HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Darius A. Krytal








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Márc. 24, 2016 9:49 pm

Darius Anubis Krytal

every miracle is true...15 éves vagyok, mégis mit vársz tőlem? Nem vagyok még égimeszelő, fejlődésben lévő szervezet vagyok, igaz kicsit jobban és gyorsabban fejlődök mint mások, mondjuk úgy van ami motiváljon. Növésben vagyok, de azt mondják hogy leszek olyan magas mint apám, és azon is dolgozom, hogy olyan izomzatom legyen. Koromhoz képest egészen sportos vagyok, és edzett. Nem riadok meg egy kis kihívástól, ha arról van szó. Szőkésbarna a hajam, de inkább barna, és sokak szerint a szüleim le sem tagadhatnak, a vonásaik visszaköszönnek bennem. Szemeim kékek. Igen, azért azok, mert rossz dolgokat tettem. Nem vagyok még olyan kifejezetten jóképű, de karakteres arcom van, elég beszédes, és jól visszatükrözni sokszor mit gondolok. Hát ez van. Majd alakul hogy milyen lesz a végső formám. Egyenlőre ennyi.

Nos, hogy kívülről milyen vagyok, már tudod, azt hogy belülről, miféle, azt inkább apámtól kérdezd meg, ő formált ilyenné amilyen vagyok. Egy fegyverré, amit bármikor bevethet. El sem tudod képzelni min mentem keresztül ezalatt a röpke tizenöt év alatt. Más, normális embernek egész életére nem jut ennyi esemény, mint nekem. Gyakorlatilag tökéletes fegyver vagyok, egy minimális érzelmekkel működő gépezet, amit két ember teremtett meg. A szüleim. Tökéletesen kezelni tudom a bennem rejlő farkast, aki legalább olyan vad, mint én vagyok. Nem vagyok túl kedves, nincsenek barátaim. Nem azért, mert olyan zárkózott lennék, egyszerűen nem szabad hogy legyenek. Mert a kapcsolat gyengeség, és a szeretet a hurok a kötél végén. Apám mondta mindig így, anyám meg egyetértett vele. A látszat ellenére nagyon kemény nő, és nem túl...anyás. Már ha ez így mond valakinek valamit. Elvették tőlem azt, amit mindenki oly sokra becsül. A gyerekkort. Az enyém nem volt vidám, kirándulásokkal és grill partikkal teli. Az enyém kemény volt, mint egy katonai kiképzés, és még annál is keményebb. Túl kellett élnem, és erősebbnek kellett lennem, minden nap a tegnapi önmagamnál. Ezt követelték meg, ezt akarták látni. Hogy harcoljak, hogy minden tőrdobásom tízpontos legyen, minden lövésem pontos. Mindig, minden körülmények között. Mások legóztak, én fegyvereket szereltem szét, majd össze, néha bekötött szemekkel is, időre. Mestere lettem a harcnak, és éles penge lettem apám kezében. Nem tudom milyen az, ha másokkal vagyok egy közegben, korombeliekkel nem értem meg magam. Én nem vagyok közéjük való, én nem megtört vagyok, hanem tönkretett.
listen to my story... Mit mondhatnék? Nekem még nincs teljes életutam, amit elmesélhetnék, és nem történtek olyan sorsfordító dolgok sem. Azaz, történt pár dolog, de azok inkább mindennaposak. A szüleim, hát róluk úgy hiszem nem kell sokat beszélnem, két céltudatos könyörtelen lény, ráadásul egy jaguár és egy vérfarkas nászának vagyok a gyümölcse. Szép kis családfa mi? Őszintén szólva, nem mondhatnám hogy várva várt gyerek lennék, anyám minden alkalommal amikor valami nem ezer százalékosra sikerül, hozzám vágja hogy bárcsak ketté tépett volna születésemkor.  Egyszerűen már lepereg rólam. Nem tette meg, akkor meg mit rágjam magam ezen? Majd egyszer biztos fogok ezen filozofálni.
Ami azt illeti a szüleim nem hagynak nekem sok időt, és gyerekkort, mert már kicsi koromtól kezdve edzettek és képeztek. Hol edzésekre járattak, hol a maguk szeszélye szerint verték belém - szó szerint - a szerintük fontos tudományokat. A túlélést, minden körülmények között, a hallgatás, verés közben és hogy férfi módra viseljek el mindent, kihúzott háttal és összeszorított fogakkal. Mindent el kellett viselnem, amit kitaláltak, és közben egyikük sem vette észre, azt a változást ami lezajlott bennem. A gyermek, aki lehetettem volna meghalt. Nem tudom hol. Talán amikor egyedül hagytak egy hétre az erdőben, egy késsel és egy öngyújtóval. Amikor meg akart ölni egy medve, mert megzavartam a nyugalmát. Amikor két napig kifeszítve kellett tűrnöm a kínokat, mert állóképességet javítottak. Vagy minden alkalommal, amikor nem kaptam egy szerető szót, egy kedves pillantást, egy apró ajándékot. Kaptam helyette sok minden mást. Verést, megaláztatást, fegyverek tömkelegét. Meg tapasztalatot, sok tapasztalatot. Egy idő után megtanultam olvasni a szüleim viselkedésében, mikor érdemes hozzájuk közelednem, és mikor kerüljem el őket messzire. Megtanultam kivédeni a szavaikat és egyszerűen leperegnek már. Ha valóban nem lennék a hasznukra, már rég nem élnék.
Van egy másik énem is. Az, amit akkor mutatok ha a házitanító jön, mert sosem jártam rendes iskolába. Olyankor a hagyományos, hétköznapi, harcművészetekért rajongó tinédzsert kell előadnom. Üres szemmel, és hamis mosolyommal megtévesztem a nőt, és magamba szívom a tudást, mindig mondja hogy jó agyam van. Persze ha tudná hogy már mikor elkezdtek trenírozni valószínűleg már szívrohamot kapott volna. Mindegy, nem érdekel az a nő, elvagyok vele ameddig muszáj, aztán ha elmegy, akkor elteszek mindent, és újra fegyveres edzést folytatok. Mert erre neveltek, gyakorlatilag egy fegyver vagyok igen. Bár ezt már biztosan mondtam. Nem vagyok rá büszke, de ez az életem, nem másíthatom meg, még nem. Ha ki akarok törni, az csak egyfelé vezethet. Az apám holttestén át. Az alfának mindent szabad. HA megölöd az alfát, te leszel az új. Még nem állok készen, és nem vagyok benne biztos hogy akarom-e. Túl nagy macera és felelősség, nem szeretem a bonyolult dolgokat. Csak... egy egészen kicsit.  Mindenesetre a játék zajlik, és én sosem veszítek benne.


Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Márc. 26, 2016 11:16 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Fiacskám! *-*
Nagyon boldog voltam amikor azt mondtad, hogy elvállalod a karaktert, mert tudtam, hogy nálad nagyon jó kezekben lesz. Imádom a karaktereidet, de ezt már tudod és nem is fényezlek agyon, mert már megtettem százszor.
A jellemed tökéletesre sikerült, szerintem anyád is így képzelte el, mint ahogy leírtad, szóval gratulálok hozzá. Faltam a szavaidat, és szívesen olvastam volna még a jellemedet, de tudom, hogy játéktéren bőven lesz rá alkalmam. A pb pedig tökéletes választás volt a karakterhez, és ez is neked köszönhető. A történeted pedig nagyon megfogott. Le sem tagadhatod, hogy kik a szüleid, mert te is olyan manipulatív dög vagy, mint apád és olyan kegyetlen, mint anyád. Nem is húzlak tovább, menj foglalózni, azután pedig játszani velük. Én kis fegyverem *-*

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Márc. 26, 2016 11:18 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Drága fiam! *-*
Már áradoztam neked egyszer, hogy tudtam én, hogy nálad lesz tökéletes kezekben a karakter, mikor a jellemed olvastam. Bell és Dalen fiát pont ilyennek képzeltem, mintha beleláttál volna az elmémbe, és "papírra" vetetted volna.*-*
User, annak ellenére, hogy én irányítom anyád karakterét, eléggé meghatódott, mikor azt részletezted miket kaphattál volna a szüleidtől, de nem kaptad meg. Nagyon szeretem a gyerekeket, így nagyon nehezen fog menni, hogy az édes pofidnak ellenálljak, de ki tudja, lehet néha nem is fog menni...Rolling Eyes Bármikor változhat a családodban a helyzet, addig pedig végezd a feladatod, tedd a szüleid büszkévé, és meg lesz a böjtje, én tudom.Wink Anyuci szeret, a maga beteg módján.*-*
Foglald le az arcod, és irány játszani.:3:

Vissza az elejére Go down
 
Darius A. Krytal
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: