HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Seth Bailey Yesterday at 4:44 pm

Tamera Wentz Csüt. Jún. 22, 2017 6:56 pm

Hurricane Bartholomew Szer. Jún. 21, 2017 7:17 pm

Raelynn Weaver Szer. Jún. 21, 2017 6:51 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Domino Russel








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Júl. 20, 2015 4:08 pm

Domino Elizabeth Russel
Wanna join me? Come and play... But I might shoot you, in your face!

● becenév: Dee Dee
● születési hely, dátum: Coney Island, Brooklyn, NYC, USA, 1984. április 1.
● kor: 32
● faj: vérhiéna
● nemi identitás: Na, ez egy jóóó kérdés!
● play by: Margot Robbie
● karakterfajta: jelen

● ● R O T T E N ● ●
you're still have all of me


Lehet, hogy te őrült vagy, de akkor vajon mi vagyok én?
Ami azt illeti, igazán nem akarok senkit sem kiábrándítani, de sosem voltam jó kislány. Persze próbáltak a külsőm alapján megítélni, vagy abszolúte beskatulyázni egy bizonyos szerepkörbe, elvégre a szőke haj és kék szem párosítás könnyedén azt a hatást keltheti, hogy egy naiv, rózsaszín és cukormázas, csillogó-villogó kis porcelánbaba rejlik idebent, a lelkem legmélyén. Nagy tévedés. Mindig is azok a dolgok vonzottak, amik más hétköznapi, normális lányokat nem: a veszélyes, a szokatlan, a természetellenes. És mindig is azok a személyek nyerték el a szívemet, akik mindezt megtestesítették. Tehát nem voltam jó sohasem, csupán voltak próbálkozásaim, amikor próbáltam jobb lenni, de aztán rájöttem, hogy nekem ez nem megy. A fenségességes hiénává válásom pedig csak olaj volt a tűzre, habár én személy szerint azt vallom, hogy ez tett engem igazán teljessé. Tökéletesített. Most már önmagam lehetek. Bár meglehet, hogy mindezt pusztán a bennem élősködő bestia mondatja velem, aki által én magam is egy lettem azok közül az elfajzott, korcs szörnyetegek közül, akikkel valaha a munkám révén foglalkoztam. Természetesen akkoriban sem voltam jó – tisztázzuk: sosem voltam az! –, nem az önzetlenség és az embertársaimon való segítés motivált, mindössze csak az ilyen torzszülöttek közt éreztem jól magamat. És hogy milyen vagyok, mármint úgy ezen felül? (…) Ó, drágám, tutira nem akarsz engem megismerni! Hovatovább, ha nagyon őszinte akarok lenni – márpedig miért akarnék becsapni bárkit is pont ééén? –, még én sem tudok kiigazodni magamon. Teljességgel kiszámíthatatlan vagyok. És ugyanakkor teljességgel kiszámítható. Azt mondják rám, hogy aljas vagyok, habár fogalmam sincs, hogy miért mert ha éppen ahhoz támad kedvem, akkor zokszó nélkül pofán lőlek, just for fun, a vicc kedvéért. Ha-ha. Bizony akkor vagyok a legrosszabb, hogyha unatkozok, mert akkor a saját szórakoztatásom érdekében bármire, de tényleg BÁRMIRE képes vagyok. Sosem tudhatod, hogy mire miként fogok reagálni majd. Az is lehet, hogy az egyik pillanatban még szeretetteljesen magamhoz ölellek, a következőben pedig vihogva kibelezlek. Ez a fair play, kérem szépen. Én mindig nyílt lapokkal játszom! Nem, nem igazán. És noha bizarr lehet, de minden őrületes tettem mögött valamiféle különös, groteszk értelem lapul. Észveszejtő, miii?

when i was younger...

Oooh, showtime! Bestiális vigyor torzul az képemre, az ujjaim pedig kacéran, már-már szinte kéjesen tekerednek rá a rozoga rácsokra a pajzán gondolattól, amely hirtelenjében megfogan az elmémben. Neszt hallok. Lépteket hallok. Márpedig ez igazán különös, errefelé ugyanis kevesen járnak csak, nagyon-nagyooon kevesen, és mi… őrültek mindig nagyon-nagyooon örülünk a látogatóknak! Ha-ha. Különösképpen azért mert ez az egyedüli módja a szabadulásnak, ami módfelett lényeges tényező. LÉNYEGES, hisz’ olyannyira mérhetetlenül unalmas ez a hely, hogy kééész csoda, hogy még nem őrültem bele! Ha-ha. Csak vicceltem… már késő.
- Ki az? – teszem fel a kérdést eltátott szájjal, kikerekedett szemekkel és karcos hangon a… levegőnek. – Ki aaaz? Ki vagy te? Te… Te! – Te. Én. De nem látok senkit, csupán a saját torz tükörképemet. Ha-ha. Kiröhögöm. Élesen, fájdalmasan, tébolyult visítással nevetek fel. Vicsorogva húzom végig a nyelvemet a fogaimon, miközben eszeveszettül röhögök azon a megtépett, kócos, kihipózott képű valakin, aki én vagyok. Őrületes, nemde? Valaha ennek a diliháznak a falai között dolgoztam, mint pszichiáter asszisztens vagy inkább mint ápolónő…? HAAA! Voltaképpen magam sem tudnám megmondani pontosan, hogy miféle munkakört töltöttem be akkoriban, minden annyira nagyon összefolyik…!
Vehemens nyikorgással csapódik be a folyosó ajtaja, és a léptek zaja egyre közelebbről kezdik el hasogatni a dobhártyámat. Olyan erősen szorítom a rács szegélyét, hogy a hófehér felhám csakhamar megadja magát az erőszaknak, és mintha valami olcsó hollywoodi jelenetben lennénk, a rozsdás rács mentén karmazsinvörös vér csordogál végig – kínzó lassúsággal. Ugyanezzel a vontatottsággal szippantok bele aztán a levegőbe, s végül kaján ragadozómosoly költözik az ajkam szegletébe, ahogy megérzem a félelem jellegzetes szagát. És ennek tudatában röhögni kezdek, ismét. Természetellenes, aberrált, korcs kacaj szakad fel a tüdőm mélyéről, szinte belefulladok ebbe az önfeledt nevetgélésbe. Mindeközben az arcom dühödten feszül neki a rács szélének, vihogva, kuncogva, s szemérmesen a pilláimat rebegtetve. Pofátlanul közel merészkedek a rejtélyes látogatóhoz – persze csak amennyire a börtönként szolgáló rácsaim is engedik –, aki minden bizonnyal nem hozzám érkezett, de ettől függetlenül engem fog hazavinni magával. Majd. Egyszer. Ha már ő is készen áll rá… Ha-ha.
- Finomnak tűnsz… – Hangom, akár a szilánkokra csurgatott méz, valósággal belehasít a levegőbe. – Akarsz játszani?
Két vihogás közepette még közelebb préselem magamat azokhoz az átokverte rohadt rácsokhoz. És végighúzom rajta… a nyelvemet… mintha csak a világ legfinomabb nyalókáját nyalogatnám éppen. Ó, még el is képzelem az ízét! Eper és vanília, vaníliapuding! És félelem. És őrület. És káosz. És ééén. Én, én, én. És TE!
HAHAH!!!
Hirtelen érkezik a váltás; észveszejtő vehemenciával robban bele a tudatomba. Az őrület minden egyes kis rezdülése végigszánt a gerincem vonalán, majd észveszejtő detonációját éli meg az eltorzult elmém mélyén.
Vérben forgó szemekkel rohanok neki a rácsnak, először.
És másodszor.
… és harmadszor.
- Hééé, engedjetek ki! Nem halljátok, bolondok??! Játszani akarok! Játszani akaroook! JÁTSZANI AKAROK!!!
Esküszöm mindenre, ami szent, az összes fegyveremre és ezzel egyidejűleg az összes játékszeremre, valamint minden megrágott és még megrágatlan rágógumimra, hogy egyszer kiszabadulok ebből a siralomházból, és akkor bizony olyan tűzijátékot kapnak tőlem, cserébe a hálám jeléül, hogy nem győznek majd nevetni rajta! Vagy ha nem is ők, hát akkor majd én…!
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Kedd. Máj. 10, 2016 7:44 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

OMG! úúú úúú úúú
Domino te egy igazi őrült nőszemély vagy. Bár ezzel eddig is tisztában vagyok, de ez a karakterlap... Egyenlőre még keresem a megfelelő szavakat, de ez után a történet után egy kicsit nehéz. Razz
Viszont röviden összefoglalva egyszerűen csak annyit mondanék, hogy imádtam és akarok MÉÉÉÉÉG!!! Még többet belőle és abból a beteg jellemből amit megtestesít. *-*
Na de nem húzom tovább a szót. Üdv köztünk és azt hiszem nem kell mondanom, hogy hogyan tovább Wink Nagyon szeri

Vissza az elejére Go down
 
Domino Russel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: