon tudnék benne, de azért van elég hely kettőnknek. Minden esetre nem ez köti le a figyelmem, hanem inkább az, hogy Bastien alkarjára finom köröket rajzolgassak.-Gondoltad volna, hogy egyszer így fogunk együtt ücsörögni a fürdővízben?- fordítom hátra a fejem, hogy rá tudjak pillantani, majd orrommal viccesen az orrához érek és adok egy csókot az ajkaira. Tényleg nem tudok betelni vele.

♫BAD LIAR♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Dec. 19, 2019 8:32 am

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...


- Ha el is költözünk innen, még a végén nem mikróra és hasonlókra fogunk beruházni, hanem ilyen alternatív praktikákba - nevetek fel jókedvűen. Egy ideig szeretnék még itt tartózkodni, főleg az általa említett információk tudatában. Nem tartom a legjobb ötletnek, hogy a városban legyen az állandó lakhelyünk. Mi, mint farkasok a vadonba, erdőségekbe tartozunk, itt érezzük magunkat a leginkább szabadnak – én legalábbis biztosan. Falkákhoz csatlakozni viszont egy ideig – de inkább soha többé – nem akarok. Kivettem már a részem belőle legalább két élethossznyira.
Csak mosolygok rá, mikor újra egyre vörösebb árnyalatot vesz fel az arca. Imádom, mikor ennyire zavarba jön, annyira édesnek tartom. Azonban merem remélni, hogy mindezen zavara előbb-utóbb meg fog szűnni, főleg ha már bent leszünk a dézsában. Már-már gyermeki izgalommal várom, hogy eljöjjön az a perc. Bár, hogy mennyi fürdés lesz belőle, az már részletkérdés. Ez nem csak tőlem, de tőle is függ. Főleg, ha belegondolok, utoljára mikor is voltam nővel. A 9 év alatt nem tagadom, egyszer-kétszer lefeküdtem valakivel, de nem éppen ez volt az életemben a prioritás. Meg ott tényleg csak egy kis felgyülemlett feszültség kiengedésére került sor, semmi másra. De általában még így is mással kötöttem le az időmet, így ez nagyon háttérbe került. Valószínűleg van már egy éve is az utolsónak, ha belegondolok… de le merem fogadni, hogy az eddigiek meg sem fogják közelíteni azt, amit Jezzel fogok átélni előbb vagy utóbb. Furdal a kíváncsiság is, mennyivel lesz ez különb, ha valakihez nem csak fizikailag vonzódok, hanem teljes egészében? Aki felé ilyen érzéseket táplálok.
Alig mozdulva, bár a legkevésbé sem nyugodtan várom, hogy kijöjjön a hálóból. A szívem szinte a halántékomban dobog, annyira izgulok – csak azt nem értem, hogy miért. Bár szerintem őt is hasonló érzések kerítik hatalmukba jelenleg. Nagyon fura lesz, hogy egy ilyen régi ismertség után most teljesen más szemmel tekinthetünk egymásra és olyan dolgokra készülünk, amelyek ugyan megfordultak a fejünkben, de lehetetlenségnek tartottunk hosszú ideig. Erre most egy nap leforgása alatt mintha a feje tetejére állt volna az egész világ. Minden meg fog változni, egyetértek ezügyben Jezzel - viszont ezt a változást nem tartom károsnak, épp ellenkezőleg. De mindez idővel fog úgy is kiderülni.
Végül csak megjelenik a horizonton, én pedig árgus szemekkel követem közeledését. Mikor ledobja a törölközőjét magáról, akkor egy nem túl halk „húha” kiszalad a számon, szemeim is kicsit nagyobbra nyílnak – de sajnálom, hogy az egyikre csak félig látok. Észre sem veszem magam, ahogy az alsó ajkamat beharapom, majd lassan végig tekintek minden egyes porcikáján.
Ahogy befészkeli magát a lábaim közé, kezeim a hasára csúsznak. Nehezemre esik megállni, hogy ne induljon el vagy fentebb, vagy lentebb, de most még türtőztetem magam. – Nem… Sosem gondoltam volna. Azaz gondoltam rá, de azt nem hittem el, hogy valaha valósággá fog válni – pillantok le rá és csókját lágyan viszonzom. Már érzem, hogy a vér lassacskán elkezd máshová vándorolni, és lent is mozgolódásnak indulnak a dolgok. A hátán biztos meg fogja érezni lassacskán. De szerintem ezt nem fogja sértésnek venni, sokkal inkább bóknak. Főleg, hogy már a beszállásakor is láthatóan elkezdődtek ezek a folyamatok.
Lágy csókokat lehelek a vállára, majd párat a nyakára. Közben megszólalok, de néhány szavanként levegővétel helyett inkább a nyakába csókolok. - Emlékszel, mikor azt mondtam tegnap, hogy mennyire gyönyörű vagy? Most érzem csak igazán, hogy ezek a szavak mennyire nem tudták kifejezni azt, hogy valójában mennyire tartalak szépnek. Főleg most, teljes valódban látva – és ezt nem csak azért mondom, mert annyira kívánom őt. Remélhetőleg ezt ő is tudja.
- Olyan boldog vagyok veled most, Jez… szóhoz alig jutok - csókolok még párat az arcára-nyakába, majd a füle tövére is lágyan hintek néhányat, közben kezeim is akarva-akaratlanul fentebb indulnak a felsőtestén, de a mellei alatt megállnak. Nem tudom, pontosan mire várok. Talán arra, hogy a sárga helyett zöld jelzést kapjak és ő maga segítse a kezeim további mozgását? Maradjunk-e csak a fürdésnél, vagy nyugodtan kalandozhatok a kezeimmel az egész testén és úgy szeretgethetem, ahogyan azt megérdemli? Bár a csókjaim nem segítenek az eredeti tervünk – a fürdés – véghezvitelében.



Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 22, 2019 1:25 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



+16

Mosolyogva bólogatok a szavaira és örömmel figyelem, milyen jóízűen nevet. Alapból sokkal jobb hangulatúnak tűnik, mint amilyen tegnap volt, amikor megjelentem, de most meg aztán végképp majd' kicsattan. Nem is emlékeztem már, mennyire édes amikor ilyen önfeledten nevet.
-Nagyon is jók ezek az alternatív praktikák.- jegyzem meg végül, majd szép lassan neki látunk a fürdésnek, ami merőben más lesz, mint tegnap, hiszen az új fejlemények tekintetében az ötlet, miszerint fürödjünk együtt, egészen tetszetős. Annak ellenére, hogy őrült nagy izgalom kerekedik felül rajtam, hiszen ez olyasmi dolog, amiről álmodni se mertem volna régebben de még most se. Még mindig alig hiszem el, hogy kilenc évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy eljussunk idáig. Hogy el merjük mondani, mi a fenét is akarunk a másiktól, most már azonban teljesen egyértelmű, hogy egyikünk se baráti kapcsolatot akar. Többről van szó, úgyhogy nem csoda, ha végül kissé remegő lábakkal sétálok ki a hálószobából egy szál törölközőben. Ez az izgalom azonban nem az a fajta, amit valaki a kivégzése előtt érezhet. Sokkal inkább az, amikor egy évek óta áhított ajándékot végre megkap az ember, csak hirtelen azt sem tudja, hogy merről is essen neki a csomagolásnak.
Az izgalmam azonban amint ledobom a törölközőt, pillanatok alatt szertefoszlik, már csak a reakciója miatt is. Minden idegszálam haptákba vágja magát, ahogy rám pillant ki nem hagyva egy testrészemet sem, mikor pedig beharapja alsó ajkát, kellemes bizsergés suhan végig a testemen a gerincemtől indulva és valahol az ölem környékén tűnik el. Minden vágyam az volt, hogy egyszer így nézzen rám, most pedig, hogy megtörténik visszatér a magabiztosságom és jóval bátrabban lépek be a kádba, mint ahogy kisétáltam a hálóból. Helyet foglalok a lábai között, de nem hagyom ki a lehetőségét annak, hogy egy csókot lopjak tőle, majd fejem a vállára hajtsam mosolyogva a válasza hallatán. Nem is baj, hogy minderre most került csak fény, hiszen, ha anno tettük volna meg ezt a lépést, talán sokkal rosszabb vége lett volna. Most végre minden a helyére került és minden figyelmünket egymásra fordíthatjuk ahelyett, hogy bármi miatt is aggódnánk.
Lehunyt szemmel élvezem az apró csókokat, melyeket a vállamra és a nyakamra ad, miközben a szívem egyre hevesebben zakatol, főleg, ahogy megérzem az izgalmát is. Nem beszélve azokról, amiket mond. Neki valahogy tényleg komolyan el is tudom ezt hinni. Mint ahogy azt is, hogy boldog velem, hiszen, ha csak fele annyira boldog, mint én, akkor máris a paradicsomban érzi magát. -Tudom. Én is így vagyok ezzel. Talán, most nem is kell semmit sem mondanunk.- mosolyodok el, majd egy újabb csókért felé fordulok és hozzásimulok. Évek múltán újra összefutottunk, most pedig épp együtt ücsörgünk egy dézsában, miután végre megnyíltunk egymás előtt. Sosem gondoltam volna, hogy egyáltalán újra fogom látni, azt meg pláne nem, hogy ilyen érzéseket tálál irántam. Mégis, mire várnánk még? Így is túl sok idő telt el úgy, hogy nem volt mellettem. -Ha esetleg nem elég a látvány, nyugodtan meg is érinthetsz, Bas, ahol csak szeretnél. A tiéd vagyok.- suttogom halkan, miközben két kezére simítom tenyereimet és míg felé fordulva ajkaimmal finoman ízlelgetem ajkait, tenyerét lassan feljebb simítom a testemen. Azt akarom, hogy érintsen meg mindenhol, ahol csak tud. Vegyen birtokba rajtam minden négyzetcentimétert, mert még képes leszek tényleg azt hinni, hogy ez az egész, csak álom. Nem beszélve arról, hogy minden idegszálam ezért sóvárog évek óta, bár ezt jó mélyen elnyomtam magamban. Most már viszont nem kell. Szabad utat kapott, mint ahogy én is nyugodtan bebarangolhatom a testét. A felismerés hatására elvigyorodok és két ujjammal lassan lépkedni kezdek felfelé a combján, hiszen amióta csak beültem a lábai közé érzem, hogy a férfiassága egyre keményedik mögöttem. Felbátorít a tudat, hogy ez az én hatásom Rá, így végül kezemet a derekam mögé csúsztatom és finoman végig simítom rajta a kezem. Megborzongok már ettől is és halkan sóhajtok egyet, majd hátra sandítok rá és egy forró csókra invitálom.
Legalább ennyire akarom én is Őt, ha nem jobban, bár ezt kár is lenne vesézgetni. Mindaz, ami tegnap este még totál elképzelhetetlennek tűnt, ma valószínűleg valóra válik, a gondolatra pedig libabőrös leszek. Borzasztóan vágyom már rá, de inkább szép lassan akarok haladni, hogy kiélvezhessünk minden egyes pillanatot. Ráadásul nem ártana mindezek előtt megfürdeni és kikászálódni a dézsából, de ez baromi nehéznek tűnik jelenleg és nem rossz gondolat az sem, hogy előtte talán incselkedjünk még egymással egy picit. Na jó. Talán, jobb lenne mindezt bent folytatni, nem?
-Azt hiszem jobb, ha inkább fürdünk, nem?- kúszik szemtelen mosoly az arcomra, miközben kezemmel tovább cirógatom, ami lényegében tök ellentétes azzal, amit mondok. Belém bújt azonban a kis ördög. Élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá és úgy érzem, mintha valami komoly hatalmat adott volna a kezembe.

♫TEARDROP♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 22, 2019 3:47 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...


+18

Nem tudnám megmondani, hogy volt-e korábban bárki, akit ennyire kívántam volna, mint jelenleg Jezabelt. Ránézve nem csak egy meztelen nőt látok, hanem A Nőt, akire tudtomon kívül mindig is vágytam. Ilyen érzés lehet szerelmesnek lenni? Annyira idegen ez az egész szó, az egész érzés, mégis… nem tudnék más szót találni arra, amit jelenleg érzek az irányába. Minden eddigi problémám azon nyomban szertefoszlik, ahogy újra megpillantom, majd később beférkőzik az ölembe, és csak a jelenre akarok figyelni. Hogy megéljük ezt a pillanatot a legnagyobb örömben, boldogságban
Szavai jobban megmelengetik a szívemet, mint azt gondolja – őszintén szólva még én sem hittem volna. „A tied vagyok”… Ez a pár szó többet jelent jelenleg minden másnál. Nem akarom őt megfosztani a szabadságától, de azt nem állíthatom meg, hogy ő ne mondjon le róla az én javamra. De vajon megérdemlem ezt, mindazok után, amin miattam keresztül kellett mennie? Kétségtelenül éveim legszebb pillanatait eddig Jeznek köszönhetem, és a szavaiból ítélve ez a másik részről is hasonlóan van. Ugyanakkor be kell látni, hogy egy hatalmas fájdalmat is ugyanúgy én okoztam neki, amit aztán hosszú évekig kellett mindkettőnknek viselnie. Most pedig itt vagyunk újra, együtt, és ezek mintha mind eltűntek volna. És nem tudom, hogy ehhez a gondolathoz, érzethez miként viszonyuljak.
De úgy érzem, nem is érdemes ezen gondolkoznom. A csókja kiránt a képzelgéseimből, az nem kevésbé, mikor kezeimet fentebb vezeti a mellkasán. Szívem az egész helyzet miatt majd kiugrik a helyéről, míg végül gyengéden és határozottan simulnak bele keblei a tenyerembe, ahogyan rájuk markolok és elkezdem őket masszírozni. Határozottan egyre nehezebb visszafognom magamat, akkor nem kevésbé mikor megérzem az ujjait a combomon egyre magasabbra haladni. Beleborzongok és felsóhajtok aztán, mikor megérzem kezeit rásimulni férfiasságomra. Csókját talán kicsit nagyobb szenvedéllyel viszonzom, mint ahogy azt ő akarta.
Csak halkan felhorkantok arra, amit mond – már csak azért is, mert a szavai és a tettei teljesen ellentétesek. Élvezkedem az érintése alatt, akármennyire sem egy kényelmes helyzet ez így mindent összevetve. Azaz én kényelmesen tudom őt kényeztetni, hisz könnyebben elérem mindenét. Mellét tovább cirógatom és masszírozgatom, ahogy lágy csókokat lehelek a nyakára – nem, jelenleg nem fog menni a fürdés. Most túlzottan ki vagyok rá éhezve.
Így végül ahelyett, hogy a tusfürdőért nyúlnék, elveszem a kezét a férfiasságomról és most már szimplán csak a mellei helyett a mellbimbóival kezdek el játszadozni ujjaimmal. Körözgetek körülötte, meg-megcsípem játékosan, miközben a füle tövét és a nyakát felváltva csókolgatom.
Egyik kezemmel tovább folytatom a ténykedéseimet, másikat viszont nagyon lassan kezdem el a hasán lentebb vezetni, egészen a szeméremdombjáig. Végül a várakozásait kicsit félretéve a combjaira térek rá. Mindezt lekövetem a tekintetemmel. Óvatosan, gyengéden térképezem fel a testét és minden egyes porcikáját. Néha fel-felsóhajtok, mint aki reszket, de ez csak az izgalomnak köszönhető, nem annak hogy fáznék.
Miután kiélveztem mind a két combját, úgy érzem, mást is ideje lenne. Arcát magam felé fordítva az előbbi kezemmel adok neki egy forró csókot. A csók befejezése után kis nyálat gyűjtve a számban ujjaimat benedvesítem, és a lába közé nyúlok, óvatosan érintve meg és húzva végig ujjaimat a szeméremrésén egészen a csiklójáig, melyet lassú, körkörös mozdulatokkal kezdek el ingerelni. Fentebb továbbra sem áll meg se az ujjaim, se az ajkaim játéka a nyakán-fülén-arcán. Igazából már csak abban reménykedek, hogy a szívem nem fog szétrobbanni az izgalomtól.



Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 22, 2019 6:04 pm

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



+18

Mikor egy kis noszogatás után végre fentebb simulnak a kezei és a melleimet a tenyereibe fogja, jól eső sóhaj hagyja el ajkaimat, majd kissé homorítva élvezem, ahogy birtokba veszi őket. Kezem közben bebarangolja a combját, hogy amíg a melleimnek szenteli a figyelmét, én is bombázhassam kicsit az érzékeit, az eredménye pedig meg is van. Olyan vad csókban részesít, ami kellőképpen érezteti, mennyire nem bír már magával. Bár ebben igazán biztos csak akkor lehetek, amikor kemény férfiasságát a kezembe veszem, viszont félő, hogy ezzel talán túlságosan felizgatom. Legalábbis amikor elhúzza onnan a kezemet, csakis erre tudok gondolni. Érzem rajta, hogy visszafogja magát, hiszen reszketeg sóhajai az izgalom igen magas fokáról árulkodnak, ami rám legalább annyira igaz. Megőrjít azzal, ahogy a mellbimbóimmal játszadozik vagy épp a nyakamat csókolgatja, de ahogy a keze elindul a hasam felé majd lecsúszik egészen az ölemig, még levegőt se merek venni, nehogy megzavarjam a terveit. Azonban aljas húzáshoz folyamodik, mert csak a combjaimat kezdi cirógatni, amitől pattanásig feszülnek az idegeim. Minden pillanatban, amikor legérzékenyebb pontom felé közelít, próbálok felkészülni a várt érintésre, de Ő újra és újra visszakanyarodik a combomra. Ajkamat beharapva, kínzó várakozással figyelem a kezét, majd mikor maga felé fordítja az arcom egy csók erejéig, sóvárgó pillantások kíséretében viszonzom azt. Teljesen felajzva figyelem, ahogy benedvesíti az ujjait és lélegzetvisszafojtva várom a folytatást, mikor pedig ujjai a csiklómhoz érnek, kéjes sóhaj hagyja el ajkaimat és fejemet a vállára hajtva, lehunyt szemmel hagyom, hogy elvarázsoljanak az érzékeim.
-Ó, te jó ég.- suttogom alig hallhatóan és tarkójára simítom a kezem, miközben az ölem lassan mozogni kezd az izgatás hatására, a lüktetése ritmusára. Mozdulataimmal egy időben keménységéhez is újra meg újra hozzádörgölőzök fenekemmel vagy épp derekammal és a fenébe is, próbálom direkt így csinálni, hogy ha egy picit is, de hozzá érjek. Ne csak nekem jusson ebből az édes szenvedésből. Úgy érzem elveszek a karjaiban vagy elolvadok, esetleg mindkettő. Halk, kéjes nyögések hagyják el ajkaimat, de a fülemben dübörgő vértől igazából alig hallom. Az is lehet, hogy jóval hangosabb nyögések azok, mint ahogy gondolom, de fene se bánja, mikor a férfi keze, akiért teljesen odáig vagyok, elképesztő módon ostromolja az érzékeimet. Egyre gyorsabban kapkodok levegőért, de mintha nem is arra lenne igazán szükségem, inkább felé fordulok és megcsókolom. Mély, vad, vággyal teli csók ez, melyből pontosan jól érezheti, mennyire végem van már.

♫TEARDROP♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 22, 2019 7:03 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...


+18

Először még hittem abban, hogy ebből az ötletből valóban fürdés fog kialakulni, nem pedig ez. De akármennyire is akarnám magamat ahhoz tartani, hogy ne siessünk el semmit, egyszerűen képtelen vagyok rá. Főleg, ahogyan egy cseppet sem próbál ellenkezni és észhez téríteni, hanem teljes mértékben átadja magát az én kényemnek-kedvemnek. És ahogy elkezdek először kicsit komolyabban foglalatoskodni a melleivel, már érzem is, hogy nem lesz megállás.
Szavain csak elmosolyodom és ezen felbátorodva tovább folytatom. Éreztem én lent rajta így is, hogy ha nem nyálazom be az ujjaimat, akkor sem kellett volna túl sokat ügyködnöm, de szerettem volna kicsit húzni az agyát – ami látszólag sikerült. Ha a teste nem árulná el minden egyes rezzenéséből, hogy élvezi, az arcáról olyan egyszerűséggel le lehetne olvasni, mint egy könyvet.
Örülök neki, hogy nem bír nyugton megülni, hanem mind a saját élvezetét elősegítve, mind az enyémre fókuszálva minimálisan mozgatja a csípőjét. Nincs valami könnyű dolgom, mert ahogy említettem, rég éreztem már bármilyen női érintést – nemhogy még az Övét. Sóhajai nemsokára halk nyögésekké válnak, ez pedig csak még inkább feltüzel és kicsit próbálom is elhúzni az ölemet előle – amennyire ez lehetséges -, nehogy még a végén idő előtt élvezzek el. Elég kínos egy helyzet lenne. Így sem lesz nehéz dolga velem első körben. Egy ideig csak a csiklóját izgatom, azonban mikor egy hosszú, vad csókért hajol hozzám, ujjaim még délebbre vándorolnak, ahol szeméremajkain simítok végig párszor, mielőtt két ujjamat hüvelyébe vezetném, majd lassan mozgatni kezdem benne őket.
Nem bánnám azt sem, ha az este itt érne véget. Ha én nem részesülnék kényeztetésben, akkor is teljesen boldognak és kielégültnek tartanám magamat. Ezt érezni, hogy gyakorlatilag szétesik az ingerlésem következtében, mindent felülmúl. Ahogy légzése és szívverése egyre szaporább lesz, tudom hogy közel a vég. Ekkor elengedem a mellét és míg ujjaim ki-be járnak benne, addig szabad kezemet a csiklójához érintem, melyet ugyanazzal a hevességgel ingerlek tovább. Eddig játékosan harapdáltam a nyakát, de most már csak arra figyelek, hogy minél hamarabb elélvezhessen.
Miután ez bekövetkezik, csak mosolyogva simítok végig a combjain és csókolgatom lágyan a nyakát. Apró hozzáfűzést azért még súgok a fülébe. - Legszívesebben kiültettelek volna ennek a szélére, hogy a számmal elégítselek ki, de… valamit hagyni kell máskorra is - illetve nem akartam egy pillanatra sem elválni tőle. Gyorsan még beharapom kicsit a fülcimpáját, de aztán hagyom, hogy kipihenhesse magát. Látszólag ráfér mindezek után.



Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 28, 2019 7:58 am

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



+18

A kezdeti feszélyezettség hamar elillan, egyrészt amiatt, ahogy Bas a testemre reagál, másrészt pedig, mert rádöbbenek, hogy erre vágytam évek óta. Rá. Az érintésére, a közelségére és egyébként sem tudnék senkit sem mondani, aki jobban ismerne nála, ergo miért is épp előtte kellene takatgatnom magam? Miután már háttal neki dőlve ülök, már sokkal inkább azon jár az eszem, hogy lásson és érintsen mindenhol. Ennek még hangot is adok a "tiéd vagyok" kijelentésemmel, ami biztos, hogy feltüzeli, mert onnantól már végem van. A keze végre elindul a bőrömön, és míg eleinte alig mert intim helyekre vándorolni, végül aztán olyan bátran simul végig rajtam, mintha mindig is ezt csinálták volna. Bár kissé idegen a helyzet és az érzés, de elképesztően felizgat már pusztán azzal is, hogy keménységéből érzem, mennyire kíván. Ezek után én sem rejtem véka alá, hogy én mennyire vágyom Rá. Ölemmel a kezéhez simulok, vagy épp csípőmmel kőkemény férfiasságához dörgölőzök és szinte már megveszek a gondolatért, hogy végre magamban érezhessem. De nem sietünk el semmit. Rengeteg időnk van arra, hogy felfedezzük egymást és Bas pontosan ezt teszi.
Tekintetét végig magamon érzem, ahogy a csiklómat dörzsölgeti de cseppet sem bánom. Akarom is, hogy lássa rajtam mit vált ki belőlem az érintése, mikor pedig ujjait belém dugja, egészen lüktetni kezdek odalent. A vér a fülembe tódul, az ölem még inkább mozogni kezd és a szívem, ha lehetséges, még jobban kalapál. Lihegve kapkodok levegő után, mintha egyszerűen nem jutna elég a tüdőmbe, miközben elfehéredő ujjakkal markolom a dézsa peremét.
Végül összeomlok. Megsemmisülök, elolvadok, darabokra hüllők, miközben a testem minden izma remeg, ajkaimat pedig kéjes nyögések tömkelege hagyja el.
Még észhez sem térek a révületből, mikor a fülembe suttog, minek hatására máris megbizsergek. Te jó ég, most élveztem el, de a testemnek elég pár vágyakozó szó ajkaiból és már reagál is készségesen.
-Bizony, nem szabad mohónak lenni. Tengernyi időnk van arra, hogy kényeztessük egymást.- búgom kacéran, miközben az állára csókolok és elégedett mosollyal az arcomon próbálom magam összeszedni. Hála az égnek nem sok idő kell hozzá, mert kellőképpen ösztönöz a még mindig a csípőmnek feszülő keménysége. Óvatosan megfordulok, hogy szembe kerülhessek vele és egy hosszú, komótos csókkal hálálom meg a csodás gyönyört, amihez eljuttatott, majd a nyakára hintek apró csókokat.
-Kövess a hálóba és mutatok neked valamit.- dorombolom a fülébe, majd hirtelen elhúzódok tőle sunyi mosollyal az arcomon és kilépek a dézsából, hogy aztán vízcseppes testtel beriszáljak a hálószobába. Mielőtt eltűnnék a függöny mögött, még kacér mosollyal visszalesek rá a vállam fölött és beharapom az alsó ajkam. Ha ez nem elég ösztönző neki arra, hogy pillanatokon belül utánam jöjjön, akkor semmi, ha pedig ez megtörténik, már tolom is a falhoz, hogy aztán ajkaimmal végig barangolhassam a testét.

