Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 59 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
7
Ember
4
Diclonius
1
Daimon
5
Pokolkutya
2
Vadász
4
Hibrid
8
Lidérc
4
Kitsune
7
Vámpír
4
Warlock
7
Wendigo
3
Vérjaguár
3

kockáztatja életét e világban
Karmolás nyomok
ki mit hagyott nekünk?



Dylan Hicks

Marco Laertes Gerardini EmptyDylan Hicks
Today at 12:45 am



Lettie & Silas ▪ Wow, I didn't expect to see you

Marco Laertes Gerardini EmptyScarlett Atkins
Today at 12:42 am



Fawn & Ethan ;; you're so annoying

Marco Laertes Gerardini EmptyEthan Wayne
Today at 12:30 am



Aaron & Julia × fate is inevitable

Marco Laertes Gerardini EmptyJulia Hunt-Kozma
Today at 12:07 am



Julia & Hugo

Marco Laertes Gerardini EmptyJulia Hunt-Kozma
Yesterday at 11:28 pm



Meadow Carmilla Carrow

Marco Laertes Gerardini EmptyDaniel Nicholson
Yesterday at 8:58 pm
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.


Share
 

 Marco Laertes Gerardini

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Hétf. Dec. 16, 2019 8:52 am

Marco Laertes Gerardini
kitsune: sose bízz egy rókában, aurája felemészthet
Marco Laertes Gerardini
Az a tolvaj, aki ellopja más ember nevét és lelkét, a legrosszabb az összes tolvaj között.


Becenév:
Marcus ~ bár ez csak Őt illeti.
Születési hely:
Beacon Hills
Kor:
16
Nemi beállítottság:
Én a lányokat preferálom, Ő meg a fene se tudja. Leginkább abban reménykedem, hogy frigid.
Faj:
Kitsune (levegő)(Gobi)
Play by:
Timothée Chalamet
Karakter típus:
Saját

Gotta Know Me Better

Meet Me Halfway:

Azt leszámítva, hogy egy kitsune lakozik bennem, teljesen átlagos vagyok. Bár zseninek könyveltek el, amiért már idő előtt megtanultam járni és beszélni – köszi Marcus! –, amiért az általános iskolát is röhögve teljesítettem, osztályozóvizsgákat tettem és már le is érettségiztem – köszi Marcus! Idiótán viselkedsz, de legalább nem vagy hülye –, jelenleg már egyetemre járok, a Diákönkormányzat elnöke vagyok, és bár a tudásom egy része Marcusnak köszönhető, de büszke is vagyok magamra. Rengeteget tanultam, igazság szerint orvos szeretnék lenni és ezért képes vagyok kihasználni egy ősöreg természetfeletti lény tudását is. Ha már egyszer ő is kihasznál, a testemben potyázik, akkor nekem is jusson valami haszon belőle. Bár mindig jó fej volt velem, soha nem tiltotta meg, hogy használjam az erejét. Ettől függetlenül persze tudom, hogy nem lehet benne megbízni. Mindig hazudik, mindenkinek. Egy ravasz róka. Amióta csak az eszemet tudom, velem van, de még soha nem sikerült rájönnöm, hogy miért is, ő pedig soha nem avatna be. A nevét sem árulta el, élvezi, hogy titkokba burkolózhat, az meg egyértelműen nem zavarta, hogy anyám elnevezte. Én meg inkább csak nem foglalkozom vele. Amolyan, ha nem tudom, nem fáj... Sok mindenhez így állok hozzá, ő meg előszeretettel használja ki ezt, de tényleg. Ha érdekelne is néha, hogy mit művelt, amíg én aludtam, inkább nem kérdezem meg.
You're Still Have All Of Me:

Marcus, ez az idióta kitsune: Együtt születtünk. Legalább is ez a marha ezt állítja, én pedig már megtanultam az évek során, hogy nem szabad hinnem neki. Ő csak egy plusz, Ő nem én. Még, ha anyámék el is fogadták, én sosem fogom. Ők nem érzik, ők nem hallják, amint a háttérből beszél. Anya szerint viszont mindig is furcsa voltam, már csecsemő korom óta. Nem is lepte meg őket annyira, amikor az orvos bejelentette, hogy valószínűleg több személyiség alszik bennem. Azok viszont nem is tudnak a többi személyiségről, akiknek több van…
America Gerardini: Az anyám, akit mindenkinél jobban imádok. Rettenetesen kedves, mindig babusgat, de tényleg, mindig… Olyan szaglása van, mint egy farkaskutyának. Részben miatta is buktam le, ha ő nem szagolja ki, hogy Marcus dohányzik… De legalább elfogadott, még ha teljesen más módon is, mintha Marcus én lenne. Vagyis, ez egy kicsit bonyolult, külön személyként kezeli őt, mint a másik fiát, viszont állítólag egyetért a dokival, miszerint disszociatív személyiségzavarral küzdök.
Milyen kis naiv... Marco nem tudja, de az anyja egy vadász, bár tény, hogy visszavonult, miután teherbe esett, és amint kiderült, hogy a másfél hónapos fiát megszállta egy kitsune, többé nem is akart visszatérni. Mindig is vegyes érzéseket táplált irántam, hiszen az vagyok, amire mindig is vadászott, de megmentettem a fia életét, hiszen, ha nem szálom meg, a gyenge szíve miatt meghalt volna. Megegyeztünk, hogy befejezzük a színjátékot, és elfogad, mint egy külön identitást, cserébe én meghagyom a fia lelkét. Mostanra azt is kizsaroltam belőle, hogy hagyja Marco-t egyedül a nagyszüleinél itt, Beacon Hillsben.
Frederick Gerardini: Az apám, akit elég ritkán látok, ugyanis Olaszországban él. Igazság szerint ő olasz, soha nem élt Amerikában anyámmal egy üzleti út során kavarodott össze, az egyik ügyfelének a lánya volt. Aztán jöttem is én… Mindenesetre ő is teljes mértékben elfogad, de szerencsére ő már nem az a babusgató típus. Őt pont ezért szeretem. Határozott, erős, magabiztos. Ő a példaképem, szeretnék olyan lenni, mint ő. Bár elég nehéz tőle úgy tanulni, hogy ilyen messze van…
Áh, igen. Fred. Fárasztó egy pasas, vele már nem olyan egyszerű alkudozni, de nála is sikerült elérnem, hogy hallgasson rólam. Vicces, de őt is szállta már meg kitsune, vagyis az egy nogitsune volt, de el tudta nyomni. Szerintem abban reménykedik, hogy a fia is képes lesz rá, ezért is ígértettem meg vele, hogy Olaszországban marad és ott lesz vadász. Túl rafinált, nem hagyhatom, hogy az utamba álljon, ha már ilyen gyorsan találtam egy ilyen kiváló testet, amiért még különösebben küzdenem sem kell...




When I Was Younger...


Az ajtót kulcsra zártam és először az ágyra vetődtem, hogy ezt a szörnyű fejfájást egy párnába fojthassam az ordításommal együtt. Csapkodni akartam, rugdalózni, de már éreztem, ahogy Marcus megpróbálja átvenni felettem az irányítást. Mindig ezt csinálja, viszont ma különösen erőszakos volt, még a Diáktanács ülését is alig bírtam levezetni, a Matteo-val való közös kockulást is le kellett mondanom. Ugyan már, igazán lekoptathatnád azt a hülye kis antiszociális kockát! Helyette pedig inkább foglalkozhatnál a csajokkal. Na látod, ez egy épeszű program lenne egy korosztályunk béli kölyök számára, te meg holmi üléseket vezetsz és kockulsz. Komolyan? Rácsaptam az ágyra, mire az egy hatalmasat reccsent, erre pedig egy pillanatra visszavett a nyomulásából. Ezt a hirtelen támadt felesleges energiát kihasználva feltornásztam magam ülőhelyzetbe és átmásztam a gurulós székembe, hogy az asztalra támaszkodhassak. A fejemet a hűvös asztallapra ejtettem, miközben Marcus újult erővel veselkedett neki a mentális terrornak. Marco, csak add át a testedet nekem. Már úgyis elkönyveltek elmebetegnek, te is tudod, hiszem emlékszel rá, nem? Amikor beszökdöstem gimnasztikára, vagy amikor csak úgy flörtölgettem a folyosón a csajokkal... Mind tudják, hogy ez nem Te vagy. Csikorgatni kezdtem a fogaimat. Ó, csak nem dühös az úrficska? Mit parázol? Legalább szerzek neked egy kis hírnevet! Igazán értékelhetnéd... Szorítani kezdtem az asztal lapját, már-már fehérek voltak az ujjam végei. Ordítani akartam, bár amilyen önkívületi állapotban voltam lehet meg is tettem, mindössze nem hallottam az Ő hangjától. Már nem voltam teljesen ura a testemnek. - Fejezd már be! Ne parancsolgass nekem és ne akard elvenni tőlem az életemet! Szerezz magadnak sajátot! – Sziszegtem a zárt fogaimon átszűrve a szavakat és éreztem, ahogy Marcus hátradőlt, és még ha a tudatomat nem is, de a testemet már irányítja. - Ugyan, öcskös. Feleslegesen erőlködsz, esélyed sincs ellenem. Szerintem ezzel tisztában vagy te is. – Felelte egy vigyorral az arcomon és feldobta a lábát az asztalomra. Szinte már vicsorogtam, minden erőmet beleadtam abba, hogy kitúrjam a helyemről.
Diadalittas mosoly terült szét az arcomon és örömmel vettem le a lábamat az asztalról, amikor sikerült. Most ő vicsorgott a fejemben. - Öcskös? Komolyan? Ennél jobbra nem telik? Inkább húzz vissza oda, ahonnan jöttél! – Mozgolódni kezdett a fejemben és láttam, ahogy ugrásra készül, a meglepettségem miatt pedig ismét kilökött a helyemről, a lábaim meg megint az asztalra kerültek. Vedd le a patáidat az asztalomról! Szóltam rá azonnal. - Zsenikém, ezek a te lábaid is. Különben is, én belőled születtem, ergo én te vagyok és te vagy én, vagyis ugyanannyira van jogom uralni ezt a testet mint neked. – Magyarázta elégedetten, miközben a körmeimet piszkálta. Én éktelen dühre gerjedtem és egy szempillantás alatt a földön voltak a lábaim és kiegyenesedtem Marcus majdnem fekvő helyzetéből. - NEM, NEM és NEM! – Ordítottam és lehetséges, hogy ezt még a szomszédok is meghallották. Az asztalra csaptam és elrettentettem egy pillanatra az ötlettől, hogy újra a felszínre törjön, közben pedig azon gondolkodtam, hogy kellene keresnem valakit, aki esetleg képes lenne őt eltávolítani a fejemből. Ő persze azonnal kiröhögött. – Most min nevetsz? – Morrantam rá. Ő viszont csak folytatta, majd közölte velem. Ugyan már! Esélyed sincsen ellenem, nem megmondtam már neked? Különben is, ott lennék veled én is ugyanúgy, így semmit sem érne a taktikázásod. Esélytelen, hogy megszabadulj tőlem. Vigyorgott álnokul, én pedig ismét a fogamat kezdtem csikorgatni. Nyugi öcskös, csak törődj bele. Amúgy azt hiszem lebuktunk az anyád előtt a cigizéssel. Legalább is a múltkor nagyon kérdezősködött és nem igazán akarta elhinni nekem, hogy nem cigizel már te is. Pedig mi lenne, ha tényleg tudna rólam! De hát így sokkal viccesebb, fel sem fogja, hogy Én nem Te vagy! Nevetett fel ördögien, én pedig megint csak rácsaptam az asztalra. - Te megőrültél?! Na ezért nem adhatom neked a testemet sohasem! Mindig csak hülyeségeket művelsz! Különben is, ki engedte meg neked, hogy a testemmel cigizzél?! Szerezz magadnak sajátot és mérgezd azt! – Ordítottam és dühömben felugrottam a székemből, Marcus pedig kihasználva a pillanatnyi rést a mentális védelmemen, máris az én hangomon folytatta azt az ördögi kacajt, amit a fejemben elkezdett. - Ugyan, kicsit pihentesd az idegeidet, addig én átveszem a helyedet és vigyázok a testedre, mit szólsz hozzá? – Csapkodtam és üvöltöttem a fejemben, de ez sajnos nem segített. Teljesen átvette az uralmat a testem felett.
Aztán valaki kopogott az ajtómon, Marcussal egyszerre kaptuk a fejünket a belépő Cassidy irányába. Marcusnak leesett az álla, én pedig kihasználva a pillanatnyi figyelmetlenségét gyorsan átvettem a helyét, mielőtt még hülyeséget csinálhatna. – Szia Cassidy. Máris visszahoztad a játékot? Gyorsan végeztetek vele. – Mosolyogtam rá, miközben Marcus a fejemben szitkozódott. Komolyan ez a liba? Komolyan?! Annyi jó csajt ajánlottam neked, sőt, nem egynél még be is szerveztelek, erre te őt hozod haza?! Te teljesen hülye vagy?! Persze szitkozódhatott, amennyit csak akart. Amíg itt volt Cassidy, biztosan nem hagytam, hogy felszínre kerüljön ez az idióta. Bőven elég, hogy a szüleim őrültnek hisznek, nem akarom, hogy még egy drága barátom is valami pszichológiai selejtnek könyveljen el…






Marco Laertes Gerardini
Marco Laertes Gerardini 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4a5a4a4b4b77727576646f3231673d3d2d3732353531343832382e313539616335626633323839396330343133363030323734323935352e676966
Age :
16
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Egyetemista

Marco Laertes Gerardini Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedd Jan. 14, 2020 12:54 am

Stella Argent
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Marco!  úúú

Na, szegénykém, te is meg lettél áldva egy ilyen istencsapásával, mint ez a Marcus. Őszinte részvétem. Tudod, nekem is van egy ismerősöm, akit egy hasonló démonfajzat szállt meg, az is pont ugyanígy szereti megkeseríteni a gazdateste - na meg az én életemet is, ahogy ez a kitsune veled teszi.  bruh
Nem lehet könnyű úgy élni, hogy egy másik fickó ragadt a fejedben, akit legjobb tudomásod szerint, még a saját anyád is "elfogadott", meg el is nevezett... De örülök neki, hogy azért te tisztában vagy vele, hogy két külön személy vagytok - mondjon akármit a dilidoki - és nem hagyod, hogy Marcus egyszerűen átvegye feletted az uralmat. Plusz, azért van egy kis pozitívum is a dologban... igazi csodagyereknek számítasz; mármint 16 évesen már egyetem? Azta! Very Happy
Baromira nincs egyszerű életed, de nagyon remélem, hogy azért nagyrészt sikerül azt úgy élned, ahogy te szeretnéd. Szóval ha neked Cassidy tetszik, akkor magasról tegyél rá, mit dumál az a másik a fejedben és szerezd meg azt a lányt!
Ne hagyd magad!  cheering
Érdeklődve várom, hogyan fog tovább alakulni az életed, biztos lehetsz benne, hogy néha kukkolni fogok. Rolling Eyes Na de, el vagy fogadva, sicc foglalózni, aztán futás játszani!  Szottyongat  



now i'm stained by you





Stella Argent
Marco Laertes Gerardini Tumblr_pvualzXxO51uek0c7o2_r1_250
SHE'S A DARK ROAD
Marco Laertes Gerardini Tumblr_inline_orlgwlFN051r25xgk_540
WITH A LOT OF DANGEROUS CURVES
Age :
17
Tartózkodási hely :
beacon hills

Marco Laertes Gerardini Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Marco Laertes Gerardini

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Characters :: Lakosságunk :: Kitsune-
^
ˇ