HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 11:18 am

Vendég Yesterday at 9:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 4:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 2:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 10:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Bluebell Roux








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Márc. 07, 2016 5:36 pm

Bluebell Roux

every miracle is true... Elfuserált egy mondás már az, hogy ne ítéljük a könyvet a borító alapján. Ezt szokták azok az emberek mondani, akik kisebbségi komplexusban szenvednek, és azzal nyugtatják magukat, hogy legalább a belsejük szép. Abba viszont senki sem gondolt még bele, hogy belül csak a szerveink, csontjaink és egyéb létfontosságú dolgaink vannak, ami valljuk be, nem valami kecsegtető látvány. Mármint, nem mindenkinek. Nekem az.
Akkor kezeljünk úgy engem is, mint egy könyvet. A külsejét nézed meg legelőször, az az ami megragadja a tekinteted, nem? Legyen az az első lépés.
Egyszerűen süt rólam, hogy van egy macska oldalam. Hosszú, ruganyos mozgással bíró lábaim vannak. A testalkatom karcsú, kellően izmos, telt ahol szükséges. Olyan Barbie babásan hangzik, igaz? Az arcomnak erős, jellegzetes vonásai vannak, aligha lehet máséval összetéveszteni. Dús ajkaim vannak, hatalmas mélybarna szemeim, miket hosszú szempillák díszítenek, s felettük ívelt szemöldökeim csücsülnek. Természetesen az orrom sem maradt el sehol, az olyan... Átlagos. Nem lehet mit rá mondani. Az arcomnak pedig keretet ad a jól gondozott frizurám, amely a barna árnyalataival játszik, s általában finom hullámokban omlik a vállamra, hátamra.
Öltözködésem erősen fekete-párti, és nem, nekem az egyáltalán nem egy gyász szín. Puszta elegancia, emellett pedig slankít, így csak az előnyömre van. Smink van, általában nem is spórolok vele, illetve az erős árnyalatok a kedvenceim. Az arany középutat viszont mindig megtalálom, így sosincs túl sok, maximum pár embert a vörös rúzsom ugraszt ki a bőréből. Az pedig már nem az én gondom.
Lapozni szeretnénk már, inkább olvassuk el a könyvet.
Kiszámíthatatlan, vad, szórakoztató. Olyan vagyok, mint minden lassan húszaséveibe lépő magának való nő. Hasonlít arra, mintha két oldalam lenne. A nyilvános, ahol illedelmes, valódi nőből vagyok. Nem is szorul ragozásra. Inkább a sötétebb felemre terelném a szót. Gyilkolási kényszer, beteg vonzódás a kígyókhoz, uralkodási vágy. Néha az áldozataim vérével töltöm meg a kádamat, s megfürdök benne. Bizarr? De még mennyire. Viszont igaz. Aligha van empátiám, ha magamra maradok. Mintha a két személyiségem között nem lenne átmenet, egyszer csak megváltozok, beáll vagy a jó, vagy a rossz. Falkám nincs, vérjaguárként nem verődök falkába, magyarul a magányt pártolom leginkább. Sokkal jobb egyedül, hiszen senki sem rágja a füledet semmiért. Nincsenek nyavalygások, nincsenek gátlások, csak magad vagy, magadért kell felelned. Viszont egyetlen egy ember az, akit nem tudok kizárni, akit nem szabad kizárnom, s egyben ő az egyetlen, akitől tartok. Félelmem semmi iránt nincs, csak iránta táplálok oly' szinten, hogy rángatni tud, akár csak egy marionettbábut.
listen to my story...A nagy teremben gyér homály fedett mindent. Vöröses árnyalatokba borult minden, hátborzongató összehatást keltve minden épelméjű emberben, aki össze tudja rakosgatni a darabokat, milyen szoba lehet ez. Egyetlen egy bútordarab volt megtalálható a hatalmas - talán bálteremhez hasonlítható - szobában, egy hófehér fürdőkád. Annyira átlagos, minden jobb háztartásban ott van, és tisztálkodásra alkalmas. Ám ez a kád nem vízzel volt teli, nem azzal a színtelen folyadékkal, amit általában beletöltenek. Sötét, sűrű anyag volt benne található, mibe ha belenyúltál, pirosasra színezte a kezed. Vér volt, és nem mű volt, hanem valódi.
Bell könnyed, ruganyos léptekkel ment végig a termen, cipőjének kopogása visszhangzott, a gyötrő némaságban hangosabbnak tűnt minden ütődéssel. Egyenesen a kád felé vette az irányt, hiszen máshova nem is mehetett volna. Nem volt menekülési útvonal, nem volt egy irány sem, csak kifele, arra pedig nem volt szabad. Ha máshogy cselekedett volna, megkapta volna a méltó büntetését érte. Azt kellett tennie, amit Ő mondott, és csak azt. Ő pedig azt mondta, hogy fürödjön meg. Így hát így is tett.
Minden elő volt már készítve. Csak egy köntös volt rajta, a haja pedig fel volt tűzve. Mikor a "habfürdőjéhez" ért, ledobta magáról azt az egyetlen ruhadarabot, majd rezzenéstelen arccal belefeküdt, mintha a legtermészetesebb lenne. Hozzá volt már szokva, hogy ilyen dolgokat kell megtennie, valamiért beteg módon élvezte is, hogy olyanban tisztálkodhat, ami nemrégiben még emberek ereiben csörgedezett. Még meleg volt, de már kezdett kihűlni. A mozgást eléggé megakadályozta a töménység, de boldogan mártózott meg benne. Nem volt benne undor, hiszen meg kell csinálnia, ha akarja, ha nem.

Jutalmat kaptam, amiért ilyen jól viselkedtem. Már csak a kígyó hiányzik, és tökéletes lenne ez az este. Amikor először vett rá erre, nem éreztem magam kényelmesen, gyomorforgató volt tudni, hogy ez emberi testből jött. Ezzel akar engem megtisztelni, csak tudnám miért találta ki azt, hogy nekem ez jót tesz. Egészen fiatalkorom óta úgy nevel, mintha a saját szociopata találmánya lennék, aki öl, hogy a kedvében járjon. Mára már így van; belém nevelte.
Elérte a célját, magyarán mindenre rá tud beszélni, amire csak akar. Már kéjért ölök, azért, hogy mámort leljek benne, s egyre többször tör elő bennem a késztetés rá. Kontrollálni tudom magam, megtanultam visszafogni a bennem lévő állatot, ezzel hencegni tudnék, de nincs kinek. Mindenkit ellökök, aki közelebb akar kerülni hozzám, mert nincs szükségem senkire, csak rá. Nem bízok senkiben, hiszen a vadászoknál kezd elterjedni a nevem, mint célpont. Emberek kerülnek elő holtan, s az én kezem van benne. Mostanában pedig egyre több emberölés az én lelkemen szárad. Mint említettem, már magamért is teszem, nem csak érte, a túlélésért. Városról városra kell menekülnünk, hogy nehogy elkapjanak. Őt nem keresik, csakis engem. Én vagyok a végrehajtó, a bábu, a szolga. Ezen pedig változtatnom kell, de gőzöm sincs hogyan. Van kiút, csak én nem találom. Független akarok lenni!

Az ajtó újra kinyílt, s egy magas férfialak lépett be, megtámasztva az ajtófélfát. Biccentett, hogy menjen oda a lány, aki fel is állt, majd nem törődve a véres testével, illetve meztelenségével, odasétált.
- Jó kislány voltál, Bell - mosolyodott el az alak, majd közel lépve hozzá az állára helyezte a mutatóujját, irányítva a fejét, s ezzel tekintetét. - Ugye tudod, hogy most ajándékot kapsz? - nyájasan beszélt, Bell pedig bólintott. Pontosan tudta mi vár rá, mindketten tökéletesen tudták. A férfi közelebb hajolt, majd lágy csókot nyomott az ajkaira. A karján végigsimított lassan, majd megfogta a kezét, s nem eresztette. - Gyere velem - indult el hátra, egyenesen a hálószoba felé.
- Rendben, Apa - hunyta le a szemét Bell, majd követte az apját. Nem akarta ezt, bármit megtett, de ezt sosem szívesen. Bár nem vér szerinti volt, de ő nevelte fel, ő volt az, aki megtanította mindenre, s csalódottságot keltett Bell-ben, hogy nem szeretetből tette, hanem önös érdekek miatt. De nem tudott mit tenni, még. Egyszer viszont biztos lesz megoldás. Mindig van megoldás. Mindig.

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szer. Márc. 09, 2016 7:26 pm

you passed the test


Szép kislány, jó kislány, véres kislány. Surprised

Érdekes, tetszetős ET-t hoztál össze, ami nem mindennapi, valljuk be. Jómagam is szeretek fürdeni, de én inkább megmaradnék a tiszta víznél. Javaslom, hogy te is válts inkább, és ha kell, szívesen segítek elintézni a mostohádat, hogy többet ne kényszerítsen semmire sem. Rolling Eyes
Nyomás foglalózni,és üdv BH-ben. ^^

Vissza az elejére Go down
 
Bluebell Roux
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: