HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Cataleya Velasquez








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Márc. 13, 2016 4:24 pm

Cataleya Velasquez

every miracle is true... Külső: Nem egy 160 centis csajra számítottál ugye? Pedig ekkora vagyok, nem nagyobb, és szerencsére nem is kisebb. Ennek ellenére ne hidd, hogy tele van a szekrényem mindenféle magassarkúval és topánkával, dehogyis. Acélbetétes bakancsokkal viszont annál inkább, azokkal jól szét lehet rúgni néhány segget. Ne csodálkozz ha nagyjából soha nem látsz rajtam világos színeket, hiszen a ruhatáramat inkább a sötét színes jellemzik, azon belül is inkább a fekete.
Szerencsés vagyok, hiszen pont tökéletes alkattal ajándékozott meg a sors, bármennyit eszek, nem látszik meg rajtam, de azért rendszeresen járok edzőterembe is. Íriszeim alapjáraton mogyoróbarna színűek, váll alá érő hajkoronám szintén ebben a színben pompázik, de van, mikor befestetem feketére.
Belső: Ismered azt a mondást, hogy pici a bors, de erős? Nos, amennyire pici vagyok, néha annyira elviselhetetlen. Ne úgy képzelj el, mint a legtöbb korombeli lányt, egyáltalán nem vagyok plázacica, elvégre fekete öltönyös maffiózók és fegyverek között nőttem fel. Nem fogom szépíteni a dolgot, akaratos vagyok és hisztis, és ez nem mindig egészséges a környezetem testi épségének. Mindig megszerzem azt amit akarok, olyan nincs hogy nem, ha mégsem, hát, az sem túl egészséges senkinek. Apámon és magamon kívül nem tisztelek senkit és semmit. A törvények és a szabályok? Azok arra vannak hogy megszegjük őket, nem igaz? Azért a rossz tulajdonságaim mellett vannak ám jók is, nem is gondolnád. Például hogy majdnem végtelen a türelmem, és nem mindig ordítom le az emberek fejét.  
listen to my story... -Sajnálom főnök, elszúrtuk…- Hátradőltem a székemben és perceken keresztül, pislogás nélkül meredtem az asztalomra. Ez az egyetlen mondat, amit ha meghallok, legszívesebben saját magamat szúrnám le.
-Egyetlen feladatotok volt és ti elcsesztétek… Mégis mi olyan nehéz abban, hogy elvágjátok annak a nyomorult nőszemélynek a torkát, hm?- Lassan emeltem a tekintetemet az előttem álló három férfire. Normál hangon szóltam hozzájuk, semmi jelét nem mutattam annak hogy ideges lennék, és ez egészen félelmetes hatást keltett. Tény és való, a sok férfi mellett igen nehéz a maffiában nőként megmaradni, de az évek során kitapasztaltam és kifejlesztettem, hogy miként érhetem el másoknál a kívánt hatást.
-Nem lett volna semmi probléma, ha…- de a meglepettségtől be sem tudta fejezeni a mondatát. Szépen lassan kihúztam az egyik fiókot ami a kedvenc pisztolyomat rejti, és az említett tárgyat az asztal lapjára tettem.
-Mi lett volna ha micsoda? Azt ne mondd, hogy belenéztél a szemeibe és megbánást láttál bennük. Édes istenem, te vagy a legjobb emberem és most csalódnom kell benned… Felkeltem a székemből, kezembe vettem a pisztolyt és az asztal elé sétáltam. Végignéztem rajtuk, de csak az egyikük szemében láttam félelmet, így bármennyire is fájt a dolog, tudtam mit kell tennem. Szóra nyitotta a száját, de megszólalni már nem tudott, mert a kezemet szemmagasságba emeltem és elsütöttem a fegyvert.
-Legyen ez tanulság mindenki számára, hogy én soha, senkinek nem adok második esélyt. Mellesleg takarítsátok fel a mocskot.- Holnapra már úgyis az összes emberünk tudni fogja hogy mi történt, ebben biztos vagyok. Apám meg… ha kérdez erről hát majd elmondom neki, bár mostanában legtöbbször szabad kezet enged a dolgaimban.
Szükségem volt arra hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet, így valósággal kirontottam az épületből, ki az utcára. Valahol mélyen, nagyon mélyen bántott amit tettem, hiszen tényleg az egyik, ha nem a legjobb emberünk volt, de ez volt a legjobb amit tehettem, hiszen ha neki most megkegyelmezek, másik alkalommal meg esetleg végzek egy másikkal, az nem lenne szép dolog, igaz? Nem szeretném magam alatt vágni a fát. Ezer meg egy gondolat cikázott a fejemben, nyugalomra volt szükségem, de volt még valami, ami nem hagyott nyugodni, utána kellett járnom, így most már célirányosan indultam útnak. Mr. Kenway, sok titkot rejtegetsz, és van valamid ami kell nekem…
***
Ültem az ágon és vártam. Vártam, hogy az áldozatom közelebb érjen. Nem tanácsos éjszaka egy sötét erdőben egyedül mászkálni, mert könnyen valami vacsorája lehetsz, például az enyém. Testem minden porcikája azt súgta, hogy gyerünk, fuss, kapd el, tépd szét. De nem. Én vártam. A tétlenség már jóformán fizikai fájdalmat okozott, de a kitartó várakozás meghozta a gyümölcsét. Mikor az áldozat megfelelő távolságra volt tőlem, leugrottam az ágról, egyenesen elé. Vicsorítottam, kivillantak hosszú agyaraim, és mikor szökni próbált, utánavetettem magam és ledöntöttem a földre. Ott haraptam és martam ahol csak értem. Éreztem a vér fémes ízét a számban, hallottam a sikolyait és a halálhörgését, szinte zene voltak a füleimnek, hiszen a halál és a gyilkolás korábban is mindennapos volt számomra. A magam ura voltam, meg nem is. Mikor a teste feladta a szolgálatot, fellélegeztem egy kicsit, de meghallottam a közeledő lépteket, és nemsokára megláttam a gazdájukat is. Ketten voltak, de ellenem egyiküknek sem volt esélye. Felülkerekedett rajtam az ösztön, és ők is úgy végezték, mint az előző. Sűrűn kapkodtam a levegőt, végignéztem a három felismerhetetlenségig roncsolódott testen, és  büszke voltam magamra. De ami fontosabb: vajon Ő is büszke lesz rám…?

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Márc. 19, 2016 2:09 pm

you passed the test


Hát szia Cat / Lejja. *-*

Már regisztrálásod pillanatában megjegyeztem, hogy imádom a pofid, most azt kell megjegyeznem, hogy a jellemmel nagyon jól összeillik, tökéletes az összkép. Pirospont neked *-*
Külön öröm, ha ilyen karaktert hoz valaki, és maga a faj is nagyon jó, és az et is. Nem tudok belekötni, minden pillanatot el tudtam képzelni, a mondatok formálása is nagyon jó volt, így ha kötekedő aksrok lenni, akkor sem tudok.
Inkább fuss foglald le a pofid és irány játszani *-* velem *-*

Vissza az elejére Go down
 
Cataleya Velasquez
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: