• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Joseph Haydock










avatar



Vas. Jan. 31, 2016 8:39 pm
Vendég
Vendég



Joseph Haydock

every miracle is true... Szőke. Az a festett - noha némely túlságosan lusta, kedvetlen és feledékeny pillanatom miatt lenőtt, így eredti, barna hajszínemet látni engedő - szőke, melyről kitalálták azokat a bosszantó, fárasztó vicceket, s mely által majd harminc éves korom körül talán férfinek néznek. Ha nem negyven, elvégre azt a fránya babaarcot még a tengerkék szemek sem képesek igazán ellensúlyozni, mitöbb, talán még adnak is hozzá egy keveset az örök fiatalságból. Ez lehet előny, amennyiben az aktuális kiszemeltem, legyen az nő, vagy férfi, bírja az ilyesmit. Ugyanakkor hatalmas hátrány. Ugyan ki venne komolyan egy olyan bétát, aki még a valós koránál is fiatalabbnak néz ki legalább két évvel. S ott van még a testalkatom, mely inkább vézna, még az is csak éppen látszódik rajt, hogy hetente egyszer lát konditermet. Telhetetlen kis dög. 
Belülről a szabályszerűség felbomlik. Nem ellensúlyozza külsőmet egy ritkamód felnőttes felfogás, nem erősíti túlságosan gyerekes. Egy igencsak egyszerű elv alapján élek: mindig úgy viselkedem az emberekkel, ahogy ők velem. Na jó, talán akad néhány kivételes nap, mikor a bal lábamat teszem elsőként a padlóra az ágyról - s az ilyesfajta napok az átváltozásom óta megsokszorozódtak. Gyűlölök megbántani másokat, s ezért is marcangolom olyan sokat mostanában. Mintha a rossz napjaimon azt akarnám, hogy körülöttem mindenki másnak rémes legyen. És vajon mi egy vérfarkas rossz napja egy emberéhez képest?
listen to my story... Kurt Cobain szerint senki nem hal meg szűzen. Az élet mindannyiunkat meg... Istenem, hogy utálok káromkodni! Ezt leszámítva nem hiába szeretem eme két mondatot beteges fanatizmussal, ahogy józan, emberi eszem állítja. Manapság kevés olyan mondat hagyja el az ember száját, ami teljes mértékben igaz. Ha csak tudat alatt is, de szinte mindenki azon van, hogy a lehető legjobb fényben tüntesse fel magát. Öltözködés, lakás, kocsi, minél nevesebb iskola, lassan már semmit nem a saját örömünkért teszünk igazán, hanem más rosszallásáért, irigységéért. A mániás önsajnálók, illetve persze a maradék tisztességes emberen kívül mindenki szeretné, ha mások nem látnák az életük árnyoldalait. Bármennyire próbaltam elkerülni, s beállni a tisztességesek közé, nem sikerült. Ugyan azt nem kívánom titkolni, hogy az agyam azon része, mely a matek kettesért felelős, elég sokszor bekrepál, ezáltal ebben az évben is bukásra állok. Azonban kevés, szinte nulla az olyan személyek száma, akiknek önként és dalolva számolok be a furcsa, rendkívül fájdalmas harapásról, melyet a tizenhatodik születésnapom után kaptam, mely tetőtől talpig forgatta fel a mindennapjaim. 
- Joseph! Utoljára kérlek, tedd már el azt a szart! Nem azért vettük meg, hogy az asztalnál is nyomkodd - szól rám anya már vagy harmadszorra, s ezúttal felemeli a hangját. Sipákoló, éles, idegesítő. Annyira zavarja érzékeny füleim, hogy kedvem lenne a tenyerembe vájni a karmaim. Az én hibám, nem lenne szabad evés helyett az új telefonommal foglalkoznom, melyen a tegnap beszerzett, lekódolt napló alkalmazást írom tele mindenféle baromsággal, ami eszembe jut, de akkor sem kellene ellenem fordítani kitűnő hallásom, mely a legtöbb esetben elég király dolog, ilyenkor azonban átok. Persze, a szüleim nem tudnak róla. Szeretem őket. Szoros a kapcsolatunk. Nagyon, elvégre egyedüli gyerek vagyok. Nem arról van szó, hogy nem bízom bennük, de ha még a legjobb barátom előtt sem vagyok képes vállalni a bennem állandóan kitörni akaró állatot, előttük mégis hogyan tenném? Hogyan valljam be, hogy az általuk megálmodott, megteremteni kívánt tökéletes gyerek nem csak ismét bukásra áll matekból, nem csak egyre többször éjszakázik máshol, de még egy olyan lénnyé is vált, aminek csak a rémmesékben, lidércálmokban kellene léteznie? Számtalanszor lejátszottam már a fejemben. Elsőre kinevetnének. Talán akkor annyiban hagynám, de lehet, hogy felbőszítene, be akarnám bizonyítani, megmutatni, s amíg nem tanulom meg kezelni a szörnyeteget, addig annak nem lenne jó vége.
Engedelmesen a zsebembe csúsztatom a telefont, majd nekilátok az ebédnek, noha egyáltalán nem vagyok éhes. Görcsben áll a gyomrom, ha arra gondolok, hogy Chris holnap ismét az iskola előtt fog várni. Mostanában egyre sűrűbben csinálja. Hiába próbálom lebeszélni, mondván, hogy még  többiek azt gondolják, drogokkal üzletelünk - hisz neki jó néhány éve ilyesfajta híre van -, de nem kíván változtatni.
- Még mindig én vagyok a te alfád, öcsi, ne próbáld meg megmondani, mit tegyek - kemény szavai visszhangzanak a fejemben, valahányszor olyasmire gondolok, ami neki bizonyára nem tetszene. Félek tőle. Ugyanakkor utálom, mert tönkretette az életem, s még csak nem is hajlandó elmondani, miért. Sosem volt bennem semmi különleges. Válogathatott volna város legjobb sportolói, legügyesebb agyasai közül, mégis engem harapott meg, hogy a bétájává tegyen. Engem, akinek a legnagyobb eredménye, hogy megtanult gitározni, és néha jókat ír irodalomra. Gyűlölöm, mégis egy egészen kis részem valamiért csodálja. Pedig őt szinte lehetetlen.

Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Feb. 01, 2016 1:35 pm
Vendég
Vendég



you passed the test


Kedves Joseph!  99

Először is el szeretném mondani, hogy igyekeztem nem elfogultan olvasni az irományodat, remélem sikerült, nehogy aztán bajok legyenek belőle.
A jellemzés lényegre törő, se sok, se kevés, hanem pont megfelelő, megtudjuk milyen a külseje, és azt is, hogy milyen belül ráadásul remek szóhasználatokkal :3
A szerepjátékos példa is nagyon szépen összesuedett volt, hiszen benne volt a családoddal való kapcsolatod és még az alfáddal való is, amiér tőlem jár a pirospont :3 szerintem nagyon érdekes karaktert hoztál össze, és szépen gördülékenyen lehetett olvasni, szóval én elfogadlak, nyomás foglalózni :3

Vissza az elejére Go down
 
Joseph Haydock
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Walter Joseph Kovacs / Rorschach
» Joseph Morgan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: