• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ 2018. márciusa


Yesterday at 11:25 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Hayden Romero










avatar



Szomb. Márc. 19, 2016 10:41 pm
Vendég
Vendég



Hayden Romero

every miracle is true... Egy erős karakter több apró részletből épül fel. Mindenkinek van jó, -illetve rossz oldala. Ezzel semmi probléma nincs, hiszen mindenki egy külön világ, a saját démonjaival, saját angyalaival. Valóban, véleményem szerint mindkettő ott csücsül, külön vállakon. Én is ilyen vagyok inkább, de egyensúly van a kettő között. Ha valakit nem kedvelek, egyszerűen mindent megteszek, hogy megkeserítsem az életét, szándékosan. Nem tudom leplezni az ilyesféle érzéseimet. Viszont, ha megszeretek valakit, azzal törődök, ahogy tudok, és nehezen engedem ki szívemből. Oda nem olyan nehéz bekerülni, de nem is egy sétagalopp, tekintve, hogy sok mindennel meg lehet velem utáltatni bárkit is. Rossz tulajdonság lenne? Szerintem csak kellő szelektálás, mivel szemetek nem kellenek arra a helyre, ahova jó embereknek kell kerülniük. Ha beleköpnek a levesembe, rossz fát tesznek a tűzre, azt megjárja a személy, mert akár évek múltán is képes vagyok bosszút állni. Igen, bosszúszomjas vagyok, ezen nem lehet segíteni, és nem is kell. Hiába szólnak rám, hogy ne tegyem, akkor is megteszem. Önfejű vagyok, ha a falnak akarok rohanni, akkor meg fogom csinálni, mondjon bárki bármit. Viszont van a nővérem, Val, akinek legtöbb esetben szót szoktam fogadni, mivel mindennél jobban szeretem. Persze van, mikor neki sem jön össze, de már megszokta. Emellett hűséges vagyok, szarkasztikus, van mikor alvilági humorom van, és jókat tudok szórakozni mások szenvedésén. Ezt a kis skizofrén lelket pedig egy alacsonyabb, de a női normál magasságot megütő tizenhat éves már nem kislány, de még nem teljesen nő test fedi. Arcom jellegzetes, de arccsontozatom nem annyira látszanak, mint egy csontkollekció nőnek. Szemeim átlagos méretűek, sötétbarnák, ami legtöbbször feketének hat. Ezt hosszú, fekete pillák keretezik, felettük pedig szépen ívelt szemöldökeim találhatóak. Dús ajkakkal rendelkezem, de nem mondanám durvább esetnek, inkább átlagosnak, és efelett pedig ott a pisze orrom. Mindemellett szinte fekete, szintén mélybarna mellig érő hajam van, ami hullámos, már-már göndör tincsekben szokott omlani vállaimra - hogy jól fejbe csapja a kis angyalt ott - és hátamra. Testalkatom karcsú, és bár mondhatnám, hogy a domborúbb lányok táborát erősítem, de sajnos ezt nem mondhatom. Én inkább azt a piszkafa alkatot kaptam, amire nyálukat csurgatják a kislányok a magazinok címlapján, így nem nagyon van rajtam bármi. Ez ellen most nem tudok semmit sem tenni, de őszintén, nem is nagyon izgat. Én jól érzem magam a bőrömben. Az öltözködésemben semmi különleges nincs, azt veszem fel, ami tetszik, és úgy, ahogy én akarom. Ebben sosem hallgattam semmi divatdiktátor butító szavaira, hiszen semmi értelme. Ők mondják, hogy legyen stílusunk, de tömeggyártmány is legyünk egyben. Hülyeség. Szóval, mindig önmagamat adom, és szerintem mindenkinek ezt kellene tennie.
Kiraktuk a puzzle-t úgy ahogy, de pár darabka hiányzik. Vagy olyan bátor, hogy megkeresd őket, vagy inkább így hagyod befejezetlen mesterműként a munkát? Ez a te döntésed, viszont én már nem fogom a kezedbe adogatni a hiányzó szemeket.
listen to my story... Újabb tanév, újabb órák, újabb tanárok. A tanárok csak azért, mert iskolát váltva alap, hogy nem a régieket kapom meg, de ez nem is gond, hiszen nem szívleltem egyiket sem. Talán egyet, vagy kettőt, de azokat is csak azért, mert nem voltak annyira elájulva önmaguktól, hogy ők tanárok, és hatalmuk van felettünk. Ami nem igaz, de ők szeretnek ilyen tudatok mellett nyugodtan aludni, így hát ebből adódóan nekünk is ily' módon kell élnünk. Amúgy ezt főként nem értem, mármint nyílt igaz, hogy fontosak, ez kétségtelen, hiszen a józan paraszti ész melletti - néha elég felesleges - tudást csak tőlük kaphatjuk meg, ha értelmezni is akarjuk a tankönyveket, és a kriminális hatású szakszavakat. De attól még visszafoghatnának az arcukból, mert, ha így folytatják, egy pszichopata hajlamokkal élő diák literálisan megteszi... Nem, ez nem egy célzás magamra.
