Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Drew Lamarck/Masanori

The gamer werewolf EmptyDrew Lamarck
Today at 10:57 am



Avatarfoglaló

The gamer werewolf EmptyHugo Marlowe
Today at 2:09 am



Hugo

The gamer werewolf EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 8:25 pm



Elkészültem!

The gamer werewolf EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 5:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

The gamer werewolf EmptyFawn Olossë
Yesterday at 3:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

The gamer werewolf EmptyVale Pedersen
Yesterday at 1:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Delsin Aver, Drew Lamarck, Elisha Grant, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 The gamer werewolf

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Pént. Dec. 06, 2019 8:04 pm

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Kaiser Walderdorff
Akármilyen játékot is játszol, eljön benne az a pillanat, mikor a játékosoknak ki kell teríteniük a kártyáikat egymás előtt.


Becenév:
Kai, Cavalier
Születési hely:
Beacon Hills
Kor:
24
Nemi beállítottság:
Hetero
Faj:
Vérfarkas
Play by:
Niclas Gillis
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
A jellemem két részre választható, no nem azért, mert személyiségzavaros lennék, ennél kicsit másabb dolgok állnak a háttérben. Nevezzük önbizalomhiánynak és túlzott kockaságnak, okés?
Szóval, létezik az a személy, akit a körülötte élő emberek csak Kainak, vagy Kaisernek ismernek. Az a bohóskás, csendes, időnként kissé ügyetlen, de jólelkű srác, aki minden bántást és sértést lenyel, nem szól vissza, csak tűr és tűr és tűr a végtelenségig. Belegondolva, irtó visszafogott természet vagyok, arról nem is beszélve, hogy például nem tudok normálisan két szót váltani azzal a lánnyal, akibe úgy ovi óta bele vagyok zúgva, vagy éppen nem tudok visszaugatni azoknak a srácoknak, akik gyerekkoromban annyit megaláztak.
A lényeg: Kai békés, aranyos és… Lényegében a legtöbb ember számára láthatatlan.
Úgyhogy valahogy itt jön képbe Cavalier – ez a gamer tagem a legtöbb kompetetív játékban −, aki szinte szöges ellentéte annak a képnek, amit a külvilág lát belőlem. Bár az arcomat elfedem, a hangomat pedig eltorzítom, amikor streamelek, mégis sokkal kényelmesebben érzem magam így a bőrömben. Cavalierként kimerem mondani amit gondolok, vagy érzek, úgy hogy a stílusom továbbra sem bántó. A világhálón keresztül egy magabiztos, határozott emberként ismernek, aki… Aki nem szállt el magától, mert egy minimális hírnévre tett szert gamer körökben. Rengeteg ismerősöm van online, olyanok, akikkel még soha nem is találkoztam, mégis előbb vallom őket a barátaimnak, mint a közvetlen környezetemben lévőket. Online akadnak olyan srácok, akiknek példaképet próbálok mutatni, másokat igyekszem megnyugtatni, hiszen tudom, hogy az élet nem egyszerű.
Cavalierként nem csak az a célom, hogy profi játékos legyek és másokat szórakoztassak. Ó, ennél sokkal több van bennem. Adni akarok az embereknek, teljesen mindegy, hogy mit: reményt, örömöt, vigaszt… Csupa jó emlékeket, bátorítani akarom őket, hogy egy jobb jövőt építsünk fel együtt.
Épp ezért – meg mellette azért is, mert az elmúlt pár évben meg kellett barátkoznom a vérfarkasléttel -, olyan iszonyatos belső vívódásokat tolok le éjjelente, hogy az hihetetlen. Az elmém folyton azon pörög, hogy miként moshatnám össze Kait és Cavaliert, hogy… Nem is tudom… Hogy talán teljesen önmagam lehessek? Ja, azért elég gáz, hogy nem tudok felszabadulni az emberek között, mert attól félek, hogy nem fogadnák túl jól a valós énemet, és ez alatt nem a bundásra gondolok…

You're Still Have All Of Me:
Hú, a családomról évekig mesélhetnék, akkor se érnék a végére, szóval kezdem egy kis összefoglalóval:
Családfánk egészen az 1600-as évekig visszavezethető, legalább is, addig olvastam utána, aztán annyira már nem izgatott a dolog, de német felmenőkkel rendelkezem, sőt az őseim közül választófejedelmek kerültek ki még a Német-Római Császárság idején. Ez azért elég menőn hangzik… Sőt, akkoriban a családom férfi tagjai közül néhányan egy lovagrendhez tartoztak.
Rengeteg kacifántos történetet tudnék ezekről is mesélni, de ezt csupán érdekesség gyanánt említettem. A jelenre visszatérve: Amikor a szövetségesek elfoglalták Németországot, majd felosztották egymást között, a nagyszüleim menekülni próbáltak. Egyik nap még békésen járták Berlin utcáit, másnap arra eszméltek fel, hogy egy hatalmas fal, szögesdrót és fegyveresek választják el egymást a két városrészt. Szóval, fogták magukat, és Amerikába költöztek egy békésebb élet reményében. Hogy miként kötöttek ki Beacon Hillsben? Ez egy nagyon jó kérdés, sajnos nem tudok választ adni rá, hiszen a nagyszüleim már elhunytak, és ezt nekem sem válaszolták meg soha.
De én már a fivéremmel, Adriannal ideszülettem, itt nőttem fel, s sajnos már cseppet sem ragaszkodom a német gyökereimhez. Ellenben a bátyámon olyan szinten tudok néha függeni, hogy időnként elkönyvelt fojtótövisnek. Amúgy nagyon jó viszonyunk, egy tech cégnél dolgozik, és egy istenverte zseni. Ő szerzett nekem drónt, felszerelést a videóimnak, sőt addig bütykölt egy mikrofont, amíg el nem tudtam torzítani vele a hangomat. Olyan szinten keni-vágja ezeket a kütyüket, hogy néha már irigy vagyok rá. Jó srác amúgy, igen barátságos természet, csak gyakran túlmélyen beleássa magát a munkájába, főleg az utóbbi időkben, mióta szakított az ostoba barátnőjével…
A szüleim pedig… Anya az óvódában dolgozik, gyerekekre vigyáz. Valahogy nem lehet őt kiszakítani abból a környezetből, de nem is baj, szereti a kicsiket. Nekünk is mindig mindent megadott, igazi anyatípus, aki ha beteg vagy, akkor is éjjel ébren virraszt az ágyad felett. Egy valóságos tündér, jobb anyukát nem is kívánhatna az ember.
Apa… Nos, ő épp olyan bohókás, mint amilyen én is vagyok időnként. Szeret családi körben mókázni, bár a külvilág számára nagyon komolynak mutatja magát. Ne higgyetek neki, mert nem az! Viszont mindig bátorított engem és a testvéremet, hogy küzdjünk a céljainkért, és azt is elfogadták idehaza, hogy nekem ez a virtuális világ egy menedék. (Bár azt a sporttábort nem felejtettem el, de hát szükséges rossz volt ahhoz, hogy jó irányba induljak el, de komolyan apa, azért a vérfarkast kihagyhattátok volna onnan.)




When I Was Younger...


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pufi kissrác, akit Kaisernek hívtak. Sokan bántották azért, mert dagi volt, és valamiért előszeretettel nézték labdának, és rúgtak bele ott, ahol érték. Pedig Kaiser rendes srác volt: sose bántott senkit, megosztotta veled a kajáját, segített a dolgozatoknál, sőt még a lányokat előre is engedte az ajtóban.
De a világ olyan gonosz volt, hogy mindig a legrendesebb emberekkel szeretett kikezdeni, szóval Kai se menekülhetett a gúnyolódások célkeresztjéből.
Egészen egy csodálatos nyári napig, amíg az édesapja be nem jelentette, hogy a fiú bizony sporttáborba fog menni három hónapra, mert nem normális, hogy egész nap a számítógép előtt gubbaszt. Szóval, Kainak választania kellett: vagy elmegy a táborba, rendbe szedi magát, és az életét kibalanszolva játszhat tovább, vagy lemond a virtuális világról, amely örömet és vigaszt nyújtott neki a nehéz időkben.
Nem volt egyszerű dolog, de végül csak rábólintott a táborra. Fogalma sem volt arról, hogy ezzel a döntésével fenekestül felforgatja majd az életét…
Teltek a napok, hetek, hónapok… A rengeteg mozgás és az étrend miatt változások látszottak a fiún: eltűnt a tokája, a karjai körüli kis hurkák, lejjebb ment a pocakja és egyéb apróságok. Kezdetnek nem volt rossz, de közel sem volt elég ahhoz, hogy új emberként térjen vissza, és attól félt, hogy odahaza vissza fog süppedni a korábbi életmódjába.
Épp ilyesmi gondolatok gyötörték egyik éjszaka, amikor a táborhoz közel eső erdő szélén bóklászott kavicsokat rugdalva. A telihold előbújt a sötét felhők mögül, a levegőt pedig fájdalmas kiáltás szelte át.
Kai – tekintve, hogy rendes fickó volt −, azonnal a hang irányába eredt, hátha valamelyik táborozó bajba került. Nem is sejtette, hogy azon a tisztáson, amelyre érkezett, egy teljesen átalakult vérfarkas várja majd. Minden olyan hirtelen történt, hogy esélye sem volt lereagálni azt, ahogy a farkas nekirontott, és megharapta.
Néhány nappal később, az egyik srác megkereste őt, és bocsánatot kért a balesetét. Elmesélte neki, hogy pontosan mi is történt, Kai pedig annyira sokkot kapott, hogy roppant férfiasan elájult.
A gyengélkedőn tért magához. A srác ott gubbasztott az ágya mellett, bűntudat csillogott a szemeiben, Kai pedig visítani szeretett volna a félelemtől. Napokig kerülgette a fiút, míg arra nem eszmélt rá, hogy valami változás indult meg benne. Egyrészt, gyakrabban volt feszült és nehezen kezelte az indulatait, másrészt egyre erősebbnek és fürgébbnek érezte magát (megnyerte a futóversenyt is, holott világéletében ki akarta köpni a tüdejét még a legkisebb táv lefutása után is), és ekkor elhatározta, hogy mégis csak utánajár a dolgoknak, mert ha nem szórakoztak vele, akkor komoly bajban volt ő is és a környezete.
Szóval Kai felkerekedett, hogy levadássza állítólagos átváltoztatóját. Hosszú, kínkeserves hetek után megtanulta a vérfarkaslét alapjait, és már nem érzett vágyat arra, hogy a karmaival szétszaggasson egy párnát, amikor valaki ingerelte őt. Sőt, kiderült, hogy nem ketten voltak a táborban vérfarkasok, hanem rajtuk kívül még akadt két-három ember is, akiket a szülei ideküldtek. Szóval a holdfényes éjjeleken együtt tanultak, egymást próbálták megfékezni. Szép kis csapat kovácsolódott össze belőlük, de egyszer minden jónak vége szakadt. Ilyen volt ez a kis társaság is, hiszen amint a nyár véget ért, mindenki ment a maga útjára.
Kai egyedül maradt, de már nem volt ugyanaz az ember. Mármint külsőre és belsőre is teljesen megváltozott, még a saját családja sem ismert rá, annyira lefogyott és másabb lett az arca. Persze, Kai nem volt bolond, a szüleinek nem számolt be arról, hogy megharapták, úgyhogy csak a tábor eredményességét tudta dicsérni.
Aztán, amikor megkezdődött az új tanév, mindenki összesúgott a háta mögött, mert nem tudták kicsoda. Többet nem szórakoztak az egykori pufi sráccal, viszont benne az olyan mély sebeket ejtett, hogy azóta se volt képes megnyílni a környezetének, de ez már egy másik történet…






Kaiser Walderdorff
The gamer werewolf Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

The gamer werewolf Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Dec. 06, 2019 10:19 pm

Daniel Nicholson
pokolkutya: a természetfeletti létezésének lángoló ôre
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Kaiser 95

Hát haver, te aztán nem vagy semmi. Olyan szinten sikerült belopnod magad a szívembe, hogy legszívesebben most keblemre szorítanálak, és olyan hülye fejet vágva simogatnám a buksidat, miközben azt motyognám neked, hogy "Nem lesz semmi baj, az emberek bénák, te jó arc vagy..." - vagy valami ilyesmit. The gamer werewolf 1197302402 Röviden; egy pillanat alatt eldobom a férfiasságomat, csak hogy kicsit megszeresselek, ha már a külvilág ilyen csúnyán bánt veled.
Annak viszont nagyon örülök, hogy egy ilyen rendes kis család vesz körül, így legalább ők nem bántanak, hozzájuk bármikor menekülhetsz a gondjaid elől. Azaz menekülhetnél, de ugye tudjuk, hogy a belső állatod miatt ez kissé nehéz feladat... Ismerős érzés, szóval pacsit rá! Annak a szerencsés lánynak meg amúgy tessék végre bevallani az érzéseidet, nehogy nekem lemaradj róla! rukiddin
Ez a táboros kaland ezek szerint sokkal izgalmasabban alakult számodra, mint az tervezve volt. Barátom, az élet bizony nem habos torta, ezt sajnos mindenki megtapasztalja előbb vagy utóbb. De ahogy elnézem, neked nem lesznek gondjaid a varkasléttel, remélhetőleg ez nem is fog változni a jövőben. Very Happy
Na de eleget dumáltam már; elfogadlak, úgyhogy foglald le a csinos kis pofidat, aztán fuss játszani! A csajt meg ne felejtsd el megkeresni, különben popsin rugdoslak! Razz



red is the color of extremes; of love and lust,
seduction, violence, danger...


Daniel Nicholson
The gamer werewolf Original
The gamer werewolf Tumblr_pz84heFQKG1u96lrwo3_540
Tartózkodási hely :
Beacon Hills

The gamer werewolf Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

The gamer werewolf

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Vérfarkas-
^
ˇ