• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Jimmy McAleese










avatar



Pént. Márc. 25, 2016 4:19 pm
Vendég
Vendég



Jimothy McAleese
Damned if I do, damned if I don't

● becenév: Jimmy
● születési hely, dátum: Írország, 1995. 04. 09.
● kor: Húsz
● faj: Prérifarkas
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Nathaniel Buzolic
● karakterfajta: Jelen

Lucifer ● 18+ ● I'm alone ● 6 év
you're still have all of me

Biztos ismeritek azt a mesét, mikor a prérifarkas mindig rohangál az után a hülye madár után, hogy megegye. Na, pontosan ugyanolyan szerencsétlennek érzem magam én is, mint az az idióta farkas - legalább ezt van okom ráfogni a fajomra. Ha épp felgyulladt valami, rablás történt, gyilkosság, vagy bármi ehhez hasonló tragikus esemény, én mindig ott vagyok. Vagy az én kezem is benne van a dologban, vagy épp rosszkor vagyok rossz helyen, és én jövök ki rosszul a helyzetből. Hajlamos vagyok nekimenni dolgoknak, vagy egyszerűen csak megbotlani a saját lábamban. Mániám fogdosni a dolgokat, vagy épp megnyalni őket – ne kérdezzétek. Ha valami állatságról van szó, én mindig benne vagyok, sőt az esetek nagy részében én vagyok az értelmi szerző. Szokásom akarva-akaratlanul is bajt kreálni, aztán amolyan „itt sem voltam” típusú póker arccal elsétálni. Általában vakmerő vagyok, aminek szinte sosincs jó vége, de legalább mindig van valami érdekes történetem, amiről mesélhetek másoknak.
Az idétlen viselkedésem ellenére tudok komoly dolgokról is beszélni másokkal, de hajlamos vagyok viccet csinálni mindenből, amit sosem néznek jó szemmel. Nem értem, miért baj, ha próbálom oldani a feszültséget…
Bármivel, vagy bárkivel találom szemben magam, bármilyen problémába is keveredek, sosem kérek segítséget. Makacs vagyok, és inkább megbirkózom én magam a dolgokkal, vagy épp másokkal, de képtelen lennék beismerni, hogy esetleg segítségre szorulok. A bátorságom és a hősködésem ellenére azonban a kötött pulóverekkel ki lehetne kergetni a világból. De most komolyan… mennyire para egy kötött pulóver. Ijesztő.
Elsőre talán lököttnek tűnhetek, de nem szeretem túl komolyan venni magam, főleg amiért valójában egy lelki roncs vagyok. Talán ezekkel a tulajdonságaimmal próbálom kompenzálni.
A külső adottságaim miatt gyakran keveredek lányok társaságába, akik valamiért „aranyosnak” tartják a stílusomat, de közben alig figyelnek arra, amit mondok. Pontosan nem tudom, mi terelheti el a figyelmüket, mert nincs semmi különleges a 180 centimben, vagy a csokoládébarna íriszeimben. A hajammal is annyit foglalkozom csak reggelente, hogy kétszer beletúrok elől, és számomra már tökéletes is. Bár a nőket valószínűleg sosem fogom megérteni...

when i was younger...

Máig nem tudom megmagyarázni, mi volt az oka annak, hogy pont Beacon Hillsbe vezetett az utam, de valamiért ebbe a városba keveredtem, és van egy olyan érzésem, hogy ez az a hely, ahova valójában tartozom. Még akkor is, ha ilyen idióta neve van. Az egyetlen dolog, amitől leginkább tartok az az, hogy a költözésem ideje egybe esik egy teliholddal, és magam sem tudom, hogy fogom kezelni egy teljesen új helyen. Nem ismerek senkit, ahogy a környéket sem. Nem lenne előnyös, ha a negyedik itt töltött éjszakámon levadásznám a fél várost, amiért nem tudok uralkodni magamon.
Az egész napos feszültségemet és idegességemet nem is tudnám levezetni másképp, mint alkohollal. Mondjuk tudatmódosítóként sok hatása nincs rám, ettől függetlenül mindig abban reménykedem, hogy megnyugtat. És ha sikerül sokáig mondogatnom magamnak, hogy „be fogok rúgni, be fogok rúgni”, akkor komolyan részegnek is érzem magam pár pohár rövid után.
Frusztráltan léptem be az egyik belvárosi kocsmába, bár első körbepillantás után legszívesebben megfordultam volna és rohantam volna ki az ajtón, mivel rossz arcok közé keveredtem. Tele volt a hely harmincas, negyvenes, talán még ötvenes faszikkal is, akik valószínűleg a börtönből szabadultak. Olyan volt az egész, mint egy sittes találkozó. Tuti, elfelejtették kitenni a szalagot, amin az áll, hogy „Gratulálok, kiengedtek!”. Ráadásul úgy néztek rám, mintha valami földönkívüli lennék, aki el akarja rabolni őket, vagy ilyesmi. Hangosan nyeltem egyet, miközben lassú léptekkel elindultam a pult felé. Alig mertem mozgatni a fejemet, épp csak annyira fordítottam el néha, hogy körbepillanthassak még egyszer az embereken. Nem lehetek ennyire szerencsétlen, hogy a legrosszabb helyeket fogom ki folyton.
Lehuppantam ez egyik bárszékre, és próbáltam annyira meghúzni magam, amennyire csak tudtam, mikor odalépett elém a pultos, feltéve a kérdést, hogy „mit akarok inni”. Én meg szokás szerint valami jobb fajta whisky-t rendeltem, aztán jött egy kijelentés, amire nem számítottam:
- Mutasd a személyidet, kölyök – tette hozzá az utolsó szót egy kisebb hatásszünet után, miközben végig a szemeimet nézte, ami miatt legszívesebben elástam volna magam ott helyben a padló alá ijedtemben. Bár így utólag visszagondolva ennek biztos, hogy az egyik üvegszeme volt az oka.
- A személyimet? – Kérdeztem vissza, mint valami idióta, aki nem ért angolul. Persze a pultos csak unott arccal bólintott.
- Hát az a helyzet, hogy… hé, belegondoltál már, hogy egy tál kebab árán mennyi májkrémet lehetne venni a boltokban? – Vontam fel kérdésem közben a szemöldököm, és komolyan elhittem, hogy ezzel sikerül majd kicsit terelnem a témát a személyi ügyről, és megkapom azt a nyomorult italt „nesze, itt van, csak fogd már be” alapon. A fickó azonban ugyanolyan fapofával bámult rám, én meg kicsit húzva a számat a pultra pillantottam és lemondtam róla, hogy ma még inni fogok itt bármi alkoholosat.
- Oké… egy epres löttyöt kérek – sóhajtottam megadóan, miközben lehajtottam a fejem, hátha elérek nála valami sajnálatot. Félszemmel fel-felpillantottam rá szomorúan, és figyeltem, ahogy átfordul az italok felé, levesz egy poharat és tölt nekem valamit. Legközelebb már csak akkor néztem fel normálisan, mikor lerakta elém a poharat, aminek az alja koppant a fán. Ráncolt homlokkal néztem a narancssárga italt, aminek a felszíne még kicsit zavaros volt az ütközés miatt. Résnyire nyitottam a számat, ahogy felháborodva néztem fel a férfira.
- Mi ez?
- Multivitamin – mosolyodott el, miközben a pohárra mutatott.
- Én nem ezt kértem – szűkítettem a szemeim, hátha végre befejezi a szórakozást. Azonban válasz helyett ismét csak egy semmitmondó, rideg arckifejezést kaptam. Jobbnak láttam, ha jó gyerek módjára magam elé veszem a poharat és elkezdtem inni a szívószálon keresztül, amit még út közben beleejtett, azonban ivás közben továbbra is morcos tekintettel figyeltem rá, hogy érezze, mennyire utálom már most.
- Hogy hívnak kölyök? – támaszkodott meg nyújtott könyökkel a pulton velem szemben figyelmen kívül hagyva az összes többi vendéget.
- Jimmy vagyok – néztem fel rá a poharamról.
- Ó, James! –Kicsit megemelte a hangját, miközben elmosolyodott. – Csodálkozom, hogy a te generációdban még adnak ilyen nevet a szülők a gyerekeiknek. Manapság furcsábbnál furcsább neveket találnak ki.
- Hát… valójában Jimothy vagyok. Jimothy McAleese – válaszoltam kissé nehézkesen. Azt hiszem, nem kell megmagyaráznom, hogy miért…
A velem szemben álló férfinek eltűnt a mosoly az arcáról, ezzel párhuzamban pedig megemelte a szemöldökeit, s valamiféle együttérzést véltem felfedezni a vonásaiban. Mintha csak részvétnyilvánításra készülne. – Soha életemben nem hallottam még ennél idiótább nevet – ingatta a fejét egy sóhaj kíséretében. – Hogy vagy képes ezzel együtt élni? A kutyámat sem lennék képes egy ilyen névvel kínozni. Szegény kölyök, biztos sokat csesztettek a játszótéren… - Ezek után pedig jobbnak látta, ha itt le is zárja a név témát, helyette inkább elkezdi törölgetni a pultot. Abban a pillanatban lett elegem és késztetést éreztem rá, hogy szép szavakkal illessem az anyukáját. – Legalább már tudom, miért van ilyen akcentusod – szólt még vissza a vezetéknevemre célozva.
- A pofám leszakad! Probléma, hogy ír vagyok? – Kissé rámordulva tettem fel a kérdést, megemelve a hangom, mert kezdett felbosszantani a lenéző megjegyzéseivel, meg a közelgő telihold sem segített túl sokat a lelki nyugalmamnak.
- Nyugi kölyök – villantott rám még egy mosolyt, majd hátat fordított nekem és folytatta a munkáját.
- Hülye amerikaiak – motyogtam inkább magamnak, majd lehúztam a maradék multivitaminomat a poharamból, letettem a pultra az árát, majd leugrottam a bárszékről magam mögött hagyva a kocsmát, hogy félrevonulhassak, amíg még teljesen önmagam vagyok.
Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Márc. 25, 2016 6:38 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


TATUS *-*
Elsősorban nagyon, de nagyon örülök annak, hogy végre megérkeztél, bár még nincs ÉRETSÉGI szezon, de nem baj, majd ha letudtad az ÉRETSÉGIT akkor jobb lesz, hidd el nekem. Tudod én támogatlak az ÉRETSÉGIBEN. Na, de térjünk át a lapodra :3: Ezt még nem mondtam neked, de imádom a játékaidat, imádom, ahogyan a szavakkal bánsz. De ezt nem akarom, hogy megtudd, mert a végén még elbízod magad és az nem lenne jó. Nekem nagyon tetszik a jellemed, szeretem a vicces figurákat, az én falkámban is van egy, de ő mellé idegesítő is. Te ne legyél az. A történet részen pedig fogtam a hasam a nevetéstél, Jimothy. Ez a név XDDD. Figyelj, az egyik pofimnak van egy bárja, és ha ennyire szereted a multivitaminos innivalókat, akkor szólj és adok neked egy üveggel ingyen. Tökéletes volt ez a lap. Remélem ilyen jó lesz az ÉRETSÉGID is. Futás foglalózni, és játssz *-*

Vissza az elejére Go down
 
Jimmy McAleese
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: