• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Selena Gomez


Vas. Szept. 17, 2017 4:04 pm
☇ Once upon a time... Kai & Ave


Szomb. Szept. 16, 2017 5:15 pm
☇ Colors Of Seattle

Vendég

Szomb. Szept. 16, 2017 4:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Lydia & Isaac






 :: Játékok




avatar



Kedd Aug. 19, 2014 1:53 am
Vendég
Vendég




Lydia & Isaac

Az életem minden pillanata előre megtervezett sorozatokból áll, de néha muszáj kockáztatni!

Lassú, ennek dacára határozott lépéseket hagyok magam után, miközben az iskola ajtaját bezárom magam mögött. A folyosón természetesen megszokottan szorítják az emberek magukhoz a könyveket közben lázasan csacsogva a pasikról vagy divatról esetleg a fiúk esetében Lacrosse meccsről, kockák esetében esetleg valami béna videojátékról. Ugyan ügyet sem vet rám a diákok közül senki, mégis apró mosoly kezd játszadozni ajkaimon, mialatt végig mérem az épület kisebb nagyobb jelentőséggel bíró elrendezéseit. Nem meglepően nem változott itt semmi sem, mégis valami változást észlelek, ami, mint pillanatokkal később rájövök, én vagyok. Minden ugyanaz, mégis tisztában vagyok vele, hogy én már távolról sem vagyok az, mint aki maga mögött hagyta Beacon Hillst. Rápillantok Allison egykori szekrényére, majd végig simítok rajta, ahogyan emlékeim között újra felkutatom mosolyának édes megnyilvánulását valamint szemének bámulatos csillogását, a szívembe apró fájdalom nyilall, de hamar viszonylag hamar összeszedem magam és megrázva a fejemet ott hagyom a helyet, ami rengeteg emlékkel próbál engem megbombázni, melyeken, ha minden igaz sikerült magamat túltennem. Amint sikerült megtalálnom a hozzám legközelebb álló tanári szobát azonnal arra iramodok meg, s a gyors három koppanás hallata után azonnal kinyitom.
- Mrs. Martin? – lépek be Lydia anyjának irodájába, amíg az feltűnően gyorsan kaparja a betűket és gondolkozik, amit leginkább egy diák értelmetlen dolgozatának kijavításának tudok be. A szemei döbbenten nyílnak tágra, miközben rám emeli a tekintetét, s én eközben egy apró mosolyt küldök felé, közben közelebb lépve az asztalához és az eddig kezemben szorított lapokat lehelyezem az asztalára, hogy azt még ülve is kitűnően láthassa. – Amennyiben igényt tartanak még rám az iskolában, szeretnék beiratkozni az órájára, mivel az igazgatót keresve sem találtam. – jelentem ki egy apró szemrebbenés nélkül, miközben tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy még csak meg sem fordult a fejemben, hogy máshoz forduljak ezzel kapcsolatban. Türelmesen figyelem, ahogyan szemével átfutja a nyomtatott sorokat a papíron, aztán rám mosolyog. – Tehát mit gondol, mikor kezdhetnék immáron újra diákként?



©

Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Aug. 19, 2014 10:03 pm
Vendég
Vendég



Lydia & Isaac
You're back
Fura úgy az iskola folyosóján mászkálni, hogy nincs itt Allison. Lehet, hogy az iskola nagy részének fel sem tűnt, hogy ő már nincs közöttünk. Maximum annyi, hogy engem egyedül látnak, de azt nem tudják megmagyarázni, hogy mégis miért van ez így. Nem érzem szükségét annak, hogy bárkit is a helyére vegyek pedig megtehetném. Legalábbis azt hiszem, hogy megoldható lenne a helyzet. Most úgy is kezd a társaságunk egy kicsit kibővülni. Ott van Kira és Malia. De egyikük sem Allison. Nekem pedig rá van szükségem. Elfogadni, hogy nincs többé.. Hát ez az egész nehezebb, mint gondoltam, mert mindig eszembe jut valamiről. Lesz vajon egy pillanat, mikor már elfelejtem? Nem tudom, de határozottan állíthatom, hogy régen éreztem ennyire rosszul magam. Nem is igazán bírok koncentrálni az órákon. Hála az égnek ez a jegyeimen nem köszön vissza, hiszen a külvilágnak azt kell látnia, hogy minden a legnagyobb rendben van velem és nincsenek hangok a fejemben vagy éppenséggel nem érzem úgy, hogy meghaltam belülről azért, mert a legjobb barátnőmet el kellett temetnünk. A temetése.. Nem is akarok erre gondolni. Mégis mindig visszaszökik a gondolataim közé ez az egész. Pedig mit se akarnék jobban annál, hogy ezt az egészet magam mögött hagyjam. Nem csak nekem nehéz túltennem magam ezen, de mégis úgy tűnik, hogy mindenkinek sokkal könnyebben megy ez az egész, mint nekem.
Édesanyám termébe sietek, mert nem bírom végigcsinálni a napot. Ilyenkor egy kicsit örülök annak, hogy ő is itt tanít. Sokkal egyszerűbb haza kéredzkedni tőle, mint egy másik tanártól aztán otthon neki is elmagyarázni, hogy mégis miért jöttem haza előbb. Kopogtatok az ajtón, majd egyszerűen csak belépek nem várom meg a válaszát. – Anya.. – Elakad a szavam, amikor meglátok mellette egy alakot. – Isaac. Visszajöttél. – Jegyzem meg teljesen szárazon próbálok érzelemmentes maradni. Mert attól félek, hogyha túlságosan megörülök neki az feltűnő lesz, de ha meg nem, akkor elsírom magam. Szóval maradok inkább annál a résznél, hogy érzelemmentes arccal tekintek rá, majd pedig az édesanyámra teljesen megfeledkezve arról, hogy mégis miért jöttem.    



Vissza az elejére Go down
 
Lydia & Isaac
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Moira Lydia Rhodes

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: