• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Nadia Hale










avatar



Vas. Márc. 27, 2016 12:16 pm
Vendég
Vendég



Nadia Hale
"Isn't it nice to think that tomorrow is a new day with no mistakes in it?"

● becenév: Nadi
● születési hely, dátum: 2018. augusztus 22., Buenos Aires
● kor: 7 éves
● faj: vérfarkas
● nemi identitás: hát ez idővel biztos kiderül majd...
● play by: Dakota Fanning
● karakterfajta: jövő

Jazz ● 24 ● Derek S. Hale ● akad
you're still have all of me

Meséljek magamról? Úgy, mint az iskolában, amikor fogalmazást kérnek? De izgi! Hú, mit is kellene ilyenkor elmondani, várj csak... folyton kérdezgetem az embereket mindenféléről, arról is, hogy milyennek tartanak, de sosem adnak igazi választ. Mármint elkezdik mondani, hogy élénk vagyok, meg egy istencsapása, meg nem tudok egy helyben maradni, meg engem igazán a cirkuszban kellene mutogatni (amin mindig nevetek, mert ha tudnák...!), meg ilyesmiket, és hát lássuk be kérem (ezt a tévében hallottam, nagyon tetszik a hangzása, hogy lássuk be kérem, olyan felnőttes, nem?), szóval ezeknek nem sok köze van hozzám, úgy igazából. A felnőttek mind rém furák, de én azért szeretem őket, olyan nagy buták. Főleg, amikor azt hiszik, hogy én vagyok a buta, közben meg ők nem látnak az orruk hegyéig sem, bár lehet, hogy annak nem az okossághoz van köze. Na mindegy. Szóval akinek van szeme, az szépnek, jónak, okosnak tart, csak kicsit szelesnek. Ezt is gyakran hallom, pedig milyen már az, hogy szeles? Nem tudok nagyobbat fújni, mint a többiek az osztályban!
Már csak hat centi hiányzik ahhoz, hogy egy méter magas legyek, anyunak minden nap le kell mérnie, mert nagyon várom, hogy elérjem már végre, nem mintha attól kevésbé lennék vézna, Bibi azt mondja izmosodnom kell, a tanító néni meg azt, hogy zörögnek a csontjaim, pedig nem is. De azért szeretnék magas lenni. Biztos azért, mert az oviban még alacsony voltam, és dugónak csúfoltak, ami nagyon-nagyon csúnya dolog. Én magamtól soha nem csúfolnék másokat, mert tudom, hogy az nagyon rossz érzés tud lenni, de ha valaki elkezdi, akkor visszakapja ám! És ha meghúzza a hajamat, akkor azt is! Mondjuk a fiúknak sokszor nincs elég hosszú haja a húzáshoz, úgyhogy máshogyan kell visszaadnom, de mindig összejön valahogy, erre mondja anyu, hogy bár ne lennék ennyire kreatív. Anyunak volt pár könyve a gyereknevelésről, abban is efféle szavakat találtam, mármint azokon a részeken, amiket anyu aláhúzott. Ilyeneket, mint: kiegyensúlyozott személyiség, hangulata általában derűs, ám figyelme csapongó. Kritikai érzéke fejlett, szép szóért a tűzbe menne, szeretetre vágyik, igazságtalanságra daccal reagál. Meg ilyenek, és ez tényleg csak az, amit anyu aláhúzott! Szerintem amúgy túloz az a könyv, és egy csomó mindenről fogalma sincsen. Például, hogy imádom a hosszú és bonyolult szavakat, végtére ha az embernek nagy gondolatai vannak, azt nagy szavakkal kell kifejeznie, nem igaz? Vagy azt, hogy a legeslegkedvencebb ételem a csípős enchilada, mert imádom a mexikói kaját, és hogy azóta nem eszem meg a homárt, amióta tudom, hogy szegényeket élve dobják a forró vízbe és úgy főzik meg. Fúúúj, az mennyire rossz érzés lehet! Én még a fürdővizet se szeretem túl melegen, mert pici piros pöttyeim lesznek tőle a bőrömön, anyu azt mondja, nem baj. Viszont tényleg kiegyensúlyozott vagyok, még akkor sem szédülök, amikor védőháló nélkül megyek fel a trapézra, pedig Bibiék nagyon sápítoztak, hogy azt nem szabad. Nem szeretem a szép ruhákat, mert akkor nyugton kell maradni, anyu mindig könyörgött, hogy csak annyit bírjak ki rohanás és elesés nélkül, de hát nem mindig ment. Na jó, nagyon ritkán ment... úgy egyszer-kétszer... összesen. Az elesés nem ügy, igazából megszoktam, hogy lejön rólam a bőr, eddig mindig visszanőtt, szóval nem értem, miért kell ezen annyit problémázni. A többiek persze olyankor tényleg nyugton maradnak, szóval még csak nincs is kivel játszani, hát persze, hogy magamnak kell gondoskodnom a szórakozásról! Azt is szeretem, de azért velük mégiscsak jobb. És olyankor még Hope-ra sem számíthattam, aki a legeslegeslegeslegesleges-legjobb nővérem a világon, bár anyu szerint csak unokatestvérem, de szerintem téved. Pedig olyat ritkán szokott. De Hope a nővérem és én az ő édes kicsi hugicája, punktum!

when i was younger...

Még egy? De várjál, ez nehezebb... tényleg elmondhatok mindent? Kicsit sem leszel morcos miatta? Anyu biztos morcos lenne néhány dologért, szóval... nem, dehogy hazudok! Hazudni csúnya dolog! Csak nem mondok el dolgokat. Tudod, mint hogy épp megszidott a tanító néni, mert nem figyeltem, meg ilyenek. Néha füllentek, de tényleg csak icipicit! Néha borzasztóan nehéz dolog jó kislánynak lenni, nem? Ezért szeretem különösen azokat az embereket, akik nagyon szeretetreméltóak maguktól is, mert megspórolnak nekem egy csomó erőfeszítést. Mert sok embert kell szeretnünk akkor is, ha amúgy semmi kedvünk hozzá, és az borzasztó! Például az osztálytársaim között is voltak ilyenek, de nem szabad velük csúnyán viselkedni, szóval velük inkább szóba sem álltam. A fiúk különben is olyan végtelenül buták tudnak lenni!
Szóval... magamról. Nekem nincsen apukám, de ezért nem szabad kinevetni, mert anyu szerint ez ma már teljesen normális. Sokaknak van egy anyukája meg egy apukája, sokaknak csak egyik vagy másik, és képzeld, még olyanok is vannak, akiknek ennél több van. Például két apukájuk. El tudod képzelni? Olyan jó lehet ennyi szülőt szeretni! De azért nem vagyok ám irigy, mert az irigység az, amikor rosszul érezzük magunkat azért, mert másoknak jó, na én olyat nem szoktam, mindig jó érzés látni, hogy más örül meg szeret valakit. Csak ne szájon puszilva szeresse, mert az egy kicsit azért fujj. Na mindegy. Apukám ugyan nincs, de ott van Hope, aki a nővérem, ezt már mondtam. Két évvel idősebb nálam, ami épp arra elég, hogy tudjon rám vigyázni, meg játszani velem. Ő tanította meg nekem a dinoszauruszok neveit, még latinul is, bár ő is könyvből lesett hozzá, de úgy tettem, mintha nem venném észre. És kaptam tőle hajcsatot, és amikor hazavittem egy cicát, akkor segített eldugni, de sajna anyu rájött. És mondta, hogy megpróbálhatjuk megtartani, de úgyis el fog szökni, és tényleg, az a buta macsek sose szerette anyut, de amikor egyszer rávillantotta a világítós szemét, akkor az ostoba cica olyan magasra ugrott a levegőbe, hogy csak ámultunk, a négy lábával hatfelé kalimpált és sziszegett meg fújtatott, irtó mókás hangon, és úgy elszaladt, hogy nem találtuk meg soha többet. Hát ezért nem volt nekünk háziállatunk, bármennyire szerettem volna. Egyébként anyu csak néhány dologban volt szigorú, de azokban nagyon. Neked van titkod? Ha elárulod, akkor én is az enyémet... tudod, én két évesen lógtam meg először, tudod, csak elmentem játszani meg felfedezni, és úúúúúú, képzeld, mit találtam! Egy cirkuszt! Jól tudok osonni, meg lopózni, de mégiscsak lefüleltek, de nem lett baj, mert ott is csupa kedves ember volt. Azt vettem észre, hogy azért a legtöbb ember kedves, és csak néhány közöttük a másféle, nem? Na mindegy, onnantól fogva rendszeresen kilógtam a cirkuszba, és jaj, micsoda csuda világ az, el sem hinnéd! És hogy mennyit tanultam ott! Az artistáknak épp velem egyidős volt a kislányuk, Bibi, és vele együtt tanultam meg egy csomó mindent, úgy cigánykerekezek, mint a hétördög! Ezt is ők mondák amúgy, nem én, de tök jó szó, nem? Csak épp fogalmam sincs, hogyan cigánykerekezik a hétördög, de eszerint úgy, ahogy én. Jaj, bonyolult dolgok ezek! Szóval ügyes lettem és hajlékony és sokat tanultam ott. Meg anyutól és Hope-tól is. Igazából még el sem kezdődött a suli, és én már egy csomó mindent tudtam, írni, olvasni meg számolni például simán, úgyhogy rögtön második osztályba írattak be, ami jó volt, mert elsőben unatkoztam volna, de rossz is, mert én voltam a legkisebb, és az azért nehéz teher ám! De azért szerettem, és közelebb lehettem Hope-hoz, mert így csak egy osztály választott el minket, szóval elhatároztam, hogy én leszek a legjobb tanuló, és akkor majd kihagyhatok még egy osztályt, és járhatok együtt Hope-pal az iskolába. Az lenne csak a csudijó móka! Csak aztán kiderült, hogy jó tanulónak lenni egyáltalán nem könnyű, mert például elvárják, hogy mindig a tanítót nénire nézzek, miközben beszél, hát ki tudja ezt megcsinálni, amikor az ablak előtt pont egy gyümölcsfa áll és még madarak is fészkelnek rajta?! Hát nem sokkal érdekesebb?! A tanító néni meg nem értette meg, hogy a fülem azért nyitva van, sőt, ha elfordulok, akkor az néz éppen felé, igazán értékelhetné, de nem tudta szegény, hiába jegyeztem meg, amit mond, neki az nem volt elég, nézni is kellett volna. De azért próbálkoztam ám!
Csak aztán történt ez az izé... tudod, anyuval. Nagyon megijedtem, nem tudom mi volt, de anyunak egyszer csak folyni kezdett a száján meg az orrán meg még a fülén is egy ilyen fekete izé, és büdös is volt, és nem tudtam, mit csináljak, és én életemben nem sikoltottam még olyan hangosan, mint akkor, és Hope berohant és anyu ráparancsolt, hogy fogjuk a dugipénzt és menjünk el mindketten Hope apukájához, volt ott térkép is meg utasítások anyu írásával, és valahogy kijutottunk a házból és hallottam, hogy betörnek ablakok és láttam hogy mennek be alakok, de Hope nem engedte hogy visszamenjek, lehet, hogy ő nem látta őket, nem tudom, de azt mondta, hogy nekem világít a szemem. Amúgy az övé is világított. Azóta se fordult elő velem, szerintem neki is az volt az első, és mindig azt akartam, hogy nekem is legyen olyan világítós szemem, mint anyunak, de akkor már nem akartam, csak az anyut, az se baj, ha cserébe nem lesz világítós szemem. De anyu helyett busz jött meg vonat, mert mi még kicsik voltunk ahhoz, hogy repülőre ülhessünk egyedül, és bár aggódom anyuért, de csuda izgalmas volt ám az egész, olyasmiket láttam, hogy el se hinném, ha nem a saját szememről lenne szó! Nagyon fura emberekkel lehet találkozni utazás közben, kész őrület, de komolyan. Na mindegy. Lényeg, hogy most megérkeztünk ebbe a Beacon Hills nevű kisvárosba, ami teljesen más, mint amit otthon megszoktam, szóval alig várom, hogy felfedezzem. Derek bácsi nagyon megijedt tőlünk, rögtön elment telefonálni, ahogy felbukkantunk, de azt hiszem Hope-nak sikerült megnyugtatnia, legalábbis most már nem néz rám olyan furcsán, és úúúú, még saját szobát is kaptam! Igaz, kicsit féltem itt egyedül, szóval éjszakára inkább átmegyek a nővéremhez, ő majd biztos megvéd, ha jönne a mumus. Nem tudom, itt mi lakik az ágyak alatt meg a szekrényekben, szóval amíg össze nem barátkozom velük, addig jobb az óvatosság, nem?
Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Márc. 27, 2016 10:12 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Kicsi Hale ^^
Elég érdekes kis történetet hoztál össze, az egyszer biztos. Veszélyes ám ilyen fiatalon utazgatni a nagyvilágban, még akkor is, ha vérfarkas gének vannak benned, de Hope biztosan vigyázott rád. Tetszett a történeted kis cirkuszos lány, és mivel semmi kivetnivalóm nincs, meg az elfogadószövegek gyártásában nem vagyok hűdenagyon kreatív, így engedlek utadra. Foglalj pofit, és ugrálj egy kicsit Derek idegzetén. Very Happy

Vissza az elejére Go down
 
Nadia Hale
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Karakter kereső
» Ariadne Hale

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: