Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Drew Lamarck/Masanori

John & Ethan ~ let's the hunt begin EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

John & Ethan ~ let's the hunt begin EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

John & Ethan ~ let's the hunt begin EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Elkészültem!

John & Ethan ~ let's the hunt begin EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 4:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

John & Ethan ~ let's the hunt begin EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

John & Ethan ~ let's the hunt begin EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Ethan Wayne, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 John & Ethan ~ let's the hunt begin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Kedd Dec. 03, 2019 11:05 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
John & Ethan
Macte, puer, macte, sic itur ad astra..
music •   suspicious   • 405

Az ügy, amelyet a nyakamba varrtak, egyre jobban bonyolódni látszott. Nem elég, hogy eltűnt egy tanár, de még az egyik diákjára ráküldtek egy őrültet is. Vajon mi köthette össze kettejüket? Mi volt a kapocs közöttük? Szüntelenül ezen járt az eszem, gyakran gyötört álmatlanság, bár az leginkább annak volt köszönhető, hogy el kezdtem amfetamint szedni. Ritkán nyúltam a szerhez, tekintve, tisztában voltam a hátrányaival, de ha a második világháború során telenyomták a katonákat ezzel, hogy ébren tudjanak maradni, akkor egy-két alkalommal az én szervezetem is elviselte.
Fásult sóhajjal nyitottam ki a bejárati ajtót. Rookie, a kutyám csaholva előreszaladt, én viszont hátramaradtam, hogy gondosan visszazárjam az ajtót. Ledobtam a kulcsaimat az előszobában lévő szekrényre, aztán korgó gyomorral megindultam a konyha irányába.
Nem kis meglepetésemre egy levél várt a konyhaasztalon, holott emlékeztem rá, hogy nem hoztam fel reggel semmilyen borítékot. Gyanakodva pillantottam körbe, jó pár percet töltöttem azzal, hogy átkutassam a lakást egyéb gyanús nyomok kapcsán, de mivel se én nem találtam más furcsaságot és Rookie sem jelzett, ezért visszatértem a nekem hagyott üzenethez.
Óvatosan felemeltem a borítékot, forgattam, nézegettem… Próbáltam megállapítani, hogy vajon miből készült a papír, honnan származhatott… Aztán a tekintetem a vérvörös pecsétre siklott. Holló… Az agyamban az összes szimbolikus jelentését lefuttattam a hollóknak, és az eredmény cseppet sem volt szívderítő. Undok egy madár volt az, épp ezért sejtettem, hogy a levél tartalma sem arra fog vonatkozni, hogy nyertem egy utazást a Bahamákra.
Átfutottam az üzenetet, miközben a szavakat ízlelgettem, próbáltam a kézírásból is kiszűrni információkat, hogy milyen kezes lehetett az illető, melyik irányba dőltek a betűi, hogy mégis mennyire ügyelt a betűk megformálására… Sok apróságot le lehetett szűrni egy-egy kézzel írott szövegből.
Homlokráncolva olvastam a sorokat. Valaki figyelt volna? Mégis honnan rendelkezett belsős információkkal? Lefizetett valakit odabent, vagy a kollégáim űztek ostoba tréfát velem? Miként juttatta be a levelet a lakásomra? Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, s eleinte össze akartam gyűrni az üzenetet, viszont a saját egóm és kíváncsiságom nem engedte, hogy figyelmen kívül hagyjam a hízelgő szavakat és az orrom előtt elhúzott mézesmadzagot.
Valahogy így indult az egész… Jelenleg a megbeszélt éjszakán, a megbeszélt helyen várakoztam. Nem jöttem egyedül, magammal hoztam a kutyámat, és bármilyen eshetőségre felkészülve nálam volt a fegyverem is. Sötét volt, csupán néhány lámpa pislákolt az utcában. Feltámadt a szél is, így borzongva húztam össze magamon a kabátomat.
A pisztolyomat elővéve, Rookie-val az oldalamon elindultam a levélben említett első udvar felé. És ami ott várt… Egy izgalmas kaland kezdete volt.







nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
John & Ethan ~ let's the hunt begin Tumblr_o0lsyoCRNU1s1ab16o2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

John & Ethan ~ let's the hunt begin Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szer. Dec. 04, 2019 8:46 pm

Jonathan Cross
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete

Ethan & Jack
Open your eyes - Here I come!
musicTwisted Evil661credit

„Imitt egy gála éj
A vég-évek magányaiban!
Angyalnép, könnyben ázva, mély
Fátyol közt, szárnyasan
Szinházban ül, drámát akar,
Reményt és rémeket,
Mig szférák zengnek, büszke kar,
Szeszélyes éneket.”


Imádom a színházat. Félhomály a nézőtéren, mintha mi csak a sötétségből, egy másik világból tekintenénk a kivilágított színpadra, ahol események sorozata pereg le szemünk előtt... És valóban: a színpadon megteremtett világ teljesen más a miénkhez képest, és elkülönül. Mi csupán egy láthatatlan ajtó kulcslyukán keresztül szemlélhetjük az eseményeket, próbálhatjuk megérteni, mi történik ebben a mikrokozmoszban. A végén pedig vagy elégedetten, vagy csalódottan távozunk, miközben ezt a kis világot lebontják arra az időre, amíg újra elő nem adják.

„Ezer isten-formáju báb
Súg-búg a szinpadon,
S ling-leng idébb-odább,
Jő, s puszta bábként megy vakon,
Amint formátlan odafönt
Nagy erők mozgatják a színt;
Kesely-szárnyuk csapkodva önt
Láthatatlan kínt!”


A rendező eme világ irányítója. Ha ő maga az író, akkor a teremtője is. Mindenki úgy moccan, úgy beszél és úgy viselkedik, ahogy azt a rendező elvárja tőle. Az író eszmefuttatását követik, aki bár megteremti az adott világot, nem uralja azt, hanem hagyja, hogy magától haladjanak tovább annak fogaskerekei. De ha a rendező és az író egy személy, akkor tejhatalommal rendelkezik. Úgy módosíthatja, ahogy akarja, ott tehet bele váratlan fordulatokat, ahol csak akar. Övé az egész színpad, és nincs más dolga, mint egy olyan világ bemutatása nézői részére, amelytől elámulnak.

„Óh bolond dráma! nem feled
Örökre aki lát!
Hogy űzi folyton a tömeg,
S nem éri, fantomát,
És körben űzi, s visszatér,
Nem éri sohase;
Bűn, őrület és szenvedély:
Ebből áll a mese!”


A néző, a rendező és az író itt viszont egy személy. Saját maga szórakoztatására írja ezt a rémmesét, ő maga alkotja meg és tervezi színpadra. Érkezik is a főhős, fegyverrel a kezében, hű társával az oldalán. Szeme, mint a sasé, figyelmét nem kerülheti el semmi, legalábbis a rendező ezt véli felfedezni. Óvatos és minden bizonnyal roppant kíváncsi is, hiszen nem kap minden nyomozó olyan különleges kis levelet, mint ő. A legszebb balkezes írással ejtették meg a sorokat, gyönyörű dőlt betűkkel, mintha csak két századdal korábbról származna e kézírás. Nem csoda, hogy eljött az ifjú Wayne nyomozó a tett helyszínére.
Mert bizony itt borzalmas dolgok történtek.

„De ím, egy csúszó rémalak,
Mint vérpiros gomoly,
Előgyürűz a szinfalak
Magányaiból.
Jön! - jön! - és a bábok soka
A Csúszók étke lesz.
Sír a szeráf: férgek foga
Emberek vérével veres.”


A belső udvar közepén egy saját vérében vergődő nőalak látható. Lassan próbál valamilyen irányba kúszni, talán pont Ethan felé. Szemei kivájva, arca megcsonkítva, szétszabdalva, s még a nyelvét is eltávolították. Az oldalán méretes vágás nyoma látható, onnan ömlik rubint vére. Veséje hiányzik, a beleinek egy része kilóg. A sebből fehér papíros egy kis részlete lóg ki. Kegyetlenül elbántak vele, s képesek voltak életben hagyni, hogy lassú, kínokkal teli halált haljon. Hangtalan sikolyát azonban senki nem hallotta meg eddig. Hogy meg lehet-e menteni? Esélytelen. Megérdemli-e bárki is, hogy egy beteg állat így elbánjon vele?
Ó, igen. Nagyon is.
Randa egy férge volt ő ennek a világnak. Családokat tett tönkre, pénzért adta el testét a leggusztustalanabb hitványoknak, drogfüggő és hedonista volt. Úgy vájkált mások életében, mint élősködő a húsban. Az ilyen nem érdemelhet mást, csak kivégzést.

„A lámpa - a lámpa mind kihal!
S lehull a remegő
Formákra, zúgva, mint vihar,
A függöny, a szemfedő.
Az angyalnép sápadva föláll
S szól, míg fátylával időz:
"Ez az »Ember« című dráma volt,
S a Győztes Féreg a hős.”


Bizony. A világ hagyta, hogy a romlás virágai, ezek a gyomnövények elterjedjenek az egész rohadt bolygón és kiirtsák az igazán szép és tiszta lelkeket. Oly' ritkák már, mint a fehér holló. Úgy kell őket keresni, mint a tűt a szénakazalban – fel kell rá készülni, hogy lehetetlen küldetésbe kezdünk és talán sosem fogunk rálelni erre a kincsre. Ez a mese tanulsága, ezt kell megértenie a főszereplőnek is. Vajon rájön majd, mi az igazi kegyetlenség ebben a világban? Mi az, ami igazán fontos, és mi az, amit el kell pusztítani?
Minden kiderül majd, de addig is: kezdődjék a játszma!


Jonathan Cross
John & Ethan ~ let's the hunt begin QdasTc1
Age :
166
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Sebész

John & Ethan ~ let's the hunt begin Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 07, 2019 1:15 am

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
John & Ethan
Macte, puer, macte, sic itur ad astra..
music •   suspicious   • 397

A zsigereimben éreztem, hogy valami borzasztó dolog fog történni. Nem tudtam megmondani miért, mégis minden egyes idegszálam pattanásig feszült. Higgadtságot erőltettem magamra, fegyveremet előre szegezve léptem be a belső udvarra.
Rookie figyelemfelkeltő ugatása megtörte az éjszaka csendjét, mely súlyosan telepedett kettőnkre. A levegőbe szimatoltam: a vér fémes ízét éreztem a számban, amely olyan tömény volt az én kifinomult szaglásomnak, hogy émelyegni kezdtem tőle. Rookie meg sem várta a parancsomat, előrerohant, én pedig követtem őt.
Közepén egy alak vergődött, s szívből reméltem, hogy segíthetek rajta, azonban amikor odaértem mellé elborzadva tapasztaltam, hogy ezt a nőt lehetetlenség lett volna kiragadni a halál karmaiból. A kezeim megremegtek, éreztem, ahogy a düh szétáradt a testemben, és a bestia életre kélt, de nem ereszthettem szabadon. Körmeimet a tenyerembe vájtam, és letérdeltem a test mellé: teljesen megcsonkították szerencsétlent, mégis a tettes értette a dolgát, hiszen precíz, tiszta vágásokat ejtett rajta. Az elmémben máris pörgettem a lehetséges elkövetőket, megpróbáltam egy profilt felrajzolni vele kapcsolatban.
A nő már nem mozgott, a mellkasa sem emelkedett, én pedig ott guggoltam felette gondterhelt arccal. Mégis ki volt képes ilyet tenni? Az illető egyfajta játékra invitált engem, melynek ez a nő itta meg a levét. De vajon mi az indítéka? Unatkozott volna? Neheztelt a nőre, vagy csupán válogatás nélkül szedte áldozatait? Akadtak-e mások is, akikről nem tudtam, vagy ez a nő volt a sorban?
Kellemetlen érzés fogott el, hiszen egy borzasztó eset tanúja voltam, mégis… Mégis egyfajta lehetőséget, kihívást láttam az egészben. Azonnal értesítenem kellett volna a kollégáimat, de nem így tettem.
Rookie panaszos vonyítással hívta fel magára ismét a figyelmemet, ahogy a mancsával a nő oldalán húzódó seb felé bökött. Ekkor vettem észre azt apró papirost, amelyet gondosan elrejtettek a testben. Ha nem láttam volna hasonló szörnyűségeket, és apámtól nem kaptam volna meg a megfelelő kiképzést, akkor vélhetően a vacsorám bánta volna az egészet. Még így is undorodva húztam elő a kabátom zsebéből egy gumikesztyűt, hogy óvatosan elvegyem a papírt onnan.
Rookie-ra sandítottam, majd kiadtam neki a következő parancsot.  – Nézz körbe pajtás! De csak óvatosan, maradj szem előtt, és ha bármit találsz, szólj! – Hangom furcsán idegennek hatott még számomra is.
A német juhászom szaglászva elindult az udvarban, amíg én kihajtottam a papirost, és olvasni kezdtem azt. Egyszerre éreztem megvetést az elkövető iránt, másrészt irtóztam magamtól, amiért ezt az esetet egy kihívásként ítéltem meg. Végre valami… Valami, ami sokkal másabb volt a többinél. Valami, amivel végre mindenki szemében bizonyíthattam.







nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
John & Ethan ~ let's the hunt begin Tumblr_o0lsyoCRNU1s1ab16o2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

John & Ethan ~ let's the hunt begin Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


John & Ethan ~ let's the hunt begin Empty
Vissza az elejére Go down
 

John & Ethan ~ let's the hunt begin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros-
^
ˇ