Órám volt, így kellő unalommal léptem be a terembe, és foglaltam helyet. Tudtam, hogy rajtam kívül még ki jár ide, akit ismerek, vagyis kettő is van, de csak az egyiket rühellem. A tanár elkezdett beszélni az új tanévről, a menetéről, és egyéb hülyeségekről, ami igazából be sem lesz tartva, na meg gondolom neki sincs kedve órát tartani, így inkább ezzel ütné el az időt. Meg is értem.
Csak egy ember nem volt a teremben. Ő. Kivettem a számból a rágógumit, majd a mellettem üresen kongó székre helyeztem, bár eléggé látszott a rózsaszín paca a kék széken. Egy igazi nyomorult az, akinek nem szúr szemet. Honnan tudom, hogy pont ide fog ülni? Hát, biztos a világból menekülne ki, ha meglátna, de csak mellettem van hely, az óráról pedig nem lóghat, ha egyszer bejön. Elővéve a csomagolást, még kettő adagot bedobtam a számba, majd élveztem az epres ízeket, és a finom roppanását a még kemény ízbombának. Ebben megzavart az ajtó kinyílásának idióta hangja, és önkéntelenül is a legtöbbünk tekintete odasietett. Nocsak, nocsak, pontosan tudtam. Gyorsan előre is fordultam, mert nem nagyon akartam látni, és nem nagyon akartam, hogy ő lásson. Legyek csak meglepetés számára.
Az egyetlen üres hely mellett termett egy alak, a periférikus látásterem engedélyei szerint ki tudtam venni, hogy egy piros pulóvert hordó alacsony srác volt. Hajtincseimet hátrasimítottam, majd mikor meglátta arcom, meghökkent. Unottan néztem rá, majd fújtam egy buborékot a rágóból, hátha eszébe jut, hogy van valami a dologban. Szemeimmel szikrákat szórtam, és remélem jól az eszébe véste, hogy nem fogom annyiban hagyni, ami hatodikban történt. Szinte sejtettem, hogy meg fogom lepni, és nem pozitív irányban, de azért ennyire feltűnően... Hihetetlen.
A tanár is észrevette az érkezőt, és leülésre intette, de a drága érkező ezt nem nagyon akarta megtenni. Viszont muszáj lesz. Magamban már előre nevettem, amikor észreveszi mibe is ült bele, mert nem hiszem, hogy észrevette még. Aztán megmozdult, leült. Egyenesen bele. Komolyan ekkora szerencsétlen? Még a két szín nem is passzolt!
Dühösen nézett rám, gondolom összerakta a képet, miszerint én rágózom, magyarul én raktam oda. Bocsánatkérés az eszemben sem volt, inkább egy aljas vigyort villantottam felé, azt sugallva, hogy ez csak a kezdet. Látszólag ideges volt, a helyében én is az lennék, de inkább nem szólt semmit. Miután nem szólt semmit, én sem szándékoztam hozzászólni, így előre fordultam, és tovább hallgattam a tanár dumálását a semmiről. Végül is, így is el tud telni egy óra. Végül is, így is el tud telni egy év.

Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Márc. 20, 2016 11:54 am
Vendég
Vendég



you passed the test

HAYDENPANDUS *-*

Örülök, hogy hoztad ezt a karaktert, mert szerintem tökéletesen átadtad. A jellemed nagyon passzolt, ahhoz, amit a sorozatban láthattunk tőle, igaz, ott nem tudni, hogy mit gondol magáról, de amit te leírt azt pont el tudom képzelni. :3
A történet rêsz is nagyon tetszett, így láthatjuk a te szemszögedből a dolgokat, és nekem olvasás közben a bublegum b*tch ment a fejemben, annyira odaillet volna Very Happy az írásod imádom, tudod, szóval nem zengek ódákat róla, i kább menj foglalózni, meg játszani *-*

Vissza az elejére Go down
 
Hayden Romero
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hayden G. Evans

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: