• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Anastasia C. Norven










avatar



Hétf. Márc. 14, 2016 6:24 pm
Vendég
Vendég



Anastasia Camille Norven

every miracle is true... Hatalmas, zöld, őszinte szemek és lágy tekintet. Noha ez pillanatok alatt bujává tud változni. Barna hajam szépen keretezi ezt az összhatást, ezért sem szoktam sose összefogni vagy feltűzni. Minél feltűnőbb, annál jobb. Sokszor megkaptam már a modell alkat kifejezést az alakomra, ami nem is nagy hazugság, hiszen 178 centiméteremmel és karcsúságommal tényleg nem járok messze tőle. De nem kell senkinek sem aggódnia, nem tervezem, hogy betörök a modell iparba mostanában, persze ez meglehet, hogy változhat az elkövetkező pár száz évben. Csak legyen türelmem kivárni. Nem igazán mondanám magamat túl sportosnak, a csuklóim és lábaim is vékonyak, ami nem mindig jön jól, hiszen a husika lekapargatásához kell egy kis erő, így kénytelen vagyok éles fogaimra hagyatkozni. Arcomon általában egy meglehetősen bájos mosoly ül, aminek köze lehet közvetlen modoromhoz és rémisztően képtelen humoromhoz. (Kopp-kopp! Ki az? Wendigo kisasszony jött az életedért. Haha...oh, baszki!)
Gyakorlatilag mindenkivel és mindennel el tudok beszélgetni, ide lehet számítani, embert, állatot, várfarkast, kopogó szellemet és különböző növényfajtákat, mint például citrus. Legyél nő, férfi, élettelen vagy életteli, nekem tök mindegy csak valakivel beszéljek, mert egyszerűen utálom a csendet. Ne aggódj, ha esetleg nem vagy beszélőképes, mert a cica elvitte a nyelved, vagy mert néma vagy. Az is elég ha meghallgatsz és szaporán bólogatsz mellé néha-néha. Optimistán tekintek a világmindenség felé, és nyíltan felvállalom liberalizmusomat. A feministák közé sorolnám maga, ha lehetséges, és nem ,ez még mindig nem azt jelenti, hogy férfi gyűlölő vagyok. A férfiakat nem a feminizmusom miatt utálom, hanem mert szimplán bunkók és kész. Egy kis intelligenciával igazán könnyen le lehet venni a lábamról, szóval csak ejtsd ki a szádon azt a szót, hogy mitokondrium, meg fotoszintézis és örök barátok vagyunk. Aztán maximum megeszlek, vagy nem, majd az idő eldönti. Apropó, az étellel szeretek játszani mielőtt befalom. Tudom, gyerekes, de a felnőtt énemet otthagytam abban a barlangban, mikor újjászülettem. Csapongó gondolataimat nem mindig tudom megzabolázni, szóval ne haragudj, hogyha beszéd közben időben és térben ide-oda ugrálok. Hidd el, abszolút nem a te hibád, és ha a kedvesebbik énem előjön, bocsánatot is kérek.
listen to my story... - Srácok! Srácok hol a fenébe vagytok? - kiáltásom visszhangzott a sötét barlangban, de a véralkohol szintem túlságosan magas volt, hogy fázzak vagy megijedjek. Rettenthetetlennek éreztem magam, aminek köze volt ahhoz a két üveg whiskeyhez és tequilának, amit bevedeltünk a sátrunknál. El is aludtam pár pillanatra a tűznél, és mire felkeltem mindenki eltűnt. Jó vicc srácok, tényleg, de most már előjöhetnének. Botladozva sétáltam végig a puha mohával benőtt földön, és fel-felakadtam az apró ágakban, de nem érdekelt, egyszerűen nem éreztem, ahogy apró véres karcos sebeket hagy a bőrömön, ahogy azt sem, hogy ruha cafatokat tépked le rólam. egyedül voltam és meg akartam találni a többieket, csak ez járt a fejemben. Sosem bírtam jól az egyedüllétet, ami arra vezethető vissza, hogy kiskoromban a szüleim sokszor hagytak magamra, és egy nap nem jöttek vissza. Sosem fogom elfelejteni azt az estét, mikor otthon a szobámban ültem és a megérkezésüket vártam. Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, mert abban bíztam, hogy megjönnek és én lekésem azt. Nem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha jó éjt puszi nélkül fekszenek le, de végül ez lett a vesztük. Túlságosan siettek hazafelé, hozzám, és egy másik kocsi nekik rohan. Azonnal szörnyethaltak. Sosem tudtam magamnak megbocsátani, és ez is vezetett ahhoz, hogy olyan társaságban voltam, amilyen. Vagyis, nem teljesen, mert az említett társaság jól itt hagyott a semmi közepén.
- Hahóóóóóóó! - kiáltottam be újra a sötét barlangba, hátha nem hallották az előző hármat. Csak az én visszhangom volt a válasz. - Marha jó, hogy csak így itt hagytok, komolyan! - keresztbe tettem kezeimet, amivel nem tetszésemet próbáltam kifejezni a helyzet irányába, de nem volt senki, hogy láthassa. Az első problémám az, hogy fogalmam sincs, hogyan fogok kikeveredni az erődből. A második pedig, hogy nincs nálam a kocsikulcsom, mert voltam olyan hülye, hogy Lucy-nek adjam megőrzésre. Lábammal idegesen toporzékoltam, majd megfogtam a táskámban lévő alkoholos üveget, aminek címkéje leszakadt, így nem tudom mit ittam, de az biztos, hogy jó cucc volt, mert elég erőt adott ahhoz, hogy bátorságot merítsek magamból és belépjek a sötétségbe. Az első, amit felfogtam az a kíméletlen hideg volt. Nem, ez nem is hideg, ez már fagy. Láthatta volna a leheletem, ha a sötétség nem vakított volna el teljesen. Hangos káromkodásaimat szinte elnyelte a barlang, mert amint kiejtettem a számon valamit nem hallottam. Vagy csak bedugult a fülem? Késő jutott eszembe, hogy nadrágom hátsó zsebében ott lapul a telefonom. Ha elővettem volna, talán épp időben vettem volna észre az árnyat, mely egyre közelebb és közelebb kerül hozzám. Megéreztem véres pofáját és lihegését a nyakamban, sikításomat azonban elnyomta hangos morgása és éles fogainak erős csattanása a vállamon. Meg voltam róla győződve, hogy többé nem kelek fel a nedves földről, ahogyan arról is, hogy többé nem látok napfelkeltét vagy naplementét.

A kocsiajtó csapódására felkaptam tekintetemet. Egy magas, sötét hajú férfi közeledett felém, olyan magabiztossággal, mint aki tudja, hogy ma este le fogom szopni és a szajhájává tesz. Édes-keserű nevetés hagyta el a számat. Ha tudná... De nem mondtam neki semmit, akkor sem, mikor vállamra tette hatalmas lapátkezét és édes bujaságokat suttogott a fülembe. Az alsó ajkamba harapva néztem fel rá, szemeimben a csillogó tűz úgy ragyogott, mint a sarki fény. Ha tudná, hogy most mire gondolok elhányná magát. Gondolataimban édes húsának íze szerepelt, és hogy milyen roppanósak lehetnek azok az izmos karok. De fogalma sem volt róla, és ez így volt jó. Tekintete akkor sem hagyta el a seggem, mikor a bár hátuljához vezettem. Kéz a kézben másztunk feljebb a kis dombon, egészen addig, ahol már nem jártak emberek. Nem értette, hogy miért kell ilyen messzire mennünk, de elég volt elmosolyodnom, hogy megnyugtassam, nem lesz semmi baj.
Mindig az első falat a legédesebb. Mikor meglátják valódi arcomat és ijedtükben összevizelik magukat. Aztán a nyaka felé kapok, hogy elnyomjam feltörő sikolyát és végleg elhallgattassam. A többi már csak létfenntartás, semmi szórakozás.
Itt a tavasz.
Eljött a lakoma ideje.

Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Márc. 14, 2016 8:29 pm
Vendég
Vendég



you passed the test

Üdv nálunk Ana! *-*

A fajod és a pofid már megvett engem is, és még jó pár enbert az oldalon, így megtisztelve érzem magam, hogy én fogadhatlak el.
A jellemed nagyon tetszett még az a vicc szerűség is, megmosolyogtatott az egész, egy igazán életrevaló karakternek tűnsz, aki nem fog elveszni itt nálunk.
A mintád pedig csodálatos! Ahogy formálod a mondatokst és a szóhasználataid olyan gördülékennyé és olvashatóvá teszik a lapodat, hogy szinte magukst olvastatták fel a szavak. A kis részlet kiragadások ötletesek, hiszen ott van az előtte utána kép feltüntetve, így ez összességében nagyon szép és kidolgozott.
Nyomás avit foglalni, majd játszópartnereket keresni :3

Vissza az elejére Go down
 
Anastasia C. Norven
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» anastasia rose steele

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: