Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Dylan Hicks

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel EmptyDylan Hicks
Today at 12:45 am



Lettie & Silas ▪ Wow, I didn't expect to see you

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel EmptyScarlett Atkins
Today at 12:42 am



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel EmptyEthan Wayne
Today at 12:30 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel EmptyJulia Hunt-Kozma
Today at 12:07 am



Julia & Hugo

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 11:28 pm



Meadow Carmilla Carrow

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel EmptyDaniel Nicholson
Yesterday at 8:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 +16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Csüt. Dec. 05, 2019 6:47 pm

Michael Reid
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek




To: Sheilah


Mindenkinek vannak elcseszett napjai és az utóbbi időben annyi munka akadt, hogy igazából egyesek puszta létezése is idegtépőn hatott Michael-re. Az ember fia azt hinné a városban létrehozandó káosz és az abból fakadó háborús gyümölcs beszedése leginkább katona dolog. Lószart! Ugyan annyi végtermék zúdul a kutatók és laborpatkányok nyakába is, mint bármelyik lövöldöző marha vállára. S ha már kérődzők:
— Nem tudnátok kevésbé hangosan kibeszélni; ki, melyik kurvát baszta meg múlt héten?! — felcsattanó hangjában az indulat jól kivehető volt. Mögötte pár méterre öt fegyveres férfi várakozott és míg a frissen leölt természetfeletti lények mintáinak begyűjtésére vártak úgy döntöttek obszcén stílusban megvitatják a legutóbbi buli eseményeit. Ez a stílus pedig egyre jobban bepöccentette a doktort. Nem elég, hogy elvesztettek egy embert ebben az akcióban, de még azokat a mocskos szájú vadbarmokat is hallgatnia kellett. Az ő pofája se makulátlan és való igaz, egyetlen nem-emberi lényről se mondhatta el, kebelbarátok, de mindennek van egy határa. Egy vékonyka vonal, amit átlépve nagyon hamar szörnyetegekkel találhatjuk szembe magunk.
Visszafordulva épp az utolsó mintákat szedte össze, már csak el kellett volna tenni a többi közé abba a szépséges vállpántos táskába mikor a pusmogássá vált halk hangok egyszerűen abba maradtak mögötte. Fel sem tűnt neki igazából, míg a közeledő katonai bakancsok alatt lévő apró kövek morzsolódó hangja abba nem maradt és egy fegyver hideg csöve nem szegeződött fejének.
— Mit művelsz? — dermedtek meg mozdulatai.
— Lássam a kezeidet! Állj fel! Lassan! Te rohadék. — Michael alighogy megemelte kezét és fordította fejét a másik négy katona felé máris szemtanújává vált annak, miként felháborodni készülő, hűségesnek látszó társát egyszerűen lelőtték. Egy másikat is, ám az úgy tűnt szívósabb és egy golyó nem elég neki. Egy átkozott fölé lépve eresztett bele még egyet. Így maradt magára három fegyveres, jól képzett férfival, akik jól láthatóan nagy haverok lehettek.
— Mi a fasz bajotok van? — értetlenül torzultak el arcának izmai.
Pattanásig feszült idegekkel figyelték a mindig öltönyt viselt doktort miközben hol egyikük, hol másikjuk magyarázta milyen veszteségek érték őket az Árész-programnak hála. Évek teltek el azóta és szinte csak a megfelelő alkalomra vártak, bosszújúkat formálták, ízlelgették fejben és lejátszották újra meg újra. Meg sem fordult elméjükben a racionalitás. Sőt! Köszönő viszonyban sem álltak vele. Nem érdekelte őket a nagyobb kutyák veszettsége, hiába próbált egy-egy szóval a maga oldalára állítva lázadókat farigcsálni a férfiakból, hamar egyértelművé vált Michael számára: ezek csupán veszett korcsok. Néhány selejt, akik a vesztét okozhatják ennek a csodálatos tónak a partján, hacsak…
— Ó. — immáron nyugodt tekintettel formálta ajkaival kerekre eme hangot és úgy mérte végig a három családapát, kik gyermekeiket a programban vesztették el. Az eljárás egyszerűen nem tökéletes és tele van zsákutcákkal, kisiklott példányokkal és gyönyörű, véres, mocskos halállal. De, ilyen egy kutató élete, nemigaz? Vannak vakvágányok és veszteségek, ám a tudomány oltárán mindenünk feláldozva eljuthatunk a tökéletességig, a várva várt eredményig. A Sors fintora pedig alaposan megkeverte a lapokat;
Kihasználva a pillanat tört részét, mikor a férgek figyelme lankadni kezdett és erőfölényben hitték magukat a mellette lévőt megragadta, megütötte és fegyveréért nyúlva igyekezett megfordítani az állást. Hangos dörrenések törték meg az éjszaka csendjét, egy golyó súrolta a vállát, mígnem azon kapta magát pár oda-vissza ütést követően, hogy a földön fekszik és még mindig három ellenfele van. Bár, az egyikük súlyosan megsérült, az adrenalin elég erőt adott neki a mozgásra és a diadalittas ötleteléshez: Mi lenne, ha megmutatnánk ennek az átkozottnak, mégis milyen a másik oldalon állni? Mit szóltok, Fiúk, adjunk neki egy adaggal? Azzal a mintákért nyúlva válogatni kezdett a fecskendők között.
— Nem. Nem akarjátok ezt. — próbált távolabb kúszni a hátán fekvő tudós, de ő maga is tudta, nem csupán erőfölénnyel, de tűzfölénnyel is szembe kell néznie. S mint mondottam, a Sors ma éjjel igencsak markában tartja az események fonalát. Ördög se tudja honnan, de egy ismerős idegen bukkant fel ekkor a világ sötétjéből.



I get wicked
• 629 •
• remélem megteszi :3 •
• by Đ





chaos is so gorgeous, so pure but nothing as heavenly as
dying in the arms of a beautiful woman



Michael Reid
+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel Tumblr_pwyu0z0rJr1yrvbewo5_r1_250
+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel Tumblr_pwyu0z0rJr1yrvbewo6_250
Look at the world around you.
It's coming apart.

Age :
35
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
hunter

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 08, 2019 6:08 pm

Sheilah Blackwood
hibrid: félvér lény, ki áthág minden szabályt

michael & sheilah
·····················
† the enemy of my enemy is my friend

Ez az egész város pusztulásra van ítélve. A környéke is, sőt... Mondhatnám, hogy az egész rohadt Egyesült Államok a saját temetésére vár. Az Árész-program mindenhol ott hagyta már a nyomait, a vezetőség az ujjai köré csavart több száz, sőt, talán több ezer pénzes támogatót, akiknek hála olyan könnyedén dolgozhatnak mindenféle új módszereken, hogy meg se kottyan a tárcájuknak. Gyűlöltem őket. Mindegyiket, kivétel nélkül. Vágytam a vérükre, a húsukba akartam vájni a pengémet, a fél táramat a fejükbe ereszteni és a végtagjaikat egyesével kitépkedni a törzsükből. Kívántam, hogy szenvedjenek, ordítsanak a fájdalomtól és könyörögjenek a kegyelemért. De talán a leghőbb vágyam az volt, hogy már várjanak rám. Hogy tudjanak az érkezésemről, és arról, hogy nem kímélem meg egyiküket sem. Féljék a nevemet. Rettegjenek az árnyak közt megmozduló lényektől. És felismerjék halálukat a felbukkanásomban.
Mindez fűtötte a bennem gyúló haragot, a belső vadállatomat felhergelte és felforralta a véremet. Tennem kellett valamit. Nem ülhettem tétlenül a kétszobás lakásomban, a fegyvereim élesítésével szórakozva, mérgeket keverve és a helyi hírcsatornát bámulva. Menni akartam, így alapos felszerelkezés után egyszerűen kinyitottam az ablakot, és kiugrottam. Néhány méter zuhanás után egy könnyed érkezéssel a kemény betonra kerültem, bakancsom talpa csattant a földön. Felegyenesedtem, és futásnak eredtem. Az ösztöneim a város határán kívülre vezettek, az erdő mélyére, mert tudtam, hogy készül valami. A zsigereimben éreztem, a tarkómban megszűnni nem akaró bizsergés jelezte, hogy az ellenség megmozdult. Érzékeim már kiéleződtek az árészosokra. Minden mozzanatukra és apró akciójukra. Azt is éreztem, amikor először tették be a lábukat a városba. Egyszerűen megváltozott az itteni légkör. Sötétebb lett, a levegő szinte lélegezhetetlenné vált, és olyan vészjósló energiák szabadultak fel, amik rögtön agressziót váltottak ki belőlem. Lehet, hogy pusztán képzeltem mindezt, de igazam volt. Itt voltak. És arra készültek, hogy gyökerestül irtsák ki a természetfelettieket.
Régen támogattam volna az ötletüket, de amit tettek velem, az száznyolcvan fokos fordulatra kényszerítette a gondolataimat. Eggyé tettek az ellenségeikkel, és fegyverként akarták felhasználni az erőmet, a tudásomat. Mindent, amit ők adtak nekem. Csakhogy... Arra nem számítottak, hogy ezért cserébe nekikezdek a tömegmészárlásnak. Először az orvosaim és az ápolók. Aztán a katonáik. Howard Buxton, az egyik pénzes zsákjuk. És most...
Most csak mentem a fejem után. Követtem a szagokat, a hangokat és a mindenféle jeleket.
Lövések. Majd a távolból szavak úsztak felém. Nem értettem őket tisztán, a lábaim alatt csörgő falevelek zaja elnyomta őket. De tudtam, hogy valami baj van. Valakik veszekszenek. Vagy legalább is elég ellenségesek egymással.
„Mi lenne, ha megmutatnánk ennek az átkozottnak, mégis milyen a másik oldalon állni?...”
Ezt már tisztán értettem. Közel voltam. Nagyon, de nagyon közel. Az egyik fa alacsonyabban fekvő ágába kapaszkodtam, és felhúztam magam. Nem akartam, hogy hallják a lépteimet. Tisztán láttam, mi történik. A miértjét még nem tudtam megállapítani, de tudtam, hogy a fegyveresek a rosszfiúk, a földön fekvő pedig... Tudja franc. Lett volna hozzá pár kérdésem, így őt egyelőre nem terveztem bántani. Aztán majd meglátjuk...
Kivettem az egyik kis tőrt a tartójából. Nyomtam egy csókot a markolatára, majd egy pontos hajítással útjára engedtem. Az egyenesen az egyik fickó fejébe állt, aki így azonnal össze is esett.
Ezután rontottam elő a rejtekemből, hogy nekiessek a következőnek. Persze számítottam rá, hogy a lőfegyverek miatt nehezebb dolgom lesz, így mialatt az egyik nyakába ugrottam, hogy egy mozdulattal a földre rántsam magammal, a lendületemet kihasználva a másik kezéből kirúgtam a puskát. Két legyet egy csapásra. Már csak meg kellett ölnöm őket.
Szerencsémre pont a halott pasas közelében terültünk ki, így gyorsan a fejéből kiálló tőrért nyúltam, kirántottam a koponyájából, és belevágtam a szorításomtól vergődő katona nyakába. A vére szanaszét spriccelt, de nem érdekelt. Már megszoktam, hogy minden cuccomat kivághatom a kukába egy ilyen akcióm után.
A harmadikkal már némileg bajban voltam, mert ő ez idő alatt nem a társa segítségére indult, hanem egyenesen a fegyveréért. Így mire talpra álltam, hogy befejezzem a melót, ő már rám szegezte azt, de úgy remegett, mint a nyárfalevél.
- Húzd meg a ravaszt, te rohadék - mordultam rá, egy vállszélességű terpeszben állva. Csöpögött rólam a bíbor színű, ragacsos folyadék, az arcom tele volt vele és az ökölbe szorított kezemről is csordogált. A tekintetem tűzben égett, tüdőm azonban egyenletes tempóban emelkedett és süllyedt. A szívem se zakatolt. Csupán elmémet kezdte elborítani a vörös köd, de még volt bennem annyi, hogy eljátszadozzak az utolsóval, mielőtt még őt is a sírba küldöm. - Gyerünk, képes vagy rá. Húzd meg - unszoltam tovább, közben lassan elindultam felé. Ő meg se moccant, csak reszkető kézzel fogta rám a fegyverét. Az ajkai elnyíltak, tehát valamit mondani akart, de nem jöttek ki szavak a száján. Nem számított rá, hogy valaki így elbánik majd a haverjaival.
Olyan közel értem hozzá, hogy már ki se kellett nyújtanom a kezem ahhoz, hogy elérjem a puskája csövét. Így hát megragadtam azt, és egyenesen a homlokomhoz nyomtam, rezzenéstelen arccal.
- Tedd meg! - parancsoltam rá. Még néhány másodpercig habozott, majd láttam, ahogy megmozdult az ujja a ravaszon. De még mindig semmi. Gyáva alak... - Szégyent hozol a fajtádra - szólaltam meg ismét, csupa gyűlölettel a hangomban. Ezután egy pillanat alatt kirántottam a férfi kezéből a puskát, megfordítottam, és a felé szegeztem a végét. - Megmutatom, hogy kell ezt - tettem hozzá, majd azonnal meghúztam a ravaszt. Ilyen közelségből akkora erővel érte a lövés, hogy a szíve, és a tüdejének egy része külön darabokba válva szakadt el a testétől, majd ő maga is a földre került, egy tátongó lyukkal a mellkasa közepén.
Hogy kifejezzem „tiszteletemet” iránta, ráejtettem a fegyvert a hullájára, s csak eztán fordultam az életben hagyott férfi felé.
- Mi dolgod van ezekkel? - böktem állammal az egyik halott felé. Sose lehettem elég óvatos, így a távolságot is tartottam tőle, amíg nem voltam benne elég biztos, hogy ártalmatlan az illető.



there's this darkness in me and i don't know where it comes from.


Sheilah Blackwood
+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel 5265c4e292f80cacbd649def42e97fbd
Tartózkodási hely :
BH

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

+16, Sheilah + Mike, találkozz teremtőddel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Külváros :: Silence tó-
^
ˇ