• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Dahlia Roux;; Queen of the madness










avatar



Pént. Márc. 25, 2016 1:17 am
Vendég
Vendég



Dahlia Roux
I'm not crazy. My reality is just different from yours.

● becenév: Lia
● születési hely, dátum: 1997. nov. 23. - Itália; Lignano
● kor: 18
● faj: Vérjaguár
● nemi identitás: Hetero
● play by: Lindsey Morgan
● karakterfajta: jelen

Laura ● 18 ● nope ● 6 years
you're still have all of me

Üres, barna, már-már élettelen szemek merednek a cella üvegén túlra. A semmit bámulva, néznek csupán, de nem látnak. S, ha netán mégis érzékelik a mozgást, annak jelét sem adják. Nem pislognak, nem csillan fel bennük az érdeklősé apró szikrája sem, csak tompák, fénytelenek maradnak. Hosszú, hullámos, barna hajkoronával keretezett, szép arcának többi vonása sem árulkodik semmi érzelemről, semmiféle futó gondolatról. Hibátlan, sima bőrén egyetlen rándulás sem jelzi, hogy észrevenne ő bármit is. Olyan, mintha semmit sem érzékelne, mintha örökké csak nyugodt lenne, mintha fejben és lélekben már nem lenne jelen, hanem valahol messze, nagyon messze kalandozna hullámzó gondolatainak tengerén. Pedig ő nagyon is érzékel, csak éppen rég megtanulta már, hogyan rekessze elméjén kívülre a világot, s ő hogyan zárkózzon belülre, oda, ahol csak ő van és senki más nem juthat be.
Az orvosai úgy gondolják, teljesen katatón állapotba került. Ellenkezés nélkül tűri, bármit is tegyenek vele. Ha cellájába lépnek, edzett, nőies testét, könnyűszerrel mozgathatják, mint a bábot, amit zsinóron rángatnak; odébb is dobhatják, akár csak egy ócska rongybabát, amivel már senki sem játszik. Új ruhákba is öltöztethetik, mint valami barbi babát, de ettől ő még mindig ugyanaz a személy marad, hiába a fáradozás, a módosított csomagolás.
Itt mindenki úgy tudja, hogy ő egyszerűen csak egy skizofréniás. Egy bomlott elme, kusza gondolatokkal, képekkel és illúziókkal. Úgy vélik selejtes, mint a többi, kiket bezárnak eme hegyi kőrissel átitatott falak. De ő nem csupán ennyi. Ő több, mint egy tébolyodott, félresiklott elme. Az ő értelme benne van, mélyen pislákol és egyre csak növekszik benne. Gomolygó, össze-vissza gondolatai között, az értelem aranyfonala csomósodik a középpontban, s annak szerteágazó szálai, vékony hálóként fogják közre a többi sötét, értelmetlen kuszaságot.
Ha beszélne - mert most egy szót sem ejt ki húsos ajkain -, látszólag összefüggéstelen szavai és értelmetlennek tűnő mondatai mögött, jól elrejtve megmutatkozna  elvont elméjének mély zsenialitása és hatalmas igazsága.
Ugye, mit számít egy kis elmezavar, ha mindez egy briliáns elmét takar? A tompa tekintet, a katatón viselkedés...? Honnan tudod, hogy nem csak egy elterelés, s nem te magad vagy-e a bábu, akit elméjével győzött le az, kit te magad kihasználhatónak tartasz? Honnan tudod, hogy te nem vagy-e épp olyan őrült, mint akit annak tartasz, s nem te vagy-e, akinek fejében túl nagy a katyvasz? Ki dönti el, hogy mi az, mit őrültnek nevezünk, hogy nem te vagy-e éppen, akit ezzel megbélyegzünk?

when i was younger...

A mágneskártyát a leolvasóhoz érintve, könnyedén siklott félre a zár, feltárva a cella ajtaját. A férfi, aki átlépett rajta nagy volt. Termetes. Minden tekintetben. Nagyjából olyan lehetett, mint Hagrid a Harry Potterből, csak mondjuk kevésbé olyan szőrös. Már ami a fejét illeti. Ugyanis nem hogy szakáll, de haj is alig volt egyre jobban kopaszodó fején. Mohón csillanó szemmel nézte a sarokban kuporgó lányt, kinek tekintete átnézett a szobán, átnézett a pasason is, egyenesen a semmibe, mintha oda sem figyelne semmire. Hagrid felemelte kezét, megvakarta kopasz feje búbját - hát ezért hullott ki abból a foltból a haja? - és hümmögve a lány elé lépett. Leguggolt előtte. Virsli nagyságú ujjaival keményen ragadta meg a lány állkapcsát, a némaságban szinte hallani lehetett fogainak koccanását, csontjainak halk nyögését. Kényszerítette őt, hogy üveges szemeivel csakis őrá figyeljen.
A lány ránézett. Semmit mondó, tompa tekintetében nem pislákolt az égvilágon semmi. Ha gondolt is valamire - már pedig gondolt ő, mindig gondolt valamire -, akkor a férfi arról egyáltalán nem tudhatott. Ő csak pont olyannak látta a lányt, aminek mindenki más. Megtörtnek, elveszettnek, épphogy csak nem halottnak.
Eleresztette a lányt, hogy aztán felegyenesedjen, s lehajolva a lányért, a vállára dobja. Könnyedén emelte fel a törékeny testet. A lány nem ellenkezett, mint ahogy soha máskor sem tette. Úgy lógott a hegyomlás jobb vállán, mintha valami új fajta boa lenne. Jaguár boa, mostanában nagyon divatos.
A lány meredten nézett lefelé, a férfi hátát látta, a lábait, és a padlót. Figyelte milyen ütemben lépked, próbálta követni az útvonalat, amerre mentek. Fejben jól ismerte már az Eichen ház minden négyzetméterét. Tizenegy évet töltött ezek között a falak között, gyerekkora nagy részét egy asztalhoz kötözve élte le, miközben az orvosok turkáltak a fejében, s bár ez már javában jobb volt, mint  amit az apja művelt vele, mégis inkább élt volna a nővére mellett, mint abban a koszos cellában, ahol az életnek nincsen semmi értelme. Hiányzott neki Bell, hiányzott a mosolya, ami régen is azt üzente minden rendben lesz. Hiányzott neki az a mosoly, ami tartotta benne a lelket. Már nem volt mit tartani, időről időre, mindent elvesztett, nem csak az eszét. Talán ezért hiányolta a szadista beteg apját is. Látni akarta, hogy még utoljára arcon köphesse, hogy még utoljára belevésse karmait, hogy saját kezűleg ontsa életét. Dahlia... szinte hallotta, ahogy az apja a nevét mondja, a gyomra liftezni kezdett az undortól - na meg attól, hogy a behemót a vállán cipelte -, de főként az emléktől, amit az apja jelentett a számára. Gyűlölte őt teljes szívéből. De nem azért, amit vele tett, hanem azért, amit a nővérének kellett elviselnie. Még emlékezett rá, hogy mennyit bántalmazta őket, hogy főleg Bellt mennyit bántotta, főleg olyankor, amikor csak őt próbálta megvédeni. Bele sem mert gondolni mit tett vele azóta, hogy őt ide bezárták. Az évek alatt megmaradt épp gondolatai másról sem szóltak csak az édes bosszúról. Nincs is mi jobban tiszta gondolkozásra késztetne egy beteg elmét a mérhetetlenül véres bosszúhadjárat üde ötleténél.
Idők közben Hagrid lelassított, lassú mackós léptei egyszerre abbamaradtak, Dahlia pedig előre omló hosszú hajzuhatagát szétválasztva felfedezte, hogy az Eichen előcsarnokába kerültek. Látta a kaput, ami szabadsághoz vezetett, látta azon túl az őröket is, akik fényes nappal mást sem tettek, csak henyéltek.
Pillanatokig csak áhítattal nézte a kaput, aztán elméjében őrült szikra pattant, lángra lobbantott valamit a lányban, s életre hívta a benne szunnyadó fenevadat.
A másodpercek gyorsan peregtek, az idő Lia számára mégis lassúvá vált, míg ő maga villámsebességgel mozgott a többiek között.
Lendületet vett a férfi vállán, kieresztette karmait, amit egyenest a férfi hátába mélyesztett. A férfi felordított, Lia pedig előre csúszott, le a férfi hátán, végig szántva a húsát. Szövetek fájdalmas szakadásánál már csak ordítása bizonyult gyönyörűbbnek. A földre került. Gyorsan feltápászkodott és még mielőtt bárkinek feltűnt volna a férfi fájdalmas nyöszörgése és artikulálatlan kiabálása, futni kezdett. Kirontott a kapun, elszaladt az őrök mellett - akik egyébként hirtelen vigyázzba vágták magukat, azonnal a lány után iramodtak - és átugrotta a kerítést. Földre érkezett a túloldalon. Elhátrált a faltól és még egyszer utoljára megnézte magának az intézményt, ahol ennyi éven keresztül raboskodott. Hallotta az őrök kiabálását, közeledésüket, tudta, hogy mennie kellene, de nem bírta elszakítani a szemét az Eichen ház kísérteties épületéről. Az jutott eszébe, hogy talán fel kellett volna gyújtania, hogy vissza kellene mennie és véres bosszút állnia rajtuk is. Talán majd egyszer. Annak is eljön majd a maga ideje. De előbb... menekülnie kell innen.
A kapu megnyikordult, ahogy az őrök egy-két tagja nekinyomódtak. Lia diadalittasan nézett rájuk, egy elegáns mozdulattal feléjük tartotta jobb kezét és beintett a kiabáló férfiaknak. Azzal hátat fordított nekik és amilyen gyorsan csak tudott, elrohant. Mindegy volt neki, hogy hová megy, hogy mi lesz vele ez után. Csak el akart tűnni. Csak egyszer, egyetlen egyszer biztonságban akart lenni.  
Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Márc. 26, 2016 10:51 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Egyetlen, megmásíthatatlan Vérem! *-* Szottyongat
Már nagyon régóta csalogatlak ide hozzánk, de megértem, hogy csak most tudtál jönni, még hamarabb is, mint megbeszéltük. Szeretem, ha egy oldalon vagy velem, mert egyszerűen csak jobban tetszik a közeg így.*-* Az pedig pluszpont, hogy a húgomat hoztad, így tudom, hogy nálad lesz tökéletes kezekben.Szottyongat
Térjünk a lapodra... Már megint hoztad a formád. Olyan szépen fogalmazol, imádom ahogy bánsz a szavakkal, annyira profin végzed, mintha egy könyvet olvasnék. Tegnap már mondtam is, hogy bár én így tudnék írni, de kárpótlásul legalább a tiédet olvasgathatom majd.*-* Dahlia elég rejtélyes karakter volt még előttem is, de már látom, hogy nagyon jól megleszünk a játéktéren is.Twisted Evil Fényezzelek még, vagy tudsz mindent? Szerintem a második.Razz
Eredj játszani, mert a pb-det már lefoglaltam neked.:3 Szottyongat

Vissza az elejére Go down
 
Dahlia Roux;; Queen of the madness
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Küldetés] Blackriver kúria (madness edition)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: