• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Today at 5:44 pm
☇ Vadnyugati Krónikák

Vendég

Yesterday at 9:10 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Malia Tate










avatar



Csüt. Márc. 24, 2016 10:33 pm
Vendég
Vendég



Malia Tate

every miracle is true... Közép hosszúságú mogyoróbarna hajam van, amit hullámos tincsekben szoktam kiengedve hagyni. Gyönyörű szép, úgyszintén mogyoróbarna íriszeim vannak, amikkel bárkit eltudnék bűvölni, a tekintetem néha olyan, mintha az ember veséjéig látnék. Szeretem sminkelni magamat, de persze csak egy bizonyos határig, nem szeretném átlépni a határt. Mindig csak annyit teszek fel magamra, amennyi jól áll és ízlésesen néz ki. Ruhák terén, nos nem vagyok nagyon válogatott, a kedvenc párosításom a torna cipő-csőfarmer-egyszerű póló, de a szekrényemben megtalálhatóak elegáns öltözékek is, magassarkúak, egybe ruhák, csak ezeket nem hordom napi szinten, mert az nem teljesen én vagyok.
Szeretek zenét hallgatni, sportolni is szoktam, a futás a kedvencem, de bármit szívesen csinálok ami egy minimális időre is, de kikapcsolja az agyamat. Nehezen bízok meg teljesen másokban, tekintve, hogy olyan sok éven keresztül csak magamra számíthattam, pont emiatt is esik jól az, ha érzem azt, hogy fontos vagyok pár embernek, hogy számítok nekik. Fontosak nekem azok az emberek, akiket közel engedtem magamhoz, értük bármit megtennék, bármeddig elmennék azért, hogy megmentsem őket, hogy nekik jó legyen.
listen to my story... Jöhetnék én itt most a jó gyerekkorral, a szülőkkel és minden olyannal, amivel szokás, de inkább belecsapnék a közepébe.
Farkas vagyok, vagy nevezhető vagyok még prérifarkasnak. Utálok ez lenni, ez tehet arról, hogy a családom meghalt, elvesztettem az anyámat és a húgomat is egy éjszaka leforgása alatt. A telihold az... Teljesen elvesztettem a lényem fölött az irányítást, elvesztettem a kontrollt és átváltoztam. Én tehetek arról, hogy meghaltak azok az emberek akiket a legjobban szeretek. Farkas maradtam, nem változtam vissza, nem éreztem mást, csak a bűntudatot és a hatalmas űrt, amit a szeretteim hiánya hagyott bennem. Úgy gondoltam, hogy így könnyebb élnem, így nem fogom annyira érezni a fájdalmat. Nem tudtam senki mást okolni, csak magamat. Nem vagyok jó ember, az átváltozás előtt veszekedtem az anyámmal, rosszat kívántam nekik. Ez pedig még inkább tetézi az érzett bűntudatot amit nap, mint nap éreztem, bármit is csináltam.
Közel 8 éven keresztül éltem prérifarkasként, aztán egyszer csak rám találtak, Scott megtalált, és végül vissza változtam. Újra ember lettem. Furcsa volt és eleinte dühös is voltam Scottra amiért kényszerített arra, hogy vissza változzak, 8 év alatt úgy megszoktam a farkas életformát, hogy nehéz volt vissza szokni az emberi szokásokhoz, vissza akartam változni, de nem tudtam. Kellett egy kis idő, hogy megszokjam az újra azokat a dolgokat, amiket más emberek általánosnak gondolnak, maguktól értődőnek, nekem viszont nehéz volt, hiszen bárhogy is nézzük, a 8 év az bizony hosszú idő. Viszont mostanra egészen jól megszoktam az életemet, és valamennyire sikerült is beilleszkednem. Természetesen az én életemben is voltak fordulópontok és olyan helyzetek, amiket szívem szerint elfelejtenék, de nem tudom, mert az életem része, és együtt kell élnem velük.
Az első és legfontosabb az az anyám, mármint az igazi, szülő anyám, nyomozok utána még a mai napig is, nem sokat tudok róla, csak annyit, hogy az álneve Desert Wolf. Semmi többet nem tudok, nem sikerült kiderítenem róla többet. A legutóbbi az, amikor az Eichen-ház falain megláttam ezt a fedőnevet. Másnak talán nem ismerős, nekem viszont igen, az anyám... Neki kell lennie, de miért csinálta ezt? Egyáltalán miért van az, hogy nem akarja azt, hogy megtaláljam? Hogy tudjak róla valamit, hogy ismerhessem az igazi anyámat, akinek fel kellett volna nevelnie? Bár ezután, - ha tényleg ő volt - ha tényleg ő tette ezt ezzel az épülettel, akkor nem biztos, hogy annyira megakarom ismerni. Ezek után persze, hogy nehéz beilleszkednem a többiek közé, főleg, hogy nem mindenkivel fényes a kapcsolatom. Van egy srác, Stiles a neve, szerelmes lettem belé, szerettem őt, együtt is voltunk egy ideig, de aztán ő és Lydia elmentek egy Mexikói útra, ahol Stilesban felébredtek a lány iránt érzett érzései, és megcsókolta. Mikor Stiles elmondta először nem tudtam, hogy mit mondhatnék, hogyan reagálhatnék erre az egészre. Semmikép sem szerettem volna végleg elveszíteni őt végleg, túlságosan is megszerettem őt, barátok maradtunk a mai napig is, és habár nem mondom senkinek, de néha, mikor van időm gondolkodni az életem eme részén, akkor fáj az, hogy végül Lydiát választotta. Nem vagyok dühös vagy csalódott, csak kicsit fáj, de tudom, hogy Stiles mennyire szerette és úgy látszik szereti most is Lydiát, Stiles pedig megérdemli, hogy igazán boldog lehessen valakivel. Komolyabb kifogásom sincsen a választottjával, vele és Kiraval egészen jól kijövök, habár az előbbivel most kicsit mosoly szünet van, de tudom, hogy ha valamire szükségem van, akkor számíthatok rájuk, bizalommal fordulhatok feléjük, nekem pedig ez sokat számít. Tekintve, hogy éveken keresztül egymagam voltam, senkim sem volt, csak is magamra számíthattam.

Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Márc. 25, 2016 12:03 am
Vendég
Vendég



you passed the test


Kedves Malia *-*

Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy vártunk rád, és nagyon örülünk annak, hogy itt vagy, és ilyen kezekbe került a karakter.
Tetszett a jellemed, amit szerintem igazán jól eltaláltál. A történt részbe sem tudok belekötni nekem tetszik, ahogy felépítetted, és még az érzéseidet is lehetett érezni, az írásmódod, pedig kellemes. Nagyon szépen olvasható, nem unalmas, vagy lagymatag, szinte olvastatják magukat a szavak *-*
Foglalnod azt hiszen nem kell, szóval keress pajtikat, aztán nyomás játszani!

Vissza az elejére Go down
 
Malia Tate
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: