HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Tyrell Abe








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Márc. 21, 2016 5:19 pm

Tyrell Abe

every miracle is true... Első ránézésre egy tipikus amerikai fiatal srácnak tűnik. 175 centiméter magas, korához illően nem agyongyúrt, de sportos testalkatú, amit általában eltakarnak a divatból pár számmal nagyobb ruhák. A külsőségekre ugyanis ügyel, igyekszik minél menőbbnek tűnni, s a laza srác látszatát kelteni olyan kiegészítőkkel, mint például csuklószorítók vagy kendők karon, zsebből kilógva, homlokon, nagy szemű nyakláncok, esetleg acél karikagyűrűk ujjain, de néha sikerül olyan darabokat választania, melyek csupán az ő szemében követik ezt a vonalat, mint például a virágminták, vagy a világos, kevésbé férfias árnyalattal rendelkező pólók. Barna, enyhén hullámos haját általában félhosszúra vágva, oldalra fésülve hordja, s néha megjelennek benne szőke tincsek, melyekre ráfogja, hogy a nap szívta ki, pedig nyilvánvaló, hogy fodrász keze által kerültek bele.
Azonban hozzáértő szemek - vagy akik találkoztak apai nagyanyjával - láthatják, hogy ereiben nem csupán nyugati vér csörgedezik, ugyanis édesapja és közös felmenőik japánok. S bár nagy, mandulavágású barna szemei nem ezt árulják el, finoman ívelt orra, lágy arcvonásai, s néha egy-egy nézése rádöbbentik az embert vegyes származására.

Ha valaki tartósabb ideig mellette van, könnyen rájöhet arra, hogy roppant hamar ráun dolgokra és személyekre. Ezért a hátrahagyott személyek akár megbízhatatlan barátnak, s hűtlen szeretőnek tarthatják, pedig képes kitartani mások mellett, csupán nem akar leragadni egy olyan kapcsolatnál, melyet eleve halálraítéltnek vél. A szabadságát viszont féltve őrzi, minél nagyobb ellenállásba ütközik, ő annál nagyobb erővel próbál kitörni az őt korlátolni próbáló személy vagy erő karmaiból. Azonban, ha valaki képes lekötni figyelmét és hajlandó a kompromisszumra, annak jólétét mindig figyelembe veszi döntéseinél. Még akár a gondoskodó jelző is illik rá, hisz egyetlen szülővel, aki ráadásul a munkájába temetkezik, átvette a háztartásbeli szerepet, s már hosszú ideje az ő feladata a vásárlás, főzés, mosás, takarítás, s még a betegápolás is, hisz van olyan „szerencsés”, hogy még egy kórnak sem sikerült legyűrnie. Ő ezt az egészséges életmód áldásának tekinti, épp ezért sportol rendszeresen, étkezik kifogástalanul, s ajánlja másoknak is ezt lelkesen, néha őrületbe kergetve őket.
Szereti a tréfát, azonban az övéit inkább gyakran inkább tapintatlannak lehetne mondani, mint humorosnak; ellenben, ha az ellene irányul igazán mélyen tudja érinteni, s könnyen megsértődik, vagy kezdi el bosszún törni a fejét, ha olyan személyre orrol meg, akivel nincs szoros viszonyban. Ilyenkor néha túlzásokba esik és komolyabb bajt tud okozni, s még csak azt sem lehet mondani, hogy nem állt szándékában, azonban - sajnos legtöbbször már túl későn - miután észhez tér, próbálja helyrehozni a dolgokat. Ez a fajta szélsőségesség mindig jellemző volt rá: mikor úgy tűnik, semmi sem zavarhatja meg békéjét, elég egy apró zavar, és minden haragját rázúdítja a környezetére, majd kitombolva magát visszatér viszonylag békés "medrébe".

listen to my story...Lenyűgöző, mily módokon igyekeznek az emberek kerülni egymás figyelmét úgy, hogy közben egy szűk légtérbe vannak összezárva. Anyám erősen összpontosít a kanyargós útra, melyen haladunk, s néha elhagyja ajkait egy-egy szitokszó, mikor elsőbbséget kell adnia vagy egy nagyobb jármű kerül elé, melytől nem látja ne rendesen a terepet. A hátul ülő őskövület újra és újra feltolja orrára a rózsaszín, műanyagkeretes olvasószemüvegét minden egyes bukkanónál, s látszólag erősen összpontosít a kezében tartott egydolláros keresztrejtvényújságra, mely miatt magamban már csak azért is elismerem, mert bennem sosem volt meg a bátorság, hogy tollal álljak neki sudokut kitölteni. Én pedig közömbösen figyelem amint az út melletti fák árnyékai zavaros mintákat alkotnak sebesen bőrömre újra és újra, miközben a kocsiajtón dobolva dúdolok együtt a rádióból szóló Uptown Funkkal. Lejárt sláger, nem is a kedvencem, de fogalmam sincs, miről is beszélhetnénk most, mikor minden fontos téma lerágott csont lenne már, s újra meg újra eljutnánk arra a pontra, ahol tudjuk, teljesen felesleges minden további szó, a múlton már nem változtathatunk, a következő (remélhetőleg csupán) pár hét pedig eleve rossz kilátást nyújtanak. Apai nagyanyám, kinek létezését eddig csupán logika alapján feltételeztem, beállított hozzánk, hogy káoszt hozzon meghitt kis albérletünkbe, s valószínűleg szánt szándéka, hogy velünk temettesse el magát… de ha így halad, nem egy parcellában kap helyet, hanem egy eldugott erdőben, ahol, ha szerencsés, nem ássa ki valami megkeseredett, éhes vad.
Már majdnem a végéhez ér a szám, mikor a volánnál ülő nő vezetői tehetségét figyelembe véve felvállalja a fába csapódás kockázatát azzal, hogy a rádiót kezdi bűvölni, másik csatornát keresve.
- Nem tetszett? - töröm meg végül a „némasági fogadalmam” valószínűleg a mozdulata által kiváltott félelemből.
- Nem tudok koncentrálni - Én lennék a valaha volt legboldogabb ember, ha azt mondanám, hogy hazudik, de sajnos nem ez a helyzet. Meg sem próbálok vitába szállni vele, ahhoz túlságosan féltem az életem, inkább az utat figyelem, hogy időben szólhassak, ha esetleg elé vándorol egy fa, oszlop, esetleg egy szarvas - kisebb állat még belefér.
-…a helyi rendőrség és a környezetvédők továbbra sem tudják, ki vagy mi okozhatta az Irvine tavi halállomány tömeges pusztulását. Az elsődleges gyanúsítottak, két helyi fiatalkorú ártatlanságát a helyszínelők és a későbbi vizsgálatok is megerősítették, így a hatóságok tanácsta… - Hálásan pillantok anyámra, mikor kikapcsolja a rádiót, túl sok közöm van ehhez a hírhez, s mikor elindultunk abban reménykedtem, az út majd feledteti ahelyett, hogy újra és újra felhánytorgatja.
- Tsunamido!* - És íme, az, akinek minden vágya, hogy csak erről folyjék diskurzus, míg mindenki el nem hiszi a képtelen meséit, vagy meg nem őrülnek tőle. Igaz, ez a kettő nem zárja ki egymást, sőt, velejárója egyik a másiknak.
- Kilökhetem a kocsiból? - ajánlom fel féltve mindkettőnk lelki-, mentális és idegi épségét.
- Állj ellen a kísértésnek, én is azt teszem. Maga pedig felhagyna ezzel a fiam gyanúsítgatásával? Minden bizonyíték azt mutatja…
- És nekem hányat kell felmutatnom, hogy belássátok, igazam van? A fényképek, a szemei…
- Hiroshima
- vágja rá rögvest a jól betanult hazugságot, melyet minden egyes alkalommal elszajkózunk, ha a rólam készült bizarr fotók miatt kell magyarázkodnunk. Gyermekként Anya gyakran hurcolt el különféle orvosokhoz, hogy választ találjunk az engem körülvevő lángszerű jelenségre, mely csupán vakus felvételeken látható, mindhiába. Mivel azonban semmi rendellenességet nem találtak szervezetemben, vagy arra való jelet, hogy a „tűz” ártalmas lenne rám, inkább igyekeztünk együtt élni vele, s kerültünk az efféle rögzítési módot. Ha pedig mégis történt efféle „baleset”… nos, ekkor jött elő azzal a mesével, hogy a hiroshimai atomtámadás óta ez átlagos jelenség a családban Legalábbis azon felében, mellyel oly nagy ívben kerültük egymást. Eddig.
- Aranyom, te sem hiszed el ezt a sületlenséget. A fiú egy kitsune, ugyanúgy, mint az apja, a nagyapja és a többi felmenője volt.
- Végre valami, amiért nem én és a gyereknevelési alkalmatlanságom okolható
- Megkönnyebbülés lehet számára azok után, hányszor mondták már a „hozzáértők”, ha lógáson, verekedésen, vagy vandalizmuson kaptak, hogy nem tud akkora tekintélyt és tiszteletet kivívni magának, amivel kordában tarthatná féktelen kölykét; arról nem is beszélve, mikor mindezt megcáfolták azzal, túl sok nőies behatást kapok tőle, s lettem meleg. Az én szememben azonban ugyanolyan unfair hasonlítgatás mindkettő, nem értem, miért más személyt akarnak meglátni bennem, miért nem lehetek önmagam szabadon.
- Sosem gondoltam, hogy elrontottál bármit is, jártam már a cipődben és hidd el, olyan fiatalembert neveltél belőle, akire mindketten büszkék lehetünk - Na, szép, piszkos módszerekkel játszik az öregasszony, hizlalva mindkettőnk egóját - Ráadásul lehetne rosszabb is, ha például nogitsune lenne, mindenképp azt tanácsolnám, szabadulj meg tőle örökre.
- Bravó, egy pillanat alatt váltál a legjobb nagyszülőből a legborzasztóbbá. Kiugorhatok, hogy megkönnyítsem a dolgotok? - Kezdem felfogni, milyen az, ha a nők többségben vannak a háznál, elég egy pillanat, és máris összefognak ellened.
- Hagyd abba az önsajnáltatást, inkább figyeld a GPS-t, merre kell lekanyarodnunk. Különben is, nagyanyád azt mondta, nem ilyen rossz a helyzet, úgyhogy maradsz a helyeden.
- Tehát kezded elhinni, amit összehord? Áruló… - Eddig kölcsönösen próbáltuk önteni a lelket egymásba, mikor besokalltunk és ki akartuk tenni a szűrét otthonunkból, igyekeztünk elhitetni a másikkal, hogy az asszony nem betolakodó, aki kitúrta egyikünket - engem- az imádott szobájának ágyából a nappali kanapéjára, hanem családtag, s biztattuk egymást, hogy anyám Beacon Hillsbe való munkahelyi áthelyezése csupán jót hozhat magával. Nekem többet nem kell amiatt aggódnom, hogy összefutok azzal a másik fiatalkorú gyanúsítottal, ismét lesz szobám, ahol anyám által megfertőzött tudatommal diszkréten fantáziálhatok férfiakról, anyám reggelente akkor sem fog tudni elkésni, mikor balesetezik, hisz a mentő úgyis beviszi új munkahelyére, a kórházba, nagyanyám pedig… na jó, neki nem gondoltunk ki semmit, mivel nem terveztünk vele hosszú távra. Viszont, ha ezek ketten így folytatják vagy én leszek az első, aki távozik az új családi fészekből, vagy ők ketten közösen.
- Csupán megpillantottam az értelem aprócska villanását a sötét éterben.
- Én is így érzek
- mosolyog rá a visszapillantón keresztül, az pedig viszont. Ezt látva baljós érzés fog el, s kezdem azt hinni, hogy ezen röpke pillanat leforgása alatt természetfeletti, megbonthatatlan kapocs alakult ki a két nő között, amit én valószínűleg sosem érthetek meg - most először nem bánnám, ha tényleg átadott volna anyám valamit ebből a feminin erőből, hogy tudhassam, mikor fognak kést döfni a hátamba.
- Mindegy, csak hagyjatok ki ebből - Háború előtti hangulat lesz rajtam úrrá, melyet azonban még a kitörése előtt fel is adok. Most nincs kedvem a tomboláshoz, csupán haza akarok érni, bevágni magam mögött az ajtót, s kiélvezni a vágyott magányt.
Hátrébb döntöm az ülést, hogy kényelmesebben elhelyezkedhessek - a hátsó ülésen lévőt pedig megfoszthassam  némi helytől- s az ablak felé fordulva lehunyom szemem. Remélhetőleg hamar elnyom az álom, s kitart új otthonunkig, hogy túlélhessem ezt az utat... vagy a karambol általi halál sem tűnik most annyira vészesnek.

*Ocean és River kitsunék összefoglaló neve a japán mitológiában

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Márc. 25, 2016 12:23 am

you passed the test

Tyrell! *-*
Huhh, mit ne mondjak nagyon jó kis lapot állítottál össze nekünk. Ittam minden szavad az elejétől az utolsóig és, amint vége lett bántam, hogy nincs folytatás. Szóval, kezdjük a külsőddel. Ha nem lett volna ott a kép akkor is eltudtam volna képzelni magam előtt az arcod. Nagyon szépen körül írtad, minden benne volt ami kellett. A kiegészítők pedig + pont, mert hát ez a felem nagyon szereti őket. A jellemed is megfogott. A poénos embereket szeretjük itt Beacon Hills városában. A történeted pedig, mint mondtam levett a lábamról. Nehéz dolog Kitsunenak születni, főleg akkor, ha a Nagyi nem hagy békén ezekkel. Szívesen folytatnám a lapod olvasását, de minden jónak vége szakad egyszer, nem igaz? Futás foglalózni, és vedd birtokba a játékteret!

Vissza az elejére Go down
 
Tyrell Abe
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Amber & Tyrell

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: