Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Drew Lamarck/Masanori

colin & ethan ~ burglaries can be so boring EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

colin & ethan ~ burglaries can be so boring EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

colin & ethan ~ burglaries can be so boring EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Elkészültem!

colin & ethan ~ burglaries can be so boring EmptyHugo Marlowe
Yesterday at 4:27 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

colin & ethan ~ burglaries can be so boring EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

colin & ethan ~ burglaries can be so boring EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Delsin Aver, Drew Lamarck, Ethan Wayne, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 colin & ethan ~ burglaries can be so boring

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szomb. Dec. 07, 2019 3:28 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Colin & Ethan
Nulla poena sine lege.
music •  remélem, megfelel a CSI tudásunknak Very Happy  • 569

Betörés. Milyen unalmas ügynek számítottak azok! Mégis kirendeltek a helyszínre, mivel más szabad emberük nem volt, és amúgy is azt gondolták, hogy rohadtul nem érek fel a többiek szintjére. Kifejezetten bosszantott a sheriff és a többiek hozzáállása, de hát… Ki voltam én, hogy meg merjem kérdőjelezni az intelligenciaszintjüket? Hiszen ők annyival tapasztaltabbak voltak nálam… Én pedig csak egy kis taknyos voltam, aki még csak nem is a csodálatos városukban nevelkedett fel…
Elárasztott a gyűlölet akárhányszor rájuk gondoltam. Nem becsültek meg eléggé, és mit sem utáltam jobban, mint azt, hogy semmibe néztek. Összepréseltem az ajkaimat, és próbáltam visszafogni az ébredező vadállatot. Az ujjaim teljesen elfehéredtek, ahogy a kormányt markolásztam. Kénytelen voltam azonban a légzésemre fókuszálni, elvégre, az nem vetett volna rám jófényt, ha épp a tetthelyen átváltoznék át. Szinte felnyársaltam a tekintetemmel az autóm előtt elhaladó kollégámat. Érte igazán nem lett volna kár. Főleg amilyen mocskos kis titkai voltak… Tudtam volna róluk mesélni.
A valóságba az anyósülésen gubbasztó német juhász türelmetlen vakkantása rántott vissza. Felsóhajtva csatoltam ki a biztonsági övemet, kiszálltam az autóból, és kiengedtem a kutyámat. Borzongva mélyesztettem a kezeimet a zsebeimbe, miközben feltekintettem a házra: aprócska volt, földszintes kis házikó, amely tökéletesen beillett a környezetbe. Tipikus, olcsó amerikai otthonnak tűnt, amelyet könnyű volt fenntartani.
A társam már az ajtóban állt, és bebocsájtásra várt, miközben én Rookie-val az oldalamon csatlakoztam hozzá. Nem én voltam a nyomozás vezetője, engem csak ideküldtek, hogy „figyeljem meg miként dolgoznak a profik”. Profi… A francokat volt az! Még azt se vette volna észre, amit egyenesen az arcába toltak.
Egy fiatal férfi nyitott ajtót. A felettesem egyből magyarázni kezdett, de feltűnési viszketegségemnek köszönhetően nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe: − Ethan Wayne, nyomozó. Szeretnék feltenni néhány kérdést, amíg a társam körülnéz egy kicsit a környéken – nyújtottam kezet a bejelentést tevő férfinak, miközben ártatlanul a társam arcába vigyorogtam. Láttam, hogy meg akart ölni, és dühös volt, amiért nem hagytam sziporkázni, de annyira sokat járt a szája, hogy frusztrációt váltott ki belőlem.
Dühösen a kezembe nyomta a kameráját, és a fejemhez vágta, hogy felméri a terepet a ház körül. Elégedetten pillantottam utána, aztán visszafordultam a férfi irányába. Finoman a levegőbe szagoltam, ez sajnos borzasztóan rossz tulajdonságom volt, de hát manapság az ember nem tudhatta, hogy kivel is állt szemben. A férfi pedig valami érthetetlen oknál fogva émelyítő tutti-frutti illatra emlékeztett, vagy talán csak ezt próbálta elnyomja a dezodorja illatával. Mindenesetre, első pillantásra egy jól öltözött fickónak tűnt, bizonyára szellemi munkát végzett valahol, de hirtelen ötletem se volt arról, hogy hol.
Megvártam, hogy behívjon minket, elvégre Rookie egy tapodtat se mozdult mellőlem, amíg én azt nem mondtam neki. Talán elküldhettem volna Joe-val, de mivel Joe úgyis egy haszontalan és vak ember volt, ezért ha bent végeztem, akkor kint elvégzem majd az ő munkáját.
− Mit tapasztalt pontosan, amikor hazaérkezett? – Ezalatt gondoltam arra, hogy feltűnt-e neki valami furcsaság: nem ott voltak a tárgyak a helyükön, nyitva találta az ajtót, vagy valamelyik ablakot, hogy mégis pontosan hol forgatták fel a lakást, hogy eltűnt-e valami, vagy nem is nézett körbe, hanem egyből értesített-e minket. – Szeretném, ha elmondana mindent, ami a megérkezésekor történt.
Elvégre, a legkisebb, a legjelentéktelenebbnek tűnő részlet is hasznos lehetett, csupán össze kellett illeszteni a kirakós darabkáit, hogy megkapjuk a teljes képet.





nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
colin & ethan ~ burglaries can be so boring Tumblr_o0lsyoCRNU1s1ab16o2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

colin & ethan ~ burglaries can be so boring Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szomb. Dec. 14, 2019 12:09 am

Colin Moore
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
Ethan &
Colin
i'm shock-collared at the gates of heaven
music •  meglepődtem, hogy még nem küldtek nekünk felvételi levelet a CSI-ből  • 846

A kísértő „mi lett volna, ha” folyton ott lebeg az ember körül, de ez a legtöbbször akkor ugrik be mindenkinek, mikor a dolgok rosszra fordulnak. Valami hasonló derengett nekem is újra és újra, mikor jóval később eszembe ötlött az aznap este, amikor „ismeretlen tettesek” betörtek a házunkba és felforgatták azt. Nem mondom, hogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de mostanra már tudom: mégse voltam eléggé óvatos. Nem egy apró kis jel szúrhatott volna szemet, ha eléggé figyelmes vagyok, de jobban lekötöttek a saját magánéleti problémáim, meg annak tudata, hogy végül is nem raboltak el tőlem semmi pótolhatatlant és úgy hittem Dessától se. Bíztam az igazságszolgáltatásban és Dessában, nem kerestem rejtett… miket is? Jeleket? Üzeneteket? Kódjeleket? Komolyan, nem hittem volna, hogy szükséges lett volna bármi ilyesmit tennem. Az egy dolog, hogy gyanakvó természettel voltam megáldva, de én se kerestem mindenben szánt szándékkal a rosszat és gonoszat… ami hiba volt. Odessa mindig egy veszett kopó és egy seggfej macska jellemének keresztezésének nevezett mikor elege volt belőlem, viszont ez a vadászkutya ösztön akkor hagyott cserben, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. De ne menjünk ennyire előre a történetben…
Dessa aznap este egykori egyetemi csoporttársaival találkozott, miközben nekem is eléggé elhúzódott a munkám az ügyvédi irodában, így egész későn értem haza. Mikor leparkoltam a ház előtt, akkor még nem is tűnt fel semmi furcsaság, való igaz, nem is nagyon kerestem, mert elég fáradt voltam. Mint ügyvédbojtár, így egyelőre nekem jutottak a legszerencsétlenebb feladatok, mint a kávé beszerzése, fénymásolás, irat lefűzés és társai és ha ezekkel megvoltam, csak az után fordíthattam figyelmet bármi komolyabbra. Persze, olyankor se voltam egyedül, inkább csak besegítettem a többi ügyvédnek, elvégre több szem többet lát és minél több ügybe láttam bele és kísérhettem figyelemmel a végkimenetelüket, annál több tapasztalatot gyűjthettem, amit a jövőben felhasználhattam. Vagyis ez volt a terv, más kérdés, hogy néha annyi másodrendű munkát osztottak rám, hogy nem is igazán tudtam bármit is hozzászagolni a tényleges ügyekhez, ha máshogy nem, akkor úgy, hogy mikor lefűztem az ügyvédek jegyzeteit, akkor beleolvashattam azokba és informálódhattam. Persze, azok már lezárt, nem aktuális perekről szóltak, így aztán ki tudja, hogy a jelenlegi jogállások szerint mennyire volt megfelelő az ügy végkimenetele, de… több volt mint a semmi.
Épp ezért mikor fáradtan és kómásan hazaértem csak annyi vágyam volt, hogy ledobjam a lábamról a cipőmet, meglazítsam ingemen a gombokat, majd egy kiadós fürdés után belenézzek valamelyik aktuális sorozatba, amit egyedül nézek. Azért szigorúan egyedül, mert ha valami olyasmit nézek meg, amit Dessa is néz és képes lettem volna nélküle tovább menni… akkor kérdés nélkül megöl.
Magyarán… ez volt a terv. Más kérdés, hogy mikor felkapcsoltam az előtérben a villanyt, már akkor tudtam, hogy a dolog hiú remény csupán.
Egy gyors helyzetfelmérés után – elvégre óvatosnak kellett lennem, hiszen megeshetett, hogy a rabló még a házban van – hívtam csak fel a rendőröket, majd inkább visszamentem az előtérbe. Nem akartam egyedül még mélyebben körbe nézni, mert tartottam tőle, hogy úgymond tönkreteszem a tett színhelyét. Persze, nem kevés aggodalom volt bennem, mert attól még, hogy eddig senki se tűnt fel valamelyik szekrényből, attól még benne volt a pakliban, hogy nem leszek egyedül.
Épp ezért fogadtam mély megnyugvással, mikor végre valaki csöngetett az ajtón.
- Üdvözlöm önöket, Colin Moore, köszönöm, hogy eljöttek– fogadtam el a felém nyújtott kezet, majd elálltam az ajtóból, hogy ne álljuk az útjukban.
- Kérem, fáradjanak beljebb – tettem hozzá. Egészen kiegyensúlyozottan beszéltem, más kérdés, hogy az arcomról már nem ez árulkodott. Nem féltem, de egyszerűen utáltam már annak a gondolatát is, hogy valaki képes volt az engedélyem nélkül behatolni a személyes terembe, feltúrni azt és eltulajdonítani dolgokat tőlem.
Már az előtérben is látszott, hogy itt valami történhetett: a fogason egy kabát se árválkodott, leginkább azért, mert mind a földre lett hajítva, ujjaik kifordítva, ugyanígy a cipő tároló szekrényből is ki lettek dobálva a cipők.
Ahogy beljebb vezetem őket a nappaliban a helyzet ott se sokkal jobb, az egész hely teljesen fel van forgatva.
- Nos… kint az udvaron még nem tűnt fel semmi furcsaság, a házban sötét volt, amin nem lepődtem meg, mivel a lakótársam is ma elfoglalt, későn ér haza. Csak aztán mikor beléptem… nos, alapvetően se Odessa, se én nem vagyunk egy rendetlen fajták, épp ezért eléggé meglepett, hogy a kabátok mit keresnek a földön, a cipők meg szanaszét. Először még volt egy olyan fura gondolatom, hogy Odessa keresett valamit és nagyon sietett ezért nem rakta vissza a helyére a dolgokat, de mikor megláttam a nappalit, akkor már biztos voltam benne, hogy nem erről van szó. Bevallom, először felületesen körbe néztem, hogy vajon itt van-e még betörő, de mivel nem láttam senkit, rögtön utána felhívtam a rendőrséget. Nem akartam nagyon hozzáérni semmihez… tudom, az ember ne támaszkodjon a sorozatokra, de ezekben a helyszínelős filmekben is mindig azt mondják, hogy ne bolygassuk meg a tetthelyet, ezért én se néztem még át alaposabban, hogy mit tulajdoníthattak el a rablók - fejtettem ki a férfinak mindazt, ami eszembe jutott abban a pillanatban. Nem tudtam, hogy mennyire voltam számára nagy segítség, de akkor épp engem egy dolog mozgatott: minél előbb a végére akartam járni az ügynek és rács mögött tudni a tolvajokat.


Colin Moore
colin & ethan ~ burglaries can be so boring JN13LQO
Tartózkodási hely :
beacon hills
Foglalkozás :
ügyvéd bojtár

colin & ethan ~ burglaries can be so boring Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 15, 2019 2:58 am

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Colin & Ethan
Nulla poena sine lege.
music •  remélem, megfelel a CSI tudásunknak Very Happy  •406

Egy gyors bemutatkozást követően elküldtem a kollégámat, hogy nézzen körbe odakint. Úgyis teljesen haszontalan volt, ha pedig beledumált a kérdéseimbe, azzal szabályosan felidegesített, és valljuk be… Nem mutatott volna túl jól Mr Moore előtt, ha jaguárként széttépném a kollégámat.
Így hát kezet ráztam az éjszakai bejelentőkkel. Magabiztos, erős, férfias kézfogás volt az övé. Egyáltalán nem tűnt olyannak, aki a legkisebb nesztől is megijedt volna.
− Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell találkoznunk Mr Moore, de biztosíthatom afelől, hogy mindent megteszünk az ügy érdekében – feleltem, miközben követtem őt az előtérbe. A nyomomban ott járt a kutyám is, bár addig nem mozdult a lábam mellől, amíg utasítást nem adtam ki rá.
Ahogy Mr Moore is említette: fel volt forgatva az előcsarnok. A kamerámat felemelve készítettem egy-két kép a helyiségről, majd leguggoltam az egyik kiforgatott zsebű kabáthoz.
Nem szóltam egy szót se, bár láttam Rookie-n, hogy az egyik dzseki valamiért zavarta őt. Hiába néztem át azonban a zsebeit, néhány zsebkendőn kívül semmi mást nem találtam benne. Így hát követtem az emberünket a nappaliba, amíg ő elmesélte a hazaérkezésének a pillanatát.
− Helyesen tette. Nekem is könnyebb átlátnom az egészet, ha az eredeti állapotok fogadnak – bólintottam, miközben készítettem néhány képet. Valaki valóban nagyon kereshetett valamit. Először az ablakokhoz mentem, hogy ellenőrizzem azok épségét és nyithatóságát, azonban tekintve, hogy mindegyik ablak jól zárt, és betörésnek itt nyoma sem volt, ezért Colin felé fordultam.
− Nos, nyilvánvalóan nem a bejárati ajtón és nem is itt jöttek be. Van esetleg másik bejárata a háznak, vagy esetleg betörhettek egy másik ablakot? – fordultam érdeklődve Mr Moore irányába, hiszen ahhoz, hogy rekonstruálni tudjam az otthonukat, tényleg minden apró részletre szükségem volt. – És még egy kérdésem lenne: Ha most alaposan körülnéz, akkor hiányzik innen valami? Számomra nagyon úgy tűnik, hogy konkrét céllal érkeztek a betörők, ugyanis a drágábbnak tűnő holmikhoz nem nyúltak hozzá. – Ezt még szerettem volna tisztázni vele mielőtt még mutatja az egész házat, sőt örültem volna neki, ha minden szobát alaposan átnéztünk volna, hogy kiderítsük hiányzott-e valami.
− Mondja, Mr Moore, lehetséges, hogy a napokban vettek valamit, vagy önökhöz került bármi, amit más is szeretett volna megkapni? – kérdezősködtem tovább, hiszen lehetséges, hogy teljesen rossz nyomon jártam, de tekintve, hogy az értékeket itt hagyták, ezért csak arra tudtam először gondolni, hogy valamire nagyon szükségük lehetett, ha ennyire képesek voltak felforgatni ezt a helyet.
Kezdetnek ennyit elégnek éreztem, bár rengeteg kérdésem lett volna róla és a lakótársáról is, azonban először a házat akartam felmérni lehetséges nyomok után.






nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
colin & ethan ~ burglaries can be so boring Tumblr_o0lsyoCRNU1s1ab16o2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

colin & ethan ~ burglaries can be so boring Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Szomb. Dec. 28, 2019 2:08 am

Colin Moore
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
Ethan &
Colin
i'm shock-collared at the gates of heaven
music •  meglepődtem, hogy még nem küldtek nekünk felvételi levelet a CSI-ből  • 557


Külső megfigyelőnek talán úgy tűnhetett, hogy túlzottan is jól kezelem a helyzetet, pedig… nem voltam túl boldog. Talán már csak azért sem néztem végig a házat, mert nem akartam belegondolni mi mindent tulajdoníthattak el tőlünk. Egyelőre még a sokk nagyobb hatalommal bírt felettem, mint a harag, pedig az is ott lappangott már bennem valahol mélyen. Igaz, egy olcsóbb apartmanba a jó ég gondolta volna, hogy betörnek, meg az ember agyában mindig az kattog: annyi ehhez hasonló ház van itt, miért pont a miénket választanák? Mitől lenne más, kiemelkedőbb, mint a többi? Csak egy a sok közül… és igen, valamiért mindig ezzel rontjuk el, mert azt hisszük: „pont velünk ez nem történhet meg”. A helyzet akkori állása viszont rámutatott: dehogy is nem. Más kérdés, hogy később kiderült, nem egy véletlen választás volt a mi kis bérleményünk, de ez egy másik történet.
- Köszönöm – biccentettem a nyomozó szavaira, majd a nappaliig vezettem őt és rendőrkutyáját. Láttam, mikor a kutya megakadt az egyik kabátnál, ami miatt én is érdeklődve néztem a fejleményeket, de így ránézésre úgy tűnt, semmi érdekeset nem fedeztek fel. Még.
- A konyhánál a hátsó ajtó… bár akkor vagy nálunk át kellett jutniuk a kerítésen, vagy a szomszédnál – fejemmel intettem a konyha irányába. - Ugyanígy ott az ablakon keresztül jöhettek be, esetleg a pincénél – ez utóbbihoz volt kint egy lejárat és a konyhába egy feljárat, de úgy véltem ha már hátra sikerült bejutniuk, még mindig egyszerűbb volt feltörni a konyhaajtót, semmint a pincelejárót.
Mr. Wayne kérésének megfelelően alaposabban szétnéztem a nappaliban és ennyi alapján nekem se tűnt úgy, mintha bármi is hiányozna, bár elhamarkodott kijelentésnek éreztem volna. Akkor lehettem benne biztos, hogy így van, mikor majd elkezdünk összepakolni.
- Így most szétnézve, a nappaliból vagy az előtérből nem úgy tűnik, mintha hiányozna bármi is, de… még majd szükséges lesz átnéznem. Eléggé nagy a rumli, mintha mindent felforgattak volna – sajnos egyet kellett értenem a nyomozó kijelentésével: így belegondolva valóban olyannak hatott ez az egész, mintha konkrétan valamit kerestek volna, annyira fel volt túrva az egész ház, vagyis, amennyit eddig láttam belőle nagyon is erre következtetett. - Ha gondolja, benézek a többi szobába is, de vannak helyek, ahol én nem biztos, hogy helytállóan tudok nyilatkozni. A lakótársam szobájában például nem mennék biztosra, ugyanúgy a pince is inkább az ő területe – persze, nekem is akadt ott jónéhány cuccom, de leginkább Odessa tartotta ott a dolgait, amiből akadt bőven. - Szereti a… régiségeket, így sok helyre van szüksége – tettem még hozzá azért plusz információnak. Azt persze nem részleteztem, hogy ezek általában valami mágikus tulajdonsággal voltak felruházva, de a legtöbbjük még így is csupán csak kacat volt, nem nagy hasznát lehetett venni – ezért is kerültek oda, ahova. Odessa mindig úgy gondolta, hogy néhányat majd ötvöz, vagy kitalál nekik egy jobb felhasználási módot, de végül valahogy sose jutott el a kivitelezésig. Jobban szerette gyűjtögetni őket, semmint bármiféle hasznos dolgot kezdeni velük.
Majd jött a következő kérdés, amire kicsit tanácstalanul néztem Mr. Wayne-re.
- Én nem igazán tudok róla. Magamnak nem vettem semmi különlegeset az utóbbi időben, Odessa meg mint mondtam, leginkább csetreszeket gyűjt – tártam szét a kezeim. Ezzel nem is hazudtam igazán, hiszen számomra a legtöbb dolog, amit összehordott közelebb állt a lomhoz, mint a hasznos holmihoz, ami miatt eleget kritizáltam. Néha volt egy olyan érzésem, hogy már csak azért is akart elköltözni Ronaldtól, hogy még több helye legyen gyűjtögetni a kis… cuccait.


Colin Moore
colin & ethan ~ burglaries can be so boring JN13LQO
Tartózkodási hely :
beacon hills
Foglalkozás :
ügyvéd bojtár

colin & ethan ~ burglaries can be so boring Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Jan. 09, 2020 10:31 pm

Ethan Wayne
vérjaguár: falka nélküli fenevad, ki lesbôl támad
Colin & Ethan
Nulla poena sine lege.
music •  remélem, megfelel  *-*   •lusta vagyok szószámot nézni

Első pillantásra nem értettem, hogy miért tört volna be valaki egy ilyen apró házba, hiszen Beacon Hillsnek jóval messzebb volt az a környéke, ahová valóban érdemes lett volna behatolni. Épp ezért jött az első gondolatom, miszerint az emberünk valamit keresett, vagy pedig valamelyik lakó vívta ki az ismeretlen elkövetőnk haragját.
Azt hittem, hogy ismét egy unalmas és egyszerű ügynek nézünk majd elébe, de nagyon is tévedtem. Nem értettem, mégis mi volt az indíték. Ahogy körbejártam a nappaliban képeket készítettem a helyszínről, megvizsgáltam még az ablakokat is, de egyelőre nem akart összeállni a kép. Legalább is, abban biztos voltam, hogy az elsők között forgathatták fel ezt a helyiséget, mert alaposan átkutattak mindent, nem úgy, mint az előszobában szétszórt kabátokat. Az sokkal jobban emlékeztetett egy dühös ember kiakadására, de a nappali forgataga már jobban hajazott valaminek a felkutatására, mint ostoba dühöngésre.
− Nézzünk meg mindegyiket, ha itt végeztünk – pillantottam Mr Moore-ra, aztán megkértem, hogy azért a kupleráj ellenére nézze meg, hogy nem hiányzott-e valami onnan.
− Először jöjjön a konyha, ellenőrizzük a hátsó ajtót, a pincét, az ablakokat és a kerítést. Attól tartok, hogy a kollégám csökkent képességeit tekintve az udvaron is érdemes lenne szétnéznünk. Utána természetesen át kellene néznie a többi helyiséget, hátha valami nyomra akadunk. – Például ujjlenyomatokra, vagy egy szövetdarabra, némi sárra, koszra, vagy homokra, amiből kiindulhattunk volna. Nem voltam hajlandó felületes munkát végezni, talán ezért az egyért hálás lehetett Mr Moore, amiért engem küldtek a kint kóválygó töketlennel, ugyanis mindenki más annyiban hagyta volna a dolgot. Lefutották volna a szokásos köröket, megállapították volna, hogy hát a betörő túljárt mindenki eszén, és hát sajnos nem tudnak ezzel mit kezdeni. Javasolták volna, hogy szereltessenek be riasztót, vagy vegyenek egy házőrzőt, majd büszkén megveregették volna a saját vállukat, hogy milyen jól végezték a munkájukat.
Amikor a szobatársát és a furcsa szokásait említette, akkor magasba szaladt a szemöldököm. Vajon rejtegettek valamit, vagy csak furcsa hobbiknak örvendtek?
− Kérem, meséljen egy kicsit a szobatársáról. Milyen ember ő? Mit ért pontosan régiségek alatt? Nem lehetséges, hogy valamely régiséget felvásárolta más elől? – szegeztem újabb kérdéseket szerencsétlennek, miközben szép lassan átvonultam a konyhába további képeket készíteni, és nyomokat keresni. A kis helyiségben megtorpantam, Rookie pedig leült mellettem a földre. Igazán kíváncsi voltam, hogy mégis miféle antik kacatokról volt szó, elvégre, az elkövetőnk akár lehetett egy mániákus műgyűjtő is, vagy egy szerencsétlen flótás, aki értékek reményében tört be ide.
A hátsó ajtóhoz léptem, leguggoltam, és óvatosan megvizsgáltam a zárat. Ezt bizony valaki felfeszítette, így már abban biztosak lehettünk, hogy az emberünk itt hatolt be. A kérdés csak az volt, hogy mi volt a célja, és sikerült-e a terve.
− Azt hiszem, szükségük lesz egy új zárra. De a helyükben az ajtót is cserélném. Mindkettőt. Borzalmas állapotban vannak, és mint látja, könnyű feltörni őket – magyaráztam, miközben letettem a kamerát a földre, hogy a zsebemből gumikesztyűket rángathassak elő, és felhúzzam őket a kezeimre. Közben Rookie felé fordultam, kinyitottam az ajtót, és megkértem, hogy hívja ide az agylágyult munkatársamat, ugyanis nála voltak olyan eszközök, amelyekkel ujjlenyomatokat tudtunk keresni. Szóval amíg a kutyám elszaladt előkeríteni azt a szerencsétlent, addig Mr Moore felé fordultam.
− Itt kevésbé nagy a fennforgás, pedig itt jöttek be. Mit gondol? – Ezúttal egy kis játékba kezdtem, és reméltem, hogy Mr Moore is hajlandó kicsit megerőltetni az agytekervényeit, hiszen nem tűnt ostoba embernek, és ha már ketten gondolkoztunk, akkor talán a megoldásig is el tudtunk volna jutni.







nihil dulcius,
quam omnia scire.


Ethan Wayne
colin & ethan ~ burglaries can be so boring Tumblr_o0lsyoCRNU1s1ab16o2_500
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Nyomozó

colin & ethan ~ burglaries can be so boring Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


colin & ethan ~ burglaries can be so boring Empty
Vissza az elejére Go down
 

colin & ethan ~ burglaries can be so boring

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Specials :: Múlt-
^
ˇ