• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Selena Gomez


Vas. Szept. 17, 2017 4:04 pm
☇ Oldal vidik


Vas. Szept. 17, 2017 10:28 am
☇ Once upon a time... Kai & Ave


Szomb. Szept. 16, 2017 5:15 pm
☇ Colors Of Seattle

Vendég

Szomb. Szept. 16, 2017 4:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Kath & Eden - It's nice to see you again






 :: Relaxing :: Játékok




avatar



Vas. Feb. 21, 2016 6:35 pm
Vendég
Vendég







Fekszem az ágyamban és a plafont bámulom. Mostanában elég sokszor űzöm ezt a tevékenységet. Sok mindent kipróbáltam hogy elűzzem az unalmamat, de sajnos egyik sem vált be, még a videójátékozás sem, pedig az döntő többségben mindig szokott segíteni. Anyám szerint biztos van valami problémám vagy betegségem, és lassan én is kezdem ezt hinni, bár betegnek egyáltalán nem érzem magam, se fizikailag se mentálisan, az biztosan nem lehet. De valami akkor is van velem, hiszen az életkedvem jóval a nulla alatt van, ami rám egyáltalán nem jellemző, és folyamatosan furcsa érzésem van, de nem tudom eldönteni hogy mi az. A szüleim nagyon aggódnak értem, rendesen megszenvedik a dolgot, nagyon rossz így látnom őket. A barátaimmal eddig sulin kívül is rendszeresen összefutottam, de most már egyre kevesebbszer. Szabályosan kezdek elszigetelődni a körülöttem élőktől, és ez nagyon nem jó. Elő is kapom a telefonom és válaszolok a tegnap esti sms-re, amit az egyik haverom küldött, hogy menjek el velük egy röplabdameccsre. Előbb utóbb muszáj lesz kimozdulnom itthonról, és talán egy kis társaság sem árt meg, a röpit meg mindig is szerettek. Anya teljesen feldobódik mikor mondom neki hogy elmegyek a srácokkal meg utána beülünk valahova. Szorosan magamhoz ölelem, aztán el is indulok, nem szeretnék elkésni. Bedugom a fülesem és jóformán ordíttatom a zenét, ami teljesen kikapcsol, így észre sem veszem hogy teljesen másfelé jöttem mint kellett volna, mert egy elágazásnál kötök ki. Bár tulajdonképpen nem gáz, mert ha jobbra megyek, akkor kisebb kerülővel ugyan, de a sportcsarnokhoz érek ki. Balra viszont ott van az erdőbe vezető pici ösvény. Hirtelen furcsa érzés kerít hatalmába. Mi lenne ha bemennék az erdőbe és sétálnék egyet? Áh nem, a többiek számítanak rám. Akarva-akaratlanul mégis az erdő felé veszem az irányt, van benne valami ami vonz. Kiskoromban sokszor jöttünk ide apámmal, sokat túráztunk, ismertem az erdő minden szegletét. De az idő múltával, ahogy felnőttem, mintha az erdő is megváltozott volna. A fák, a bokrok, a színek, az egész atmoszférája félelmetesnek hat, számomra viszont nem is lehetne gyönyörűbb. Egy valami viszont van, ami azóta sem változott. Boldogan, mosollyal az arcomon szívom magamba az ismerős erdőillatot. Ahogy egyre beljebb és beljebb jutok, érzem hogy valami nem stimmel, olyan, mint amikor úgy érzed hogy követnek. Megállok ott ahol vagyok és körbenézek. Kora délután van, így szerencsére ki tudom venni a tőlem jóval távolabb álló alakot.  
-Ki van ott?- kiáltok oda hozzá, minden félelem nélkül, amivel magamat is meglepem. Látom hogy megfordul, de nem látom az arcát, ahhoz túl messze van.

©

Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Feb. 21, 2016 9:25 pm
Vendég
Vendég



i didn't followed you..

Senki sehol, teljesen egyedül vagyok a nagy lakásban, és úgy érzem, hogy be fogok kattanni. Sosem voltam ilyen, mindig is sokat voltam el, de igazából csak azért, mert volt kivel, most pedig egyáltalán nincsen kivel, hiszen Dalen jelenlegi bétáival nem igazán van még kapcsolatom, mást meg nem nagyon szedtem össze, nem vagyok itt olyan régóta. Kattogni meg nem akarok, így összeszedem magam és elindulok sétálni. Nem figyelem merre megyek, hagyom, hogy a lábaim vezessenek, cipőm sarka pedig hangosan kopog az aszfalton. Nem vagyok melegen öltözve, nem szoktam úgy öltözni, a fekete bőrkabátom és a hajam pont annyira tartja melegen a felső testemet és a nyakamat amennyire kell, bár egy szimpla kis megfázás engem nem tud elkapni, se ledönteni a lábamról. Néha tényleg áldásnak, vagy ahogy Dalen fogalmazott "ajándéknak" lehet nevezni azt, hogy vérfarkas vagyok, máskor pedig átoknak érzem. Most elég jó dolognak érzem, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan nem fogom.
Az erdőbe lyukadok ki, teljesen meglep, hiszen nem terveztem, hogy ennyire elmegyek az emberek elől, ilyen cipőben, de mindegy most már itt vagyok. Viszont léptekre leszek figyelmes, és megindul felé, mert egy ismerős illat is társul hozzá, ami engem bizony nagyon is érdekel, hogy kitől származik. Tudom én amúgy, csak megakarok bizonyosodni róla. Tisztes távolságból követem őt, annyira halkan amennyire csak telik tőlem, és igazából az osonás mestere vagyok, csak azon nem tudok változtatni, hogyha valakinek hang nélkül is feltűnik ha követik. Hirtelen fordul felém tekintete, én pedig amilyen gyorsan csak tudok megfordulok, és remélem, hogy annyira nem fogok feltűnni neki. Persze hülye remény volt ez, kinek nem tűnne fel egy fekete alak az erdő közepén a világosban, mert még olyan sötét nincsen. Egy pillanatra elgondolkozom, hogy lassan elsétáljak, vagy elfussak, míg végül arra jutok, hogy meg kéne fordulnom, úgyis rég láttam, és hiányzik is, pedig nem is ismerem, vagyis de, csak nem tudom... jézusom szét vagyok esve.
Nagy levegővétel után meg is fordulok és teszek felé pár bizonytalan lépést, és amikor biztos vagyok benne, hogy vagyok annyira közel, hogy felismerhessem rámosolygok. - Csak én vagyok. - mosolygok még mindig még pár lépést teszek felé, hogy ne legyen olyan messze tőlem. - Hogyhogy itt ilyenkor, egyedül? - kérdezem meg tőle, igazából nem azért mert azt akarom, hogy beszámoljon róla, én csak érdeklődöm, meg kíváncsi vagyok és.. Mi a fene van velem? Ez mid Eden hibája, nem tudok tisztán gondolkozni tőle.

szavak: ××× || zene: - || notes: alfáskodó ><
Vissza az elejére Go down
 
Kath & Eden - It's nice to see you again
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Klaus & Kath

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Játékok-
Ugrás: