Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Daniel & Stella ;; Family reunion

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael EmptyStella Argent
Today at 6:54 pm



Elkészültem!

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael EmptyDrew Lamarck
Today at 1:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég

Daniel Nicholson, Elisha Grant, Ethan Wayne, Hugo Marlowe, Julia Hunt-Kozma, Leora Keen


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Worgen kalandok - Cavalier és Zireael

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szomb. Dec. 07, 2019 10:19 pm

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Egy hosszú nap után jól esik leülni a laptopom elé és elindítani valami agyzsibbasztó játékot. Nem kellett sok, hogy döntsek, egy karakter fejlesztése a vágyam. Elindítom a klienst és bejelentkezek. Nos akkor mi legyen? Szövetség? Horda? Végül fajomhoz hasonló lényt, Worgen-t választok. Igen, egy worgen zsivány lesz most az alanyom. Miután kialakítom nevét beírom: Zireael. És jöhet a megszokott quest line. A város még mindig lehangolt. A városra ereszkedő köd még rejtélyesebbé teszi a hangulatot. Aztán.. ott van a herceg, ki a feladatot adja. Mintha érezné a közelgő bajt, s karakterünk mit sem tudna erről. Felveszem az adott küldetést, elmegyek a kapuban lévő őrhöz majd vissza. Ekkor tűnik fel egy talán elveszettnek tűnő játékos. Némi bátorságot gyűjtve ráírok privát chat-en.
- Szia, tudok segíteni? - írok rá és integetek karakteremmel neki. Hátha hajlandó nekem visszaírni. Ha pedig segítséget kér segítek is neki. Úgy is ráérek, nem hajt a tatár sem. Holnapra sincs sok dolgom.





Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 08, 2019 2:25 am

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


Unatkoztam. Borzalmas untam a fejemet, de olyannyira, hogy a szobámban ülve körbe-körbe forogtam a székemmel, és vártam egyfajta isteni csodára. Vicces, mert amikor szerettem volna, hogy Anthony felbukkanjon, akkor mindig talált valami programot magának, bezzeg, amikor én akartam volna a magam kis világában létezni, akkor folyton itt lábatlankodott, hadakozott a macskámmal, és hagyta, hogy anyám feletesse vele a fél konyhát…
Nagyot sóhajtva nyúltam az egeremért, és nyitottam meg az első játékot, amely a kurzor közelébe került. World of Warcrafts… Jó játék volt, évek óta űztem, bár mostanában elég sok minden irányába nyitottam, de a WoW akkor is örök klasszikus maradt a számomra.
Nosztalgikus mosollyal üdvözöltem a képernyőn felvillanó ismerős képeket, azonban semmi kedvem nem volt a meglévő karaktereimhez. Úgy döntöttem, hogy kreálok gyorsan egy újat, olyat, amellyel még soha nem játszottam. Így jutottam el odáig, hogy egy farkasember lett az én emberem. Vagyis, egy vérfarkas, aki amúgy vadász… Remélem, érződött a keserű fricska benne…
Bár nem szívesen játszottam vérfarkasokkal, sőt, kifejezetten kerültem a témát, ahol ez felmerülhetett, hiszen még mindig kellemetlen dolog volt ez számomra. Már egészen jól kezeltem a teliholdas éjszakákat, de attól még rossz volt hallgatni a szaktársaimat, amikor a farkasemberekről elmélkedtek, még akkor is, ha ők nem tudtak a létezésünkről.
Elsőre nem tudtam mihez kezdjek, figyelmesen néztem végig az intrót, és a másik monitorom egy ablakot megnyitva olvasgatni kezdtem a karakteremről. Talán hosszú percekig afkoltam ott, annyira belemerültem az olvasásba. Végül a szemem sarkából megláttam, hogy üzenetet kaptam egy másik játékostól. Segíteni szeretett volna. Milyen aranyos volt!
− Hello. Hát, nem is tudom. Ez a kaszt kicsit még új nekem, annyira nem vagyok jártas benne, de bármilyen tanácsot szívesen fogadok. – Ujjaim villámsebesen szántották végig a billentyűzetemet, miközben én a másodlagos monitoromat figyeltem. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam mikor melyik billentyűket ütöttem le. Ha nem lettem volna vérfarkas, akkor ezt nyugodtan felvehettem volna a skilljeim listájára…
− Veterán vagy, vagy nemrég kezdtél? – érdeklődtem visszapillantva az ismeretlen karakterére, elvégre, attól, hogy valaki kis szintű volt, nem jelentette azt, hogy még életében nem játszott a játékkal, erre én magam is tökéletes példa voltam. Sőt, a karaktere ingetegetése mosolyt csalt az arcomra, és parancsot adtam a sajátomnak, hogy viszonozza a köszöntést.



being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 08, 2019 3:55 pm

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Gilneas macskaköves utcáira telepedő ködben suttogó két alak, mintha csak a mellettük álló lovast kívánnák megtámadni. Mintha a vész mely a várost és annak tartományát fenyegeti ők nem éreznék. A virtuális valóság átka, hogy nem érezzük ugyanazt mint karaktereink. Szívesen beszívnám a tenger aromáját, minek súlyt ad az ott tengő köd. Érezni a ló jellegzetes illatát esetlek Szürkesörény herceg ilaltát. S leendő sorstársam közelségét.
- Mennyire szeretnél Lore hű kiselőadást? - kuncogom a monitor fakó fényében. Szeretem ezt a fajt, de... sosem tudtam mit kezdjek magammal Teldrassil-ban. Eddig nem sokan akartak velem játszani, de hátha... hátha majd ő. Talán a vérem hajt, hogy tartozzak valahova. Talán csak gyenge szociális kézségeim. Ellenben ujjaim gyorsan ütik le a megfelelő billentyűt. Kellemes volt látni a szívélyes fogadtatást és kérdésére elgondolkodom.
- Talán 3-4 éve koptatom Azeroth és Outland földjeit... - merengem hiszen tényleg nem tudom mikor is szívott ennyire be ez a különös, ám csodás világ.






Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 08, 2019 6:16 pm

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


Milyen különös dolog is volt a virtuális tér, elvégre, ami a szemem elé tárult kicsit sem volt valós. Érinthetetlen, megfoghatatlan és érthetetlen csoda volt, amelyen keresztül a világ különböző pontjain élő emberek kapcsolatot teremthettek egymás között. Egy kalandon osztozhattak, együtt járhatták be ennek a varázslatos helynek az összes zugát, fedezhették fel az elrejtett dolgokat, s ki tudja… Talán életre szóló barátságok is köttettek ezalatt az utazás alatt.
Bár ez a játék nem a valósághűségről szólt, hanem a tömény nosztalgiáról és szeretetről, mégis át tudtam élni a karakterem minden pillanatát, ha éppen nem beszélgettem. Most viszont a felbukkanó kis üzenet nem engedte, hogy teljesen elmerüljek a kódok által teremtett világban, helyette szórakozott vigyorral gépeltem vissza a válaszomat: − Viccelsz? Király lenne! – Még egy szélesen mosolygó fejet is a szavaim után biggyesztettem, pedig én az XD-n kívül nem sok mindent szoktam használni.
− Az hosszú idő. Te sem vagy kezdő akkor. – Mire leírtam a válaszomat, addigra a karakterem is abbahagyta az integetést. Kicsit jobbra billentettem a fejemet, majd felhúztam az egyik lábamat a székemre.
− És, szeretnél is játszani, vagy csak dumálnál? – érdeklődtem, elvégre a saját céhemen kívüliekkel ritkán szoktam szóba elegyedni.
− Mással is kockulsz, vagy csak a WoW-val? – A kezeim folyamatosan a billentyűkön táncoltak, nem is értettem mitől lendültem be ennyire, de… Azt hiszem talán azért, mert ebben a térben szívesen nyitottam bárki irányába. Itt nem voltak se gátlásaim, se félelmeim, amelyek a valóságban nap mint nap szembeköszöntek velem.




being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 08, 2019 7:20 pm

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Milyen furcsa a világ? Ki tudja, talán ha a saját világunkban is ennyire normálisak lennének az emberek nem kellene rettegnie senkinek és semminek. De mit is képzelek? Ez a világ egy pixelhalmaz, nullákból és egyesekből álló kód sorozat mit a képernyő apró színes kockák kavalkádjával tár szemeim elé. Talán az embereket nem is hozza jobban össze más mint a közös sport vagy játék. Válaszára elégedetten mosolygom és egy Party-t létrehozva karakterem feje felett megjelenik egy szövegbuborék a chat-be írt szöveggel.
- Nos... Karaktereink az eddig független Gilneas területén élnek. Most viszont a horda élőholt seregei betörték a népet védő falakat. Emellett kitaláltak egy megoldást ellenük. Egy másik világba zárt lényt hoztak ide, viszont az vad volt. Harapásával/karmolásával megfertőzi az emberi létformát. A quest line közepe fele fogjuk mi is megkapni ezt az átkot. Jelenleg embereke vagyunk, akár csak Viharváradban élő társaink. A barangolásunk folyamán be fogjuk járni ezt a félszigetet és ha gondolod, megmutatom a kedvenc helyimet. Ha bármi kérdésed van szólj! Ha tudom elmesélem. - magyarázom miközben figyelek ő mit ír vagy mit reagál. Mondandóm után szintén egy mosolygós arcot kap válaszul. Megjegyzésére mosolygom.
- Valóban. De mindenkinek kell valami kikapcsolódás nem igaz? - kuncogom, majd következő kérdésére meglepett fejet vágok. Erre most mi lehet a jó válasz? Végül is, közben is tudunk beszélni. Gyorsan felveszem a barát listámra, ezt neki nem jelzi sehol, de így látni fogom ha fent ólálkodik ezzel a karakterével.
-Szerintem mehetünk közben. Úgy is tudunk gépelni.  - vigyorodom el végül és karakterem a felkiáltó jeles alakhoz navigálom. Felvéve a küldetést épp el tudom olvasni kérdését, miközben karakterem egy ajtó felé irányítom, hogy bekopogjon. Ebben a kiegészítőben elméletben már ő is megkapja a teljesítését.
-Gta online, PUBG... ezekkel szoktam. Esetleg Morrowind ha nagyon nincs kedvem szocializálódni. - felelem majd illedelmesen megkérdezem, ő mikkel szokót volt játszani. Közben karakteremmel egy olyan ajtóhoz kopogok be, honnan kirongyolt egy vad worgen. Karakterem sebes tőrjei a mob-ot érik. Ilyenkor azért elgondolkodom... nekem is vannak vágott sebeim, azok mennyire fájtak. S ez, mikor két tőrrel esnek valakinek... kicsit kiráz a hideg. Majd hallom ahogy a vadász társam elsüti távolsági fegyverét. Nem akarok annak a mob helyében lenni, akire ez a kettő támad...












Ami volt, de elmúlt, azt vegyük úgy, hogy elhullt.


Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 09, 2019 5:32 pm

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


Elfogadtam a felkérését, és a gép előtt a fejemet kicsit oldalra billentve, mosollyal az arcomon olvastam, ahogy mesélt a játékról. Vagyis, kissé kettős érzéseket keltett bennem, mert az egyik oldalról aranyosnak találtam ezt a fajta lelkesedést a játék irányt, másrészt viszont minél több szó esett a vérfarkasokról, annál nagyobb gombóc keletkezett a torkomban. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni ezt a kellemetlen érzést, és csak a játékostársamra fókuszálni.
− Elég izgalmasnak hangzik. Nem értem, hogy miért nem játszottam még ezen a területen. Ráadásul… Menő is – forgattam körbe a karakteremet, és nézelődtem egy picit a virtuális térben. – Én mondjuk Sylvanas történetét jobban szeretem, de biztos vagyok benne, hogy ez is lesz annyira jó, mint az övé.
Ha nem lettek volna rossz érzéseim a fajtámmal kapcsolatban, akkor talán nem is lett volna problémám ezzel a történettel sem, viszont nem akartam elvenni az ismeretlen kedvét, szóval igyekeztem minél lelkesebben feltűnni.
− Mondhatjuk úgy is. Szerencse, hogy a társadalom egy része kezdi elfogadni a játékosokat. – Régen hatalmas szívfájdalmam volt, hogy valakit azért köveztek meg, mert szeretett játszani. Miért volt olyan nagy baj ez? Ilyen alapon mi utálhatnánk az összes sportolót, mert mozognak, vagy utálhatnánk azokat, akik sütni-főzni, vagy éppen bütykölni szeretnek.
− Igazad van. Annyi multis játékot játszok, hogy már hozzászoktam a folyamatos párhuzamos tevékenységekhez. – Újabb vigyorgó fejet küldtem. Hát még amikor streameltem! Egyszerre figyelni a többi játékosra, a saját karakteremre és a nézőkre még bonyolultabb volt. Pláne, ha Rudolf, a macskám úgy döntött, hogy beletolja a bundás fejét a kamerámba.
Szóval követtem a lányt, haladtam előre a küldetéssel és közben olvastam a szavait. A képernyő túloldalán szélesen vigyorogtam.
− Mindegyik jó. – Szerettem én is őket, bár az én játékrepertoárom ennél sokkal nagyobb volt. – Ezek mellett, ha kompetitívet akarok játszani, akkor PUBG, HOTS, LoL, vagy Rainbox Six Siege, ha csak ki akarok kapcsolódni a haverokkal akkor WoW, vagy Elder Scrolls Online, BF5 vagy Don’t Starve Together… Ha pedig eljutok a szintre, hogy csak sztorizni akarok, akkor egyértelmű a Dark Souls-széria, a Witcher-széria és a Devil May Cry ötödik része. De ezek csak a kedvenceim, sok mindennel tolom.
Talán kicsit túlságosan is belelkesedtem a magyarázásba, de bíztam benne, hogy egy hozzám hasonló kocka nem akad fenn a rajongásomon.
Épp ezért egy pillanatra nem is figyeltem oda magára a játékra, és sikerült alaposan lesebezniük. Szerencsére végül csak észhez tértem mielőtt még megöltek volna, de erre azért nem számítottam. A jövőben kevesebb pofázás és több játék, Kaiser. Emlékeztettem magamat, hogy barátkozni és játszani egyszerre szoktam.




being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 09, 2019 6:42 pm

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Nem tudom mennyire zavarhatja az áradozásom erről a fajról. Igazából nem is nagyon érdekel, tekintve, hogy ő kérte, meséljek. Szelíden mosolygom, ahogy nézem felméri karakterével a karaktereinkre magasodó kőfalakat.
-Valóban csodás hely. De a történetünk közel sem az. Jelenleg a polgárok a worgenekkel hadakoznak, most is tőlük vonulunk egyre bentrbb a citadelláig.  - kicsit elszomorodom hiszen mennyire szűkösek az idők s az emberek megint csak a bestiát látják ezekben a lényekben. Mint bennünk.
-Szerintem elég menő Druidák leszármazottaihoz csatlakozni. Ugyanis a worgenek az éjelf druidák egy... talán bukott próbálkozásának lehetne nevezni. A falka forma ugyanis elvette az eszüket ezért száműzték őket. - vigyorgom a képernyő mögött ahogy karakterem gesztikulálva magyarázza a dolgokat majd beadom a derekam.
-De a fő karakterem egy belf zsivány szóval... A Hordáért!  - kacagtatom meg karakterem. Valahogy én is ezt tenném ha tudnám anya és a házi manója nem aludnának. A következő téma váltásra megrázom fejem és gyorsan pötyögni kezdek.
-Engem mindig kivetettek így nem érdekel a társadalom. - ami igaz is. Magányos fenevad vagyok. Pedig... vágyom a társaságra. Vágyom egy... falkára. Ahova tartozhatom. Ahol otthon érezném magam. S valahogy ez szíven útött. Majd válaszára még gyorsan hozzáfűzöm.
-De ha gondolod Discordozhatunk is közben. - mosolygom. Kíváncsi vagyok ki lapul a férfi karakter mögött. Amikor beszél a játékairól rájövök mennyire hasonló az ízlésünk. Csak a gépem nem alkalmas arra, hogy játszam. Mondjuk...
-Egyszer szívesen Don't Starve Together-eznék egy velem együtt hat fős társasággal. Ott mehetne egymás szivatása plusz a világ sem kegyes az ember fiával, lányával. - írom utána a vigyorgó pofit és magam is hasonlóan nézhetek ki. Mikor látom karakterének hp csíkjának alacsonyságát gyorsan odaadom neki az eddig össze szedett húsokat. Majd át is adom neki.
-Kis hp. Ha gondolod kicsit farmolok hp potion-okat. - ajánlom fel mivel egy darabig az ő karaktere csak eszik.












Ami volt, de elmúlt, azt vegyük úgy, hogy elhullt.


Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 09, 2019 11:03 pm

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


Egy-két percig csak ültem a monitor előtt, arcomat megvilágította a képernyő, miközben a szobám többi része sötétségbe burkolódzott. Újra és újra olvastam a szavait. Pontosan tudtam milyen lehetett az, hogy nem fedheted fel a valódi kilétedet (nálam ez halmozottan igaz volt), mert féltek volna tőled.
− És van rá esély, hogy egyszer megváltozik a véleményük? – érdeklődtem, hiszen ezt a sztorivonalat tényleg nem követtem soha, sőt, mióta létrehoztam a kis közösségünket, azóta ritkán voltam történetorientált.
− A vérfarkas téma elég menő manapság. Én mondjuk tuti nem akarnék minden teliholdas éjjelen bundában szaladgálni. – És nem is akartam. Mégis kénytelen voltam elzárni olyankor a bennem lakó bestiát, hiszen nem akartam ártani a családomnak. Nem bírtam volna együttélni azzal a gondolattal, hogy valamelyikünkben kárt okoztam. – Viszont falkában lenni nem lehet rossz. Nekem is megvan a magam csapata.
Elvégre, tényleg sikerült összehozni olyan embereket, akik jól megértették egymást. Persze, volt, akit el kellett küldeni, mert vállalhatatlan volt a viselkedése, de a többség rendes volt.
Egyszerre kacagtam a karakteremmel. Bár nem tudtam kiült a gép túloldalán, de aranyosnak találtam a lelkesedését, épp ezért sajnáltam meg, amikor azt írta, hogy nem sikerült sehová beilleszkednie.
− Akkor szerencséd van. Történetesen olyan ember vagyok, aki szereti a közösségépítő tevékenységeket, és szeretném, ha csatlakoznál majd a többiekhez. – Hiszen, mindenki megérdemelt egy esélyt, mindenkinek kijárt egy hely, ahol jól érezhette magát, mindenkinek szüksége volt arra, hogy megoszthassa az örömét és a bánatát hozzáhasonlóakkal.
Mégis, amikor felajánlotta a Discord lehetőségét, egy pillanatra megfagytak a kezeim a billentyűzet felett. Kicsit hátratoltam a székemet, hogy elérhessem a maszkot, ami kicsit távolabb hevert tőlem. Sose engedtem, hogy hallják a valódi hangomat.
− Rendben, de… Ne lepődj meg a hangomon, rendben? – írtam tétován, és közben megírtam neki a Discord elérhetőségemet: Cavalier#8152
Ha ismerte ezt a nevet, ha tudta, hogy a világhálón milyen szerepet töltöttem be, akkor nem lepődött meg az eltorzított hangomon, ha nem volt tisztában a kilétemmel, akkor kénytelen voltam némi magyarázatot fűzni hozzá.
− Biztos vagyok benne, hogy lennének rá jelentkezők – válaszoltam neki, elvégre, a szerverünkön elég nagy aktivitás mutatkozott, bármikor találtunk volna társakat magunk mellé. De egyelőre még nem küldtem neki meghívót, szerettem volna egy kicsit jobban megismerni.
A másik képernyőmön megnyitottam hát a programot, és vártam a felbukkanó barátkérelmet. Természetesen, csak azután, hogy sikeresen túléltem a küzdelmet, és hálásan elvettem a társam által gyűjtött húsokat. A karakterem nagyban falatozott, miközben én írtam neki, és a hangbeállításokkal szórakoztam a gépemen.
− Igen, azt megköszönném. Akkor sikerült felvenned Discordon?  




being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 10, 2019 6:51 am

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Kicsit megmozgatom nyakam és ujjaimmal óvatosan átmaszírozom gerincem mentén húzódó izmokat. Kicsit fáj a kényszer tartás, majd felállok, becsukom az ajtót és elővadászom a mikrofonos fülesem. Hátha elfogadja felkérésem.
-Nos... végülis Gilneas virágzó társadalma elbukik. Egy darab a tenger alá fog süllyedni, pár túlélő pedig az éjelfek-hez megy, köztük a mi karaktereink is. A szövetség elfogadja a worgeneket, élhetnek Viharváradban,meg bárhol igazából ami a szövetség fennhatósága alattt áll.  - magyarázom miközben megcsóválom fejem. Ha a leendő worgenem helyében lennék most orrom a levegőbe emelném. Érezni akarom a párás levegőt, a köd súlyát... kijelentésére gombócot érzek torkomban. Mintha csak a lényegre tapintott volna. Itt az ideje valahogy hárítani.
-Jogos. Én kipróbálnám milyen a mancs alatt ropogó gallyak hanglya, az erdő barátságos neszeivel... ne is figyel rám, csak túl sok időt töltök az erdőben firkálva, mint az emberekkel. - sóhajtok egyet. Ettől jobbat nem tudok kitalálni, de valahol megértem az ő álláspontját is. Lábaimat felhúzom a széken és a plédemért nyúlok. Mindig ezt teszem, ha egyedül vagyok és félek vagy aggódom. A plédnek jellegzetes erdei avar és az én prémem illata van, így kissé megnyugtat. De jobb lenne egy faj vagy fajtatárs prémjébe dugni busa fejem. Hogy érzékeny orromba az ő illata kússzon, ez jelentve számomra menedéket és biztonságot. Kijelentésére kicsit elszontyolodom. Ha van csapata, falkája, mi értelme velem diskurálnia. Noha a képernyő mögött szomorúan ücsörgöm leendő farkasom boldogan beszél.
-Örülök, hogy te megtaláltad a helyed köztük!  - valahol belül örültem neki. De... ez csak azt az érzetet keltette bennem, hogy egyedül vagyok. Jelenleg egy olyan játékban ami arról szólna, hogy csapatosan, barátokkal vágjanak neki az ismeretlennek. Kellemetlenül megborzongom és megölelem az oldalam. A gyenge szövetű ingben is érzem az oldalamat felszántó sebeket. Ezekről senki nem tudhat és senki nem láthatja. Az arcomhoz érek, honnan lemostam az elefántcsont színű alapozót. A sebem így látszik felkötött hajam mellett. Mégis... mit szólnának ha látnák mindet...? Válaszára kikerekednek szemeim.
-Megtisztelő lenne! - a valóságban köpni nyelni nem tudnék, ha valaki felajánlaná, hogy csatlakozzam az adott társasághoz.
-E miatt ne aggódj! - felelem bátran, mit sem törödve azzal, hogy ő tudni fogja ki vagyok. Hogy felismerheti cincogó hangom ha kedves vagyok, vagy heves zsörtölődésem ha épp mérges. Ekkor viszont a néven fenn aladok. Nem...nem ő mentett meg? Nem ő az a stream-er? Noha csak információ morzsáim vannak erről az emberről gyorsan elküldöm neki a felkérést. Egy Zireael nevű felhasználótól kapja, mily meglepő. Kinak mutattam annak idején. Egy Ookami-mimi akit profilból látni. Haja eltakarja arcát, füleit hátra súnyja miközben törjének markolat díszét arcához emeli. Meglepőnek lehetne tartani, hogy a Vaják sorozat farkas amuletje a dísz rajta. Száját gonosz mosolyra húzza, míg mandula szeme szegletéből néz a rá tekintőre.
-Remélem... - mosolygom a remény apró sugarára. Valahogy kellemetlen érzés, mégis... tudok neki hinni. Megőrültem... egy ismeretlen szavaiban hiszek?
-Oksi. Elméletben igen. - mivel elfogadta azonnal elkezdtem a worgen mobokat farmolni táska és hp poti reményében. Közben a chatre, is figyelek, na meg a telefonomon futó alkalmazásra.












Ami volt, de elmúlt, azt vegyük úgy, hogy elhullt.


Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 10, 2019 9:25 pm

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


Picit megigazgattam a headsetem zsinórját, mert annyit fészkelődtem ültömben, hogy teljesen belegabalyodtam a kábeleimbe.
− Végül is, akkor megtalálják azt a helyet, ahová tartozhatnak. Ez azért nem rossz dolog. Minden jó, ha a vége jó – állapítottam meg, miközben az általam épített kis online közösségre gondoltam. Irtó sok időt és energiát fektettem abba, hogy összehozhassam az embereket, de örömmel tettem, hiszen nem egy személy akadt, akinek sikerült megváltoztatni az életét. Köztük a magamét is.
Elmerengve olvastam a szavait. Nem volt rossz az, amit leírt, de valahogy sose tudtam átélni igazán azt az érzést. Nekem a vérfarkaslét a veszéllyel és az irányíthatatlansággal függött össze, és minden éjjel attól rettegtem, hogy egyszer bántani fogok majd valakit. Valljuk be, így kicsit néhány volt élvezni ezt az életet.
− Szeretsz rajzolni? – érdeklődtem, és akaratlanul Mimire asszociáltam róla, hiszen ő is szépen rajzolt, és ha néha megmutatta a munkáit, akkor azok kiváltképp tetszettek. Én mondjuk nem voltam ennyire kreatív, photoshop és egyéb rajzprogramok segítségével képes voltam bármire, de hogy kézzel, saját kútfőből rajzoljak… Az meghaladta a képességeimet.
− Még szép, hogy nem tették ki a szűrömet! Nekem köszönhetően gyűltek össze azok az emberek – nevetettem meg a karakteremet. Egyáltalán nem akartam felvágni ezzel, viszont szó, mi szó, valóban az én fáradhatatlan munkámnak és az ő hajlandóságuknak köszönhetően kovácsolódtunk össze egy kis virtuális családdá.
− Akkor majd szívesen bemutatlak a többieknek – küldtem még egy mosolygó fejet a szavaim után. Nem esett nehezemre Zireaelt bevonni a társaságba, sőt, ha magányosnak érezte magát, még inkább ragaszkodtam hozzá, hogy jöjjön.
− Jó-jó – nevettem fel a képernyő mögött, bár a nevetésemből egyből elhalt, amikor az újdonsült barátom profilképét megláttam. Mimi? Mimi játszott? Nehezemre esett elhinni, hogy valóban a lány ült a túloldalon, de mégis csak felismertem az ő jellegzetes kézjegyét. Ezt a rajzot korábban mutattam már neki.
− Váó. Nagyon szép profilképed van – jegyeztem meg immáron szóban, miután sikerült észhez térnem. Az én képem egy egyszerű fehér farkas volt, semmi több. Nem bonyolítottam túl a választást, és csak egyedül én tudtam mit jelentett az állat: a bennem lakozó fehér bundás bestiát és a kedvenc játékom főszereplőjét.
− Szóval, örülök, ha hallasz. Talán a Discordos nevem alapján kitaláltad, hogy Cavalierként hívnak a baráti körömben, és ha esetleg szoktál Twitchen járni, akkor onnan is ismerhetsz. De nem szeretném, ha emiatt kellemetlenül, vagy zavarban éreznéd magad, oké? Én is csak egy vagyok a sok ember közül, és annyit szeretnék, ha jól éreznénk magunkat – mutatkoztam be, miközben figyeltem, ahogy a karakterével mobokat gyilkolászott. Én még állítgattam kicsit a mikrofonomon, hogy megfelelő távolságban legyen tőlem. −  Viszont, ha nincs ellenedre, akkor szerintem mehetünk tovább. Így mégis csak egyszerűbb haladni, mintha közben pötyögnénk – mosolyodtam el a maszkom mögött szórakozottan. Akár Mimi volt, akár nem, szerettem volna megadni neki azt a közösséget és társaságot, amelyre vágyott.





being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Dec. 12, 2019 11:13 am

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Mint mindig, most is belegabalyodom a zsinorjaimba. Jézusom... mi lenne ha a kezembe akadna apám rohadt kése nem maradna semmim. Akár csak akkor ha most hagynám, hogy még agyaraimmal is szét kaphassam az egészet.
-Végülis... igen. De mindig vannak magányos farkasok.  - mint én vagy mint Kai kedvesem. Annyira aranyos fiú... de mindig féltem. Hogy egyedül marad...
-Minden elismerésem, hogy egyben tudsz tartani egy csapatot. Hiszen... a jó vezető az aki köré a többiek gyűlnek. - tényleg így gondolom. Szükségem lenne nekem is valakire. Valakire aki vezetése alatt jól érzem magam. Akinek szívesen ugrom bármilyen kérésére. Milyen kellemes vágy... elérhetetlen. Egyedüli vérprériként... még farkas sem vagyok...
-Igen. Olyankor úgy érzem az lehetek aki. Ahogy érzek...  - gondolok vissza Kai-nak mutatott rajzaimra. Akár egy harcos női alak ki a Hold felé nyúl, akár egy préri vagy farkas sziluetje vadászat közben. Mert ez vagyok én. Vagyis... ez lennék... Nem hiába van az a kifogásom, hogy D&D-s karakterem skiccelem papírra. Ő is egy félelf zsivány, ki sokáig gladiátoroskodott. Mily meglepő nem? Mintha csak magam látnám egy-egy megtört arcú ábrázolásomban. Mikor pedig telefonomon beüzemelt a Discord meglepődöm. ~Nem... nem ő volt az aki... Nem nagyon tidom hova rakni a fehér farkast. Talán Geralt-ot jelképezi, a maga erősségeivel és Sapkowski-s tökéletességével. De lehet más is.
-Nagyon köszönöm. Sok munkám volt vele. - felelem, hiszen ha jól emlékszem nagyjából 18 órát öltem bele,míg felskicceltem majd gépen átrajzoltam.
-Rendben és köszönöm. Örülök, hogy te nem egyike vagy azoknak akik nafyképűen fenhéjazón viselkednek. Ritka manapság az ilyen ember.... amúgy tetszik a profilképed. Nekem Eskel szimpatikusabb ha esetleg Geraltot hívatott jelképezni. - kuncogom végül. Nem akarom túlkomplikálni és inkább magam adnám. Hogy engem lásson. Ne Mimi-t aki a világ egy szürke kisegeret. Hanem Engem! Engem, a fenevadat.
-Rendben és tessék... - adom át a szedett hp potionokat és néhány húst.
-A hússal etetheted a peted és így gyógyíthatod. - adom át neki és ha felkészül mehetünk is.












Ami volt, de elmúlt, azt vegyük úgy, hogy elhullt.


Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Dec. 13, 2019 4:09 pm

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


− Senki nem ítéltetett arra, hogy magányos legyen. Akadnak emberek, akik nem szeretik a tömeget, vannak félénkek, találkozhatsz olyanokkal, akik introvertáltak, vagy másképpen gondolkoznak az átlagnál. Azonban ez nem jelenti azt, hogy örökre egyedül kell lenniük. A magányt csakis te választhatod meg, amíg a világban nyitott szemmel jársz, és adsz esélyt másoknak, addig fennáll a lehetősége annak is, hogy társakra találsz – fejtettem ki a véleményemet a témával kapcsolatban, hiszen bár én is csendes személyiség voltam a valóságban, de ott is megvolt a csekély baráti köröm. Igaz, nem voltam annyira nyitott, mint online felületeken, viszont a vérfarkaslét igenis megtanított arra, hogy falkában bármi átvészelhető volt, és nem létezett olyan, hogy valakinek ne legyen olyan személy az életben, aki megérti őt.
− Köszönöm, de én nem teszek mást, mint nyújtok nekik egy lehetőséget, ők pedig eldöntik, hogy élni szeretnének-e vele. – Talán picit elvörösödtem az ismeretlen szavait olvasva, még szerencse, hogy látott engem. – Sokaknak ténylegesen arra van szüksége, hogy egy barátságos közegben meghallgassák.
Nekem is erre volt szükségem, ezért kezdtem el építgetni azt a baráti társaságot, amely a világhálón köttetett, mégis a világot jelentettük egymásnak.
− Szép hobbi amúgy. Én sajnos tehetségtelen vagyok ilyenekhez. Valahogy én a gépek világába születettem, csak ahhoz értek igazán. – Pont úgy, mint Kaiser. A valóságban is mindenki techzseninek ismert, vagy legalább is sokan kértek tanácsot, ha nem boldogultak valamivel, mert tudták, hogy ez valahogy családi jellemző volt nálunk. Elvégre, a bátyám ténylegesen techguru volt, nem csak annak állították be, mint engem. – Mindenkinek valahogy ki kell fejeznie önmagát.
Én itt, a virtuális térben találtam meg önmagamat. Talán túlságosan is sok időt töltöttem különféle kódok által összetákolt világokban, de ezekben sokkal kényelmesebb volt mozogni, mint a valóságban.
− Meghiszem azt. Nagyon részletes munka – dicsértem mosolyogva. Annyira belefeledkeztem a beszélgetésünkbe, hogy teljesen kiment a fejemből miért is ácsorogtam ebben a virtuális városkában.
− Felesleges nagyképűsködnöm. Empatikus embernek tartom magam, sokkal jobban szem előtt tartom a társaim hogyan létét, mint a saját igényeimet – vontam meg a vállamat a képernyő előtt ülve. Elvégre, azért akartam egy társaság vezetőjévé válni, hogy másokon segíthessek, és különféle esetekben sikerült is: akadt egy olyan srác, aki mióta bekerült közénk sikeresen leküzdötte a depresszióját, volt nálunk egy olyan pár, akik itt találtak egymásra, és még sorolhattam volna azokat a sorsokat, amelyekkel összefonódott az életem. Mi egymásért voltunk itt, és nem azért, hogy én hasznos húzhassak belőlük.
− Igazából sok jelentése van, de az egyik jól látod, Geralt. Eskel is szimpatikus, de mivel Geralt a főhőse ezeknek a történeteknek, és rajta keresztül tanultam meg, hogy a jó és a rossz csupán nézőpont kérdése, ezért őt akartam szimbolizálni a profilképemmel. – Meg persze azt az albínó bundást, akivé változni szoktam teliholdas éjjeleken, de erről sose beszéltem ebben a társaságban, csak azok tudták, hogy vérfarkas voltam, akik a nyári táborban pár éve átváltoztattak, na meg azok, akiknek megvolt az orra hozzá. Magamtól senkit nem avattam be a titkomba.
− Köszönöm – fogadtam el a tárgyakat, és nekiálltam felhealelni az állatkámat. Igazából elég hamar összeszedtem magam, szóval egy picit a székemben fészkelődve így szóltam: − Amúgy mehetünk is, ha gondolod.
Ha elindultunk, útközben a karakterem képességeit olvasgattam, és azon töprengtem, hogy miként kellene majd építenem őt. Úgy éreztem, hogy érdekes kalandnak néztünk elébe, és próbáltam elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Mimi ült a túloldalon.





being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 15, 2019 7:57 pm

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Szavaira megszívom fogam. Bár ilyen egyszerű lenne minden. Bár tényleg működne... működhetne... De én csak egy préri vagyok. Valami rejtélyes dög, miről alig tudni valamit. Nem úgy mint a farkasokról meg egyéb szerzetekről.
-És van, hogy jobb ha az ember fia, leánya csendben kivár.  - sajnos, elég jól tudom mit mondok. A sebek a testem felületén miről szinte senki nem tud. Leszámítva anyát meg a daimon-ját. Valakiknek el kellett látnia, hogy ne pusztuljak bele a seb lázba és annak következményeibe. És milyen kellemes volt a szabadság, mikor az a rohadék nekicsapódott a fának. De... holtakról szépet vagy semmit... mi a helyzet ha szépet nem lehet?
-Sokaknak ez is elég nagy segítség. Hiszen kevesek képesek erre is. - ezért sincsen túl sok barátom. Mégis miért lenne? Miérr kellene közel engednem őket, ha egyszer úgyis a hátamban köt ki bizalmam jelképezte penge? Ha azok a sérelmek is a testem díszítené, amelyeket így okoztak nekem, a hátamon nem lenne szabad felület.
-Mindenkiben ott van valamilyen formában. Valaki rajzól, ír. Valaki apró versekben fejezik ki magukat. Szép hobby, ha ügyesen műveled.  - mosolygom ahogy kifejti érdeklődési körét. Ebben pedig támogatom. Ha ez tetszik neki, na meg kézre is esik, akkor nincs miért félnie. Mert megtalálta azt, hova is tartozik. Utolsó mondatára elmosolyodom.
-Így igaz. - felelem, mert valóban ez a fontos. Meg hogy élvezze amit tesz. Amin ügyködik. Mondjuk... néhány rajzom felidegesít és olyankor a kukába kívánom az egészet.
-Ezt jó hallani. - mosolygom és tényleg örülök annak, hogy most nem egy hülye béta hímbe botlottam. Igen. Emlékszem az illatára mikor hazakisért. Talán azért akarok újra találkozni vele. Vágyom a társaságra, valakiére aki megért.
-Nincs jó vagy rossz döntés... csak a következményekkel nehéz együtt élni. Nekem Geralt túl... tökéletes még vajáknak is. Mondjuk kedvelem Lambert furcsa stílusát. De mégértem. Ő úgymond látta elhalni maga mellől a barátait. Eskel meg... egy aranyszívű vágott képű szürke farkas. - akaratom ellenére nyúlok az arcomhoz. Talán e miatt a megvetés miatt tudom megérteni Eskel karakterét. Az önbizalom hiányos vaják esetét. Róla sokat tudnék mesélni. Nagyon megszerettem azt a karaktert.
-Gyere. - mutatom az irányt, miközben azon gondolkodtam, mit mondhatnék. Ha az ösztöneimre hallgatnék szóba hoznám a farkas szisztémát. Ha az eszemre mélyen hallgatok róla.












Ami volt, de elmúlt, azt vegyük úgy, hogy elhullt.


Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Csüt. Jan. 09, 2020 11:18 pm

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


Én mindig is hittem abban, hogy az emberek – vagy éppen természetfelettiek – társas lények, különben már mindenki becsavarodott volna a magánytól. Én személy szerint a valóságban kevés embernek tudtam megnyílni, ellenben a világhálón bátran felvállalhattam, aki voltam, és nem köveztek meg érte. Itt szerettek az emberek, nem kellett attól tartanom, hogy semmibe néznek, és a földbe döngölnek majd. Én vágtam bele ebbe a kalandba, amely mára már óriásivá nőtte ki magát, és bizony sok-sok másik személynek az életére is hatással volt. Reméltem benne, hogy Zireael gondolkodásán is tudok majd változtatni.
− Szerintem neked is arra lenne szükséged, hogy egy megértő közegbe kerülj. Ne aggódj, ha bemutatlak a többieknek, szeretni fogod őket. Akadnak fiúk, lányok, kicsik, nagyok… Igazából szinte minden korosztályból és nemből csatlakoztak a közösséghez, úgyhogy nem létezik olyan, hogy ne illenél közénk. Adj szerintem nekik és magadnak egy esélyt. – A szavai kétségbeesett kiáltásként hatottak számomra még akkor is, ha ő nem teljesen így gondolta. Lehetséges, hogy én gondoltam túl sokat a szavai mögé, de az is lehetett, hogy igazam volt, és tényleg borzasztóan magányos volt. Ezt pedig könnyen lehetett orvosolni.
− Ugyan. Mindenkiben lakozik némi empátia és segíteni akarás, csak a mai rohanó világban az ember örül, ha magával tud foglalkozni. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan személyek az életükben, akiknek ne állnának azonnal a rendelkezésükre. – Hiába voltam időnként lusta dög, akit alig lehetett kirobbantani a gépe mögül, ettől függetlenül, ha valaki szólt, hogy baj van, máris rohantam. Mert ilyennek kellett volna lennie minden embernek, és szeretettem volna mindenkivel megértetni, hogy önzetlennek és gondoskodónak lenni nem jelentett gyengeséget.
− Hát, az én családomba genetikailag kódolva van, hogy a technológia világához értsünk, szóval minden próbálkozásom és erőlködésem ellenére még mindig szerencsétlen vagyok művészetek terén. De mentségemre szóljon, hogy legalább a tánctudásom rohamosan javulni látszik, mióta Just Dance-szelve égetem magam a nép előtt. – És még csak nem is hazudtam, mert annyira botlábú voltam, hogy bizony már jó pár hónapja röhögtek rajtam a többiek, amíg én gyakorolni próbáltam.
Miután ráismertem Mimire egy kicsit féltem, és görcsben volt a gyomrom minden egyes szavamnál, aztán a gát, amely az elmémben keletkezett minden alkalommal, amikor beszéltem vele, valahogy szűnni látszott, és egyre jobban nyitottam felé. Mondjuk, azt se tudtam róla, hogy játszott amúgy. Úgy éreztem, hogy sok dologból kimaradtam vele kapcsolatban hiába éltem le az életemet úgy, hogy utána epekedtem. De egyáltalán nem bántam ezeket az újdonságokat, amik kiderültek róla.
− Épp ellenkezőleg látom. Geralt nem tökéletes. Vannak hibái, gyakran cselekszik meggondolatlanul, vagy az érzelmei hatására, épp azért, mert ő is esendő és emberi, mint bárki más, hiába nevelték szörnyvadásznak. És az évei során irtó sok nehéz döntést kellett meghoznia. Azt hiszem, a játékban is elhangzott az, hogy nincs jó, vagy rossz. Kisebbik rossz létezik és nagyon rossz. Mert szinte lehetetlen megtalálni azt az utat, amely mindenkinek jó. És ő hiába igyekszik, hiába próbálja a gyengébb emberek oldalát nézni, bizony megesik, hogy olyan választások elé kényszerítik, amelyeket ő nem is igazán szeretne meghozni. – Én nem láttam Geraltot tökéletesnek. Még csak túlzottan bölcsnek se nevezhettem, hiszen azért ő is bővelkedett rossz tulajdonságokban, amelyeket azért igyekezett ellensúlyozni. Pont ezt kedveltem benne, hogy az egyensúly tartására törekedett.
− Lambert elsőre egy igazi seggnek tűnik, de ha megérted a sorsát és a motivációit, akkor együtt tudsz vele érezni. Nem tartozott a kedvenceim közé a stílusa miatt, de számomra abszolút rendben volt a karakter. Ahogy Eskellel se volt bajom, hiszen az ő karaktere is teljesen rendben volt. Az öreg Vesemir pedig… Hősi halált halt, bár sajnáltam, hogy nem adatott meg neki a boldog befejezés. De sajnos, ez nem sok embernek jön össze – sóhajtottam fel szomorúan, mert bizisten, én az öreg halálakora elmorzsoltam néhány könnycseppet. Ezek a szereplők az életem szerves részeit képezték hosszú, végtelennek tűnő órákon keresztül, és minden alkalommal, amikor elindítottam a játékokat, kedves régi barátokként köszöntöttem őket.
− Rendben, menjünk – A billentyűket nyomkodva követtem a figuráját, bár bevallom, most már sokkal több kedvem volt beszélgetni, mintsem játszani, de hát az ő kedvére akartam tenni, így hát lelkesen loholtam a nyomában.
− És, miket szeretsz még? – érdeklődtem, hátha említene Cavaliernek olyasvalamit, amelyről Kai nem tudott, és esetleg jó lett volna tisztában lenni vele.





being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Jan. 11, 2020 6:59 pm

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Lehet igaza van. Szükségünk van társaságra. Szükségem van Kai-ra. Már azt sem tudom mit hazudtam neki, mikor a sebről faggatott. Miért kellett hazudnom neki? Miért nem kérhetek segítséget? Csupán néma segélykiáltásaim vannak.
-Rendben. Legyen igazad.  - próbálok bizakodó lenni. Próbálok hinni neki. Bár, az életem eddigi tapasztalata alapján nem vagyok benne annyira biztos.
-Ezzel egyet értek. - s valahol mégsem. Hazudnom kell. Hazudnom kell neki. Akire támaszkodhattam. Mert meg akarom védeni valamitől. De az a valami én vagyok. Megjegyzésére felkuncogtam.
-A tánc nekem nagyon nem megy. A szalagavatómat is elsunnyogtam. Senkinek nem megy minden elsőre. Némi gyakorlás és menni is fog.  - okkal nem voltam jelen. Hiszen seblázam miatt örültem, hogy éltem. Aztán pont azon az éjszakán ment el apa. Talán mégis az volt életem legjobb és legmeghatározóbb éjszakája. Mikor kifejti véleményét hümmögéssel hallgatom.
-Ez igaz. Viszont nem teljesen erre értettem. Hanem ő jól varázsol, jó az alkímiában és a fegyveres harcban. Lambert a jelekre és a kardjára támaszkodik, más eszközt nem forgat. Eskel pedig minden fegyverhez ért, ritkán használ főzeteket és égbekiáltóan nagy bajnak kell lennie, hogy jelet használjon. Szerintem csak rossz van... döntések és azok következményei. - fejtem ki véleményem. Mert a saját bőrömön kellett ezt megtapasztalnom. Andrzej Sapkowski-nak pedig teljesen igaza van ebben.
-Valószínűleg én is ilyen lennék, ha láttam volna a barátaimat meghalni... Eskel a meglepetés gyermeke miatt sajnálom. Vesemir pedig feláldozta magát az unokájáért. Azt pedig mindenki tudja, hogy vaják nem halt még meg ágyban. - szememben ugyan egy könnycsepp megjelenik, de gyorsan letörlöm és kifújok egy nagyobb levegőt. Nagyon kedveltem az öreget. Még szerencse, hogy nem minden természet felettire vonatkozik ugyan ez. Mondjuk, mindig rettegem, hogy egyszer valaki áldozata leszek. Mutatva az utat eljutunk a várig, mit meg kell védenünk nagyjából egy percig. Kérdésére a beprogramozott makró billentyűt nyomva elgondolkozom.
-Gyakran járok ki az erdőbe, mikor van egy kis szabad időm. Nagy ritkán ellátogatok egy-egy házi buliba, de nem vagyok túl közösségi ember. Én az vagyok aki a részeg bagázs közt józan és jót röhög a részegeken. - mesélem és visszagondolok gimis időszakom osztálykirándulásaira. Hányszor kellett részegeket összegyűjtenem és sátorba helyeznem. Egek?!












Ami volt, de elmúlt, azt vegyük úgy, hogy elhullt.


Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Jan. 11, 2020 11:06 pm

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


Tényleg szeretném bevezetni egy olyan társaságban, ahol levetkőzhetné a félelmeit, mert a beszélgetésünk kapcsán elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy tele volt kételyekkel az emberekkel szemben. Én azért bíztam bennük, és minden vágyam volt a világot egy jobb hellyé varázsolni, vagy legalább boldogabbnak látni a körülöttem lévőket. Hiszen én belőlük merítettem erőt a mindennapjaimhoz és ahhoz, hogy ezt az egész streamelést csináljam. Amikor elkezdtem nem gondoltam volna, hogy bárki is érdeklődni fog irántam, vagy az iránt, amit éppen csináltam.
Pozitívan csalódtam. Reméltem, hogy ezt a játékostársamnál is el tudom érni majd.
− Látod? Máris sokkal jobb. Csak egy kis pozitív hozzáállással indul az egész – mosolyodtam el a maszkom mögött. Tényleg ennyire volt szükség: nyitni azok felé, akik érdeklődést mutattak az irányodba.
− Nyugi, nekem sem megy – nevettem fel vidáman, hiszen akárhányszor visszanéztem magamat, és azt, amit a kamera előtt leműveltem: sírva nevettem. – Épp ezért szeretik nézni a többiek. Egyrészt viccesnek találják, másrészt látják, hogy én sem vagyok tökéletes, és a kedvükért be merek vállalni olyan dolgokat, amelyek bizony nem az erősségeim.
− A szalagavatóra én az egyik unokatestvéremmel mentem. A valóságban nem vagyok túl népszerű figura, és a lány, akit szerettem volna elhívni, valami oknál fogva nem jött el – vallottam be neki, bár konkrétan nem mondtam meg neki, hogy bizony azon az estén őt szerettem volna a botlábammal megtáncoltatni, de hát arra sem voltam képes, hogy egyáltalán elhívjam őt. Szerencsére, ilyen apró részletekbe simán belemertem menni, ugyanis a hangomon torzított annyit a fivérem ketyeréje, hogy nem lehetett megállapítani a koromat.
− Ha egyszer van kedved, szívesen meginvitállak egy Just Dance-es estre – jegyeztem meg, ha már rendesen táncolni nem tudtam volna vele, de egy ilyen játékkal mindketten ki tudtunk volna kapcsolódni. Nem is esett le, hogy amúgy milyen elhamarkodottan ígérkeztem.
− Mondjuk, ez érthető. De ha a játékokat tekintem, akkor érthető, hogy Geraltnak mindenhez értenie kellett, elvégre ő volt a főhős, és a játékos szabta meg, hogy milyen stílusban szeretett volna játszani. Ha több főszereplője lett volna a történetnek, például Geralt, Lambert és Eskel választható lett volna, akkor talán Geralt „tökéletessége” se lett volna ilyen. Az meg irtó sok munka lett volna. Így is le a kalappal a CDPR előtt, hogy nem adták fel az álmukat, és mindent kockára téve létrehozták számunkra ezt a csodát – válaszoltam, hiszen annak idején rengeteget olvastam a Witcher-játékok létrejöttéről, s bizony volt olyan, hogy az alapítók a saját házaikra jelzálogot vettek fel, hogy mindez elkészülhessen. Szóval igazán hálásak lehettünk a lengyel barátainknak, arról nem is beszélve, hogy nem sok kiadó lenne ennyire játékos-központú, mint ők. Alig vártam már a Cyberpunk 2077 megjelenését is. A Witcher-szereplőinek a sorsával is teljesen egyetértettem, és pont azért szerettem őket, mert ugyanolyan esendőek voltak, mint bárki más.
− Azért annyira nem fekete a világ, mint amilyennek látod. Megvannak az életnek a pozitívumai is, de abban egyetértek, hogy a döntések és a következmények mozgatják az emberi sorsokat. Mint például az, hogy úgy döntöttél szóba állsz velem, én pedig készségesen válaszoltam neked. Szerinted az, hogy most beszélgetünk olyan rossz dolog lenne? – kérdeztem somolyogva, hiszen ezt az egészet, én pozitívumként éltem meg, még akkor is, ha hazudnom kellett Miminek a kilétemet illetően.
Az állatkám társaságában követtem Mimi karakterét a kastélyig, miközben elgondolkozva hallgattam őt.
− Az erdőbe? Nem félsz a vadállatoktól? – érdeklődtem, hiszen tudtam jól, hogy mik járkáltak a fák között, és közel sem voltak barátságos teremtmények.
− Valahogy meg tudom érteni. Mókásak tudnak lenni, bár mostanában bőven akad tennivalóm, és az iskolám miatt is ingázni kényszerülök, szóval a szabadidőm most kissé végesnek tűnik. – Hiszen ott volt a suli, a valóságbeli barátaimat se hanyagolhattam el (bár Tony ezt nem is hagyta volna annyiban), ott volt a virtuális életem, a világhálón lévő haverok, a streamelés, a promóciós munkák, és ha még meg is találtak egy-egy weblap-készítéssel, na olyankor sírva tudtam volna fakadni. De hát én választottam ezt az életet minden nyűgjével együtt, és a maga módján szerettem is. Mint például azt, hogy Ziraeal karakterrel együtt vállvetve védelmezte a karakterem a várat, ahová Mimi vezetett.
Ezúttal igyekeztem nem megöletni magam, és mivel annyira koncentráltam, hogy ne hibázzak, ezért egy-két perc erejéig elhallgattam, legfeljebb a szuszogásomat lehetett hallani.




being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Jan. 27, 2020 8:27 pm

Mimi Schwarz
vérpréri: szabad szellemû vad, ki a teliholdnak hódol



Kaiser & Mimi
Cavalier és Zireael kalandjai Gilneas-ban

Pozitivitás? Pozitivitás vagy naivitás? Az egyik gőgöt a másik tudatlanságot hordozhat magában. Sosem bíztam az emberekben eléggé, hogy úgy tegyek, ahogy nekik tetszene. De próbáltam olyan lenni, hogy ne küldjenek a nyakamra vadászokat. Vagy bármit ami az életem venné. Noha nem adnám olyan könnyen.
-Senki nem tánc bajnoknak születik.  - kuncogom és próbálom realizálni, hogy is táncikálhat. Bár biztosra veszem jobban, mint én.
-Talán ha a szűk baráti körömnek hoznám le a csillagokat az égről, mert tudom, hogy ők nem nyafognának azon, hogy sötét lett miattam. - bátornak tartom. Vagy talán őrültnek. Mondjuk... a falkája így egy elég tág fogalom. Valahol megértem.
Mikor egy apró vallomást tesz enyhén magamra ismerek. Bár engem nem hiszem, hogy bárki is felkért volna. Jobb volt így.
-Szerintem majd élek is vele.  - vigyorgom, miközben még hozzá teszem:
-Legalább te tudd miért kerültem el a saját bálom is. - kuncogom saját bénaságomon. Se ritmus, se egyensúly érzék. Csak a letisztult vadam, mely már most szemeit forgatja.
-Ez igaz. Hálás vagyok nekik, hogy átültették pc-re, de a könyvek jobban megnyerték tetszésem. - s lám kibújik újra a kis Mimi. A kis könyvmoly ki örökmozgó. Mégis, ha a kezébe kap egy könyvet és tetszik neki azt elolvassa. Kérdésére lelépnék Discord-ról és a játékból is. Nem. Azaz... túl jó. Túl idilli. Itt valami nem stimmel.
-Egyáltalán nem. - adom be derekam. De nem is életem legjobb döntéseim közé tartozik. Valahogy... nem is tudom. Furcsa érzés, még furcsább intuíciókkal. Milyen ára lesz ennek az apró boldogságomnak?
-Nincs okom félni. - feleltem bátran. Hiszen, ami ott lapul, azokhoz tartozom én is. Ugyan úgy az árnyakban fogantam és nőttem fel. Lettem kecses fenevad. Megértem álláspontját és ezt egy egyetértő hümmögéssel adom tudtára. Figyelmem leköti a játék, majd a laptopom akumlátorát ellenörzöm, kelletlenül húzom el szám
-Ne haragudj, de lassan ki kell lépnem, mert pár százalékom van. Ha gondolod és nem zavarlak, még tudok maradni discordon. - ajánlom fel és karakteremmel integetve kilépek a játékból, hogy felrakhassam tölteni ezt a kis irodai csodát.












Ami volt, de elmúlt, azt vegyük úgy, hogy elhullt.


Mimi Schwarz
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Women_redhead_Alina_Kovalenko_snow_braids_women_outdoors-65139

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Feb. 04, 2020 11:54 am

Kaiser Walderdorff
vérfarkas: a telihold rabja, az éjszaka teremtménye
Mimi & Kai

zene: music ♢ megjegyzés: a drága terápiás prérimnek Szeri @


Az emberekbe vetett hitem vezérelt előre. Úgy gondoltam, mindenki megérdemelt egy esélyt – még a legszörnyűbb embereknek is járt egyfajta bocsánat −, hiszen aki változni akart, aki be szeretett volna illeszkedni, annak bizony kijárt még egy lehetőség. Én ennek a híve voltam, no meg annak, hogy minden okkal történt. Hiszen, ha kölyökként nem ért volna annyi csalódás és bántás, akkor talán nem tartanék ott, hogy ilyen céljaim lehessenek egyáltalán. Nem haragudtam azokra az emberekre, egyáltalán nem volt értelme haragban élni, és ezt szerettem volna megmutatni mindenki másnak is.
− Igaz, de én különösen tehetségtelen vagyok hozzá – nevettem fel vidáman, bár nálam talán már csak a bátyám volt botlábúbb. Lehet aki ért a gépekhez, az szerencsétlen a tánchoz. Ez a családomra valami általános igazság lehetett, mert velünk ellentétben anyu fiatalkorában sokat szeretett táncolni, viszont nem ért semmihez elektronikus eszközhöz.
− Ez aranyos. Én bárkinek hajlandó vagyok segíteni, ha elfogadja azt, nem számít ki ő: lehet közeli barát, lehet egy olyan személy, akivel nem ápoltam soha jó viszonyt. Ha körülöttem az emberek boldogok, akkor én is az vagyok. Nem teszek kivételt – vontam meg a vállamat a gép előtt. Másoknak talán kicsit furcsa volt ez a hozzáállás, sőt a legtöbb ember nehezen különítette el a saját sérelmeit, és lendült túl rajtuk, de… Én ilyen voltam.
És időnként bevallottan gyáva is voltam, amiért nem hívtam el Mimit a szalagavatóra. Sajnos, hiába voltak ilyen gondolataim, hiába akartam változtatni a világon, csupán akkor voltam magabiztos, ha az anonimitás jótékony leple mögé bújtam. Ha már arról lett volna szó, hogy Kaiser Walderdorffként kiálljak a tömeg elé beszélni, akkor lehet rosszul lettem volna.
De aztán a névtelenségnek megvolt az a hátulütője is, hogy elhamarkodott kijelentéseket tettem, mint például az, hogy a lányt Just Dance-elni hívtam. Gondolatban jól homlokon csapkodtam magam, mert fogalmam se volt arról miként lehetett volna azt kivitelezni.
− Figyelj, te mondtad, hogy senki nem született táncbajnoknak. Biztos vagyok benne, hogy te is hamar beletanulnál – vigyorodtam el a maszkom mögött. Ezután kicsit másabb téma felé eveztünk, olyan felé, ami kicsit távolabb állt a valóságtól. – Olvasni jó dolog. Én is szeretek, csak kevés időm van – jegyeztem meg, bár ritkábban volt rá alkalmam, tekintve, hogy amikor nem az egyetemen voltam, akkor a családdal töltöttem az időmet, ha nem a családdal, akkor pedig vagyok streameltem, vagy pedig egy-két merész ember kirángatott a napra, mielőtt vámpírrá avanzsálódtam volna.
Örültem, amiért a legalább a beszélgetésünket nem tartotta rossz dolognak. Persze, részemről sok titok övezte ezt az egészet, de nem kellett tartania tőlem. Egyáltalán nem akartam ártani neki.
− Bátor lány vagy. – Én igyekeztem elővigyázatosabb lenni, már csak azért is, mert a bennem élő fenevadat nem volt könnyű megfékezni. Ha tehettem kerültem hát az erdőt, amíg nem volt szükséges meglátogatnom.
− Nekem úgyis tökéletes – mosolyodtam el, és a karakteremmel viszonoztam az integetést, majd én is kiléptem. Ujjaim között a headsetem kábelét csavargattam, és elmélyülten Rudolfot, a macskámat kezdtem tanulmányozni, aki kényelmesen elterpeszkedett az ágyamon. Nem értettem Tony miért utálta szegényt, amikor teljesen normális macska volt. Jó, kicsit dagadt volt anyu gondos kezeinek hála, de nem karmolt, nem harapott, békés lusta kis dög volt.
− Neked van valami háziállatod? – szólaltam meg hirtelen, miután Rudolf kényelmesen összegömbölyödött a takarómon, megmosolyogtatva engem.





being a gamer doesn't mean we have to be lifeless


Kaiser Walderdorff
Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Tumblr_mti2ivfnvh1sec2hzo5_250
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista/Streamer

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Worgen kalandok - Cavalier és Zireael Empty
Vissza az elejére Go down
 

Worgen kalandok - Cavalier és Zireael

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Specials :: Kapcsolattartás-
^
ˇ