HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Velizarii O'Reely








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Márc. 06, 2016 6:35 pm

Velizarii O'Reely

every miracle is true... Így nézek ki:
Nem látod? Egy adónisz vagyok! (Kac kac)
Magas vagyok 180-190 centi között, nem szoktam magam centivel megmérni. Test felépítésem teljesen átlagos, nincs három kezem, vagy négy lábam… Kellően izmos és edzett vagyok, hiába, ez szakmai ártalom, muszáj mindig fittnek lennem. Hajam vörös, néha fekete csíkok is vannak benne, és nem hosszú, nem ér le a vállamig sem. Egyenes és elől van kicsit hosszabbra hagyva, hogy az arcomat keretezze. Az arcom, kerek és elég karakteres látvány. Sötétzöld szemeim vannak, és íves szemöldökeim, valamint az orromban egy piercing látszik. Általában sminkelem magam, nem egyáltalán nem vagyok meleg (vagy csak nagyon picit kísérletező kedvű)  vagy lányos oké?! Csak nekem így tetszik. Szóval, smink az van, valamint néha körömlakk, de nem mindig. Ékszer, hát viselek egy párat, pl egy karomszerű gyűrűt, vagy egy szárnyas angyalkát a nyakamban… Tetoválásom ezzel szemben.. hát erről most nem beszélnék. Kedvelem a fekete-vörös dolgokat, és jól is állnak nekem, de általában mindent felveszek, bár a kedvenc ruhadarabom, a hosszú bokáig érő bőrkabátom. Ebből kettő is van, egy sima, meg egy bundával bélelt, a téli időszakra. Nem, nem veszek fel szövetkabátot! Jah, meg nagy bakancs párti vagyok. Általában szeretem a magas nyakú pulóvereket, nem szívesen mutogatom a heget a nyakamon.

Ez vagyok én:
Hee? Jah, jellem rajz, akkor meg azt mondd.
Szóval, nem mondom magam gonosznak, de jónak sem. A kettő között rekedtem, ilyen darkosabb jellem vagyok, imádok másokat idegesíteni, és húzni, de nem riadok vissza attól sem ha ütni kell. Általában jól taktikázom, és mindig azt veszem figyelembe, hogy nekem mi a jó ebben, így hát igen, eléggé én-központú is vagyok. Nyugodt, valamint kissé ironikus, szarkasztikus humorommal bárkit kihozok a sodrából, de ennek története van… Ismerkedni nem nagyon szoktam, és nem is nagyon megy, zárt, és titkolózó jellem vagyok, uuuutálom ha valaki a múltammal nyaggat, azt meg szoktam ütni általában, ha túl rámenős. Ha meg lány az illető, hát, nos akkor is. Nem érdekel. Khm, lobbanékony lennék és agresszív? Nem mindig, de néha ki tudják hozni belőlem, az emberi ostobasággal. Másfelől ha olyannal akadok össze, aki nem nyomul rám, hanem csendesen közeledik, és értelmesen azzal hajlandó vagyok szóba állni, és rájöhet hogy az öltözetem csalóka bizony, hiszen saját vállalkozást futtatok, és jó szimatom van az üzlethez is, valamint a kultúra sem áll távol tőlem. Nagy zene imádó vagyok, rock, alternatív, metal bármi jöhet, és a könyvek is. Bár nem ez a shakespeare-i lélek, sokkal inkább mostani könyvek, tanulmányok kötnek le. Művelt lélek vagyok, de nem művész. A kettő nem keverendő.
listen to my story... Talán nem meglepő de nem szeretek magamról beszélni az emberek hallanak valamit, egy történetet és levonnak belőle egy számukra kényelmes tanulságot. Elkönyvelnek valamilyennek, amilyen talán nem is vagyok. Nem szeretek a múltra gondolni, mégsem szabadulhatok meg tőle, szóval legyen. Elmondom az életem. Röviden, tömören, nem túl cicomázva, de csak egyszer. Egyetlen, egyszer.

Előrebocsátom, fogalmam sem volt minek is születtem, és miféle következményekkel járt.
22 éves vagyok, tehát értelemszerű hogy 22 évvel ezelőtt születtem meg, cseppet sem szerető családba, vagy dédelgető rokonok közé. Cseppet sem így történt, azt sem tudtam kik a szüleim. Születésem után nem sokkal árvaházba kerültem, és jószerével ott nőttem fel, a rideg és szívtelen nevelők világában, akit mit sem érdekelt ha egy gyerek sírva fakadt, vagy a szüleit követelte. Nem érdekelte őket igazán semmi, csak hogy minél több pénzt kapjanak az ott lévő gyerekek után. Tehát itt nevelkedtem, nem valami fényes körülmények között, és nagyon hamar el is kanászodtam, ha mondhatom így. Mikor rájöttem, hogy itt mi vár rám, és mik a kilátásaim, elkezdtem lázadozni, és sosem azt tettem amit kellett volna. Kiszökdöstem, és többször is rendőrség cipelt vissza, ilyenkor persze még alapos verést is kaptam. Vidám kis mese mi? De haladjunk. Nem érdekelt különösebben, mert megerősített abban, hogy még azelőtt le kell lépnem innen, mielőtt nagykorú lennék. 10 valahány éves lehettem, mikor egy kiadós verés utáni napon, összeszedtem azt a minimális dolgot, amit enyémnek mondhattam, és leléptem. Fogalmam sem volt hová mehetnék, csak azt tudtam hogy mennem kell. Mert nem voltam normális.


Néha álmodtam lángokkal, hogy tűzbe borul a testem, és megmagyarázhatatlanul bírom a forróságot, mintha nekem... nem ártana a tűz. Kipróbáltam, a legtöbb embert égetett az öngyújtó gyenge kis gázlángja de én a tenyeremben tudtam tartani a lángot, anélkül hogy megégetett volna. Megijedtem, de ugyanakkor... lehetőséget is láttam, de nem tudtam mit kezdjek még a képességemmel.

Vidám volt, kóvályogtam a hideg utcákon, nem számított éjjel van, vagy nappal, nem akartam hogy visszavigyenek. Behúzódtam mindenféle kis vacokba, hogy ne fagyjak meg, és loptam ha kellett, nem volt más választásom. Aztán persze eljött az az idő is, mikor megtanultam egy igen fontos leckét. Nem mindegy, kit zsebelünk ki, ezt be is bizonyították. Elloptam egy értékes órát, hogy eladjam, és vehessek belőle valamit, amikor nyakon csíptek, és egy sötét, öltönyös figura laza csuklómozdulattal vágta át a torkom. Éreztem a penge hidegét, és utána a saját vérem melegét, és groteszk módon hallottam, hogy csepeg le a földre. Aztán jött a fájdalom, és üvölteni akartam, de csak hörögni tudtam, mély volt a vágás. A támadóm a földre dobott, a saját véremben fuldokolva próbáltam életben maradni, és csak hogy jól végezze dolgát, még belém is rúgott, előttem pedig annak rendje s módja szerint elsötétült a világ.

Azt hiszem ezen a ponton szembesültem azzal, hogy én tényleg nagyon más vagyok mint az emberek. Nem haltam meg. Pontosan tudtam hogy ha valakinek elvágják a torkát az nem éli túl, pláne nem úgy, hogy roncsolódás nélkül helyre jöjjön a torka. Nem maradtam ott, mert valakik elvittek az utcáról, és egy régi rozoga raktárban voltam, mikor kigyulladt a testem, és újjászülettem. Ugyanabban az alakban, a sebesülésem eltűnt, a bőröm újra ép lett, egyetlen halovány vékonyka csík jelzi csak hogy hol volt. Nem észrevehető én is azért látom csak azt hiszem, mert látni akarom. Az emberek megijedtek tőlem, de fel is izgatta őket hogy ennyire más vagyok, és végül... mikor magamhoz tértem, befogadtak maguk közé.

Hat évvel később, még mindig a tolvajoknál voltam, de most már a csapat teljes értékű tagjaként, igen hamar elfogadtak mert tudtam teljesíteni, és nem hátráltam meg a kihívások elől sem. Jó helyem volt, és sok mindent megtudtam az életről és az árnyékos oldalt is hamar megismertem. Tulajdonképpen ezt nevezném igazán családnak, mert ők voltak az elsők, akik születésem óta foglalkoztak velem…
8 évvel később, már abszolút férfiként jártam keltem, minden árnyékban ott voltam, minden hírt hallottam, és mindenről tudtam. Persze átvitt értelemben. Kiképzett tolvaj és alkalomadtán gyilkos lettem, bár utóbbit kerültem ha megtehettem. Ha nem, akkor már úgyis mindegy volt nem? Most mi van? Te is megtetted volna az életben maradásodért. Na szóóval, amiért olyan jól settenkedtem, elneveztek Fantomnak. A bandán belül mindenkinek volt valami hasonló neve. Volt akit Macskának hívtak, volt akit Vas-nak. Így lettem én Fantom, az éjszaka rejtőző gyilkosa, kis túlzással. Itt nem számított hogy kicsit több voltam mint ember, mint kiderült nem voltam egyedül.


Azt hiszem ez volt életemnek azon időszaka, amikor volt családom, volt bárkim is akit érdekeltem egy kicsit is. Azonban ennek is vége szakadt egyszer, és igen csak tragikusan történt. A bandánkat megtámadták, egyszerűen kellett a raktár amit mi lakásnak használtunk és le akarták dózeroltatni. Mi nem adtuk, megküzdöttünk érte, de ők nyertek, és sokan megsebesültek, egyesek eltűntek. A család szétesett, és amim volt kevésbe pénzem, és holmim fogtam, és elindultam. Nm tudtam hová megyek, és mit kezdek magammal, de... felültem az első vonatra ami ebbe a városba hozott. Alkalmi munkákból kezdtem élni, és folytattam az életvitelem, és mikor elég pénzem lett egy kis vállalkozást kezdtem el beindítani, egy rock shopot hoztam létre, ami végül most már jövedelmez is. A beleölt energia megtérülni látszik, de... ez mit sem változtat azon, hogy nem kérek az emberekből, nem akarom hogy bárki is aggódjon értem, és nem kellenek társak sem. Eddig is egyedül küzdöttem, és akik megerősítettek, már ők sincsenek velem, elhagytak, akár csak születésemkor a szüleim. Én már nem akarok semmit.

Tessék, hallottad az egészet, szóval most.... csak hagyj békén oké? Nem vagyok kíváncsi rád!

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Márc. 07, 2016 3:42 pm

you passed the test


Vel, az oldal első főnixe! *-*

Nagyon örülök, hogy ennek a csodás fajnak is megérkezett a legelső tagja.:3 Tegnap már magamban jártam egy örömtáncot emiatt, és boldoggá tesz, hogy nem csak mese habbal volt, s ilyen hamar el is készültél.
Bevallom, nagyon vártam már, hogy milyen karaktert kapunk, de nem lepődtem meg annyira. A jellemét már a pb választásodból kilogikáztam, de a sztori amit csatoltál hozzá kreatív volt és szépen kidolgozott. Csak gratulálni tudok.aww
Szeretem a dark karaktereket, olvasni az elméjükben, és nagyon tetszett, hogy úgy jellemezted, hogy a jó és a gonosz között ragadt inkább. Az pedig külön kellemes meglepetés volt, hogy saját vállalkozása van, nem sokan néznék ki szerintem.Very Happy
Sajnálom, hogy ilyen gyötrelmeken kellett keresztülmenned, mint a szüleid meg nem ismerése, folytonos verések, és a torokelvágás sem lehetett leányálom, mint az sem, hogy az egyetlen "családod" is elhagyott. De fiatal vagy még, ha a jó élet késett eddig, hamar megérkezik! Wink
Eredj, foglalózz, utána pedig irány a játéktér, és remélem mi is találkozunk majd egyszer!  95

Vissza az elejére Go down
 
Velizarii O'Reely
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: