• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Selena Gomez


Vas. Szept. 17, 2017 4:04 pm
☇ Once upon a time... Kai & Ave


Szomb. Szept. 16, 2017 5:15 pm
☇ Colors Of Seattle

Vendég

Szomb. Szept. 16, 2017 4:13 pm
☇ Nem vagyok itt!


Szomb. Szept. 16, 2017 3:15 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Jimothy & Malia






 :: Játékok




avatar



Pént. Márc. 25, 2016 8:49 pm
Vendég
Vendég





Jimothy & Malia
...






Miért van az, hogy mostanában semmi sem jön össze? Először a mexikói út ahol Stiles megcsókolja Lydiat, aztán a büntetés a suliban... Kit akarok áltatni? A csók zavar a legjobban. Nem mutatom ki a külvilágnak és a barátaimnak sem mondom el, főleg nem Lydiának azt, hogy zavar, hogy a srác akibe szerelmes vagyok, aki az első ember akit olyan hosszú idő után magamhoz engedtem, megcsókolta azt a lányt akit gimis koruk óta szeret, akibe mindig is szerelmes volt. Igen, azt hiszem ez fáj a legjobban, de a lelki szemeim előtt csak az van, hogy az a legfontosabb, hogy Stiles boldog legyen, semmi más. Nem számít az én boldogságom, a lényeg, hogy a körülöttem lévők is boldogok legyenek. Mivel Lydia és Stiles is a barátom ezért örülök nekik, csak néha-néha magamban össze török picit, de esténként újra felépítem a lelkem darabjait és újult erővel kezdem a másnapot, várva az újabb és újabb kihívásokat. A suliban már egészen jól beilleszkedtem, csak a matek az ami eléggé megnehezíti az életemet, egyszerűen nem értem az egészet, nem látom egyes dolgokban az össze függést, amit mondjuk más egyből megért.
A másik nehéz dolog még az életemben az a vezetés. Egyszerűen bárhogyan is próbálkozok, nem megy nekem. Mintha a világ össze esküdött volna ellenem, az anyám, aztán Stiles, a suli és még a vezetés is. Semmi sem jó az életemben, mintha nem érdemelném meg az emberi életet. Prérifarkasként nem voltak ilyen gondjaim. Magam voltam, magamra számíthattam csak is kizárólag, de nem voltak fájdalmaim a baleseten kívül, nem kellett a sulival foglalkoznom vagy éppen a vezetéssel. Néha túlságosan is meglátszik az, hogy 8 éven keresztül farkasként éltem, nehéz vissza szokni, főleg, hogy rengeteg minden történt, és, hogy Beacon Hillsben csöppet sem fenékig tejfel az élet, de a természetfeletti problémákkal nem szeretek annyira foglalkozni, inkább csak a hétköznapi emberi életemmel próbálok meg törődni, mintha normális ember lennék.
Beacon Hills belvárosában vezetek, az egyik úton ami nem olyan forgalmas, így kisebb az esélye annak, hogy balesetet fogok okozni.
A táskám leesik az ülés elé, így mielőtt lehajolok körbe nézek, nehogy valakinek neki menjek, de nem látok senkit, így hát bátran lehajolok érte, majd mikor vissza térek a helyembe, rémülten látok meg egy embert a zebrán és a piros lámpát ami rám vonatkozik. Nem tudok olyan hamar lassítani és neki megyek. Rögtön leállítom a kocsit és gyorsan a férfihoz sietek.
- Jézusom, jól van? - guggolok le mellé és tekintetemmel fürkészem őt.

kezdőnek remélem jó lesz | we don't have to dance | xxx

Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Márc. 25, 2016 10:08 pm
Vendég
Vendég





Malia & Jimmy
Maybe it's not my day...






Nem töltöttem még sok időt a városban, de az alatt a pár nap alatt többször sikerült bajba keverednem, mint az elmúlt egy évben összesen. Mintha kétszer olyan erősen vonzanám be a rossz karmát, mint általában. Magam mögött hagyva Írországot sikerült lezárnom a múltamat a családommal, mégis ugyanolyan szarul érzem magam, mint eddig. Teljesen más a város. Például nem adják ki a piát, és szigorúan betartják a korhatárra vonatkozó törvényeket. Honnan fogok én mindig keríteni egy felnőttet? Emellett pedig feltűnt, hogy a tinik rohangálnak jobbra-balra, hogy megoldjanak olyan problémákat, amiket talán a rendőröknek kellene. Valami nem stimmelt nekem a várossal, és muszáj volt kiderítenem. Elvégre én is könnyebben indulok egy biztos pontból, hogyha már tisztában vagyok jó néhány dologgal. Így sem lesz egyszerű vérfarkasként beilleszkedni. Utálok titkolózni, és félek, hogy nem is nagyon fog sikerülni, de bízom benne, hogy a megérzéseim nem csalnak, és okkal jöttem pont ide, Beacon Hills-be.
Mindig is tudtam, hogy üldöz a balszerencsém, amitől sosem tudok megszabadulni. Sőt, már arra is gondoltam, hogy talán megátkoztak. Minden megtörtént velem, ami egy emberrel megtörténhet az élete során, de azért azt már túlzásnak tartom, hogy fényes nappal kerüljek egy autó elé. Szinte fel sem fogtam, mi történik. Ahogy oldalra fordítottam a fejem, fél pillanatra szemben találtam magam két fényszóróval, aztán már csak arra emlékszem, hogy a földön fekszem, és egy lány hangját hallom tompán. Valószínűleg bekábultam pár pillanatra, de ahogy megláttam a nap vakító fényét, megnyugodtam, hogy még élek. Sokféleképp elképzeltem már a halálomat, de az nem volt köztük, hogy kocsi elé vetem magam. Nem mintha én lettem volna a hibás…
- Te jó ég… - óvatosan végigtapogattam magam, hogy minden testrészem a helyén van-e, aztán óvatosan felültem. – Aucs. Nem tudom mim, de fáj. Nyilván ilyen érzés, ha elütnek – nyöszörögtem. Ezeket inkább magamnak mondtam, hiszen szinte fel sem tűnt, hogy mellettem van valaki.
Éreztem, hogy a bal alkarom ég, s amikor ránéztem, csak akkor fogtam fel, hogy sikerült egy szép horzsolást szereznem, meg pár kék-lila foltot. Óvatosan az arcomhoz nyúltam, ahol úgy éreztem, szintén sikerült szereznem egy jó nagy sebet, ami ráadásul még vérzett is – legalábbis az ujjaimra került vér ezt jelezte, mikor elhúztam a kezem az arcomtól.
- Mindjárt elájulok – motyogtam magamnak. Bár nem volt gondom soha a vér látványával, de egy fokkal másabb, mikor a sajátomat látom. Ráadásul a gyomrom is kavargott, és attól tartottam, hogy bármelyik percben kidobhatom a taccsot.
Végül vettem egy mély levegőt és a mellettem guggoló lányra néztem, miközben magamra erőltettem egy kisebb mosolyt.
- Minden rendben. Egy túlélő vagyok, de komolyan. – Ennél többet viszont nem tudtam mondani, de reméltem, hogy legalább ezzel sikerül valamennyire megnyugtatnom, és érzékeli azt is a hangnememből, hogy nem szándékozom rendőrt hívni.


