HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 10:18 am

Vendég Yesterday at 8:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 3:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 1:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Kate Argent








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Júl. 11, 2014 8:33 pm


Katherine Argent

every miracle is true...
Karakán, önfejű és szeszélyes nőszemély vagyok. Egy igazi nőstényördög jégszívbe burkolva. Ne kerülj az utamba, mert eltaposlak, mint egy jelentéktelen kis férget. Ne szállj harcba velem, mert úgysem kerülhetsz ki győztesen – vagy sokkal inkább élve – belőle. Hidd el, hogyha velem kezdesz, semmi esetre sem jársz jól.
Alapjáraton egy domináns jellemnek tartom magam, és ezt sokszor túlzásba is viszem. Közkedvelten basáskodok mások felett, mindent és mindenkit irányítok. Mondhatni, irányításmániás vagyok. Ennek oka a bizalmatlanság, és úgy vélem, hogy amit meg tudok magam is tenni, akkor azt miért bíznám másra? Márpedig én mindent képes vagyok elintézni, de tényleg mindent. Még az embereket is, hosszú és rövidtávon egyaránt.
Jól alkalmazkodom a környezetemhez, szinte a jég hátán is megélek. Amilyen sorscsapást az élet odalök a lábam elé, emelt fővel lépem át azt. Nem kikerülöm, hanem meglovagolom a hullámokat. Túl büszke vagyok ahhoz, mintsem hogy feladjam, vagy mások segítségét kérjem. Persze nincs is szükségem mások segítségére, hiszen ügyesebb és okosabb vagyok az átlagnál. Erről az apám gondoskodott. Hála neki olyan kiképzésben volt részem, amiről sokan még csak álmodni sem mernek, hogy egyáltalán létezhet ilyesmi. Még arra is megtanított, hogy hogyan öljek egy – most kapaszkodjatok – rúzs segítségével. Tehát, ha a közelemben vagy, akkor bizony veszélyességi pótlék jár neked.
Azt mondják, hogy nincs humorérzékem, amit még talán el is hinnék abban az esetben, ha kevesebb önbizalmammal áldott volna meg a sors. De mivel önbizalomból csaknem annyi jutott nekem, mint abból a „jégből”, ami immáron szinte teljességgel körülvesz, így aztán maradjunk annyiban, hogy van humorom. Már ha a fekete humort ide lehet sorolni…
Érzésekből viszont valóban nem sok jutott, és ami jutott, azt is jól titkolom. Elrejtem a világ kíváncsi szeme elől, de még a saját elmém elől is. Amiről nem tudsz, az ugyebár nem fájhat – és én bizony az érzésekről is ezt gondolom. Márpedig ez az én esetemben annyit tesz, hogy amíg képes vagyok elhitetni magammal azt, hogy nincsenek, addig gond sincsen. Próbálja csak meg valaki előhívni belőlem, az megismerkedhet a kedvenc gépfegyveremmel.
Összességében pedig olyan vagyok, mint egy vödör jeges víz, amit hirtelen a képedbe öntenek. Váratlan, kíméletlen, hideg.

175 cm tömény tökéletesség. Szőke haj, acélkék szemek. Ami először szembetűnhet, hogy nő létemre magasabb vagyok az átlagnál, valamint a sportos testalkatom sem az a jól megszokott nőideál. Vagy mégis? Elvégre sikerült már néhány szerencsétlen így is elég szépen magamba bolondítanom, és még mindig nem esik nehezemre összeszedni az utcán (vagy akárhol máshol) egy valamirevaló hímnemű egyedet. Az már más kérdés, hogy kell a francnak, mert úgysem jók semmire, legfeljebb csak arra, hogy jól kihasználjam őket.
Izomzatom vadász lévén szépen kidolgozott és megmunkált, persze nem kevés energiám van belefektetve. Az alakom mondhatni, hogy tökéletes, hiszen egy csepp felesleg sincs rajtam, ugyanakkor a testem pontosan ott domborodik, ahol egy nőnek kell, tehát semmiből sem szenvedek hiányt. Összességében pedig a megjelenésem tiszteletet követel, pillantásom csakugyan tekintélyt parancsoló, mint úgy általában az egész kiállásom, kisugárzásom. És persze ne feledkezzünk meg arról az őrült csillogásról sem a szemeimben, ami már a védjegyemmé vált az évek folyamán.
listen to my story...
Megöltem őket. Megöltem mindet. Hallottam, ahogy sikoltoznak, miközben mélyen magamba szívtam az égett hús fenséges illatát. És én csak nevettem. A legendás Hale-ház a szemem láttára borult lángokba, majd végül minden a tűz martalékává vált. Hamu és por, semmi több. Ó igen, én voltam mindennek az okozója, és hogy megbántam-e valaha is azt, amit tettem? Természetesen nem. Büszke vagyok rá, hogy megszabadítottam a világot azoktól a szörnyszülöttektől. Mindnyájukat lemészároltam. Mindnyájukat… kivéve egyet; azt az egyedet, aki később a végzetemmé vált. Soha többé nem hibázok, azt garantálom.
Csak egy másodperc volt, nem több. Az idő megfagyott, a borzongás a csontjaimig berágta magát. Éreztem a zsigereimben, minden egyes rezdülésemben, a félelem ott pulzált az ereimben. Ismeretlen érzés járta át testemet; a rettegés. Sosem féltem semmitől, egészen addig a pillanatig. Akkor féltem először életemben. Akkor és ott; a halál torkában. Aztán belém mélyesztette karmait a fenevad, egy másodperc alatt kerültem a padlóra. Elsötétült előttem a világ. Azt hittem, hogy a vég jött el, pedig valójában csak a kezdetnek egy bizonyos formája volt. Nem meghaltam, újjászülettem. De milyen áron?(…)
Az ember nem is képzelné, hogy mi mindent képes megtenni a túlélésért, ameddig rá nem kényszerítik. Rákényszerítik... a körülmények és maga az élet – mint legfőbb mocsokláda. Aztán, ha ez egyszer megtörténik, onnantól kezdve már nincs megállás. Utána már magába szippant a sötétség, mindenestül. Először csak bekebelez, aztán megrág, majd végül – amikor már tényleg úgy érzed, hogy nincsen semmi veszítenivalód – kiköp.
Vannak vadak, és vannak a vadászok. Viszont a körülményektől függ, hogy ki a vadász és ki az áldozat. Amikor a saját verejtékembe fetrengve elém dobtak egy pengét, nagy kegyesen, ezzel jelezvén, hogy vessek véget az életemnek, mint ahogyan az a vadászok kódexében is meg van írva… akkor döntöttem el, hogy mi leszek én. Túlélő.
Sosem voltam vadász igazán. Ragadozó voltam már akkor is, csak éppen mindig a nagy vadat akartam leteríteni. Nem azért vadásztam rájuk, hogy az embereknek megkönnyítsem az életét, és hogy megmentő módjára megszabadítsam a világot a gonosztól. Ugyan. A gyilkolás öröméért tettem. Azért a mámorító érzésért, ami ilyenkor átjárta az egész lényemet. Mi volt az? Boldogság? Talán. Vagy valami egészen más. És mindezek után egy ilyen nőnek adnak a kezébe pengét, hogy végezzen saját kezűleg magával és legyen öngyilkos? Nevetséges. Így hát azt tettem inkább, amihez a legjobban értek; megöltem őket. Mindet. Végeztem velük a szabadulásom érdekében. Bármit képes lennék megtenni a túlélésért. Bármit.
Az a szerencsétlen azt hitte, hogy csak úgy végezhet velem? Pont velem? Talán nem kellett volna olyan mélyre vájni azokat a karmokat, és akkor most nem tartanánk itt. De hibázott, mint ahogyan én is annak idején. Eddig egy-egy az állás. Azt viszont garantálom, hogy amit ezek után fog tőlem kapni, azt nem vágja majd zsebre. Vajon bele mer-e nézni méregzöld szemeimbe? Amit nem mellesleg tőle kaptam ajándékba… Márpedig egy ilyen kedves gesztust viszonozni illik, nemde?



A hozzászólást Kate Argent összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 13, 2015 2:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
 
Kate Argent
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kate and Chris - száguldás
» Kate Beckinsale

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: