Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Dylan Hicks

Arion "Lucas" Nox EmptyDylan Hicks
Today at 12:45 am



Lettie & Silas ▪ Wow, I didn't expect to see you

Arion "Lucas" Nox EmptyScarlett Atkins
Today at 12:42 am



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Arion "Lucas" Nox EmptyEthan Wayne
Today at 12:30 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

Arion "Lucas" Nox EmptyJulia Hunt-Kozma
Today at 12:07 am



Julia & Hugo

Arion "Lucas" Nox EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 11:28 pm



Meadow Carmilla Carrow

Arion "Lucas" Nox EmptyDaniel Nicholson
Yesterday at 8:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Arion "Lucas" Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Vas. Dec. 08, 2019 9:14 pm

Arion Nox
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Arion „Lucas” Nox
Jó, gonosz, hős, szörnyeteg... az igazság, barátom, csupán nézőpont kérdése.


Becenév:
harap, ha becézni próbálod
Születési hely:
Pécs
Kor:
23
Nemi beállítottság:
Hetero
Faj:
Vadász
Play by:
Colton Haynes
Karakter típus:
Keresett

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Hatalmas elvárások és még nagyobb felelősség rakódott a vállára. Benne egyesült két vadászcsalád vérvonala, s épp ezért, nem szakadhatott el a hagyományoktól. Számára a vadászat nem szórakozás, hanem kötelesség. Olyan feladat, amellyel megbízták, olyasmi, amivel fenn kellett tartania az egyensúlyt a jó és a rossz, az emberek és a természetfeletti között.
Ha egykoron meg is volt benne a vágy, hogy normális, hétköznapi életet élhessen, mára ez teljesen kiveszett belőle. Az anyja nevelésének köszönhetően egy felelősségteljes, tettre kész és parancsokat teljesítő katona vált belőle, aki kíméletlenül képes lett volna elpusztítani bárkit, aki veszélyeztette a világ kényes egyensúlyát.
Kicsit zárkózott alak, legalább is, nem sokat látni viccelődni, de a zord külső mögött igenis rendes ember lakozik. Megbízható barát, mindig ott van, ha szükség van rá, sőt azokat, akik fontosak neki, képes maga elé helyezni. Attól még, hogy egy társaságkedvelő ember a modorával nincs kifejezetten gond, bárki, aki az utcán megszólítja, és normális vele, annak kedvesen válaszol. Egyéb szituációkban hajlamos lehet kíméletlenül őszinte lenni. Képtelen hazudni, vagyis egyszerűen utálja a hazugságok kusza hálóját.
Szereti a természetet és az állatokat, ellenben a nagyobb városokban és a repülőkön kifejezetten rosszul érzi magát. A meggondolatlanül cselekvő énjét szerencsére kinőtte, még a gyerekekkel is megtanult türelmes lenni egy szörnyű tragédia óta.
Az eszével nincsen gond, bár nem nevezhető kifejezetten műveltnek. Inkább egy nyomolvasó, logikán, a környezetmegfigyelésén és a tényeken alapuló gondolkodással rendelkező fickó. Akár még érzelgős is lehetne, azonban az érzelmeit mélyen eltemeti magában, a problémáiról nem szívesen beszél, szóval, ha depressziósnak látszik, vagy belement valami a szemébe, akkor ott már nagyon nagy a probléma.

You're Still Have All Of Me:
Édesanyja családja sok-sok generáció óta vadászott a természetfeletti bestiákra, így a fiúnak esélyt sem adott arra, hogy másik utat merjen választani. Anyja szigorú, kemény tanító volt, azonban Arionért mindent megtett volna. Elvégre… Ha vadásztársait nem számítja, akkor már csak a fia maradt neki.
Arion anyja kegyetlensége messzeföldről híres volt mind a vadászok, mint a természetfelettiek körében. Egy nyughatatlan lélek volt, aki addig nem pihent, amíg a céljait el nem érte. Tele volt gyűlölettel és keserűséggel, amelyeket fiába is át szeretett volna ültetni.
Hatalmas elvárásai voltak Arionnal szemben, mégis, amikor a fiút vadásszá avatták, nem létezett ennél a nőnél büszkébb teremtés a világon.
Arion egyszerre féli és tiszteli az anyját. A fiú mindig is anyja figyelmére vágyott, ezért engedelmesen és szorgosan tanult, követte a számára kitaposott ösvényt, hogy egy napon beteljesítse a sorsát.

Arion édesapját nem ismerte túlságosan. Akadtak alkalmak, amikor találkoztak, de nem volt egy szoros apa-fiú kapcsolatnak nevezhető. A fiú haragudott az apjára, s haragját anyja gondosan elhintett szavakkal fokozatosan táplálta. Arion dühös és keserű volt, amiért az apja sose volt mellette, amikor szüksége lett volna rá. Dühös volt, amiért elhagyta Őket, a családját, csak azért, hogy mással lehessen. A fiú sose tudta feldolgozni az érzést, amelyet az elválás keltett benne. Mivel az Arion név az apjához kötötte őt, ezért változtatta meg Lucasra, mert nem akarta, hogy bármi is emlékeztesse őt az öregére.

Arion életében tehát az igazi apafigura szerepét nagyapja töltötte be, aki próbálta korrigálni a fiú anyja által okozott károkat. Megbocsájtásra, empátiára és családszeretetre buzdította a fiút. Biztatta, hogy a világot jobb hellyé kell változtatni, de nem minden áron. Nem ártatlan életek kioltásával.
A fiú tisztelte az öreget, azonban nem töltött vele elég időt ahhoz, hogy a gyűlölet írmagjait teljesen kiírtsák belőle.

Családként tekintett még arra a vadászközösségre, amelyben felnevelkedett, és arra a két vele egykorú gyerekre, akikkel együtt tanultak és küzdöttek. Ez a két személy a mai napig a sarkában lihegett, követve minden lépését, mondván: „Nem csak a farkasok járnak falkában. Ha egyedül maradsz, esélyed sincs ellenük.”

Viszont akadt valaki, aki bár nem teljesmértékben, de mégis csak a vére volt, s egészen addig a rejtélyes éjszakáig nem is tudott a létezéséről. Akadt ugyanis egy gyermek a világban, akiben szintén az apja vére csörgedezett, és még csak nem is tudtak egymásról. Addig a pillanatig, amíg Arion az édesapjuktól egy feladatot nem kapott, addig, amíg a nagyapja a halálos ágyán a lány után küldte.
Fogalma sincs, hogyan viszonyuljon hozzá, elvégre egyszerre utálja, amiért az idegen gyerek az anyjával együtt elvette tőle az édesapját, másrészt kíváncsi volt, hogy mégis miféle szerzetet faragtak az állítólagos húgából. A lány nyomába eredt, elvégre a nagyapjának ez volt az utolsó kívánsága, hogy a testvérével való kapcsolata miként alakul majd… Az egyik másik történet.




When I Was Younger...


Megtörten ültem nagyapám ágya mellett. Az elmúlt évben derült ki, hogy borzasztóan beteg volt, és nem volt sok neki hátra. Épp ezért igyekeztem minél több időt tölteni vele, s mégis, ahogy láttam a hatalmas párnák között fekvő alakot, képtelen voltam erős maradni.
Remegtem, ahogy próbáltam visszatartani a sírást, lenyeltem a könnyeimet, és az öreg békés arcára pillantottam. Úgy tűnt, ő elfogadta a sorsát, én viszont nem készültem fel arra, hogy elveszítsem őt. Őt, aki apám helyett apám volt. Őt, aki mindenre megtanított. Őt, aki bolondos történeteivel megmosolyogtatott, de dorgálni is tudott, ha szükséges volt. Az előttem fekvő ember halvány árnyéka volt annak az erőteljes, életteli teli fickónak, aki az erdőbe kivitt, és megtanított olvasni a nyomokból, vagy akivel annyit sátoroztunk együtt.
Mindketten tudtuk, hogy mi fog következni. A kérdés csak az volt, hogy mikor vágják el az életének a fonalát.
Nagyapa óvatosan megfogta a kezemet, és finoman rámarkolt a csuklómra. Sose éreztem magam olyan elveszettnek, mint abban a pillanatban, amikor rá emeltem a pillantásomat.
− Nagyapa… Nem akarom, hogy elmenj – suttogtam erőtlenül. Még mindig küzdött a könnyeimmel, amik igencsak frusztráltak, hiszen a sírás nem volt egy túlságosan férfias tulajdonság.
− Arion... Tudod jól, hogy ez az élet rendje. Nyugodj meg fiam! Viszont tudod, Nox is vagy. Ahogy az a vörös hebrencs leány is kivel annak idején a kertben játszottatok. Kérlek, mint utolsó kívánságom hallgasd meg... Keresd meg őt! – Mély levegőt vettem, hogy erőt vegyek a torkomon eluralkodó fojtogató érzésen.
− Azt se tudom hol találom őt, nagyapa… − Nem akartam belekötni, de nem értettem, hogy miért az én feladatom lett volna a lány felkutatása. Azonban egy haldoklóval nem volt érdemes vitába szállni. Az öreg arcán különös mosoly játszadozott, mintha már előre felkészült volna erre a beszélgetésre.
− Itt az éjjeli szekrényen... Van egy levél. Neked szól már. – Az arcomra kiülő értetlenséget már nem is próbáltam leplezni. A nagyapám kezét óvatosan a mellkasára fektettem, és a levélért nyúltam. Még nem bontottam fel, úgy voltam vele, a levél tartalma ráér akkora, amikor már nem tartózkodtam a kórházban.
-Légy hű önmagadhozz Arion! Most hagyj pihenni egy kicsit... – A levelem a kezemben szorongatva figyeltem őt. Keserű nevetésemet épphogy sikerült elharapnom. Legyek hű önmagamhoz? Hiszen már azt sem tudtam kicsoda voltam én igazán…
Csak ott ültem, néztem, ahogy lecsukódtak a szempillái. Órák hosszat ültem ott, és figyeltem, ahogy alszik. Aztán… Nem ébredt fel többé…


***

Az autómban ültem, és zokogtam, mint egy óriás gyerek. Veszítettem már el embereket a vadászok közül, akik egykor fontosak voltak nekem, az apámat már akkor, amikor elhagyott minket, de ez… A nagyapa halála volt a legnagyobb érvágás számomra.
Letöröltem a könnyeimet. Némelyik az ölemben lévő borítékra csöppent. Nagyot sóhajtva bontottam ki a borítékot, és fogtam bele a levél olvasására. A levélben leírták, hogy hol keressem a féltestvéremet, hogy miként akadhatok a nyomára… Viszont továbbra sem értettem mit vártak el tőlem. Nagyapa utolsó kívánsága volt, egy olyan kérés, amelynek nem mondhattam ellent.
Nehezemre esett hazavezetni. Igencsak koncentrálnom kellett és egyben tartani a gondolataimat, hogy ne okozzak balesetet, de végül sikerült hazaérnem.
Odahaza anyám várt. Meg sem kellett szólalnom, az arcomról leolvasta a történteket. Nem szólt semmit, csak a vállamat átkarolva beterelt a konyhába. Nem volt jóban nagyapával, sőt kifejezetten különböztek a nézeteik.
Anya két feles poharat és egy pálinkás üveget tett az asztalra. Mindkettőnknek töltött, továbbra sem szólt semmit, csupán nézte, ahogy felhajtottam nagyapa régi barackpálinkáját.
− El kell mennem – jelentettem ki úgy a harmadik pohár után. Anyám felvont szemöldökkel mért végig.
− Mégis hová és miért?
− Nagyapa adott egy feladatot számomra. Amerikába kell mennem.
− Miféle feladatot?
− Fel kell hajtanom egy vadat. – Felálltam az asztaltól, elindultam a szobám irányába. Mielőtt anyám bármit is szólhatott volna, az ajtóm bevágódott előtte.

***

Két nappal később már a repülőtéren álltam, és felkészültem az utazásra. Fájó szívvel gondoltam bele, hogy itt kell hagynom ezt az országot és mindenkit, akihez emlékek kötöttek, de nem volt választási lehetőségem. Megkértek valamire, amit teljesítenem kellett.
Éppen a becsekkolást végeztük, amikor harsány kiáltást hallottam.
− Ne hidd Lukács, hogy olyan könnyen meglépsz előlünk! – A két legjobb barátom szaladt utánam csomagokkal felszerelkezve. Homlokráncolva pillantottam rájuk, miközben ők végre beérték, és ki tudták fújni magukat.
− Oda megyünk, ahová te is. Nem csak a farkasok járnak falkában, öcsi – bokszolt vállon vigyorogva a legjobb barátnőm, akinek az ütése egy férfiéval is vetekedett.
− Miért jönnétek velem? Hülyeséget csináltok… − forgattam meg a szemeimet.
− Mondtuk már! Egy csapat vagyunk, vagy talán ilyen hamar elfelejtetted?  Ráadásul, mindig is látni akartam a híres Amerikát… − vette át a szót a másik haverom.
A fejemet csóválva elmosolyodtam. Nem hittem volna, hogy akadnak még emberek, akikre nehéz időkben számíthattam.
− Akkor mire vártok? Szedjétek össze magatokat, mert Beacon Hills vár ránk, és még hosszú az út odáig!
Így indultam útnak a híres-neves Amerikában, két társammal az oldalamon, hogy annak a vénembernek a kívánságát teljesítsem, és kiderítsem, mégis miféle teremtés volt a húgom.








Nox vagy, ne feledd!


Arion Nox
Arion "Lucas" Nox GrimyAncientHaddock-small
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Vadászat

Arion "Lucas" Nox Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Dec. 08, 2019 10:06 pm

Fawn Olossë
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Arion *-*

Nagyon örülök, hogy megérkeztél közénk, és ráadásul ilyen gyorsan el is készültél! Arikan biztos kiugrik a bőréből örömében, amiért végre itt vagy. *-*
Kezdjük a jellemmel. Szépen összeszedtél minden fontos tudnivalót, nem éreztem hiányt, amikor olvastam. Arra a bizonyos tragédiára azért igazán kíváncsi lennék, de gondolom az már egy másik történet... Very Happy
A család rész szintén szépen össze lett foglalva, sikerült egy tipikus vadászcsaládot megalkotnod, és nagyon örülök, hogy végig tartottad magad ehhez a vonalhoz. :3: Ami pedig a húgodat illeti... Hát nagyon kíváncsi leszek, mit fogsz szólni hozzá, hogy ő bundában járja az éjszakát teliholdanként. suspicious
A nagyapád halálát igazán sajnálom, de az életben ez sajnos mindenkivel megtörténik előbb vagy utóbb. Az pedig nagyon is tiszteletreméltó, hogy tartod magad az általa kiadott utolsó nagy feladathoz; szerintem nagyon büszke lenne rád, ha ezt látná. Very Happy Ráadásul nem is egyedül vágtál neki a nagy kalandnak, ami bölcs döntés volt, mert hát... Beacon Hills mostanában nem a legbiztonságosabb város.
Összességében: el vagy fogadva, üdv a mi kis városunkban! Szaladj foglalózni, aztán keresd fel végre a húgodat, mert már bizonyára nagyon vár téged! *-*



as long as i'm here
no one can hurt you






Fawn Olossë
Arion "Lucas" Nox Tumblr_pqjcrn6Zq61stp5sko1_500
Arion "Lucas" Nox B9a7e019161b3a7facb30716f8c94b8b89fe6c29
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló

Arion "Lucas" Nox Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Arion "Lucas" Nox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Vadász-
^
ˇ