Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Elkészültem!

THAT girl from Oslo EmptyDrew Lamarck
Today at 1:09 pm



Drew Lamarck/Masanori

THAT girl from Oslo EmptyDrew Lamarck
Today at 9:57 am



Avatarfoglaló

THAT girl from Oslo EmptyHugo Marlowe
Today at 1:09 am



Hugo

THAT girl from Oslo EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 7:25 pm



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

THAT girl from Oslo EmptyFawn Olossë
Yesterday at 2:32 pm



Vale & Angus - night at the museum

THAT girl from Oslo EmptyVale Pedersen
Yesterday at 12:31 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Daniel Nicholson, Delsin Aver, Elisha Grant, Hugo Marlowe, Julia Hunt-Kozma, Leora Keen, Stella Argent, Stephen Hunt-Kozma


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 THAT girl from Oslo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Vas. Dec. 08, 2019 11:27 pm

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb
Vale Laurene Pedersen
no one looks stupid when having fun.


Becenév:
Vale, Lau, Laurene, "Poppy"
Születési hely:
Oslo, Norvégia
Kor:
17
Nemi beállítottság:
hetero
Faj:
ember
Play by:
Kiernan Shipka
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:
Tanácstalanul tartottam a kezemben a kicsi, vastag könyvet. Még két éve kaptam a születésnapomra, de eddig egyszer se jutott eszembe, hogy bármit is kezdjek vele.
Nagyot sóhajtva lecsüccsentem az ágyamra. Teljesen belesüppedtem a puha, szőrös dísztakarómba, ahogy a hasamra fordultam; és a könyv is pillanatok alatt elveszett benne, mikor letettem magam elé. Fekete színű volt, a címet arany betűkkel írták rá: „az ÉN naplóm - önismereti kérdések Shane Windham szerzésében.” Felnyitottam az első oldalon.


Ez a napló
..........................
tulajdona.


Kacskaringós betűkkel a pontozott vonalra írtam a nevemet. Ez még egészen egyszerű, ebben teljesen biztos voltam magammal kapcsolatban. Vale Laurene Pedersen vagyok, voltam, és mindig is leszek.
A második oldalra lapoztam. Folyamatosan elkezdtem kitöltögetni a sorokat a kedvenc, feketén fogó tollammal.


Mikor születtél?
2003. január 1-én. Azaz nemsokára tizenhét éves leszek.

Hol születtél?
Oslo, Norvégia.

Szerinted létezik szerelem első látásra?
[ ]igen [x]nem

Micsoda kérdés ez? Persze, hogy nem.

Hol élsz jelenleg?
Beacon Hills-ben. Ez egy kicsi város, és egyáltalán nem olyan érdekes, mint Oslo.

Melyik szülőd nevezett el?
Azt hiszem, anya. De lehet, hogy apa volt? Nem tudom.

Mi volt az első szavad?
Poppy. Valami mesében hallhattam, és azóta így neveznek otthon.

Lennél halhatatlan, ha kapnál rá lehetőséget?
[ ]igen [x]nem

Hiszel a karmában?
[x]igen [ ]nem

Általában emlékszel az álmaidra?
[x]igen [ ]nem


Tovább lapoztam. Elég random kérdések voltak ezek, azt hittem, lesz bennük némi logika. Az eleje még talán érthető, miért így lett alakítva, de... Hogy jött fel a karma, meg a szerelem? Ennek semmi értelme...


Mi a legdrágább dolog, amiért készpénzzel fizettél?
Parfüm. A Guccitól, azt hiszem.

A szemed és a hajad színe:
Mogyoróbarna, szőke. Érdekes kombináció.

Stílusod:
Csinosnak mondanám.

Alkatod:
„Törpe modell” alkat.

Általában a nálad idősebbekhez, vagy fiatalabbakhoz vonzódsz?
Fiatalabbhoz semmiképp. Még a velem egykorúak közt is van pár gyagyás.

Adakoztál valaha?
[x]igen [ ]nem

Melyik időjárást szereted a legjobban?
Tavaszias, kellemes meleg. Semmi szél, de gyengéd napsütés.

Hány bolygó létezik az univerzumban, amit intelligens lények laknak?
Miféle hülye kérdés ez?


Felsóhajtottam. Egyre nagyobb baromságokat kérdezett az a hülye könyv, és ugyan egy kis részem nagyon is jól szórakozott rajta, kezdtem egyre jobban utálni. Már csak azért is, mert ezt a 10-es számú pasitól kaptam, akit azóta leváltott a tizenegyes és a tizenkettes.


Mi okozza számodra a legnagyobb csalódást?
Az igazságtalanság. Árulás. Bunkóság. Illegális dolgok.

Egy számodra ideális ölelés meddig tart?
Ameddig mindkettőnknek jólesik.

Általában meddig készülsz, ha elmész valahova?
Húsz perc.

Mi a kedvenc italod?
Krémlikőr.

Kedvenc évszakod?
Tavasz és ősz.

Kedvenc filmed?
Lelkes testcsere. Beteg, vicces, de romantikus is.

Szerinted léteznek természetfeletti dolgok?
[ ]igen [x]nem


Becsuktam a könyvet. Elég volt ezekből a kérdésekből...
A hátamra fordultam, és lehunytam a szememet. Odalentről hallottam anya vihogását, és orromat azonnal megcsapta az eper puding kellemes illata. Josh biztos megint kotyvasztott valamit.

You're Still Have All Of Me:
Néhány percig próbáltam kizárni mindent. A gondolataimat, a lenti zajokat, a telefonom pittyegését. Csak arra koncentráltam, hogy végre legyen egy kis nyugalmam. De nem igazán jött össze, úgyhogy ismét magam elé vettem a béna naplót, hátha sikerül egy olyan helyen kinyitnom, ahol lesz is valami értelmes.


Hogy hívják a szüleidet?
Debbie Pryor és Osvald Pedersen.

Hogyan jellemeznéd édesanyádat?
Reménytelen romantikus. Már a tizenkettedik pasit fogta meg magának, és mindegyiknél azt állítja, hogy „Ő az igazi!”, ami tudom, hogy sosem igaz. Egyszerűen képtelen megtalálni a megfelelőt... Viszont nagyon mosolygós, gondoskodó és önzetlen. Nagyon szeret engem, én is őt, még ha ezt nem is mindig adjuk a másik tudtára. Az ő szeretetnyelve az ajándékozás, ezért kapok drága holmikat tőle minden alkalommal, amikor csak lehetséges. Legutóbb egy jól sikerült dolgozatom miatt vett nekem egy méregdrága Prada táskát, pedig próbáltam lebeszélni róla... Azóta folyton azzal kell járnom, ha nem akarom, hogy csalódjon bennem. Pedig nekem nagyon jó volt az az egyszerű Nike hátizsák is... Egyébként csak miatta vállaltam el ezt a modellkedős dolgot, amivel folyton nyaggatott tizenöt éves korom óta... Magamtól eszembe se jutna pózolgatni másoknak.

Édesapád milyen jellem?
Vidám, igazi norvég ember. Nagyon szeret sörözni a haverjaival, és ő is sokat foglalkozik velem. Igaz, egy egész világ választ el minket, de minden nap felhív, hogy lássa, jól vagyok e. Hálás vagyok neki, amiért a távolság ellenére is kitart mellettem, az meg külön öröm számomra, hogy karácsonykor ide utazik hozzánk, és nálunk tölti az ünnepeket. Még anyának sincs baja vele. Hogy is lenne? Szorgos, igazságos és rettentően okos.

Mit dolgoznak a szüleid?
Anya állatorvos, azon belül is gerincspecialista. Apa saját sörmárkát vezet Norvégiában, még a nagyapámtól örökölte a vállalkozást.

Vannak testvéreid?
Van egy öcsém, Jesse Lennart Griffith.

Milyen kapcsolatban vagy vele?
Hát... Megvagyunk. Ő még a kettes számú pasitól van, a különböző apáink miatt tartunk egymástól egy kis távolságot. Mindig próbálja játszani a komoly tesót, többé-kevésbé sikeresen. Csak egy év van köztünk, de néha nagyon úgy tesz, mintha ő lenne az érettebb. Idegesítő kis srác, de szeretem minden hibája ellenére.

Egyéb családtag, akit megemlítenél?
Josh Dallas. Igen, pont úgy hívják, mint azt a színészt... Ezzel sokszor fel is szokott vágni, és sokszor elfelejti, hogy a közelébe sem ér annak a pasinak. Ó, egyébként ő a tizenkettes, ha még nem mondtam volna. Róla elég annyit tudni, hogy imád főzni, és nagyon is ért hozzá. Az egészséges életmód híve: legutóbb egy edzőtermi bérlettel lepett meg, pedig tudja jól, hogy én táncolni szoktam, nem súlyzózni. De ahogy ő mondaná, „a tánc nem erősít.” Hogyne, aki meg sok paradicsomot eszik, annak piros lesz a füle vége.

Még valaki...? Tudom, hogy van. Csak írd le bátran.
Angus Cunningham. Guszti. A legjobb barátom, a bolond szomszédom, a fiú, aki mindig megmosolyogtat. Kivéve, amikor valami irtózatosan nagy hülyeséget csinál, mert olyankor bizony szívesen leütném őt Josh egyik merőkanalával. Szeretem, félreértés ne essék. Csak... Nem is tudom.


Félretettem a kis fekete könyvet, kikeltem az ágyamból és bekapcsoltam a laptopomat, meg a hozzá kötött két hangfalamat. Amíg felállt a rendszer, becsuktam az ajtómat, majd visszaérve a géphez, bekapcsoltam a kedvenc zenéim listáját, és táncolni kezdtem. Felszabadultan, hangosan nevetve, nem törődve semmivel. Titkon reméltem, hogy Angus meghallja majd, és átcsörtet, hogy megpörgessen. Vagy, hogy leszidjon, amiért nem tudja miattam pengetni azt az ostoba gitárját.



When I Was Younger...


Tizenhárom éves voltam, amikor Beacon Hills-be érkeztünk. Akkor volt anyu együtt a nyolcas számú pasival, Daviddel. Jesse egész végig nyafogott, hogy neki jobban tetszett Los Angeles, és nem értette, miért kellett már megint elköltöznünk. De hát... Ki is értette volna ezt? Csak anya tudta az okát. Meg az az idegesítő David, akitől egy cigaretta szagú Micimackó plüssöt kaptam vigasztalásképp. Az a maci is a kukában kötött ki, amint a látószögemen kívül esett az ajándékozója. Egyrészt azért, mert utáltam Micimackót, másrészt pedig a szaga végett. Egyszerűen nem tudtam elviselni azt a füstös, gusztustalan aromát, ami körbelengte, pedig minden erőmmel próbálkoztam.
Ha a napom nem lett volna elég katasztrofális, még a költöztető cég is rossz címre küldte a cuccainkat, így két órán át várnunk kellett, hogy megérkezzen a teherautó. Kész szerencse, hogy az új, méretes házunkat berendezve vettük meg, és csak a személyes holmijainkat kellett átszállítanunk.
Amíg anyu felmérte a terepet a földszinten Daviddel, én felszaladtam az emeletre. Már megbeszéltük, hogy enyém lesz a kelet felé eső szoba, mert az elég nagy volt, ráadásul szerettem, ha a nap pont az én oldalamon kelt fel. Persze aztán rájöttem, amikor beléptem, hogy a szomszéd ház teljesen el fogja takarni előlem a napot, pedig még saját erkélyem is volt. Elhatároztam, hogy innentől kezdve őket fogom hibáztatni, ha mogorva leszek reggelente. Akkor még sejtelmem se volt, hogy aztán a saját napom, a legfényesebben ragyogó lény az egész Földön pont a szemközti ablakból fog rám pislákolni. De ne siessünk ennyire előre...
Körbenéztem. A falak pasztell pink színűre voltak festve, a tömörfa baldachinos ágy valami méregdrága anyagból készülhetett, a matrac azonban nem volt új, ezt messziről meg tudtam mondani. Még azzal a kőkemény tizenhárom évemmel is olyan remekül értettem már a dolgok minőségéhez, hogy a legapróbb hibákat is észrevettem bármin. Ami viszont mindennél jobban feltűnt, hogy nem egy átlagos dizájnú ágy volt, a szokásos négy oszlopos történet helyett ugyanis egyetlen, nagy ívbe hajló „tetőszerkezet” indult ki a fejrész támlájából. Úgy festett, mint amikor a tenger hullámai tölcsért alkotnak. Egyből el is könyveltem „szörfös ágynak.”
Jobbra fordulva szemet szúrt egy nagyon szép állapotban lévő íróasztal, amihez néhány fiókos szekrény kapcsolódott. Már el is képzeltem, hogyan fogom szanaszét szórni az egész szobában a plüsseimet, na meg a kedvenc párnáimat is természetesen. Azt is tudtam, hogy szín szerint fogom rendezni a ruháimat a nagy szekrényben, amit évekkel később le kellett cserélnünk egy egész gardróbszobára.
Lentről veszekedés hallatszott, de nem különösebben törődtem vele.
A sarokban egy ovális állótükör volt elhelyezve, amiről azonnal tudtam, hogy nagyon hasznos lesz majd számomra, ha valami bonyolult táncmozdulatot akarok gyakorolni. Ehhez lépve el is kezdtem gyakorolni valami idétlen trükköt, és egészen addig nem is próbáltam felfedezni az új szobám többi rejtelmét, míg az öcsém be nem rontott hozzám.
- Vale, anyu azt mondta, hogy szóljak, hogy valami fiú hozott sütit! - húzta a száját kissé idegesen. A tükrön keresztül láttam az arcán, hogy feszült.
Kíváncsian fordultam felé.
- Milyen sütit? - tértem rögtön a lényegre, mert hirtelen a fiú nem is érdekelt igazán.
- Honnan tudjam?! Menj le és nézd meg!
Felvontam a szemöldökömet. Jesse-nek valami baja volt, azonnal észrevettem a hangvételéből.
- Mi a baj, öcsi? - kérdeztem kedvesen.
- Mit érdekel téged? Nem is vagy a nővérem! Utállak!
Na, ezt már végképp nem értettem. Jesse mindig is tudta, hogy nem ugyanaz az apukánk, és ezzel eddig semmi baja nem volt. Most miért támadt le ilyen hirtelen?
- Lennie! - szóltam rá mérgesen. - Tudod, hogy ilyet nem szabad mondani! Vond vissza!
- Nem! Utállak téged is, ezt a házat is, meg Davidet is! Anya azt mondta, hogy itt maradunk örökre, de én utálok itt lenni!
Összezavarodtam. Főleg, mivel ugyanazt az egy szót ismételte el már vagy harmadszorra. Kezdett visszhangzani a fejemben.
- Akkor se mondhatsz ilyet. Nem is gondolod komolyan!
- De igen! Hagyj békén! - nyújtotta rám a nyelvét, majd sarkon fordult, és rám csapta az ajtót. Nem hibáztathattam... Nem volt mellette egy állandó apafigura, aki terelgethette az útján. Én tartottam a kapcsolatot az apukámmal, őt viszont a kettes számú soha nem kereste, miután szakítottak anyával. Sőt, elsősorban azért váltak szét, mert anyu teherbe esett...
Lebiggyesztett ajakkal fújtam ki a levegőt. Elment a kedvem a tánctól, és a bolondozástól, és ezt az új helyet se szerettem már annyira. Szegény öcsi...
Egy darabig csak körbe-körbe mászkáltam a szobámban. Próbáltam kitalálni, mit is csinálhatnék. Átmehettem volna Jesse szobájába, hogy beszéljek vele, de annak nem lett volna jó vége. Talán csak levegőre volt szükségem...
Egyenesen az erkélyre vezető üvegajtóhoz tipegtem, megigazítottam a kis szoknyámat, és kiléptem. Orromat megcsapta a lakónegyedet belengő friss növényillat, a tavaszi szellő kellemesen melegítette az arcomat és az enyhe napsütés mindent aranyszínűvé változtatott a környéken. Igaz, hozzám nem sok jutott belőle, de még így is élveztem, hogy legalább a kertekben láthattam.
Nagyot sóhajtva ültem le az egyik itt hagyott székre. Úgy festett, mint azok a tipikus kávézói ülések: vasszerkezete kacskaringós mintákat ábrázolt, az ülőrész kerek volt és puha anyaggal volt kipárnázva, a támla szintén. Ezt az egyet nem állt szándékomban lecserélni vagy kidobni.
Egy darabig csak bámészkodtam kifelé. Még a korlát ellenére is kiválóan láttam, ahogy az élet apró jelei itt-ott felbukkantak; a bokrok megrezzentek, a fák lombjai között madarak csicseregtek, a fűben pedig apró mókusok szaladgáltak.
Aztán mindezt hangos zene zavarta meg. Valami régi rock dal lehetett, amire kénytelen voltam felkapni a fejemet. Határozottan a szomszédból jöhetett, így felkeltem, és a korlátnak támaszkodva, morcos képpel próbáltam megtalálni a hang forrását.
A szemközti ablakban megpillantottam egy fiút. Egyenesen rám nézett, és nagy vigyorral az arcán úgy tett, mint aki a dal gitárszólóját játssza a levegőben. Azonnal elmosolyodtam, majd ahogy megláttam a papagájt a vállán, nevetnem kellett. Még egy olyan idétlen mozgáskultúrát... Bolond volt, ebben biztos lettem semmi perc alatt.
A madara végül kisuhant az ablakon, és egyenesen mellém szállt a korlátra.
- Szervusz - üdvözöltem kuncogva, majd ismét a fiúra tekintettem. Onnantól kezdve minden nap arra vártam, miféle ostobaságokkal fog meglepni a szobája ablakán keresztül, s ahogy teltek az évek, már a rutinunk részévé vált, hogy reggelente így üdvözöltük egymást. Mi voltunk a tipikus „szomszéd barátok”, akik egymást látva kezdték a napjaikat, és akiknek alig fél másodpercbe telt átugrani a másikhoz egy süteményre, pletykálkodásra, közös leckeírásra, bolondozásra, vagy hatalmas filozófiai kérdések fejtegetésére. Akárhogy is, ő lett az oka, hogy megszerettem Beacon Hills kis városát, és semmi pénzért nem akartam elhagyni többet.





Vale Pedersen
THAT girl from Oslo 8v3k
THAT girl from Oslo 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

THAT girl from Oslo Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Dec. 09, 2019 10:02 pm

Julia Hunt-Kozma
boszorkánymester: varázs szülötte, szíve fehér vagy fekete
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Vale *-*

Egy igazán bájos, aranyos, és igazán életvidám lányt hoztál most közénk, aminek nagyon örülök 95 Egyszerűen annyira kis aranyos, hogy imádnám, ha a barátnőm lenne. Arról ne is beszéljünk mennyire tökéletesen illik hozzá Kiernan arcocskája *-*
Most is olyan kreatívan kezdtél bele az előtörténetben. Már többször megjegyeztem magamban másik karaktereidnél, hogy mindig valami hozzájuk illő módon írod meg a jellemet és a családot, és ez annyira zseniális 95 Így szerintem még sokkal többet is tudhattunk meg a karakterről, mint talán egy normális leírás után.
Őszintén be kell valljam, amikor említetted, hogy a tizediktől van a napló, kissé fölugrott a szemöldököm. Mivel addig még nem volt szó anyukája sok pasijáról, így azt hittem már neki volt ennyi hapsija, és ilyen gyorsan váltogatja őket xd De szerencsére hamar felvilágosodtam ezen a téren. Bár biztos szegénynek, és se az öcsének nem lehet a legjobb, hiszen a család az életünk első két évtizedében nagyon meghatározó szerepet játszik. Mondjuk annak örülök, hogy az apuka még ennyire törődik a kislányával *-*
Még lezárónak annyit, hogy azért kíváncsi lennék öcsikének mi baja is volt a beköltözéskor, és, hogy vajon mi fog még történni a drága szomszéd fiúkával Rolling Eyes De mindennek meg van az ideje, szóval nem kíváncsiskodom ennyire előre.
Az biztos, hogy szemmel foglak tartani a játéktéren, de, hogy ez megtörténhessen, az utadra engedlek. Fuss, foglalózz, és zaklass meg embereket játékkal <3



I'm a bad person and I'm okay with that


Julia Hunt-Kozma
THAT girl from Oslo Tumblr_oqtw5lCdtf1rdlm3eo8_250
THAT girl from Oslo Tumblr_inline_p7065g2ZGM1s6eco5_250
◐ Been through some bad shit, I should be a sad bitch ◑
Age :
28
Tartózkodási hely :
◐ bh ◑
Foglalkozás :
◐ shop and b&b owner ◑

THAT girl from Oslo Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 

THAT girl from Oslo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Ember-
^
ˇ