• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Juliette Couteau










avatar



Hétf. Márc. 28, 2016 9:06 pm
Vendég
Vendég



Juliette Couteau
ide jön egy rövidke idézet vagy vmi

● becenév: Jul, Julie
● születési hely, dátum: 1752. március 12, Franciaország
● kor: 264
● faj: spirit kitsune
● nemi identitás: heteroszexuális
● play by: Chae-Rin Lee
● karakterfajta: jelen

Netti ● 17 ● van ● tapasztalat
you're still have all of me

Külső:  ”Nézz rám és mondd el mit látsz…” Juliette Couteau egyáltalán nem mondható csúnyának, sőt! Mintha egyenesen egy festményből –vagy mai szóval élve címlapból- lépett volna elő. Dús, selymes tapintású hajkoronával büszkélkedhet, amit általában világosszőkére vagy szőkésbarnára festet. Íriszei mogyoróbarna színűek, de vannak különleges pillanatok mikor élénk narancssárga színben pompáznak. Ajkai teltek, rendszerint vörös rúzzsal emeli ki őket. Sminkjének elengedhetetlen része a feketével meghúzott tusvonal, amit az évek során profira fejlesztett. Kerek arcformája és tipikus ázsiai vonásai még inkább tekintélyt parancsoló kinézetet kölcsönöznek neki. Arányos, szép testtel áldotta meg a sors, és ezt nagyon is kihasználja. Mindig a legújabb divat szerint öltözködik, nem sajnálja magára költeni a pénzt.
Belső: Kinézete ellenére ne gondold azt hogy ő is egy a világ nyávogós plázacicái közül, mert keresztben lenyel vacsorára, de ha megfelelően rossz passzban találod, előtte még a lelkedet is elveszi. Fajtája ellenére nem mondható teljesen gonosznak, de jónak sem. Igazából olyasmi, mint egy arany középút a két oldal között. Na jó nem, csak vicceltem. Tökéletesen gonosz. A hétköznapokban csendes és visszahúzódó, beolvad a tömegbe és a háttérből szemlélve figyeli meg a környezetét, megfelelő táplálékforrást keresve. És ha ő egyszer valakit kiválaszt, azt ne várják otthon, mert nem hagyja el élve a tett helyszínét. Előszeretettel hívja segítségül a sötétség lényeit, és ha valahol nagyobb csata vagy háború folyik, ott az esetek 99 százalékában Juliette is megtalálható, hiszen egy csatánál jobb eseményt keresve sem lehetne találni lelkek begyűjtésére.
Amióta az eszét tudja, mindig is egyedül élte világát, az ő esetében egyáltalán nem jellemzőek az „emberi” kapcsolatok. Valóságos csoda volna, ha mellette akárki is megmaradna.  

when i was younger...

Egy nagy fa takarásából szemléltem az elém táruló látványt. Ahol délelőtt még fegyveres emberek harcoltak, most hullákat látni ameddig csak a szem ellát. Normál emberekből ez szomorúságot, részvétet, vagy legjellemzőbb esetben félelmet vált ki, de belőlem nem. Számomra ez a kompozíció teljesen normális és mondhatni hétköznapos. Ugyan én nem szoktam saját kézzel ölni, azért nagyritkán az is megtörténik. Az esetek döntő többségében én csak a „konyhamalac” szerepét vállalom, de nem úgy ahogy azt első hallásra gondolnák.
Mikor megbizonyosodtam hogy senki nincs a terepen rajtam kívül, kiléptem a fa mögül  és lassú léptekkel indultam meg. Felemeltem a kezeimet és kieresztettem az energiámat. Felemelt fejjel szívtam magamba a halottak lelkeit, éreztem hogy minden lélektől egyre erősebb és erősebb leszek. Valami azonban nem stimmelt. Megszakítottam az energiaáramlást és körbenéztem. Egy perc sem telt bele és megpillantottam a probléma forrását. Az egyik, talán középkorú katona még hősiesen küzdött az életéért. Közelebb mentem hozzá és leguggoltam mellé. Felém fordította fejét, egyenesen a szemembe nézet és egy nevet suttogott. Nem értettem hogy mit, de akarva akaratlanul is elmosolyodtam. -Elismerésre méltó az igyekezeted. Ha együttműködsz, meg tudlak menteni. Segíthetek, hogy jobban legyél- Hazugság a javából, de hát neki már úgyis teljesen mindegy. Lehajoltam hozzá, ajkaimat az övéire tapasztottam, úgy szívtam ki a lelkét. Annyit mondtam hogy segítek neki, az nem, hogy hogyan… Mikor éreztem, hogy a lelke teljesen elszakadt a testétől, elégedett mosollyal keltem fel. -Látom még mindig ez a kedvenced drága húgom.- Nem, nem, nem és nem. Lehetetlen hogy ő itt legyen, lehetetlen hogy ő életben legyen… Vettem egy nagy levegőt és megfordultam, így egyenesen szembenéztem az én drágalátos bátyámmal. A bátyámmal, akinek nagyon is halottnak kellene lennie. -Mondd hogy nem csaptál fel nekromantának és raktad össze magad miután darabokra szaggattak a teremtményeim- néztem rá tettetett érdektelenséggel. Lehunytam a szemem egy pillanatra, de mire újra kinyitottam, már mögöttem állt és a fülemhez hajolva suttogott: -A teremtményeid ellenem mit sem érnek de ezt te is tudod- Ahogy megéreztem a leheletét a nyakamon és az arcomon, képek és emlékek jelentek meg a szemem előtt, amiket már régen elnyomtam magamban és azt hittem sosem látom őket újra. Láttam a gyerekkori énemet, aki valóságos hősként tekintett a testvérére, szerette őt, felnézett rá… Aztán láttam a bátyámat, akinek mindez a szeretet semmit nem jelentett. Megvetette a törődésemet, folyamatosan piszkált és terrorizált, de az sem volt ritka hogy megkínzott mikor éppen olyan kedve volt. Mikor ráébredtem a saját erőmre, megszöktem tőle. Ott és akkor eldöntöttem, hogy soha, senkit nem fogok közel engedni magamhoz, hiszen az érzelmek csak a bajt hozzák az ember fejére. Ott és akkor megesküdtem, hogy bárhogy is, de eltűntetem a bátyámat a Föld színéről…
Egy fájdalmas kiáltás kíséretében tértem vissza a valóságba. Körbenéztem, de a bátyámat nem láttam sehol, eltűnt mint a kámfor. Na várj csak te mocskos szemétláda, kerülj a kezem közé, de azt garantálom hogy nem éled túl…
Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Ápr. 02, 2016 6:57 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


CICIS NÉNI 3 *-*
Először is nagyon örülök, hogy ezt a feledet én fogadhatom el, mert így köszönetet tudok neked mondani azért, amiért elvállaltad az első karakteredet, Edent. Mert így egy nagyszerű userrel gazdagodtunk. Sokat köszönhetek neked, de erről nem dumálnék tovább, hisz tudsz mindent. Térjünk át a lapodra, mert kezdek nyálas lenni ><. Mondtam már sokszor, hogy imádom, ahogyan fogalmazol és játszol a szavakkal. Most sem történt ez másképp. Érdekes volt a történeted, s ha jól érzem keresett lesz belőle? Ha igen, remélem, hogy hamar meg fog érkezni és leshetem a játékaitokat. Verd agyon a bátyádat. Szóval futás fogalózni és játszani *-* Szottyongat

Vissza az elejére Go down
 
Juliette Couteau
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: