HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Seth Bailey Yesterday at 4:44 pm

Tamera Wentz Csüt. Jún. 22, 2017 6:56 pm

Hurricane Bartholomew Szer. Jún. 21, 2017 7:17 pm

Raelynn Weaver Szer. Jún. 21, 2017 6:51 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Mason Hewitt








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Márc. 05, 2016 4:06 pm

Mason + Hewitt

every miracle is true...Magassága nagyjából három-négy méter, teste szédítően izmos. Bőre fényes és koromfekete, mozgás közben rejtélyes ködöt húz maga után. A sötét megjelenéssel egyetlen vonás állít kontrasztot: villódzó, kék szemei, melyek nem rendelkeznek szivárványhártyával vagy pupillával, tekintete üres és agresszív. Mozdulatai gyorsak és támadóak, mindezt kifürkészhetetlen gyilkos szándékai váltják ki belőle. A legmasszívabb harcos.
Rendben, oké, viccelek. Bár említettem itt igen menő vonásokat, amiket szívesen elfogadnék, ez nem én vagyok. Nem... nem lehetek én. Ez az izé belém férkőzött, de nem lehet a részem. Mert én ez vagyok, akár létezem, akár nem:
Átlagos srác közepes termettel, csokoládébarna bőrrel és sötét szemekkel. Nos, ő külsőre nagyjából ennyi is volna - talán még annyi, hogy haja rövidre nyírt, füleiben pedig apró fülbevalók csillognak, melyek remekül illenek a laza öltözködési stílusához. Okos. Szereti meglátni a dolgok között a kapcsolatot, azokból következtetést vonni, és jól is csinálja. Nyitott az új dolgokra, veszélyes kalandokban is meglátja az izgalmat, annak ellenére, hogy olykor közel sem annyira bátor, mint mutatja. Stresszes helyzetben hajlamos a pánikolásra, azonban gyorsan dönt, bár tény, hogy nem feltétlenül ésszerűen.
Imádja a barátait. A leghűségesebb társak közé tartozik, a hozzá közel állókat mindenével védi és segíti. Ezt olykor talán már túlzásba is viszi, főleg, hogy a legjobb barátja dühkezelési problémákkal küzd, de mindez a szeretet és törődés szüleménye. Gyorsan közel engedi magához az embereket, felelőssé teszi magát biztonságukért, ami talán veszélyesen is elsülhet, de egyelőre remek módszerrel védi magát: ha rossz emberrel is akad össze, személyiségével akaratlanul is pozitív irányba húzza őket. Ő a tipikus jófiú, akármilyen ironikus is ez a helyzethez képest.
listen to my story...Minden tök átlagosan kezdődött, hiszen milyen lenne egy kisbaba élete, ha nem gondtalan. Pelusba piszkítás, értelmetlen síró- és nevetőgörcsök, gugugágá. Csak a szokásos. Később, gyerekként már sikerült átélnem azt a stresszt, amit talán még nem kellett volna, de megoldódott az is, a körülményekhez képest elég könnyen. Így ezt megint egy nyugodt, mindennapi - és meglehetősen rövid - időszak követte. Akkor szinte már hiányoltam a folytonos kattogást és aggodalmaskodást - minden túl könnyűnek tűnt, holott az volt az, amit az a bizonyos társadalom normális életnek nevez. Hiba lett volna nem megbecsülni azt az időszakot? Talán. De azt sem mondhatom, hogy kifejezetten rossz, ami itt és most folyik. Mármint, azért vannak itt bizonyos dolgok, melyek nélkül mondjuk, nem lenne rajtam folyamatos nyomás, zavarodottság és rettentő félelem, de ebből is tanulok, nem igaz? Már, ha nem okozza előbb halálomat.
De vágjunk is bele, hiszen te ott semmit nem értesz. A nevem Mason Hewitt, tizenhat éves gimnáziumi tanuló, ki legutóbbi életévéig nem volt semmi különös. Egy egyszerű ember voltam nem olyan egyszerű, de mégsem kifejezetten kivételes bajjal. Nem szembesültem nagy problémákkal egyen kívül, melyet akkor rendkívülinek éreztem, de átesve rajta rá kellett jönnöm, hogy nem nagy ügy, ha nem 1650-et írunk. Valójában épp, hogy könnyű dolgom volt másokhoz képest. Óvodában kezdődött. Mindenki, akin megakadt a tekintetem fiú volt, és nem tudtam nem furcsa pofákat vágni, mikor mások a lányokról hadováltak. Eleinte nem tudtam, hogy ez egy nem mindennapi dolog, hiszen mindenki szerethet és szeret mindenkit, miért lenne bármi is megszabva? A többieknek csak más az ízlése. Mindez addig tartott, mikor egy csoporttársam egyszer odaszólt nekem, miközben egy barátomon legeltettem a szemem: 'buzi'. Nem értettem, és ez ki is ült arcomra, de volt egy megérzésem arról, mit jelenthetett. A gyerek kárörvendő nevetéssel elmagyarázta, majd otthagyott. És elkezdődött a nyugtalanító gondolatok bezúdulása. Baj van velem? Elromlott bennem valami a születésemkor? Meg lehet engem javítani? Legközelebbi barátomnak mertem csak említeni az ügyet, általános iskola harmadik évében. Hangos nevetéssel fogadta, majd egy undorodó arccal, mikor rájött, nem viccelek. Onnantól kezdve próbáltam elnyomni mindezt. Össze-vissza hetyegtem a lányokkal - már amennyire egy gyerek hetyegni tud -, próbálva figyelmen kívül hagyni azt a hangot, ami azt kántálta: ez így nem jó. Bezártam a kis titkomat egy széfbe, a lehető legmélyebbre. Ha előjött, gyorsan elfoglaltam magam valamivel, csak valami nyomja már el azt a nyamvadt gondolatot. Zárd ki, Mason, ne foglalkozz vele. Talán majd elmúlik. Már kezdtem is belerázódni a szerepembe, mikor 12 évesen meghoztam a legszerencsésebb döntésemet: áthívtam magamhoz egy lányt. Bemutattam őt pár kínos szóval a szüleimnek, majd a szobámba rohanva próbáltuk felidézni, mit csinálnak a filmekben a szerelmesek. De nem az ügyetlen csókolózás volt a fordulópont, dehogyis - az volt, ami akkor történt, mikor elment. Anyám leültetett egy székre, és kérdezgetni kezdett. Kedvesen és finoman tette, de tudtam, mire megy ki a játék, és nem is lehettem volna hálásabb. Mosolyogva vezetett vissza a saját utamra, melyről ő mindig is tudott, melyről ő sosem akarna eltéríteni. Így történt hát színt vallásom családomnak. Ezek után nem volt olyan nehéz a barátoknak is megnyílni, kiknek reakciói remekül kiválogatták helyettem is a legértékesebb társakat. A középsulit már támogató csapattal kezdtem, na meg egy magabiztos "igen, meleg vagyok, és büszke vagyok rá" kisugárzással. Homofób idióták pedig back off.
Már kezdtem is volna a gondmentes életet egészséges önkritikával és szokatlanul kevés aggodalommal, de azt hiszem ez nem egy választható lehetőség Beacon Hillsben. Pedig csupán annyival indult, hogy legjobb barátom, Liam furcsán kezdett viselkedni. Azóta pedig minden felgyorsult. Röviden összefoglalom, hiszen hiába taglalnám sokáig - úgyse hinnéd el. Tehát, kiderült, hogy végzős megharapta, vérfarkas lett, mi több, sokan azok a suliban, és afféle életmentést végeznek 24/7-ben, ha nem éppen ők okozzák a veszélyt. Ó, és hatalmas csontemberekkel harcolnak. A következő pillanatban pedig már én is része vagyok ennek az őrületnek, és baseball-ütővel püffölök Berserkereket. És mikor már azt gondolnád, újból rád köszönt az a bizonyos nyugalmas időszak, megjelennek a rettegés doktorai. Alap. A tinédzserélet akadálya, amiken mindenkinek túl kell esni - mint a pattanások vagy a testszőrzet fura helyeken való megjelenése.
És újabb életveszélyes tervek és törvénysértések végig vitele után itt találom magam. Még mindig hitetlenkedve, belehabarodva egy srácba, olyanokért és ellen harcolva, melyek létezéséről meg sem vagyok győződve. Ja, és egy olyan testben, mely lehet, hogy halott. Intense, mi?



Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Márc. 07, 2016 6:38 pm

you passed the test


Masooooon *-* *nyálat csorgat rá*

Elképzelni nem tudod, hogy mennyire vártalak már. Jól összeszedted a dolgokat, megismerhettük a történetedet, és betekintést nyerhettünk BH-ba a te szemszögedből is. Nem szeretem sokra ereszteni ezeket a szövegeket, szóval nyomás foglalózni, aztán meg szerezz piát üdítőt, pizzát, és gyere konzolozni. Razz

Vissza az elejére Go down
 
Mason Hewitt
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: