• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Dalen Krytal-Újratöltve










avatar



Szomb. Márc. 19, 2016 10:30 am
Vendég
Vendég



Dalen Krytal

every miracle is true...Hívő: A sok gonoszság, amit tettem ráébresztett arra, hogy bizony létezik Isten, léteznek angyalok és démonok. Mivel az nem lehet, hogy ennyi természetfeletti lény között pont ők nincsenek. Ebből adódóan én hiszem, hogy van Pokol és Mennyország. Megváltottam a jegyem a forróbb helyre vivő szerelvényre, az első osztályba. Szóval, drága Ördögöm. Tárt karokkal várj, mert ha nem, akkor megöllek.
Stratéga: Mindent előre megtervezek, nem cselekszem meggondolatlanul. Csak akkor lépek, ha a megfelelő időpont eljött, és a megfelelő karakterek a megfelelő helyen vannak. Számításba veszek mindent a tervem sikeressége érdekében, mindig van egy B, ha az A nem jönne be. Nehéz engem tőrbe csalni, eme tulajdonság miatt, de akinek sikerül, az bizony nagyon ügyes. De akkor tegye úgy, hogy végzetes legyen, mert édes a bosszú.
Gonosz: Lehet az vagyok, de szerintem nem létezik jó és gonosz. Mindenkiben van valami mindkettőből, inkább az a kérdés, hogy kiben mennyi. Bennem a rossz tulajdonságok elnyomják azt a hangyányi pozitívat. Hidegvérrel ölök meg bárkit, aki az utamba kerül és nem válogatok a módszerek közül. Mindig a legfájdalmasabb eszközökhöz nyúlok. Ne veszélyeztesd a tervem, azt ajánlom.
Hát a külsőmről nem sok mindent tudok mondani. Egy szóval is össze tudom foglalni e tulajdonságaimat. Tökéletes.  Gyönyörű tengerkék szemem van,s ezeket a bármikor meg tudom változtatni az ellentétére, vörösre.  Ez tökéletes passzol a sötétbarna hajamhoz, amit mindig a kordivatja szerint hordom.  Nem vagyok egy langaléta típus, még a testmagasságom is tökéletes, és csak ugyanezt tudom elmondani a testalkatomra is. Tökéletesen sportos.  A mosolyommal szinte mindenkit le tudok venni a lábáról, amire nagyon is büszke vagyok.  Az öltözködésem, stílusos, mindig a legdrágább ruhákat veszem magamnak. Tökéletesen kinéző alfa, tökéletes gyilkos.    
listen to my story...Engedelmetekkel kis bekezdésekre bontom a történetemet, mert akkor talán megérhetitek mit, miért tettem. Na, akkor lássunk is neki.
Ember:
Az év első napján jöttem világra, egy ikrem lett volna, de az orvosok azt mondták édesanyámnak, hogy megettem őt. Ezt természetes nem mondták el nekem később sem, sok idő kellett mire erre rájöttem, de ezt, majd később. Szokásos életem volt, növekedtem, erősödtem. Egy középosztálybeli családom volt, nem volt hiányom semmiben. Apámat korán elvesztettem, azt mondták nekem, hogy megállt a szíve munka közben. Ó, ez is de nagy kamu volt. A testén harapások, karmolások voltak és fegyvereket találtak nála. Beetettek azzal is, hogy rendőr volt és az erdőben egy szökött rab után kutatva találkozott egy farkassal és attól kapta a sérüléseket. Szóval nem kellett nagy ész hozzá, hogy rájöjjek arra, hogy hazudnak. Először szív megállás, aztán pedig farkas támadás? Döntsék már el. Most már tudom, hogy vadász volt. Úgy, mint anyám. Mert bizony néhány évre rá, ő is meghalt. Ugyanezek az okok miatt, és ugyanilyen hülye kifogást találtak rá. Nagybátyámék fogadtak be, azt hitték, hogy megráztak a dolgok és próbáltak mindent megtenni, hogy elfelejtsem azt, ami történt. Én pedig hagytam, hogy ebben a hitben éljenek. Mert engem egyáltalán nem rázott meg, nem nagyon érdekelt. Szerettem őket, de ez nem tudott valahogy meghatni. Úgy viszonyultam hozzá, hogy ha voltak olyan bénák, hogy egymás után egy farkassal találkoznak az erdőben, és mindkettő ilyen nevetséges halált halt, akkor így járt. A suli nagy ásza voltam mindig is, a legmenőbb voltam, mindig kitűntem a stílusommal és próbáltak engem követni. Az úgynevezett nyomikat folyamatosan szívattam, a felsőjüktől fogva kiakasztottam őket a zászlótartóra, bezártam őket a szekrénybe meg minden ilyen dolgok. Egyszer egy este az erdőben jártunk az akkori szex partneremmel, mert hát, már akkor is sok volt. Épp elkezdtük volna a dolgokat, amikor egy morgást hallottam. Vörös szemek pillantottak rám a bokrok közül és vészjóslóan közeledtek felém. De végül nem rám, hanem a lányra vette magát, és megölte. Hagyott engem menekülni, adott nekem egy kis egérutat. Játszani akart a prédájával. Amikor futottam olyan volt, mintha nevető hangot hallanék, aztán pedig amikor hátranéztem senki nem volt mögöttem. Sóhajtva fordultam újra magam elé, és akkor már szembe találtam magam a farkassal. Aki nem igazi farkas volt, hanem egy vérfarkas. Egy Alfa. Azt hittem, hogy meghalok, de „csak” beleharapott a vállamba. Elájultam. Amikor felkeltem éreztem, hogy valami megváltozott bennem. A gonoszság erőteljesebb lett.
Béta:
Felkeltem az nedves fűről, és körülnéztem. Senki sehol. Olyan, mintha egy rossz álom lett volna. El is hittem volna ezt, ha nem éppen az erdőben keltem volna fel, és a vállamon nem lenne egy jókora harapás nyom. Levettem a felsőm, és ránéztem a fognyomokra. ~Jesszus, ez nagyon csúnya~. Gondoltam akkor, mert hát szó szerint kiharapott egy húst belőlem. Az életem megváltozott, teljesen. Az iskolába folytatni akartam a szokásos tevékenységeimet, de amikor beértem reggel és megszólalt a csengő, azt hittem lefejelek valamit. Olyan volt, mintha beszakadna a dobhártyám. Ilyen hangos még soha sem volt. S miért csak nekem ilyen rossz? Más meg sem hallotta szinte. Furcsa, nagyon furcsa.  Olyan hangokat hallottam, amiket nem kellett volna, és olyanokat éreztem, amit más soha nem szagolta volna ki. Nagy nehezen túléltem a napot, és amikor mentem hazafele, valami rossz érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy néznek. Hátrafordultam, de senki nem volt ott. Azt hittem, hogy kezdek paranoiás lenni. Már majdnem hazaértek, amikor hirtelen vagyok berántott az egyik sikátorba és a falnak nyomott. Egy férfi volt, egy látszólag 40-es évei elején járt, a szeme olyan hideg volt, mint a jég, és most ezek az én tekintetemet fürkészték. Meg kellett volna ijednem, de én eddig sem féltem senkitől, és nem is fogok.
- Rég találkoztunk, barátom. Mondta nekem, én pedig vicsorogva fogtam meg a kezét és próbáltam magamról lefeszíteni, de nem sikerült.
- Hagyj már békén, azt se tudom, hogy ki vagy. Morogtam neki, miközben próbáltam közelebb hajolni, hogy megfejeljem, de a másik kezével a fejemet is a fal részévé tette.  
- Ohh, dehogynem tudod. Nézz a szemembe, Dalen! Megtettem, a szemébe néztem és már nem azokat a fagyos tekinteteket láttam, hanem a vörös szemeket. Az arcomon látható lett a meglepődés, de félelem még mindig nem.
- Szóval, te vagy az a rohadék, aki az erdőben megharapott. Nyögtem szinte a falnak a szavakat. Erre csak annyit mondott, hogy teliholdkor találkozunk. Nem értettem először mire érti ez a beteg állat, de amikor eljött az idő leesett. Óriási fájdalom járta át a testem, átváltoztam és nem tudtam magamról. A szemeim aranysárgává változtak, az agyaraim megnőttek, karmok jelentek meg a körmeim helyén, furcsa módon eltorzult az arcom, és a szőrzet rajta megnőtt. Kiugrottam az ablakon, egyenesen az erdő felé. Az Alfám, sehol nem volt. Megláttam egy kirándulót, és hirtelen felé indultam. Megöltem. A testemnek nem tudtam parancsolni, de mindent láttam. Szétcincáltam az áldozatomat, és olyan éreztem, hogy a szemem színe megváltozott. Az aranyból, kék lett. Aztán jött az alfám, és elvert. Megtanított arra, hogy kontrolláljam magam, és ezt nagyon rövid idő alatt. Vele jártam az utakat, egyre törtem felfelé, néhány hónap lecsengése alatt már a jobb keze lettem. Öltünk, gyilkoltunk, szórakoztunk. Aztán jött egy beszélgetés.
- Dalen, gyere ide.
- Mi van már? Mit akarsz? Morogtam miközben odavánszorogtam hozzá, és leültem egy kőre.
- Én öltem meg a szüleidet. Mondta nekem végig a szemembe nézve, és gondolom füllelt a szívverésemre, hogy nem-e gyorsul. De én csak mosolyogva válaszoltam.
- Már régóta tudom, azt hitted, hogy ilyen dolgok el tudsz titkolni előttem? Megveregettem a vállát, majd visszatértem a feladatomhoz.
Már akkor eldöntöttem, hogy meg akarom ölni, de nem ezért. Hanem a hatalom miatt. Én akarok lenni az Alfa. Szervezkedni kezdtem, kerestem a gyengéjét, és elvontam magamról a figyeltem, a különféle bétákkal. Okosan jártam el. Egyszer csak eljött az idő. Épp egy lázadó bétát küldtem ellene, és miközben őt verte el, én a háta mögé osontam, és karmait a gerincébe melyeztettem, és mielőtt megöltem volna a fülébe súgtam.
- Semmi személyes. Csak kell az erőd ahhoz, hogy én legyek a legerősebb.
- Egy álnok kígyó vagy, Dalen! A Pokolban fogsz rohadni. Felnevettem, majd hidegvérrel kiszakítottam a gerincét a helyéről. A szemeim vörössé váltak, és felüvöltöttem. Magam köré hívtam a bétáimat.
- Ügyesek voltatok, s ezért jutalmat érdemeltek. Néztem körbe a srácokon.
- Megengedem, hogy a testem részeként nézzétek, ahogyan meghódítom a világot. Villantak meg a szemeim, és megöltem őket. Egytől egyig. A kezeimet beterítette a vér, a számról pedig csöpögött. Nyolcat tettem el láb alól, a hatalom miatt. Én vagyok az Alfa!
Alfa:
Miután megöltem őket, az új hatalmammal folytattam azt, amit régen elkezdtünk. Szórakoztam, öltem, terrorba tartottam a városokat. Ez egy ideig így ment, aztán pedig amikor már meguntam, úgy döntöttem, hogy bétát akarok. De csak olyat, aki méltó rá, hogy az én falkám tagja legyen. Ezért BH-ba mentem, mert azt hallottam, hogy ott nem kicsi a természetfeletti aktivitás, és, hogy ott biztosan nem fogok unatkozni. Így hát, elvezettem oda, az új kocsimmal, amit a lopott pénzekből szereztem.  Az első állomásom az iskola volt, mert akkor még beiratkozhattam az utolsó, végzős évre. Így sokkal könnyebben tudtam embereket keresni a falkámba. Alattam járt egy lány, egy gyönyörű, csinos lány. Éreztem, hogy benne is megtalálható az a gonosz, ami nekem kell. Tudtam, hogy ő tehetséges lenne. A neve Katherine volt. Így hát, igyekeztem jóban lenni vele, és folyamatosan beszélgetni, hogy a bizalmába fogadjon. A legjobb barátom lett. Elvittem az erdőbe, mondván azt, hogy találtam valami furcsát, és kíváncsi vagyok arra, hogy ő mit szól hozzá. Mikor odaértünk, akkor csak hátulról megöleltem, és a nyakát kezdtem el csókolni. Félreérthető helyzet, de így akartam elérni azt, hogy ne legyen annyira fájdalmas. A kezeim az oldalán jártak, és cirógatták azt, majd amikor kellőképpen ellazult, akkor ott haraptam meg, ahol engem is. A vállánál. Nem tűntem el, ott maradtam vele és nagy nehezen elmondtam neki, hogy miért tettem ezt.
Tanítani kezdtem, rengeteget foglalkoztam vele, elvitte arra a helyre, ahol én is tanultam. Szakadt az eső, volt kapucnim, de nem vettem fel. Eláztam vele. Földig vertem, tiszta sár volt, és azt hittem, hogy már elájult, amikor több ideig feküdt a földön, mint eddig.
- Mára ennyi, ahogy látom. Felvettem a kapucnimat és a faház felé indultam.
- Várj, még bírom. Meglepetten pillantottam hátra, el sem hittem, hogy még mindig fel tud állni. Karmolás borítja az egész testét, mindene lila és még is. S ezt még sokáig eljátszottuk, de ő mindig felállt. A legvégén, amikor már csak a lélek tartotta és védekezni se tudott, mosolyogva odamentem hozzá és az ölembe vettem, és az ágyra vittem.
- Kiérdemelted a tiszteletemet, Katherine. Te leszel a jobb kezem, kettőnk között nincs titok. Hajoltam le hozzá, és nyomtam a homlokára egy csókot, ezzel elvéve a fájdalmát is.
- Pihenj, kedvesem. Légy erős, s hatalmas. Elkezdhetjük a tervet.
 

Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Márc. 19, 2016 4:10 pm
Vendég
Vendég



you passed the test

Alfácskám *-*

Hát nem vártam tőled mást Very Happy a jellemed már mondtam, hogy tetszik, nagyon te lettél. A történeted pedig... Mondanám, hogy drámai, tragikus és szívszaggató, de az utóbbi szó szerint értendő. Megmutattad nekünk, hogy bizony, te az az alfa vagy aki a hatalmat élvezi, kicsit hasonlítasz ebben Peterre, de megmerem kockáztatni, hogy pszichopatább vagy néha mint ő. Ettől eltekintve, vagy inkább ezzel együtt nekem tetszett. Szóval elfogadlak újra :3

Vissza az elejére Go down
 
Dalen Krytal-Újratöltve
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nagoyaka Kiyoshi újratöltve (Aida Atsumori)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: