• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Avatarfoglaló


Yesterday at 9:49 am
☇ December 24. (night)


Hétf. Dec. 11, 2017 7:56 pm
☇ Forgive me - Lynne + Kai


Hétf. Dec. 11, 2017 7:09 pm
☇ Félvér Tábor - FRPG

Vendég

Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Atlanta Norman










avatar



Csüt. Márc. 17, 2016 9:18 pm
Vendég
Vendég



atlanta norman

every miracle is true... Haj: Hosszú barna hajjal áldott meg a sors, aminek én személy szerint igazán örülök, hiszen jó kezelhező. Általánosságban hosszú, és göndör, de néha napján ráveszem magam arra, hogy kivasaljam, vagy arra, hogy levágassam. A vállig érő haj sem ritka nálam, mikor éppenséggel agybajt kapok, és egy kis változatosságra vágyom. Ilyenkor megesik az is, hogy befestem, volt már szőke, fekete, kék is, de végül mindig a barnánál maradtam, azt hiszem az áll nekem a legjobban. Frufrum is volt már, az még most is van, de általában elfésülöm, hogy ne zavarjon a látásban.
Szemek: Világosabb színben pompáznak a szemeim, mint a hajam, de szintúgy barna. A napfényben talán még világosabbnak hatnak, néhol egy kis zöldes árnyalattal, a pupillám felé. Állati szemem sokkal különlegesebb, hiszen nem a megszokott barna, esetleg halovány barna árnyalatot vesz fel, hanem ragyogó zöldet, ami kiemeli arcom elszineződését. Sosem szerettem volna más szemszínt, hazugság lenne ezt állítani, mégis még én magam is teljesen meg vagyok elégedve jaguár szemeimmel. Nem csak a színe más, egy kissé macskásabb is a pupillám, ami csak még különlegesebbé teszi.
Arc: Nem túl karakteres arccal rendelkezem, nincsenek túlságosan kiugró arccsontjaim, nem markáns az állam, és még azt sem mondhatom, hogy az orrom fitossága, vagy ajkaim teltsége figyelemre méltó lenne. Teljesen átlagos arcom minden ki pontja, nincsenek szeplőim, ráncaim sem olyan láthatóak, kivéve a szemem szélén, mikor nagyon mosolygok, de ez sem olyan nagyon szembetűnő, inkább csak az igazán jó megfigyelő vehetik észre. Gödröcském sincsen, ami kedvesebbé tehetné a mosolyom, ami nem túl mindennapi dolognak számít nálam, az élet nem hagyott sok esélyt a mosolygásra.
Alkat: 175 centivel rendelkezem, nem vagyok túl magas, de alacsony sem, nem fognak ki rajtam olyan könnyen a legfelső polcok, vagy esetleg az alsóbbak, ha épp a boltban rohanok végig a bevásárlásnál. Épphogy nyomok hatvan kilót a mérlegen, de a súlyom sosem érdekelt igazán, nem vagyok túl sovány, a csontjaimat teljesen jól takarja az aminek kell, így sosem volt panaszom erre. A mellméretemre lehetne, hiszen majdnem a legkisebb méret, de ez engem sosem zavart, legalább nincs útban, ha hason szeretnék feküdni, nem bámulja mindenki azt, és találok rá ruhát is, meg melltartót is, minden nagyobb gond nélkül. Szerintem nem sok nő van ezzel így, hiszen mindenkinek van valami gondja a saját külsejével, de nekem az pont nincs.

Kitartó: Általában semmit sem adok fel, legyen szó hatalmas dologról, vagy egy kis apróságról, én nem szoktam feladni. Nem is én lennék, ha ez így lenne, hiszen azt sem adtam fel, hogy egyszer rendes életem lesz, hogy kiszabadulok az árvaházból és megtalálom a szüleimet egynapon. Megvalósítottam mindent amit akartam, a nem szót ilyen értelemben nem ismerem, ahogy a lehetetlent sem, szinte nincs is ilyen szó a szótáramban. Persze minden eset más, ha valaki rám akar mászni, annak lehetetlen, hogy megkap ennek, ez így van.
Csendes: nem szoktam hangoskodó, még felszólalni sem magamért, azt a feletem hagyom, hogy csendben éledezzen bennem, míg egészen ki nem készülök tőle. Mindig is tudtam mikor kell csendben lenni, hogy mikor nem szabad idegesíteni tovább a másik embert, és mikor kell otthagyni valakit. Sosem voltam az a fajta, aki úton útfélen beleköt mindenkibe, de ha nagyon muszáj szótemelek magamért, de az tényleg muszáj eset már. Szónoki képességeimet addig nem mutogatom, amíg fel nem idegesítenek, vagy a jaguárom át nem veszi a hatalmat felettem. Sokszor nem emlékeztem arra, hogy mit tettem, mikor és miért, és ez mind az állat miatt történt, ami bennem lakozik.
Szentimentális: Szeretek megőrizni apró és másoknak értelmetlen dolgokat, hiszen nekem mindegyik nagyon fontos. Szemetet nem tartok, azért ennyire nem vagyok fanatikus, ha valamiről tudom, hogy szaglani fog, esetleg elolvadhat, azt nem tartom meg, de például a legelső karácsonyi ajándékom elraktam. Lehet, hogy egy egyszerű kis plüssmaci, de én kaptam. Az első kutyám nyakörve is megvan, ki nem tömettem akkor sem, ha imádtam, de a nevét tartalmazó bilétás nyakörvét elraktam emlékbe. Talán ez az a tulajdonságom, ami miatt nem felejtek könnyen, az egy dolog, ha arra nem emlékszem, amikor nem voltam tudatomnál, de ha pedig igen, akkor minden kis szó úgy cseng a fülemben, mintha akkor abban a pillanatban hallanám.
listen to my story...
Kimenőt kaptam, ez hatalmas dolog, hiszen mi nem sokszor kapunk kimenőt, főleg nem az ilyen napokon, hiszen bármikor eshet a hó és eltorlaszolhatja az utat vissza az árvaházba. Születésem utáni napokban kerülhettem oda az orvos szerint, és mivel pontosan nem tudta megmondani, hogy melyik napon születtem csak úgy körülbelülre az árvaház vezetője úgy döntött, hogy amikor megtaláltak az lesz az. Így lett ez a mai napra eltolva, pedig tudom, hogy nem teljesen így van, ez mégsem bántott soha. Persze rossz, hogy nem tudok semmit sem a szüleimről, vagy, hogy miért mobdtak le rólam, mégis mindig is jól éreztem magam. Nincsen sok barátom bent, hiszen ott aki nem önző az nem marad életben szerintük, én pedig szeretek háttérben maradni, csendesen megtartani magamnak a véleményem.
Az egyik kirakatot bámulom, túl sokáig, el is megy ezzel sok időm, nem akartam sokat időzni ott, de egy család volt kint, akik boldogan mosolyogtak, látszott rajtuk, hogy élvezik azt, hogy együtt lehetnek, és szeretik egymást. Nekem ez az ami sose adatott meg, nem tudom, hogy miért, hiszen nem hiszem, hogy tehettem rosszat oly kicsi létemre. Sosem ártottam senkinek, mindig is igyekeztem jó lenni, és kedves lenni mindenkivel, de ennek mindig kihasználás, és megvetés lett a vége. A jó emberek az árvaházban mindig alul maradtak, én is mindig alulmaradok, és senki sem tud megvédeni engem ott, csak magamra számíthatok.
A hó lassan szállingózni kezdett, míg én visszafele sétáltam a viktoriánus korabeli építménybe, amelynek ablakai rácsosak, hogy kiszökni ne tudjunk, de beszökni se tudjon egy hajléktalan. Még messze van, hiszen szinte a városka másik felébe sétáltam el, kiakartam használni az időmet, most már kicsit bánom. A szakadtas kabátot kicsit szorosabban fogom magam köré, ahogy a sötétség lassan telepedik körém. Rossz érzés kerít hatalmába, egy olyan érzés, amit nem tudok magamban hova tenni, még sosen éreztem ilyet, de azt tudon, hogy nem esik jól, kényelmetlen és zavar. Hátrapillantok, valami belső kényszer miatt, csak, hogy biztos legyek abban, hogy senki se legyen mögöttem. Egy árny lassan elsuhan az egyik épület mellett, de nem kerítek neki nagy feneket, igyekszem kizárni. "Nyugi Atlanta, nincs semmi gond, ne izgulj, első napod kint, ne cseszd el." Nyugtatom magamat, de ez sajnos nem sokat segít, a hideg futkos a hátamon, így lépteimen gyorsítok, és látom már az árvaház kapuját, de akkor valami elkap hátulról. Vérfagyasztó sikolyt hallatok, amint fogait belém mélyeszti, érzem, ahogy a hús és az inak szakadnak, majd vér serken ki a sebből, és az ürességet, amit maga után hagy mikor elenged. Én a földre zuhanok, tenyeremet a sebbre szorítom, úgy próbálok a fájdalom mellett elkúszni az árvaházig, ahonnan a segítséget várom. Kár volt onnan várni.

×××××××××××××××××××

Testem valami meleg veszi körül, érzem, ahogy a hajamat és a ruhámat is ellepi, de nem zavar, kényelmes érzés. Fémes illat van mindenhol, orrom megtelik vele, és egy pillanatra undor fog el, be akarom fogni az orrom, de nehezen mozdul meg a kezem. Akármiben is fekszem nem hagyja, hogy olyan könnyen megmozduljak, nem ragad, vagy ilyesmi, csak nehézzé tesz. Szemhéjaim nem akarnak kinyílni, vagyis csak nehezen, és a fejem is csak lassan emelkedik meg, akármi is van a hajamban lehúzza a fejem, nehezebbé teszi a hajamat. Sötét van, semmit se látok, de úgy annyit látok, hogy nem vagyok egyedül. Többen is fekszenek a földön, mozdulatlanul, mintha aludnának, de még a lélegzetvételüket sem hallani, vagy látni, ahogy mozdul mellkasuk, de ezt betudom annak, hogy apró mozdulat nem láthatom. Lassan kimászom a trutyiból amiben fetrengek, és a villanykapcsoló felé indulok meg átlépve néhány embert, és ha valakit megrúgok egy halk bocsánatot is kap tőlem, de mintha nem is vennék észre. Furcsa az egész helyzet, mégsem zavar annyira, hiszen nem egyszer hagytak már figyelmen kívül engem, mintha nem is lennék ott, vagy a létezésem lenne hazugság. Mégis a lámpágoz érve megremeg a kezem, valami megcsúszik, sőt maga a kezem csúszik, mintha ujjaim be lennének kenve, valami sikosító folyadékkal. Emellett hosszabbnak, nehezebbnek érzem ujjaimat, olyan érzes, mintha meg lenne hosszabbítva, de csak be tudom a fáradságnak, és felkapcsolom a villanyt.
A szemem elé olyan kép tárul, amit soha nem tudok kitörölni, a vérbefagyott testek, amik a földön hevernek élettelenül és mozdulatlanul. Karmok és harapások nyomok borítják az emberek testét, nagyjából mindenhol, üres felületet nem találtam rajtuk így hirtelen, és egy élőt sem. Senki nem mozdul, csak vörösséget látok. A zokogás elemi erővel tör rám, és úgy kapom kezem az arcom elé, a bökkenő a karmokkal történik, amik megijesztenek és szinte elesek. Arcomhoz érve érzem a változást ami a számban ment végbe a megnyúlt agyarakat, így berontok a fürdőbe, hogy láthassam mi történik velem. A kép ami fogad nem én vagyok, a ragyogó zöld szemek, az arc ami néhol lilába fordul, de a vértől nem látni. Az eltorzult fejem mellett hosszú agyaraim is meglepnek, sőt megrémítenek pont úgy, mint a karmok. A tükröt darabokra töröm az öklömmel, nem akarom ezt látni, nem tudom mi történik velem, csak azt, hogy menekülnöm kell, és így is teszek. Itt már nincs helyem.

Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Márc. 18, 2016 11:44 pm
Vendég
Vendég



you passed the test


Fajtárs Numnum zsizsa! *-*

Te nem tudod visszafogni magad, ha multiról van szó, de ez nem is baj, mert mindig kreatívan állsz hozzá, és újat mutatsz. Egyszerűen imádlak.*-* De ezt eddig is tudtad.
Ismét egy csodás karit hoztál közénk, és nagyon remélem a játéktéren fogunk mi is találkozni. Jó lenne.:3 Az írásod még mindig lenyűgöző, mindig etetik a szavak magukat, most is csak faltam, a teázós megszakítással.Rolling Eyes aww
Nem szeretném tovább húzni az időd, menj, foglald le a pofid, és foglald le a játékteret *-* a trónomat nem adom Razz

Vissza az elejére Go down
 
Atlanta Norman
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jason Liam Norman

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: