Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Meadow & Silas ▪ Sleepless night

Lyanna Cavendish EmptySilas Phelps
Today at 8:40 am



Dylan Hicks

Lyanna Cavendish EmptyDylan Hicks
Today at 12:45 am



Lettie & Silas ▪ Wow, I didn't expect to see you

Lyanna Cavendish EmptyScarlett Atkins
Today at 12:42 am



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Lyanna Cavendish EmptyEthan Wayne
Today at 12:30 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

Lyanna Cavendish EmptyJulia Hunt-Kozma
Today at 12:07 am



Julia & Hugo

Lyanna Cavendish EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 11:28 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

Hugo Marlowe, Nicholas Harden, Silas Phelps


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Lyanna Cavendish

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szer. Dec. 04, 2019 7:19 pm

Lydia Anna Cavendish
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
Lydia Anna Cavendish
Ha a világ megváltozik, a szabályok is változnak vele.


Becenév:
Lyanna, Holló
Születési hely:
London
Kor:
166
Nemi beállítottság:
Hetero
Faj:
Daimon
Play by:
Katie McGrath
Karakter típus:
Keresett

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
A család negyedik leánygyermekeként jött világra, amely talán nem is lett volna akkora baj, ha emellett rendelkezett volna képességekkel. Lyanna viszont daimonként jött világra, így a születése pillanatától fogva meg kellett küzdeni a szülei figyelméért és megbecsülésért. Ahogy kamaszodott, megtanulta miként csavarhatja az ujja köré az embereket pusztán szavakkal, némi szempillarebesgetéssel. Mindig tudta, hogy egy idegennek, mikor mit kellett mondania, ha szeretett volna valamit elérni.
A testvérei körében törtető, a tömegből kitűnni vágyó személyiséggé nőtte ki magát. Szeszélyes, akár a tenger, veszélyes és kiszámíthatatlan, mint az éj leple alatt portyázó vadak. Misztikus, mint a halál hírnökei, épp ezért választotta magának a hollóformát.
Sose tűrte, ha irányítani akarták, makacs önfejűségének köszönhette, hogy a nővéreivel ellentétben a saját korában hírnévre tett szert. A mai napig odáig volt a csillogó, szép dolgokért, a művészetek nagy támogatója, fényűző partik házigazdája volt, amíg a világháborúk magukkal nem hozták a változást, onnantól kezdve minden a feje tetejére.
Ravasz, körmönfont nőszemély, aki egy férjet és számos kérőt „elfogyasztott” a legkifinomultabb módszerekkel. Ha valaki az útjába került, olyankor a lehető legleleményesebb módon próbált megszabadulni tőle. Mindenkin keresztül gázolt, hogy elérje a céljait, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy egykori tolvajbandájára képes volt mérges gázt engedni. Gátlástalan, megbízhatatlan, és sose tudhatod vele kapcsolatban, hogy mikor dicsért őszintén, és mikor készül a hátadba kést döfni.
A 19. századhoz képest viszont stílusban és viselkedésben is sokat változott: karakánsága szembetűnőbb, mint valaha, valamint él-hal a versenyautókért és a száguldásért. A csecsebecsék gyűjtéséről sem mondott le. Mondhatnám, hogy az elmúlt évtizedek alatt bölcsebbé és komolyabbá vált, azonban továbbra is torz elméje kifacsart értékrendje szerint élt.

You're Still Have All Of Me:
Az elmúlt évtizedek alatt sikeresen elkülönítette magát egykori családjától. Édesapja és édesanyja mindketten boszorkánymesterek volt, ráadásul magas nemesi ranggal rendelkeztek, ezért nem volt vitás, hogy lányaikból kisasszonyokat faragnak, akiket különféle családokba beházasítva felhasználnak további hatalom szerzése céljából.
Lyanna ezért gyűlölte a szüleit, mert egy olyan duke-hoz adták hozzá, kinek a viselkedésében bőven volt kivetnivaló, és egy kedves gesztussal se viszonyult a nő irányába. Lyanna képtelen volt beletörődni a sorsába, ezért egy éjszaka mérget csempészett urának a poharába, majd másnap holtan találták a férfit. Ettől függetlenül Lyanna továbbra is előszeretettel viseli a férfi családnevét, amely a fickó halála óta elviselhetőbb, mint a saját családjáé.
A nő szülei azonban nem adták fel a próbálkozást, a fiatal özvegyet sokáig megpróbálták más férfihoz hozzáadni, de Lyanna örökké egyedülálló maradt. Leleményes módon iktatott ki mindenkit az életéből, így egy idő után pletyka keringett róla a férfiak körében, hogy mindenkivel történt valami, aki ezzel a nővel házasságot tervezett.
Lyanna sose ápolt jó viszonyt a testvéreivel, sőt kifejezetten gyűlölte őket, és féltékeny volt rájuk, hogy a kezükbe olyan hatalmat kaptak, amibe ő nem kóstolhatott bele. A nő egy olyan mérgező környezetbe született bele, amely finom, érzékeny lelkét beszennyezte.
A családjához kellene talán sorolni a lélekpárját is, akire hosszú évekig nem gondolt, és nem is foglalkozott vele, ellenben egy unalmas estején elhatározta, hogy megpróbálja megtalálni az illetőt. Már csak azért is, mert élt benne a kíváncsiság, hogy a pasas, vagy nő rendelkezett-e olyan borzasztó természettel, mint egykori családja. Leginkább magának akarta bebizonyítani, hogy mindenki, aki vér, vagy mágia útján kapcsolódott hozzá, idióta volt.




When I Was Younger...



Pillanatok a 19. századból

− Asszonyom, miért tart hollókat? – Az inasom kérdése mosolygásra késztetett. Az olyan egyszerű, butuska emberek, mint amilyen ő is volt, nem érhették a törekvéseimet. Elvégre, nem mindenki akart kitűnni a sorból, én viszont azt akartam, hogy emlékezzenek rám.
Bársonykesztyűbe bújtatott ujjaimmal kinyitottam a kalitka ajtaját, benyúltam, és engedtem, hogy legkedvesebb madaram átmásszon a kezemre. Éreztem, ahogy a karmai finoman belevájnak a szövetbe, én viszont mosolyogva üdvözöltem őt.
Óvatosan végigsimítottam a holló hátán, miközben becsuktam a kalitkát, bezárva a társait. Ezután az inasomra emeltem a pillantásomat: − Azért kedveském, mert a galambok olyan elcsépeltek. Bezzeg az én drágaságaim!
A szolgám értetlen arcát látva felsóhajtottam, és sétálgatni kezdtem a madarammal, aki békésen tűrte minden érintésemet.
− Egy holló titokzatos, rejtélyekkel teli. Egyes mitológiákban azt mondják, ők a kapcsolat az élők és holtak között, az istenek küldöttei, büszke áldott teremtmények. A vikingek szerint a hollók Odin hírnökei voltak, ők hozták-vitték a híreket az istennek. Misztikus lények, és hidd el nekem, az én hollóim ezerszer különbek a Towerben élőknél! – Ezek az állatok tökéletesen szimbolizálták az én lényemet is: büszke, öntörvényű és halált hozó természettel rendelkeztem. Szeszélyességemet London szerte ismerték, s talán ezért is hagytak fel a férfiak a próbálkozással. Egyszer engedtem a családomnak, hogy egy duke-hoz hozzáadjanak, attól a naptól fogva viszont, hogy édes mosollyal mérget adtam neki, nem volt ki megzabolázzon.
S bár a korom nem értett meg, én mégis előszeretettel botránkoztattam meg a népet kirívó ruháimmal, vad frizuraötletekkel, vagy éppen flörtölő viselkedésemmel. Fiatalon özvegyültem meg, de ez nem jelentette azt, hogy ne szerettem volna belefolyni a politikai játszmákba. A férfiakat könnyű az orruknál fogva vezetni, minő kár, hogy ezt a nők közül nem sokan vették észre.
Az inasom mély hallgatásba burkolódzott, és olyan szinten elmerült a gondolataiban, hogy majdnem összegyűrte a pecsétemmel ellátott levelet.
− Most pedig, segíts nekem, és rögzítsd az üzenetet a lábához! – szóltam rá élesen, csak azért, hogy kizökkentsem elmélkedéseiből, elvégre, nem azért fizettem, hogy használja azt a tyúkeszét… Remegő kézzel nekiállt felkötözni az üzenetet. Régimódi voltam talán? Bízhattam volna egy futárfiúra is az üzenetem kézbesítését, én mégis inkább bíztam meg az általam felnevelt madarakban, mint egy suhancban, akit bármikor le lehetett fizetni.
Amint végeztünk, intettem az inasnak, hogy távozhat, én pedig a hollóm társaságában az udvaromban lévő szökőkúthoz sétáltam. Odahajoltam a madaramhoz, édesen elduruzsoltam neki a címet, ahová kézbesítenie kellett, aztán egy csókot nyomtam ébenszínű fejére, és útjára bocsájtottam.
Hosszasan bámultam, ahogy eltűnt a levegőben, aztán visszaindultam a ház irányába, hiszen a ma esti partimon különleges díszvendég fog felbukkanni, így mindennek tökéletesen kellett festenie.


***

Napjainkban

Ahogy elfordítottam a kulcsot, egyből felbúgott a motor. Ez az édes hang még egykori házikedvenceim dalainál is szebben szólt. Megigazítottam a visszapillantó tükröt, feltoltam az orromon a napszemüvegemet, és készen voltam elszabadulni az utakon.
A fülemben egy apró headseten keresztül recsegést hallottam.
− Hé, Holló, itt vagy? – Az egyik társam jelentkezett. Nagy durranásra készültünk, elvégre az a gyémánt igencsak értékes darabnak számított.
− Készen állok – feleltem kurtán, miközben az utcára kihajtva fokozatosan gyorsulni kezdtem. A száguldás okozta függőség új értelmet adott az életemnek, arról nem is beszélve, ahogy egyre idősödtem, úgy vonzottak maguknak a csillogó, méregdrága tárgyak. Jó néhány évtized elrepült felettem, mégis, most éreztem magam igazán szabadnak. – Csak mondd meg, hol szedjem fel a többieket.
Egy címre volt szükségem, semmi többre, és utána könnyedén kihoztam őket. Könnyű volt velük dolgozni: felmértük a terepet, megszereztük a szajrét, utána felhúztuk a nyúlcipőt, és osztoztunk. A mai nap viszont más volt. Sokkal nagyobb terveim voltak, amikről nem számoltam be nekik.
A forgalomban az embereknek fogalma sem volt arról, hogy a város másik oldalán éppen rablás zajlik, ahogy a bűntársaim el nem tudták volna képzelni az árulásomat. De hát, ahogy mondani szokás: egyszer minden jó véget, és úgy éreztem, eljött az idő, hogy lezárjam velük életem ezen szakaszát.
Az előttem lévő lámpa zöldre váltott, rátapostam a gázpedálra, az autóm könnyedén siklott az aszfalton. Egy valóságos csoda volt ezt a masinát vezetni, egyáltalán nem vágytam vissza az 19. század unalmas hétköznapjaiba.
Negyedóra múlva ott voltam, csodálatos ívvel vettem be a kanyart, a csapatom pedig gyorsan bemászott az autóba. Előre is fájt, hogy meg kellett válnom ettől a kicsikétől, viszont szükséges áldozat volt.
− Húhúúú! Soha nem fognak minket elkapni! – bokszolt a levegőbe az anyós ülésen ülő srác. Nemrég vettük be a csapatba, a lelkesedése pedig elmondhatatlanul bosszantott. A szemem sarkában láttam, hogy a szajrét ő cipelte magával. Nem szóltam egy szót se, elismerő, bájos mosolyt villantottam rájuk, majd a legnyakatekertebb útvonalakon haladtunk végig a városon, amíg el nem értünk egy elhagyatott raktárépülethez.
Ott leállítottam a motort, és drámaian felsóhajtottam. Egyáltalán nem fognak hiányozni, az autóm annál inkább.
− Miért itt álltál meg? Nem ez a megbeszélt hely – ráncolta össze Megan a homlokát hátul. Talán őt kedveltem a legjobban a csapatból, azonban túl jó megfigyelő volt, el kellett hallgattatnom.
− Változott a helyzet – válaszoltam röviden, és kicsatoltam az övemet. Óvatosan kinyitottam az ajtót, elvettem a kulcsaimat, és megnyomtam egy gombot. – Mostantól szóló játékos vagyok – tettem hozzá, kikaptam az új fiú kezében a táskát, amelyben a gyémánt rejtőzött, és kiugrottam a kocsiból. Azonnal lezártam az autót, hogy esélyük se legyen megszökni, a légkondiból szivárgó gázt belélegezve esélyük nem volt.
A táskát a hátamra vetve a mutatóujjamra fűztem a kulcskarikát, és fütyörészve pörgetni kezdtem a kulcsaimat. A raktár felé tartottam, ahol egy másik autóm parkolt, amellyel magam mögött hagyhattam ezt a várost.
Az életem kezdett ellaposodni, azonban megneszeltem valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet, és egy bizonyos Beacon Hills nevű városba vonzott…br>







"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok"°


Lydia Anna Cavendish
Lyanna Cavendish 02d953f342f295d485e020f45f740cc7d073dd81
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Lyanna Cavendish Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Dec. 06, 2019 9:58 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Lyanna *-*

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért eddig várakoztattalak az elfogadásoddal, nincs rá mentségem!
Viszont! Hát meg kell mondjam, ilyen karakterrel még nem találkoztam, pedig azért itt tengetem a napjaimat már néhány éve. Very Happy Az egykor még férfigyilkos virágszálból egy ilyen adrenalinra szomjas tolvaj hölgyemény lett... Nincsenek is megfelelő szavak rá, egyszerűen különleges, amit kihoztál Jackie keresettjéből. aww
A jellemrész különösen tetszett, hiszen Lyanna minden egyes tulajdonságára találtál valami megfelelő hasonlatot, ami színessé tette a leírást. A családja meg... Hát, igazán sajnálom, hogy a daimon léte miatt így kiközösítették, de végül talán ez kellett neki ahhoz, hogy végül egy ilyen badass nőci érjen belőle. úúú Tökéletes párosítás lesz Jonathannel, azt már most látom.
Ami pedig az előtörténetedet illeti; hát, erre a legjobb szó a "vagány" lenne, na meg persze az "izgi", és ezzel szerintem el is mondtam mindent. Összességében fantasztikusan fogalmazol, már most megszerettem ezt a bolond nőszemélyt, úgyhogy nem is húzom tovább az időt...
El vagy fogadva! Fuss foglalózni, aztán irány a játéktér! Vár rád egy kattos hasfelmetsző, aki bizonyára nagyon fog örülni a társaságodnak. Rolling Eyes



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
Lyanna Cavendish Original
Lyanna Cavendish Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Lyanna Cavendish Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Lyanna Cavendish

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Daimon-
^
ˇ