♫TEARDROP♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Jan. 15, 2020 4:47 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...



+18

Valószínűleg nem tudja, de engem is olyan lelkesedéssel tölt el ez az egész, mint őt. Egy pillanatra sem állok le, csak néha hol gyorsítok, majd picit visszább lassítok, hogy tovább élvezhessük mindketten ezt az egész helyzetet. Jobb lett volna, ha nem a vízben történik ez, és érezhetném rendesen az öléből áradó forróságot, de kétlem, hogy kibírtam volna az utat a szobáig. Bár valószínűleg nem is jutottunk volna el odáig. Kellő tisztaság van a kunyhóban, hiszen ha nem is naponta, de kétnaponta kitakarítok. Sokat járok-kelek a házban és ugyan idebent általában nem szoktam a bakancsomban mászkálni, egyszer-egyszer megesik, hogy megfeledkezem magamról.
Nem kínzom tovább a kelleténél, és miután elélvez, még pár pillanatig simogatom ott lent, de aztán békén hagyom. Mosolyogva pillantok le rá és osztok meg vele egy kis infót. Látom rajta, hogy nem hagyja hidegen és ez különösen jól esik. Az ő szavai is hasonló érzést váltanak ki belőlem, és csak bólintok egyetértően. Mikor megfordul, ahogy csak tudom segítem őt a helyezkedésben, a csókot pedig ugyanolyan szenvedéllyel viszonzom, miközben kezemmel hátán simítok végig, egészen a fenekére, amibe kicsit bele is markolok.
Kérnie sem kellene, akkor is követném őt bárhova. Megvárom, míg kiszáll a dézsából, csak hogy újra végignézhessek rajta teljes egészében, és elmosolyodva állok fel ültömből és lépek ki a száraz földre. Mikor visszapillant rám és ajkaiba harap, a korábbi gondolataimmal ellentétben most mégis át kell gondolnom, hogy ez most álom vagy valóság? Ha álom lenne, akkor viszont soha nem akarok belőle felébredni. Belegondolni sem tudok, hogy mikor voltam utoljára ennyire boldog, mint most.
Eltűnik a függöny mögött én pedig már-már lélegzetvisszafojtva lépek be rajta. Nem telik bele sokba, ott áll Ő. Ő, a nagybetűs Nő, akire mindig is vártam, mindig is vágytam, de nem akartam, pardon, nem mertem beismerni magamnak. Csak úgy sodródok az árral és vigyorogva pillantok le rá, mikor nekitol a falnak. - Jól áll neked ez a vadság. Elég izgató - jegyzem meg, miközben lopok tőle egy csókot. - Olyan tökéletes vagy Jez, hogy egyszerűen nem tudok betelni se a látvánnyal, se az érintésekkel. Ez de jó… - sóhajtok fel, mikor áttér a nyakamra és elkezd egyre lentebb haladni. Akármennyire is ki vagyok, remélem hogy nem fogja elsietni, mert ki akarom minden egyes pillanatát élvezni, tartson az bármeddig. Rég voltam már bárkivel is, de már maga a tudat, hogy Jez van itt előttem… már az majdnem felér egy fél-orgazmussal.


Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Jan. 26, 2020 9:21 am

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



+18

Nem esik nehezemre kacérkodni Vele, mikor látom tekintetében a színtiszta vágyat, melyet tudom, hogy én ébresztettem benne. Kicsit legyezgeti is a hiúságomat, hogy annak ellenére, hogy mindig azt hittem hogy semmi esélyem nincs nála, most mégis kiderült, hogy akart engem. Már akkor rég is vonzódott hozzám, csak elnyomta magában ezt a vonzódást, hogy biztonságban tudjon. Most azonban, már semmi sem szabhat nekünk gátat és ennél felemelőbb érzés nem igazán létezik szerintem. Amikor az évek óta áhított dolog végre a tiéd lehet anélkül, hogy aggódnod kellene.
Ezért sem fogom vissza magam, amikor követ a hálóba. Épp elég ideig vártam már arra, hogy szabadon érinthessem és csókolhassam, most pedig minden pillanatát ki akarom élvezni.
-Szóval elég izgató, mi? - mosolygom bele ajkaiba, majd szép lassan végig csókolgatom a nyakát, a mellkasát és miközben Ő a legcsodálatosabb dolgokat duruzsolja, szép lassan egyre lentebb haladok a testén, míg nem már előtte térdelek és miközben férfiasságát finoman megmarkolom és végig húzom rajta lassan a nyelvemet, felpillantok rá. Látni akarom, hogy milyen hatással vagyok rá, hogy megőrül értem... tőlem, az ajkaimtól. Legalább olyan élvezetet akarok neki nyújtani, mint amilyet pár perce Ő okozott nekem.
-Ha tudnád milyen régóta vágytam arra, hogy ez megtörténjen.- suttogom halkan, ahogy először csak a kezemmel izgatom, majd finoman ajkaim közé veszem és kínzó lassúsággal szopogatni kezdem. Ügyelek arra, hogy ne csináljam ki azonnal, hogy minél tovább tarthasson ez a csodás első alkalom, ha már ilyen sokáig vártunk rá. Figyelek a reakcióira, igazodok Ő hozzá, miközben egyik kezemmel cirógatom forró bőrét, a hasát, a combját vagy éppen a csípőjét. Elképesztő érzés végre úgy érinteni és ott, ahol csak akarom.

♫Bang bang♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Jan. 27, 2020 6:26 pm

Sebastien Morgan
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Jezabel & Bastien
A new beginning...



+18

A hálóba érve egy pillanat szünetet sem hagyva nekem tol a falhoz és tapad rá az ajkaimra. Szeretem, ha egy nőből az ágyban ki tud jönni az állat. Farkasok vagyunk mindketten, amely véleményem szerint egy elég szenvedélyes faj, és ezt a mostani ábra is mutatja. Ez pedig Jeznek különösen jól áll, és csak remélni merem, hogy ez később is így fog maradni köztünk. Ahhoz kétség sem fér, hogy megvan a szikra, a vágyakozás, viszont fogalmam sincsen, hogy ez csak az addig tiltott gyümölcs felfedezése miatt van, vagy egyébként is. Bár tekintve, hogy ennyi év után is ilyen szívélyesen fogadott, nem hinném hogy az előbb említettről lenne szó.
- Túl... túlságosan is - sóhajtozom, próbálva kigondolni bármi értelmeset, amit ebben a helyzetben mondhatnék. De hamar rájövök, hogy itt nincs szükség szavakra, mert a tettek többet mondanak mindennél. Figyelem, ahogy lassan a földöt érinti már a térde és férfiasságomat kezébe fogja pillant fel rám. Kikészülök a látványtól, ahogyan lassan végigsimítja a nyelvét a hosszomon és egy másodpercre sem veszi el a tekintetét rólam. Szavain elmosolyodom és halkan nevetek egyet, ami inkább egy kis torokköszörülésbe megy át.
- Szerintem hasonló cipőben járunk... ebben az ügyben... - mosolygok le rá, azonban lehunyom a szemeimet, és élvezem a kezének mozgását. Mikor megérzem az arcát közeledni a férfiasságom felé, akkor kissé még a levegő is bennem akad. Felsóhajtok, mikor megérzem magamat elmerülni a forró szájában és próbálok megtámaszkodni valamiben, de mindhiába. Így inkább a fejére teszem a kezemet és eltüntetem ujjaimat a szőke hajában. Nem segítem őt a tarkója mozgatásával, csupán valami fogódzkodót keresek, nehogy itt összeessek az élvezettől. Sóhajtozok folyamatosan, hol kisebbeket, hol nagyobbakat, hol aprókat, hol hosszúakat, attól függően mit csinál éppen. Mikor a nyelvét használja a makkom környékén, akkor erőteljesen markolok bele a hajába és kicsit térdeim is megrogynak. Akármennyire is óvatosan, lassan csinálja, olyan intenzíven élem meg, mintha az életem első alkalmáról lenne szó.
- Egek... abba ne hagyd, Jez, kérlek! - sóhajtok, ahogyan érzem az orgazmus közeledtét. Akaratlanul is elkezdem kicsit mozgatni a csípőmet, miközben a fején továbbra is rajta tartom az egyik tenyeremet. Ha nem a szájában akarja, hogy végezzek, nem fogok ellenkezni a távolodásában. Ellenkező esetben csak még erőteljesebben markolom a haját és sóhajtozok. Egészen addig, míg meg nem történik az elkerülhetetlen. Izmaim megfeszülnek egy nyögéssel karöltve, ahogy forrón magomat már nem tudom visszatartani és elengedem magamat, akár a szájába, akár máshova. Térdeimet nehezemre esik stabilan megtartani, kicsit meg is remegnek az élvezésem közepette.
Engedek végül a haja szorításából, és csak megsimítom a fejét, de még mindig kapaszkodok kicsit benne. Ettől függetlenül próbálom felsegíteni őt álló helyzetbe, és ha ez sikerül, nyomok egy csókot a homlokára. - Ez eszméletlen volt, Jez... Mik vannak még neked a tarsolyaidban, amiről nem tudok? - nevetem el magamat lágyan. - Úgy érzem, ma nem lesz gond az alvással. Viszont lehet nem ártana most már rendesen megfürdeni. Mit szólsz hozzá? - pillantok le rá, majd nyomok egy csókot az ajkaira. Lassú, komótos csók ez, miközben kezeimmel hátára simítok. Ahogy elszakadunk egymástól, még nem engedem túl távol magamtól. - Nem akarlak többé elveszíteni téged. Soha - sóhajtom és suttogom, mélyen a szemeibe pillantva.


Sebastien Morgan
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 UOgxvJr
Age :
39
Tartózkodási hely :
Beacon Hills erdeje

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Jan. 31, 2020 6:25 am

Isabelle Hoover
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Sebastien & Jezabel
When I see U again



+18

Élvezem minden pillanatát annak, hogy én vagyok a főnök, én irányítok és, hogy Bas miattam hallat olyan baromi izgató hangokat, amelyekről el sem mertem képzelni, hogy valaha is fültanúja lehetek. Érzem a sebes szívverését, ahogy megborzong a bőrére lehelt csókoktól és talán az is hatással van rá, hogy sejti, mi fog most következni, ahogy szép lassan egyre lentebb haladok a testén. Mindez azonban rám legalább akkora hatással van, mint Rá, hiszen a tudat, hogy mindezt Én okozom neki, a lehető legizgatóbb dolog a világon.
Miközben gyengéden, lassan -talán túl lassan is- kényeztetem, minden pillanatot megragadok arra, hogy felnézzek rá, hogy láthassam az arcát, miközben eljátszadozok vele. Aztán úgy döntök, hogy most már megérdemli, hogy a kielégülés felé vezessem, így miközben én magam is nyögök párat halkan, elképzelve, ahogy bennem mozog ilyen finoman kemény férfiassága, érzékelem rajta, hogy közelít a csúcs felé. Ha azonban mindez nem lenne egyértelmű abból, ahogy a teste reagál rám, még kérlel is, hogy folytassam, mire olyan elégedettség önt el, mintha most fejtettem volna meg egy óriási titkot, amit más nem tudott. Legyezgeti a hiúságomat, hogy ezt vagyok képes okozni neki, annak a férfinak, akiről évekig álmodoztam. Akivel át akartam élni mindezt újra meg újra és most valóra vált az álmom, pedig remélni sem mertem volna, hogy valaha is akarhat engem. Az pedig, hogy hagyja is, hogy én irányítsak, csak még csodásabbá teszi ezt az egészet, mint ahogy az is, ahogy lágyan markolja a hajamat. Nem veszi ki kezemből a gyeplőt, amiért pláne imádom.
Érzem, ahogy izmai megfeszülnek a tenyerem alatt és hallom a nyögését, mely után forró nedve elönti a számat, én pedig apró, gyengéd érintésekkel kísérem, amíg az orgazmus végig söpör rajta.
-Ha elég kitartó leszel, talán megtudod.- válaszolom halkan búgva, ahogy felsegít és csókot nyom a homlokomra, majd egyetértően bólogatni kezdek.-Egyetértek. Ideje tényleg fürdeni.- kuncogok halkan, majd a forró, gyengéd csókunk után a szavait hallva komoly arccal, ámulva bámulok fel rá. Csodálatos érzés ezt hallani tőle. Egészen libabőrös is leszek tőle, majd egyik tenyerem az arcára simítom és elmosolyodok.
-Ha rajtam múlik, nem is fogsz megszabadulni tőlem egykönnyen.- suttogom válaszul majd átkarolom a derekát és egy hosszú pillanatig hozzábújok, miközben finoman cirógatom a hátát. Azt hiszem, csak most fogtam fel igazán, hogy ez valódi és tényleg itt van mellettem újra. Talán sokkal inkább, mint valaha. Végül nagy nehezen ugyan, de elengedem és kézen fogom, hogy visszatérjünk a fürdőhöz, amit még meg kell ejtenünk, mert amit műveltünk az elmúlt órában, az minden volt, csak nem fürdés. Hacsak nem vesszük figyelemben a "fürdeni a boldogságban" kifejezést, mert én körülbelül úgy érzem most magam.


♫Bang bang♫




"And they say that she's not easy, no she's really complicated."

Mađe by G

Isabelle Hoover
Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 52663
Age :
31
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Jezabel & Bastien - A new beginning - Page 2 Empty
Vissza az elejére Go down
 

Jezabel & Bastien - A new beginning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Erdő-
^
ˇ