Lesz ez még jobb is | Miss Jackson | 443

Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Márc. 26, 2016 1:37 pm
Vendég
Vendég



Jimothy • Malia

Nem hiszem el, hogy ilyen béna vagyok. Miért van az, hogy bármennyire is igyekszek jó lenni valamiben, annál rosszabb vagyok? Szó szerint egy dolgot sem tudok mondani ami nekem sikerült volna az életemben. A családomat megöltem, közel 8 éven keresztül egyedül éltem prérifarkasként, a barátom megcsalt. Esküszöm kezdem azt hinni, hogy valami komoly bajom van, vagy csak a sors nem akarja azt, hogy boldog életet éljek. Bármelyikről is legyen szó, kezd elegem lenni belőle. Még az a szerencse, hogy a férfinek nem lett komolyabb baja, megúszta egy-két horzsolással és egy nagyobb sebbel. Nem tudom mit csináltam volna, ha komolyabb kárt teszek benne.
Tekintetemmel követem a mozdulatait, és vele együtt én is nézem a sebeit. Külsőleg nincsen komolyabb baja, reménykedek benne, hogy jókora alvás és sok nap pihenés után jobban lesz, mert tényleg nem akartam balesetet okozni. Mondjuk lehet nem a városban kéne gyakorolnom a vezetést, még akkor sem, ha nem ez a legforgalmasabb út, de erre is járkálnak emberek, és tessék, az első adandó alkalommal elütők valakit. Lehet inkább maradok annál, hogy megkérek valakit, hogy fuvarozzon suliba és oda, ahova menni szeretnék. Bár azt sem csinálhatnám sokáig, mert megunnák. 18 vagyok, ideje lenne már rendesen megtanulnom vezetni, de nem tudok mit tenni, farkasként nem volt szükségem autóra és vezetői képességekre.
Felállok mellőle, majd a kocsimhoz sietek, a táskámból kiveszek egy üveg vizet, majd vissza megyek hozzá és felé nyújtom az üveget.
- Igyál belőle, talán a víztől jobban leszel. - mondom és a hangomban fellelhető az aggodalom, látszik rajtam, hogy aggódok érte, viszont egy cseppet megnyugtat a hangja amikor rám néz, nem gondolom úgy, hogy hívná a rendőröket.
kövi jobb lesz • xxx



Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Márc. 26, 2016 3:56 pm
Vendég
Vendég





Malia & Jimmy
Maybe it's not my day...






Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki, hogy mindig velem történjenek meg az efféle dolgok, de komolyan csodálkozom rajta, hogy még mindig élek. Úgy tűnik, bármennyire is vagyok szerencsétlen, mindig megúszom a baleseteket pár karcolással. Ettől függetlenül kénytelen leszek megfogadni, hogy ezentúl, ha zebrához érek, akkor is kétszer körbenézek az úton, hátha legközelebb egy traktor elé keveredek, vagy rosszabb. Kezdem azt hinni, hogy apámnak igaza volt velem kapcsolatban, és nem csak magamra vagyok veszélyes, hanem másokra is. Bár ez az eset most nem teljesen ezt bizonyítja, de például a múltkori fegyveres akcióm igen. Nem is értem, hogy lehetett annyira ostoba az a fickó, hogy a kezembe adott egy pisztolyt. Életemben nem használtam még ilyesmit, de azt hiszem, legközelebb kétszer meggondolja, kit próbál megtanítani lőni, azok után, hogy sikerült egy golyót eresztenem a lábfejébe.
Ha úgy vesszük, ebben az esetben még büszke is voltam magamra, mert nem okoztam közúti balesetet – mert már erre is volt példa -, viszont a balszerencse most sem került el. Tipikus én.
Kellett pár perc, hogy teljesen feleszméljek, és kitisztuljon előttem a kép. Figyeltem, ahogy a lány a kocsijához szalad, majd visszajön egy üveg vízzel.
- Tényleg jól vagyok – néztem fel rá. – De azért köszönöm – halványan elmosolyodtam az aggodalmas arckifejezésére, aztán lassan felálltam a földről.
Az autóhoz sétáltam és kissé lehajolva néztem át az elejét, majd a motorháztetőt is és egy elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy legalább a kocsinak nem lett haja. Felegyenesedve ismét a lányra néztem.
- Rád férne egy kis oktatás vezetés terén, mielőtt valakit halálra gázolsz. Hogy adtak egyáltalán jogosítványt a kezedbe? – Kérdeztem kissé nevetve, hiszen nem igazán gondoltam komolyan a dolgokat, amiket mondtam. – Komolyra véve a dolgot; jobb, ha inkább az útra figyelsz, mert a gyalogosok már csak ilyenek. Mindenhol csak úgy felbukkannak a semmiből és mennek, mint a homály nem figyelve semmire – mosolyogtam rá.
Próbáltam kicsit lazábbra venni a dolgot, hogy ne érezze magát annyira rosszul a történtek miatt. Amúgy is olyan vagyok, mint egy macska. Kilenc életem van – de azért nem kísérleteznék egy nagyobb balesettel. Így sem voltam benne biztos, hogy nincs belső sérülésem vagy ilyesmi, az orvosokat pedig ki nem állhatom, úgyhogy úgy döntöttem, inkább kivárom a végét. Meghalni csak nem fogok egy kis ütközéstől.
- Egyébként Jimmy vagyok. Ha esetleg máskor összefutnánk a városban, akkor ne csak „a srác legyek, akit elütöttél”.


Remélem tetszik :3 | Miss Jackson | 362

Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Márc. 27, 2016 9:29 pm
Vendég
Vendég



Jimothy • Malia

Külsőre tényleg nincs baja a srácnak, egy-két horzsolással szerencsére tényleg megúszta ezt az egész össze találkozást a kocsimmal. Ha komolyabb baja esett volna neki a horzsolásokon kívül, akkor nem tudom mit csináltam volna. Hívhattam volna a mentőket, aztán a kórházban pedig megkérdezték volna tőlem, hogy még is hogyan történt a baleset, ott pedig nem hazudhattam volna, el kellett volna mondanom nekik az igazat, akkor meg a rendőrség is - gondolom - bele lett volna vonva, onnan meg folytatódott volna ez az egész amiből én jöttem volna ki rosszul. Szóval igen, örülök, hogy nem lett komolyabb baja. Legalábbis az állítása szerint nincsen semmi baja, remélem ez így is van.
- Örülök, hogy nincs komolyabb bajod. Tényleg nem akartalak elgázolni, véletlen volt az egész. - mentegetőzök, de azért kezdek már megnyugodni, amikor látom, hogy viszonylag lazán kezeli a kialakult helyzetet, és tényleg nem látszik úgy, mintha valami nagy baja lenne.
Erőltetetten elnevetem magamat, amikor azt mondja, hogy rám férne egy kis tanulás vezetés terén, és hogy nekem hogyan van jogsim. - Gondoltam itt tudok kicsit gyakorolni, mert nem jár erre olyan sok ember, mint más utcákon, de... Úgy látszik hibába futottam bele. - mondom ki és nézem ahogy megnézi a kocsim elejét. Jobb lesz, ha ezentúl inkább a külváros egyik elhagyatott részén fogok gyakorolni vezetni. ott hátha nem botlok bele emberekbe.
- Malia vagyok. - mutatkozok be neki.
kövi jobb lesz • xxx



Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Márc. 29, 2016 10:27 pm
Vendég
Vendég





Malia & Jimmy
Maybe it's not my day...






A túlságos aggodalmaival már kezdett kiborítani, és már nem tudtam kitalálni, hogy mégis mit mondhatnék neki, hogy megnyugodjon végre. Még a viccelődés sem igazán használt neki, úgyhogy jobbnak láttam, ha összeszedem magam és felállok a földről bizonyítékként.
- Még egy mentegetőzés és magamtól fogok egy kocsi elé ugrani – pillantottam rá, miközben kicsit nevettem is. – Felejtsük el. Csak egy kis ütközés volt – tettem még hozzá egy mosoly kíséretében.
A jogosítvány témába nem szerettem volna túlságosan belemászni, bár a tény, hogy ő maga is bevallotta, nem erőssége a vezetés – vagy legalábbis az összpontosítás egyszerre több dologra is, ami a vezetéshez elengedhetetlen -, kicsit húztam a számat. Nem szerettem volna még egyszer az útjába keveredni, miközben a volán mögött ül. Márpedig most, hogy a városba költöztem, szinte biztos, hogy még találkozunk. Beacon Hills nem számít túl nagynak. És azért egy kicsit – tényleg csak egy nagyon kicsit – sajnálom a többi szerencsétlent is, aki esetlegesen összefuthat vele ilyen szituációban.
- Figyelj, ha szeretnéd, én szívesen segítek – ajánlottam fel végül. – Úgy látom, más nem teszi meg, ez pedig így életveszély. De ne vedd sértésnek! – Tettem hozzá szinte azonnal, mielőtt azt hinné, hogy valamiféle beszólásnak szántam. Kivételesen csak próbálok figyelni más – de leginkább a saját testi épségemre.
- Örülök, hogy megismertelek, Malia – mosolyodtam el. – Csak azt sajnálom, hogy ilyen körülmények között – pillantottam hátra az autóra, majd vissza a lányra.
Közben kezdtem érezni, ahogy az arcomon és a kezemen kezd gyógyulni a seb. Reméltem, hogy legalább egy kicsit tovább fog tartani, így azonban kezdhetek magyarázkodni – bár ezt nem hiszem, hogy bármivel ki lehetne magyarázni. Félre fordítottam a fejem, miközben az arcomhoz nyúltam és azon gondolkoztam, mit kellene neki mondanom. De megfordult a fejemben az is, hogy egyszerűen csak sietősre veszem a figurát és már itt sem vagyok. Ezt az ötletet azonban hamar el kellett vetnem, hiszen ahhoz már kicsit késő volt és így túl feltűnő lenne a dolog.
- Fenébe… - motyogtam inkább magamnak.


Gyenge  00 | Miss Jackson | 316

Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Ápr. 19, 2016 6:35 pm
Vendég
Vendég



Jimothy • Malia

Elnevetem magamat mikor a mentegetőzésemről beszél és arról, hogy ha még egyszer bocsánatot kérek akkor ő maga ugrik egy kocsi elé. Végül is örülök annak, hogy ilyen lazán kezeli a helyzetet. A rossz napjaim után még csak az hiányzott volna, hogy hívja a zsarukat, de így, hogy szemmel láthatólag nincs semmi baja el is felejthetjük azt ami történt.
Elmosolyodok amikor azt mondja, hogy megtanítana vezetni, ez igazán kedves tőle és ami azt illeti tényleg rám férne egy normális óra ahol megtanulok vezetni, mert valljuk be, amit Kiraval és Lydiaval csináltuk az sajnálatos módon nem igazán segített, pedig az ötlet az jó volt csak hát...nem jött össze.
- Annak igazán örülnék, ha segítenél. - mondom végül neki kedves hangnemben még mindig halványan mosolyogva. A mondatának második felénél csak bólintok egyet jelezve számára azt, hogy nem vettem sértésnek azt amit mondott, hiszen pontosan ugyan ezt tudom jól magamról, pont ezért jöttem a belváros ezen részébe, mert rendszerint nem szoktam erre sokan járkálni így abban reménykedtem, hogy nem fogok megölni senkit, ismerve a vezetői képességeimet.
- Legalább egy ideig nem fogsz elfelejteni. - mondom halkan elnevetve magamat, majd az arcomról eltűnik a mosoly amikor látom azt, ahogyan a sebei szépen elkezdtek gyógyulni. Amikor elfordul csak állok ott pár pillanatig, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve szembe sétálok vele és úgy veszem szemügyre azt, hogy a fején lévő horzsolás ami vérzett kicsit, az már szinte ott sincs.
kövi jobb lesz • hypnotic



Vissza az elejére Go down
 
Jimothy & Malia
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: