HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Hello Deary.... - Kath | Lorcan






 :: Relaxing :: Játékok


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Márc. 28, 2016 2:36 pm



Kathrine & Lorcan
Seven days to the wolves...






Ez a város egészen olyan mint a legutóbbi... három másik. Nem is értem miért van más nevük amikor néha tök ugyanolyanok tudnak lenni, az a nyomorult sem tudott volna valami izgalmasabb helyre menni, mint mondjuk Las Vegas vagy Los Angeles, ahol még kihívás is lenne megtalálnom. Nem, neki valami kis félreeső helyet kellett választani a csonka kis falkájával, ami lesz még olyan sem. Nem lesz falkája, de még élete sem, lassanként fogom felőrölni mindazt amit elér és azokon a helyeken fogok belerúgni, ahol a legjobban fáj neki. Nem félek tőle, hiszen olyan könnyen át tudom vágni a fejét, nem gondolkodik racionálisan, de sosem tévesztem szem elől. Néha az árnyékban maradok, néha előrébb lépek hogy el ne felejtsen, és kellően ideges legyen miattam. Megöltem már pár emberét, nem okoz lelki ismeret furdalást még pár halál. Már régen nem. Az a részen elég hamar elpusztult, amit még érdekeltek az ilyesmik.
Kényelmesen vezetek át a városon, jó minőségű, de nem túlságosan feltűnő kocsimmal, és ma célzottan haladok. Nemrég jöttem ide, még talán nem is tudja az a rohadék hogy itt vagyok, de hamarosan meg fogja tudni. Ugyanis, akit ma követek, az nem más mint hőn szeretett bétája Kathrine, akit már jól ismerek. Töltöttünk együtt némi kis időt, bár ő kevésbé élvezte ami azt illeti. Örülhetne hogy ő nem darabokban végezte mint az a másik. Még megvannak a karmai, amikkel felhívhatom Dalen figyelmét arra, hogy miért is ne lustuljon el, de ha mégis, akkor mi lesz annak a következménye. A járdán megpillantom a nőt, és leparkolok mellette, és kihajolok a kocsi ablakán.
- Kathrine kedvesem. Régen láttalak... - vigyorodom el rá ahogy leállítom a kocsit, és kiszállok hogy beszélgethessünk. Nekitámaszkodom az autónak, nem félek hogy megtámadnak, okos nő, tudja hogy esélye sincs ellenem egyedül, és remélem ezt nem felejtette el ő sem. HA mégis, az sem baj, meg tudom magam védeni.
- Mesélj, mi a helyzet veled? - csevegek vele, mintha csak régi kedves ismerősök lennénk, és nem halálos ellenségek. Majd annak is eljön az ideje, amikor kimeresztett karmokkal állunk szemben egymással.

note | music |

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Márc. 31, 2016 10:35 am

no, please God no.

Újra végig akarom járni a várost, fel akarom fedezni minden pontját, pedig semmi sem változott, de mégis érzem a késztetést. Emellett reménykedem abban, hogy belefutok Eden-be, a múltkor az erdőben olyan furcsa volt, vagyis inkább én voltam furcsa, nem tudom mi volt velem, de nem voltam önmagam, talán a Dalennel történt összetűzés miatt történt az, nem tudom. Le kell nyelnem a dolgot, nem szabad, hogy elárasszon engem bármilyen kétes érzelem bárki iránt. Az alfám felé már nincs, hűséges maradok hozzá, mindig is kedvelni fogom őt, mindig is az apámként fogok rá tekinteni, és épp emiatt nem tudnám elhagyni őt. Az az időszak amit nélküle kellett töltenem borzalmas volt, nem számíthattam senkire, be voltam zárva és teljesen egyedül voltam, amikor épp valaki nem akart ártani nekem. Így visszagondolva talán túl könnyű volt elszökni, de nem akarok ezen gondolkozni, azt az időszakot ki akarom zárni, ahogy azt is, hogy gyengéd érzelmeim legyenek bárki iránt. Ebbe Eden is beleszámít, nem szerethetem meg, egyszerűen nem szabad, mert úgy járna, mint Richard, Dalen másik bétája, akit láttam meghalni. Akkor valami meghalt bennem, és olyan, mintha most próbálna felépülni, de nem akarom, hogy felépüljön, jobb így mindenkinek.
A kocsi ami mellettem áll meg először fel se tűnik, nem foglalkozom vele, csak betudom annak, hogy átenged valakit a járdán, már dicsérném is meg, hogy milyen rendes, kevés az ilyen ember a világon, de aztán az a HANG, és illat azonnal felkelti a figyelmemet, érzem a gyomromban keletkező görcsöt. Félelmet nem érzek, szánalmat is haragot igen, de tudom, hogy nem tehetek semmit, azonnal meghalnék, legyen akármennyire is jó béta.
- Nem elég rég volt. - egy morranást megengedek magamnak, ezt még megérdemli, de ennél többet nem fog kapni, nem megyek a közelébe, nem vívom ki azt, hogy hozzám érhessen, ha én nem bántom, ő sem fogja tenni, vagyis nagyon remélem, hogy nem fog. Hátrébb lépek, amint kiszáll a kocsiból, nem akarok a magánszférájába mászni, és azt sem akarom, hogy ő bemásszon az enyémbe, az egy méter távolság lenne a legelőnyösebb, de azt hiszem azt nem fogja hagyni, és nem akarom, hogy azt higgye menekülni akarok.
- Mit érdekel az téged? - nem akarok vele csevegni, nem akarok még szóba se állni vele, azt akarom, hogy eltűnjön az életemből, és soha ne lássam viszont. Gusztustalan alaknak tartom, és bevallom fogalmam sincs, hogy mi baja van Dalennel és a falkájával, engem csak az érdekel, hogy mit akar tőlem, és miért nem hagy békén. Nem volt elég neki az, hogy elrabolt, és ott tartott hosszú időn keresztül?

szavak: 417 || zene: - || notes: remélem egynek elmegy
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Ápr. 08, 2016 11:25 am



Kathrine & Lorcan
Seven days to the wolves...






Elég nosztalgikus a helyzet ami azt illeti, hogy megint Dalen nyomában járok, nem fogom elengedni egy hamar, hagyom hadd helyezkedjen hamis biztonságba, aztán amikor nem számít rá majd lecsapok rá. Nekem nincs veszítenivalóm, de neki annál több, a kis falkája végképp eltűnik majd, pláne ha folytatom azt a jószokásomat, hogy emberenként ragadjam el tőle őket. Oh igen, mint azt a bájos nőszemélyt, tulajdonképpen még tetszett is, igaz nem annyira mint kellett volna, de azért figyelemre méltó volt nőhöz képest. Azt meg a hibáim ellenére is megbecsülöm ha egy nő erős.
Tudom már nagyjából napirendjét, hogy merre jár, és nem is kell csalódnom magamban mert elég hamar kiszúrom, és leparkolok mellette, észrevesz ahogy remélem is. Nagyon jó.
- Szerintem pont elég régen, már majdnem kezdtél hiányozni is... - sóhajtok fel, hiszen ez nem igaz, de legalább jól hangzott. Leállítom a motort, és kiszállok a kocsimból, hogy cseveghessünk. Tudom mennyire vágyik erre, mégsem érdekel, mert itt nem az dominál amit ő akar, hanem amit én.
- Hm, mert kíváncsi vagyok, mire mentetek miután elhagytátok az előző várost. Dalen falkát épít, igaz? Hogy halad vele? Milyen emberei vannak? - kérdezgetek aztán kék pillantásom végigsiklik a nő alakján, igazán figyelemre méltó.
- Ne kéresd magad, most beszélgetni jöttem, nem azért hogy megkínozzalak, de ha azt jobban akarod... - vonom meg a vállam, én megadtam neki a választás lehetőségét, ha nem él vele, az már az ő baja lesz. Én nem félek összemocskolni a kezeim. És még a legjobb részt nem is tudják...

note | music |

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Ápr. 10, 2016 7:05 pm

no, please God no.


Nem terveztem mára semmi külömöset, csak a nagy csavargásomat, amivel mindent újra bejárok, de sajnos semmi se sikerül nekem soha úgy, ahogy akarom. Nem hiszem, el, hogy nem tud békénhagyni, hogy nem enged el, és most is, mikor épp kiheverném azt, hogy elrabolt, akkor megjelenik. Igen, már épp kezdten megbarátkozni a dologgal, hogy jó pár ember halálával ugyan, de megszabadultam tőle. Oké, gondoltam, hogy nem lesz egyszerű letázni, hogy mindig mindig vissza fog térni, de ez túl korai, erre nem vagyok felkészülve, még nem. Szívem hevesen pattogna a mellkasomban, ha nem nyelném le a saját aggodalmamat. Nem szúrhatja ki, hogy mennyire izgulok, vagyis félek tőle, biztosan tudja, de nem kell éreznie rajtam, jobb, ha ezt úgymond megtartom magamnak. Olyan nyílt titok, de nem a félelmem miatt nem esek neki, tudjuk mindketten, hogy erősebb és tapasztaltabb, mint én, esélyem nagyon kevés lenne ellene, de a nincs, az túl nagy szó lenne. Sokat erősödtem mostanában, az, hogy újra edzeni kezdtünk Dalennel sokst segített.
- Igen? Hát nekem ahhoz még nem volt elég  - reméltem én, hogy bent marad a kocsiban, de sajnos nem nyertem, hiszen a motor halk zúgásaelhalkul, ő pedig hamarosan szembe kerül velem  menekülni kéne, tudom, de egy, nem tehetem meg, hiszen nem az a fajta vagyok. Kettő, Dalen mit szólna ahhoz, ha én most megfutamodnéj, és inkább az ő "szoknyája" mögé bújnék, mert megijedtem a nagy gonosz hiénától.
- Dalen mindig falkát épít, és mindig jól halad vele, emellett az embereit is okkal választja ki. - ezzel semmi konkrétat nem mondtam el neki, sőt, csak olyat, amit ő maga is tudhat. Dalen szereti a falka dolgait megtartani magának, így én nem mondom el, megtartom, de ha Lorcan kémkedik utánunk, akkor a falka után is fog. Még nem vagyok abban biztos, hogyan, de az tuti, hogy megteszi.
- Jól van, beszélgessünk, nem kell azonnal kínozgatni az embert, és erőszakhoz folyamodni. - emelem fel karjaimat mellkas magasságba, védekezően. Nem akarok balhét, csak megaksrok szabadulni tőle, de ez nem fog menni anélkül, hogy nem viselném el. Ha nem ellenkezem akkor hamarabb túl esek rajts, csak tudjam meg mit akar.

szavak: ××× || zene: - || notes: remélem egynek elmegy
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Máj. 13, 2016 9:22 pm



Kathrine & Lorcan
Seven days to the wolves...






Nem terveztem hogy konkrét célokat nevezek meg ma, de mégis úgy tűnik hogy szerencsés napom lett. Itt sétál előttem, a járdán, az egyik olyan ember, aki talán a pokol legmélyére kívánna engem, de már jártam ott, tudom mi az a hely. Nem akarok egyhamar visszatérni, és ha mégis, nos akkor nem megyek egyedül, hanem magammal rántom azt a gyilkost is. Bár talán manapság már nagyobb vagyok mint ő de ez mellékes, majd a pokolban lemeccseljük. Úgyis mindketten ott fogunk kikötni.
Na de Katherine, ez a bájos kis vérfarkas, olyan gyönyörűen sikoltotta a nevem amikor elraboltam és kicsit megkínoztam, nem tehetek róla, vágy ébred bennem hogy megint halljam. Vissza kell fognom magam. Így csak kiszállok és sétálok a lány felé. Tudom hogy nem fog nekem támadni, mert erősebb vagyok mint ő. Ezt ő is tudja, és nem kockáztat. Annál több esze van.
- Nem? Nem is értem. Mindegy, az már a múlt, szóval mi lenne ha inkább előretekintenénk? - mosolyodom el, és nekitámaszkodok a kocsinak.
- Okkal. Mármint hasonszőrűekkel veszi körbe magát. Mi lett a mostani falkája? Kész állatkert! Egy jaguár, egy főnix... elég cifra társaság mit ne mondjak - merengek el a kérdésen, és legyintek. Nem érdekel annyira jelenleg.
- Oké, beszélgessünk. Igyunk meg egy kávét, ott - mutatok egy kávézóra, a közelben, és talán ez furcsa lehet részemről.
- Nézd, tudom hogy nem erre számítotál, de egy dolgot be kell látnod. Nem hazudok, és ha azt mondom beszélgetni akarok, akkor azt is akarok - teszem hozzá, hiszen régen is közöltem vele hogy meg fogom kínozni. Akkor még nem hitt a szavamnak, remélhetőeleg azóta komolyodott is egy kicsit.

note | music |

Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Kedd. Jún. 07, 2016 9:46 am

no, please God no.

Nem tudom mit akar tőlem, hogy miért nem hagy békén, mármint biztosan lenne jobb elfoglaltsága is, ami sokat segíthet rajta, én például jobban örülnék annak, hogyha más idegeit húzná és nem az enyémet. Boldogabb lennék, és nyugodtabb is, az életem is sokkal pihentetőbb lenne. De nem, ő egyszerűen képtelen békén hagyni engem, és Dalenről sem szál le. Pedig hagyhatna minket, neki is jobb lenne, kevesebb emberrel kellene foglalkoznia, és elcseszni az életüket. Mert az enyémet elcseszte. Aznap, amikor úgy döntött, hogy mindent elvesz tőlem, ami fontos, és még azt a kis önbecsülésemet is elvette. Igaz, nem volt az olyan kicsi, de amikor kínoznak naphosszat, és szégyenbe hoznak azzal, hogy nem tudod megvédeni magad, az tönkretesz mindent. Bennem is tönkretett valamit, valami olyat, amit azóta sem sikerült magamban felépíteni, ami sohasem lesz már újra az enyém. Undorodom ettől az embertől, minden szavától és lélegzetvételétől is. Bár benyelne valamit és megfulladna.
- Talán a jövőbe látsz, és azért kellene előre tekintenünk? Ha igen, meséld már el mire kellene gondolnom. - gúnyos a hangvételem, ezt tudom jól, de nem is érdekel, hogy ez neki tetszik, vagy sem. Tudom, hogy képes itt az utca közepén berángatni a kocsiba, de nem fog, abba neki nem lenne semmi móka, mert én ellenállnék, és a halálommal végződne. Azzal pedig nem tudja rombolni Dalen egoját.
- Az lehet, de mindegyik a maga dolgaiban jó, azt hiszem, hogy sokkal könnyebb velük dolgozni, mint túl sok tesztoszteronnal szenvedő farkassal, akik mind az alfák akarnak lenni. - morranok fel, és itt rá is gondolok, meg Richie-re, aki pont ugyanilyen volt. Alfa akart lenni, én tudtam, de azt is tudtam, hogy nem lehetne az, túl forrófejű volt hozzá.
- Ha nagyon muszáj... - forgatom meg szemeimet, semmi kedvem vele beszélgetni, vagy akàr 10 perccel többet lenni a közelében, de nincs választásom azt hiszem.
- Elhiszem, hogy beszélgetni akarsz, de te is tudod, hogy nem fogsz tőlem semmit sem megtudni. - vagy legalábbis nem mondok el semmit önszántamból, az, hogy ő mit vesz le abból amit mondok, az mát egészen más dolog.

szavak: ××× || zene: - || notes: remélem egynek elmegy
Vissza az elejére Go down
 
Hello Deary.... - Kath | Lorcan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Klaus & Kath
» Lorcan & Barbi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Játékok-
Ugrás: