• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Évszak szépe


Yesterday at 12:03 am
☇ Stells & Ash


Csüt. Aug. 17, 2017 11:50 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Isabelle de Martel - Queen of disaster!










avatar



Hétf. Márc. 07, 2016 10:38 pm
Vendég
Vendég



Isabelle de Martel

every miracle is true...Csillogón vöröslő hajkorona, zöldes-kékes-szürkés tekintet, karakteres arcvonások és karcsú testalkat. Ez az öt dolog az, ami igazán leírja, hogyan is nézek ki valójában. A többi mind csak sallang és az éppen aktuális stílusom része. De alighanem, ennyivel nem úszom meg. Úgyhogy lássuk részletesen mi is tárul eléd, amikor összetalálkozunk. Mivel arcomra bájos, de mégis karakteres vonások a jellemzőek, amelyek egyszerre tesznek gyermekivé és nagyon felnőttessé, így a megjelenésem, olyan mint egy angyalé. Legalább is ezt szokták mondani azok az emberek, aki ismernek. Bőröm bársonyosan puha tapintású, makulátlan kinézetű, és enyhén porcelánszerű. Nem igazán számítok magasnak a magam 165 cm-ével, viszont ennek ellenére mégis vékony a testalkatom. A lábaim hosszúak, és formásak, lépteim ennek következtében eléggé kecsesek, már-már légiesek. Hajam mindig nagyon hosszú volt, és ez most sincs másként. Körülbelül a hátam közepéig érhet és csillogó természetes rézvörös árnyalatban pompázik és az esetek többségében szabadjára engedve keretezi az arcom. A szemeim gyönyörű, bár kissé behatárolhatatlan színűek, amik így igazán figyelemfelkeltőek, és ha a színük nem lenne elég akkor még sűrű, sötét, hosszú szempillák ölelik lágyan körül őket. Mindig gyönyörű szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember veséjébe látnék. Szemöldököm szépen ívelt és természetes formájúak, ahogyan a kissé teltebb ajkaim is. A stílusom a ruhák terén nem igazán mondható állandónak. A meglévő ruháim között megtalálható mindenfajta stílus, és ezeket mindig a kedvemnek és az éppen aktuális hangulatomnak megfelelően viselem. Imádom a magas sarkú cipőket és a táskákat. Tudom ez mind tipikusan csajos dolog, de egy dolgot, vagyis inkább kiegészítő "csoportot" ki nem állhatok, és azok az ékszerek. Egyetlen ilyen darabot vagyok hajlandó magamon elviselni. Az pedig a nagypapámtól kapott nyakláncom. Ha néha napján sminkkelem magam, akkor általában a természetes színeket szeretem használni, a szemeimet pedig fekete színnel húzom ki, ami tökéletesen kiemeli őket, de általában egy kis szájfényen kívül nem nagyon szoktam semmit használni, persze vannak kivételes alkalmak is.

Ami pedig a többit illet, hát… Mit is mondhatnék el még magamról? Soha nem voltam az a fajta ember, aki körül megállt a víz. Szeretem, hogy ha a zajlanak a dolgok. Imádok az emberekkel foglalkozni, és minden lehetőséget és alkalmat szeretek kihasználni, hogy elérjem a céljaimat. Még akkor is ha ennek elérése érdekében ki kell használnom valakit. Sokszor hallottam már azt magamról, hogy intelligens és okos vagyok, akinek ennek tetejében még jó a humorérzéke is. Pörgő személyiségem van, aki imád bulizni, de emellett komoly és kiegyensúlyozott is tud lenni. Szeretek vásárolni, de azért csak bizonyos kereteken beül. Nagyon céltudatos és soha meg nem hátráló ember vagyok, aki elég bátor, hevesen és temperamentumos, ahhoz, hogy szembeszálljon bárkivel aki az útjába áll. Ha valaki megbánt azzal kegyetlenül viselkedek, még akkor is ha már bocsánatot kért tőlem. Ez talán a rendkívül makacsságomnak és a végletekig önfejű személyemnek köszönhető. Utálom a pókokat, ugyanis Araknofóbiás vagyok. Ez annyit takar, hogy félek a pókoktól, sőt mi több, egyenesen rettegek tőlük. Ami elég vicces azt figyelembe véve, hogy vadász vagyok, és az árnyékban ólálkodó összes szörny ellen ki merek állni. Viszont ha szembe jön velem egy picike pók, akkor sikítva elmenekülök. De például imádom a frissen nyírt fű illatát, a sült krumplit, a sajtot, és mindent, amiben gyümölcs van. Valamint az összes cuki és bolyhos kisállatot. Számtalan olyan ismerősöm van, akiket igazán szeretek és rettenetesen közel állnak a szívemhez, mégis sokszor iszonyatosan magányosnak érzem magam. Talán ez is annak tudható be, hogy a vadászat szinte minden szabadidőmet leköti. Nem szoktam hazudni, annyit... de néha így kívánja az élet, főleg amiatt, hogy cserediákként élem a mindennapjaimat egy természetfelettiektől hemzsegő kisvárosban.
listen to my story...Sűrű sötét fellegek borították az éjszakai égboltot, amely arra engedett következtetni, hogy másnapra igencsak esős lesz az időjárás. Bár a felhőkön kívül semmi különös nem mutatkozott egész este, egészen egy pillanattal későbbig, amikor is egy fülsiketítő, és keserves sikoly hasított bele az éjszaka nyugodt csendjébe. Erre nyilván mindenki felkapta a fejét, pedig már jócskán az éjszaka közepén járhattunk. Ahogy álmosan és kissé még mindig kábán kinyitottam a szemeimet egy pillanatig csak a sötétséget láttam, de aztán rá kellett döbbennem, hogy én okoztam a zűrzavart. Az izzadtságtól mindenhová vörös hajszálak ragadtak, és éreztem ahogy a szívverésem még mindig a kritikusan magas határon mozog. Már megint megtörtént, öntudatlanul, álmomba. Egy erősen belém égett emlékfoszlányból eredő álom miatt sikoltottam. Egy rossz álom miatt, egy visszatérő elkeseredett segélykiáltás miatt történik mindez. A tudatalattim üzenete, egy fájdalmasan tátongó, gyulladt sebre a szívemen. Egy sebre amelyet csupán egy szörnyetegnek köszönhetek. Egy velejéig romlott srácnak, akinek az arca úgy kísérti az életem minden pillanatát, mint egy lerázhatatlan bilincs. Gúsba köt és megfoszt minden boldogságtól. Fájdalom, harag, gyűlölet és legfőként megvetés. Ezek az érzelmeket érzem csupán, ha eszembe jut. De alig hogy tudatosult bennem, mi is történt a folyosói villanyok felkapcsolódtak és a nagybátyám halkan de mégis határozottan sietett be hozzám. Amikor meglátta, hogy levegő után kapkodva ülök az ágyamon összegömbölyödve, leült mellém és gyengéden magához húzott.
- Jól vagy kicsi lány? – tette fel a nagy kérdést egy kissé bátortalanul.
Őszintén szólva még én magma se tudom, hogy miként is éreztem ott, abban a pillanatban. Csak egyet szerettem volna. Elmenekülni a világ elől és amikor már jó messze vagyok mindenkitől, akkor a fejemre húznék egy paplant és úgy várnám, hogy végül minden elcsendesedjen.
- Újra Őt láttam Josh bácsi. Seb gyilkosát, újra láttam az egészet. Mindent ami akkor és ott történt. – válaszoltam, de még mielőtt mondhattam volna bármi mást, hangos zokogás tört utat magának a felszínre.
A nagybátyám ezek után nem kérdezett semmit, csak szorosan magához ölelt és nyomott egy nagy puszit a fejem búbjára. Tudtam, hogy ez a téma a számára is szörnyen fájdalmas, hiszen Sebastian olyan volt neki, mint ha a saját fia lett volna. De mindezek ellenére próbálta tartani magát, és nem mutatni azt mennyire megviseli az ikertestvérem halála. Olyan pontosan emlékszem az egészre, mint ha csak tegnap lett volna, pedig már eltelt azóta másfél év.
Az egész kálváriánk akkor kezdődött el. A nyár utolsó napsugarai forrón cirógatták a bőrömet miközben a tengerparton sütkérezve figyeltem ahogyan a testvérem strandröplabdázik a haverjaival. Szerettük volna még kihasználni azt a néhány napot ami még a nyári szünetünkből maradt, és alighanem akadt ezzel más is így. Ugyanis a strand zsúfolásig volt nyüzsgő fiatalokkal. Talán emiatt is nem vettük észre időben, hogy baj közeledik.
Éppen szünetet tartottak a játékban a fiúk amikor egy hangos szóváltásra és kiabálásra figyeltünk fel. A testvérem, aki akkoriban egy hősnek képzelte magát, így kikukucskált és meglátta a dulakodó fiatalokat. Első ránézésre egy civakodó és éppen szakítófélben lévő párnak tűnhettek volna, ha csak nincs az egyiküknél az a kés.
Sebastian amikor megpillantotta, egy percig sem habozott. Tudta, hogy mit kell tenni. Elkezdett rohanni a homokos tengerparton és úgy vetette rá magát a rettegő lány támadójára, mint egy vadállat szokta az áldozatára.
Innentől kezdve minden olyan gyorsan történt, hogy egy avatatlan szem nem is vehette volna észre, de mivel mi egy vadász család gyermekei voltunk, jól tudtuk mire kell figyelni. Mik azok az apró jelek amiket érdemes szemmel tartani. De elég egy rossz mozdulat és mindennek vége.
Az ismeretlen srácnál lévő kés úgy hatolt keresztül a testvérem bőrén, majd a húsán, mint forró kés a vajon. Egy pillanat alatt futott ki minden erő és harciasság a testvéremből. Melynek következtében kezét a vérző sebére szorítva rogyott a földre. Ugyan olyan fülsiketítő sikoly rázta meg a környéket, és nem véletlen a hasonlóság. Ugyanis a közvetlen közelből végignézni az imádott bátyánk haláltusáját nem éppen egy leányálom.
Önkénytelenül mozogtak a végtagjaim és már csak akkor eszméltem fel amikor a karjaimban tartom és könnyeimtől ázott arccal figyelem elgyötört tekintetét. Zokogtam, kiabáltam és még inkább zokogtam, miközben a testvérem a karjaim között pár pillanattal később meghalt.
Azóta nem találom a helyem. Azóta szeretnék ha rátalálnék a régi önmagamra és megpróbálnék ebből az örökké vérző sebből erőt meríteni ahhoz, hogy olyan jó vadász válhasson belőlem amilyen a testvéremmel az oldalamon lehettem volna.
Ezért is vagyok most itt. Beacon Hills a természetfeletti lények mekkája, ami pedig eléggé lázba kellene, hogy hozzon. Viszont egy olyan nagybácsival a hátam mögött akinek halvány lila dunsztja sincs ezekről a dolgokról, elég nehéz jól végezni a munkámat. Pláne akkor ha azt szeretném, hogy Sebastian büszke legyen rám odaát.
- Tudod mit Josh bácsi? Azt hiszem most egy pohár hideg víz igazán jól esne. – mosolyodtam rá haloványan, miközben kibontakoztam ölelő karjaiból és belebújva a papucsomba fölkeltem és elindultam a konyhába egy pohár vízért és egy csöppnyi magányért.

Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Márc. 08, 2016 9:59 pm
Vendég
Vendég



you passed the test


Egy újabb vadász. *-*

Bár nem kellene ennek annyira örülnöm, tekintve, hogy a listádon leszek a vérfarkasságom miatt. Mit is mondjak: nagyon szomorú dolog elveszíteni a szerettünket, pláne ha az illető az ikertestvérünk. Elképzelni nem tudom, hogy milyen érzések kavarognak benned (hiszen egy testvért elveszíteni azért másabb), de kívánom, hogy megtaláld a gyilkost és bosszút állj rajta.
Nyomás foglalózni, és üdv BH-ban. ^^

Vissza az elejére Go down
 
Isabelle de Martel - Queen of disaster!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sorozatbeli karakterek
» Aurora de Martel
» Oliver Queen ➶ The Green Arrow

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: