Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Dylan Hicks

Vale & Angus - night at the museum EmptyDylan Hicks
Today at 12:45 am



Lettie & Silas ▪ Wow, I didn't expect to see you

Vale & Angus - night at the museum EmptyScarlett Atkins
Today at 12:42 am



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Vale & Angus - night at the museum EmptyEthan Wayne
Today at 12:30 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

Vale & Angus - night at the museum EmptyJulia Hunt-Kozma
Today at 12:07 am



Julia & Hugo

Vale & Angus - night at the museum EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 11:28 pm



Meadow Carmilla Carrow

Vale & Angus - night at the museum EmptyDaniel Nicholson
Yesterday at 8:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Vale & Angus - night at the museum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Kedd Dec. 10, 2019 7:15 pm

Angus Cunningham
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

Vale & Angus
music ;; sok-sok szeretettel Nagyon szeri ;; 481 ;; credit

Földöntúli sármomnak köszönhetően immár harmadik napja voltam kísérője egy beacon hillsi diákcsoportnak, akik New Yorkban mulatták az időt. És hát milyen barát lettem volna, ha engedtem volna Volleynak, hogy egyedül vágjon bele ebbe a szörnyen veszélyes és borzasztó utazásnak? Szóval, elintéztem, hogy velük lehessek.
Úgy negyedórája tereltek be minket a Természettudományi Múzeumba, de már meg akartam halni az unalomtól. A tenyerembe hatalmasakat ásítottam. Egyszerűen nem értettem, hogy az emberek mit élveztek kiállított csontokon meg kitömött dögökön. Még csak nem is voltak viccesek.
Besoroltam hát Vali mellé (senkit ne zavarjon össze, hogy össze-visszabecéztem, még mindig ugyanarról az emberről volt szó), és fancsali képpel böktem oldalba, hogy magamra vonjam a figyelmét.
− Értem én, hogy annak a csávónak ott szép szemei vannak, de mindjárt megpusztulok az unalomtól – nyöszörögtem, mint aki elhalálozni készült, hiszen lehetséges, hogy a srác tényleg csak véletlenül került a látóterébe, az is lehet, hogy egy ideje már bámulta őt… Nem tudtam eldönteni, de nem is érdekelt különösebben, mert a nők kiszámíthatatlanok voltak. Legjobb példa volt erre a nővérem, de szerencsére Angie sok-sok államnyi távolságra volt tőlem, bár ezért a tényért leginkább ő volt hálás kettőnk közül.
− Szerinted… − kezdtem bele csendesebben, egész a füléhez hajoltam, hogy senki ne hallhassa. – Szerinted legalább éjszaka izgibb ez a hely?
Mert bevallom, semmi örömet nem leltem abba, hogy tárgyak mellett egymást taposták az emberek. Uuuuuncsiii.
− Izé. Emlékszel arra a filmre? Na, mondjuk estére szívesen itt maradnék. Ha láthatom Attilát, a hunt életre kelni, akkor még azt is mondanám, hogy megérte… De így! Így csak azon jár az eszem, hogy miként riaszthatnám be a tűzjelzőt – sóhajtottam fel drámaian a szavaim végén, hiszen már tényleg majdnem belebetegedtem az unalomba.
− Mondjuk, anya a lelkemre kötötte, hogy ne csináljak hülyeséget… − ütögettem finoman a mutatóujjamat az államhoz, aztán ördögi mosoly jelent meg az arcomon. Ha lett volna világítás a fejemben, akkor most felgyúlt volna az a kis villanykörte az elmémben, azonban odabent nem volt más, mint teljes sötétség. Ez így is volt rendjén. – Moooondjuk… Amiről anya nem tud, az nem fáj neki. Nem akarsz itt maradni zárás után?
Adtam elő a zseniális, hirtelen jött, de annál nagyszerűbb és elvetemültebb tervemet a legjobb barátomnak, miközben az arcomon egy hatalmas, ezerwattos vigyor terült szét. Na, ebben az esetben tényleg nem akartam volna megpusztulni az unalomtól!
Eleinte persze nem akarta beadni a derekát, viszont addig loholtam a nyomában, addig zaklattam és suttogtam a fülébe, hogy milyen jó lesz, amíg be nem adta a derekát, vagy legalább is hajlandóságot nem mutatott rá, de láttam rajta, hogy még mindig menekülni akart. Egészen addig, amíg fel nem hoztam, hogy fogadhatnánk, utána már annyira őt se kellett kérlelni.
Már közeledett a záróra, el kezdték kiterelni az embereket, amikor megpillantottam a tökéletes búvóhelyet. Egy dísznek kiállított, nyitható szarkofágba rántottam be, és tapasztottam az egyik kezem Volley szájára. Innen már nem menekült. Mókázni szerettem volna, és a mai éjszaka mindenki számára fergeteges lesz majd!
let's have some fun, don't be boring Volleyball





If I am a chief, my future girl would now be a mischief.


Angus Cunningham
Vale & Angus - night at the museum SIAx
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló/Színésztanonc

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 10, 2019 8:35 pm

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

let the fun begin, gustie

Még mindig nem tudom, Angus hogy vette rá Ms. Lincolnst, hogy velünk jöhessen a tanulmányi kirándulásra. Mármint értem én, tényleg jó meggyőző képességgel áldották meg a fentiek, de ez akkor se elég magyarázat gyanánt. A tanárnő ugyanis megrendíthetetlen volt, és nem szerette a szabályszegőket. Erre...
Épp valami „roppant érdekes” kiállítást nézegettünk az árvíz kialakulásának folyamatáról, amikor az a tökfej mellém keveredett. Természetesen azonnal kiszúrta, hogy épp az egyik magányosan császkáló pasit figyeltem; igaz, csak azért néztem annyira, mert próbáltam rájönni, hogy melyik húszas évei elején járó srác képes egyedül meglátogatni egy múzeumot. Egy cseppet sem érdekelt a két szép szeme, pedig nagyon szép kékek voltak, ha jól láttam.
- Te akartál eljönni, gyagyás - mosolyogtam rá, de épp csak egy pillanatra kerestem a tekintetét, mert tudtam, hogy Ms. Lincolns azonnal ki fogja szúrni, hogy nem figyelek. Igazából nagyon örültem neki, hogy Guszti is ott volt, különben nem igazán tudtam volna mit kezdeni magammal. A múzeum érdekes részein olyan gyorsan átvágtattunk, hogy időm se volt legalább jól szórakozni egy kicsit.
- Az biztos. Főleg, mert minden sarkát ellenőrzik - suttogtam neki, szélesedő vigyorral az arcomon. Volt egy érzésem, hogy már megint a fejébe vett valami őrültséget.
Szívesen visszamentem volna a dinoszauruszok részlegéhez, vagy az űrkutatási szekcióra, de ezek a béna időjárás felmérő szerkezetek egy kicsit se mozgatták meg a fantáziámat.
- És mi van, ha Attila, a hun neked ugrik a kis kardjával? Majd jól oldalba bököd a csontos ujjaddal? - kuncogtam, közben demonstrációként megböktem az oldalán azt az érzékeny pontot, amitől az emberek meg szoktak görnyedni. - Szerintem hagyd azt a tűzjelzőt! Ha még két napig nem keverednél bajba, megdőlne az egy hetes rekordod, amit büntetés nélkül töltöttél. Már megvettem a kedvenc epres gyerekpezsgőmet, hogy azzal ünnepeljünk - tettem hozzá, hátha az elég meggyőző érv lesz számára. Mert tudom, hogy ő is szerette azt a pezsgőt. Vagyis... Úgy emlékeztem; de már ezer éve nem ittunk olyat.
Persze ő nem tántorított. Mindenáron valami hülyeséget akart csinálni, és az édesanyja ezt nagyon jól tudta. Meg se lep, hogy figyelmeztette őt, mielőtt eljöttünk volna.
- Guszti... - pillantottam rá ráncos homlokkal. - Ez nagyon rossz ötlet. Szó se lehet róla! Le is csukhatnak ezért! - Reméltem, hogy nincs igazam, de valamivel rá akartam ijeszteni kicsit.
Egy darabig folyamatosan próbálkozott. Még az az édes, rosszaságról árulkodó vigyora se tudott meggyőzni, pedig az általában azonnal arra kényszerít, hogy ne álljak ellen neki. Most viszont tartottam magam az érveimhez egészen addig, míg fel nem hozta a fogadást. Imádtam versenyezni vele, és ezt nagyon is jól tudta, úgyhogy ha nem lett volna a legeslegjobb barátom, simán rámondtam volna, hogy ez szemétség volt tőle. Így viszont... Nem, ez még így is szemétségnek számított a részéről, de túlságosan szerettem őt ahhoz, hogy haragudjak rá érte.
Így nem is csoda, hogy a záráshoz közeledve hirtelen egy szarkofágban találtam magam. A meglepetéstől olyan hangosan szívtam be a levegőt, hogy egy miniatűr sikkantás lett belőle, de Angus okosan befogta a szám, még mielőtt felvontam volna magunkra a figyelmet. De azért így is morogtam rá egy kicsit, amiért csak így belevitt a rosszba. Már megint.
Komolyan mondom, amióta barátok lettünk, folyamatosan ilyen hülyeségekbe keveredtem, és még csak nem is bántam.
Ahogy a múzeum elcsendesedett, és a lámpák leoltódtak, direkt rátapostam Guszti lábára, hogy legalább ennyivel megbosszuljam, amiért itt tartott; ha pedig elengedte a számat, meg is szólaltam, de rögtön.
- Angüssz, te idióta, ha hozzám érsz a szerszámoddal, felélesztem Attilát és rád uszítom! - nyafogtam suttogva, a nevét norvégosan ejtve. Mindig rosszul ejtettem a nevét, ha nem koncentráltam rá. Közben próbáltam addig mocorogni, míg vele szembe nem kerültem; csakhogy amint ez sikerült, a hátam nekinyomódott a szarkofág ajtajának, ami így lassan kinyílt, én meg szépen dőlni kezdtem hátrafelé...

someone to you ;; ez jó lesz Very Happy ;; 615
angus
& vale



all my life i've been good, but now whoa
what the hell?!


Vale Pedersen
Vale & Angus - night at the museum 8v3k
Vale & Angus - night at the museum 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 10, 2019 10:06 pm

Angus Cunningham
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

Vale & Angus
music ;; sok-sok szeretettel  Nagyon szeri  ;; nemtudom ;; credit


− Mert hagytam volna a legeslegeslegjobb barátomat egyedül elveszni New Yorkban? – pillantottam rá ártatlan kiskutya fejjel. Igazán megtanulhatta volna már, hogy odamegyek, ahol ő is tartózkodott. Attól a naptól fogva, hogy beköltözött a szomszéd házba, megpecsételődött a sorsa, és nem tudott levakarni magáról. Kész, passz, slussz. Ennyi idő alatt beletörődhetett volna abba, hogy bizony élete végéig nyúzni fogom. Mármint, nem szószerint, isten ments, csak a hülyeségeimmel traktáltam. – Ha annyira tervezel elveszni New Yorkban, akkor velem fogsz! – böktem vigyorogva a mellkasomra, mert nálam jobb emberrel nem is lehetett volna elkeveredni egy akkora városban, mint New York City.
− Hát pont azért lenne kihívás! Mint azokban az akciófilmekben meg a kémes filmekben! Úúúú, szerinted itt is használnak olyan lézercuccost? – Teljesen kezdtem bepörögni attól a gondolattól, hogy milyen jót lehetne randalírozni a múzeumban: átrendezném a T-Rex csontjait, frászt hoznám a biztonsági őrre, Volley rúzsával mindenféle troll üzeneteket írni a védőüvegekre… Istenem, kihagyhatatlan lett volna! Meg aztán, ha ezért körözést adtak volna a szép kis fejemre, addigra én már robogtam volna hazafelé Beacon Hillsbe, ahol a kutya nem olvasott és nem nézett híreket, így aztán tökéletesen mentve voltam mindenféle felelősségvállalástól.
− Dehogy! Meghívom egy ázsiai kajáldába, és megmutatom neki mennyit változott a világ az ő ideje óta! – vigyorodtam el szélesen, miközben a bökésétől összerándultam, nem tudtam megállni, hogy ne kapjam el, és ne csikizzem halálra emiatt.
− Pediiiiiiig – toporzékoltam a fejemet hátravetve. Annyira megmozgatta a fantáziámat az a tűzjelző is! Csak sípolt meg vizet spriccelt volna magából, miközben mindenki visítva menekült volna és az üveg nélküli tárgyak jól eláztak volna. Az évezred csínytevése lett volna!
− De azt is megünnepelhetjük, hogy milyen jól megviccelek mindenkit! Nem kell ahhoz jónak lennem, hogy pezsgőzhessünk Vali – forgattam meg a szemeimet vigyorogva. Mondjuk, azt a pezsgőt én is kívántam, de viszketett a tenyeremet, hogy valami rosszaságot csináljak, szóvaaaaal… Nem állíthatott meg senki abban, hogy bezárjam magunkat a múzeumba.
− Dehogy csuknak! Majd elvarázsolom őket a személyiségemmel, és majd megértik, hogy haza kell engedniük, különben anyu eljön New Yorkba, és széttép mindenkit! – vigyorogtam rá önfeledten a barátnőmre, bár az is benne volt a pakliban, hogy anyu elsőként engem cincált volna szét darabokra, de… Mi másért tartottam volna Volleyt, ha nem azért, hogy pillanatragasztóval összetapassza a darabkáimat?
Szóval húztam az agyát. Órákon keresztül. Könyörögtem neki, incselkedtem vele, elhúztam az orra előtt a mézes madzagot, mire odáig jutottunk, hogy berántottam magammal egy szarkofággal, miközben a többieket hazafelé terelték. Ők nem tudták, hogy milyen buliból maradtak ki! De majd Volleyval készíttetek egy közös fotót a biztonsági bácsival, aztán feltolom az Instára. Nem mindenki volt olyan menő és kiváltságos, hogy talizzon Attilával a múzeumban!
Halkan felmorrantam, amikor a lábamra taposott, de nem szóltam egy szót sem, egészen addig meg nem szólalt. Akkor horkantgatva felröhögtem, de ezúttal a saját számra csaptam a kezemet, hogy bekussoljak.
− Tudod egyáltalán hogy működik ez, Volley? – kuncogtam halkan, épp sikerült elkapnom a csuklóját, miközben öngyilkosmerényletet tervezett végrehajtani. Finoman visszahúztam a szarkofág belsejébe, aztán kilestem onnan, de mivel nem láttam sehol Ben Stillert, ezért előmerészkedtem. Az ujjaimat ropogtatva fordultam Vale felé.
− Nos, akkor melyikünk fog előbb berezelni az éjszaka folyamán? – villantottam rá kaján mosolyaim egyikét, miközben tudtam: csalni fogok ebben a játékban.

let's have some fun, don't be boring Volleyball





If I am a chief, my future girl would now be a mischief.


Angus Cunningham
Vale & Angus - night at the museum SIAx
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló/Színésztanonc

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 10, 2019 10:42 pm

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

let the fun begin, gustie

Jogos kérdés. Biztos, hogy nem hagyott volna egyedül eljönni, már csak azért sem, mert mi amolyan ördögi duó voltunk a suliban és egymás nélkül halálosan unatkoztunk volna. Amikor pedig Angus unatkozik, annak sosincs jó vége, lásd: ez a múzeumos kaland.
- Ha rajtad múlik, tényleg el fogunk itt veszni! - vigyorogtam rá vissza. - De ha már így ragaszkodsz hozzám, Matricának foglak hívni, rendicsek? Át is nevezlek Messengeren... - az utolsó mondatot már csak motyogtam, miközben sunyiban előkaptam a telefonomat és gyorsan átírtam a becenevét Gusztávszonról Matricára. Tettem hozzá egy szívet meg egy mosolygó hold emojit, mert ez a kettő volt a kedvencem.
- Szerintem igen, sőt, valahol itt bujkálhat a 007-es ügynök is - viccelődtem, lelkességet tettetve, közben gyorsan körbepillantottam, mintha tényleg Bondot kerestem volna. - Már csak az a kérdés, hogy ki játssza... Pierce Brosnan vagy Daniel Craig? - tanakodtam, majd halkan elkezdtem dudorászni azt a tipikus dallamot, amit a James Bond filmekben szoktak játszani.
Volt egy érzésem, hogy Gustie azonnal kapni fog az alkalmon és kitalál valami őrületesen nagy hülyeséget, amit aztán majd hónapokig fogunk emlegetni az ágyamon fekve. Még azóta is az az ívelt baldachinos van meg, amit egy hullám tölcséréhez hasonlítottam.
- Hát, legalább a nyers hal nem lesz újdonság neki - forgattam a szemeimet mosolyogva, majd a csikizéstől elkezdtem hangosan nevetni, és vergődni, mint valami partra vetett kis hal. Ms. Lincolns hátra is nézett, hogy lássa, mi az isten történik, úgyhogy gyorsan elugrottam Angustől, nehogy ránk szóljon a komor néni.
- Nincs „pediiiiiiig” - csóváltam a fejemet, és a tekintetemmel követtem az övét. Természetesen már a tűzvédelmi berendezéssel szemezett. - Tévedés. Anyukád eljön, és téged fog széttépni, ha elkapnak minket. Szerencséd, hogy itt vagyok neked, és össze tudom varrni a darabjaidat - cukkoltam, közben meg is löktem őt a vállammal. Ismertem már. Túlságosan jól. Ahogy ő is engem, ezért sikerült megtalálnia a gyengepontomat néhány órányi győzködési kísérlet után.
Ahogy végül egy szarkofágban kötöttem ki Gusztihoz préselődve, majdnem sikerült lebuktatnom magunkat a meglepett kiáltásommal, de amint úgy tűnt, biztonságban vagyunk, fészkelődni kezdtem, és közben fenyegetőztem, mint valami vénlány.
- Persze, hogy tudom! - sziszegtem, de közben éreztem, ahogy kipirul az arcom. Kész szerencse, hogy a szarkofágban sötét volt. Természetesen tisztában voltam ennek a dolognak a működésével, azért a barátnőim többsége elég jól felvilágosított a dologról...
Végül épp csak nem estem ki a rejtekhelyünk biztonságából. Hálás voltam Angusnek, amiért elkapott, de ettől függetlenül kissé frusztrált voltam, amiért csak-csak megkockáztatta a kiskorúak börtönét egy hülye fogadás miatt.
- Köszi - suttogtam, majd amíg ő kimászott az egyiptomi stílusú koporsónkból, én magamban elmondtam néhány imát, sőt, még keresztet is vetettem gyorsan. Nem voltam hívő, de még erre is hajlandó voltam, hogy növeljem a szerencsefaktorunkat.
Én még a szarkofágban ácsorogtam, amikor ő nagy mosollyal felém fordult. Csípőre tettem az egyik kezem, és felvont szemöldökkel pislogtam vissza rá, de a kétségeim hamar elszálltak attól az arckifejezéstől, amit vágott. Fene abba a hülye sármjába, hát persze, hogy így belemegyek a játékaiba!
- Egyértelmű, hogy te - vigyorodtam el végül, majd nőcisen kiléptem a búvóhelyünkről, és elsuhantam előtte. - Akkor megkeressük Attilát, vagy mi lesz? - kérdeztem incselkedőn, aztán elindultam abba az irányba, amerre a táblák szerint a régi holmikat tárolták; a csontvázakat, múmiákat, kitömött állatokat és ősembereket ábrázoló szobrokat.

someone to you ;; ez jó lesz Very Happy ;; 538
angus
& vale



all my life i've been good, but now whoa
what the hell?!


Vale Pedersen
Vale & Angus - night at the museum 8v3k
Vale & Angus - night at the museum 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Dec. 10, 2019 11:47 pm

Angus Cunningham
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

Vale & Angus
music ;; sok-sok szeretettel  Nagyon szeri  ;; nemtudom ;; credit


− Ugyanmár! Mindig mindenhol feltalálom magam! Meséltem már, hogy múltkor Angie egy csótányhoz hasonlított engem, mondván, hogy én is túlélnék egy atomtámadást, pont mint azok a bogarak… − Nem voltam benne biztos, hogy bogarak voltak-e, de hát… Ha minden bogár rovar, akkor minden rovar bogár, nem? Hű, látszik, hogy a biológia órákon szundikálni szoktam a hátsósorban…
− Nyugodtan, a Matrica még mindig jobb, mint a Gustie – vigyorodtam el, aztán homlokráncolva vettem elő a telefonomat, elvégre értesítést kaptam. Megláttam, hogy ténylegesen átírta a nevemet Messengeren. A fejemet csóválva felnevettem, miközben én is átírtam az övét Ünneprontóra egy kis hercegnős koronát melle spékelve. Hiszen, mindig le akart beszélni a vicceimről, aztán végül csak sikerült belerángatnom őt is, és mindig jól szórakozott olyankor.
A titkosügynökös dologra felkaptam a fejemet, és a nyakamat nyújtogatva keresni kezdtem őt, miközben Volley dúdolni kezdett.
− Pierce Brosnan – vágtam rá kapásból, de még mindig nem adtam fel, hogy a tömegben kiszúrjam Bondot. – Báááár… Ha belegondolok, hogy Daniel Craignek milyen mellizmai vannak… Uh. Nem tudok dönteni. Deeee amúúúgy nem vagyok homo, csak jól néz ki korához képest.
Próbáltam menteni a menthetőt, bár két barátnő és nulla barát után már csak elhitte rólam a világ, hogy echte hetero voltam. Igaz, még így is előfordult, hogy megkérdőjelezték melyik nemhez vonzódtam, és Angie is előszeretettel hívott kis buzinak, de az megint egy másik történet volt.
− Baszki tényleg! – csaptam magam homlokon, de akkorát csattant a tenyeremet a fejemen, hogy a mellettünk álló diákok felkapták a fejüket. Na, ha valami full üres volt, az csak kongani tudott. – Változott a terv! Attila nem halhat meg úgy, hogy még nem evett pizzát!
Az részletkérdés volt, hogy már régesrég feldobta a… Mit is? Summáját? Hogy hívták azt a cuccot, amit mi cipőnek hívunk, de az ő korukban tök más volt? Na, mindegy. A figyelmem ismét a tűzjelzőre terelődött, úgyhogy dobtam Attilát. De csak egy időre.
− Deeeee, Valiiii – toporzékoltam, mint egy ovis, aki nem kapja az előtte lévő müzliszeletet. Értem én, hogy szende kislány volt világ életében (így imádtam), de az emberek arckifejezése feledhetetlen lett volna!
− A-a-a – ráztam meg irtó csajosan a mutatóujjamat. – Anyukám szeret engem, szóval annyira nem tépne szét. Sőt, lehet még viccesnek is értékelné – húztam fel az orromat, bár én is tisztában voltam azzal, hogy anyu kinyírt volna érte. Manapság már senki nem tudta értékelni a kreativitásomat!
A szarkofágba préselődve én kellemesen elléteztem, bár nagyon mehetnékem volt már. Fel akartam deríteni a múzeum legrejtettebb zugait, hogy választ kapjak arra az eget rengető kérdésre: Attila vajon dupla sajttal kérte a pizzát, vagy dupla hússal?
− Akkor meg ne legyél gyagyás, ennyitől nem áll fel! – súgtam vissza, miközben a markomba vihogtam. Aztán visszatértem a korábbi gondolatmenetemhez: Attilához és a pizzához. Tulajdonképpen csak a pizzához, mert most szívesen betoltam volna egyet.
− Bármikor Volleyball, tudod, hogy vigyázok rád – kacsintottam rá a sötétben, bár ezt ő nagyon nem láthatta, de attól még kacsintottam.
− Hiszem, ha látom – vigyorodtam el szélesen, majd a kérdésére körbepillantottam. Jelenleg még nem volt sehol senki, viszont hirtelen rám tört a felismerés: − Aha, de nekem pisilnem kell – jelentettem be, mintha csak éhes lennék, vagy kiszáradt volna a dolgom. Amúgy meg, nem volt ezen mit szégyellni, ugyanolyan létszükséglet volt, na.
− Keressünk egy vécét! – suttogtam toporogva, mielőtt még tényleg bepisiltem volna.


let's have some fun, don't be boring Volleyball





If I am a chief, my future girl would now be a mischief.


Angus Cunningham
Vale & Angus - night at the museum SIAx
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló/Színésztanonc

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 11, 2019 12:37 am

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

let the fun begin, gustie

Tisztában voltam vele, hogy Angus ötmilliószor le tudta volna körözni azokat a fickókat, akik lakatlan szigetekre mennek ki túlélni valami hülye tévéműsor miatt. Csupán attól féltem, hogy előbb vagy utóbb rosszul jár ő is, hiszen nem mindig állhatott mellette a szerencse, vagy az őrangyala, vagy a jó ég tudja, kinek hála nem kapták még el soha...
- Igen, tudom - sóhajtottam, beletörődve, hogy bizony még a napokban el fogunk veszni egy párszor. Talán hazajutni is csak nagy vergődéssel fogunk majd, meg persze a félhavi zsebpénzemből, amit szerencsére elhoztam a kirándulásra.
- Pedig azt se fogod lemosni magadról, ha rajtam múlik - vigyorogtam, miközben átírtam a becenevét Matricára. Persze az általa kapott név nem volt ilyen muris, de ezt is meg tudtam érteni, hiszen mindig én voltam az utolsó akadály, amivel meg kellett küzdenie, ha bele akart vágni valami ostobaságba. - Nagyon vicces, Gusztáv - nyújtottam rá a nyelvemet, majd halkan felnevettem.
Jót szórakoztam azon, ahogy Angus azonnal kapott az alkalmon és elkezdte keresni a pillantásával James Bondot. Egyszerűen imádtam, hogy ilyen könnyen bele tudott merülni az ilyen poénos témákba, és csak sodródott az árral. Nem rontotta el a vicceket, nem mászott ki a gondolatmenetekből, sőt, még fokozta is őket.
- Persze, persze. No homo, hiszek neked - bólogattam mindentudón. Tisztában voltam vele, hogy Gustie nem meleg, de még csak biszexuális sem, bár volt már példa arra a történelemben, hogy valaki csak a negyvenes-ötvenes éveiben jött rá a valódi nemi identitására. - De igaz, Daniel Craig tényleg jó pasi. És gyönyörűek a szemei! - lelkesedtem, és a hatás kedvéért a két kezemet összefogva nyomtam a mellkasomhoz. Reméltem, hogy Angus ebbe a témába is bele fog veszni, és akkor tovább piszkálhatom az ilyen ferde hajlamú megnyilvánulásaiért.
Még én is kissé összerezzentem, ahogy a homlokára csapott. Attól féltem, a nagy lendülettől agyrázkódást kap szegény.
- Teljesen igazad van! Mindenképpen szereznünk kell neki vega pizzát! - tátottam el a számat, mintha engem is úgy csapott volna fejbe a felismerés. És mivel én nem voltam húsrajongó, természetesen egyből a kedvencemet hoztam fel. - Várjunk csak... De hiszen Attila már nem él, te kattos! - vágtam vállon Angust, ahogy rájöttem, hogy a mi drága hun vezérünk már rég a túlvilágon irtotta a népeket.
- Angus, nem! - szóltam rá, egy fegyelmező anya hangján. Nem hagyhattam, hogy beindítsa azt a nyomorult tűzjelzőt, pedig biztos vicces lett volna látni, ahogy az emberek sikítva futnak egy kis víz elől. Hát... Sajnos vannak álmok, amiket nem szabad megvalósítanunk.
- Ezt te se gondoltad komolyan - vágtam rá a szokásos resting bitch face-t. - Ismerem őt már négy éve, szerinted nem tudom, mit gondolna, ha bajba kevernél mindkettőnket? - vontam fel a szemöldökömet. Nagyon csíptem az anyukáját, olyan volt számomra, mintha a nagynéném lett volna.
Éppen ezért biztos voltam benne, hogy ha tudomást szerzett volna arról, amire a fiával készültünk egy szarkofágba bújva... Nem csak őt, de szerintem engem is szétszedett volna, ha már a saját anyám túl kedves volt ahhoz, hogy megtegye.
- Gusztustalan vagy! Hogy mondhatsz ilyet? - háborogtam, még mindig letekert hangerővel. Nem bántásnak szántam, de ilyet nem illik hangosan kimondani lányok társaságában. Főleg nem szűz lányokéban, bár ő ezzel nem volt tisztában. Egyetlen téma volt nálunk, ami a részemről tabulistás volt; a szexuális életem. Ő mesélhetett, amennyit csak akart, nem zavart volna. De én nem szívesen fejtegettem volna ki neki, hogy még azzal a hülye Liammel se volt semmi - a pletykák ellenére.
- Tudom - mormogtam, majd amikor végre kiértünk a szarkofág árnyékából a kevésbé sötét helyre, felhúztam az orromat. - Látni is fogod, Gustie, készülj fel életed legrosszabb rémálmára! - emeltem fel a mutatóujjamat, a hangom pedig tele volt kihívással. Bíztam benne, hogy én fogok nyerni, pedig még ötletem se volt, hogyan kellene a szívbajt hoznom erre a bolondra.
- T.M.I., Angus. T.M.I. - húztam a számat, majd körbepillantottam, hátha találok valahol egy feliratot, ami elvezet minket a legközelebbi mosdóhoz. - Szerintem csak az emeleten lesz - suttogtam végül, amikor az egyik falra helyezett tábla szembekerült velem. Egy női és egy férfi alakot ábrázolt, valamin egy cikcakkos vonalat, amivel párhuzamosan egy nyíl mutatott északnyugati irányba.
Elindultam a közelben lévő lépcsők irányába, közben igazítottam a kissé szűk szoknyámon, hogy még véletlenül se lehessen belátni alá, ha tényleg megmásszuk azt a hülye lépcsősort. Kész szerencse, hogy fekete harisnyát vettem fel hozzá, és nem átlátszót...

someone to you ;; ez jó lesz Very Happy ;; 717
angus
& vale



all my life i've been good, but now whoa
what the hell?!


Vale Pedersen
Vale & Angus - night at the museum 8v3k
Vale & Angus - night at the museum 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Dec. 11, 2019 11:53 pm

Angus Cunningham
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

Vale & Angus
music ;; sok-sok szeretettel  Nagyon szeri  ;; 875+ ;; credit


− Emlékszel, amikor a szomszéd városból úgy jöttem haza, hogy a buszsofőrnek lyukat dumáltam a hasába, mert nem volt pénzem jegyre? Tuti, hogy a hazafelé vezető utunkat is hasonlóképp tudnám megszervezni – vigyorodtam el büszkén, mert életem egyik legjobb alakítását nyújtottam azon az estén. Az már más kérdés, hogy anyuék nem értek rám értem jönni, Angie pedig közölte, hogy megoldom, ha akarom. Biztos abban reménykedett, hogy ott ragadok, de az én 200 IQ-s agyam minden nehézséget képes volt áthidalni!
− Elég szomorú vagyok – sóhajtottam fel, és hogy szomorúságomat tökéletesen kifejezzem olyat fejet vágtam, mint egy hathetes kiskutya, akit kitettek az utcára, és éppen az esőben ázott. A hülye becenevem hallatán először felzokogtam, majd Volleyhoz hasonlóan én is nyelvet öltöttem rá. – Haha. Nagyon vicces vagy WALL-E.
Mekkora mázli volt amúgy, hogy nem csak engem áldott meg anyám olyan névvel, amit cikizni lehetett, hanem Volleyballt, akinek amúgy az első napokban csak úgy tudtam megjegyezni a nevét, ha egy röplabdára asszociáltam, vagy arra a kis cuki robotra. Na, ő azóta nem mosta le magáról ezeket.
Azonban Bond-keresése izgalmasabbnak tűnt, mint az ezeréves becézések felemlegetése. Sikeresen kétértelmű megjegyzéseket tettem, és hát… Vale kapott az alkalmon, hogy tovább húzza az agyamat.
− Tudod kinek vannak még gyönyörű szemei? – próbáltam mosolyogva terelni a témát, miközben bemásztam WALL-E arcába. A két mutatóujjammal a saját szemeimre mutattam. – Nekem! Olyan igéző vagyok, mint egy bazi… Bazi… − A tarkómat megvakarva próbáltam felidézni a Harry Potterben lévő kígyó nevét. Hülye fejet vágva hunyorogtam magam elé, de az istennek se akart eszembe jutni.
− Mint az a bazinagykígyóaharrypotterből. – hadartam egy szusszal. Azt hiszem, lett volna ennek rövidebb megfelelője is, de nem én lettem volna, ha tudtam volna a nevét. Így is csoda, hogy a hosszabb nevű osztálytársaim nevét meg tudtam jegyezni. Jó, azok után nem volt nehéz, hogy elneveztem őket kaják után, mint például a Grillezett Sajt. Ő amúgy jó csaj volt. Rendes, okos meg aranyos, de mindig grillezett sajt szagot árasztott magából, ezért kapta ő ezt a nevet. És idestova két és fél évnyi ellenkezés után végre beletörődött a sorsába.
Tényleg nagyon éhes lehettem, mert folyamatosan a kaján és a rosszaságon járt az eszem. Bár, azt is mondhattam volna, hogy alapjáraton így viselkedtem. Nem csoda, hogy azon filóztam szegény Attilának mit kéne adni. Amikor Vali vállon vágott, halkan felnevettem. – Most mi van?! Minden este magához tér! – Hiszen a filmben így volt, és ha a filmben megtörtént, akkor a valóságban is meg kellett történnie, ergo Attilának pizza kellett. Sürgősen. Lehetőleg kettő. De abból az egyik az enyém lett volna csak is tanító jellegű szándékkal, hogy Attila tudja, miként kell helyesen enni a pizzát.
Összerezzentem, amikor elővette az „anya hangot”. Utáltam ilyenkor, mert minden rossz elrontója volt. Bánatosan lebiggyesztettem az ajkaimat, de megfogadtam magamban, hogy majd odahaza az állatorvosi rendelőben indítom be, amikor valami mondva csinált indokkal elcipelem oda Mangót.
− Szerintem büszke lenne rám! Fénykorában ő is igazi mókamester volt, aztán szült két gyereket – egy vicceset és egy kattosat −, és átadta a stafétát a következő generációnak – nevettem fel vidáman. Amúgy rengeteget tudnék mesélni arról, hogy anyu mennyi rossz fát tett a tűzre. Ő sem volt szent, nem csoda, hogy a fia voltam.
Ezután a szarkofágba bújva úgy éreztem, hogy érzékeny pontra tapintottunk (és az nem a zacsim volt, nyugi), mégis vigyorogva hallgattam WALL-E reakcióit.
− Most miért? Ez az igazság… − súgtam vissza teljes ártatlanságot színlelve. Arról nem tehettem, hogy Volley is szundikálhatott a biológia órák ezen részén. Mondanám, hogy szívesen korrepetáltam volna, de nem én voltam erre a legjobb ember.
Ezért is vetettem ki magamat a szarkofágból. Úgy éreztem magam, mint Tutanhamon, vagy hogyishívják. Amíg Vali kikászálódott onnan, addig a kezeimet felemelve múmiát játszottam. Teljesen éltem ezt az éjszakai randalírozást.
− Majd meglátjuk ki nevet a végén, kicsi lány – kacsintottam rá, hiszen tudtam, hogy a kis lidércfényemmel fogom őt zaklatni, csak azért is, hogy összepisilje magát a félelemtől. Aprópó pisi...
WALL-E szemmel láthatóan neheztelt, amiért közöltem vele a tényeket, de ha menni kellett, akkor menni kellett. – Most mi az?! Ez egy teljesen emberi dolog! Ne mondd, hogy neked nem kell! – húztam fel az orromat durcásan. Elvégre mindenki pisilt, naponta többször is. Nem értem, hogy ebben mi a fene volt olyan megbotránkoztató. Ha azt mondtam volna, hogy jöjjön be velem a fiúvécébe, amíg pisilek… Akkor azt mondanám, hogy oké, tényleg túl sok infót volt, de így csak is az igazat mondtam. Meg nem hagyhattam a pisimintámat a Természettudományi Múzeum kellős közepén! A végén még az alapján beazonosítottak volna minket!
−  Menjünk! – csillantak fel a szemeim, miközben a két mutatóujjammal és a hüvelykujjaimmal egy pisztolyt formáztam, és úgy kommandóztam Volley után, mintha én magam lettem volna James Bond. A fejemben szólt egy jó kis lopakodós zene, úgy hogy teljesen elkerülte a figyelmemet Vali szoknyahúzogatása. – Nem tudsz kicsit gyorsabban lépcsőzni? – súgtam oda, miután egy hirtelen sólyomként lecsapó ingertől még jobban vécézhetnékem támadt.
Egyelőre még nem törtem semmi rosszaságon a fejemet, de amint könnyítettem magamon, Volley biztos lehetett benne, hogy egy életre megemlegeti ezt a kalandot. A lépcső tetejére az oldalamat fogva szuszogtam. A tekintetemmel pedig a következő táblát kerestem. Ekkor pillantottam meg az egyik teremben egy mozgolódó fénypontot, ami egyértelműen nem az én fényem volt.
− Ssss. Azt hiszem, megtaláltam Bent – mutattam a terem irányába, bár az ujjaimmal még mindig fegyvert formáltam. Nagyon reméltem, hogy ha nem Ben Stiller volt a biztonságiőr bácsi, akkor sikeresen kikerüljük majd.



let's have some fun, don't be boring Volleyball





If I am a chief, my future girl would now be a mischief.


Angus Cunningham
Vale & Angus - night at the museum SIAx
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló/Színésztanonc

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Dec. 13, 2019 1:04 am

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

let the fun begin, gustie

- Igen, emlékszem - kuncogtam. - Abban nem kételkedek, hogy hazajuttatsz minket, csak milyen áron... - tettem hozzá nagy mosollyal. Nem a pénztárcámat féltettem, sokkal inkább a méltóságomat. Guszti bele tudott rángatni olyan dolgokba, amiktől másnak keresztbe állt volna a szeme... De így szerettem őt. Annyira hülye, de komolyan...
- Jaj, ne vágj ilyen képet! A végén még megsajnállak! - vigyorogtam rá, közben ártatlanul rebegtettem a szempilláimat. Ettől az arckifejezésétől mindig ellágyult a szívem, pedig tudtam jól, hogy ez csak egy cseles kis trükkje volt. És mindig bevált. - Tudom, a humorom legalább olyan jó, mint a tiéd! Ettől vagyunk mi igazán jó csapat... Ha le mered tagadni, nyakon váglak! - fenyegetőztem, majd szűkös tekintettel, csücsörítve vártam, hogy csak azért is tagadni merészelje, mennyire passzolunk egymáshoz. Kinéztem belőle, hogy heccből tényleg beszóljon, mert ezzel is csak tesztelte volna, hogy tényleg letámadom-e. A válaszom pedig: igen, ott a múzeum közepén simán összeverekedtem volna vele, mint a legeslegigazibb, legbolondosabb, leghülyébb legjobb barátok.
Amikor egészen az arcomba hajolt, hogy mutogassa nekem a szemeit, felnevettem. Tényleg szép íriszei voltak, olyan igazi, melegséget árasztó barnák. Kedveltem ezt a szempárt, de ahelyett, hogy rávágtam volna a válaszomat, a mutató- és középső ujjamat behajlítottam, és közéjük fogtam az orrát, hogy megrázzam kicsit.
- Nahát, tényleg! Pont olyan vagy, mint egy bazi-bazi-bazinagy baziliszkusz! - kiáltottam fel, meglepettséget tettetve, közben elengedtem az orrát. - És csak hogy tudd: baziliszkuszok léteznek ám a valóságban is! - tettem hozzá tudálékosan, olyan hangsúllyal fűszerezve a kijelentésemet, mint amikor Bilbó mesélt a hobbit gyerekeknek a trollos kalandjáról. Már szinte vártam, hogy Angus pont olyan csodálkozó babafejet vágjon, mint az a göndörke kislány a filmből.
Persze a téma hamar átterelődött Attila barátunkra, aki úgy tűnt, Guszti hatalmas kedvence lett. Még pizzát is szerzett volna neki, ami tőle igazán nagy szó volt; mert ha létezett valaki e világon, aki igazán nagy haspók volt és egy önző disznó a kajáját illetően, az Angus Cunningham volt.
- Hát persze! Én meg az angol királynő vagyok, csak varázslattal fiatalon tartom magam - húztam ki magam, és gyorsan kikaptam a mellettem haladó random néni kezéből a múzeumi szórólapot, hogy legyezőként használhassam az alakításomhoz. Még olyan tipikus öregasszony fejet is vágtam, a szabad kezemet a hátam mögé tettem, és úgy lépkedtem lábujjhegyen, mintha az egész világ előttem hevert volna. Aztán elnevettem magam, eldobtam valahova a szórólapot, és visszaváltoztam önmagammá.
Úgy döntöttem, inkább ráhagyom Matricára az édesanyjával kapcsolatos dolgot. Csak a fejemet csóválva mosolyogtam a szavaira, de magamban azért elkönyveltem, hogy Mrs. Cunningham bizony a férje serpenyőjével kergette volna végig az utcán Angust, ha engem is belevisz a balhéba... Ami meg is történt záráskor, úgyhogy már láttam előre azt a serpenyős jelenetet.
- Akkor se illik ilyet mondani egy lány előtt! - vágtam vállba ismét, majd egy kis bénázás után ki is jutottunk a szarkofágból. Angus persze nagyon magabiztos volt abban, hogy bizony nem leszek képes ráijeszteni. Egyelőre elhittem neki, hogy így lesz, mivel fogalmam se volt, hogyan fogom a frászt hozni rá.
- Én fogok, Guszti - tettem csípőre a kezemet, és el is határoztam, hogy amíg ő a budin fog gubbasztani, én majd ügyesen kitervelem a tökéletes szívatást ellene. Épp ezért is adtam be a derekam, hogy akkor menjünk és intézzük el ezt a dolgot de gyorsan.
- Én már elintéztem, amikor idejöttünk, és nincs olyan kicsi hólyagom, mint neked, szóval pár óráig még vígan bírni fogom - vontam fel a szemöldökömet. Ezután pillanatokon belül a lépcső megmászásával kezdtünk küzdeni, ami nekem valamivel könnyebben ment, mint Matricának. Ő persze kötekedett menet közben, amire csak beintettem neki a vállam fölött, de érdekes módon kettőnk közül ő volt az, aki már sóhajtozni kezdett a lépcső tetejére érve.
Viszont alig, hogy felértünk, Angus felvonta a figyelmemet egy kis apróságra, ami talán az utunkat állhatja az éjszakai akciónkban: egy biztonsági őr volt a közelben.
- Basszus! - suttogtam magam elé, majd gyorsan körbepillantottam. Az egyik falon újabb táblák sorakoztak, és a lámpafénnyel ellenkező irányba jelezték is az elérhető mosdókat. - Erre! - szólaltam meg ismét, majd karon ragadtam Gusztit, és a lehető legpuhábban, félig-meddig futólépésben kezdtem a megfelelő folyosó felé baktatni. Ahogy megláttam a kis emberrajzokat, a férfit jelző melletti ajtón bevágódtam, és magammal rántottam a bűntársamat is. Még mielőtt azonban bármelyikünk is esztelenül nekilátott volna egy viszonylag tiszta vécét keresni, az ajtó mögötti falhoz nyomtam őt - már amennyire a termete engedte -, és a mutatóujjamat a saját ajkaimhoz emelve jeleztem neki, hogy maradjon csendben.
Egyre hangosodó lépteket hallottam, majd hirtelen belökődött a férfi mosdó bejárata, és a zseblámpa fénye körbevilágított. Ezt követően némi morgolódás után az őr lassan tovább indult.
- Elment. Intézd el gyorsan, de le ne merd húzni, különben a sitten végezzük! - figyelmeztettem Angust, majd lassan levettem a kezem a mellkasáról, hogy útjára engedjem.

someone to you ;; ez jó lesz Very Happy ;; 786
angus
& vale



all my life i've been good, but now whoa
what the hell?!


Vale Pedersen
Vale & Angus - night at the museum 8v3k
Vale & Angus - night at the museum 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Dec. 13, 2019 3:55 am

Angus Cunningham
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

Vale & Angus
music ;; sok-sok szeretettel  Nagyon szeri  ;; nemtudom ;; credit


− Hát természetesen ingyen és bérmentve! Különben mi értelme lenne csodás meggyőző képességeimnek, ha fizetnem kellene másoknak? – nevettem fel vidáman. Okés, lehet, hogy mondjuk stoppoltunk volna, vagy kiöregedett rocksztárokkal robogtunk volna a sztrádán, esetleg felcsempésztem volna WALL-Et valami buszra, vagy vonatra, de talán még repjegyeket is tudtam volna csórni, de az tuti, hogy egy vasunkba se került volna. Angie-nek igaza volt abban, hogy akárhová dobtak le engem, én minden hülye szituációban feltaláltam magam.
− Akkor kétszeresen ilyen fejet vágok, mert az a célom, hogy megsajnálj! – jelentettem ki határozottan, és próbáltam még nyomorúságosabban feltűnni. Hangosan felnevettem Volleyball szavain, majd előrehajoltam, és nyomtam egy hatalmas csókot az arcára. Ez nálam természetes reakció volt, ha olyanom volt, akkor képes lettem volna agyonölelgetni is.
− Ez így van bűntárs. Kiváló humorod van. Pacsit rá! – tartottam fel vigyorogva a jobbomat. Többnyire tudtam az embereknél, hogy mit akartak hallani, bár Valinál amúgy se mertem kihúzni a gyufát. Meg amúgy is szerettem a bolond humorát, csak ne akart volna olyan sokszor felelőségteljesen viselkedni, mint például az imént, amikor megakadályozott abban, hogy beindítsam a tűzjelzőt.
Kapálódzni kezdtem, amikor befogta az orromat, és mivel összepréselte az orrcimpáimat, ezért hülye hangon felvisítottam: − Hé, nem kapok levegőt! – sipítottam, mint egy szerencsétlen, amiért ismét bezsebeltünk néhány mogorva pillantást, és továbbra sem érdekelt, hogy miként tekintettek ránk.
− Ugye?! Szerintem is… Bár, ha jól emlékszem, akkor megvakult meg átszúrták a koponyáját egy kurva nagy karddal, szóóóóóóóóóval lehet, hogy mégsem akarnék az lenni – masszírozgattam elmélyülten a hüvelyk- és mutatóujjammal az államat, mint aki épp az élet értelmén merengett. Így aztán nem csoda, hogy elkerekedett szemekkel, sokkos állapotban fordultam Volley irányába.
− Hogy miiiiiiiiii?! Úristen, hogy a fenében nem irtották még ki azokat a gyilkospillantású dögöket? Miért létezhetnek még egyáltalán? – fakadtam ki, hiszen ha valóban olyan bazi nagy kígyók csúszkáltak a világunkból, akkor köszönöm szépen, de abból nem kértem. Aztán egy pillanatra becsuktam a számat, a tekintetem össze-visszajárt a teremben, mire végre megfogalmazódott bennem a kérdés: − Oké, és hová dugtad Csikócsőrt? – ragadtam meg Volley felsőjét, és ráztam meg finoman a lányt, miközben válaszokat vártam. Mert, ha létezett a bazinagykígyó, akkor a hippoakárminek is valósnak kellett lennie.
− Várjunk csak! Ha ez valós, akkor a házimanók is azok! Volley, azonnal szerezz nekem egy Dobbyt! – kiáltottam fel a hirtelen felismeréstől, hogy végre lenne kivel elvégeztetnem a szobám rendberakását, és még örülne is a feladatnak. Hová dugták el azt a manót?
Viszont a Harry Potter-témát egész hamar kiveséztük, legalább is, Attila jelenléte jobban felcsigázott, szóval nem tudott más körül keringeni az agyam, mint egy jó pizzán.
− Tudtam én! – kiáltottam fel ismét, bár már félő volt, hogy ki fognak toloncolni a múzeumból, mielőtt még bezárathatnám magunkat. Főleg, hogy a kiabálásomat fokozta az éktelen visításom is Volley legyezős műsora után. Már majdnem könnyeket fakasztott a szemembe. Ezért imádtam őt: pont olyan bolond volt, mint én.
Szerencsére, a nap többi részében képes voltam moderálni a kitöréseimet, így aztán nem akartak kipenderíteni a dínók közül sem.
− Áu! Hát nem tehetek arról, hogy ez így van – húztam fel sértődötten az orromat. Még szipogást is színleltem! – Örülj neki, hogy nem mesélek olyanokat, amiket a srácok egymás közt szoktak megbeszélni – morogtam sértetten, elvégre ő nem tudta, hogy például a fiú öltözőben mekkora péniszméregetések szoktak menni.
Halkan felnevettem. Imádtam a magabiztosságát, de biztos voltam benne, hogy a lidércfényemtől kis nyuszi válik belőle. Én pedig voltam olyan hülye, hogy minden ijesztő dolgot képen röhögjek, kivéve Ben bácsit, mert korábban láttam fel-alámasírozni a folyosón, és nagyon morcinak tűnt.
− Hé… Hé-hé! Egyrészt, sokkal több folyadékot ittam ma, mint te, anyukám büszke lenne rám, ráadásul a hólyagom méretét más helyen kell kompenzálnom, szóval örülnék neki, ha nem sértegetnéd, mert ő is egy érző lény! – lóbáltam meg figyelmeztetően a mutatóujjamat, hogy azért voltak ám határok. Meg aztán a fene se gondolta volna három órával ezelőtt, hogy az első inger érzésekor el kellett volna mennem mosdóba, ugyanis akkor éppen a mamutok csontokkal szemeztem, szóval nem értem rá ilyenekre.
Majdnem pofára estem, amikor Volley magával húzott, de csak magamban kuncogtam a dolgon. Nem baj, ha volt egy kis társaságunk, ugyanis így még izgalmasabb volt az egész!
Szótlanul tűrtem hát, hogy berángatott a férfi mosdóba, még azt is hagytam, hogy a falhoz szorítson, ugyanis Mr Ben úgy döntött, hogy benéz a vécébe. Szerencse, hogy ő nem akarta elővenni méretes gumibotját, hogy könnyítsen magán…
Amint eltűnt a színről, mosolyogva pillantottam Volleyra. Nem tudtam ő hogyan állt ehhez, de én nagyon is élveztem az egészet. Viszont amikor rám szólt, hogy iparkodjak, és nem tágított, akkor egy helyben toporogtam. – Nem fogom előtted elővenni, WALL-E. Menj át addig a női mosdóba! – próbáltam elhessegetni, mint egy kismadarat, mert aranyszabályaim közé tartozott, hogy fülkés vécébe ilyen helyeken be nem tettem a lábamat, csakis a piszoárt voltam hajlandó használni. Szóval sürgetően a lányra pillantottam, hogy menjen már, különben nem lesz szükség se piszoárra, se vécékagylóra.


let's have some fun, don't be boring Volleyball





If I am a chief, my future girl would now be a mischief.


Angus Cunningham
Vale & Angus - night at the museum SIAx
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló/Színésztanonc

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Dec. 21, 2019 9:31 pm

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

let the fun begin, gustie

Nagyot sóhajtottam.
- Nem az útiköltség aggaszt, Angus - mosolyogtam rá. - Inkább attól félek, hogy a jó híremet teszed tönkre valahogy - böktem vállba, közben grimaszoltam is, hogy lássa, csak piszkálom és nem gondolom komolyan. Nem akartam én ténylegesen beszólni neki, csak jól esett kicsit csipkelődni vele.
- Nem fog menni! - fordultam el tőle drámaian, hátha akkor abbahagyja, de amint a vállam felett visszapillantottam rá, már nem egy gyámoltalan kiskutyára emlékeztetett, hanem mindjárt huszonkettőre. Egyszerre. Nyüszítve. - Hihetetlen vagy - tettem még hozzá, majd néhány mondattal később ő meglepett egy nagy pusszantással, amire felnevettem. Már megszokhattam volna tőle ezt a közvetlenséget, de valahogy nyilvánosságban mindig meglepődtem, amikor előrukkolt valami ilyesmivel.
- Na azért! - vigyorogtam vissza rá, és lepacsiztam vele. Kétség se fért hozzá, hogy remek humorérzékem volt; csak épp nem mindig csillogtattam meg, gondoltam ne süssünk el minden viccet egyszerre. A jó poént hagyni kellett ülepedni, majd épülni egyre feljebb és feljebb, hogy aztán hatalmasat robbanjon az ember arcába.
Sipítozására már megint felnevettem, amire páran ránk néztek, de nem igazán érdekelt. Elengedtem az orrát, ami így most tök piros lett; úgy festett, mint Rudolf, már csak a szarvakat meg a csengős nyakörvet hiányoltam az összképből. És ahogy elképzeltem ezt a kombinációt Gusztin, a számra kellett szorítanom a kezemet néhány másodpercig, nehogy kifakadjak mindenki előtt.
- Ja igen, Fawkes kikaparta azt a két szép szemét - emlékeztem vissza, kissé csücsörítve. Aztán közöltem a drága barátommal, hogy egyébként baziliszkuszok léteznek, de azt a részletet sajnos elfelejtettem említeni, hogy ezek a lények valójában közepes termetű gyíkok voltak, és nem kővé dermesztő óriáskígyók. Épp ezért nagyon nagy vigyorral figyeltem Angus kiakadását, mert ő teljesen abban a hitben volt, hogy a valóságban is olyan ocsmány nagy dögökről van szó, mint a filmben.
Addig nem válaszoltam, amíg el nem kezdett rázogatni, és már faggatózott arról, hogy a hippogriffeket hol rejtegettem.
- Hé, hé, hé! - szóltam rá, hátha elenged. - Azok nem... - befejezni már nem tudtam, mert jött a következő. A házimanók. Fenébe, kellett nekem elszólnom magam! - Ezek nem léteznek, Angüssz! És a baziliszkuszok is csak egyszerű gyíkok, nem óriáskígyók! - kuncogtam. - De ha lennének házimanók, biztosan azt kapnál tőlem karácsonyra, becsszó!
Vicces volt látni, ahogy teljesen beleélte magát a témába. Persze ezt gyorsan felváltotta Attila és a pizza találkozásának elképzelése. A kaja említésére pedig kissé meg is éheztem, de ezt inkább meg se említettem Matricának, különben az ő gyomra is tutira korogni kezdett volna.
Lassan úgy állt a szénánk, hogy biza’ valaki ki fog vágni minket a múzeumból, ugyanis mindketten akkora zajt csaptunk egymás szórakoztatásával, meg a sok vihogással, hogy egyre többen pislogtak felénk. Még valami nénike morgolódni is kezdett mellettem, de elég volt egyetlen csúnya pillantást vetnem rá, hogy inkább elforduljon a másik irányba, és a kétszázadik görög vázát is alaposan végigelemezgesse. Komolyan mondom, mindenhol csak görög vázákat lehetett látni... Egyiken bika, másikon orgia, harmadikon istenségek. És ezekből legalább hatvanféle különböző változat. Kinek volt ideje ezeket megfestegetni?
A nap vége viszont már annál izgalmasabban alakult, ugyanis egy szarkofágban találtam magam záráskor, történetesen Angus társaságában - most őszintén; ki más lett volna, ha nem ő?
- Jobb is, ha nem tudom, miről beszélgettek ti egész nap! - vágtam vissza, a mutatóujjamat az álla felé szegezve. Persze ezt ő megint csak nem láthatta, de nem baj. Jól esett.
Hiába próbáltam elkerülni ezt a cikis témát, Guszti megint csak előrukkolt vele, amikor közölte, hogy hívja őt a természet és elég sürgős lenne. Kész szerencse, hogy az egyes számú dolog volt a gondja és nem a kettes. Utóbbival jól meglepte volna a biztonsági őrt, az tuti!
- Ezt most meg se hallottam - fontam össze a karjaimat, s egy pár másodpercig tartó csend után végre eljutott a tudatomig egy lényeges részlet, amit kénytelen voltam szóvá tenni. - Várjunk, te harmadik személyben utalsz az... Izédre? - mutattam a nadrágja felé. - Tudod mit? Erre ne is válaszolj. Csak menjünk és intézzük el gyorsan! - forgattam a szemeimet végül, és el is indultam a lépcsők felé.
Perceken belül a mosdó falához szorulva találtuk magunkat. Rettentően féltem, hogy le fogunk bukni, de szerencsére a bizti boy nem volt olyan alapos, amikor körülnézett, így megúsztuk a kínhalált. Egyelőre még nem voltam oda ezért a múzeumos kalandért, de látva Angus cinkos mosolyát, egyszerűen nem tudtam nem visszamosolyogni. Valahogy mindig tudta, mivel fúrhatja be magát mások szívébe.
- Fhúúú, te... Áhh! - puffogtam, és a homlokomra csaptam. - Rendben van, de csipkedd magad! - mordultam fel, és azzal a lendülettel ki is fordultam az ajtón. Mivel az őr még a közelben volt, nagyon halkan átosontam a női mosdóba. A mobilomat elővettem, és gyorsan lenémítottam, hogy ne emiatt bukjunk le később.

someone to you ;; Smile ;; 772
angus
& vale



all my life i've been good, but now whoa
what the hell?!


Vale Pedersen
Vale & Angus - night at the museum 8v3k
Vale & Angus - night at the museum 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szer. Jan. 01, 2020 8:52 pm

Angus Cunningham
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

Vale & Angus
music ;; sok-sok szeretettel  Nagyon szeri  ;; nemtudom ;; credit


- Milyen jó híredet? – horkantottam fel, hiszen oké eljárt modellkedni meg minden, de attól még nem volt világsztár, akinek ciki lett volna velem mutatkoznia. Sőt! Értékelhette volna, hogy milyen jó barátja voltam, és megannyiszor mindenki más elé helyeztem őt. Még egy ilyen embert biztosan nem talált volna. Épp ezért hiába mosolygott rám édesen, én magamban hosszasan duzzogtam, amiért nem becsülte meg eléggé szerény személyemet.
Talán ez volt az oka annak is, hogy teljesen belelovalltam magamat az éjszakai kirándulás ötletébe, hogy megmutassam Valinak: Mellettem csakis jó dolga volt, fényt hoztam borongós életébe, de annyira mocskosul beragyogtam a világa minden zugát, hogy akár napelemeket is állíthatott volna fel.
De hogy lássa, az én szívem se volt kőből, ahogy neki is valahol nagyon mélyen volt humorérzéke, csókot nyomtam az arcára. Engem nem különösebben fogott vissza semmi, sőt időnként, ha az agyamban átkattant valami, egészen elvetemült tudtam lenni. Meg aztán egy apró puszitól még csak nem súgnak össze az emberek a hátunk mögött. Legjobb haverok voltunk mióta világ a világ, amelynek az időszámítása WALL-E érkezésével kezdődött.
Mondjuk, azt értékeltem volna, ha nem próbált meg kicsinálni, vagy legalább engedte volna, hogy normálisan vehessek levegőt. Úgy vinnyogtam, hogy szinte mindenki figyelmét magunkra voltam, és továbbra se érdekelt mások véleménye. Azt csináltam amit akartam, ahogyan nekem jól esett, és bizony ha fulladozva sipítozni volt kedvem a Természettudományi Múzeum kellős közepén, akkor megtettem.
Az orromat fogdosva olyan pillantást vetettem Volleyra, mint egy sebzett vad. Igazán kegyetlen tudott lenni időnként. Fel sem fogta, hogy micsoda katasztrófát idézett elő ezzel a megmozdulásával! Hiszen az orromban lévő hatalmas takony mennyiséget felnyomta az agyamba, ahol aztán durva károkat okozott szerencsétlen túlélő agysejtjeimen. Nesze neked 130-as IQ! Örülhetek, ha egyetlen ártatlan sejtecske életben maradt, és életben tartja valahogy csodás testemet.
- Ja, jó bunkó volt! Őt biztos nem tanította meg az anyukája, hogy ne kaparja ki mások szemét – sóhajtottam fel. Elvégre Angie-t tényleg le kellett szoktatni arról, hogy nekimenjen másoknak. Pedig olyan vicces volt nézni, ahogy nála kétszer nagyobb srácoknak nekiugrott! Arról nem is beszélve, hogy valahogy a dolog háttérében mindig az én ügyködésem állt. De hát nem sokáig tudtam a régi szép emlékeken merengeni, úgyis Vale volt olyan kedves, hogy felvilágosított egy-két dologgal kapcsolatban.
- AKKOR MÉGIS MI A FASZNAK KEVERNEK ITT AZ EMBEREK?! Döntsék már el, hogy kígyó, vagy gyík, vagy hattyú az a dög! – dohogtam miközben a kezeimmel hadonásztam a levegőben, hiszen szerencsétlen embereket csak hülyítették ezzel, és ez rohadtul nem volt fair.
- Szóval azt akarod mondani, hogy az egész életem egy nagy hazugság? – biggyesztettem le az ajkaimat szomorúan. Ezért vártam feleslegesen tizenegy évesen a roxforti levelemet! És az a szemét Angie meg azt mondta, hogy túl hülye lennék ahhoz a sulihoz, ezért fel se vesznek. Hihetetlen, hogy a múzeum kellős közepén álltam az összetört gyermekkori álmaim bűvkörében.
Néhány percnyi mélységes depresszió után átlendültem a témán, és jobban izgatott a pizza gondolata. Nem is értettem, hogy miért nem volt itt egy kajálda, a sok talpalástól igencsak megjött az étvágyam.
Szóval férfiasan be kellett vallanom, hogy teljes mértékben hidegen hagytak az ókori dugós vázák. Ha nagyon törtem volna magam, én is tudtam volna hasonlóakat festeni pálcikaemberekkel. Szóval a tárlatvezetés további részében nagyokat ásítoztam, amíg el nem jött az akció ideje.
- Talán tényleg jobban jársz vele – kuncogtam. Hiszen a skacok tényleg nem arról voltak híresek, hogy értelmes kommunikációt tudtak folytatni. Ment a péniszméregetés, a buzulás felső fokon, néha-néha csajok is szóba kerültek meg kocsik, de az utóbbi pont annyira érdekelt, mint a dugós görög vázák. Vali nem biztos, hogy bírta volna az elvetemült obszcén állatságukat, amit én személy szerint imádtam, de hát magam is pasiból voltam, meg aztán a bandából nekem volt a legnagyobb... Szóval, amúgy felhívtam Volleyball figyelmét arra, hogy sürgősen ki kell mennem a slozira, különben az egyik antik váza fogja bánni.
- Nem! Úristen Volley! A húgyhólyagom érzékenységéről beszéltem! – fakadtam ki, mert a péniszemet nem kezeltem sose külön. A megsértett hólyagomat annál inkább, mert Volley irtóra megbántotta szegénykémet.
A húgyhólyagom érzékenységének a feszegetésénél intimebb dolognak számított az, ahogy Val a budiban a falnak szorított. Istenem, ha az a végzős csaj csinálta volna velem ugyanezt, akkor nem biztos, hogy nyugton tudtam volna maradni. De szerencsére nem a kiszemeltemmel rejtőztem el a vécén, csak Valival. Ben bácsi pedig nem volt annyira zseni, hogy benézzen az ajtó mögé. Ahogy Volleynak sem jutott eszébe, hogy a méretes pélómat nem előtte fogom meglebegtetni.
- Csak menj már! – hessegettem kifelé, hogy aztán nyugodt körülmények között elvégezhessem a dolgomat. Elégedett sóhajjal húztam fel a cipzáromat, aztán gyorsan letudtam a kézmosást, és átosontam a női mosdóba.
- Na, készen állsz életed legjobb kalandjára? – kérdeztem a kezeimet összedörzsölgetve. Arcomon hatalmas, megkönnyebbült vigyor terült szét, és azon járt az eszem, hogy miként hozhatnám rá a frászt a legjobb barátomra. – Keressük meg Attilát!
Kivetődtem az ajtón, és ha bizony Volley nem tartotta a lépést, akkor pillanatok alatt képes voltam felszívódni.

let's have some fun, don't be boring Volleyball





If I am a chief, my future girl would now be a mischief.


Angus Cunningham
Vale & Angus - night at the museum SIAx
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló/Színésztanonc

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Jan. 11, 2020 7:04 pm

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

let the fun begin, gustie

- Azt, amelyiknek köszönhetően anyáék kérdés nélkül elengednek egy másik államba osztálykirándulásra, és hagyják, hogy veled lógjak, amikor csak szeretnék - magyaráztam büszkén. Elvégre ha bármelyik csínytevésünkről tudomást szereztek volna az otthoniak, tuti nem hagynák, hogy Gusztival barátkozzak. Lehettek ők akármilyen engedékenyek és jófejek, elég volt egyetlen rossz mozdulat, hogy minden romba dőljön.
Mindenesetre volt egy sejtésem, hogy még ez se fogja megállítani Angust abban, hogy valami őrültségbe rángasson, így már meg se lepődtem, amikor felhozta a legújabb ötletét: hogy játsszunk Éjszaka a Múzeumban-t és szegjük meg a lehető legtöbb szabályt. Nekem természetesen nem volt ínyemre a dolog, így elsőre nem is sikerült meggyőznie, hogy maradjak.
Az a tekintet, amit az orra fogdosásáért kaptam, megint nevetésre kényszerített. Úgy pillantott rám, mintha most idéztem volna elő a világvégét, vagy ilyesmi. Igazi kis drámakirálynő volt, akárki akármit mondjon. Ez egyike volt azon tulajdonságainak, amiket nagyon szerettem benne. Ha valaki képes volt pillanatok alatt feldobni a napomat, az ő volt; ezért is örültem, hogy velünk tartott. Igaz, még mindig nem értettem, hogy csinálta, hiszen semmi keresnivalója nem lett volna az én évfolyamommal - de nem is érdekelt annyira. Elég volt nekem annyi, hogy mellettem volt a legjobb barátom, és még szórakoztatott is ezen a dögunalmas kiránduláson.
- Igazából Fawkes miatt maradt Harry életben - jegyeztem meg elgondolkodó hangon, közben két ujjam közé csíptem az államat. - Sőt, utána ő mentette meg Dumbledore-t is attól, hogy az Azkabanba kerüljön. Meg azt hiszem egy rakás másik dolgot is csinált, ami miatt a jók győztek a sztori végén - emlékeztem vissza. Nem voltam szuperfan, de azért tisztában voltam a történettel, na meg azzal is, hogy az a főnixmadár határozottan a pozitív szereplők közé tartozott. Ráadásul képes volt annyiszor feltámadni a hamvaiból, ahányszor csak akart. Ez azért elég király, nem?
- Héé, csss! - ragadtam meg Guszti vállát gyorsan, és kissé megrángattam, hogy elhallgasson. - Ki fognak dobni minket miattad! - Ezt igyekeztem halkabban közölni vele, hátha akkor nem fognak ránk szólni.
Aztán jött a hab a tortán. A homlokomra csaptam, mert alig akartam elhinni, hogy a jelek szerint Guszti eddig úgy gondolta, az egész varázslós baromság teljesen valóságos.
- A Harry Potter csak egy fikció, Matrica - simítottam a hátára, hogy megvigasztaljam. - Egy nagyon jól összerakott, örök klasszikus. De el kell ismernem, tényleg nagyon klassz lenne, ha akár csak egyetlen szava is igaz lenne - tettem hozzá.
Szerencsére Angus hamar túllépett ezen, és inkább pizzáról kezdett beszélni, meg Attiláról - aki szintén nem létezett már, egyébként. Nem akartam összetörni a szívét, így hagytam, hogy erről áradozzon.
Aztán persze valamilyen úton-módon csak rávett, hogy egyenesen beletapicskoljak a rosszaságba, így zárás után már a homályos fények alatt kellett osonnunk, mint valami betörők.
- Ha-ha-ha - forgattam a szemem kissé gúnyosan, majd amint kimásztunk a szarkofágból, az is kiderült, hogy Gusztinak sárga lapot mutatott a belső órája. Ez ellen pedig tenni kellett ugyebár, méghozzá minél előbb.
A kiakadására persze megint csak puffogni tudtam, mert mégis honnan a fenéből kellett volna nekem értenem, miről beszélt az előbb? Nekem nincs olyan micsodám, mint neki, ha eddig nem lett volna elég egyértelmű!
- Nem mindegy?! - sziszegtem. - Inkább haladjunk! Hacsak nem szeretnéd összepisilni a legszebb nadrágodat - morogtam rá, aztán elindultam a legközelebbi mosdókat jelző tábla irányába. Szerettem volna minél előbb túlesni ezen, na meg az egész éjszakán, ha már itt tartunk. Egyelőre nem volt buli a biztonsági őr elől menekülni, mert Guszti nyűgös volt a húgyhólyagja miatt, én meg csak szimplán azért, mert ő is az volt.
- Jó, megyek! Az istenit - vágtam rá, és gyorsan átvonultam a női mosdóba. Amíg vártam, lenémítottam a mobilomat, aztán csak összefont karokkal járkáltam körbe-körbe. Kész szerencse, hogy a fiúknak nem tart húsz percig elintézni a kisebbik dolgot.
- Kész vagyok, mint a múlt heti matekleckéd - csóváltam a fejem, miután Angus megérkezett. Valójában nem voltam benne biztos, hogy akarom ezt az egészet, de már nem volt visszaút. Amibe egyszer belekezdünk, azt illik befejezni.
Elindultam Matrica után, és egy darabig tartottam is vele a lépést, de... Hát basszus, neki kétszer hosszabb lábai lehettek, mint nekem, vagy én nem is tudom; mindenesetre másodperceken belül magamra maradtam az egyik folyosón. Egyetlen mázlimnak betudtam, hogy az őr nem volt még a húsz méteres körzetemben sem, így nem kellett bujkálnom. De...
Hová lett az a hülye?
- Guszti! - suttogtam félhangosan, de semmi válasz. - Fy faen...
Ha most előugrik valahonnan, és megijeszt, esküszöm, meg fogom csapkodni.

angus
& vale



all my life i've been good, but now whoa
what the hell?!


Vale Pedersen
Vale & Angus - night at the museum 8v3k
Vale & Angus - night at the museum 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szomb. Jan. 11, 2020 8:24 pm

Angus Cunningham
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

Vale & Angus
music ;; sok-sok szeretettel  Nagyon szeri  ;; nemtudom ;; credit


Kétkedve pillantottam végig Valin. Szinte az arcomra volt írva, hogy én aztán nem hallottam semmiféle jó hírt vele kapcsolatban, meg aztán annyira nem vészes alak, hogy az anyukájának tiltania kellett volna tőlem. Okés, mondjuk, ha tudták volna, hogy milyen csodálatos képességekkel áldott meg az ég, akkor talán nem nézték volna ilyen jó szemmel a ténykedéseimet. De hát egy magamfajta mégse leplezhette le magát olyan könnyedén. Meg aztán igencsak kételkedtem volna abban, hogy Volley, a realitás vaskalapos mintaszobra hitt-e volna nekem. Szóval, egyszerűbb volt az egész lidércesdit elhallgatni, és besöpörni a szőnyeg alá, mintha nem is létezne.
− Aha, persze. És ők elhiszik neked ezt? – mutattam végig rajta a mutató ujjamat kissé begörbítve, mert azért na, ő sem volt ártatlan a cuki pofija ellenére. Épp olyan volt, mintha a tükörbe néztem volna, és a saját női verzióban láttam benne. Mondjuk, ő egy kicsit alacsonyabb volt nálam, de nem biztos, hogy barátkoztam volna vele, ha két fejjel magasabb lett volna nálam.
Azonban, mázli, hogy én voltam a találékonyabb kettőnk közül, és zseniálitásomat az évezred legjobb heccével csillogtattam meg. Egy kis éjszakai randalírozás senkinek nem ártott a múzeumban, sőt még a Mona Lisának is bajszot rajzoltam, de mintha az valami másik helyen lett volna… Sebaj, találtam magamnak ezer másik festményt, amit összefirkálhattam volna.
Persze előtte WALL-E megkísérelt meggyilkolni engem, vagy legalább is úgy tett, mintha ártatlan évelődésből fogta volna be az orromat, de én tudtam, hogy ennél sötétebb szándékai voltak! Kész terrorcselekmény volt ez a nő, hiába vágott angyali fejet, egyedül én tudtam, hogy milyen ördög rejlett benne, amikor ilyeneket művelt velem.
Szerencsére, hogy hamar kizökkentem, és a gondolataim már bőven más körül forogtak. Hogy miként jutottunk el a Harry Potterig azt már elfelejtettem, azzal viszont tisztában voltam, hogy Fawkes egy rohadt dög volt, és ennek hangot is adtam.
− Akkor is genyó az a tollas! Nem olyan menő és csodálatos, mint Mango! Ráadásul azt az idiótát is megmentette – duzzogásom jeléül felhúztam az orromat. Valahogy a történetek főszereplőjét magával a világgal ellentétben nem sikerült a szívembe zárnom, és ezt a véleményemet se rejtettem véka alá, amikor ilyen téma került szóba. Meg aztán azokután, hogy megtudtam, hogy Dumbledore meleg volt, kissé gyanakodni kezdtem arra, hogy a kis Harry-nek mégis milyen külön órákat adhatott.
Amikor ezen a csodálatos eszmefuttatáson mentem keresztül, akkor a tekintetem a távolba révedt – Vali általában innen tudhatta, hogy valami irtó nagy faszságon járt az eszem −, aztán magába a gondolatba is beleborzongtam, hogy engem a szakállas, jóságosnak tűnő Dumbledore bácsi letapizzon. Egy horkantás kíséretében törtem meg bolond elmém játékát, és összpontosítottam ismét Valira.
− És? – pillantottam rá megrökönyödve, mintha olyan halálos bűn lenne az, hogy kitennék a szűrünket egy halál unalmas múzeumból, ahol még pizzát se lehetett kapni, de már a tizedötödik dugós görög vázát tolták az arcunkat. – Legalább elmehetnénk valahová kajálni – tettem hozzá a kezeimet a hasamra fektetve. Az biztos, hogy még a menü árából is lealkudtam volna, vagy elcsábítottam volna egy pincérlányt, hogy legyenek már olyan kedvesek, és hívjanak meg már minket egy ingyen ebédre…
Egek! Az éhség mindig a legrosszabbat hozta ki belőlem, és gonosz gondolatokat ébresztett bennem, pedig anyukám megtanította nekem, hogy ne szórakozzak az emberekkel, és ne akarjam minden alkalommal kihasználni a természetfeletti képességeimet.
Ráadásul azt is megtudtam, hogy kölyökként jól átvertek, ezért Volley a hátamat simogatva próbált vigasztalni. Amit tulajdonképpen értékeltem is, bár továbbra sem tudtam elhinni, hogy miként szórakozhattak így szegény gyerekekkel!
− Én tuti Hugrás lennék! – húztam ki magamat büszkén, bár jobban belegondolva… Griffendélesnek nem voltam elég bátor – bár kellően hülye voltam −, a Hollóháthoz buta voltam, s bár megvolt bennem némi ravaszság, de az közel sem volt elég a Mardekárhoz. Így aztán maradt a hőn szeretett, és kifejezetten alulértékelt Hugrabug, ahol imádták volna az emberek a sziporkázó személyiségemet, és talán rokonlelkekre is bukkantam volna.
− Te meg Hollós lennél – jegyeztem meg, elvégre kettőnk közül ő volt az okostojás és a félszent. Mielőtt bárki megkérdezné tőlem, hogy mit is jelentett a félszent szó, akkor még ebben a pillanatban felvilágosítom őt arról, hogy a félszent egy olyan személy, aki irtóra jótét lélek, de mellette olyan pici, mint egy hobbit.
Órák teltek el a Harry Potteres megbeszélésünk óta, de időnként csak azért is visszakanyarodtak odáig a gondolataim. Ha másért nem, hát azért, hogy mivel büntessem meg Angie-t, amiért átvágott. Így aztán könnyen lehet, hogy Volley félreértette a magyarázásomat, és jól fennakadtunk a másik hülyeségén.
− Hát kérlek szépen nem mindegy! A micsodámat nem szoktam külön dologként kezelni! Nem csinálok olyanokat, hogy a kezembe veszem, megrázom, és beszélgetni kezdek vele, mert az irtóra creepy… A húgyhólyagomra már hivatkozhatok külön, mert őt utálom, amiért folyton pisilnem kell – grimaszoltam, és próbáltam Volleyballt felvilágosítani arról, hogy a péniszemet senki ne merje különálló testrészként kezelni. Mondanám, hogy még csak önálló tudattal sem rendelkezett, de ez sajnos nem így volt…
− Amúgy meg, nem is ez a legszebb nadrágom – duzzogtam már csak azért is. Összefont karokkal követtem őt a vécék irányába, de azt már lusta voltam kifejteni neki, hogy a legszebb nadrágomat éppen otthon hagytam, ugyanis olyan szépen elszakítottam, hogy anyunak meg kellett varrnia.
− Na végre! – sóhajtottam fel, és amint becsukódott az ajtó Volley után, végre kiereszthettem a gőzt. Nem sokkal rá már menetkészen toporgtam a női mosdóban, majd a megjegyzésére halkan felnevettem.
− Ugye tudod, hogy nem szokásom leckét írni? – sandítottam rá, hiszen nem voltam egy mintatanuló. Arról nem is beszélve, hogy a matek meg aztán pláne nem tartozott az erősségeim közé, így aztán élvezettel sumákoltam el a háziírást.
Végül eljött az akció ideje. Ügyesen lehagytam Volleyt, és innentől kezdődött a móka. Elbújtam egy oszlop mögött, és a háttérből figyeltem, ahogy keresett engem. Hosszú percekig hagytam magára, aztán még mindig az oszlopnál lapulva a tenyerembe varázsoltam egy apró fénygömböt. A lidércfényt pedig egyből útjára bocsájtottam, hogy egy ideig terelje el a barátnőm figyelmét, amíg én átosontam a dínók közé. Majd amikor sikeresen elrejtőztem egy nagy halom csont mögött, a lidércfényt abba a kiállítóterembe tereltem, ahol én is tartózkodtam. Reméltem, hogy egy kicsit sikerült felállítanom a szőrt Volleyball karját ezzel a kis rosszalkodással.


let's have some fun, don't be boring Volleyball





If I am a chief, my future girl would now be a mischief.


Angus Cunningham
Vale & Angus - night at the museum SIAx
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló/Színésztanonc

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hétf. Feb. 03, 2020 4:49 pm

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

let the fun begin, gustie

- Igen, elhiszik! És szeretném, ha ez így is maradna - nyújtottam rá a nyelvemet. Jó lett volna, ha anyáék nem tiltanak el a kirándulásoktól, Gusztitól, meg minden bulis dologtól csak azért, mert egyszer hibáztam. Persze ha a legjobb barátomon múlott volna, még a tiltás ellenére is belerángatott volna a hülyeségbe, én meg örömmel mentem volna vele, hogy kéz a kézben műveljünk mindenféle csalafintaságokat. Akarom mondani, együtt. Nem kéz a kézben. Jesszus.
Egy sornyi Harry Potter témájú beszélgetés után rájöttem, hogy Angust se mindig az eszéért szeretem, sokkal inkább minden másért, aminek nincs köze a furi agyműködéséhez. Igaz, az is a lénye része volt, hogy néha hatalmas butaságokat is képes volt elhinni, s mivel én az egész személyét úgy, ahogy volt, nagyon kedveltem, ezt is hajlandó voltam elfogadni. Amúgy meg én magam se voltam egy eszes valaki, de talán kettőnk közül nekem volt egy picivel több sütnivalóm. Ezt viszont a világért se árultam volna el Matricának, különben a végén még megsértődött volna.
- Azért Mango is tud ám egy igazi genyó lenni - fűztem hozzá az orrom alatt motyogva. - Emlékszel, amikor egyszer az ablakpárkányon csipogott nekem, miközben valami dolgozatra tanultam? Majdnem megbuktam miatta! - gondoltam vissza arra az egy esetre, amikor szívesen megsütöttem volna vacsira azt a papagájt. Igazából nagyon bírtam a kis lükét, pont, mint a gazdáját, de nálam is volt egy határ, amit azon a napon ügyesen átlépett.
Az persze nem lepett meg, hogy ezek után Guszti a tudtomra adta, hogy amúgy őt nagyon nem érdekli, ha kivágnak minket a múzeumból. Ezzel csak egy gond volt; ő nem került volna akkora galibába, mint én, hiszen ő nem is tartozott ehhez az évfolyamhoz. Őt nem tanította Mrs. Sárkánynéni történelemből, így esély se volt rá, hogy büntetésbe kerüljön.
- Ha még egyszer megemlíted a kaját, meg foglak ütni - fenyegetőztem, de ehhez viccesen elmosolyodtam, mert amúgy nem állt szándékomban ténylegesen bántani őt. Csupán éreztem, hogy ha tovább beszélünk ehető dolgokról, meg fogok éhezni, éhesen pedig borzasztó nyűgös tudok lenni.
Szerencsére hamar visszatértünk Potterékhez, ámbár az nem volt túl jó, hogy szegény Gusztinak tőlem kellett megtudnia a nagy, csúnya igazságot, miszerint az egész varázsló világ csak kitaláció. Próbáltam megnyugtatni őt, és biztatni a kis lelkét, ami látszólag sikerrel is járt, mert ezután már arról kezdett beszélni, ki melyik házba kerülne.
- Ebben nem kételkedem - vigyorogtam rá, hiszen mindig is tiszta sor volt, hogy ő a Hugrabugba tökéletesen passzolna. Nagyon alulértékelt ház volt ez, amit sajnáltam, mert le mertem volna fogadni, hogy a Roxfort összes jó arca oda járt.
De hogy én a Hollóhátba tartoznék? Na, ezt nem tudtam megerősíteni; pusztán azért, mert mint a legtöbb tinilány, még én se ismertem magam eléggé ahhoz, hogy csak így rávágjam, hogy „IGEN! TUTI HOLLÓS LENNÉK!”
- Úgy gondolod? - szűkítettem rá a pillantásomat. - De miért?
Talán azért, mert én is olyan fura voltam, mint Luna? Vagy..?
Mindenesetre ezután már nem nagyon maradt mit kiveséznünk, az idő is hamar lepergett, így néhány órán belül már a bezárt múzeum homályos folyosóin veszekedtünk arról, hogy akkor most Guszti a hólyagjáról beszélt különálló személyként, vagy a cerkájáról. Bármelyik is volt a válasz, nem akartam sokáig fejtegetni, mert nekem is elég kellemetlen téma volt, nemhogy a szóban forgó dolog gazdájának.
- Jó, én kérek elnézést! - tartottam magam elé a két kezemet. - Nem léphetnénk túl ezen? - kérdeztem kissé szenvedősen, mert már nagyon szerettem volna túlesni ezen, hogy aztán vége legyen az éjszakának is, és épségben hazajussak. Lehetőleg anélkül, hogy letartóztatnának és bezárnának egy koszos cellába, amíg reggel valaki értünk nem jön. Ha egyáltalán jön... Mi van, ha mégse, és örökké ott maradunk a sok undorító bűnöző között?! Te jó ég, mi a fenéért mentem én bele ebbe?!
- Akkor melyik az? A buggyos szatén, amit a szekrényed alján dugdosol? - vontam fel a szemöldökömet, játékosan vigyorogva. - Kitől is kaptad azt? - fűztem hozzá az újabb piszkálódó kérdést, mert ha jól rémlett, az a nadrág sose volt Guszti szíve csücske. Miért is lett volna? Szatén, könyörgöm! Még én is utáltam azt az anyagot, nemhogy a férfiak többsége.
Szerencsére még azelőtt eljutottunk a legközelebbi mosdóba, hogy Angus összepisilte volna a második legszebb nadrágját. Majdnem lebuktunk amúgy, de aztán nem lett belőle semmi, úgyhogy egy rövid szóváltás után otthagytam a barátomat a vécében, hogy végezze csak a dolgát. Addig átmentem a női szekcióra, és felkészültem életem legmozgalmasabb éjszakájára.
- Igen, ezért mondtam, hogy pont annyira állok készen, mint a házid... - sóhajtottam fel. Ergo, egyáltalán nem voltam még olyan állapotban, hogy élvezni tudjam ezt az egészet, de volt egy sejtésem, hogy a végére mindketten jót fogunk nevetni ezen az egészen, így csak azért is elmosolyodtam.
Azonban nem sokáig tudtam tartani ezt a görbületet az arcomon, ugyanis pillanatokon belül elhagytuk egymást, így a teljes sötétségben kellett vergődnöm, egyedül.
Aztán, néhány hosszadalmas perccel később olyan dolgot láttam meg a szemem sarkából, aminek nagyon nem kellett volna ott lennie. Egy apró fénycsóvát, aminek majdhogynem gömb alakja volt, és úgy lebegett a levegőben, mintha egy egyedülálló lény lett volna. Ilyesmi pedig nem létezett.
- Mi a...? - suttogtam magam elé, közben hátráltam néhány lépést. Ugyan az a gömb szerűség volt az egyetlen fényforrásom, nem szívesen mentem volna közelebb hozzá, hiszen azt se tudtam, mi az pontosan.
Egészen addig szobroztam a valami előtt, míg az el nem kezdett haladni valamerre. Ekkor viszont egyenesen elfogott a pánik, hogy egy ilyen jelenség után megint egyedül fogok maradni, így akaratlanul is utána indultam. Nem igazán láttam, merre megyünk, de volt körülöttem néhány halovány sziluett, amikből ki tudtam venni, hogy az őslénykiállításra tévedtem.
- Guszti? - szólítottam meg ismét a fiút, hátha ez csak az ő ügyes kis trükkje volt, és így akarta rám hozni a frászt - teszem hozzá, majdhogynem sikeresen. De nem találtam őt sehol.
Kezdtem azt hinni, hogy tényleg baromi nagy bajban vagyok, és ennek semmi köze a kettőnk kis játékához.

angus
& vale



all my life i've been good, but now whoa
what the hell?!


Vale Pedersen
Vale & Angus - night at the museum 8v3k
Vale & Angus - night at the museum 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vas. Márc. 15, 2020 11:30 pm

Angus Cunningham
lidérc: komisz tündér lény, ki fényével megigéz

Vale & Angus
music ;; sok-sok szeretettel  Nagyon szeri  ;; nemtudom ;; credit


− Hihetetlen, hogy át tudod vágni az embereket WALL-E – csóváltam a fejemet vigyorogva, bár én ezerszer rosszabb voltam nála. Én a természetemből fakadó meggyőző képességet nap, mint nap az előnyömre használtam. Mint például rávenni a tanárt, hogy eljöhessek a legjobb barátommal, de simán szereztem ingyen fagyit a fagylaltárus lánytól, ha kedvem szottyant hozzá. Sőt, kifejlesztettem egy olyan technikát, amivel a suliban lévő automatákból fizetés nélkül szereztem nasit. Kettőnk közül én voltam a nagyobb bajkeverő, de azért őt se kellett félteni. Épp ezért imádtam, mert olyan bolond volt, mint én.
S amíg Volley soha nem okozott számomra csalódást, addig bizony J. K. Öreglány Rowling egy világot döntött össze bennem. Pedig én tényleg hittem a varázslatban, bár lehet azért vettem szentírásnak az ő verzióját, mert a varázslat valóban létezett. Hallóó, én voltam az élő példa rá.
− Jóó, de Mango legfeljebb káromkodik, meg ellopja a sütit, hogy nekem odaadja! Nem asszisztál óriáskígyó-gyilkosságokhoz! – horkantottam fel, mert amúgy Mango jó madár volt: lekakilta Angie-t, hozott nekem sütit, halálra idegelte a szomszédságot a dumájával… Csak szeretni lehetett! – Jaj, Volley! Nem hiszem, hogy pont Mango zavart volna be. Ismerd csak el, hogy egyszerűen nem ment az anyag, ezért hasaltál majdnem el a teszten – intettem le, hiszen mint korábban említettem, Mango jó madár volt. Amúgy meg, ha WALL-E annyiiira aggódott a jegyeiért, akármikor megszerezhettem volna a dolgozatoknak a válaszait, de hát sose kért meg ilyesmire, szóval hagytam kibontakozni az eminens tanulót.
Ettől függetlenül imádtam nosztalgiázni, hiszen Valival annyi mindenen keresztülmentünk, mióta ideköltözött, hogy lassan filmet is forgathatnának a kalandjainkból, és bizony én alakítottam volna a filmben saját magamat. Nem a hírnév miatt, hanem a hitelességért.
Már épp a többi színésznek osztottam volna szerepet a WALL-E és Guszti természetfeletti kalandjaiban, amikor a gyomrom korgása mindenből kizökkentett.
− Deeeee, olyaaan ééhes vagyok. Úgy ennék egy pizzát, vagy egy tacot, vagy egy… Bolognait. – Még a gondolattól is összefutott a nyál a számban. Még Volley figyelmeztetését is eleresztettem a fülem mellett, mert ha éhes voltam, akkor éhes voltam, és ezt a problémát mielőbb kezelni kellett. Mondjuk, egy adag juharszirupos palacsintával, vagy egy jó hambival…
Hambi… Hugra… Hambi, Hugra… Visszatérve a Harry Potterre, most egy nagyon boldog Hugrabugos tudtam volna lenni, ha a kezemben virított volna egy duplahúsos hambi.
− Mert okos vagy… Meg szereted magad a tanulás nevű dologgal kínozni – pillantottam rá, mert amúgy tényleg okosnak tartottam. Legalább is, nálam több agysejttel rendelkezett, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy eszesnek tituláljam.
Persze, még órákon keresztül tudtam volna fejtegetni, de időnként kizökkentett egy-egy dugós görög váza, egy pucér pasi szobra, akinek kint volt a micsodája, vagy éppen a gyomrom állandó hisztije… Szóval, látványosan vergődtem végig a tárlatvezetést, viszont amikor a tanárunk hátrafordult, olyan hihetően adtam az érdeklődő ártatlant, hogy még magam is elcsodálkoztam.
− Hááát nem, mert nem szoktam Azt bárhogy is becézgetni! – hördültem fel. Oké, voltak más srácok, akikről tudtam, hogy szerettek a farkuknak nevet adni, de én nem tartoztam közéjük. Ráadásul, feszült voltam, mert mielőtt el akartam jutni a sloziig.
− Fúúúj, neeem. Azt még a nagyitól kaptam, de biztos, hogy soha nem veszem fel – folytattam a hörgést. Nem is értettem, hogy Volleynak miért kellett felemlegetnie azt a borzadályt, amikor már teljesen megfeledkeztem róla. – Ezért megint az ablakod alá küldöm Mangot – morogtam az orrom alatt.
− Egyébként meg a táncoló ananászmintás pizsamanadrágom a legjobb – húztam fel durcásan az orromat. Tartozott hozzá póló is, csak azt miiiintha Angie széttépte volna egy ingerült pillanatában, amikor az ajtaja előtt gitároztam.
De a lényeg, hogy a pisikiürítő hadművelet tökéletes eredménnyel zárult, így áttérhettem a rosszalkodásra.
− Olyaaan vaagy. Próbáld meg egy kicsit élvezni. – Én már most élveztem, tekintve, hogy tudtam mivel fogom ijesztegetni WALL-E-t, és nehezemre esett nem elröhögni magam közben. Helyette ügyesen felszívódtam, és a sötétben bujkálva irányítottam a lidércfényt a dínók irányába.
Elbújtam egy T-Rex szobor mögött, miközben a kis fénygömb körbe-körbe repkedett elterelve Volley figyelmét. Még a hívására sem válaszoltam, csupán a szobor mögül kikászálódva a sötétben a barátom mögé osontam.
Amikor mögé értem, a fényt megszüntettem, és a hirtelen bekövetkező sötétben Volley fülébe súgtam: − Na, mizu?


let's have some fun, don't be boring Volleyball





If I am a chief, my future girl would now be a mischief.


Angus Cunningham
Vale & Angus - night at the museum SIAx
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Tanuló/Színésztanonc

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pént. Ápr. 03, 2020 12:31 pm

Vale Pedersen
ember: erôtlen személy, köztünk mégis a legerősebb

let the fun begin, gustie

Megmondom őszintén, semmi jóra nem számítottam, amikor – némileg akaratom ellenére – Guszti behúzott abba a szarkofágba. Már abban a pillanatban, hogy odakerültem, tudtam, hogy itt még gondok lesznek. Persze egy részem egyáltalán nem bánta, sőt, kimondottan tetszett neki a múzeumban való éjszakázás. Az a részem nem félt a hatalmas dinoszaurusz csontvázaktól, se a múmiáktól vagy a harci öltözetű viaszbábuktól. Az a részem egy vakmerő bolond volt. És néhány percig még dominanciát élvezett bennem.
– Honnan kéne tudnom, hogy szoktad becézgetni a fütyidet, Angus?! – csattantam fel háborogva. Nem hiszem el, hogy még mindig ezen ment a vita. Szerencsére elég volt felemlegetnem azt a borzalmas nadrágot, amit Nagyi Matrica az életünkbe hozott, hogy kicsit lefegyverezzem vele a tulajdonosát. Fel is nevettem a képen, amit vágott, mert hát elég vicces volt. – Miért? Tök jól áll! – kuncogtam, közben azon gondolkodva, hogy talán az a naci nem is a férfirészlegről került elő. Mindenesetre áldottam érte Guszti nagymamáját. – Küldjed csak, attól még az a nadrág ugyanúgy létezni fog – öltöttem nyelvet rá. Ezt a kört én nyertem. – Még az is lehet, hogy át fog pártolni hozzám, ha rájön, hogy egy olyan ocsmányságot rejtegetsz a szekrényedben – tettem hozzá vigyorogva.
Aztán csak emlegetnie kellett az ananászos pizsamáját, hogy megint felnevessek, pedig nagyon igyekeztem csendben maradni. Még a kezemet is a számra tapasztottam.
– Arra gondolsz, amelyiket úgy kellett lerángatni rólad, miután egy hétig csak abban akartál suliba menni? – emlékeztem vissza, mert MINTHA az lett volna az. De lehet, hogy kevertem azzal, amit tőlem kapott karácsonyra tavaly.
Legalább ezt követően túlestünk az éjszaka könnyebbik részén, amit egy kényszeredett vigyorral zártam, majd végre megkezdődhetett az igazi kihívás is; arról ugyan fogalmam se volt, hogy fogom Gusztira a frászt hozni, hiszen ha úgy vesszük, ez az ő szakterülete volt. Mindig is mesterien tudott trükközni, nekem meg fogalmam se volt, hogyan kellene belekezdenem. Úgyhogy – miután szépen otthagyott –, egyedül indultam útnak a múzeumban. A másik részem, a kevésbé kalandvágyó persze most jött elő, hogy a tarkómat bizseregtetve jelezze, hogy pillanatokon belül a szívbajt fogja rám hozni valaki vagy valami.
Ennek ellenére hűségesen követtem azt a furcsa fényjátékot, ami szinte nem is eviláginak tűnt. Ha nem sejtettem volna, hogy ennek köze lehet Angus remek trükkjeihez, talán azt gondoltam volna, valami szellem szórakozik velem. S ahogy egyre inkább kezdtem magam egyedül érezni a sötétben, egyre ijesztőbbnek találtam azt a fénygömb szerűséget, és a tényt, hogy Matricának eszében se volt válaszolni. Hiába szólítgattam, és hiába próbáltam bátor maradni. Kezdett az agyamra menni ez az egész múzeum, pedig az éj még csak most kezdődött.
Ahogy mentem a jelenség után, a kiállítás lassan megváltozott körülöttem; a vázákat csontvázak és dinoszaurusz rekonstrukciók váltották fel, magyarázó szövegekkel és elektronikus táblákkal. A fejem fölött bőrszárnyas dögök lógtak, amik a sötétben óriási denevérekre emlékeztettek, a mellettem lévő kisebb dínószobort majdnem lekönyököltem, s ahogy körbefordultam, továbbra is a fényfoltot kémlelve, megszédültem kissé. Ennek hála az egyik gombot meg is nyomtam valahogy a hátsómmal, ami ilyen állatias ordításhoz hasonló hangot demonstrált a korábbi szobor irányából. Erre megugrottam kissé, és levegőért kapva fektettem a tenyeremet a mellkasomra. A fenébe is, ma nem vagyok formában...
Aztán megint a szemem elé került a fény, ami újra magára vonta a figyelmemet, és arra késztetett, hogy kövessem. És ha nem ijedtem volna meg eléggé...
Hirtelen semmivé vált az egyetlen fényforrásom, s a sötétségben végigszaladt a gerincem mentén az érzés, hogy nem vagyok egyedül. Ezt pedig bizonyította is a kérdés, ami a fülem mellett elhangzott; és amire válaszul akkorát pattantam egy kisebb sikkantással, mint egy nyúl, majd automatikusan fordultam és lendítettem a kistáskám a szavak forrása felé. Valószínűleg el is találhattam vele, és csak ezután jöttem rá, hogy Guszti az.
– Te idióta! – visítottam, majd löktem egy gyengébbet a mellkasán. – Hol a fenébe voltál? Te is láttad azt az izét? – kérdeztem, közben a kezembe vettem a telefonomat, hogy azzal a képébe világítsak. – Többet ilyet ne csinálj! – morgolódtam. – Inkább szívassuk meg a biztonságis fickót, vagy nem tudom, de én még egyszer nem akarok szívrohamot kapni...
Általában nem szokásom kihátrálni Guszti játékaiból, de most tényleg iszonyatosan megijedtem.

someone to you ;; nem a leghosszabb, de remélem megteszi Smile
angus
& vale



all my life i've been good, but now whoa
what the hell?!


Vale Pedersen
Vale & Angus - night at the museum 8v3k
Vale & Angus - night at the museum 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f6f4c5959564c76557163626b4c673d3d2d3139392e313562343633333733626466383139633835353639333130373637342e676966
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Diák, modell

Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


Vale & Angus - night at the museum Empty
Vissza az elejére Go down
 

Vale & Angus - night at the museum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Playground :: Határon túl-
^
ˇ