• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Selena Gomez


Vas. Szept. 17, 2017 4:04 pm
☇ Oldal vidik


Vas. Szept. 17, 2017 10:28 am
☇ Once upon a time... Kai & Ave


Szomb. Szept. 16, 2017 5:15 pm
☇ Colors Of Seattle

Vendég

Szomb. Szept. 16, 2017 4:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 brother and sister meeting?






 :: Relaxing :: Játékok




avatar



Hétf. Márc. 14, 2016 6:40 pm
Vendég
Vendég



we got bad blood

Azt hiszem sikerült visszanyernem az alfám bizalmát, ami nekem nagyon is jó, hiszen igazából csak ő maradt már nekem, és azt hisem valakire szükségem van még ebben az életben, de az már más kérdés, hogy meddig marad meg ez a viszonyunk. Szeretem őt, de nem úgy, ahogy egy bétának szabad, mintha az apám lenne ez inkább olyan, vagy nem is tudom megmagyarázni, hiszen igazán sosem volt apám, a nevelőszüleimet imádtam, kérdés sincs ebben, és szerettem velük élni, de nem maradhattam ott, hiszen vérfarkas lettem, ők pedig egy elég komoly vadászcsalád, mindig félek attól, hogy valamelyikükbe belefutok, az egyik ilyen éjszakai portyázásom alatt, pedig az nagyon nem lenne jó, se nekik, se nekem. Ők nem tudják, hogy mi lett velem, és én nem is akarom, hogy tudják, főleg azt nem, hogy az erkölcseikkel szembeszálljanak. Ha meg is akarnak ölni, van egy családi erkölcs rendszer amit felborítanának vele, ha pedig nem, akkor a vadász erkölcsöknek mondanak nemet. Belezavarodok, ha csak belegondolok a dologba.
Az erdő mellett bandukolva agyalok ezen, de sajnos semerre nem jutok gondolataim hosszú tekervényes ágazataiban, így próbálom kiüríteni az elmém, de egy furcsa érzés kerít hatalmába, amit be lehetne tudni paranoiának, bár tudom, hogy nem az. Szaporítom lépteimet, ahogy megbizonyosodom arról, hogy mind amiatt történik, mert olyan mintha valaki követne, de nem hallom a lépteit, szív verésekre meg nem tudok figyelni, hiszen az enyémen kívül még hármat hallok, az egyik tulajdonosa pár pillanattal ezelőtt ment el mellettem, vagyis inkább futott, gondolom ez egy esti rutin lehet nála. Ösztöneimre hallgatva farkasom megmutatja magát, karmaim lassan csúsznak elő, míg szemeim aranysárga fénye fellobban, érzékszerveim felerősödnek, de az arcom még nem torzul el teljesen, még uralkodok magamon, amikor bevetem magam az erdőbe. Gyors lépteim átváltanak futásba, nem menekülök, csak próbálom becsalni az erdő mélyebb rétegeibe, ahol senki sem hallhatja azt amit teszek, illetve teszünk. Mivel továbbra is érzem, hogy nem vagyok egyedül, csak arra tudok következtetni, hogy engem akar az a valaki, így minden szó nélkül fordultam hátra és mivel veszélyeztetett helyzetben éreztem magam farkasom előre furakodott, agyaraim megnőttek, arcom farkaspofává torzult és úgy üvöltöttem magam mögé, figyelve a visszhangokat.

szavak: nem sok:( || zene: - || notes:remélem megfelel:3
Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Márc. 14, 2016 7:24 pm
Vendég
Vendég



Brother & Sister

what have become of us?

Dühösen fújtam ki a levegőt orromon keresztül, ahogy a cipőm talpára ragadt szemetet próbáltam levakarni egy bottal. Ugyan más helyen vagyok, de az emberek mindenhol ugyanolyanok. Szemetelnek és tönkreteszik a bolygót, ami életet biztosít számukra. Nevetséges. Nem gondoltam volna, hogy már az első öt percben olyan szerencsém lesz, hogy egy természetfeletti lénybe botlok, de persze ez több lehet puszta szerencsénél. Annyira vonzza ez a hely őket, hogy nem igazán lepődtem meg, mikor gyakorlatilag az orrom előtt futott el az egyik. Hogy nem vett észre, vagy csak nem akartam, fogalmam sincs, az a lényeg, hogy itt van és ha már én is itt vagyok, akkor a napomat is azzal lehetne kezdeni, hogy levadászok egy fenevadat. A legjobb kezdése lehet ez a napnak. Így legalább felavathatom az új tőrömet, amit indulásom előtt kaptam. A nevem kezdőbetűi vannak belevésve, és vér még nem tapadt hozzá, egyszer sem. Most jött hát el az ideje, hogy vörösre fessem a penge éleit, ahogy az a nagy könyvbe meg van írva. Könnyű volt követni a nyomát, mert nem gondolta, hogy követik, nem szokhatott hozzá, hogy vadászok loholnak a nyomába, mert a nyomokat úgy hagyta maga után, mintha muszáj lenne. Későn kaptam észbe, hogy lehet, hogy éppen egy csapdába csal, hogy aztán a falkájával rám támadjon. Meg torpantam, hogy körbe nézzek, de nem hallottam mást csak a szél zizegését a falevelek között és azt a furcsa orrfacsaró szagot, amit az ilyen lények árasztanak magukból, mint amit éppen vadászok.
Már nem választott el minket sok, szinte már kivettem teste vonalát, ami egy lányéhoz hasonlított. Emlékeztetnem kellett magam, hogy most nem egy emberre, hanem egy átkozott lényre vadászok. Nem szabad könyörületet mutatnom egy pillanatra sem. Markomban egyre erősebben fogtam a tőrt, ereim pedig egyre élesebben kirajzolódtak karomon. Kezem teljesen elfehéredett az erő kifejtéstől, de nem zavart. Csak előre figyeltem. A lény hirtelen megtorpant én pedig fogtam az alkalmon, hogy közelebb kerüljek hozzá, mint eddig. Megfordult és üvöltése megtöltötte a teret. Ennek meg kellett volna ijesztenie, nekem is meg kellett volna állnom, vagy elfutnom előtte, de nem tettem. Nem futamodok meg, nem vagyok gyáva. Farkasszerű pofája és agyarai elárulták, hogy melyik fajhoz tartozik, kilétét azonban elrejtették előlem. Nem is baj, hiszen én nem egy személyt készülök megölni, hanem egy lényt, aminek léteznie sem szabadna. Csak szívességet teszek a világnak. Gondolatban számoltam a megtett és még hátralévő távolságot közöttünk, majd mikor megfelelőnek éreztem az időt, előreugrottam, kezemben az éles fegyvert előreszegezve.
- Nem menekülsz, szörnyeteg - mormoltam halkan, inkább csak az orrom alatt, nem pedig a vérfarkasnak, ám nem kétséges, hogy meghallotta. Nem szokásom beszélni a prédákhoz, mert azzal is csak azt érem el, hogy elismerem, ők egy igazi, létező személy. Pedig nem az.
Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Márc. 15, 2016 4:14 pm
Vendég
Vendég



we got bad blood

Biztos voltam abban, hogy valaki követ, hogy nem vagyok itt egyedül, de eleinte csak paranoiának akartam felfogni, hiszen be tudok magyarázni magamnak olyan dolgokat, amik nincsenek is. Amióta elraboltak sajnos van bennem egy ilyen dolog, félek, hogy megtalálnak és megint elvisznek, de akkor nem fogják hagyni, hogy elmenjek. Nem szoktam félni, nem az erősségem, most sem félek attól aki erre jár, sem pedig attól ami történhet, ha az utamba áll, attól viszont félek, hogy nem egy egyszerű  ember esetleg egy vadász van a nyomomban, hanem egy az elrablóim közül. Azt nem bírnám ki, képtelen lennék még eg, olyan alkalmat túlélni.
Az erdő csendje mindent elnyel, mint egy vákum, ami meggátolja, hogy olyan dolgok kerüljenek napvilágra, amiket el kellene rejteni.nem véletlenül igyekszem minél mélyebbre, nem kell, hogy más is bsjba kerüljön amiatt, ami most itt történni fog, bár nem mintha érdekelne bárki élete, csak az enyém és a mi kis falkánké, a többi egyáltalán nem fontos. Már nem. Persze modt itt van Eden, akiért aggódom, hiszen azt hiszem valamivel fontossá tette magát nálam, pedig annyira nem akartam, igyekeztem tenni ellene, mert nem akarom újra átélni azt a fájdalmat, ami akkor eluralkodott felettem. Talán ennél csak a mostani helyzetem rosszabb, hiszen az a hang és az arc, amint meglátom a farkasom is visszahőköl. - Peter... - csúszik ki ajkaimon a neve, pedig nem aksrom, hogy felismerjen, de olyan réhen láttam, éd most akkora szükséget érzek arra, hogy a karjaiba vessem magam, hogy szinte meg is teszem. Egy dolog tart vissza, hogy kiszúrom a tőrét, amiről a hold fénye lazán visszaverődik, és épphogy nem világít bele a szemembe. Meg akar ölni, érzem rajta, az a szag csak úgy terjeng belőle, és ezt nem akartam, elakartam kerülbi, hogy így érezzek. Még valakit elveszítek, nem fogom én ezt kibírni. Agyaraim visszahúzódnak, de arcom még mindig torz, nem akarom azonnal lebuktatni magam, de felkészültem arra, hogy megvédjem magam, ha támadna.

szavak: nem sok:( || zene: - || notes:remélem megfelel:3
Vissza az elejére Go down
 
brother and sister meeting?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Washington Man and His sister

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Játékok-
Ugrás: