• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Dorothy Young










avatar



Vas. Márc. 13, 2016 12:50 pm
Vendég
Vendég



Dorothy + Young

every miracle is true... Gesztenyebarna hajjal jöttem világra, majd úgy 10 éves lehettem, mikor elkezdett sötétedni s megállt a fekete előtt, így jelenleg sötétbarna és hosszú, hullámos hajjal büszkélkedhetek. Szemeim gesztenyebarnák, akárcsak a hajam volt, és a napfényben tündökölnek igazán. Átlagosnak tudhatom a magasságomat, hiszen 165 cm vagyok. Néha baljós tekintetű, de sokszor, aki rám pillant, megnyugszik. Ez annak is lehet az oka, hogy megérzem a bajt. Ruha stílusom rendkívül egyedi, van mikor csak feketében járom utamat, de valamikor pedig teljesen színesben, akárcsak egy papagáj. Természetesen a kettő közti állapot is felmerül párszor. De ha jellemeznem kéne magamat, biztosan azzal kezdeném, hogy fekete bőrdzsekimtől nem tudok megválni. Ha nincs rajtam, hiányérzetem van. A dzsekimet még édesapámtól kaptam, így rendkívül sokat jelent számomra. Cipőket illetően viszont rendkívül kompatibilis vagyok, hordok a tornacipőtől kezdve az edzőcipőn át akár még magas sarkút is. Sőt az utóbbit szeretem a legjobban. Egy helyes kis magas sarkú s az én napom már szép is. Nadrágból inkább a csőfarmereket szeretem, de egy két szoknya is belefér, ha nem túl rövid. Nem vagyok valami kihívó egyéniség. A pólókat is számba véve.. inkább a bő pólókat szeretem, a szűkebbekben meg tudnék fulladni. Kiegészítőket pedig nem nagyon hordok, talán a fülbevaló még elmegy.

Mint az már korábban említésre került, nem vagyok kihívó egyéniség. Nem is nagyon szeretek középpontban lenni, vagy tündökölni a reflektorfények előtt. Jobban szeretem magamat meghúzni. Ebből kifolyólag eléggé visszahúzódó vagyok, pláne mióta megtudtam, nem is vagyok ember. Max félig. Szeretem az apró, cuki dolgokat és a virágokat is. Igazán romantikus hajlamú vagyok. Szeretem, ha egy fiú érezteti, hogy szeret s felvállal mások előtt. Az eléggé kellemetlen tud, lenni mikor szégyell mások előtt. Könnyen barátkozom, s ehhez hozzá is vagyok szokva. Hiszen mióta megszülettem csak költözünk s mindig új embereket ismerek meg. Így sajnos sok barátomat veszítem el, de kárpótolja, hogy sok újat szerzek is. Társasági lény vagyok, de ha rangsorolnám magam, inkább segítőkész, vagy 'csicska' mint vezető egyéniség. Könnyen zavarva jövök és butaságokat csinálok, de vidám vagyok sokszor
listen to my story...  1996. 06. 19. – Ekkor jöttem világra. Elég bonyolult volt a születésem. Ugyanis a szüleim hajótörést szenvedtek a Brit-szigeteknél. Ott is születtem meg. A szerencse az volt, hogy édesapám szülés orvos volt. így segített világra jönnöm. Bár az is kétséges volt, hogy életben maradunk. S közel egy hónapot voltunk ott mire jött egy életmentő hajó s hazavitt minket. Eredetileg New Yorkban születtem volna, de így sikerült. Ezután egy hatalmas költözés vette kezdetét, ugyanis évente, jobb esetben kétévente költöztünk. Velence volt a legszebb hely ahol szerettem élni, de onnan fél éven belül tovább költöztünk. És végül 10 év bóklászás után végre kikötöttünk Kaliforniában s onnan egészen Beacon Hills-ig meg sem álltunk. Tehát igazából lassan 10 éve itt lakunk. Egy csendesnek tűnő kertváros.
Emlékszem még a 19-dik szülinapomra. Nem is tudnám elfelejteni. Azt a fagyos éjszakát. Tele vérrel s halálra fagyott lányokkal. A sikolyok. Mindre emlékszem. A barátnőimmel éppen a szülinapomat mentünk ünnepelni. Úgy gondoltuk buli lenne, ha az erdőben táboroznánk. Nem is volt vele baj. Nagyon jól éreztük magunkat. De aztán olyan hajnali 1 fele, mikor már hivatalosan is 19 voltam hangokat hallottunk és motoszkálást a bokorból. Azt hittük valami idióta srác, s kiabáltunk, hogy húzzon el. De ekkor egy hiéna ugrott ki a bokorból. Felálltunk, hiszen köztudott, hogy a hiénák félnek a náluk nagyobb dolgoktól. De ez más volt, nem ijedt meg, hidegen hagyta, ránk támadt. Velem kezdte, de a barátnőm fejbe vágta egy tuskóval. Ám mire felkeltem világos volt, a hiénának nyoma sem volt s a 3 barátnőm vérbe fagyva feküdt körülöttem. Mintha csak védtek volna. Sikoltva szaladtam ki az erdőből, arra nem is gondolva, hogy megharapott az a hiéna s nem fáj. Könnyektől elvakulva szaladtam egészen hazáig, anyu karjai közé. Egy hétig megszólalni sem tudtam. De közben a seb tűnt el. S ahogy erre kezdtem feleszmélni egyre többet sírtam. A szüleim már pszichológust is kihívtak hozzám. De hiába, nem szólaltam meg. Nem nyíltam meg senkinek. Aztán eljött a telihold. A seb körül olyan mély fájdalmat éreztem. Abban sem voltam biztos, hogy érzem a vállamat. Sikítani akartam, de egy hang sem fért ki a torkomon. Szenvedtem. Kimentem az utcára s felnéztem. Forrt a vérem. S ekkor valami arra késztetett, hogy az erdőbe szaladjak. A barátnőim holteste már ugyan nem volt ott, pedig a rendőrök sem találták meg, de a vérnyomokat éreztem. Ekkor megláttam azt a hiénát. Futni szerettem volna, de a lábaim nem engedtek ennek. A hiéna elém lépett s mintha csak meghajolt volna, rogyott a földre. Ekkor éreztem, már nem vagyok önmagam. Hiéna képében jelentem meg. De nem értettem mi történt.
Másnap az ágyamban ébredtem, mintha csak álmodtam volna. De tudtam, nem álom volt. Mégis nyugodtnak éreztem magamat, mert vége volt. Letusoltam, reggeliztem, s mintha tényleg semmi nem történt volna az este, elindultam iskolába. Bár mivel a gimit már kijártam, így az egyetem a szomszéd városban volt. Kicsit késésben is voltam. De nem aggódtam, úgy éreztem, teljesen fel vagyok töltődve. S gyalog tettem meg a távot. Ami még furább, nem késtem el. Korábban beértem, mint szoktam. Hihetetlennek hangzik, de szerintem ez már nem én vagyok. Megváltoztam. Erre akkor jöttem rá biztosan, mikor a suli hörcsöge elpusztult s nekem ki kellett mennem a mosdóba, mert úgy éreztem nem bírom ki nevetés nélkül. Vihogtam az eseményen. Mintha hatással lett volna rám az a hiéna.
Később már nem volt emlékezet kimaradásom teliholdkor, s rá kellett jönnöm. Tényleg nem vagyok ember. egy Vérjaguár lehetek bizonyára.
De sajnos nem minden volt körülöttem nyugodt. Nem voltam egyedül, nem csak én nem vagyok egészen ember. S valami, ami biztos vagyok benne, hogy nem sima állat, meggyilkolta édesapámat az egyik éjjelen. Anyukám több hónapig zokogott, s magát hibáztatta a történtek miatt. Persze én ott voltam, s mondtam, hogy nem tehet róla, de csak hajtogatta, hogy ő tehet róla. Még máig is néha magát hibáztatja, s nem tudom így mi lesz velünk. Remélem minden olyan lesz, mint régen. Vagy legalább részben olyan.



A hozzászólást Dorothy Young összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 13, 2016 4:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Márc. 13, 2016 2:35 pm
Vendég
Vendég



you passed the test

Kedves Do!

Meg kell jegyeznem, hogy csodálatos pofit választottál magadnak, és szerintem nagyon jó illik a fajhoz amit választottál, és ezért kapsz egy pirospontot. Ha a pb-d nem nyert volna el a fajoddal megvettél, végre valaki választotta ezt a szépséges fajt, egy ilyen szépséges pofival *-*
A jellemed nekem nagyon tetszett eltudom képzelni ezzel a pofival, és teljesen hitelesnek éreztem. Az et-d is tetszett, az, hogy mennyire nem tudtad hovatenni a teliholdas estét teljesen valóságszagú volt. Sajnálom a barátnőid, azt is ami veled történt, de tudod ami nem öl meg az megerősít Wink

Nyomás foglalj avit, aztán vesd bele magad a játékba :3

Vissza az elejére Go down
 
Dorothy Young
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: